Pest Megyi Hírlap, 1976. február (20. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-19 / 42. szám

4 "cMrfav 1976. FEBRUAR 19., CSÜTÖRTÖK Rádió- és ív-közvetítések az SZKP XXV, kongresszusáról Az értelmiség a szőkébb pátria közéletében Adatok és vélemények Pest megyéből A Szovjetunió Kommunista Pártjának XXV. kongresz- szusáról sokszínű, átfogó ké­pet kaphatnak a rádióhall­gatók és a tv-nézők hazánk­ban is. A rádióban, akárcsak a tv-ben, minden fontos ese­ményről a legrövidebb időn belül tájékoztatják a hazai közönséget. A Magyar Rádiót nemcsak Csák Elemér, a ki­küldött tudósító képviseli ebben az időszakban a Szov­jetunió fővárosában, hanem Kulcsár István is. Elsősorban ők készítik majd azokat a tá­jékoztatókat, beszámolókat, napi és időszakos összefogla­lókat, lapszemléket, amelyek a Krónika műsorokban, az Esti magazinban, a külpoliti­kai programokban és a 168 óra adásában elhangzanak. Az elképzelések szerint mint­egy 40 alkalommal kapunk tudósításokat az SZKP XXV. kongresszusáról a rádióban. A televízióban ugyancsak helyet kaptak a Szovjetunió Kommunista Pártja XXV. kongresszusáról szóló adá­sok. Február 24-én, kedden este a televízió híradójának különkiadása 40 perces elő­adásban informálja a nézők millióit a tanácskozás első napjának munkájáról. A kö­vetkező napokban pedig 20 perces híradás foglalja ösz- sze az aznapi legjelentősebb eseményeket. A társadalmi struktúra vál­tozása együttjár az értelmiség számszerű növekedésével is. Ez a tendencia az ipartelepítés és a szocialista mezőgazdasági nagyüzemek fejlődése kapcsán jól megmutatkozott Pest me­gyében az elmúlt esztendők­ben. Nem csupán a pedagógu­sok, orvosok, jogászok száma nőtt tovább a városokban és a falvakban egyaránt, hanem jelentősen bővült a műszaki és agrárértelmiség köre. Ugyanakkor egyre több a fel­sőfokú végzettségű óvónő, vé­dőnő, népművelő. A műszaki értelmiség növe­kedése a budai, a ráckevei és a váci járásban, valamint Vác és Százhalombatta váro­sokban számottevő. Az agrár­értelmiség száma elsősorban a ceglédi, a dabasi és a gödöllői járásban, Cegléd és Nagykőrös városában gyarapodott az utóbbi öt-hat esztendőben. És szólni kell arról is, hogy je­lentős számú művész telepe­dett le a szentendrei és a vá­ci járásban, valamint Szent­endre városában. Aktív részesként Mindezt alapot ad arra, hogy a növekvő számú értel­miség mind számottevőbb té­nyezőjévé váljon a megye köz­életének. Ügy, hogy aktív ré­szese — munkájával — a me­gyében végbemenő változá­soknak, s úgy is, hogy hatást gyakorol az itt élő emberek élet- és gondolkodásmódjára. A nagyobb tudásnak, a gazdag szakismeretnek ugyanis értel­miségi számára társadalmi elkötelezettséget is kell jelen­tenie. Elkötelezettséget a mű­veltség közvetítésére, az álta­lános és szakmai ismeretek terjesztésére. Németh Ilona, Tápiószecsőn élő építész találóan mondot­ta: nem az az igazi értelmisé­gi, aki a diplomáját megsze­rezte s ezzel tökéletesen meg­elégedett, hanem, aki állan­dó továbbképzéssel, ismeret- szerzéssel igyekszik tudását gyarapítani és ismereteivel részt vesz közvetlen környeze­tének fejlesztésében. De vajon ilyen-e már me­gyénk egész értelmisége? A megye településeinek többségében még nem érződik a maga teljességében, hogy szinte ugrásszerűen nőtt a vá­rosi-falusi értelmiség száma. Ennek oka nem csupán az értelmiség egy részének befe- léfordulása, tartózkodása a közéleti szerepléstől, hanem az is, hogy a megyében élő értel­miség egy része lakóhelyén kívül vállalt munkát s ugyan­akkor jelentős a száma azok­nak is, akik a megyében csak dolgoznak, lakásuk azonban elsősorban a fővároshoz köti Gödöllő—Párizs Egy életmű megújulása Remsey Jenő kiállítása a Csók István galériában A gödöllői művészet neszto­rának, Remsey Jenőnek csü­törtökön délután fél 6-kor nyílik festménykiállítása Bu­dapesten, a Csók István Galé­ria Váci utcai helyiségeiben. Megtekinthető március á-ig hétköznaponként délután fi óráig, szombaton 9 és 2 óra, vasárnap 10 és 2 óra között. A MESTER, Remsey Jenő je­lenség. Már a századfordulón kitűnt eredeti hangvételű fest­ményeivel, melyek önálló tö­rekvésekkel bővítették a ma­gyar szecesszió eredményeit. Amit Kőrösfői-Kriesch Aladár és Nagy Sándor társaként a gödöllői műhely kialakításában tett, az ma már művészettörté­nelmünk része; élő hagyo­mány. Bölöni György, Elek Ar­túr jó szemmel észrevételezték írásaikban a kibontakozásnak ezt az irányát már az 1910-es években, és Lyka Károly is mérföldkőnek nevezi Remsey Jenő egyéni zamatú művésze­tét. Egy biztos, Gödöllő nyitott faktor volt képzőművészetünk fejlődésében, ha nem is lett fő irány. Értékes sziget maradt, s hogy azzá lett, abban tekinté­lyes részt vállalt a Remsey család, Remsey Zoltán, Remsey Jenő, Remsey Agnes, Remsey Iván, Remsey Gábor, Remsey András és Remsey Flóra, a csa­lád festői, zenei, drámai, és iparművészeti magaslatokat ro­hamozó három nemzedéke. Eb­ben a szervesen indázó folya­matban a ma is fáradhatatlan alkotó 91 éves Remsey Jenőé a vezetőszerep. Elek Artúr emlékezetes kri­tikájában Remsey Jenő pálya­kezdésének szecessziós ízeiben kiemelte a szociális együttér­zést, a Mednyánszky eszmé­nyeivel szövetséges hivatást; Csak meg kell nézni, miket fest. Emberi nyomorultakat; koldusokat, félkegyelműeket, rongyos embereket, vergődő lelkeket. Egész Gorkij-galéria kitelnék festményeiből. EMLÍTETTE CIKKÉBEN Elek Artúr megjósolta, hogy Remsey Jenő expresszionizmu- sának lehetősége nem zárult le. Idézem: Külön világ a színek birodalma. Abban még sok olyant találhat, amit eddig még nem ismert; a színörömet és a színek harmóniáját. Ehhez tár­sul Remsey Jenő ars poeticája.- ö a fényt, a sugárzást nevezi meg a szerves lét összes ele­meit magába foglaló sűrít­ménynek, ebből ennek alapján szervezi szineit úgy, hogy a fény nemcsak külső pászma, hanem az ember tartozéka, a figura maga is fényforrás. Ez az a pont, ahol Remsey Jenő A mester, műtermében. nemcsak társul Leonardo, Rembrandt és Egry József esz­ményeihez, hanem kiegészíti a fény és szín anyagi testesülé­seivel. Ez legújabb, párizsi ké­peinek legfőbb festői monda­nivalója. Ezt a célt megvalósítják az 1957—58-ban Párizsban festett képek. Ekkor Remsey Jenő már túlfutott 70. életévén, de volt ereje, energiája, meggyőződé­se a megújuláshoz, mert ebben az esetben erről a tizianói tel­jesítményről van szó. Sem Arany János, sem Goethe, sem Remsey Jenő nem tudott és nem akar megöregedni a szó művészi értelmében. Tény, hogy a Csók István Galériá­ban bemutatott párizsi képek frissek, nyoma sincs bennük ismétlésnek, ernyedtségnek; lo­bognak a felületek. Ezért tűnik tárgyilagosnak az 1958-as pári­zsi kiállítás sajtóvisszhangja. Raymond Charmet a barokk hullámzást emeli ki Remsey Jenő művészetében, Juliette Darle, a L’Humanité vezércik­kében a lényeges újdonságot, a fény kezelésben látja. E PÁRIZSI KÉPSZOCIOLÖ­GIA páholyokból, kávéházak­ból, cirkuszból, szajnai utasok­ból tárul fel Remsey lobbané­kony és elegáns látványlátomá­saiban. Előttünk zajlik az eu­rópai metropolis festészettel felvillantott élete. Bravúrosan könnyed futamokkal hatol mé­lyére, és objektív hevülettel tárja fel Párizs árnyakkal zsú­folt fényeit, a marseillei mat­rózkocsmát, s remek portréját Chabert ezredesnek. Micsoda ürességet takar a páholy fény­űzése, s milyen kedves, költői az olvasó kislány a metrón. Emberség, bánat, temperamen­tum és nosztalgia tárul fel e sorozatban, mely egyszerre tükrözi vissza Párizs hétköz­napjainak és Remsey Jenő sor­sának, magatartásának állomá­sait. Kiáltó magány tátong az esti pillangók olcsón felöltözött pompájában, a volt ember sír, és gyötrődik a színek extatikus lobogásában. Ez az a pont, ahol Remsey művészete nem önarc- képi elemeket, hanem a nyuga­ti világ megoldatlan ellent­mondásait tárja fel a tétova te­kintetek rikító álságainak ki- fosztottságában. A MAGA NEMÉBEN párat­lan Vivaldi és Chopin zenéjét színes alakzatokkal kísérő fes­tői interpetációja, mely A szí­nésznő négy arcát is szenvedé­lyesen kutatja az öregedni nem tudás izzó lobogásávaj. Remsey Jenő tűzrakó tiszta­sága segít színes fénybe öltöz­tetni a jövőt, s ő, aki Correg- giótól, Kőrösfői-Kriesch Ala­dártól, Nagy Sándortól vette át a stafétabotot, miközben őrzi és dúsítja az eszményeket, át is adja további megújításra a Remsey család új generációjá­nak, a gödöllői műhelynek és a magyar képzőművészet sze­cessziós forrásból folytatódó egyik új hajtásának. Mindezt már a mi korunk igazságaitól, teendőitől, távlataitól vezérel­tetve. Ez a folyamat a Remsey- életmű titka, törvénye, útja és jövője. Losonci Miklós őket, ezért sok gondot okoz bevonásuk a város vagy falu közéletébe. Jó kezdeményezések A Hazafias Népfront egyik fontos feladata az értelmiség mozgósítása, közéleti aktivitá­sának növelése. Ahol jól dol­goznak a helyi népfrontbizott­ságok, ott egyre több értelmi­ségivel találkozhatunk a köz­életben : hasznos tanácsokkal, ötletekkel járulnák hozzá a falu- és városképek, tájegysé­gek arculatának alakításához, tevékeny részesei az ismeret- terjesztésnek (a TIT Pest me­gyei szervezetének már több mint ezerhatszáz előadó-tagja van!), a honismereti és hely- történeti munkának és így tovább. Szentendrén egyre több mű­vész vesz részt a város ter­veinek megvitatásában csak­úgy, mint a politikai és mű­vészeti rendezvények szerve­zésében. A ráckevei járásban jól működik a jogászokból ala­kult munkabizottság, amely feladatául a különböző részle­tek és törvények széles körű ismertetését tűzte ki, hogy így nyújtson segítséget a la­kosságnak közjogi és állam­polgári tudnivalók megisme­réséhez. Nagykőrösön a mű­szaki értelmiség összefogására bizottságot hoztak létre — a népfront szervezésében — amely máris sok segítséget adott a város rendezési, fá­sítási, parkosítási terveinek elkészítéséhez. A zebegényi Szőnyi István baráti kör, amelynek létrehozásában szin­tén szerepet vállalt a népfront, olyan alkotó közösséggé vált, ahol a művészeknek és a mű­vészeteket kedvelőknek egy­aránt lehetőségük nyílik a művészeti élet kérdéseinek megvitatására. A szintén nép­front-kezdeményezésre indult Fóti párbeszéd is több alkotó vitára, politikai véleménycse­rére biztosított lehetőséget. És sorolhatnánk még hosszan a kezdeményezéseket, amelyek keretében az értelmiség egyre tevékenyebben kapcsolódhat a megye közéletébe. Élni a lehetőségekkel A vidéken élő értelmiség­nek a falu vagy tágabb érte­lemben egy táj közéleti, tudati formálásában nagy részt kell vállalnia. Sok megkérdezett népfrontaktíva véleménye ez. Sári Ilona dabasi pedagógus így fogalmazott: „Az értelmi­ség fokozottabb bevonása a közéletbe alapvető fontosságú. Ehhez azonban az szükséges, hogy a települések vezetői igé­nyeljék is segítségüket. Ho­gyan? Ha valami nagyobb dolgot terveznek, kérjék ki vé­leményüket, számítsanak köz­reműködésükre.” Antal Domo­kos, kocséri pedagógus az ér­telmiség oldaláról közelíti a kérdést: „Az értelmiség nem szakadhat el községe társa­dalmától, nem érheti be az események csendes szemlélő­jének szerepével. Tenni kell a közösségért, amelynek ő is tagja, méghozzá tudása legja­vát nyújtva.” Farmoson nincs ilyen gond. A helyi művelődési házban népfrontklub működik, amely jó lehetőséget nyújt az eszme­cserékre, vitákra, s arra is, hogy a község vezetői ne csak hivatalos keretek között, ha­nem a klub fehér asztalai mellett is megbeszélhessék a falu értelmiségével a gondo­kat, a megoldásra váró felada­tokat. Dr. Barna Lajos, a fóti gyermekváros igazgatója hisz abban, hogy az értelmiség minden rétege bekapcsolható a szűkebb pátria közéletébe. Javaslatként azonban még hozzáteszi: ne csupán részfel­adattal bízzák meg az értel­miséget, például egy-egy elő­adás megtartásával. Legyen a feladata az is, hogy szervez­zen, mozgósítson előadásokra azok körében, akikről tudja, hogy érdekli, érinti őket a té­ma. És sorolhatnánk még hosszan a megkérdezett nép­frontaktívák véleményét az értelmiség aktivizálásának, közéleti szereplésének lehető­ségeiről. Valamennyi azt tük­rözi, hogy a lehetőségek adot­tak, legfeljebb még nem min­denütt élnek is azokkal. Prukner Pál HETI FILMJEGYZET Vörös rekviem Andorai Péter íh játssza Sallai Imrét a Vörös rekviem cimű új magyar filmben. 1932. július 29-éndélután 14 óra 35 pereikor a budapesti ki­rályi büntető törvényszék, mint rögtönítélő bíróság, íté­letet hirdetett. Az állami és társadalmi rend erőszakos fel- forgatására és megsemmisíté­sére irányuló bűntettben bű­nösnek mondta ki Sallai Im­rét és Fürst Sándort, s ezért mind a két vádlottat halál- büntetéssel sújtotta. A vád­lottak kegvelmi kérvényét helyben elutasította, s a sta- táriális eljárás értelmében az ítéletnek két órán belül tör­ténő végrehajtását elrendelte. Még aznap délután, 16 óra 30 perckor, Sallai Imrét kötéllel kivégezték; néhány perc múl­va Fürst Sándoron is hasonló módon végrehajtották az íté­letet. Sallai és Fürst a Kommu­nisták Magyarországi Pártjá­nak vezetői voltak. Az ügyük­ben ítélkező hírhedt Töreky- fél' tanácsnak nem volt jog­alapja a statárium alkalma­zására; a vádlottak terhére rótt cselekmények nem estek rögtönítélő bíráskodás alá. A Horthy-fasizmus azonban nem sokat teketóriázott: fontosabb volt, hogy a KMP vezetőit a lehető legrövidebb idő alatt megsemmisítsék, mint hogy a törvényesség betartására ügyeljenek. Azt remélték, hogy a két vádlott kivégzésé­vel, s számos más kommunis­ta letartóztatásával sikerül egyszer s mindenkorra felszá­molni a KMP-t. Jól tudjuk, hogy ez nem sikerült, a moz­galom kiheverte a súlyos vesz­teséget. Ezek a tények szolgálnak kiindulópontul Grunwalsky Ferenc első nagyjátékfilmjé­ben A film a vádirat, majd az ítélet felolvasásával kezdő­dik s a két kommunista ki­végzésének megrázó képsorai­val ér véget. Ami közben van, az a valóságban is alig volt hosszabb idő, mint most a film játékideje. De éppen ez a két óra érdekli Grunwals- kyt, illetve a forgatókönyvet író Hernádi Gyulát, Az ítélet végrehajtására vá­rakozó Sallai utolsó óráit kí­vánja bemutatni a film, még­pedig azzal a módszerrel, hogy ebben az időtartamban sűrítve végigpergeti előttünk Sallai egész életútját. Szám­vetést, összegezést, végiggon­dolást látunk, a gyermekkor élményeitől a Tanácsköztár­saság naipjain át a filmbeli je­lenig. A bitófa árnyékában Sallai azt vizsgálja, hogyan élt, mit és hogyan tett. s ha hibázott, hol és mit hibázott. Az önvizsgálatnak a kar­nyújtásnyira levő halál külö­nösen nagy drámai feszültsé­get ad, s maradéktalan őszin­teségre kényszeríti az önvizs­gálatot tartó embert. Sallai — és alakján keresztül a film készítői — a végső, a legfon­tosabb kérdésként azt teszi fel: a proletárdiktatúra an­nak idején helyesen járt-e el, amikor humánus gesztust gya­korolt az elfogott ludervikás fehér tisztekkel szemben, s nem végeztette ki őket, holott nyilvánvaló volt, hogy en­gesztelhetetlenül gyűlölik a kommunistákat, s ha a kocka fordulni talál, ők nem lesz­nek hasonló módon humánu­sak. A visszapergetett esemé­nyekből világosan kitetszik: Sallaiék akkor — Korvin Ot­tóval, s más kommunistákkal együtt — nem értettek egyet a kormányzótanács kegyelmi határozatával, de végrehajtol- ták. A hiba következményeit a film külön is aláhúzza: azok az ellenforradalmi tisz­tek akikkel Sallai annakide­jén találkozott, most ott van­nak a tárgyaláson, s még a siralomháziban is meglátogat­ják a két kommunistát. A kocka fordult, s nem haboz­nak. hogy végezzenek hajda­ni ellenfeleikkel. A Vörös rekviem tehát, egyik rétegében, a forradalmi taktika és stratégia kérdéseit feszegeti. A másik rétegben pedig a kommunistává érlelö- dés fázisait, a kommunista magatartás emberi és erkölcsi kristályosodási pontjait tárja fel. Ehhez Sallai gyermekko­ráig nyúlnak vissza az alkotók, s a koraérett, igen értelmes kisfiúban (Lantay Miklós játssza-éli nagyszerűen) kissé mintha a gyermek József Atti­la élményeit is átélnénk. A szektások gyülekezetének kép­sorai, a világháborút megelő­ző évek társadalmi viszonyai­nak felvillantása a film egyik legszebb része. A nagy műgonddal, tiszta és határozott filmes eszközök­kel megcsinált film nemcsak tisztelgés a múlt mártírjainak emléke előtt, hanem tanulsá­gaival a mai nézőhöz is szól. Kár, hogy szerkezetileg két zavaró momentum található benne. Az egyik egy hossza­dalmas betét, mely a Tanács­köztársaság idejéből fennma­radt híradófilmekből, riport­fotókból, plakátokból készített montázzsal idézi a korszakot, meglehetősen fölöslegesen, hi­szen a film fő gondolatai enélkül is teljesen érthetően jelennek meg. A másik a film végén, Sallai kivégzése után visszahozott gyermekkori én egy jelenete. Itt a gyermek Sallai szájába adott összegező, meglehetősen didaktikus mon­datok már ismétlésként hat­nak. Olyan tanulságokat mond ki szavakkal is, amelyeket ad­digra a film igen szép képi eszközökkel tudatosított. Ez a megoldás dramaturgiailag is törést jelent a filmben. A Sallai Imrét megszemé­lyesítő Andorai Péter f. h. és a Fürst Sándort játszó Szacs- vay László mellett számos fia­tal színész és civil szereplő nyújt igen összecsiszolt stílu­sú, határozott körvonalú, szűk­szavúan megfogalmazott alakí­tást Ragályi Elemér keménv fény-árny kontrasztokkal fényképezte a különböző is­mert rendezők hatásait fel­használva is eredetien dolgo­zó Grunwalsky Ferenc film­jét A londoni férfi Mi történik, ha egy kiváló szakember, a kasszafúrás ér­demes mestere, sok évi távol­iét után visszatér hazájába, hogy ott egy nagy fogást csi­náljon — de ellopják a speciá­lis felszerelését? Ez az alap­helyzete a csehszlovák Hynek Bocan rendező által készített, bűnügyi vígjátéknak jelölt filmnek. Kétségtelen: ebből a szituá­cióból számos mulatságos for­dulat is következhetne. A film azonban nem tudja kiak­názni saját alapötletét, humo­ra gyéren csörgedez, fordu­latai ismertek, és ezért előre kiszámíthatóak, s a tempója is eléggé kényelmes. Afféle ..gyógykrimi” ez, amelytől aligha megy fel a nézők vér­nyomása. Takács István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom