Pest Megyi Hírlap, 1976. március (20. évfolyam, 52-77. szám)
1976-03-03 / 53. szám
1916. MÁRCIUS 3., SZERDA iMihm Bárom járásban, tizennégy körzetben Tartósan fennmaradnak a tanyák Pest megyében — különösen az alföldi részen — még több tízezren élnek tanyákon. A tanyákat azonban csak azokon a területeken számolhatják fel, ahol gazdasági létalapjaik megszűnőben vannak. Az országos irányelvek alapján a megyei tanács megvizsgálta a tanyavilág helyzetét, s határozataiban 14 olyan körzetet jelölt meg, ahol tartósan fennmaradhatnak a tanyák. Ezek többsége a ceglédi, a dabasi, a nagykátai járásban van, s mintegy 3400 lakást jelent. A Szigetszentmiklós, Tököl, Gyál és Szigethalom határában levő tanyákat már korábban belterületté nyilvánították. A tervek szerint a fennmaradó tanyás területeken javítják a lakosság alapfokú ellátását, fejlesztik a szolgáltatásokat. A körzethatárokon kívül eső területekkel ellentétben, a fennmaradó tanyák mezőgazdasági műveléssel élethivatásszerűen foglalkozó tulajdonosainak lehetővé teszi, hogy a régi lakó- és melléképületeik helyett újakat építhessenek. A távlatokban fenn nem maradó tanyás területekre a termelőszövetkezeteknek, állami gazdaságoknak elővásárlási jogot biztosítottak. \ ... ... Vezetést tanulnak az útépítés parancsnokai Az ország egyik legszebb autópálya-szakasza Gödöllőn Milyen a jó építésvezető? Az útépítők gondolkodás nélkül sorolják a feltételeket. Értse a dolgát. Ne legyen beképzelt. Tudjon a munkások fejével is gondolkodni és úgy szervezzen, hogy ne mindig a vezetés kellős közepén robbanjanak le a masinák, fogyjon el az anyag. Legyen előrelátó, alapos, körültekintő, együtt verje az eső, süsse a nap az embereivel, magyarázza meg, hogyan kell értenünk azt, amit a legfelsőbb vezetőit elhatároztak. Az ilyen építésvezetőért mi is tűzbe megyünk. Két év kevés Van ilyen vezető? Különösen a meglehetősen tapasztalatlan fiatal diplomások között? Kisteleki Antal, a most épülő M—3-as autópálya főmérnöke józanul ítéli meg a kérdést: a fiatal mérnökből kétévi gyakorlat után lehet építésvezető, ez pedig kevés ahhoz, hogy az emberek irányításának nehéz mesterségébe is beletanuljon. Márpedig az is igaz, hogy a vállalati rendszer azon nyugszik, milyenek az építésvezetők, mennyire képesek lelkesedni és lelkesíteni? A Betonútépítő Vállalat vezetőit is erre gondoltak, amikor az M—1-es és az M—3-as autópályák építésvezetőit kéthetes továbbképző tanfolyamra hívták össze a mogyoródi főépítés-vezetőségen. A vállalat legkiválóbb szakemberei ismertették velük az új közgazdasági szabályzók szerepét, az A vezetés legalább akkora tudomány, mint a mérnöki! Kotroczó István felvétele • • Összehangolt munka, helytállás Csövön érkezik a gáz Pest megyébe A magyar népgazdaság már hosszú idő óta a Szovjetunióból érkező energiával és energiahordozókkal fedezi szükségletének jelentős hányadát. A két ország ilyen irányú együttműködésének jelentős állomásai alakulnak ki Pest megyében. A Barátság kőolajvezeték lefektetésének köszönheti dinamikus fejlődését Százhalombatta. Alberiirsára a Donyec- medencéből érkezik majd jelentős mennyiségű villamos energia a most épülő nagyfeszültségű elektromos távvezetéken. A kölcsönös kapcsolatokban a két ország gazdasági életét összekötő újabb érrendszer létesítését jelentette a közelmúltban a Testvériség gázvezeték második szakaszának átadása. A csőkígyó elérte a zsám- boki elosztóállomást. Az építkezésen átlagosan 240 szovjet és 60 magyar munkás dolgozott. A munka során csaknem másfél millió köbméter földet mozgattak meg, hogy lefektethessék a 800 milliméter átmérőjű, 10—11 méter hosszú speciális acélcsöveket, melyeket az összehegesztés után különleges szigeteléssel vonták be. A Testvériség gázvezeték építési üteme különösen jó példája a két ország munkásközösségei által tanúsított, ösz- szehamgolt munkának, helytállásnak. Az 1973-ban megkezdett építkezés Beregdaróc és Leninváros közötti 130 kilométer hosszú első szakaszát a Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusa tiszteletére a tervezettnél hamarabb fejezték be. S most a Lanin- várost Zsámbokkal összekötő 112 kilométeres második rész átadására is korábban, a határidő előtt föbb mint két hónappal került sor. Az újabb eredményhez a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXV. kongresszusa adott ösztönzést. A szovjet szakemberek és a magyar tervezők és kivitelezők kiemelkedő munkájának eredményeként lerövidült határidővel a beruházáson elért megtakarítás körülbelül 230 millió forint. A magyar földön csaknem két és fél száz kilométeren lefektetett, kifogástalan minőségű vezeték nagy jelentőségű hazánk energiaszükségletének kielégítése szempontjából. A Testvériség földgázvezeték a KGST-tagállamok közös beruházásában épülő Orenburg— Ungvár közötti távvezetékéhez csatlakozik majd. E rendszeren, 1980-tól csaknem négy- milliárd köbméter szovjet földgáz érkezik majd hazánkba. A második szakasz átadása megteremtette annak lehetőségét is, hogy további Pest megyei települések háztartásait is bekapcsolják a földgázellátásba. A Szovjetunióval kialakult gazdasági együttműködés nemcsak a közeljövő kapcsolatait, hanem hosszabb távú terveinket is megalapozza. A kormányközi egyezmény alapján, az 1985-ig kialakuló vezeték- rendszeren évente hétmilliárd köbméter földgáz továbbítható majd. L. T. ötéves terv időszerű gazdasági-politikai feladatait, de szó esett sok más mellett felsőbb intézkedések indítékairól, a vezetőktől elvárt magatartásról, a szervezés elméletéről és gyakorlati módszereiről is. A legszebb szakasz A fiatalok örömmel fogadták a továbbképzés lehetőségét. Értékesnek, használhatónak ítélték. Lórincz Sándor, az M— 3-as autópálya egyik építésvezetője úgy vélekedett, hogy ez az első alkalom, amikor teljes képet kaptak a vállalat egészének működéséről, és a vezetési ismeretekről. Hiába készültek fel jól az egyetemen, az építkezésen mindig adódnak váratlan helyzetek és ilyenkor csak a jó összhang segít. Ilyenkor válik el igazán, hogy mennyit ér a vezető? Felsorakoznak mellette az emberek, vagy magára hagyják? Az M—3-as az országos autópálya-hálózat egyik fontos része. Budapestről indul, s Gödöllő, Hatvan irányában az északi iparvidékek felé kígyózik.Jelenleg Gödöllő környékén tartanak az építésével, de ez a terep, amilyen szép, olyan kemény diónak bizonyult. Itt készült az országban a legnagyobb bevágás és töltés: 500 méteren belül 300 ezer köbméter földet mozgattak meg. Az M—7-esen tíz kilométerre esett 250 ezer köbméter földmunka! Arra viszont nagyon büszkék, hogy ez lesz az ország egyik legszebb autópályaszakasza. Értékes útravaló Az. építésvezetők bizakodók. Az idén biztosan eljutunk Hatvanig a földmunkákkal. Ügy érzik, hogy a tanfolyam értékes útravalóval bocsátotta el őket. Kaptak egy vezetői alapképzést, ami eddig nagyon Felemelték a bölcsődei és óvodai dolgozók bérét Megkezdődtek a kifizetések Csaknem három hónapja, tavaly decemberben jelent meg a kormány határozata a bölcsődei és az óvodai dolgozók fizetésemeléséről. A határozat — amely az új ötéves terv első bérpolitikai intézkedése — nemcsak az érintettek, hanem a közvélemény számos más rétegében is a legteljesebb egyetértéssel találkozott. A felemelt béreket a bölcsődei dolgozók egy részének már a februári bérkifizetések idején folyósították többségük és az óvodai dolgozók nagy része a magasabb béreket az ílletményhi- vvatalok számfejtésében a napokban esedékes március eleji fizetéskor kapja meg, január 1-ig visszamenőleg. Az intézkedés a tanácsi kezelésben levő bölcsődékben és csecsemőotthonokban 13 000 gondozónőt és 10 000 kisegítő dolgozót érint. Fizetésemelésüket a kiadott irányelveknek megfelelően úgy hajtották végre, hogy o bérrendezés a gondozónők esetében jövedelmük átlag 300 forintos emelését, a kisegítő dolgozóknál pedig átlagosan 150 forint fizetésemelést jelent. A bölcsődékben és a csecsemőotthonokban végrehajtott béremelés összege évente 66 miliő forintot tesz ki, az óvodai dolgozók béremelésére pedig a költségvetésből mintegy 130 millió forintot biztosított az állam. Ez a tanácsi kezelésben levő óvodákban 40 000 dolgozót, ezen belül 19 000 óvónőt érint. A gyermekkel közvetlenül foglalkozó óvónők, gondozók és dajkák törzsfizetése átlagosan havi 300, a kisegítő óvodai alkalmazottak törzsfizetése pedig átlagosan havi 150 forinttal emelkedett. A béremelést az óvodákban is a szakszervezettel egyetértésben, differenciáltan hajtották végre. Ennek eredményeként január 1-től minden óvónő, gondozónő és dajka fizetése legalább 200 és minden a gyermekekkel nem foglalkozó kisegítő alkalmazott fizetése legalább 100 forinttal emelkedett. Figyelemre méltó a most végrehajtott intézkedésnek az a része is, amely szerint a béremelés a szülési szabadságon vagy gyermekgondozási segélyen levő dolgozókra is vonatkozik. hiányzott Először, mióta szakmájukban dolgoznak, de remélik, hogy nem utoljára. V. Zs. Fejlesztési program a Pest megyei kedvezőtlen adottságú tsz-ek segítésére Pest megyében öt évvel ezelőtt húsz termelőszövetkezetet soroltak a kedvezőtlen adottságú gazdaságok közé. Közülük tíz állami támogatással, vagy jobb feltételekkel rendelkező közös gazdaságokkal egyesült már kikerült ebből a kategóriából. Az egyesült termelőszövetkezeteknek a IV. ötéves terv idején 35 millió forint támogatást nyújtott az állam, elsősorban fejlesztési célokra. A továbbra is kedvezőtlen körülmények között gazdálkodó termelőszövetkezetek helyzetének javítására külön fejlesztési program készült. Cegléd—Nagykőrös térségében hat termelőszövetkezet gazdálkodik kedvezőtlen körülmények között. Itt elsősorban a természetes rét- és legelőterület nagy aránya a szarvasmarha- és juhtenyésztés fejlesztését indokolja. A program szerint 1980-ig megháromszorozzák a hús- hozamú tehénállományt, és csaknem kétszeresére növelik a szarvasmarhák számát. A juhtenyésztés célját a hús- és gyapjúhozam növelésében jelölték meg. A másik kedvezőtlen adottságú területen a nagykátai Kossuth Termelőszövetkezet gazdálkodik, amely már saját erejéből és az állam segítségével jelentősen előrelépett a megszilárdulás útján. Állattenyésztése a pecsenyecsirke nevelésére szakosodott, amelyet a hernádi Március 15. Tsz-szél együttműködve végez. A harmadik hasonló területen, a váci járásban két tsz gazdálkodik kedvezőtlen körülmények között. Természeti és üzemi adottságaik ugyancsak a húshozamú szarvas- marhatartást és a juhtenyésztést indokolják. Mindkét szövetkezetben jelentős a bogyós gyümölcsök termesztése. A főváros ellátásának javítása céljából erőteljesen folytatják a bogyósok termesztését, s erősítik a gazdaság és a háztáji termelők kapcsolatát. Szekrényvizit Divat+forintassok-sok kérdőjel Szekrény vizit. Csakhogy nem a katonai körlet szigorú rendjében, s nem is a kollégiumi nevelőtanár kérő, feddő szavai közepette. Hanem nevetős vállhuzogatással, lássa a vendég, nincs mit titkolni. Ácsán tavaly több mint 1,1 millió forintért adtak ed ruhaneműt. Tímár Ferencné e summából 6800 forinttal részér sedett, legalábbis ennyit tud összeszámolni, mivel csak a nagyobb vásárlások jutnak eszébe, a kisebbeket, a néhány vagy tízforintosokat nem jegyezte meg. Timárék az ún. kettős jövedelmű családok közé tartoznak. A férfi a Híradástechnikai Anyagok Gyára dölgözójá, az asszony termelőszövetkezeti tag, lányuk második osztályos szakközépiskolás. Sorrend Kire költik a legtöbbet? Természetesen — természetesen? — Katára. Tavaly egyebek között télikabátot, három pár cipőt, két kardigánt, kötött sapkát, táskát, fehérneműt kapott. Kellett? Timárné mosolyog; ilyet csak férfi kérdezhet. Kata után Timárné következik, s utána a családfő Van-e olyasmi, amit kimondottan szükségből vettek . tavaly? Igen, Tímár Ferencnek egy pár kesztyűt, mert az addig használt szétment, megvarrni nem érdemes. S a többi holmi? Sorakozott a meglevők mellé. Katának például — innét is, onnét is előbukkan egy- egy — tizenegy pár cipője van. Harmada kitűnő állapotban, de félrelökve; nem divatos. Ahogy bánatosan csüngenek a zsebkendőnyi szoknyák is a szekrényben. Kata: — Ezeket már nem lehet hordani. Timáréknál, ami az öltözködést illeti, a férfi a konzervatív. Egyetlen olyan holmija van, amit félretettek: az ünneplő ruházathoz vett gálacipő. Alig hordta, de hegyes orrú, másik kellett helyette. A két nőnek viszont annál több a talonba tolt portékája. A valamikor áhítozott zsugorított műbőrkabáttól a tűsarkú cipőig, táskákig. Ezt-azt ugyan használnak itthon — így néhány cipőt —, ám Tí- mámé szerint is sok olyasmijük van, amit hordhatnának, de kiment a divatból. Hamarjában például öt női sapkát húzkod elő, van közöttük mohair, kötött, majdnem újak, fölvenni mégsem lehet. Arányok Családi jövedelmük — a férfi szakmunkás — meghaladja az ötezer forintot havonta. Ehhez mérten a 6800 forintnyi évi ruházkodási kiadás nem sole, még akkor sem. ha néhány száz forinttal növeljük az összeget, mivel Timárné az apróbb vásárlásokat nem jegyzi. Ha 7300 forintot számolunk, akkor ez évi jövedelmüknek 12—13 százaléka. Mint az asszony közli, különösebben nem fontolják meg a két-háromszáz forintos vásárlásokat, csak a nagyokat. Kata télikabátját például négy helyen keresték, s végül Vácott vették meg. Nem az a baj, hogy több üzletben jártak, hanem az — mint mondja —, hogy végül is olyat vettek meg, ami különösebben nem tetszett, de jobb ennél nem akadt. Más dolgokban is járnak így. Anya és lánya együtt panaszkodik a kötöttáruk egyhangúságára — ami alatt a fazont értik —, a cipők silány, lehulló díszeire, a táskák el- színeződő, tönkremenő csatijaira. Ha ebből a szemszögből nézzük, akkor növekvő kiadásaik ellenébe korántsem kapnak arányosan javuló minőséget, választékot, ök persze nem fogalmaznak ilyen szabatosan. A kereskedők azonban pontosan ismerik ezt a jelenséget — értve kereskedők alatt az igazi kereskedő típusát, s nem vállhuzogató eladót —, s jól tudják: a látszatnál a tényleges választék kisebb, ök őszintén röstell- kednek az olyan „választékbővítésen”, amikor az azonos fazonú, színű cipőkön más és más csattok, díszek jelennek meg, amikor a női táskák fogójára, szíjára korlátozódik a „gyártmányfejlesztés”. Szaladgálás Állítsunk Timárék mellé egy másik családot, mielőtt azon töprengenénk, jó-e az, ami és ahogyan van ruházkodásunkban. A másik család Fillér Pálé, a megye túlsó részén, Örkényben. A családfő vasutas, a Ferencvárosi pályaudvar kocsirendező csoportvezetője, felesége postai alkalmazott, negyedik éve — a második Fillér csemetével — élvezi a gyermekgondozási segély nyújtotta előnyöket, s veszi tudomásul, hogy az így kapott pénzből nem lehet úgy gazdálkodni, mint amikor rendesen keresett. Mindent összevetve sem több a jövedelmük 4300 forintnál. Ami nagy segítség: Fillémé szüleinél laknak, házbér nincsen, a villanyt, a fűtést közösen fedezik, ahogy az étkezések költségeit szintén. A férfi a vasúttól ruhael'.átmányt kap, így érthető, hogy tavalyi, ilyesfajta kiadásaik túlnyomó része a két gyerekre jut. Mi Fillérné legnagyobb gondja? Az, hogy „rengeteg szaladgálással” jut hozzá olcsóbb dolgokhoz. Vasúti szabadjegye ugyan nem terheli utazási költségekkel a családi pénztárt, de ennek ellenére sem tartja jónak, hogy például pamuttrikót, olcsó férfiinget végül is Dabason vett. Holott Örkényben a ruházati áruk forgalma tekintélyes — meghaladta tavaly a nyolcmillió forintot —, de Fillérné szavai szerint mikor mi van, azt veszik éppen meg, s nem azt, ami okvetlen kellene. Szakszerűbben szólva: az ipar árukibocsátása nem folyamatos és egyenletes. Amihez még társulhat a kereskedelmi rendelések szeszélyessége, a sokat emlegetett áruterítés átgondolatlansága. Bosszúságok Feltehető, mindezeknek következménye az, hogy az ún. alapellátáshoz tartozó ruházati cikkek sem kaphatók mindenkor és mindenütt. Timárné, Fillémé például egybehangzóan panaszolta, hogy olykor hetekig nincsen színes varrócérna (!),' még a központi fekvésű települések — Vác meg Dabas — üzleteiben sem találni választékot nem csipke függönyanyagokból, bútorszövetből, szőnyegből. (Timárék szőnyeget például Gödöllőn vettek, csakhogy ehhez egy ismerős kellett, aki szintén szőnyeget hajszolt, s kocsival elvitte őket.) A két család aligha foglalkozik nemzetközi statisztikákkal, s így bizonyára nem tudja, hogy az egy főre jutó ruházati kiadásoknak az összes kiadásokon belüli arányút tekintve hazánk igencsak a mezőny második felében helyezkedik el az európai KGST- országok ranglistáján. Sajnáljuk a pénz ruházkodásunkra? Talán, s a kelleténél nagyobb summát költünk élvezeti cikkekre, élelmiszerre. Csakhogy látni kell: az elvi- selhetönél többet szaladgál a vevő, pénzzel a kezében, hogy végre valahára kiadhassa forintjait arra, amire szeretné! A két asszony nem beszélhetett össze, mégis, szinte azonos szavakkal kárhoztatták: annak amit a televízióban ilyen meg olyan alkalomból bemutatnak, ők a töredékét sem látják viszont az üzletekben. Persze, nem lehet a teljes szortimentet egy-egy nagyközségi boltban fölhalmozni. De egyszer már rendet kellene tenni abban a kérdésben, hogy a gyárakban elkészült termékváltozatokból ténylegesen mi kerül ki az üzletekbe. Igaz, Timáréknál jó néhány holmi lapul divatjamúltként a szekrényekben, de bennem megfogalmazódott a kérdés: valóban divatosabb-e az, amit fölváltásukra vettek? S mit ér a divatosabb táska, cipő, ha tönkrement dísze miatt használhatatlan? S folytathatom: igaz-e az a nekem mindig is gyanús érvelés, hogy a vevő az értékesebb árukat keresi, vagy azért „keresi”, mert olcsót, de az árnak megfelelő minőségűt egyszerűen nem kaphat? Vagy ha hozzájut, akkor lábát koptató sza- ladgá’ás után?! A megyében a kiskereskedelmi forgalomnak mindössze tíz százalékát teszik ki a ruházkodási kiadások. Elgondolkoztató arány. Nekem legalábbis az. Mészáros Ott# i t á t
