Pest Megyi Hírlap, 1976. március (20. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-11 / 60. szám

1976. MÁRCIUS 11., CSÜTÖRTÖK Gromiko Nagy-Britanniába látogat Moszkvában bejelentették, íhogy Andrej Gromiko szovjet j külügyminiszter a brit kor- Imány meghívására március utolsó harmadában hivatalos látogatást tesz Nagy-Britan- niában. SPANYOLORSZÁG Ítélet a katonatisztek perében 1 Egy spanyol haditörvény­szék szerdán bűnösnek talál­ta a Madrid melletti Hoyo de Manzaresben bíróság elé állí­tott kilenc katonatisztet a Demokratikus Katonai Szö­vetség elnevezésű titkos szer­vezetben kifejtett tevékeny­ségben, illetve a portugáliai fordulathoz hasonló „katonai akció” előkészítésében és „lá- zításban”. A két fűvádlottat, Luis Ote- fo Fernandez őrnagyot és Permin Ibarra Renes száza­dost, akik letartóztatásukig a vezérkari főnökséghez voltak beosztva, nyolc, illetve hét és fél évi börtönbüntetéssel súj­tották. öt további vádlottat négy-, illetve ötévi börtönre ítéltek. Két századosra, akik a hadbíróság előtt elismerték, hogy a Demokratikus Katonai Szövetség tagjai, három-, il­letve két és fél éves börtönt szabtak ki, ám büntetésüket a tavály ho2ott amnesztiaren­delet értelmében elengedték. A két utóbbi vádlott kivéte­lével valamennyi katonatisz­tet elbocsátották a hadsereg kötelékéből. A vádlottak közölték, hogy fellebbeznek az ítélet ellen. A hadbírósági tárgyalással első ízben került nyilvános­ságra a hadseregen belüli po­litikai nyugtalanság. A spanyol egyetemisták or­szágszerte tiltakoznak a Vito­ria városban lezajlott véres i rendőrterror miatt. A Szakszervezeti Világszö­vetség szerdán Prágában ki­adott felhívása felszólítja a világ dolgozóit, lépjenek fel a spanyolországi elnyomás azonnali megszüntetéséért. BONN Patthelyzet a Szövetségi Tanács külügyi bizottságában a lengyel—nyugatnémet megállapodások ratifikálása előtt A nyugatnémet jobboldal újból kinyilvánította eltökélt­ségét, hogy megakadályozza a Lengyelországgal kötött meg­állapodások ratifikálását. Szerdán több mint öt órán át tanácskozott a Szövetségi Tanács külügyi bizottsága, majd úgy döntött, hogy nem javasolja a lengyel—nyugat­német szerződések megszava­zását. A 11 tagú bizottságban „patthelyzet” alakult ki, öten a ratifikálás ellen szavaztak (a CDU-tartományok), öten pedig mellette (SPD—FDP), a kereszténydemokrata kor­mányzaté Saar-vidék képvi­selője pedig — mint feltehe­tő volt — tartózkodott a sza­vazástól. A döntés nyomán ha­tározottan romlottak a ratifi­kálás esélyei. Portugália — Angolai Népi Köztársaság Diplomáciai kapcsolat - nagyköveti szinten Portugália és az Angolai Népi Köztársaság élhatározta, hogy nagyköveti szinten diplomáciai kapcsolatra lép egymással — jelentette be szerdán a portugál külügyminisztérium. Mint jelentettük, Portugália február 22-én ismerte el volt gyarmatá­nak egyetlen törvényes képviselőjeként a luandai kormányt. Vitor Crespo tengerész ka­pitány, portugál együttműkö­dési miniszter, a fegyveres ELŐVÁLASZT AS AZ USA-BAN Floridában is Ford győzött A floridai előválasztás vég­leges eredményei szerint a köztársasági párti jelölteknél Ford elnök, a demokratáknál James Carter végzett az első helyen. ' Fordot a -köztársasági sza­vazók 53 százaléka támogatta Floridában, míg vetélytársára, Ronald Reaganre a szavaza­tok 47 százaléka esett. A jobboldali Reagan nagy re­ményeket fűzött Floridához, ahol igen jelentős a konzer­vatív köztársasági szavazók zéputas vonalat követő Fordra szavazott. A demokrata elnökjelöltek „versenyében” James Carter végzett az első helyen, a de­mokrata szavazatok 34 száza­lékával. George Wallace ala- bamai kormányzó 31, Henry Jackson szenátor pedig 24 százalékot kapott. A floridai előválasztás megerősítette Ford vezető po­zícióját Reagannel szemben. A demokratapárti elnökje­löltek versengésének végső száma. A jelek szerint azon- > eredménye változatlanul nyi- ban ezek egy része is a kö-1 tott. erők legfelsőbb forradalmi ta­nácsának tagja nyilatkozatot adott Simó Endrének, az MTI lisszaboni tudósítójának. Töb­bek között elmondta: orszá­gának jobboldali politikai cso­portjai eddig nem akarták tu­domásul venni az Angolai Népi Köztársaság elismerését. Belpolitikai okokból feszültsé­get szítanak, kihasználva a ha­zatelepültek érzelmeit. A por­tugál nép rövidesen felismeri — állapította meg —, hogy a jobboldali pártok Angolával szemben követett politikája szemben áll a nemzet érdekei­vel. Portugáliának az Angolai IJépi Felszabadítást Mozga­lom (MPLA) képviselőivel kell megoldania a két ország között függőben levő gazda­sági és pénzügyi kérdéseket. Mi úgy gondoljuk, hogy azzal képviseljük legjobban az An­golából hazatelepült portugá­lok érdekeit, ha minél jobb viszonyt teremtünk Luandával. A bizottsági ülés után meg­tartott sajtóértekezletén Hel­mut Schmidt kancellár azt hangsúlyozta, hogy a lengyel és a nyugatnémet kormány már teljesen kimerítette a „tárgyalási játékteret”, újabb tárgyalások megkezdésére nincs lehetőség és nincs mód az ellenzék követeléseinek — a szerződések módosításának — teljesítésére. Közölte, hogy kormánya a pénteki szavazá­sig állandó kapcsolatban ma­rad a lengyel kormánnyal és mindent elkövet ugyanakkor azért, hogy meggyőzze a ke­reszténydemokratákat eluta­sító magatartásuk káros vol­táról. Mind Schmidt, mind Genscher kifejezte reményét, hogy a CDU—CSU-ban „tart még a véleményformálódás”. A kormány abból indul ki, hogy a szövetségi tanács tör­vényerőre emeli a szerződése­ket. VARSÓ Az SZKP tapasztalatai felbecsülhetetlen értékűek a mozgalom minden pártja számára A LEMP vezető aktivistáinak megbeszélésén Edward Gierek mondott beszédet Edward Giereknek, a LEMP KB első titkárának elnökletével szerdán Varsóban megbeszélést tartottak a Lengyel Egyesült Munkáspárt vezető aktivistái. Az értekezleten a KB első tit­kára beterjesztette a LEMP küldöttségének beszámolóját az SZKP XXV. kongresszusáról. Az SZKP XXV. kongresszu­sa hatalmas nemzetközi ese­mény volt. Munkája és határo­zatai óriási jelentőségűek a szovjet kommunisták testvéri pártja, a Szovjetunió, a szociá- lista államok közössége és a haladás, a demokrácia és a bé­ke erői számára. A kongresszus eredményei kiemelkedők és ál­talánosak — mondotta Edward Gierek. A LEMP KB első titkára a továbbiakban méltatta az SZKP kongresszusi határoza­tait átható mélységes humaniz­must, amelynek egyik legnagy­szerűbb kifejezője a békéért folytatott harc továbbvitelének Az amerikai kongresszus képviselőházának elnöke a szovjet-amerikai kapcsolatokról Carl Albert, az amerikai kongresszus képviselőházának elnöke a TASZSZ tudósítójá­nak adott interjúban a kö­vetkezőket mondta: Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára beszédei­ben nemegyszer kiemelte, hogy a Szovjetunió kormá­nya az Egyesült Államokkal való enyhülés irányvonalát „visszafordíthatatlan folya­matnak” tekinti. Ügy gondo­lom. rendkívül fontos, hogy az SZKP XXV. kongresszusa újból megerősítette a ragasz­kodást ehhez az irányvonal­hoz. A két nagyhatalom^ - 'közötti kapcsolatok normalizálása á béke megőrzésének legjobb biztosítéka — hangoztatta az amerikai politikus, majd megállapította: a Szovjetunió által vállalt erőfeszítéseknek az SZKP XXV. kongresszusa részéről történt jóváhagyása elősegíti az országaink közötti bizalom megszilárdulását és I két. — remélem — azoknak az akadályoknak az elhárítását, amelyek zavarják az Egyesült Államok és a Szovjetunió közti kapcsolatok megjavítá­sát. Az utóbbi években — foly­tatta Albert — sok pozitív eredményt értünk el a szovjet —amerikai együttműködés te­rületén. Mindezek arról tanúskod­nak _— hangsúlyozta az ame­rikai politikus —, hogy sike­rült az enyhülési politikában haladást elérni. Ennek ered­ményeként közelebb kerül­tünk legnehezebb felada­tunknak, a katonai téren való enyhülés előmozdításának megoldásához. Carl Albert leszögezte: a szovjet—amerikai kapcsolatok jövője függ attól, hogy ké­szek vagyunk-e diplomáciai eszközök segítségével megol­dani a köztünk még fennálló és esetleg keletkező ellentéte­programja. Edward Gierek rá­mutatott, hogy a békés egymás mellett élés megszilárdításában a legnagyobb eredmények Eu­rópában születtek, ahol a leg­erősebbek a szocializmus pozí­ciói. Kiemelve Leonyid Brezs­nyev beszámolójának azt a ré­szét, amely a tőkésországokkal való kapcsolatok továbbfejlesz­tésére és további normalizálásá­ra vonatkozott, a lengyel párt vezetője hangsúlyozta, hogy Lengyelország is nagy jelentő­séget tulajdonít a Franciaor­szággal és az NSZK-val való kapcsolatok továbbfejlesztésé­nek. Az utóbbi esetben ez a lengyel—nyugatnémet megálla­podások ratifikálásától függ. Edward Gierek rámutatott, hogy most a helsinki értekezlet alapelveinek az életben való megvalósítása a legfontosabb feladat. Az SZKP XXV. kongresszu­sa ragyogóan demonstrálta a szocialista közösség egységét, kedvező fejlődését és azt a ké­pességet, hogy egyre növelje befolyását a világesemények menetére, megerősítette a szo­cializmus építése általános tör­vényszerűségei alkotó alkalma­zásának lenini elvét, az inter­nacionalizmus és a hazafiság egyesítésének konkrét feltételei között. Ugyanakkor a kongresz- szus átfogó kritikai elemzést adott a szocialista elvektől tel­jesen idegen maoista politiká­ról — mutatott rá Edward Gie­rek, A továbbiakban a LEMP KB első titkára méltatta a fejlődő országokkal való kapcsolatok jelentőségét, a forradalmi-de­mokratikus és szocialista bal­oldali pártokkal való együtt­működés fontosságát. Ezután rámutatott, hogy gondosan ta­nulmányozni kell az SZKP XXV. kongresszusának gazdag anyagát, mert az SZKP óriási tapasztalatai felbecsülhetetlen értékűek a mozgalom minden pártja, így a lengyel párt szá­mára is, amely sokat tanult a szovjet testvérpárttól. A beszámoló elhangzása után vezető párt- és állami aktivis­ták, a tudományos és kulturá­lis élet képviselői, a társadal­mi és ifjúsági szervezetek és a hadsereg küldöttei szólaltak fel. A barátság egyidős a „Barátsággal” atmiiiitniitisiitiiiimtiiiiiiitimiMtiimiiiiiimmiiiiiiimiiv Moszkva hivatali negyedében, nem messze a Vörös tértől, található a „Barátság” olajvezeték-rendszer központi irányító szerve. Vezetőjét, Elizaveta Boltalinát jól ismerik mindenütt, amerre az olajvezeték húzódik — Csehszlovákiában, Magyar- országon, Lengyelországban és az NDK-ban. Ott volt a „Barátság” építésénél, üzembe állításánál, ésaző vezetése alatt érte el az olajvezeték tervezett teljesítményét. A moszkui házban, ahol a „Barátság” mun­kairányító asztalát elhelyezték, naponta kü­lönböző információk futnak be az olajvezeték működéséről. Milyen az olaj minősége? Hogy változott a megrendelők igénye? Hány szi­vattyú működik? A diszpécserszolgálatnak mindenről tudni kell. Ez elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy megoldják a műszaki problémákat, kiadják az utasításokat. Elizaveta Boltalina számokkal teleírt papír­lapot tesz elém. Ez az olajadagolás napi ütem­terve. Hosszú időre előre meghatározza, melyik nap milyen mennyiségű „fekete aranyat” kell átszivattyúzni a „Barátság” olajvezetéken. Ilyen ütemtervek heti, havi és negyedéves időszakokra is készülnek. Készítésükben a „Barátság” olajveaeték mind az öt társtulaj­donosa részt vesz, egyik oldalról a Szovjetunió, másik oldalról Csehszlovákia, Magyarország, Lengyelország és az NDK. Ezért évente 4 al­kalommal a „Barátság” keretében nemzetközi üléseket rendeznek. Ahhoz, hogy megnevezze az üléseken részt vevő partnerkollégákat, Boltalinának nem kell lapozni noteszában. Sokkal közülük már 15 éve személyes ismerősök. Nem ezért tűnik-c családiasnak a részvevők hivatalos megbeszélésén készült fénykép? A képen balra a csehszlovák küldöttség: a „Ke- mopetrol” vezetője, Antoni Langer, a „Benzi- na” vállalat igazgatója, Miroszlav Netik, a „Barátság” vezetője, Stefan Kovács. Mellettük az olajvezeték magyar vezetői: Linceni János és Stifel Éva. Lengyelországot a „Centralo produktov naftovik” vezérigazgatója, Jirzsi Banaszikom és az olajvezeték igazgatója, Iszi- dor Mocskovják képviseli, az NDK-t — a svedtei olajfinomító kombinát vezetője, Klausz iiiiiiitiiiiiiiiiiiiiifiiiitiiiiiaiiiiiiititmiiiiiMiiiiiiiiiif millió Hase és az olajvezeték igazgatója, Ganszom Klauszner. A kép közepén Elizaveta Boltalina. Ezt a kedves, barátságos asszonyt nehéz kapcsolatba hozni a „veterán” szóval. De a tények makacsok. Annak már 15 éve, hogy a moszkvai olajipari főiskolán végzett bánya­mérnökként, Elizaveta Boltalinának sorsa ösz- szefonódott a „Barátság” olajvezetékkel. Sok víz lefolyt azóta a Volgán. Sok jót hozott az embereknek az olajfolyó is. A „Barátság” partjain — Bratiszlavában, Százhalombattán, Plockban és Svedtében — hatalmas gyárak és kombinátok nőttek. Sok apró falu tekintélyes várossá vált. Ez történt például Százhalombattán, ahová elsőként 1962-ben jutott el a szovjet olaj, és ahol ki­fejezetten emiatt hatalmas kombinát épült. Nyolc évvel később, az eddigi falu, Százha­lombatta, megkapta a városi rangot. Magyar- ország felszabadulásának 30-ik évfordulója al­kalmával Bíró József, Magyarország külkeres­kedelmi minisztere díszoklevelet nyújtott át Boltalinának a „külkereskedelmi kapcsolatok szélesítésében és a Szovjetunió és Magyaror­szág népei közötti barátság elmélyítésében ta­núsított kiemelkedő érdemeiért”. Jegyzetfüzetemben megmaradt az a feljegyzés, melyet Százhalombattán készítettem a Dunai Olajfinomító Kombinát megtekintése alkalmá­val. Simon Pál, a kombinát volt igazgatója, jelenlegi miniszter, az újságírókkal beszélget­ve többek között ezt mondta: „Boltalinát az­óta ismerem, mióta a szovjet olaj a Volga-vi- dékröl eljutott a Dunára. Csodálatosan ener­gikus asszony. Ritka emberi tulajdonságok- _ kai rendekezik. Bármely, gyakran bonyolult helyzetben is, jelenléte megteremti az elvtár- siasság és bizalom szellemét. Boltalina munkáját, mérnöki tapasztalatait, azt a képességét, ahogy kialakítja a „lelki kapcsolatokat”, nemcsak Magyarországon be­csülik. A Lengyel Népköztársaság kormánya Boltalinának adományozta a „Lengyelország Újjászületésének” lovagi keresztjét. Az NDK aranyjelvényének is tulajdonosa, amely a Né­met—Szovjet Baráti Társaság kitüntetése. — Azok számára, akik az olajvezetéknél együttműködnek — mondja Elizaveta Bolta­lina — a „Barátság” olajvezeték és a „barát­ság” már régen egy fogalommá vált. Ez a kapcsolat teszi lehetővé a gyors döntéseket, a problémák egyszerű elhárítását. Így váltható valóra a műszaki újdonságok gyors cseréje. Rendkívüli esetekben közülünk mindenki ha­ladéktalanul a másik segítségére siet. ...A múlt CV nyarán Boltalina lakásában éjszaka megszólalt a telefon. A telefonáló Antoni Langer volt, a prágai „Kemopetrol”- ból. Nem kellemes hírt közölt: a vezeték cseh­szlovák szakaszán csőtörés van. Feltétlen szükséges a szovjet szakemberek konzultá­ciója. A helyzetet nehezítették az időjárási viszonyok. Az egész országban szakadt az eső. Riasztani kellett a készültséget. És már reggel megérkezett a helyszínre a Szovjet­unióból a „mentőszolgálat”. Napokra volt szükség, hogy a vezeték munkája a normális kerékvágásba jusson. Napokra, melyet a szov­jet és a csehszlovák szakemberek feszült munkában töltöttek. A fődiszpécser megmutatja a vezeték keze­lési utasításait tartalmazó több oldalas ügy­iratot. Ez közös nevezőre hozva tartalmazza a partner-országokban alkalmazott különböző üzemeltetési módszereket. Fejezetei és parag­rafusai — egységesen kidolgozott műszaki kon­cepciót tartalmaznak. Ez a szabályzatgyűjte- mény Elizaveta Boltalina és — csehszlovák, ’nuiiimiiniiiimiiittiiiiMiiiiiiiiiHMiiiiiHiiiiiiiiitiiiiiiiiii magyar, lengyel és német — kollégáinak közös munkája. Az együttműködés sok aspektusát érinuk ezek a szabályok. Megtalálhatók bennük az üzemzavarok megelőzéséhez szükséges közös intézkedések, az olaj minőség meghatározásá­nak módszere, és a részt vevő államok közötti szállítás feltételei. — A szovjet olajexport mértékét — mondja Boltalina — naponta rögzítik a vezeték három pontján, Adamovóban, Lengyelország terüle­tén, Fényeslitkén (Magyarország) és Budkov- cában (Csehszlovákia). Most képzeljen el két tartályt. Az egyikbe ömlik a sűrű, fekete ■folyam. Míg ez feltöltődik, a másikból az olaj a vezetékbe jut. A tartályba ömlő olaj — szov­jet tulajdon; a másikból kiömlő már lengyel vagy német, magyar, vagy csehszlovák. De még mielőtt az olaj a fogyasztóhoz jut, várja őt a „vámvizsgálat”. A nemzetközi la­boratórium épületéből, amely itt van a hatá­ron, kijönnek a kereskedő felek képviselői. Anyagmintát vesznek és elvégzik a részletes vegyi vizsgálatokat. Ezután kiállítják az ex­portbizonylatot. Ez tartalmazza: az olaj meg­nevezését, víztartalmát, a paraffin- és egyéb anyagtartalmat. Csak ezután folytathatja útját az olaj — nyugatra. Ezen a helyen ütköznek anyagi érdekeink — magyarázza Boltalina. — Ezért van szük­ség az olajátadás szabályának lelkiismeretes betartására — így az eladó és a vevő abszolút egyenlő helyzetben van. Kérésemre Elizaveta Boltalina a közvetlen telefonon kapcsolatba lép az adamovói disz­pécserponttal. A telefonnál a vezető, Vaszilij Burlcaló. „Most vettünk mintát a 233-as tar­tályból — közli —, a Lengyelországnak és az NDK-nak szállított volgai olaj minősége meg­felel az előírásoknak.” iiniiiiiiiiniiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiimiiiiiiiiiir iitiiiiti» A központi diszpécserhivatal épületét ezer szál köti az olajfolyóhoz. Telefonon és telexen, egész nap érkeznek ide, Moszkva központjába az információk az 5 ezer kilométer hosszú olajvezeték különböző végeiről. Feldolgozás után ezek az informá­ciók utasítás formájában térnek vissza az olajvezetékhez. Végrehajtva ezeket az utasításokat, a „fekete arany” végtelen folyama ömlik a legnagyobb fogyasztók — Magyarország, az NDK, Lengyelország és Csehszlovákia — hatalmas olajfeldol­gozói felé. , Jurij Szinyákov áiiiiiimiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiimiiiiiimiiiiimi miiimiiiimiiiiimiiimimiiiiiiimmmiiiimmimiiiinifi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom