Pest Megyi Hírlap, 1976. március (20. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-30 / 76. szám

1976. MÁRCIUS 30., KEDD 3 KMOUíP A hatékony munkaerő-ga zdáíkodásról A Munkaügyi Minisztérium és Pest megye vezetőinek megbeszélése Százhalombattán Hétfőn délelőtt Százhalombattán, a Dunam-enti Hőerőmű Vállalatnál került sor — a megyék és a tárcák immár ha­gyományosnak tekinthető megbeszélései keretében — a Mun­kaügyi Minisztérium és Pest megye vezetőinek találkozójára. A tárca irányítóit, élükön Karakas László miniszterrel, a párt Központi Bizottsága tagjával, dr. Mondok Pál, a Pest megyei Tanács elnöke és Balogh László, az MSZMP Pest megyei Bi­zottságának titkára fogadta. Az eszmecsere bevezetőjeként a rövid, írásos összefoglaló anyaghoz dr. Rév János, a Pest megyei Tanács végrehajtó bizottsága munkaügyi osztályának vezetője fűzött szóbeli kiegészítést. A nyílt és őszinte hangú megbeszélés elsősorban azokat a sajátos körülményeket ele­mezte, amelyek Pest megye dinamikusan fejlődő gazdasági helyzetét, az infrastruktúra bő­vülését jellemzik. A gyors ipa­ri növekedés érthetően kiha­tott és kihat a jövőben is a munkaerő-gazdálkodásra. A megye iparában napjainkban száztízezren dolgoznak, s a lét­szám további jelentősebb nö­velésére nincs lehetőség. Ép­pen ezért a következő eszten­dőkben a munkaerő ésszerűbb átcsoportosítására és a vállalati belső tartalékok feltárására kell a fő figyelmet fordítani. Szó esett a megbeszélésen arról is, hogy nagy körültekin­téssel kell eljárni mindenütt az alacsony hatékonysággal dolgozó kisebb üzemek meg­szüntetésénél, mert hiszen sem a termelői felhasználás, sem a lakossági fogyasztás nem ke­rülhet veszélybe elhamarko­dott intézkedések, miatt. A megfontoltság természetesen nem azonos a lassúsággal, s mind a minisztérium, mind a megye vezetői hangsúlyozták, hogy a következő hónapokban fokozott munkával feltárják az itt kínálkozó lehetőségeket. Elismeréssel szólt a munka­ügyi miniszter arról a munka­ügyi, szakoktatási és szociális tevékenységről, amelyet a me­gyei pártbizottság, a megyei tanács, illetve ez utóbbi szak- igazgatási szervei a IV. öt­éves terv időszakában kifej­tettek. A miniszter hangsúlyoz­ta, hogy jelentős munkaerő ta­karítható meg az üzem- és munkaszervezés alkalmazásá­val. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy a szervezés korántsem általában folyik, ha­nem nagyon is konkrét teen­dők állnak középpontjában. Sokféle szemszögből elemez­ték a résztvevők a szakképzés bonyolult teendőit, s egysége­sen megállapodtak abban, hogy Tények, tennivalók A Központi Statisztikai Hivatal jelentése a népgaz­daság negyedik ötéves tervének teljesítéséről — amit a lapok, így lapunk is vasárnapi számukban is­mertettek — hagyományos módon tények tömör sere­gét tárja elénk. E tények többsége arról tanúskodik, hogy a népgazdaság különböző ágai a tervezettnek megfelelően fejlődtek, a számítottnál nagyobb mérték­ben nőtt a nemzeti jövedelem, a célnak megjelöltnél több lakás épült fel, a lakosság egy főre jutó reáljöve­delme ugyancsak a középtávú programhoz rögzítettnek megfelelően alakult. Summa summárum: kedvező tények sokaságáról beszélhetünk. Hasonló a helyzet, ha szűkítjük a kört, s a megye öt év alatt megtett útját vesszük szemügy­re. Az ipar például minden esztendőben az országos át­lagot meghaladó léptékkel bővítette termelését — éven­ként 7,3 százalékos volt a gyarapodás —, sikerült túl­haladni a lakásépítés tervét, 36 ezer helyett több mint negyvenezer új otthon került tető alá, a kiskereskedel­mi forgalom emelkedése pedig 70 százalékkal állt fö­lötte 1975-ben az 1970. évinek. Jogosnak látszik tehát a megállapítás: többet és jobban dolgoztunk, mint a megelőző öt esztendőben. Mégis szerényebben kell fogalmaznunk, hogy meglát­hassuk a tények mögött rejlő tennivalókat. A haladás ugyanis kétségbevonhatatlan, de — menete nem volt zavartalan. Indokolt kérdés: mennyiben magyarázzák ezeket a zavarokat rajtunk kívül álló okok, s mi az, ami saját munkánk gyengeségeire, szervezetlenségére vet fényt? ITádár János, a párt Központi Bizottsága első titkára xv a budapesti pártaktíván — 1976. február 4-én — arra figyelmeztetett, hogy a cserearányok romlását, mint tőlünk független okot, most már soroljuk a gaz­dálkodás természetes tényezői közé, s a siránkozás he­lyett fordítsuk figyelmünket a tőlünk függő jellemzők­re. A negyedik ötéves terv végrehajtásáról közreadott jelentés is megerősíti e tanács jogosságát. Tagadhatatlan ugyanis, hogy — csupán néhány elemet érintve — a termékszerkezet változtatásának lassúsága, a beruházási tevékenység hatékonyságának alacsony foka, az élő­munka minél gazdaságosabb kamatoztatásának elmara­dottsága fölösen rak súlyos terheket a népgazdaságra. Tavaly például a megyében kilencmilliárd forintnál nagyobb összeget költöttek beruházásokra. S ugyan a korábbihoz mérten javult valamelyest a kivitelezések szervezettsége — ainit néhány termelőegység határidő előtti átadása bizonyított a Dunai Kőolajipari Vállalat­nál, a Dunamenti Hőerőmű Vállalatnál —, az általános kép még mindig távol áll a kívánatostól. Elég itt meg­említeni, hogy a megye szocialista építőipara öt eszten­dő alatt gépeinek számát és teljesítőképességét meg­kétszerezte, a berendezések kihasználtsága viszont sem­mit sem javult, ugyanolyan alacsony, mint volt 1970- ben. Magyarázat természetesen mindenre akad, de alig­ha kell bizonygatni: a magyarázatokból nem teremtő­dik új érték, nem nyílnak friss források a gazdasági növekedéshez. Minden mérlegelésnek akkor van értelme, ha nem pusztán a tények összegezésére szorítkozik, hanem föl­fedi a tények sűrítette tennivalókat is. Még inkább igaz ez olyan esetben, amikor fél évtizedet veszünk szem­ügyre, mint most, a negyedik ötéves terv teljesítésekor. Kérdés azonban, hogy mennyire kerülnek felszínre helyben a tanulságok, mennyiben befolyásolják a to­vábbi tennivalókat? jV'1 eggyőződésünk ugyanis, hogy a termelők egy része — az iparban éppúgy, mint a mezőgazdaságban — nem fordít kellő figyelmet azokra a tapasztalatokra, amelyeket a lezárult középtávú tervidőszak kínál. Igaz, például az ikladi Ipari Műszergyárban, a Nagykőrösi Konzervgyárban, a Magyar Gördülőcsapágy Művek diósdi gyárában meglehetős aprólékossággal boncolgat­ják — nyilvánosan is, munkásgyűlésen, termelési érte­kezleteken — a megtett út tanulságait, de korántsem nevezhetjük ezt általánosnak. Lehetőségeink nagyobbak, mint tényleges ered­mények. Ma itt található mindenfajta jövőbe vezető út kiindulópontja. Abban, hogy összhang teremtődjék a rendelkezésre álló források és az elért célok között. a következő esztendőkben a gondok enyhítését elsősorban a képzésben részt vevők szakmai összetételének változtatása kí­nálja. Ugyancsak szükség van arra is, hogy a januárban el­rendelt alkalmazotti létszám- felvételi zárlatot a vállalatok ne tragikus eseményként fog­ják fel, hanem ösztönzésként az ésszerű munkaszervezésre, az alkalmazotti létszám felül­vizsgálatára és egészséges ki­alakítására. Újra és újra visszatérő gon­dolata volt a minisztérium és a megye vezetői között folyó eszmecserének, hogy nemcsak lehetséges, hanem szükséges is a különböző szervek együtt­működésének javítása, mert hiszen a hatékony és távlati munkaerő-gazdálkodás nem kizárólagos tárcaügy, s nem is csupán a tanácsok illetékes szakigazgatási szerveinek dol­ga. A jobb koordináció, a fej­lesztési elképzelések időbeli egyeztetése, sok olyan gondtól mentheti meg mind az ága­zati irányítást, mind a terüle­tileg illetékes tanácsokat, ame­lyek a későbbiek során akár a termelő, akár a nem terme­lő ágazatokban komoly zava­rokat okozhatnak. Balogh László, a megyei pártbizottság titkára hívta "fel arra a figyelmet, hogy a me­gye ipartelepítési tevékenysé­ge mindenben megfelelt a párt- és kormányhatározatok­nak, azaz a ma mérhető mun­kaerőgondokat nem lehet úgy felfogni, mint amelyek esetle­ges téves, irányú ipartelepítés következményei lehetnének. Nem arról van szó tehát, hogy e területen korábbi mulasztá­sokat kell korrigálni, hanem arról, hogy meginduljon — le­hetőleg szervezett formában — a vállalatok, munkahelyek kö­zötti átcsoportosítás, azaz a munkaerő elsősorban oda ára­moljon, ahol foglalkoztatása népgazdasági szemszögből a leghatékonyabb. A minisztérium és a megye vezetői több konkrét teendő­ben is megállapodtak, mivel az egyes kérdések részletes vizsgálata, majd a szükséges intézkedések megtétele előse­gítheti a munkaerő-gazdálko­dásban, illetve a jövedelmi színvonalban meglevő feszült­ségek enyhítését, feloldását. Az átfogó kérdések tárgya­lása után a résztvevők meg­hallgatták Tóth Istvánnak, a Dunamenti Hőerőmű Vállalat igazgatójának tájékoztatóját, a magyar villamosenergia-ipar legnagyobb termelőegységének munkájáról, majd ezt köve­tően a vendégek meglátogat­tak néhány üzemrészt. Dél­után a tárca vezetői megyei vendéglátóik kíséretében fel­keresték az érdi szakmunkás- képző intézetet. M. O. JÁRÁSRÓL - JÁRÁSRA (7.) Szerényen, de m Növekvő terméshozamok, szakosodé állattenyésztés a ceglédi járásban Lenn az Alföld tengersík vidékén, ahol egy homokdomb már magaslatnak számít,. a a szántás-vetés hagyományai szinte István királyig nyúlnak vissza, amikor idegenből behí­vott papjai a kereszténységgel együtt a földművelésre is megtanították őseinket. Ilyen tengereik vidék Pest megyé­ben : a ceglédi járás. A megye egyik éléstára. A járás elmúlt ötesztendei fejlődéséről, a to­vábbi céljairól, lakosságának gyarapodó anyagi és szellemi jólétéről Bállá János, a járási pártbizottság első titkára nyi­latkozott. • Beszéljünk talán elöljáró­ban a járás gazdasági szerke­zetéről, arról az általános helyzetről, amelyben a lakos­ság hozzálátott az V. ötéves terv feladatainak megoldásá­hoz. — Járásunk mezőgazdasági jellegű. Ez mindenkor megha­tározza a pártszervezetek te­vékenységének fő irányát: az alapszervezetektől a járási pártbizottságig, politikai mun­kánk elsősorban a mezőgazda­ság fejlesztésére irányul. A két nagy gazdasági ágazat — a mezőgazdaság és az ipar — arányait leginkább termelési értékükkel lehet jellemezni. A járás mezőgazdaságának ter­melési értéke a IV. ötéves tervbein 90 százalékkal nőtt: az 1970. évi 700 millióról a tervidőszak végéig egymilliárd 37S millió forintra! Ebben a járási székhely, Cegléd mező­gazdaságának eredményei nin­csenek benne. Az ipar terme­lési értéke is emelkedett: 1970- ben 224 millió forintot tett ki, tavaly pedig 400 milliót. A fentiekből is kitűnik, hogy o céglédi járás fontos szerepet játszik a megye mezőgazdasá­gi életében. — Röviden a növényter­mesztésről: a vetésszerkezet a terv szerint alakult, a hoza­mok emelkedtek. Búzából a tervezett 25 mázsa helyett 31—32 mázsát, kukoricából csaknem 50 mázsát takarítot­tunk be hektáronként. Voltak viszont gondjaink is: hiába fejlődött megfelelően a kerté­szeti termelés, a lakosság tel­jes ellátását nem tudta bizto­sítani. Nem sikerült a kitűzött célokat elérni a szőlő- és gyü­mölcstelepítésben, és a re­konstrukciókban. Mindezek­nek objektív és szubjektív okai voltak; az anyagi alapok hiányán kívül ugyanis közre­játszik a szakmai előkészítés hiánya és a bátortalanság is. — Az állattenyésztés ered­ményeiről: a megye összesen 50 szakosított tehenészeti tele­pe közül 15 itt van; ezek Cselekedetei a haladás ügyét szolgálták Emlékezés Gyomron Rákóczi születésének 300. évfordulójára J ságának titkára, dr. Csicsay Iván, a megyei tanács el­nökhelyettese, Aranyosi László, a megyei pártbizottság osz­tályvezető-helyettese, Galbi- csek Károly, az SZMT elnöke, Berla Ferenc, a KISZ megyei bizottságának titkára, Kozák Sándorné, a monori járási pártbizottság titkára, Bencsik Mihály, a monori járási hiva­talvezetője is. Az ünnepséget Kovács An- talné nyitotta meg. Emlékbeszédet Juhász Ró­bert mondott. Rákóczi alakja — mutatott rá bevezetőjében — a nemzeti felemelkedés, a szabadság jelképe. A magyar haladó mozgalmak mindig is így tekintettek rá. S így érté­keli őt szocializmust építő ko­runk is, amely vállalja a nagy fejedelem életét éfe tetteit. A továbbiakban a szabad­ságharc eseményeit áttekintve Rákóczi belpolitikáját és kül­politikai törekvéseit értékelte az előadó, s kiemelte, hogy a fejedelem a haladást szolgálva cselekedett. Ezt igazolja töb­bek között, ahogyan leküzdöt­te a vallási ellentéteket, s a szabadság jelszavával ösz- szefogta a hazánkban élő nem­zetiségieket. Ezért maradt meg alakja — a folklór bizonysága nagyrészt a IV. ötéves tervben alak ültek. Tehenészeti tele­peink feltöltöttsége 90 száza­lékos — 1976. végére el kell érnünk a 100 százalékot! —, a járás tejtermelési átlaga 1975. végén 3200 litert ért el. Most azt a célit tűztük magunk elé, hogy néhány élenjáró téeszühk termelési tapasztala­tait elterjesszük mindenütt a járásban. Az V. ötéves terv­ben tovább kívánjuk növelni a szarvasmarha-állományt, és a fajtajavítás segítségével megközelíteni az 5000 literes tejtermelési átlagot. • Az iparról — gondolom — rövidebben beszélhetünk. — Járásunk legjelentősebb ipari üzeme a Mechanikai Művek aibonyi gyáregysége, ahol jelenleg mintegy 360 em­ber dolgozik. Ezt — a telefon­gyártás felfutásával párhuza­mosan — 1977. végéig 700-as létszámúra fejlesztik. Többről nem lehet szó, hiszen már ezt a munkaerőtöbbletet is Törtei­ről, Jászkarajenőről kell bizto­sítani. Ugyancsak Abonyban van a Nagykőrösi Konzerv­gyárnak gyáregysége — amely általában 250—300 munkaerőt, főleg nőt foglalkoztat — és egy téglagyár. Ezenkívül né­hány vas- és építőipari szövet­kezetünk van csupán, ame­lyeknek központja Cegléden székel. — Az V. ötéves tervben a Mechanikai Műveken kívül bi­zonyos fejlesztés várható a konzervgyárban, és elkészül az albertirsai fogadóállomás. Na­gyobb ipari üzem létrehozását a járás munkaerőhelyzete nem teszi lehetővé, ilyet nem terve­zünk. • Milyen sikereket könyvel­het el a járás a teiepülésfej- lesztéshen, a kommunális ága­zatban, és mik a további ter­vek? — Egy-egy kis lépéssel e té­ren is előbbre jutottunk a IV. ötéves terv során. A szociális követelményeiknek nem meg­felelő lakások szanálására, és 17 Cs-lakásra kaptunk célcso­portos beruházási keretet Tör­teién, Albertirsán és Abony­ban; ez meg is valósult. Öt év alatt járásunkban 93S lakás épült magánerőből, jórészt családi házak formájában, ki­sebb részben tömbépítkezés­ben. A tervezett 15 kilométer helyett megépült 29,5 kilomé­ternyi vízvezeték — s megol­dódott a vízellátás Ceglédber- celen és Abonyban —, 19,7 ki­lométer helyett a villanyháló­zat 27 kilométerrel bővült, és teljesítettük 40,8 kilométeres járdaépítési tervünket. Hála a társadalmi összefogásnak, az szerint — más népek emlé­kezetében, s ezért ünnepük meg születésének évfordulóját | hazánk határain kívül is. Rá- j kóczi a haza és a haladás ügyét I elválaszthatatlannak tekintette. I A nagy tapssal fogadott ün- j népi megemlékezés után mű- í vészi műsor idézte a résztve- | vők elé a fejedelem alakját és 1 a szabadságharc korát. Bes- I senyei Ferenc, a Madách Szín­ház művésze drámai hatással mondta Rákóczi híres gyöm- rői beszédét. Ezután Az idők látása címmel magas színvona­lú zenés irodalmi öszeállítást mutatott be — jórészt kora­beli anyag felhasználásával — Dőry Virág, Verdes Tamás, Somhelyi György, a budapesti Irodalmi Színpad tagjai és Bordás György operaénekes. Közreműködött Benkő Dániel lantművész. ★ Szombaton reggel huszon­nyolc gyáli úttörő és az őket kísérő ifivezetők és tanárok utaztak Kassára. II. Rákóczi Ferenc sírjához.- hogy ott em­lékezzenek az úttörőcsapat névadójára. A kassai dóm kriptájában levő sírra há­romszáz szál szegfűt és a Pest megyei KISZ-bizottság koszorúját helyezték el. i í Az országgal együtt Rákóczi | születésének 300. évfordulójá­ra emlékező Pest megye ju­bileumi ünnepségét vasárnap délelőtt Gyomron rendezte meg a Hazafias Népfront Pest me­gyei bizottsága és a megyei ta­nács. Abban a községben, amelynek határában — a sza­badságharc emlékezetes ese­ményeként — elhangzott a nagy fejedelem egyik leghíre­sebb, hadba hívó, harcra szó­lító beszéde. A gyömrőiek, akik büszkén ápolják közsé­gük Rákóczi-hagyományait, ünnepségeiket már szombaton megkezdték. Az úttörők egész napos programmal áldoztak a jubileumnak. Délelőtt csapat­gyűlést tartottak, délután a mándi réten megkoszorúzták a szabadságharc emlékművét, majd tábortüzet gyújtottak. A művelődési házban, a megyei ünnepség színhelyén, levéltári és más dokumentumok, anya­gok másolataiból Pest megye a kuruc korban címmel kiállí­tás nyílt. A vasárnapi ünnepségen megjelent Juhász Róbert, a Rákóczi-emlékbizottság titká­ra, a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának osztályve­zetője, Kovács Antalné, a Ha­zafias Népfront megyei bizott­üzemek, a téeszek és a lakos­ság á d ozatkés zség ének, a ter­vezett 100 helyett 375-tel bő­vült az óvodák befogadóké­pessége. Ugyancsak társadalmi összefogással újultak meg az abonyi központi iskolák, s en­nek köszönheti létrejöttét a terven felül épült négytanter­mes, napközi otthonos kocséri általános iskola, amelyet a fel- szabadulás ünnepén avatunk fel. Végül e témakörben szólni kell arról a két ifjúsági üdülő­táborról — a baliaitonszárszói- ról és a sailtgóbámyairól —, amely a járás gazdasági egy­ségeinek anyagi hozzájárulá­sával épült, és egyszerre 180, illetve 150 fiatal üdültetésére alkalmas, tíznapos turnusok­ban. • Miként fejlődött a kultu­rális ágazat, és mit remélhet az új ötéves tervben? — A két kocséri tsz és a községi tanács anyagi összefo­gásából, egy kis megy ei támo­gatással épült napközi ottho­nos iskolát már említettem. Szó volt az iskolafelújítások­ról és az óvodabővítéseikről is. Ezeken kívül Törteién gyer­mekkönyvtár, az abonyi Ság- vári és Jó2sef Attila tsz-ben egy-egy tsz-klüb nyílt, és pin­ceklubot épített a Hazafias Népfront abonyi nagyközségi bizottsága. A művelődés terén az a legnagyobb eredmény, hogy a IV. ötéves terv végére a járás valamennyi községi művelődési háza közös fenn­tartásba került; a termelőszö­vetkezetek anyagi hozzájáru­lásuk ellenében szerződésben biztosított beleszólási jogot kapnak a művelődési házak tevékenységébe. Most vannak alakulófélben azok a társadal­mi bizottságok, amelyek — együttműködve a művelődési házak vezetőivel — az együtt­működési szerződések végre­hajtását hivatottak elősegíteni, azt a célt, hogy a művelődési házak minden községben le­gyenek a közművelődés bázi­sai, irányítsák a klubmozgal­mat, az ismeretterjesztést, a szakmai és az általános mű­veltség gyarapításának mun­káját. — Fejlesztési terveink to­vábbra is szerények, de meg­alapozottak. Központi keretből 11 tanterem építésére kaptunk lehetőséget, ezt mi — társa­dalmi munkával, anyagi hoz­zájárulással — tizenötre igyekszünk felkerekíteni. Na­gyon meggondoltan kell gaz­dálkodnunk, mert fejlesztésre és felújításra a központi ke­retből összesen 121 milliót ka­punk az ötéves tervben, s a községek saját bevételével ez 342 millió forintra egészül ki. Ezt kell beosztani Albertirsa és Mikebuda vízellátásának megoldásától Abony közműve­sítéséig, mindenre úgy, hogy a legfontosabbakra jusson. Dán- szentmiklóson a Micsurin Tsz kezdeményezésére művelődési ház épül az V. ötéves tervben. Már az idén 2 millió forintot tartalékolt e célra a közgyű­lés, és számítanak az ott lakók társadalmi akcióira is. Nagy öröm, hogy 1980-ig 30 állami lakás építésére kaptunk kere­tet Abonyban, Albertirsán, Ceglédbercelen és Törteién; orvos- és pedagógus szolgálati lakások készülnek majd, s mi a tanácsok bevételeiből és ágazati hozzájárulásból meg­toldva, összesen 51 ilyen la­kást szeretnénk felépíteni. — Céljaink egyben meg­szabják a feladatokat is. Vala­mennyinél számítunk a lakos­ság támogatására, a dolgozók fegyelmezett termelő munká­jára, a kommunisták példa- mutatására. A járási pártbi­zottság és valamennyi párt- szervezet részletes, pontos cse­lekvési programmal rendelke­zik. A tagkönyvcserével kap­csolatos beszélgetések jó al­kalmat adnak arra, hogy ki-ki tisztába jöjjön tennivalóival, azzal, hogy mint embertől, kommunistától és dolgozótól mit vár tőle a párt, a társa­dalom — fejezte be a beszél­getést a járási pártbizottság első titkára. Nyíri Éva

Next

/
Oldalképek
Tartalom