Pest Megyi Hírlap, 1976. március (20. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-07 / 57. szám

1976. MÁRCIUS 7., VASÁRNAP 3 íVJrtt Jg v/üwap Mit vár az ország Pest megye mezőgazdaságától Beszélgetés Lakatos Tiborral, a megyei iardcs elnökhelyettesével Hagyománya van annak az esztendő eleji eszmecserének, melynek során a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Miniszté­rium és a Pest megyei Tanács vezetői tárgyalóasztal mellé ülnek, hogy mérlegeljék a mezőgazdaság, az élelmiszeripar és a fagazdaság fejlődését, eredményeit, fölmérjék: mit vár a népgazdaság az ország legnépesebb megyéjétől. A feladatok egyeztetésére a zárszámadási idény kellős közepén került sor, midöú közös gazdaságaink legfőbb fórumán, a közgyűlésen amellett, hogy meghányták-vetették a gazdálkodás tapasztala­tait, a jövőre összpontosult a figyelem, az idei tervekre, a következő ötéves terv célkitűzéseire. A kérdés most már: • A tárca vezetőivel folyta­tott tárgyalások nyomán mely . tennivalókat kell fölvenni a j programba? A választ Lakatos Tibortól, ' a Pest megyei Tanács elnök-! helyettesétől kértük. — A negyedik ötéves terv célkitűzései mindenben telje­sültek — mondja az elnökhe­lyettes —, hiszen évek óta a népgazdaság igényeihez igazod­tunk: megterem a kellő meny. nyiségü gabona, a kukorica, a zöld takarmány és az ipari nö­vények sora. Említésre méltó,! hogy 4000 hektárral nőtt a bú-' za termőterülete, ami annál is j számottevőbb, mert a termés- ! átlag növekedése is meghalad- I ta a tervezettet: a megyei bú- ! zatermés az előirányzott 20 j százalékos növekedés helyett ] 40 százalékkal volt több, mint í öt esztendővel ezelőtt. Sajnos,; a termesztés színvonalában még mindig elég nagyok a kü­lönbségek. Jelentős haladás ta­pasztalható az iparszerű nö­vénytermesztési rendszerek tér­hódításában, amire jellemző, hogy tizenegy növénytermesz­tési ágazatban tizenkilenc rendszer technológiáját alkal­mazzák. A minisztérium kéré­sét teljesítve másfélszeresére növeltük a cukorrépa termőte- | rületét, mely így meghaladja, az 1700 hektárt. Ami gondot1 okoz e témakörben: alacsony volt a /répák cukortartalma, a gyomirtás, növényvédelem el­hanyagolása, illetve a gyenge minőségű vetőmag alkalmazá­sa miatt. Közelíteni kell az ér­dekeket. mármint a termelőkét, és a feldolgozóiparét, annál is inkább’ mert a vetésterület nö­vekedése ellenére cukrot kell importálnia az országnak. o kukoricatermést 5—S száza­lékkal, az olajos növények és a szálastakarmányok termését 8—10 százalékkal, a burgo­nyatermést 15—20 százalékkal kell növelni. • Szó esett a zöldségter­mesztésről, melynek sorsát — a piaci helyzetet — az utóbbi esztendőkben érthe:ő érdeklő­déssel kísérte figyelemmel a lakosság. Jut-e elegendő zöld­ség a megye s a főváros élés­kamrájába? — Mindenekelőtt hadd em­lítsem meg, hogy tavaly a zöldségellátással különösebb gondjaink nem voltak. Milyen­nek ígérkezik az idei ellátás? Január végén a Pest megyei MÉK igazgatója arról számolt be, hogy sikerült leszerződ­niük a központi zöldségellátás- hoz szükséges termésmennyi­séget, az idén összesen 7912 vagon árura kötöttek szerző­dést, 2216 vagon burgonyát, 4255 vagon zöldséget és 1441 vagon gyümölcsöt vásárolnak meg a gazdaságoktól, 7,2 szá­zalékkal nagyobb mennyisé­get, mint tavaly. • Ezek szerint minden rend­jén lenne ez ügyben? — Korántsem! Noha a zöld­ségtermő terület apadását si­került megállítanunk, s a fel­dolgozóipar nyersanyagellátása megoldott, nem lehetünk elé­gedettek. A cél: nagyobb te­rületen, emelkedő hozamok, kiváltképpen a főváros kör­nyékén. A tervszámok: 1980- ig friss fogyasztásra 5000 hek­táron, konzervipari feldolgo­zásra 11 500 hektáron teremjen zöldség, a fólia alatti primőr­terület pedig 250 ezer négyzet- méterrel, összesen 1 millió négyzetméterre növekedjék. • Mit hoz a jövő a szántó­földi növénytermesztésben? — Alkalmazkodva a népgaz­daság igényeihez, 5—5 száza­lékkal kell növelni a búza és i a zöldségnövények, 15 száza- j lékkai a pillangós növényekj termőterületét 1980-ig, s már az idén 5000 hektáron kell ter- I meszteni a cukorrépát, 3400 hektáron a napraforgót. A ka­lászosok és a cukorrépa hoza­mát évente 3—4 százalékkal, • Lévén a zöldség Igen munkaigényes növénykultúra, föltehetően említés esett a minisztérium és a megye ve­zetői közötti tárgyaláson a ház­táji s egyéb kisgazdaságok szerepéről, különös tekintettel a kis gazdaságok támogatását szorgalmazó új kormányhatá­rozatra. — így igaz. Pest megyében mintegy 200 ezer háztáji és ki­segítő gazdaság van, termelé­süket a népgazdaság nem nél­külözheti. A háztájinak kö­szönhető, a fóliás termesztés elterjedésének, hogy nem volt nagy gond a főváros zöldség- eliátásában. A termelőszövet­kezeteknek fontos feladata, hogy — ahol ez kiesik a fo­gyasztási szövetkezetek hatókö­réből — integrálják, magya­rán összehangolják a piaci igé­nyekkel a háztáji termelést. Gondoltunk arra, javasoljuk a főváros környékén gazdálkodó szövetkezeteknek: ha a tagság ért hozzá, vállalkozik rá, egy darabban mérjék ki a tíz-húsz hektáros vagy még nagyobb zöldségnek szánt területet ház­tájinak, a gazdaság végezze el a talaj előkészítését, a trágyá­zást, műtrágyázást, szántást, szerezze be a palántát, s a ta­gok lássák el a kézi munka teendőit. A rendelkezések mó­dot adnak arra is, hogy a tsz ezt munkanapként jóváírja. Megvitattuk a minisztérium il­letékeseivel a szőlő- és gyü­mölcstermesztés jövendőjét is. Pest megyében a csonthéjas gyümölcsök termesztését cél­szerű elsősorban fejleszteni. A feladat már az idén 900 hek­tár új gyümölcsös, 1980-ig pe­dig 3700 hektár gyümölcsül­tetvény telepítése. • S ezzel térjünk is az ál­lattenyésztésre: mit tükröz e tekintetben a megyei helyzet­kép? — A negyedik ötéves terv­ben 44 szakosított szarvasmar­ha- és 16 sertéstartó telep épült a megyében, teljesültek a terv- előirányzatok. Mint a minisz­térium vezetői is megállapítot­ták, az országos helyzetképpel ellentétben, Pest megyében sem a szarvasmarha-, sem a sertés- állomány nem csökkent. A nagyüzemi gazdaságoknak si­került ellensúlyozni a háztáji tehénállomány mérséklődését, így 450 tehénnel gyarapodott az állomány, s tíz százalékkal emelkedett a termelőszövetke­zeti, állami gazdasági kocalét­szám. Egyedül Pest megyében nem csökkent, sőt három szá­zalékká! nőtt a felvásárolt tej mennyisége. Ezzel együtt sem ítélhetjük kedvezőnek a szarvasmarha-tenyésztés hely­zetét, hiszen az egy tehénre jutó 2800 literes évi tejterme­lés — noha az országos átlag­nál magasabb —, elmarad a korábbitól, s bizony, elég ke­vés. Sajnos, olyan szakosított tehenészet is akad, ahol csu­pán 2500 liter tejet fejnek átla­gosan. Az idei teendők közé tartozik a még kihasználatlan szakosított telepeken a férőhe­lyek 95 százalékos betelepítése. A mezőgazdasági és élelmezés­ügyi tárca helyesli a szarvas­marha-tenyésztés 15 éves me­gyei programját, de a főváros tejellátása érdekében a tehén- állomány növelését kéri, több új szakosított telep építését sürgeti, s kívánatosnak tartja, hogy a tej- és a húsirányú szakosodás 70:30-ról már álta­lunk 80:20-ra módosított ará­nyát tovább korrigáljuk, tej­termelésre szakosodjék a szarvasmarhatartó gazdaságok 85 százaléka. • Milyen egyéb témákról esett szó a megbeszélésen? — Fölvetődött egyebek kö­zött a gépellátás kérdése. Ta­valy késve érkeztek gazdasá­gainkba a külföldi, nagy tel­jesítményű cukorrépa-betakarí- tó gépek, s előfordult, hogy a soroksári paradicsomtermesztő rendszer gépeinek javításával, az új gépek szállításával el­maradt a hazai ipar. A tárca ígérete: intézkednek, hogy leg­alább a Mezőgéptröszthöz tar­tozó vállalatok pontosan szál­lítsanak. Más téma: az önkén­tes földcserék ügye. A szétta­golt nagyüzemi területek egy­ségesítésére, termelőszövetkeze­tek és állami gazdaságok kö­zött is, célravezető megoldás lehet egyes táblák, határrészek cseréje. Szóba került a műve­lésből kimaradó földek hasz­nosítása, tarthatatlan, hogy a megyében esztendőről eszten­dőre 6000 hektár maradjon par­lagon. Értékeltük a kedvezőt­len adottságú ,szövetkezetek gazdálkodását. Ami kedvező: tíz év alatt a felére — tízre csökkent — a számuk. Ami vi­szont elgondolkoztató: akad több olyan gazdaság, amely támogatással sem volt képes önállóan talpra állni. • Hallani olyan véleménye­ket, hogy az új gazdasági sza­bályozórendszer fékezheti a fejlődés lendületét. Mi erről a minisztérium és a megye ve­zetőinek véleménye? — A nagyobb mértékű el­vonások véleményünk szerint semmiképpen sem okozhatnak megtorpanást. A szellemi erők mozgósításával, hatéko­nyabb munkával kell megte­remteni a korábbihoz hason­lóan dinamikus fejlesztés le­hetőségeit, kigazdálkodni költ­ségeit. Ezért is kiemelkedő fontosságú például a szakmun­kásképzés. Megyénk gazdasá­gaiban 1100 diplomás szakem­ber irányítja a termelést, de kevés a középfokú végzettségű szakember s a szakmunkás. Márpedig hiába a tisztikar ütőképes hadsereg nélkül, a modern technika, technológiai eljárások széles körű alkalma­zásának, az ipari szervezettsé­gű mezőgazdasági termelésnek alapvető feltétele a szakmai színvonal emelkedése — fejezte be a beszélgetést Lakatos Ti­bor elnökhelyettes. A. Z. V. J. Voznyak B. V. Varganov V. A. Sztanovics U. X. Szulimanov Brigádvezetők és hegesztők — négyen a gázvezeték szovjet építői közül len jó védelmet nyújtó pufaj- kát viselik. Arcukat érdesre keményítette a változó időjá­rás. Szemüket keskenyre húz­zák: a metsző szél és a tűző nap elleni védekezés ösztöne ez. Szinte -mindannyian 1974. derekán érkeztek Magyaror­szágra. — A vezetéképítés idején munkaversenyben mindkét brigád gyakran szerepelt a legjobbak között. A hegesztők hónapokon keresztül tartották az első helyet. Mi ösztönözte munkájukat? — Két dolog is — magya­rázta Borisz Viktorovics Var­ganov. — Egy testvéri ország­ban kellett bizonyítanunk, ahol jól tudtuk, nagy szükség van a gázra. Emellett serken­tett bennünket, hogy innen, a távolból is valamennyien iga­zán jelentős teljesítménnyel köszöntsük pártunk kongresz- szusát. Azt hiszem, mindkét célunkat elértük. — Ehhez nyilván az is se­gítséget jelentett, hogy össze­szokott közösségként kezdték meg az itteni építést? — Nem, ez nem így volt — rázza a fejét Vaszilij Jefimovics Voznyák, a szigetelőik vezető­je — korábban nem ismertük egymást. A Szovjetunió szin­te minden pontjáról jöttünk ide: Kijevből, Groznijból, Rosztovból, a messzi északról vagy éppen Baskíriából. — E sok helyről összegződő tapasztalatok alapján milyen­nek érezték a magyarországi munkakörülményeket ? — Bár sok a gép, ez a mun­ka' mindenütt nehéz — mond­ják. — Az első szakasz építése­kor bizony rossz idők jártak ránk — emlékezik vissza Vik­tor Bogorodov. — Sokat esett az eső. Gyakran dolgoztunk agyagos sárban. — Nekünk kellemesebbnek tűnt az itteni munka — int Pjotr Kacsur felé Varganov —, hiszen mi ketten Norilszk- ból, a sarkkör közeléből jöt­tünk ide. Ott tízhónapos a tél, s a hőmérő gyakran mutat mí­nusz 50 fokot is. Ezért úgy | éreztük, hogy itt a nyár tart I 10 hónapig. — A vezeték építése során magyar munkásokkal közösen dolgoztak. Hogyan értettek szót? — Ez csak az első időben jelentett gondot — mondja Va­szilij Andrejevics. — Akkor a tolmácsok segítettek, meg a jelbeszéd. De hamar megta­nultuk a legfontosabb kifeje­zéseket. Végül pedig a munka bizonyult a legjobb tolmács­nak. A nehéz feladatok meg­oldásakor még szavakra sem igen volt szükség, egymás gon_ dolatát is megértettük. Sok barátot szereztünk — A nehéz munka mellett kötődtek-e barátságok, jutott-e idő az ország megismerésére? — Megszámlálhatalanul sok • I barátot szereztünk munka köz­ben, de a munka után is — meséli Pjotr Kacsur. — Vol­tak barátsági estek is a ma­gyar munkásokkal, mint leg­utóbb a gyöngyösi Tungsram- gyárban. 1 Nyikőlaj Azsogin Rosztovból érkezett, bevallja: — Azért a magyar nyelv mégiscsak ne­héz. Vaszilij Sztanovics egészíti ki az elhangzottakat: — Sok­felé kirándultunk az egész or­szágban. Ha csak kevés időnk volt is, megragadtuk az alkal­mat, hogy a magyar emberek­kel, tájakkal ismerkedhes­sünk ... — majd pillanatnyi szünet után hozzáteszi: ....és természetesen a híres magyar borral is, mert Tokajt sem ke­rültük el. Sok felejthetetlen emléket, szép élményt is sze­reztünk. Mégis, mikor Pest megyébe értünk, és mikor Zsámbokon átadtuk az elké­szült második szakaszt, egy kicsit fellélegeztünk. A dolgos kezek emléke — A hosszú távoliét után már bizonyára hiányoznak a hazai ismerősök, rokonok, ba­rátok. Mert hiszen a magyar közmondás is azt tartja, hogy mindenütt jó... — ...a dóma luccse! — folytatja oroszul a közmondást pilótasapkája alól a baskír Jiszhak Szulimanov, bizonyít­va, hogy az otthon szeretetét minden nyelv hasonlóan fejezi ki. A búcsú pillanatában érdes munkástenyerek kemény szo­rítását érezve, a földben meg­búvó csőkígyóra gondolok, mely hosszú évtizedekig szál­lítja majd a földgáz millió köbmétereit hazánkba, e dol­gos kezek munkájának hasznos emlékeként. Lakatos Tamás A virág és csokoládé mellé... Ülök a ceglédi vonaton, ve­lem szemben két asszony be­szélget. Arra figyelek fel, hogy a közelgő nőnapra terelődik a szó. — Az idén is biztos átad­nak egy csokor hóvirágot meg csokoládét — így az idősebb. — Csak ezt tudják — teszi hozzá a fiatalabb —, de azért ne félj, nívós szöveg is lesz az egyenjogúságról, meg a köz­életben elfoglalt helyünkről. A kimondott szavak nem hagynak nyugton. Arra gon- i dolok, hogy ha hétfőn a zseb­pénzemen vásárolt virággal és csokoládéval felköszön- töm majd családunk nőtagjait — feleségemet és a lányo­mat — lehetséges, hogy ők is ilyen epés megjegyzéssel nyugtázzák majd a szívből jövő kedveskedést? Ezek szerint nem elég a virág meg a csokoládé, va­lami mást is kell adni? De mit? Hány dolgozó asszony, lány van nálunk, akiket nem elégít ki a nőnapi hóvirág, csokoládé, meg a női egyenjogúságról szóló — szerintük — elkoptatott szöveg? S csak szöveg lenne? Töröm a fejem, milyen értékesebb ajándékot tudnék előteremteni nőnapra a virág helyett? Mit mondhatnék ennek a vonaton utazó két asszonynak, hogy a kimon­dott gondolat ne legyen elkoptatott, százszor hallott frázis? A zakatoló vonaton nem szólhattam közbe, az asz- szonyok Monoron leszálltak. Pótolom hát, amit elmu­lasztottam. A múltat, felszabadulás előtti idők újságjaiban lerög­zített történelmet idéztem tanúként. A megsárgult újsá­gok híreinek talán jobban hisznek, mint napjaink élő szónokainak. A Közérdek című lap — a monori és gyömrői járás érdekeit felölelő közgazdasági és iparügyi lap, felelős szerkesztő: Süveges József — 1929. április 14-i számában ezt olvastam: Jogot a nőknek! Persze választójogot. Mert attól lesz boldog a családi otthon!... Attól simulnak el a kenyér- kereset gondjai szántotta barázdáki férjuram homloká­ról! ... Ezt hirdette a szocialista párt helyiségében va­sárnap egy elvtársnő. Kik voltak ott, kik nem, ne ke­ressük, mink kimondjuk, hogy az így gyűlésező asszo­nyok nem érdemlik meg a magyar asszony nevet. A vonaton utazó idősebb asszony már élt akkor, ami­kor ezeket a sorokat leírták. Négy-ötéves kislány lehe­tett. A fiatalabbnak mindez történelem, ugyanúgy, mint a középkori boszorkányégetés, inkvizíció, vagy a földes­úrnak biztosított első éjszaka joga. Frázis lenne, ha most a jelent kezdeném dicsérni. Ha arról szólnék, hogy nálunk mennyire megváltozott min­den. Felszámoltuk a nyomort, a munkanélküliséget, nö­vekedett a nők közéleti szerepe, választójogot kaptak. Asszonyaink, lányaink ott vannak társadalmunk felelős posztjain. Persze gondok is vannak. Sok még a felesleges teher asszonyainkon, lányainkon. Azt is tudom, a ma­gyar és világirodalom közismert, klasszikus műveiben előkelőbb, tiszteletet ébresztő helyet foglalnak el a nők, mint a társadalmi valóságban. Az egyenlő munkáért egyenlő bért elve még nem mindenütt érvényesül, de meggyőződésem, a gondok, problémák ellenére nem kell szégyenkeznünk. Amit három évtized alatt megtehettünk a női egyenjogúságért — megtettük. S a hóvirág csak ünnepi gesztus, jelkép: tisztelet a nőknek! Idézzük ismét a múltat! Ugyancsak a Közérdek című lap 1930. november 30-i számában ezt olvastam: Kérelem. Az Or utcai állami elemi iskola első osztá­lyában egy szegény mezítlábasán járó kisgyerek részére valamelyik jószívű szülőtől egy pár használt 18—19 cen­timéter hosszú cipőt köszönettel fogad vitéz Részegh Fe­renc állami iskolai tanító. Nem hagy nyugton egy gondolat. Az, hogy talán idő­sebbik útitársnőm volt az a mezítlábasán járó kisgye­rek, akinek éppen a tanító úr valamelyik jószívű szülő­től cipőt kunyerált, csak azóta az idő elmosta ezt a szo- morú_emléket. Ha nem neki, valakinek csak kellett az a cipő! Mert „a tej jel-mézzel folyó Kánaán földjén, Ma­gyarországon, évről évre ijesztőbben terjed a munkanél­küliség ... A magyar föld gyermekei éheznek, fáznak és nyomorognak...” — állapítja meg a Közérdek 1930. ok­tóber 30-i számának Téli ínségmunka című vezércikke. Tehát nem én mondom. Az én számból ez frázisnak tűnnék — a korabeli újság írja mindezeket. A következő hírt csak azért írtam ki az újságból, mert asszonyokról szól. A megjelenés napja 1926. január 10. Adományok a szegényháznak. Az újév alkalmából el­sőként a következők fordultak irgalmas szívvel gyámo­lásra szoruló embertársaikhoz: .... Rosenberg Mártonná 1 kiló rizs, gríz, bab és só; Tóth Andrásné 6 kilogramm liszt, 1 kilogramm szalonna; dr. Kégl Jánosné egy nagy kenyér és egy csomag sült hús. Ez a világ már régen a múlté. Tudósok, történészek kutatják, és már csak az idősebb generációnak vannak róla személyes élményei, emlékei. ­Kinek jut ma eszébe Magyarországon, hogy a női vá­lasztójogért valaha harcolni kellett? Nőpolitikái határo­zat, törvény, minisztertanácsi rendeletek, intézkedési tervek sokasága írja elő a nőkről való gondoskodás le­hetőségeit, tennivalóit. Napjainkban az asszonyok, lá­nyok ott dolgoznak megbecsült társakként a gyárakban, üzemekben, termelőszövetkezetekben, különböző intéz­ményekben, hivatalokban, s a gazdasági vezetők a meg­mondhatói, hogy bizony a munka során sokszor jobban állják a versenyt, nálunk férfiaknál. Dolgoznak, helyt­állnak, gyűléseken felszólalnak, javasolnak, fontos fel­adatokat vállalnak magukra. A nők közéleti tevékeny­ségére álljon itt néhány Pest megyei adat. A párttagság 27,6 százaléka, a pártvezetőségek, 30 százaléka, a taná­csok választott szerveiben, valamint a most folyó nép­frontválasztások során megválasztott bizottságokban a tagok 30 százaléka nő. Mindenesetre, én azért holnap reggel veszek virágot, meg csokoládét is a nőnap ünnepeltjeinek. Tisztelettel és szeretettel leteszem az asztalra, és remélem, örömet szerzek vele. És még valamit! Ezt a cikket is odateszem a virág mellé. Szöveg, szónoki frázisok helyett. Bízom benne, hogy elolvassák. Talán még Monoron is. Kiss György Mihály t i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom