Pest Megyi Hírlap, 1976. február (20. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-08 / 33. szám

a 1976. FEBRUAR 8., VASÁRNAP Honismereti konferencia A Hazafias Népfront Orszá­gos Elnökségének honismereti bizottsága február 13—14-én Kecskeméten rendezi meg a második országos honismereti konferenciát. Az eszmecserére az ország minden részéből mintegy 180 honismereti szervezőt, irányí­tót, kufatót hívtak meg. TV-FIGYELŐ Iíévizgyürki lagzik. A caiga menti napok II. részét pénte­ken adta a televízió. Jó volt, érdekes, most sem csalódtunk: igazi telitalálat ez a riportso­rozat. Sokarcú. Mást mond a fiataloknak, az időseknek; nem volna haszontalan szembesíte­Volt vagy nem volt? Rejtélyek egy megnyíló körül A MŰVELT NÉP JELENTI című, a Művelt Nép Könyv- terjesztő Vállalat sajtószolgá­lata által kiadott januári hír­forrás szerint február 4-én Gödöllőn kellett volna meg­tartani a mezőgazdasági könyvhónap Pest megyei meg­nyitó ünnepségét. Előrejelzésük alapján a Pest megyei Hírlap is akcióba lé­pett. Először is közölte a hírt az újságban. A rovatvezető táviratozott a helyi tudósítónak, írjon az ese­ményről. A tudósító visszatelefonált: Gödöllőn senki, semmiről sem tud. Lehetetlen, hangzott a ro­vatvezető válasza. A tudósító fegyelmezett em­ber, nem vitatkozott. Nyaká­ba vette, a várost, szaladgált és telefonált. Mindkenkit moz­gósított: igenis, van valahol könyvhónapi megnyitó. Bár kételkedtek, mindenütt utána­néztek: a Gödöllői Agrártu- donjányi Egyetemen, a járási hivatalban, a városi tanácson, a KISZ-nél. A ROVATVEZETŐ sem volt rest: a telefon mellé ült. Te­lefonált a Gödöllői Agrártu­dományi Egyetemre (ott már meglehetősen idegesen vála­szoltak kérdéseire.) A Pest megyei Tanács elnökhelyette­séhez, a mezőgazdasági, a mű­velődésügyi osztályvezetőhöz... útmutatásuk alapján a szent­endrei megyei művelődési központhoz. Végül az MSZMP Pest megyei Bizottsága külön­böző osztályvezetőihez. Elvégre, ha jelezték az ese­ményt, akkor annak mégis­csak lennie kell. Igenám, de a válasz mindenütt egyönte­tű: senki nem tud semmiről. Azaz. Akadtak, akik a Pest megyei Hírlap jelzése alapján már napok óta kutatták az esemény szervezőit, de ilyenre, vagy ilyenekre nem leltek. A bogarat azonban sikerült elül­tetni. A népes és mindenre kiter­jedő nyomozás negafív ered­ményéről a rovatvezető tájé­koztatta a szerkesztőt. Az kénytelen-kelletlen tudomásul vette, hogy a nemlétező ese-/ ményről mégsem lehet tudó­sítani. Sőt, azt is, amit Szent­endréről jelentettek: idén a mezőgazdasági könyvhónap­nak nem lesz megyei megnyi­tója. Csak a járási operatív bizottságok rendeznek helyben skrinlrfit BIZTONSÁG KEDVÉÉRT a rovatvezető — aki kitartó em­ber —, azért még felhívta a Művelt Nép könyvterjesztő Vállalat sajtóosztályát. A hír ugyanis innen indult útnak. Itt megnyugtató választ ka­pott. Már be is érkezett hoz­zájuk a jelentés: a mezőgaz­dasági könyvhónap Pest me­gyei megnyitóját 1976. február 4-én rendben megtartották. — Hol? — kérdezte elhül- ve a rovatvezető. — Azt nem tudjuk — vála­szolták udvariasan a drót túl­só végén. — Ki adta a jelentést? — próbálkozott idegesen 'az új­ságíró. — Az instruktor... Ah, ké­rem, az utolérhetetlen. Most lehet, hogy Nógrádban vagy Heves megyében tartózkodik. Tessék holnap vagy holnap­után próbálkozni... A rovatvezető megmakacsol­ta magát: nem hajlandó fel­emelni a kagylót. A mezőgaz­dasági könyvhónapról pedig hallani sem akar. ÍGY TEHAT nem derül fény soha arra, hogyan nyithattak meg valamit, ami nem is volt? (-) ni a nyomában kialakuló véle­ményeket. fölhorgadó nézete­ket. ^ A középkorú nézők táborá­ból azoknak, akiknek szívük szerint is van némi közük a falusi élethez, s valamiként részesei voltak 20—30 éve, ak­kori fiatalként, ugyancsak volt miért kapkodni a fejüket pén­teken. Mert hiszen régen is voltak' nagy lagzik, akkor is gyűlt halomra bankó a meny­asszonytánckor, de egészen miás volt a háttér. A társadal­mi háttér. Amiről Pauló Lajos riportjában most nem is sza­vaik tanúskodnak elsősorban, hanem a képek. Miközben szá­mokat hallottunk — 160 eze­rért vettük a lakást a lá­nyunknak az esküvőre, a ki­sebbiknek is jut majd rá ugyanennyi... — a kamerák a hévízgyörki utcákat idézték elénk, új házak hosszú-hosszú sorát pásztázta végig a felve­vő. Lépést tart-e a növekvő jó­léttel a gondolkodás? Pauló Lajos otthoniasan barátságos kérdései megnyitották a szíve­ket, szájakat. A szülők arról vallottak, hogy nem gürcölnek a javakért, nem gyötrelmes ro­bot eredménye, amit megsze­reztek. Nyílt arcú, szimpatikus fia­talok is beszéltek magukról a riportban. Életmódjukról, szor­galmas, tudatos munkáról, igé­nyességükről. A látott lagzi — amely a ri­port keretét adta — templomi esküvővel kezdődött. A szép, szőke lány, a falu nyitott sze­mű KISZ-titkára — nevét nem hallottuk, remélem, látjuk még —, azt mondta: sok fiatal csak a szülők kedvéért csinál­ja végig az esküvői ceremó­niát, a nagy lagzit, s a KISZ- esküvők sem sokban külön­böznek ezektől. És a módiról sem mondanak le: a 70—80 ezer forintba kerülő vendéglá­tásról. Bejön a menyasszony­táncon 20—25 ezer, no meg te­lik is. Hadd lássa a világ. Sokféle SZÍn, a gondolkodás­nak sokféle rétege torlódik egymásra manapság a magyar falukban. Nos, akárhogyan is van, jobb így, semmint abban az időben, amikor kitántorgott Amerikába másfélmillió em­berünk. És nagyon biztatóan sokasodnak Hévizgyörkön a könyvek, Csontos Magda Ha türelmetlenebbül sürgetne... ; ■■ ■ "■ %: j MUNKÁK ES MINDENNAPOK ' - \j;­' • ..tv. , fV A hosszú szerelőcsarnok az ISG-ben szokatlanul csen­des és üres: a munkások reggeliszünetet tartanak kinn, az előtérben. Mint nagy csa­lád tagjai, úgy ülik körül a kecskelábú asztalt. Az egyik oszlopon apró, fekete pala­táblán krétafelirat: Dicsé­ret a gyors rendért. A di­cséret a Komarov szocialista brigádot illeti, mert szép ren­det tart a portáján. A csarnok végében vannak ©z irodák. Kelemen István művezető telefonál. Kocsi­ügyben vitatkozik valaki­vel, s közben kezével int, hogy kerüljünk beljebb. Ajtóstul rontok a házba, amikor be­fejezi a beszélgetést: — A csarnok előtt, az ered­ményhirdető-táblán azt olvas­tam, hogy az armatúraszerel- de mindössze 96 százalékra teljesítette tervét tavaly de­cemberben. Mi ennek az oka? — Mondhatnám, hogy kér­dezzen meg olyat, aki itt volt, — én ugyanis januárban jöttem vissza műtét utáni, háromhónapos betegszabad­ságomról —, de nem mon­dom, hiszen én is tudom az okát: anyaghiány. A szerelde termelése a többi üzemtől — a forgácsolótól, az öntödétől stb. — függ. Ha nem kapunk anyagot, alkatrészt, akkor nincs mit összeszerelni! Irattárból — a gyárba — Beszéljen egy kicsi ma­gáról — kérem a műveze­tőt, mire a világ legrövidebb életrajza következik: Bián született, ma is ott él, egye­lőre az anyósa házában, ta­vasszal költözik feleségével a magukéba. Már az ősszel akartak, de ezt a tervüket meghiúsította betegsége, s a műtét. A ház egy szoba, össz­komfortos, kívül még bepu- colásra vár, dehát mindenre nem futja egyszerre. — Éppen elég volt azt is összehozni, amibe eddig ke­rült. Igaz, 55 ezer forintot az OTP-tői vettünk fel, 15 ez­ret meg az ISG-től kaptunk kölcsön, kamatmentesen. — Szakképzettsége? — Persze, az életrajzom! Eredeti szakmám a gépko­csivezetés, csak a fronton annyira megerőltettem veze­tés közben a szemet, hogy a felszabadulás után nem folytathattam ezt a munkát. Egy famegmunkáló kisüzem­ben lettem gépmunkás, míg 1945 októberében be nem hív­tak az új, demokratikus had­sereg hídépítő zászlóaljához. Dolgoztam a Kossuth- majd a Szabadság-hídon. Ott súlyos baleset ért: 1946 januárjában beleestem a jéghideg Duná­ba, s mire kimentettek, telje­sen átfagytam. Azóta is ér­zem a .következményeit... — 1948-ban megházasodtam a feleségem a Beloiannisz Híradástechnikai Gyárban dolgozik — és elmentem a Földművelésügyi Miniszté­riumba irattárkezelőnek. Négy fal, iroda — nem nekem ta­lálták ki!. 1951-ben elvégez­tem egy lakatos átképző tan- mot, s beléptem az, Ipari Szerelvény- és Gépgyárba, Budapesten. Két év múlva függetlenített csoportvezető, 57-ben művezető lettem, s rámbízták a szerelőműhely vezetését. Amikor 19597ben összevonták a hasonló profilú gyárakat, mi a Préko-val egyesültünk, s kitelepültünk Ide, Budaörsre. Később az egész vállalat felvette az Ipa­ri Szerelvény- és Gépgyár — ISG — nevet. Ebbe a szép nagy csarnokba a hatvanas évek végén költöztünk, társ­bérletben a motorgyártással. Elgondolkozik egy pilla­natra, aztán így folytatja: — Látja, ha visszanézünk a gyár fejlődésére, ilyen ada­tokon tudom lemérni: amikor — úgy 1967—68 táján —'eb­be a csarnokba kerültünk, 4 millió forint értékű arma­túrát gyártottunk havonta, most pedig kitesz 18—20 mil­liót! Manufaktúra a nagj üzemben A szerelde időközben újra benépesült. Egy munkapadnál kalapács dübög. A kéz, amely a kalapácsot emelgeti, fekete az olajos grafittól, és dagadt csuklój ú. Ez a kéz — asszony keze! Szabó Zsófiáé. Beszéd közben a keze nem pihen, úgy tűnik, mintha sza­vainak a kalapácsütéssel ad­na nyomatéket. A legkorsze­rűbb termékeket gyártó ISG- ben elképesztő anakroniz­mus ez a módszer: kézzel pü- fölni-lapítani szét az olajos grafittal átitatott azbeszt­tömítéseket! Manufaktúra — a XX. század utolsó negye­dében. — Volt itt egy kis hidrau­likus présgép, míg társbér­letben voltunk a motorgyár­tókkal — magyarázza Kele­men István művezető —, aztán elvitték a profilt — s A társas együftléfórumai Egyre mozgalmasabb klubélet Pest megyében Az ember társas lény, s nem szereti a magányt, a fa­lak közé zártságot. Szívesen beszélget, vitatkozik, cserél véleményt. Nemcsak házon belül, szűkebb családi, baráti körben, hanem tágabb, sok­színűbb közösségekben is. E beszélgető közösségek legnép­szerűbb formái ma a klubok, amelyek egye szaporodnak, nemcsak az országban, hanem szűkebb pátriánkban Pest me­gyében is. Mit is takar ez a. szó: klub? A klub hasonló vagy azo­nos érdeklődésű emberek tár­sas együttlétét, művelődését, kulturált szórakozását segítő olyan tevékenységi forma — így szól a pontos definíció —, amely programjainak kialaku­lását és végrehajtását a ta­gok öntevékenységével és ak­tív közreműködésével valósít­ja meg. Azaz: az együttlétnek olyan formája, amelyben a tagság határozza meg a közös programokat, az előadás témá­jától egészen az együttes ki­rándulások úticéljáig. Vagyis a klub lehetőséget biztosít az önképzésre és a közös szóra- zásra egyaránt. Ez is, az is pedig fontos része az embe­rek életének — teljesebbé, gazdagabbá teszi azt. Ez in­dokolja egyre növekvő népsze­rűségét. > Művelődési házakban A klubok többsége, érthe­tően, a művelődési házakban talált otthonra. Nem véletle­nül: itt nem csupán helyisé­get tudnak biztosítani az ösz- szejövetelekhez, hanem a sok­színű programoktól a szemlél­tető eszközökig bezárólag még nagyon sok mindent. Ezért a legtöbb fajta klub ép­pen a művelődési házakban alakult. Felsorolni is nehéz lenne va­lamennyit, hiszen nagyon sok­rétű az emberek érdeklődési köre, amelyet nemcsak a munkahely, hanem az életkor is jelentősen befolyásol. Más témák hozzák össze a fiatalo­kat és megint mások azokat, akik túljutottak életük delén, hogy csupán a két szélsőséget — az ifjúsági és a nyugdíjas­klubokat — említsük. A végletes példa azért sze­rencsés, mert éppen ebből, a kétféle klubból van a legtöbb. A fiataloknak még lényege­sen több a szabad idejük, mint a felnőtteknek, a nyugdíjasok­nak pedig már több. Jelenleg mintegy másfélszáz ifjúsági klub van Pest megyé­ben. Céljuk, hogy helyesen orientálják az ifjúság tudati fejlődését a társadalom és a kultúra kérdéseiben: a szín­vonalas szórakoztatás mellett gondoskodjanak a fiatalok tudásának, ismereteinek bőví­téséről, ízlésük formálásáról, a világ dolgairól alkotott kép alakításáról. Programjaik en­nek megfelelően sokfélék: he­lyet kap bennük az ismeret- terjesztés, a politikai vita, a vetélkedő és a tánc, a közös kirándulás, a színdarabok és filmek együttes megtekintése és még sok minden más. Nem egy közülük már többször is megszerezte a kiváló címet, mint például a gyömrői, a törteli, a váci, a bagi, a szent­endrei, hogy csak néhányat említsünk közülük. A nyugdíjasklubok legfőbb törekvése: tartalmassá tenni az idős emberek életét. A tar­talom természetesen klubon­ként más és más. A műszaki klubok tagjait például elsősorban a munká­jukhoz kapcsolódó ismeretek bővítésének lehetősége vonz­za. A zeneklubok tagságát a muzsika, az irodalmi klubo­két pedig elsősorban az iroda­lom lelkesíti. Az utazók klub­jaiban természetszerűen az or­szágot és a világot szívásén járó emberek találkoznak egy­mással. És így tovább. A klubok témaköre szinte állandóan gazdagodik. Most alakulnak, például a kismama- klubok. Szadán szeptember óta tevékenykedik. Abonyban alig néhány hete. Tökön pedig még csak tervezik megalakítását. Az igény újkeletű — a gyer­mekgondozási segély beveze­vele a gépeket — a máté­szalkai gyáregységbe. Az bizony elég régen tör­tént, azóta már be lehetett volna szerezni egy másik présgépet... Milyen ember a főnöke A csarnok két oldalán — két szocialista brigád dol­gozik. Riválisok. Balról a há­romszoros aranykoszorús Ko­marov brigád, amely 1974. évi munkájával a vállalat ki­váló brigádja lett, jobbról az Április 4. szocialista bri­gád, amely 1975-ben az első helyet szerezte meg az arma­túraüzemben. Azzal körözte le a Komarov brigádot, hogy több társadalmi munkát vég-* zett — 25 ezer forintra be­csülték a patronált etyeki és budakeszi óvodák vezetői —, és a brigádtagok vért is ad­tak térítés nélkül, a rászo­rulóknak. Meg kádereket a gyár szakszervezeti mozgal­mának, Bohár János, ' a bri­gád eddigi vezetője műhely­bizottsági titkár lett, utódát, Molnár Imrét pedig szakszer­vezeti bizalminak választot­ták munkatársai. A harma­dik brigád, amely Ernst Thälmann nevét viseli, most verseng a szocialista címért. — Milyen ember a főnök? — intek fejemmel a távolabb beszélgető Kelemen István felé. — Rendes — mondja a két brigádvezető, a régi és a mos­tani — egyszerre. Jól kijö­vünk vele, könnyen szót ért az emberekkel. , — Szóval olyan mindenki kedvence? — provokálom őket. Bohár János tiltako­zik: — Szó sincs róla! Csak nem goromba, türelmetlen, hanem emberséges. Az a módszere, hogy ha valakivel nincs megelégedve, behívja a szobájába, és négyszemközt tárgyal vele. Alapszervezeti vezetőségi tag, ott szokta meg ezt. — Van annak azért hátránya is, hogy béketűrő az alaptermé­szete. Baj van nálunk a ter­melés ütemességével: hónap elején rendszerint alig van munka, csak lézengünk, aztán jön a verjünk rá, emberek. Mi tudjuk, hogy nem Pista bácsi tehet róla, de talán, ha jobban odacsapna az asztalra, ha • türelmetlenebbül sür­getne? ... A csarnok hétköznapja A csarnokban katonás rend­ben sorakoznak a szerelésre váró, félkész és késztermé­kek. Az emberek / felnéznek egy pillanatra, ahogy elhala­dunk mellettük, aztán .teszik a dolgukat tovább. Hompoth Sándor hegesztő-lakatos, a Komarov brigád vezetője most éppen a behúzógépen dolgozik, Mészáros Géza nyo­máspróbát csinál a próbaba­kon. Molnár Imre kezében felsivít a sűrített levegő, a termelőmunka békés sziré­nája. Nyíri Éva tése tette szükségessé, hogy ilyen klub alakítására is gon­doljanak a művelődési házak vezetői. Ütemekben és iskolákban Egyre több klub van ma már az üzemekben és az isko­lákban is. Ezeknek tevékeny­ségi köre általában szűkebb, mint a művelődési házakban levőké, de ugyanakkor szoro- sabbban kapcsolódnak az üzem, a gazdaság vagy éppen az iskola életéhez. A váci Híradástechnikai Anyagok Gyárának klubjában a műszaki ismeretek alkotják a klubélet fő témakörét. Má­sutt úgyszintén, az üzem éle­téhez, az ott végzett munká­hoz kívánnak segítséget nyúj­tani a klubprogram összeállí­tásánál. Természetesen szóra­kozásra s az általános ismere­tek gyarapítására is mód nyí­lik az üzemekben, gazdasá­gokban levő klubokban. Az ocsai Bolyai János Gim­názium klubja gyakran rendez vitát a tanulás hogyanjáról, az iskolai fegyelemről, sőt szervezője az osztályok között kialakult versenymozgalom­nak is. Tevékeny részt vállal­tak az iskolai újság szerkesz­tésében, a szakkörök munká­jában is. A ceglédi Építőipari Válla­latnál alakított nyugdíjasklub célja: az idős emberek érez­zék, hogy szeretik, megbecsü­lik őket, törődnek velük, s nemcsak addig tartották szá­mon őket, amíg munkájukkal hozzájárultak a termeléshez. A tanyavilágban Ha egy városban, faluban szükség van a klubra, akkor még inkább igénylik a közös­ségi életnek ezt a formáját a tanyavilágban élő emberek. Bár a ma tanyája már nem azonos a húsz-harminc év előtti tanyával: egyre több helyen váltja fél a villany a petróleumfényt, rádió szinte mindenütt van, s mind több a televízió, az autó és a mo­tor is. De a tanya akkor is csak tanya, a falutól, a vá­rostól a távolság kilométe­rekben nem csökkent, legfel­jebb időben. - Ezért is igény­lik az itt élő emberek, hogy a tanyák központjában legyen egy olyan hely, ahol össze­jöhetnek, elbeszélgethetnek. Sajnos, ma még nem sok tanyai klub van: vagy helyet nem találtak eddig rá, vagy nincs, aki életrehivná, törődne vele. Ez elsősorban a vonzás- körzetbe tartozó művelődési há­zak és termelőszövetkezetek közös feladata lenne. Mint ahogy annak tekintették ezt az abonyiak. Itt, * a sashalmi tanyavilágban a termelőszö­vetkezet biztosította a helyet. A volt gazdasági épületből a leendő klub tagjai alakítot­ták ki két helyiségből álló ott­honukat: falat festettek, súrol­tak, ablakot tisztítottak. Asz­talokat, fotelokat, biliárdasz­talt, lemezjátszót és magneto­font a Petőfi Művelődési Ház adott. A közös összefogás eredménye: hetenként három alkalommal, szerdán, szomba­ton és vasárnap nem gond töb­bé, hogy hol művelődjenek, szórakozzanak a sashalmi ta­nyavilágban élő fiatalok. A párthatározat szellemében A Központi Bizottság köz- művelődési határozata feladat­ként szabta meg: a klubokat, mint a közösségi nevelés, a társas élet és az aktív műve­lődés intézményeit fejleszteni kell. A Pest megyei Pártbi­zottság közművelődési határo­zata ehhez még hozzátette: szükséges, hogy valamennyi községben legyen élő, tevé­keny klub. Ennek feltételeit a tanácsok, üzemek és gazda­ságok közösen teremtsék meg. Ez így helyes, mert a klubJ élet fejlesztése nem lehet csu­pán a népművelők feladata. Feladata mindazoknak — ál­lami és gazdasági vezetőknek egyaránt —. akik kulturális célokra fordítható pénzzel ren­delkeznek. ITukner Pál

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom