Pest Megyi Hírlap, 1976. március (20. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-11 / 60. szám

1976. MÁRCIUS 11., CSÜTÖRTÖK Profiljuk a gyógyászat Huszonöt évvel ezelőtt alakult meg a fóti — mai nevén Műanyag- és Faipari Szövetkezet. Termelési értékük jelenleg 40 millió fo­rint. Divatgombokat gyártanak a női ruhaiparnak, de jelentős termelési ágazat az inkubátor felsőrészének gyártása is. Ezek a MEDICOR és az OMKER révén nagyrészt exportra kerül­nek. Képünkön: inkubátor-felsőrészt csiszolnak. Hazai (érmés biztosítja az ellátást Kedvezmények burgonyatermesztő gépekre Kiemelt, 70 százalékos álla­mi támogatásban részesül a burgonyatermesztés 14 speciá­lis gépe. Az elmúlt években nem mindig sikerült hazai termésből kielégíteni a fo­gyasztói igényeket; a gépbeszerzési támoga­tással a termesztés fej­lesztésére ösztönzik a nagyüzemeket, amelyek az ötödik ötéves tervben korszerű termelési módszereket alkalmazva, a kistermelőkkel együtt várha­tóan, kiegészítik majd a bel­földi szükségletet. A gépesítéssel és a korsze­rű fajtákkal olyan mértékben növelik a hozamokat, hogy nem lesz szükség a vetésterü­let bővítésére, ellenkezőleg, 100 ezer hektárról fokozato­san 80 ezer hektárra lehet visszafogni a termőterületet. Fokozódik a termelési rendszerek szerepe. Az 1975. évi hétezer hektárral szemben 1980-ig az előirány­zat szerint 20 ezer hektárral gyarapodik termőterületük, ami a nagyüzemi burgonya­vetésterület kétharmadát te­szi majd ki. Együtt élni, érezni a lakossággal A Hazafias Népfront Pest megyei gazdaság- és társadalompolitikai bizottságának programjáról A bizottságot, amelyről ezút­tal szó lesz, meghatározott, össztársadalmi és gazdaságpo­litikai céllal alakították. Meg­választott tagjai olyan embe­rek, akik beosztásukból, kép­zettségükből, tapasztalataikból adódóan is sokat tehetnek e célok megvalósításáért. Munkaprogram öt esztendőre A Hazafias Népfront Pest megyei gazdasági és társada­lompolitikai bizottságának megalakulásáról már adtunk hírt. A teljesség kedvéért azonban a részletekről is szól­ná kell. ebből alakul a lényeg: hogyan tudnak hasznossá vál­ni a megyében területileg egy­mástól messzire dolgozó veze­tők, ha közös társadalmi mun­kára kérik őket. — Mi a feladat? — ez volt az új bizottság tagjainak első kérdése, melyre a válasz adott volt Tudatformálás a közgazda- sági, jogi és közélet szemlélet fejlesztése érdekében; közre­működés a gazdasági és társa­dalmi tennivalók megoldásá­ban, a szövetségi politika se­gítése, új formájú és tartalmú munkás—paraszt találkozók szervezésével, közreműködés a tanyán élők, a cigány lakosság életkörülményeinek javításá­ban, a bejáró dolgozók gond­jainak enyhítésében, gondos­kodás az öregekről, részvétel az alkoholizmus elleni küzde­lemben. Mindenkor kezdeményezően A gazdasági életben az új bizottság feladata elősegíteni az V. ötéves terv megyei cél­Alkoholizmus elleni hónap Pest megyében Tudományos ülés Nagykőrösön Tegnap délelőtt Nagykőrö­sön, az Arany János Művelő­dési Központban az alkoholiz­mus elleni küzdelemről ta­nácskoztak vöröskeresztes, egészségügyi és tanácsi szak­emberek, egészségvédelmi is­meretterjesztők és propagan­disták. A résztvevőket a ta­nácskozás előtt ifjú vöröske­resztes úttörők fogadták, s bejutatták a folyosón rende­zett kiállítást. Tizenhárom éve szervezetten Tanai István, a Nagykőrösi Városi Tanács elnökhelyettese üdvözölte a vendégeket, majd dr. Tengelyi Vilmos megyei főorvos, a Pest megyei alko­holizmus elleni társadalmi bi­zottság elnöke megnyitotta az alkoholizmus elleni küzdelem hónapját. Megyénkben 13 éve folyik szervezett harc e ká­ros szenvedélybetegség ellen — mondotta. Külön kiemelte, hogy leküzdésében alapvető a prevenció, a megelőzés és a felvilágosítás. Szükség is van erre, mert a széles körű gyó­gyító munka önmagában nem képes ellensúlyozni az alkoho­listák számának növekedését. 1976-ban tízezer alkoholistát kellett gyógykezelni. Számuk tavaly már elérte a tizenhá­romezret. A gyógyítást azon­ban az önkéntességre törek­vés jellemzi. 1968-ban 520 esetben, tavalyelőtt kétszáz- hússzor kellett elrendelni a kötelező gondozásba vételt. Ceglédi sikerek a gyógyításban A megnyitó után öt elő­adás hangzott el. Dr. Kulin Sándor, a nagykőrösi tanács egészségügyi bizottságának el­nöke az alkoholizmus egyéni és társadalmi kárait elemezte. Szólott arról, hogy hazánk az italfogyasztás világranglistá­ján o tizedik, s a szocialista országok között az első he­lyen áll az évi 10 liter fejen­kénti szeszfogyasztással. Rész­letezte »z alkoholizmus és a bűnözés összefüggéseit. 1974- ben Nagykőrösön a bűncse­lekmények 46 százalékát itta­san követték el, a garázdák 90 százaléka volt ittas. De az utódokra is hat e káros szen­vedély. Nagykőrös kisegítő is­kolájában például 94 gyerek tanul. Szüleik 70—80 százalé­ka rendszeresen italozik. Dr. Szendröi Mária, a ceg­lédi kórház osztályvezető fő­orvosa az alkoholizmus gyó­gyításának tapasztalatait is­mertette. A kórház kimagasló eredményt ért el a legsúlyo­sabb alkohol okozta betegség — a delirium tremens — gyógyításában. A világátlag szerint e betegségben szenve­dők 20 százaléka veszti éle­tét. A kórház pszichiátriai osz­tályán tavaly kezelt 24 beteg közül azonban csupán egy halt meg. Dr. Kiss Ferenc, a ceglédi kórház osztályvezető főorvosa a járóbeteg-rendelés tapaszta­latairól szólt, valamint arról, hogy az alkoholpropaganda ellen csak még hatékonyabb ellenpropagandával lehet har­colni. Nagyobb határozottsággal Dr. Frischmann Edgár, a megyei főügyészség ügyésze az alkoholizmus elleni harc jogi vonatkozásáról beszélt. Mint mondotta, jogrendsze­rünk a felszabadulás óta egyre élesebben lép fel az el­len az alkoholista ellen, aki családjának, önmagának, munkahelyének és szűkebb környezetének kárt okoz. Ta­valy megyénkben mintegy ezer ügyet vizsgált ki az ügyészség. A társadalmi szer­vek azonban sajnálatos módon nem elég határozottak. A cél természetesen továbbra sem az, hogy kényszer útján jus­son el a beteg a gyógyulásig, hanem inkább az, hogy ön­ként, meggyőződéssel járja be a leszokás útját, mert gyógyu­lása után saját akaratára tá­maszkodhat. Dr. Makkal László, a Pest megyei Tanács egészségügyi osztálya egészségnevelési cso­portjának főorvosa az alko­holizmus elleni társadalmi bi­zottságok tevékenységével, fel­adataival foglalkozott. Rá­mutatott, a felvilágosító ne­velő munkát nem lehet eléggé korán kezdeni. Annál inkább, mert például az általános is­kolából kikerülők kétharmada fogyasztott szeszes italt, á egy- harmaduk már részeg is volt Az alkoholfogyasztást elutasí­tó személyiség kialakítását te­hát már az alsó tagozatban meg kell kezdeni. Nem kö­zömbös az sem, hogy a társa­dalom miként vélekedik az al­koholfogyasztásról. Az öt előadás után felszóla­lások hangzottak el. Csuka Ferencné, a megyei rendőr­főkapitányság gyermek- és if­júságvédelmi főelőadója hoz­zászólásában a szeszfogyasztás és a gyámhatósági feladatok kapcsolatáról szólt. Megyénk­ben 1973—74-hez képest ta­valy 50 százalékkal nőtt az alkoholos állapotban bűncse­lekményt elkövetők száma. Dr. Somosi György, a Pest megyei KÖJÁL igazgatóhe­lyettese arról beszélt, hogy az alkoholizmus Magyarországon népbetegség, s hogy a foglal­kozási betegségek kialakulását is gyorsítja a szeszfogyasztás. A kémiai növényvédő szerek egy részének a szervezetben történő megkötödését is előse­gíti az alkohol. Széles körű összefogással Zárszavában dr. Hárdi Ist­ván, a Pest megyei Tanács Ideggondozó Intézetének veze­tő főorvosa — az ülés elnöke — arra. szólt, hogy az alko­holizmus ellen csak széles körű társadalmi összefogás­sal lehet harcolni. Az alkoho­listákkal való személyes fog­lalkozás fontosabb minden ad­minisztratív intézkedésnél. Akik önkéntesen jelentkeztek elvonókúrára, azoknak 45—50 százaléka gyógyult meg. A kényszer-elvonókúrán részt vevőknél a gyógyulási arány csupán 20—25 százalék. Az alkoholizmus elleni küz­delem hónapjának esemény- sorozatában Foton és Letké- sen tejtermék- és üdítőital­bemutatót, előadást és filmve­títést rendeztek. Monoron an­tialkoholista előadásra és ki­állításra kerül sor. A váci járás és ■ áros alkoholizmus elleni társadalmi bizottsága fórumot szervez a híradás- technikai vállalatnál. V. G. P. kitűzéseinek megismertetését a településen, tájékoztatni a la­kosságot az elképzelésekről, hogy megvalósulhasson részvé­telük nemcsak a végrehajtás­ban, hanem a tervezésben is. A bizottságnak kezdeménye­zően kell majd fellépnie min­den olyan gazdasági kérdés­ben, amelynek szociálpolitikai kihatása is van. Egyet lehet érteni dr. Len­gyel Zsuzsával, a Gödöllői Ag­rártudományi Egyetem docen­sével, amikor a bizottság ne­vére utalva azt mondja: „Minden gazdasági döntés­nek társadalompolitikai kiha­tása van, s megfordítva: a bár­mely társadalompolitikai fel­adat végrehajtása gazdasági vonzattal jár. Ezért is hasz­nos együttesen vizsgálni az adott kérdéseket. Olyan mun­kaprogram kell, amely öt esz­tendőre meghatározza a konk­rét — de nem a legapróbb részletekre bontott — tenniva­lókat.” A helyes szemléletmódot tükrözi a bizottság tagjainak az a véleménye is, hogy a cse­lekvésre kell összpontosítani. Szívesen vállalják e társadal­mi munkát, de a munkát hangsúlyozzák, azzal együtt, hogy az ülésezés a lehető leg­kevesebb legyen. Tulajdonosi szemlélet Dr. Kányádi Gabriella, a Pest vidéki Járásbíróság ta­nácsvezető bírója szerint az- a legfontosabb, hogy a bizottság munkamódszerét pontosan, meghatározzák. Melyek azok a legfontosabb megyei célok;' amelyeknek szolgálatába állít­hatják képességeiket, hogyan tudnak eredményesen működ­ni, melyek lesznek az első lé­pések. Hozzátéve: helyes vol­na, ha a bizottság javaslattevő jelleggel működne, szoros kap­csolatban a települések gazda­sági és politikai szerveivel. Meggooidolandók Horváth Andrásnak, a Gördülőcsapágy Művek diósdi gyára főmérnö­kének szavai, amikor a tulaj­donosi szemléletváltozás je­lentősége emlékeztet, s lát eb­ben sok munkát a bizottság számára: „Meg kell tanítani a munká­sokat, hogy óvják, sajátjuknak tekintsék a hatalmas értékű gépeket. Megkérdezni tőlük: fordítanák-e annyi gondot a húszmillió forintba kerülő szerszámgép ápolására, mint a Zsigulijukra.” És ugyanez ál­talánosításban: „Nagyon sokat tehetünk a szociálisra tulajdo­nosi szemlélet kialakításáért, a munkások szakmai és általá­nos művelődésének elősegíté­séért.” A bevezetőben is megfogal­mazottakat Kiss Imrének, a Budai Járási Építőipari Ktsz elnökének szavai jól illuszt­rálják: „Mindannyian, akik a bizottságban tevékenykedni fogunk, konkrét feladatokat kérünk, csak akkor bizonyo­sodhat be, hogy érdemes volt létrehozni, ha munkánk nyo­ma meglátszik majd a helyi tervek megvalósításában. És mindig együtt kell élni, érezni a lakosság gondjaival. Csak egy példát arról, hogyan is ér­tem ezt. Sok helyütt szorgal­mazzák a háztáji kisállatte­nyésztést, várják a lakosok te­vékeny részvételét, ugyanak­kor nincs megoldva a felvá­sárlás. ezért nehéz az előrelé­pés. De ha csak megállapítá­sig jutunk — keveset végzünk —, javaslatunk is legyen a megoldásra.” Cselekvőkészség Jogosnak érezhetjük Kovács Antalné, HNF Pest megyei titkár, optimizmusát, amikor megállapítja: „Jó érzés tapasztalni azt a cselekvőkészséget, amely az el­hangzott véleményekben meg­nyilvánult. Jól tükrözik a Ha­zafias Népfront szándékát, tö­rekvését: az ország előtt álló gazdasági és társadalompoliti­kai feladatok végrehajtására mozgósítani minden állampol­gárt. Az első teendő megismer­tetni, a második elfogadtatni, s a harmadik: széles körű ösz- szefogással teljesíteni a célki­tűzéseket. Jó ügy szolgálatában szüle­tett tehát a Hazafias Népfront Pest megyei gazdaság- és tár­sadalompolitikai bizottsága, s a jó ügyek mindig nemes tettek­re sarkallják az embereket. Baumann László A hűtőipar fejlődéséről tanácskoztak a szocialista brigádvezetők A magyar hűtőipar szocialis­ta brigádvezetői szerdán a Cse­pel Vas- és Fémművek mun­kásotthonában az iparág fil­lesztésével kapcsolatos felada­tokról tanácskoztak. Dr. Gulyás Béla, a hűtőipar vezérigazgató­ja beszámolójában elmondotta, hogy a IV. ötéves terv idősza­kában 63 százalékkal növelték a mirelittermelést. Az iparág az V. ötéves tervben is dina­mikusan fejlődik, az előirány­zat szerint 55 százalékkal fo­kozzák a termelést. A magyar hűtőipar üzemei szoros kapcsolatot alakítottak ki a mezőgazdasági termelők­kel. Jelenleg 35 úgynevezett bázisgazdasággal állnak kap­csolatban. A javuló 'alap­anyag-ellátás lehetővé teszi a gyártmányválaszték kiszélesí­tését. A tettek értéke MOST KÉSZÜLNÉK az üzemekben az ötéves tervek és ezek keretében a szociális tervek; a közeli hetekben és hónapokban kerül sor a kollektív szerződések meg­kötésére. S ha tartós lesz a jó idő, megkezdődik a nagy­üzem a mezőgazdaságban is. Mindaz tehát, ami az el­múlt években az előkészületek jegyében pártkongresz- szuson, parlamenti választáson, szakszervezeti kongresz- szusokon lezajlott, ma már a végrehajtás gyakorlati igényével ott van a munkahelyeken. Mit kíván tőlünk az élet? Elsősorban azt, hogy a tervek, elképzelések gyakorlati végrehajtásában a cse­lekvési egységet biztosítsuk: a párt-, állami, szakszer­vezeti szervekben, egészen, a párt- és a szakszervezeti bizalmiakig, művezetőkig, brigádvezetőkig. Ilyen össze­fogó cselekvési egység nélkül nem tudjuk elérni azokat a céljainkat, amelyeket 1976-ra és a következő évekre szólóan magunk elé tűztünk. Hiszen nekünk minden konkrét kérdést — legyen az a termékszerkezet módosí­tása, a gazdaságtalan termelés visszaszorítása, a munka hatékonyságának növelése — országos szemmel kell néznünk, mert a megoldás, a legkisebb kérdésben is, összérdekeket érint. NAGY JELENTŐSÉGŰ természetesen mindenütt a határozottabb és átgondoltabb irányítómunka. Nemcsak a szaktárcáknál és az államigazgatási szerveknél, hanem a termelőegységekben is. Az biztos; sokkal nagyobb erővel kell segíteni irányítómunkánkkal a termelőegysé­geket abban, hogy képesek legyenek felülemelkedni lokális érdekeiken. De itt sem beszélhetünk általános­ságban. Mindig a konkrét kérdésekben fejeződik ki az irányítómunka minősége: hogyan döntöttek; milyen ért dekeket vettek figyelembe. Az egész élet egy sereg új követelményt támaszt velünk szemben. Ha arra gondolunk, hogy a gazdaság­talan termelés visszaszorítása naiprendre került, akkor ebben a kérdésben konkrét döntések születnek már az idén is. S ez érint munkásokat, vezetőket egyaránt. Az előrelátás, az átgondoltság azért nagyon lényeges, mert különböző területeken dolgozó emberek más munka­körbe kerülnek, más környezetbe, esetleg más szakmát kell tanulniok. Ebből a szempontból a szakszervezetek­nek a szerepe igen nagy jelentőségűvé válik. Hiszen biztosítaniuk kell, hogy társadalmunk humanitása meg­felelően érvényesüljön ezekben a lépésekben is. MÁSIK VETÜLETBEN vizsgálva a kérdést, felmerül a teljesítménykövetelmények lazasága. Az utóbbi évek­ben alig foglalkoztunk a teljesítményrendszerekkel, és emiatt a megye munkásságának többsége nem teljesít­ménybérben dolgozik. A rendezést nem lehet tovább halogatni, hiszen ez is összefügg a tervszerű, fegyelme­zett munkával. De a teljesítménykövetelményeket csak úgy lehet ésszerűen rendezni, hogyha az megértésre talál a munkásság körében. S természetesen akkor, ha a normák tudományos értékkel bírnak, vagy olyan ta­pasztalati ' alapokon jönnek létre, amelyek biztosítják a normális munkát és elfogadottá válnak a termelőegy­ség előtt is. Gyakorlatilag nagyon jelentős beszélgetés színhelye lesz minden vállalat, mert ebben az alapkér­désben csak nyíltan jelentkező beszélgetésben lehet egységre jutni. E KONKRÉT TENNIVALÓKRA utalva látható, hogy általában és elvileg semmilyen fontos kérdést nem lehet megoldani. Nem elég különböző döntések, intézkedések ismerete és ismételgetése, a végrehajtás menetében min­denkinek megvan a maga helye, szerepe és felelőssége. A felelősségvállaláson van a hangsúly és a hozzáérté­sen. Nekünk világossá kell tennünk mindenhol, hogy e lépéseinkkel a szocialista társadalmat, a népet szolgáljuk és a központi elgondolások gyakorlati végre­hajtásában minden vezetőnek le kell tennie a maga obulusát, félreérthetetlenül. Ez pedig a valóságos munka és a fontos kérdésekben történő véleménynyilvánítás. Azért válnak hangsúlyossá ezek a kérdések, mert az elmúlt években megszoktunk egy bizonyos fajta köny- nyedséget és megengedtünk olyasmit is, amit a szocia­lista munkaerkölcs tartósan nem bír el — sem vezetőtől, sem beosztottól, sem munkástól, sem technikustól, sem mérnöktől. A szocialista társadalom ugyanis a rend, a fegyelem, a céltudatos törekvések társadalma. Ebből sehol, semmilyen körülmények között nem engedhetünk! A dolgozók tízezrei ezt így is értik és érzékelik me­gyénkben. A vezetők túlnyomó többsége is ezen a véle­ményen van. De ez önmagában nem elég. Ennek a véleménynek sokkal nagyobb igényű és eredményű, gya­korlati tettekben kell kifejeződnie. S akik ebben élen járnak, azoknak anyagi és erkölcsi elismerésben is kell részesülniük. A munka alapján ítéljük meg az embert: a cselekvés mutatja meg, hogy ki kicsoda — mert ez az igazi értékmérő! A Ml MUNKAMÓDSZERÜNKBEN a mai tennivalók változtatást kívánnak: az irányításban és a konkrét, kézzelfogható munka iránti igényben. S még valamiben: a dolgozó embert most különösen, szinte naponta meg kell nyerni azokhoz a lépésekhez, amelyeket megteszünk. Ezeket nem hagyhatjuk figyelmen kívül. S. J. <

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom