Pest Megyi Hírlap, 1976. február (20. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-19 / 42. szám

1976. FEBRUAR 19., CSÜTÖRTÖK ~y&tao Döntő érv A hároméves Krisztina hétfőn este makacsul ül a tv előtt és várja az esti mesét. Mamája már min­den elképzelhető logikus érvet felsorolt, miért nem jön ma este a Maci, ő azonban hajthatatlan. — Nem igaz, ma nincs hétfő, és tegnap se volt vasárnap. Addig nem me­gyek aludni, ameddig nem jön a mese. A végső összecsapás előtt ér haza a papa. Krisztina azonnal a nyakába ugrik és sírásra görbült szájjal kérdezi: — Miért van ma hétfő, apu .. .ú . ? — Miért..., miért? — kapkod érvek után az apa —, hát azért, mert nincs a tv-ben mese. A gyerek szó nélkül át­öltözik és indul aludni a másik szobába. A döntő érvvel ő sem vitatkozhat. T. A. Új paraszti életforma született Erősödött a szocialista tulajdonosi szemlélet a nagykátai járás termelőszövetkezeteiben Szocialista mezőgazdaságunk múltja, nemhogy történelmi, de még emberi léptékkel mérve is rövid: a téeszek legtöbbje 14— 16 éve alakult. S micsoda utat tettek meg kurta másfél évti­zed alatt! Pedig mélyről indultak. ■ A felemelkedés, valahol, ott kez­dődött, amikor az emberek megítélését már „a ki mennyit dolgozott” döntötte el —, nem pedig a „ki mit hozott be”. Ez a „ki mennyit dolgozott, annyit kapjon”, vagyis a közös munka és a szocialista elosztás elve volt az felső lépés, azon az úton, amelyen az új paraszti életforma megszületett. A jo­gok és a kötelességek egyenlő­sége, a munkával szerzett anyagi, erkölcsi megbecsülés néhány év alatt elmosta a pa­NYÁRI TERVEK Lesz hely bőven Még javában villogtatja ke­mény fogait a tél, de Kis- kunlacházán, a Kiskun Étte­remben már a közelgő ta­vaszra és nyárra szőnek ter­veket. — Sajnos, éttermünk kicsi az utóbbi években megnöve­kedett forgalomhoz képest — mondja ifjú Doroszlay László, aki a Fekete Holló és a Kiskun Étterem üzletcso­port igazgatója, a környé­ken jól ismert szakember, a vendéglátás szerelmese. — A MÉSZÖV hozzájárulásával és az ÁFÉSZ egyetértésével megvásároltuk a szomszédos parasztházat 150 ezer fo­rintért. Mivel az édesapám által vezetett, jelenleg 30 fős szocialista brigád kiváló mi­nősítéséért / a közelmúltban kongresszusi oklevelet és a vele járó 120 ezer forint ju­talmat kapott, közös egyet­értéssel elhatároztuk, hogy a vásárlás költségeit ebből az összegből fedezzük és a hi- ányzó 30 ezret saját zse­bünkből tesszük hozzá, í — A nagy munkával re­mélhetőleg már a nyár ele­jén készen leszünk — veszi át a szót id. Doroszlay László, többszörös kiváló dolgozó, a Munka Érdemrend büszke birtokosa. — Nem lesz többé problémánk a rendezvények­kel, lesz helyünk bőven ez­után. Még az esküvőkre is jut külön terem. K. F. Az általános iskola 8 osztályát elvégzett ipari tanulókat az 1976/77-es tanévre felveszünk f estősza kmá ba A tanulmányi eredménytől függően ösztöndíjat fizetünk. Jelentkezni lehet: a „Prosperitás" Épitőipari Szövetkezet munkaügyi osztályán: Budapest IX., Viola u. 45. A PEST MEGYEI ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT 8 osztályt végzett fiúk jelentkezését várja szakmunkástanulónak az 1976-77-es tanévre. A tanév kezdete: 1976. szeptember 1. Villanyszerelő, vas- és fémszerkezeti lakatos, fapadlózó és műanyagburkoló, ócs-állvónvozó, központifűtés-szerelő, kőműves, épületasztalos, üvegező, vasbetonkészítő, tetőfedő-szigetelő, műkőkészítő, bádogos, építőgépszerelő, szobafestő-mázoló (tapétázó). Vidékieknek kollégiumi, teljes ellátást biztosítunk. Acs-állvónyozó. kőműves, tetőfedő, szigetelő és vasbetonkészitő szakmák eseten 200 Ft ösztöndíj-kiegészítést fizetünk. Jelentkezés: személyesen vagy írásban, a vállalat szakoktatásán. Cím: 1751 Budapest XXI., Kiss J. altb. u. 19-21. (Megközelíthető: a Boráros tértől gyorsvasúttal, a 2. megálló). rasztság korábbi — vagyoni — rétegeződéséből eredő különb­ségeket. A következő lépés az volt, amikor — a közös gazda­ságok erősödésével párhuzamo­san — kialakult a szövetkeze­ten belüli munkamegosztás, s a mezőgazdasági szakképzettség rangja. Változó arculat A fentiek igazságát hadd bi­zonyítsuk egy olyan járás fej­lődésével, amelynek gazdasági életében még ma is a mezőgaz­daság a meghatározó, noha a III. és IV. ötéves tervben, mind a gazdaság szerkezete, mind pedig a járás társadalmi arcu­lata teljesen megváltozott. A nagykátai járásról lesz szó. Tíz évvel ezelőtt — 1965-ig — ebben a kimondottan mezőgaz­dasági jellegű járásban az ipart csupán a kisipari szövetkezetek képviselték. A keresőképes la­kosságnak csaknem fele dolgo­zott a termelőszövetkezetekben, 17—18 ezer ember; ugyanennyi volt a bejárók száma, az alkal­mazottaké, kereskedelmi dol­gozóké pedig épp, hogy elérte a kétezret. S mint általában az iparban szegény vidékeken, itt is nagy volt a női munkaerőfe­lesleg, amelyet nem tudtak fog­lalkoztatni. Két ötéves terv alatt Mindössze két ötéves terv kellett ahhoz, hogy a helyzet gyökeresen megváltozzék. A III. ötéves tervben erőteljes ütemű iparosodás indult meg a járásban: Tápiószelére települt a Kohászati Gyárépítő Vállalat legkorszerűbb gyára, Nagy- kátára a budapesti Telefongyár gyáregysége, Szentmártonká- tán talált otthonra a Klíma Ipari Szövetkezet, hogy csak a jelentősebbeket említsük. Az ipar megjelenése persze hatás­sal volt o társadalmi arculatra: a bejáró munkások száma 14— 15 ezerre csökkent, a helyben dolgozó ipari munkásoké pedig meghaladja a kétezret; munká­hoz jutottak a háztartásbeli nők, megvalósult a lakosság tel­jes foglalkoztatottsága, javultak az életkörülmények; s végül, a mezőgazdasági foglalkozásúak száma a tíz év előtti 17—18 ezerről mostanáig 7000-re csök­kent! Jogos a kérdés: ilyen nagy­arányú csökkenés nem hatott-e károsan a mezőgazdasági ter­melésre? Beszédes számok ta­núsítják, hogy nem! Íme: 1965- ben 17 termelőszövetkezetben 44 ezer hektáron 300 millió fo­rint bruttó termelési értéket és 120 milliós bruttó nyereséget ál­lított elő 17—18 ezer ember. Ta­valy pedig tíz termelőszövetke­zetben — számuk az egyesülé­sek révén csökkent ennyire — csaknem azonos területen 7000 ember, több mint 700 milliós bruttó termelési értéket és több mint 200 millió forint bruttó nyereséget produkált! A közös gazdaságok erősödé­sével egyidejűleg változtak, ja­vultak a parasztság életkörül­ményei. A keresetek tíz év alatt csaknem megkétszereződtek: az 1965. évi 17 ezer forint helyett most az egy dolgozó tagra jutó közösből származó jövedelem megközelíti a 30 ezer forintot. Jellemző, hogy a IV. ötéves tervben épült 1900 lakásnak egynegyedét tsz-tagok építették a járásban. A munkásokéhoz közelítő életkörülményekről Vall az is, hogy a 100 lakosra jutó tartós fogyasztási cikkek és személygépkocsik száma nem marad el a városi átlagtól. Az életkörülmények változá­sa sokat elárul, ám mégsem tükrözi pontosan a szocialista vonások erősödését a termelő- szövetkezetekben, hiszen a jó­léthez, az anyagi gyarapodás­hoz a háztáji jövedelme is hoz­zájárult. Sokkal többet mond. ha a közös gazdaságok helyze­tét, a munkakörülményeket vizsgáljuk. Erősödik a közös vagyon A téeszek szocialista voná­sainak egyik fokmérője a szö­vetkezeti földtulajdon aránya. „A Központi Bizottságnak az a véleménye” — hangzott el a párt XI. kongresszusán —, „hogy társadalmunk továbbfej­lődése most már nem a tulaj­donviszonyok gyökeres megvál­toztatását, hanem mind az álla­mi, mind a szövetkezeti tulaj­don erősítését, továbbfejleszté­sét igényli.. A nagykátai járásban a tée­szek közösen művelt területe 44 ezer hektár; ebből 21 ezer hek­tár a szövetkezeti tulajdon, 22 ezer hektár a tagoké, 1000 hektár pedig az állam tulajdo­nában van. A földdel együtt be. lépett, kiöregedő tsz-tagok kö­zül is már nem mindenki tart igényt földjáradékra, inkább felajánlja földjét megvásárlásra a szövetkezetnek. A termelőszövetkezetek kö zös vagyonának, fel nem oszt­ható kollektív tulajdonának a föld mellett másik, fontos ré­sze az ingó és ingatlan vagyon: az épületek, gépek, termelőbe­rendezések, öntöző- és vízmű vek stb. A nagykátai járásban csupán az állóeszközök értéke a múlt év végére elérte a 370 millió forintot; a szövetkezeti közös vagyon pedig az 1965. évi 4Ö0 milliónak épp a kétszeresé­re, 800 millióra növekedett. Nyíri Éva (Folytatjuk) r r JANUÁRBAN ADTAK AT Jó kezdés a budaörsi autószervizben Mit gyárt a budaörsi Ve­gyesipari Szövetkezet? Erre nem is olyan könnyű választ adni; mert az antennától a kö­télig sok mindent. Mégis — a legfontosabb feladatának a szövetkezet a lakossági szol­gáltatásokat tekinti. Dolgozói szinte minden javitó-kar- bantartó munkára vállal­koznak a térségben, s ezek jelentik a fő bevételi forrást. Eddig egy autószervizük működött a vi­déken, Szentendrén. Idén, feb­ruárban nyitották meg a má­sodikat Budaörsön. Az új mű­helyt bármelyik nagyobb szer­viz megirigyelné. A húszmil­lió forintos költséggel épült állomást a legkorszerűbb mű­szerekkel szerelték fel: kerék- centírozó, motor- és futómű­beállító, diagramos fékhatás- mérő vizsgálja az autókat. Ezenkívül modem otthont ka­pott a lakatosműhely, amely mellé szeretnének mielőbb fényezőcsamokot Is építeni, hogy a karambolos kocsikat megreparálhassák. — Szervizünk felkészült nemcsak a személygépko­csik, hanem a Nysa és a Zuk egyes és kettes szem­léjére is. Természetesen Zsiguli, Tra­bant, Wartburg és Polski Fiat gépkocsik diagnosztikai át­vizsgálását, javítását is vállal­juk, sőt rövid időn belül a Nysa, a Trabant és a Zsiguli garanciális munkáit is elvé­gezhetjük — mondja a szer­vizvezető, Binéth István. Az első két hónap megter­melt értéke felülmúlta a vára­kozást: 700 ezer forintot telje­sített a 14 dolgozó, így a terv­ben szereplő évi hárommillió forintot minden bizonnyá! év végéig jócskán meghaladják. Az Országos Mentőszolgálattal szerződést kötöttek, hogy ko­csiállományuk kezelését, főbb javításait kézbeveszik. Most már havonta mintegy húsz mentőautó esik át a kettes szemlén. Ez a szövetkezetnek kétszázezer forintot jelent. Raktárkészletük megha­ladja a 700 ezer forintot. Egyedüli gondjuk, hogy az Autóker, — mivel a szerviz nem készült el időben, s meg­rendelésük nem érte el a kí­vánt összeget — magánfo­gyasztóként kezeli őket. Azaz- drágábban kapják az alkatré­szeket, mint a többi állami vagy szövetkezeti autójavító... — Reméljük, hogy a mél­tánytalan megkülönböztetést megszüntetik — mondja az autószerviz vezetője —, hiszen mi is állami támogatást kap­tunk ahhoz, hogy az új mű­helyek falait felhúzhassuk, s bővítsük Budaörsön és környé­kén a szolgáltatást... A kérdést, mi az ember fegyverzete, már a régi rómaiak feltették, tisztelt hallga­tóim. Mert ugyebár a sas karommal van ellátva, a párduc úgyszintén, a majom könnyedén ugrál, a ló és a delfin gyorsak a létért való küzdelemben, ám az ember lát­szólag védtelen és gyenge. Természetesen csak látszólag, mert a történelem tanúsága szerint lelőheti a sast épp úgy mint a lovat, a delfint, vagy a párducot például. Miben rejlik hát az ember fegyverzete? Tán az eszében? Egyesek azt mondják. Tán a fegyvereiben, mármint a kézzel fog­ható gyilkoló szerszámaiban? Mások ezt mondják. Avagy netán a beszédjében, az összefogásában, az erkölcsében, a műveltsé­gében? Mindezt mondják, de én bizton ál­líthatom, ebben is, abban is —éppen ezért csak átfogóan így határozhatjuk meg: az alkalmazkodó képességében. Igen, az ember alkalmazkodik a körülményekhez és ebben benne foglaltatik minden. Éspedig, tessék megjegyezni, nemcsak az emberre mint fajra nézve igaz ez, hanem minden egyes em­berre nézve, külön-külön is. Vegyük az én példámat, tisztelt hallgató­ság. Már kora gyermekkoromban, ha a papá­tól akartam cukrot kapni, azt mondtam, a mama rossz, ha a mamámtól akartam cuk­rot, azt mondtam, a papa rossz. És így mindkettőjüktől kaptam cukrot, mert alkal­mazkodtam elvárásaikhoz. És ez az emberre nézve jellemző harmadlagos reflex! Nos, menjünk tovább. Iskolás koromban mindegyik tanáromnak azt mondtam, hogy az ő tárgya a kedvencem, továbbá határo­zottan állítottam, hogy a víz 90 fokon forr, és a derékszög az 100 fok, illetve fordítva, mert alkalmazkodtam ahhoz, amit vártak tőlem. Ennek köszönhetően átmentem az érettségin és a katonaságnál karpaszomá- nyos lettem, nem pedig baka. Ezen egyszerű példák után vegyük azokat a bonyolultabbakat, amikor az ember több­féle lehetőség között választhat, mintegy szabad akaratával valósítja meg, hogy mi­hez alkalmazkodik. Például háború idején hasonulhattam volna karpaszományos tár­saim többségéhez, akik tisztek akartak lenni és többségük az is lett, mint ezt sokuk fej­fája is tanúsítja. Ámde én elővettem Prof. Alizka-Puliszka „A pszychopathia” című tan­könyvét és az abban leírt egyik tünetcso­porthoz alkalmaztam magatartásomat. En­nek folyományaként zászlósi rangban az Élelmiszerjegy Elosztó Központban teljesítet­tem szolgálatot. Aminek köszönhetően élve maradtam, meghíztam és pengőben meg­testesült vagyonomat is csak az infláció vitte el. Előadásom félidejéhez közeledve, foglal­juk össze az eddigieket. Az ember fegyver­zete nem más, mint az alkalmazkodás, mely a hasonnevű képességen alapul. Az alkal­mazkodás első foka a könnyed illeszkedés az elvárásokhoz. Második foka már több­féle lehetőség közti választás alapján ezek valamelyikének igényrendszeréhez való ha­sonulást követel. És most tegyük fel a kér­dést: — Mi a tetőfok? Mi is? Élettapasztalatuk alapján tisztelt hallgatóim is tudhatják: a mindenirányú igényrendszerhez való alkalmazkodás, vagyis ellentmondó követelmények egyidejű kielé­gítése. Lehetséges-e ez? Igen, ha fegyverze­tünket kiegészíti a türelem, az éberség, meg sokmiiidenféle még, mint ahogy mondjuk a COMBO PAL: Fegyverzet katonai fegyverzet ma már a rakétáktól a revolverekig terjed. Talán túl nehéz ezt így felfogni, ezért a változatosság kedvéért ve­gyük az én példámat. Én alkalmazkodtam a feleségemhez, aki azt követelte, hogy ne füstöljem be a szobát és ezért a gangon dohányoztam. Továbbá azt is követelte, hogy ne igyák, míg a főnö­köm azt kívánta, hogy igyák vele, minek következtében vele ittam, aztán a friss le­vegőre mentem kijózanodni, mikor is meg­hűltem és náthásán hazatértem, ahol nem ittam. A fiamhoz is alkalmazkodtam, és be­jártam a várost egy bizonyos filmfelvevő­gépért, amelyet aztán tüstént eladott fél­áron, mert kínálnak neki egy használt gi­tárt 600-ért, amelyet csak egy hónap múlva adott el 300-ért, mely összeghez 150-et kért, mert valamiért pont 450 kellett neki elve­szítenie a pénztárcájával együtt. Alkalmaz­kodtam továbbá a lányomhoz, és elenged­tem őt buliba, mert mért pont ő ne járjon buliba és az anyja tudta nélkül elvittem békára, ami hálisten negatív volt. A szak- szervezetben felszólaltam, hogy a dolgozók jogait senki se tiporja és a főnökömnek megmondtam, hogy felszólalásom demagó­gia volt, mert a fegyelem mindenekelőtt. Volt egy bizonyos Julika, aki azt kívánta, hogy sékeljek és én sékeltem, de a doktor azt mondta, hogy kíméljem magam és én kíméltem magam, de a csoportvezetőm azt mondta, hogy ne a hivatalban kíméljem magam és én szorgos voltam, de a kollé­gáim azt mondák, hogy ez stréberkedés, ezért úgy voltam szorgos, hogy közben sok kifogás merülhessen fel ellenem, de akkor nem kaptam prémiumot és a feleségem azt mondta, hozzak több pénzt haza és én akkor esti pluszmunkát vállaltam egy bizo­nyos maszeknál és akkor vettünk egy au­tót és én alkalmazkodni kezdtem a KRESZ- hez. Talán ennyi is elég ahhoz, hogy lássák tisztelt hallgatóim, micsoda hallatlan fegy­verzet az ember életében az alkalmazko­dás. Most és itt sem mondhatok mást. Küzd­ve szeretett ápolóink és különösen az igaz­gató úr elismeréséért, örömmel öltöm fel a kényszerzubbonyt, ha itt az ideje és ref­lexeimet is igyekszem a megállapított diag­nózishoz alkalmazni. Önöknek sem ajánl­hatok mást végezetül, mint hogy alkalmaz­kodva a házirendhez, most csendben oszol­janak szét és még az esti vizit előtt fog­lalják el helyüket azzal a tudattal, hogy az ember fegyverzete a létért való harcban igenis az alkalmazkodás. Kodás, kodás, kot- kodács, füstköd, csúcsforgalom, kezicsókolom, ... A fenti előadás az elmegyógyintézet igazgatóját is mélyen meggondolkodtatta, fő­leg az a pontja, amely Julikáról szólt, mert neki is volt egy Julikája és ő is sékelni akart. Egyébként elégedett volt, mert az elő­adást. senki sem zavarta meg, pedig félt, hogy a fegyverzet szó említésekor valame­lyik Napoleon a három közül szakértőként közbeszól és ezért a színfalak mögött hat ápoló állt készenlétben, felfegyverkezve nyugtató injekciókkal. 1 á ...ZET

Next

/
Oldalképek
Tartalom