Pest Megyi Hírlap, 1976. március (20. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-30 / 76. szám

4 1976. MÁRCIUS 30.. KEDD \ß(gdm) Eredményesebben, ha tékonyabban Beszélgetés a mezőgazdaságról Nem volt egészen pontos a szombat délutáni Pest megyei rádióműsor címe. Nem egysze­rűen az idei mezőgazdasági és élelmiszeripari tervekről hal­lottunk szerkesztőségi beszél­getést. Jóval többről volt szó. Az időbeli kereteket tekintve — nagyon sok szó esett az egész ötéves tervciklusról —és a műsor tartalmát nézve is. A félórás eszmecsere igazi és tu­lajdonképpeni témája az volt, hogyan lehet, hogyan kell a terveket, a megnövekedett jel­adótokat jól, mindenkinek a hasznára és javára megvalósí­tani. Az idei tervek ismertetése csak mintegy bevezetője, elin­dítója, aktuális apropója volt az érdekes, tanulságos eszme­cserének Balogh László, a me­gyei pártbizottság titkára. La­katos Tibor, a megyei tanács elnökhelyettese, dr. Pogácsás György gödöllői egyetemi ta­nár, dr. Tresser Pál, dunavar- sányi és Furulyás János vác- szentlászlói tsz-elnök között. Már az első felszólalás is 500 mázsa, másutt viszont csak 170. Nyilvánvaló ebből a feladat az idei és az egész ötéves terv­ben egyaránt: a legelmaradot- tabbakat a jók szintjére kell emelni, a fejlődésnek ezeket a lényeges eltéréseit — fokozato­san törekedve a változásokra — meg kell szüntetni. De mi kell ehhez? A rádió- beli beszélgetés első helyen említette ezzel kapcsolatban a vezetést, a vezetők munkájá­nak színvonalát. A jelenlegi helyzet megítélésében, tehát abban, milyen a mezőgazdasá­gi nagyüzemek vezetése pilla­natnyilag, vita is alakult ki a résztvevők között. Ezt azzal si­került lezárni és összegezni, hogy a kirívó esetek ellenére a vezetés sokat jejlődött és ma már kiegyensúlyozott. A me­gye mezőgazdasági üzemeiben 1100 felsőfokú végzettségű szakember dolgozik; ez önma­gában jelez bizonyos színvona­lat. Ennek ellenére — s ebben a résztvevők megegyeztek — a vezetés színvonalát tovább kell javítani. A szerkesztőségi beszélgetés azt is pontosan meghatározta, mit kell ezen érteni. Egyrészt a szakmai tudás fejlesztését, másrészt nem jelentéktelen változásokat az igényekben és PEST MEGYEI l|j RÜDIÖEKCio túlhaladt a puszta tervismerte­tésen. Balogh László arról be­szélt, milyen alapelvek irányít­ják a mezőgazdasági nagyüze­mek terveinek összeállítását. Kiemelte ezzel kapcsolatban a megye új ötéves tervét, a haté­konyabb, eredményesebb gaz­dálkodásra való törekvés fon­tosságát és a konkrét helyi igények kielégítését. Mindezt úgy kell megvalósítani, hogy a tervezés, a munka tovább erő­sítse azt a dinamikus fejlődést, amely Pest megye mezőgazda­ságát a IV. ötéves terv éveiben jellemezte. Töretlenül kell ezen az úton tovább haladni. A beszélgetés a fejlődés eredményeinek rögzítése és szemléltetése után rögtön a feladatokra, ha tetszik a gon­dokra irányította a figyelmet. Közülük azok a kérdések ke­rültek mindenekelőtt szóba, amelyek a fejlődés egyenetlen­ségeivel függnek össze. Mint köztudomású, a kiemelkedő eredményekkel dolgozó gazda­ságok mellett — nagyon gyak­ran szó szerint, egymás szom­szédságában — vannak egé­szen gyenge szövetkezetek. Csak egyetlen példa erre: egyes gazdaságokban a cukor­répa-termesztés hektáronként a szemléletben. Arra van szük­ség, hogy a vezetők akarják a többet, a jobbat, az előrelépést, a hatékonyabb, eredményesebb gazdálkodást és tegyenek is ér­te. Ott van előttük a jók pél­dája, olyan gazdaságoké, mint például a gödöllői egyetemé. Dr. Pogácsás György, a tangaz­daság igazgatója részletesen is­mertette nagyszerű eredmé­nyeiket, és igényes — s talán még ez a kifejezés is helyén­való itt — magasra törő ter­veiket. Furulyás János azt mondta el, hogy értékesíti szövetkezetük, a vácszentlász- lói Egyesült Zöld Mező egyrészt az egyetem közelsé­gét, másrészt az ott elért tudo­mányos eredményeket. Ezzel kapcsolatban is hangsúlyozta Balogh László, a jó tapasztala­tokat nem szégyen átvenni. Megmaradni a rossz eredmé. nyék mellett viszont valóban szégyen. Mindez természetesen csak váza, halvány körvonala a szerkesztőségi beszélgetés gondolatmenetének. De azt talán érzékelteti, hogy a Si­mon Ferenc szerkesztette be­szélgetés fontos műsor volt, a Pest megyei rádióakció eddigi legigényesebb vállalkozása. Csontos Magda Művészeti örökség tárlaton B. Szabó Edit szobrai Gyomron A tárlat a TÖVALL tanács­termében látható, Gyümrón, április 25-ig, naponta 10 és 17 óra között. Mosolyra vált a könny, hi­szen művészete üzenetként, életjelölő nyomként fennma­radt tisztán és sértetlenül. Szobrainak tökélye kijátszot­ta a halált; társunk maradt küzdelmeinkben, szüntelen gyönyörűséget okoz a formák eszmerejtő pampája. Egyre gyarapodó közönsége igazi örökösként vette, veszi át al­kotásainak gazdag végren­deletét. Családi környezete Baráti szem-mel kísérte élet­művészetének kibontakozá­sát. Szinte leheletközelben dolgoztak ifj. Pál Mihállyal, együtt űzték a művészet röp­téző . madarát. E vadászat fegyverei; csönd, figyelem, munkaáhítat, rendszeres tár­salgás az anyaggal, mely ma­ga az élet. Tette a dolgát. B. Szabó Edit, ezért lelte meg kincsét a szobrászatban. Élet­mű maradt utána — a szép­ség harmóniát érlelő sugár­zása. Inspirativ közegben élt, de maga is értékjelzője — baráttá lett társai törekvé­seinek. Ma már érezzük, hogy B. Szabó Edit és ifj. Pál Mi­hály művészete egymás minő­Megjelenik Vujicsics Tihamér délszláv népzenei gyűjteménye Több, a hazai délszlávok folklór-hagyományait, anya­nyelvét ápoló, népszerűsítő kiadvány megjelentetéséről tál gyalt tegnap a Magyaror­szági Délszlávok Demokra­tikus Szövetségének titkársá­ga. A tanácskozáson vitatták meg azt a Kulturális Minisz­térium által összeállított táv­lati kiadói tervet, mely 1980- ig sorolja fel a magyarországi nemzetiségek anyanyelvén megjelenő munkákat. Még ebben az évben — a Tankönyvkiadó Vállalat gon­dozásában — napvilágot lát a pomázi születésű, nemrég tra­gikusan elhunyt Vujicsics Ti­hamér A magyarországi dél­szlávok zenei hagyományai című könyve. A hosszú évek gyűjtésének eredményeit tar­talmazó műben valamennyi házai délszláv, horváth, szerb és szlovén etnikai csoport népzenéjéből találhatók egy- és több szólamú énekkarra, zenekarra hangszerelt zene­darabok, dalok. Ugyancsak a közeljövőben jelenik meg A magyarországi délszlávok néprajza című gyűjtemény első kötete, mely néprajzi tanulmányokat tar­talmaz. A gyűjtemény máso­dik kötetét a tervek szerint 1977-ben adják az érdeklődők kezébe. Szerepel benne a szentendrei népszokások lajst­romba vétele, sokác szőttesek, és hímzések leírása, a népi meteorológiai megfigyelések gyűjteménye. Nase pesme címmel kórus­műveket, népi zenekarok szá­mára feldolgozott alkotásokat bocsátanak közre. A legfiata- labbaknak Sztevánovity Milu- tinné „Felhőtlen égbolt’’ cím­mel mesegyűjteményt írt. A szövetség legkedveltebb publikációja a Narodni kalen- dár. A naptár gazdag, válto­zatos tartalma sokszínűén il­lusztrálja a délszláv nemzeti­ség életét, az anyanyelvi ok­tatás fejlődését, s a népi ha­gyományok továbbélését. Múltunkból címmel tanul­mánykötet jelenik meg, mely első ízben elemzi hazánk dél- szlávjainak története, irodal­ma egy-egy fontos fejezetét. SZÍNHÁZI estek II. RICHARD Shakespeare drámája a Nemzeti Színházban Különös finálé. Boling- broke Henrik, akit unokatest­vére, II. Richárd király hat évre száműzött, haddal tért vissza, s Richárdot arra kény­szerítette, mondjon le trónjá­ról. A király ezt meg is tet­te, majd Henrik — immár IV. Henrik király néven — bör­tönbe záratta. A dráma vé­gén sorra jönnek Henrik hí­vei, s jelentik: a különböző összesküvöket, lázadókat le­verték, megölték, fejüket Lon­donba küldték. S a véres és ijesztő felsorolás vegén Hen­rik egy buzgó híve, aki a ki­rály elejtett félmondatát túl­ságosan szolgálatkészen értet­te, behozza Richárdot is, ko­porsóba fektetve, holtan. Különös finálé ez, hiszen a dráma során Shakespeare igyekszik úgy beállítani Hen­rik figuráját, mint aki egy el- bitangult király elbitangult és bitang eszközökkel meg­szerzett uralmát jobbal óhajtja felváltani. S csak­hamar kiderül: Henrik sem tud jobb király lenni R'chárd- nál. A hatalom elkerülhetetle­nül lealjasító erejéről 6zólna ez a furcsa király dráma? Ar­ról, hogy derék emberből is, ha királyi székbe emelkedik, véreskezű, rideg zsarnok lehet? Igen, erről is szól a II. Ri­chárd, s még sok minden más­ról is. Többek között arról, hogy aki — mint a drámában York — minden hatalomhoz hű akar lenni, az kénytelen­kelletlen egyikhez sem lesz igazán hű. Meg hogy ha a ki- I rályból hiányzik az uralkodás­hoz szükséges erő, rátermett­ség, a környezete fog uralkod­ni helyette, báb lesz, akit fő­úri érdekek mozgatnak. Mindez abban az Angliában, amelyben Shakespeare élt, és ezt a drámát (valószínűleg 1595-ben) megírta, nagyon Is élő mondanivaló volt. Min­denki tudta, hogy a II. Ri- chárdban foglalt események váltak a kiindulópontjává a vörös és a fehér rózsa harcá­nak, a York- és a Lancaster- ház véres vetélkedésének. Ké­sőbbi királydrámáiban — me­lyeknek történelmi időrendi sorrendjében a II. Richárd áll az első helyen, s a III. Richárd zárja a sort — tulajdonképpen ezt a több mint egy évszáza­dos periódust dolgozza fel, a a II. Richárd Bolingbroke (azaz IV.) Henrikének két drámát is szánva. De bármennyire is érdeke­sek is e korszak véres esemé- nvei, ezt a királydrámát iga­zából nem a történelmi múlt felidézése, s meglehetősen sza­badon kezelt műltábrázolása teszi figyelemre méltóvá. Leg­alábbis ma már nem erre fi­gyelünk. hanem arra a sajá­tos belső arányra, arra a pár­huzamra. amit a dráma cse­lekménye, hőseinek sorsa és jellemeik alakulása mutat. Párhuzamok. Lássuk ezt közelebbről. Richárd király — aki egyébként mindössze két évig uralkodott — nem alkal­mas a királyi koronára. Haj­lamai szerint inkább töprengő, filozofálgató, nem kevés szí­nészi érzékkel megáldott em­ber. aki inkább beszél és el­mélkedik, mint cselekszik. Ugyanakkor maga is véres esz­közökkel, bátyja meggyilkolta­tásával (vagy meggyilkolásá­val) került a trónra. Amíg ki­rály, nem élhet hajlamainak. Amikor végre elveszti a koro­nát (elveszik tőle, de maga se nagyon ragaszkodik hozzá), ki­élheti éne igazi vonásait: em­ber lehet, aki töpreng, szenved, s igyekszik megérteni önmagát és a világot. Ellenfelével, Hen­rikkel, szinte pontosan az el­lenkező történik: amíg nincs a hatalomban, rokonszenves, emberi figura, bár távolról sem olyan mély, összetett egyéniség, mint Richárd. Mi­kor király lesz, rögtön ott folytatja, ahol Richárd abba­hagyta: véres lesz a keze, s derék egyenes emberből kímé­letlen, abszolút uralkodóvá vá­lik. Meglepő, mennyire ennek a szerepcserének, ennek az egymást váltó párhuzamnak a kidolgozása áll a dráma kö­zéppontjában. Shakespeare lé­lektanilag egyik legjobban ki­munkált műve ez, csodálato­san finom megfigyelésekkel, monológokkal. A tételt — mely szerint a hatalom megváltoz­tatja az embert — nem vul­gárisán fogja fel, hanem el­mélyíti, jellemtanulmánnyá gazdagítja. Richárd így válik némiképp hamleti előképpé, a későbbi nagy tragédiák fi­guráit idéző hőssé. Tragiko­mikus figura, akit esendőségé- ben is szánni tudunk, mert emberiek pózai és szenvedé­sei, emberi a bűne és a bün­tetése is. Richárd, a bohóc? a Nemzeti Színház előadásában ez a Richárd sajnos kissé át­B. Szabó Edit: Szirének (terrakotta) alakul, leegyszerűsödik, s az aktuális vonások fellelésének és kimutatásának vágya némi­képp eltorzítja az ő alakját de tulajdonképpen az egész drá­mát is. Major Tamás, a ren­dező, abból indult ki, hogy ez az 1377—79 közt uralkodott Richárd a hatalom bohóca volt, akit szerepjátszó hajla­ma inkább a színészkedésre, mint az uralkodásra predesz­tinált. Kétségtelen: Richárdban ezek a vonások i s fellelhe­tők, de alakja nem csupán a tragikus bohóc köntösét viseli. Ha — mint ezt Öze Lajos ala­kítása is aláhúzza — Richárd csak bohóc, elvész belőle az emberi nagyság, érdektelenné válik, és környezetéhez való viszonya is elbizonytalanodik. A Henrikkel való váltás, a hí­res koronaátadási jelenetben megfogalmazott kettős kútvö- dör mozgás, a felfelé és a le­felé haladás szimmetriája, a belső kicserélődés folyamatá­nak ábrázolása hiányzik ebből az előadásból, melyben tulaj­donképpen csak az utolsó, a börtönjelenet adja vissza Ri­chárd igazi énjét. Zavaró az aktualizálás erőltetése is: Hen­rik barna ruhás katonáinak mai egyenruhákat idéző sza­bású jelmezei, egyáltalán: a ruhák szájbarágó maisága (Keserű Ilona tervezése) olyas­mit sugallnak, amit a dráma nem nagyon mond. (Hasonló problémáink voltak Major előző Shakespeare-rendezésé nek, a Szeget szeggelnek a kosztümjeivel is.) öze Lajos már említett Ri- chárdja mellett csak kevesen kaphatnak fontosabb részt az előadásból. így Avar István, aki Henriket némi unalommal játssza el, s Gellei Kornél, aki York nem túl jelentős figurá­jából valósággal főszerepet formál. Rajtuk kívül a népes szereposztás tagjainak csak villanásaik lehetnek. Takács István ségétől is ihlető eredmény, értékfokozó energia. Egy­más megbecsülésével oldot­ták fel a magányt. Nincs okunk szomorúságra, mert B. Szabó Edit után művek sokasága maradt, a szépség zárt kincse, mellyel mind­annyian gazdálkodhatunk a tulajdonos jogával és köte­lességével. Ez azt jelenti, hogy szigorú önismeretet is kaptunk örökségbe, életvite­lünk állandó felülvizsgála­tát — nemcsak esztétikai vég­eredményt. ' Minden szobrászi gesztusát arányérzék és méltóság hatja át. B. Szabó Edit már a kép­zeletét is ellenőrizte, s hosz- szas mérlegelés után engedé­lyezte művekké lombosodni a mindig igaz álmokat. Köny- nyed és alapos egyszerre minden megoldása. Minden szobrában fegyelmezetten jár­ta végig az indító eszmé­től a cizellálás utolsó simí­tásáig. Mélyre nézett, mély­re látott. Észrevette és szo­borban mutatta fel a fiatal­ság női testekre osztódó áhí­tatát, melyet általánosítva Forrás-ként értelmezett. Nem volt szolgája, inkább ura az anyagnak. Mindig megfo­gadta az anyag egyénítő su­gallatait, s így érte el a Bal­lada sorozat hallatlanul fi­nom és jellegzetes drapéria­megoldásait, az álló Lány félszeg rebbentségét, mely maga a hiánytalan szemérem. Motoz a félelem Niobé-ban és a Gregorius-ban egyaránt. Az Egyiptomi lány magába horgiadó frontalitása méltó a piramisok művészetéhez. Aquincum-ot idéző {»árhuza­mos férfi-nő alakja méltó a római szobrászat törekvé­seihez, de ami a legfonto­sabb Virágének-e méltó ön­magához. Losonci Miklós TV-FIGYELŐ Jól pergő képek, az ország legfiatalabb amatőrfilmese négyesztendős. Varga Ivánnak hívják és Pécsett él. Mindez tréfának tűnik, mégis igaz. Mindazok bizonyíthatják, akik szombaton kora délután megnézték az amatőrfilmesek műsorát, amelyben láthattuk is, hallhattuk is ezt a középső csoportos filmrajzolót. Hogy mit rajzol filmre Varga Iván? Természetesen azt, ami az ő négyesztendős fejecskéjét kitölti: vigyorgó napot, tátott szájú felhőt, megnevezhetetlen csodalénye­ket. Girbe-görbe vonalkái — amatőrfilmes édesapja jóvol­tából — meg is mozdulnak, s természetesen azt játsszák el, amit az a fejecske ki ötlött; hogy a vigyorgó nap tényleg elvigyorodik, hogy azt a vi­gyorgó napot tényleg be akarja kapni az a tátott szájú felhő.... Sokan talán ráérő emberek időtöltő játszadozásának te­kintik az efféle ügyeskedést, ám mint az a Pergő képekből is kiderült: több ez annál! Ahogy a pécsi amatőrfilmes csoport egyik rajztanár tagja, Szilágyi János műsorvezető­nek elmondta, remek fantá­ziafejlesztő, képzeletmegmoz­gató eszköz a film. Ilyenfor­mán pedig fontos része a pe­dagógiának. Mindez persze egyelőre inkább csak felté­teles módban értendő, hiszen nagyon kevés helyen használ­ják még nevelési célokra az amatőrfilmezést — részben, mert költséges, részben mert ez a gondolat eddig fel sem ötlött. Igazolatlan napok. Ismét telitalálata volt a Hét vasár­nap esti műsorának. Regös István készítette, s arról szólt: hol van a munkás, amikor nincs. Megtudhattuk: lagzi után pihen, házat bont, házat épít — egyszóval igazolatlanul hiányzik. Rémisztő számokkal — elveszett milliárdokkal, százezernyi haszontalan órá­val — szolgált a Tatabányán felvett riport. Szinte elretten az ember, ha végiggondolja, mennyi pénz megy kárba a sok helyen oly természetes­nek tartott lógással, ellógás- sal. Nemrégiben új rendelet je­lent meg — ennek nyomán készült ez a riport is —, amely szerint a három napnál nem hosszabb időre szóló táp­pénzt ezután a munkahelyek kötelesek fizetni, nem az SZTK. Hogy milyen szigorító ereje lesz majd ennek a sza­bályozásnak? A tatabányai főorvos nem valami derűlá­tóan nyilatkozott; mint mon­dotta, minden bizonnyal több naposra fognak nyúlni a rö­vid betegségek... Mindenesetre Tatabányán nem késlekednek a határozott közbelépéssel. Több olyan rendelkezést hoztak, amely szigorítja a munkafegyelmet, csökkenti a haszontalanul el­töltött órák számát. Kevesebb lesz például a munkaidőben megtartott értekezlet, s ugyancsak kevesebb az egyéb, munkától elvonó elfoglaltság. Ugyanígy jobban megvizsgál­ják azt is, hogy ki a beteg, s mennyire beteg az, aki annak minősíti — minősítteti — ma­gát. Érvényt fognak szerezni annak az igazságnak, hogy aki beteg, az nem feltétlenül munkaképtelen — más az egyik, és más a másik! Akácz László Abonyi zenetanár sikere A zenetanárok Szekszár- don lezajlott III. országos Liszt Ferenc zongoraverse­nyén első díjat nem adtak ki. A második díjat és a Liszt Ferenc Társaság különdíját Kallai Sándorné veszprémi zenetanárnő nyerte. A visz- szatartott első díjból ketten részesültek harmadik, illet­ve negyedik díjban. Harma­dik díjas lett B. Vanyiska Zsuzsa szegedi és Farkas Róbert abonyi, negyedik Ber­tái Ariadne budapesti és Kai­ser Adrienne kaposvári ver­senyző. A művészeti dolgo­zók szakszervezetének külön­díját Petneházyné Botos Zsu­zsa budapesti és Farkas Ró­bert abonyi zenetanár kapta.

Next

/
Oldalképek
Tartalom