Pest Megyi Hírlap, 1976. március (20. évfolyam, 52-77. szám)
1976-03-03 / 53. szám
1976. MÁRCIUS 3., SZERDA Május 29-én megnyitó • • Ünnepi könyvhét r Az idén Szombathelyen, má- jus 29-én rendezik meg az ! ünnepi könyvhét országos ! megnyitóját. A Művelt Nép 'Könyvterjesztő Vállalat és az jÁFÉSZ-könyvesboltok min- -denütt rendeznek vásárt és ; könyvkiállítást- A köny vün- : nepre 25 írót és számos elő- 1 adóművészt hívnak meg. ? A rendezvénysorozat záró laktusaként június 5-én tart- j ják a népek barátságának j napját, amelyen a központi í nemzetiségi táncegyüttes és a | szentpéterf ai nemzetiségi í együttes lép fel. Hatezer állás pedagógusoknak 1 Megjelent a Művelődésügyi (Közlöny 5. száma, amely közli a pedagógusok részére meghirdetett állások jegyzékét. A közoktatási Intézmények több mint hatezer álláshelyre várijaik a pedagógusok pályázatát. Az állások . 21 százaléka r óvónői, 29 százaléka tanítói, 50 százaléka tanári. A Művelődésügyi Közlöny beszerezhető a Budapest, V., Bajcsy-Zsi- linszky út 76. szám alatti hír- lapíboltlban. Agrártudományi konferencia Gödöllőn Operációkutatás és számítástechnika a mezőgazdaságban címmel tudományos konferenciát tartanak Gödöllőn, április második hetében. A kétnapos tanácskozáson — melyet az ATE, a Magyar Közgazda- sági Társaság matematikai közgazdasági szakosztálya, a a Neumann János Számítógéptudományi Társaság operációkutatási szakosztálya és a Magyar Agrártudományi Egyesület rendez — az elméleti kérdések tisztázásán felül foglalkoznak a gyakorlati alkal- k mazás lehetőségeivel, problémáival'is. Az első napi plenáris ülésen egyebek között a mező- gazdasági vállalati tervezés fejlesztéséről, s az operációkutatás helyzetéről, a mezőgazdaságban várható perspektíváiról hallhat előadást a mintegy 600 meghívott vendég. Az ezt követő munka hat szekcióban folytatódik. A résztvevők — agrárkutatók, felsőoktatási előadók, matematikai és számítástechnikai szakemberek, az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek vezetői e szaktanácskozásokon vitatják meg ágazatuk részproblémáit. Az előadásokon a mezőgazdasági termelés, szervezés és ellenőrzés eredményeiről, feladatairól lesz szó. Mindezt az egyetem aulájának folyosóján nyíló ügyvitelszervezési és gépesítési kiállítás illusztrálja. Lehetőséget biztosít a konferencia a hazai kutatóknak, hogy az elméleti-ökonómiai, módszertani, alkalmazási vizsgálataik eredményét széles körben demonstrálhassák az irányító szerveknél és a mezőgazdasági vállalatoknál dolgozó szakembereket pedig megismertessék az új tudományos módszerek adta lehetőségekkel. PEST MEGYE 110 MOZIJÁBAN Gyermek fi Imnapok A Pest megyei Űttörőszövet- ség és a Pest megyei Moziüze- imi Vállalat márciusban gyer<Milliós olvasótábor köszönti Mesterházi Lajos hatvanéves A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Mesterházi Lajos Kossulh-díjas írónak — kiemelkedő értékű szocialista írói, publicisztikai és közéleti tevékenysége elismeréséül — 60. születésnapja alkalmából a Munka Vörös Zászló Érdemrendje kitüntetést adományozta. A kitüntetést dr. Orbán László kulturális miniszter kedden adta át. Az ünnepélyes aktuson jelen volt Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára és Dobozy Imre, a Magyar Írók Szövetségének főtitkára. utatom műfaját. Kicsoda tulajdonképpen? Minden formulának ellenáll összetett egyénisége. Író ? Nyilvánvalóan az. Olyan alkotó, aki konok hűséggel, konok szorgalommal, hajthatatlan tűzzel, vasakarattal, műveltségszomj- jal, öniróniával és mindennél szigorúbb belső ellenőrzéssel rendre kivívja tehetségét, mely állapot. Olyan állapot, mely küzdelem eredménye. Sok-sok munka, figyelem,' kutatás, töprengés, szenvedély (eredménye. De nemcsak író, hanem szerkesztő, pártmunkás, publicista, a kor tiszta eszményeinek egyetemes propagandistája, s mindemellett köznapi ember: szenvedélyes hor- jgász a ráckevei Duna-parton. i lYTegküzdött a nagy hallal. Kispesten született 1916- ■ban március 3-án, bölcsész- doktori oklevelet szerzett, a Művelt Nép, az Élet és Irodalom szerkesztője volt; ma a :Budapest főszerkesztője. i Számtalan riportot, novellát, j újságcikket írt, könyvei, drá- ímái is polemikus hangneműek, I erőteljesen tisztázzák gondo- ílatzavarainkat. Akár a Pro- Imetheusz-rejtélyt kutatja, akár I Pokoljdrés-ról szól, akár Az ártatlanság kora-1 elemzi, minden műve önmagáról szól, és bennünket alakít. József Attila- és Kossuth-díjjal tüntették ki, de.ez nem nyugalomra késztette, megállapodásra, hanem még elemen tá risab b munkára. Bízvást mondhatjuk, ihogy Mesterházi Lajos, — a Pesti emberek, a Tanúság, A tizenegyedik parancsolat, A négylábú kutya, az Egyes szám első személyben írója megújult az elmúlt évtizedben. Még többet, még igényesebben dolgozott. Megjelent három kisregénye a Hármasugrás című kötetben, olvashattuk cikkeit, tanulmányait s a Viszontlá- tás-t, melyben ’írai elemekkel átszőtt szociográfiában számol be Pest megyei utazásairól. Nem idegen tőle semmi, ami emberi. Tavaly megjelent sci- fi elbeszélései is erről tanúskodnak. A Sempiternin és társnovellái minden fantasztikumuk ellenére nem külső meghökkentést váltanák ki, hanem elmélyülésre intenek, ■ csöndesen figyelmeztetnek I életművünk sürgős megszer- ikesztésére. s bennünk kezdeti ményemek alkotó és lényegi 'átalakulásokat. Műveit bo'.gár, cseh, francia, litván, német, orosz, román és szlovák nyelvekre fordították: ez csak a terebélyesülés. -Az igazi hódítás, hogy magyar olvasótábora milliós létszámú. Irodalmunk felnőtt iroda- lohn, Mesterházi Lajos felnőtt író, aki felnőtt olvasókkal beszélget írásaiban, hogy olvasás közben gondolkodjanak és értelmes cselekvésre ébredjenek, ö sohasem elégszik meg a gyönyörködtetéssel, minden sora eszme, folyamatot indít emberségünkben. Hangvétele fűszeresen ironikus és kellemes, kedves bájjal, észrevétlenül ragad minket a töprengés mélyvízébe, ahol gondolkodásunkkal miár má folytatjuk a könyv indítékait. Észre sem vesszük, s már átalakított, nem is érzékeltük, hogy mikor ajándékozott meg bátorsággal, igazsággal, helytállással. Nem a születésnap ünnepén szokásos udvariasság, hanem felismerés mondatja velem, hogy Mesterházi Lajos azon kevesek közé tartozik, akik egyenletesen fejlődnek, minden új regénye, tárcája szellemi emelkedés. Harcos és szelíd, elkötelezett és tapintatos, elfogult és egyetemes. A munkásosztály nemzetközi méretű igazsága és a jövő kozmikus távlata kormányozza táguló, tisztuló, mindig élő és növekvő eszményeit. Még egy különös vonással rendelkezik. Soha nem hallottam panaszkodni: a reményeit, örömét, küzdelmét adja tovább kincsként nekünk, nem a bajait tehernek, azt legyőzi, az az ő magánügye. Közügyként életünk visszásságait elemzi, jövőnk látóhatárát építi. Említettem, hogy megküz- dött a nagy hallal, mint Hemingway öreg halásza. Csakhogy ö nem tengerre száll, ott időzik a ráckevei parton. pz is az idő és tér központ- ja. Megküzdött a nagy hallal. Horogra akadt a balin, órákig csatáztak — mesélte a tényleges történetet, mely nem kitaláció. de szimbólum Mesterházi Lajos mesterművekkel zsúfolt életművében. Azzal a reális reménnyel, hogy az időtlenségbe horgadó remekművét most írja meg a következő évtizedben. Hiszen úgy illő, hogy aki megküzdött a nagy hallal, az ki is fogja hamarosan. Csak azért, hogy odatehesse mindannyiumk közös szellemi asztalára. Losonci Miklós mekfilmanapokat rendez. Az akció keretében Pest megye száztíz mozijában ötv ennél több új vagy korábban már •nagy sikerrel játszott ifjúsági és mesefilm kerül bemutatásra. A műsorok összeállításánál a szervezők elsősorban az óvodásokra és az általános iskolásokra gondoltak, de jó néhány olyan filmet is bemutatnak, amelyék hasznos segítséget nyújthatnak a középiskolások számára a tananyag jobb megértéséhez. Az akcióról 175 úttörőcsapatot értesítettek. A mozilátoga- íó fiatalok számára a Pest megyei Moziüzemi Vállalat raj- zos-rejtvényes mesefüzetet is készíttetett. A gyermekfilmnapok első előadásait március 4-én rendezik Abonyban, Pomázon, illetve Tápiószelén. Az akció április 1-én fejeződik be. s amennyiben eredményes lesz, a Pest megyei Moziüzemi Vállalat ezentúl minden esztendőben megrendezi. Levél Albertirsáról Kik élesztették újjá Albertirsát? Kétszázötven éves adóösszeirás, birtokper, egy régi biblia tanúságtétele Virág Mihály albértirsai (Nyáregyházi utca 15. alatt lakó) olvasónk levelet küldött szerkesztőségünknek: írjuk meg, II. Rákóczi Ferenc születése közelgő 300. évfordulója alkalmából, hogy Alberti, a mai Albertirsa nagyközség részét képező település, miután a török hódoltság idején elnéptelenedett, a fejedelem lovas kurucainak köszönheti újjászületését. Megírja, hogy Varátskay András kuruc lovas főkapitány 1710-ben portyázás közben jó lovakkal, bőséges rakománnyal rendelkező 130 főből álló felvidéki jobbágycsapattal találkozott. Katonáit, lovait eleséggel látták el, még fáradt lovait is kicserélték pihentekre. A főikapi- tánv erre a segítőkész emberéltet meghívta, telepedjenek le jobbágyként a tulajdonát képező Alberti pusztán. Meghívását elfogadták. A nagy kolerajárvány miatt azonban csak egy évvel később indultak el a honfoglalásra. Egy óra a levéltárban A levél elolvasása után rátaláltunk a Pest megyei Levéltárban olyan adatra, hogy Alberti 1728-ban Szeleczky Márton tulajdona volt. Aztán az 1715. évi adéösszeírásiban bukkantam a latin nyelvű megjegyzésre, miszerint: az előző években kezdtek megszállani új jövevények. Dr. Lakatos Ernő, a levéltár igazgatója mutatott egy irattartóba fűzött gépírásos helytörténeti művet: Albertirsa történetét. A könyvet dr. Revuczky Bé- láné és Lovász Pál írta 1974- ben. Még egy óra sem teltei, s máris igazolt volt az alapos és gondos kutatással készült munkából Virág Mihály olvasónk állítása. Magyarok és szlovákok A Varátskay kapitány hívására Albertire költözött emberek eredetileg a XVI. században már népes Salatna (Szla- tyinka) Nógrád megyei községből származtak át Heves megyébe, Szentmária községbe. Ott találkoztak a kuruc főtiszttel, aki azután a kolera megszűntével otthonából, Pándról írt levélben megismételte a meghívást, azzal, hogy nemcsak Albertiben, hanem a szintén pusztává lett környékén Mikebudán, lrsán, Pilisen és Dánoson — a mai Dán- szentmiklóson — amely szintén tulajdonát képezik, művelhetik a földet, legeltethetik jószágukat. Az új honfoglalók 1711. szeptember 14-én 24 szekérrel érkeztek Albertibe. Magukkal hozták evangélikus lelkészüket, Claudvnyi Frigyest, aki mindjárt az első vasárnap szlovák nyelvű istentiszteletet tartott számukra. Vezetőiket viszont így hívták: Csányi György, Takács Mihály és Havran Pál, amiből arra következtethetünk, hogy a derék szlatyinkai szlovákok másfél évszázad alatt a török elől menekülő magyarokat fogadhattak maguk közé, akik azután náluk atyáik nyelvét is elfelejtették. A megbékélés Akárhogy lett légyen, nem sokáig voltak Varátskai kapitány jobbágyai. Alberti birtokát, miután régebbi keletű királyi adománylevelet mutat-, hatott fel, elpérelte tőle Szeleczky Márton, báró. Varátskay ekkor arra biztatta az alberti jobbágyokat, maradjanak meg a hűségén, vagyis neki fizessék meg, amivel a jobbágy az urának tartozik. A törvénytisztelő jobbágyok viszont az ítélet alapján Szelecz&ynek adtak dézsmát, robotot. Mire Varátskay egykori kuruc főtiszthez igazán nem méltó lépésre szánta el magát. Ügy hajtotta be követelését, hogy Nagykőrösről 22 császári német katonát szabadított Albertire. Azok pedig ott három napon keresztül ettek, ittak, sarcoltak. Meg is térítették az embereket Varátskay hűségére. Ezek után Szeleczky báró is kiegyezett vele, 4500 forintot fizetett az újra benépesített pasztáért... A régiek utódai Adat van azonban a hely- történeti műben arra is, hogy az Albertit újjáalapítök között ott voltak régi lakosainak utódai is és így már kezdetben kétajkú, magyar és szlovák lakta község volt. Azt írják a szerzők, hogy még II. Rákóczi Ferenc szólította fel a török elől elmenékülteket és leszármazottai'kat, térjenek vissza eredeti lakóhelyűikre. Ennek a felszólításnak csak 1712-iben tett eleget 13 Albertiről Nagykőrösre menekült család. Valamennyiük neve megtalálható egy fennmaradt régi bibliában. A névsor legelején, alagi Virág István Mihály fia neve áll. S megmondják a szerzők, hogy az öreg szentírást Virág Mihály albértirsai (Nyáregyházi utca 15. szám alatti) lakos őrzi. Erről a családi ereklyeként fennmaradt történelmi okmányról, a régi bibliáról nyilván szerénységből hallgat levélíró olvasónk. Szokoly Endre LELETMENTÖ EXPEDÍCIÓK Nagyszabású, tudományos néprajzi gyűjtő és feldolgozó munkát végeznek az idén a múzeumok néprajzos munkatársai Szolnok megyében. Ismét útnak indulnak a leletmentő expedíciók a Tisza- tájra, a Jászság és a Nagykunság településeire, tanyáira. Felkutatják s az utókor számára megőrzésre átveszik a kismesterségek hajdani munkaeszközeit, a táj érdekes viseletéit, a parasztpolgári bútorokat, háztartási eszközöket és kerámiákat. A terv szerint az idén mintegy hatszáz darabbal gazdagítják a néprajzi gyűjteménytárakat. Az ősmagyarok nyomában - szovjet földön Utazás „időgépen“ a Dunától az Obig és vissza VENDÉGSÉGBEN ŐSEINKNÉL címmel Boros János és Rapcsányi László most megjelent terjedelmes könyvét kézbe véve, a borítólapról első pillanatban a Hortobágy vagy a Kiskunság jut eszünkbe. Csak ha tüzetesebben megnézzük a nyargaló lovasokat, akkor vesszük észre: hogy ez nem a mi pusztánk. Jelkép ez a borítólap, ez a jelenet: a keletről jött „puszták népe”, a magyarság jelképe. Onnan is ez a megtévesztő hasonlóság? Erre keresett választ a Magyar Rádió és a Televízió két munkatársa. Ennek érdekében olyan utazást tettek, mely eddig még senkinek, a legnevesebb szakembereknek sem adatott meg: az Ob folyó mente, az Ural, a Kaukázus, Ukrajna volt a főbb útvonaluk. A magyar őstörténet színtere teljes egészében a Szovjetunió területére esik, ahol a különböző szakemberek (régészek, nyelvészek, néprajzi kutatók stb.) épp úgy foglalkoznak őshazánk és vándorlásunk ágas-bogas kérdéseivel, mint mi. A KÉT ORSZÁG kutatói ismerik egymást és egymás eredményeit is, kölcsönös látogatásokat tesznek, nézeteiket egyeztetik. Két utazónk sorra felkereste a legjelesebb hazai és külföldi tudósokat, magnóra vették nyilatkozataikat és elolvasták legfontosabb írásaikat is. Mindenütt élvezték a vendégszeretetet: Budapesttől a legtávolibb Hanti-Manszijszkig, vagy Szalehardig, egyetemek, kutatóintézetek, pártszervezetek, sőt üzemek is mindenütt szívesen ' látták és segítették őket. Jól választott címe van tehát a könyvnek: Vendégségben őseinknél. Tulajdonképp itt mérhető le igazán a barátság nagy ereje, továbbá a vele párosult modern — itt-ott még korszerűsíthető — technika hallatlan előnye is, mely nagy távolságok áthidalását tette lehetővé; ilyen út megtételére korábban talán egy emberélet sem lett volna elegendő! SZERZŐINK úgy osztották meg a feladatokat, hogy történelmünk legkorábbi szakaszairól és távolságban legmesszebb eső tájairól Boros János, a honfoglalást megelőző vándorlásokról és színtereikről pedig Rapcsányi László számol be. Állandóan hivatkoznak és utalnak egymásra, hiszen voltaképp együtt utaztak, közös útról és munkáról van szó. Ám a kérdés összetettsége miatt a könyv két fő része között meglehetősen gyakori az ismétlés, ezeket már nem sikerült kiküszöbölniök. A magyar őstörténet szerteágazó kérdéseit magának az utazásnak kereteibe illesztik, így múlt és jelen, a Szovjetunió és Magyarország, a múzeumok, intézetek és üzemek vagy /éppen a természeti tájak az egymást folyton váltó színterei ennek a szabálytalan útleírásnak vagy útinaplónak, mely — a szerzők szávai szerint — régi is, új is: útirajz is, történelem is egyszersmind. a kívánatos aranyt azonban nem mindenben sikerült megtartaniok: az első részben pl. valamivel több az útleírás, továbbá a jelenről, a természeti szépségekről stb. szóló beszámoló. Itt ez mintegy kiegészíti a ködbe vesző régmúltról való kevesebb ismeretünket, de már közelebb jőve a honfoglaláshoz és egyben Magyarországhoz, a mához is, mind jobban eluralkodik a tudós okfejtés. Ez sehol nem száraz és nem unalmas, még ott sem. ahol szinte címszavanként vagy az egyes kutatók szerint ismertetik a vitákat, a véleményeket, mert irodalmi, képzőművészeti és a mai életből vett példák, képek teszik mindvégig olvasmányossá. színessé és egv- ben sokoldalúvá is a beszámolót. E KÖNYV alakjában véve őstörténetünk népszerű enciklopédiája, mely a legjobb kutatók legújabb eredményeire épül, és azokon még akkor sem változtat, ha egymásnak homlokegyenest ellentmondó nézeteket vallanak. Nagy figyelmet és főként fegyelmet követelt ez a szerzőktől, akik írják is: „Üjra meg újra rádöbbenünk, hogy meg 1-ceíl maradnunk a teljes tárgyilagosság mellett, hiszen magunk egyik szóban forgó tudományág művelői sem vagyunk... A mi feladatunk: ...rögzíteni a tényeket”. Ez dicséretesen sikerült. így azonban olyan sok helyen olyan sokféle nézet csap össze, hogy az olvasó a végén már nem is tudja, hol a vélhető igazság s főként nem kap időben-térben-té- mában összefüggő képet. Némi szerkezeti átcsoportosítás nem ártott volna. Ez a fellazított szerkezet használt ugyan az olvasmányosságnak, de ártott a kérdések összefüggő áttekintésének. Egy helyen együttesen nem ártott volna valahol kimondani: a nyelvi-táji-kulturális rokonság nem azonos, de egymást feltételező fogalmak! Külön öröm viszont, hogy kivétel nélkül minden romantikus fantazmagóriával leszámolnak, nem kímélik az úgynevezett sumer—magyar rokonság téveszméjét sem! Erre a szigorra mindig is nagy szükség van, mert egyes laikusok soha nincsenek megelégedve a szakemberek — egymással is vitatkozó — eredményeivel, és minél kevesebb valamiről a tényanyag, annál több és rózsaszínűbb körülötte a köd. ŰJ EREDMÉNYEKET senki nem várt ettől az értékes könyvtől, de nagv örömünkre a szerzők a legújabb nézeteket is összefoglalják, és a sokszor elvontnak tűnő kérdéseket is közérthetően fogalmazzák meg. A szerzők nehéz, egyszerre hálás és hálátlan feladatra vállalkoztak. Ám végül mondhatjuk azt is, hogy a Gondolat Kiadóval szép kongresz- szusi ajándékot tettek mindnyájunk (30 000 példány!) asztalára. Katona Imre docens * i * t
