Pest Megyi Hírlap, 1976. február (20. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-01 / 27. szám
1976. FEBRUÁR 1., VASÁRNAP xffldtm 3 Többet gondolkodni, sokká! jobban dolgozni Jó alapról indul a lenipar Tanácskozás szabad szombaton Budakaíászon A budakalászi központú Lenfonó és Szövőipari Vállalat 6 ezer 700 dolgozójának tegnap szabad szombatja volt. Ebben nincs semmi rendkívüli. Annál újszerűbb, hogy a vállalat vezetői éppen erre a délelőttre szervezték meg tanácskozásukat, mintegy demonstrálva a változó szemléletet — a szavak és a tettek egységét —, hogy a fontos megvitatnivaló, a tájékoztatás ne a napi munkától vonja el a résztvevőket. A vállalat minden gyárából eljöttek a gazdasági vezetők, a pártszervezetek képviselői, a szakszervezeti tanácstagok és szép számban szocialista brigádvezetők is a budakalászi művelődési otthonba, hogy megismerjék legfontosabb teendőiket 1976-ban. Választ kerestek arra: hogyan tudnak gyorsan és rugalmasan, hatékonyan alkalmazkodni az új közgazdasági szabályozók támasztotta követelményekhez. Sok az anyagmozgató Beck Tamás vezérigazgató tömör, lényegre törő bevezetőjében megfogalmazta, mit vár a népgazdaság általában a vállalatoktól, s milyen konkrét feladatokat jelölt meg számukra a Könnyűipari Minisztérium. A feladat egyáltalán nem könnyű. Különösen érvényes ez a megállapítás a tőkés export növelésére, amely az idén és az V. ötéves tervidőszakban is a vállalati tevékenység eredményének fő fokmérője lesz. A cél az, hogy 1980-ig a tőkés export értéke megkétszereződjék. Már 1976- ban mintegy 20—25 százalékos növekedést kell elérni, úgy, hogy az első félévben az időarányosnál nagyobb legyen a kiszállított termékek mennyisége. Tartós, újszerű együttműködést, kooperációt kell kialakítani az erre alkalmas tőkés partnerekkel. Az V. ötéves terv végrehajtása során a szocialista export mintegy 34—33 százalékos növekedésével számolnak a vállalatnál, s általános elvként határozta meg a vezetés az aktív vállalati magatartást a külföldi kapcsolatokban. Csak egyetértéssel találkozhat a vezérigazgatónak az a megállapítása is, hogy a növekvő követelmények teljesítésének lényeges feltétele: jobban törődni a dolgozók ügyeivel, munkakörülményeik javításával, a fiatalok és a nők fizikai terheinek csökkentésével. Nem csak hangoztatják, cselekednek is. A munkát úgy szervezik meg, hogy a több gyermekes családanyák egy műszakban dolgozhassanak, növelik a munkás-, illetve leányszállások férőhelyeit, gyorsabb ütemben gépesítik az anyagmozgatást. Ez utóbbira már jellemző egy tavalyi adat: 20 millió forint értékű anyagmozgató berendezést vásároltak. — Hiba azonban — mondta Beck Tamás —, hogy a gépek nyújtotta segítséget nem használjuk ki. Ma sem ritka az évszázados módszer, a hórukk, a kézikocsi vonszolása, amellyel csak magunkról állítunk ki „szegénységi bizonyítványt”. (Csak megjegyezzük: a könnyűiparban foglalkoztatottak 15—18 százaléka anyagmozgató, s mennyivel több hasznot hozna, ha legalább egy részük a közvetlen termelésben venne részt!) Tervek helyett a tetteket A Lenfonó és Szövőipari Vállalatnál — mint ahogy ez idő tájt az ország számos népgazdasági egységénél is — az előrelépés fő lehetőségét a hatékonyabb üzem- és munkaszervezésben, a gyorsan megvalósuló fejlesztésekben látja. Tegyük hozzá, hogy az eddiginél színvonalasabb fejlesztési programot valósítanak meg, melynek egy jelentős részéhez már rendelkeznek a szükséges anyagi eszközökkel. És egy gyakorlatias befejező mondat az anyagi ösztönzésről: a prémiumok, egyéb jutalmak odaítélésénél a közös célok megvalósulását, a tetteket vegyük figyelembe, ne „terveket, tanulmányokat” ösztönözzünk velük. Monti László vezérigazgatóhelyettes vállalati nyelvre „fordította” előadásában az egyébként meglehetősen tér-1 jedelmes új közgazdasági szabályozókat. Pontosabban: azt ismertette, hogy milyen hatást gyakorolnak a vállalati gazdálkodásra, mit kell tenni ánnak érdekében, hogy a szabályozók elérjék céljukat, s valóban a jobb, a belső tartalékokat feltáró termelésre, gazdálkodásra ösztönözzenek. Beszélt a megelőző időszakról is, őszintén elemezve a korábbi ellentmondásokat. Ami a // ha" mögött van — Azt hiszem, sokan éreztük, hogy nem mindig a több és a jobb munkával jutottunk nagyobb jövedelemhez, s a tapasztalt hibákból sem okultunk eléggé. A lenipar viszonylagosan kedvező helyzetben van a világpiacon. Termékei általába/? jó áron értékesíthetők, ez biztonságérzetet adhat. Gazdaságossá válásuk már jó ütemben folyik, tempót veszíteni azonban nem szabad: a tőkés piacokon szerzett pozíciókat megőrizni, s jobban élni a KGST-integráció lehetőségeivel. A szakemberek már dolgoznak a szocialista országokkal szorosabbra fűzött közép- és hosszú távú együttműködés tervein. ■ A közgazdász a tervezésnél mindig számba veszi a bevételt, a kiadást. S úgy tervez, hogy a mérlegen az előbbi húzza le a serpenyőt. A lenipariak is felmérték, hogy az új szabályozók szerinti nagyobb jövedelemelvonást, mivel ellensúlyozzák. A lényeg: ha a tervezett exportot — amely jelentősen meghaladja a tavalyit — a már ismertetett szempontok szerint teljesítik akkor — az állami szubvenció kedvező gazdasági hatásaival kiegészülve — a végeredmény sem okoz majd különösebb megrázkódtatást a gazdálkodásban. Emögött, hogy a ha-ból átgondolt igen váljon, ahhoz cselekvési egységre van szükség. Mert táblán összeadni és kivonni a milliókat — mint ahogy Honti László mondotta — nem nehéz. Megtermelni, értékesítésből dollárra vagy más pénzegységre váltani, viszont már nem olyan egyszerű. A Lenfonó- és Szövőipari Vállalat vezetői ezen a tanácskozáson jól határozták meg a tennivalókat. Látszik, alaposan végigondolták, mielőtt a termelés vezérkarával ismertették. Kár, hogy nincs helyünk a részletek taglalására, igaz nem is ez volt a célunk. Inkább csak jó példaként kívántuk ismertetni a tanácskozást, s említeni egy vállalatot, ahol — ellentétben a még nem ritkán tapasztalható jelenségekkel — a hogyan lehet teljesíteni alapállásról indulnak a megnövekedett feladatok végrehajtására. B. L. Élelmiszer-termelés és fogyasztás © A korszerű táplálkozás érdekébe® az Állattenyésztés fejlesztésére a tervtörvény évenként háromszázalékos növekedési ütemet ír elő, de ez csak úgy lehetséges, ha a nagyüzemekben évi 5—6 százalék lesz a plusz. Mindezt pedig úgy, hogy korszerű „istálló- városok” építésére a tervidőszakban nem nagyon lesz pénzünk. Legfontosabb minálunk a sertéshús. Termelését a tervidőszakban kilenc-tíz százalékkal akarjuk a mai igen magas szint fölé emelni. Ez lehetséges akkor, ha jobban kihasználjuk a nagyüzemek korszerű telepeit, továbbra is üzemben tartjuk a régebbi nagyüzemi telepeket és nem mondunk le a kistermelők segítségéről. A közelmúlt hónapokban sajnos — igen összetett okok miatt — a kisüzemi sertéstartás-hizlalás csökkent. Eredményesnek ígérkező lépéseket teszünk most, hogy ismét megnyerjük a kisemberek bizalmát, támogassuk munkaidőn túli, otthoni tevékenységüket, miközben a nagyüzemek is megteszik a magukét. A KORSZERŰ TÁPLÁLKOZÁS egyik kulcskérdése a baromfi. Fogyasztásában világméretekben is előkelő helyen vagyunk, és annak is örülhetünk, hogy baromfitenyésztésünk viszonylag korszerű, kiegyensúlyozott. Marhahúst nem sokat fogyasztunk, viszont ez a mező- gazdaság egyik legfontosabb exportcikke. A szarvasmarhatenyésztés a közelmúltban nem fejlődött megnyugtatóan, sőt, egyes területeken visszaesést is tapasztalhattunk. Ennek egyik tünete, hogy esetenként külföldről kell vajat és sajtot behoznunk. Nem nyugodhatunk bele, hogy ilyen „határesetet” produkáljon szarvasmarha-tenyésztésünk. Biztonságosan kell előállítani az idehaza és az exportra szükséges húsmennyiséget, valamint a tej- és tejtermékfogyasztás feltétlenül fontos fokozásának itthoni fedezetét. Nem lesz könnyű. A termelőszövetkezeteknek például az évi fejési átlagot 2300 literről 2900 literre kell növelniük. Nagyon hosszadalmas és átgondolt tevékenység szükséges a takarmányhelyzet megváltoztatásához. Sajnos ma még nem kevés helyen azt etetnek, ami éppen van és annyit etetnek, amennyi van. Ez minden, csak nem korszerű állattenyésztés. Pedig meglévő lehetőségeink tűrhető kihasználása is sokkal biztosabb takarmány — mindenek előtt fehérje — bázist jelenthetne. Egyszerűen nem lehet menteni azt a tényt, hogy rétjeink, legelőink ma kisebb hozamot adnak, mint a felszabadulás előtt. Rohammunkával ezen nem lehet segíteni, de ez az ötéves terv rákényszeríti a mezőgazdaságot arra, hogy feltárja a takarmánytermesztés tartalékait és biztonságosabb alapokat építsen ki. az élő Állat ütja hosszú a hentes pultjáig. Sajnos itt sincs összhang. Húsiparunk nem tudta követni az állattenyésztés fejlődését. A ser- téshizlalás felfutása idején például még túlórázással sem bírták az iramot a vágóhiak. A már meglévő húst pedig gyakran azért nem tudjuk dobozolt sonka, szalámi, vagy csabai kolbász formájában értékesíteni a világpiacon, mert nincs hol elkészíteni ezeket az értékes cikkeket. (Még a hazai piacra sem jut elegendő.) A húsipar rekontsrukcióján dolgoznak, már termel a miskolci, gyorsított ütemben készül a gyulai húskombinát. Közben még a termelőszövetkezetek, fogyasztási szövetkezetek is létesítenek kisebb-nagyobb vágóhidakat, húsfeldolgozó üzemeket, noha ez nem mindig egyértelműen jó üzlet. Reméljük, ötödik ötéves tervünk meghozza a feszültségnek, ha nem is feloldását, de legalább a lényeges enyhülését. ÉS VÉGÜL A FORGALMAZÁSRÓL. Konzerviparunk 1200 (!) féle cikket gyárt. Az igényekhez képest elmaradott húsiparunk van, de ez az iparág is a közelmúltban negyvenegy új terméket dobott piacra. A vásárló azonban ezt nem veszi észre, vagy nem mindig LÁTÓSZÖG „Tudjuk, csapágyainkra nagy szükség van” A Magyar Gördülőcsapágy Művek diósdi gyárára nehéz feladatok várnak a körülbelül két év múlva befejeződő rekonstrukció ideje alatt. Hogyan tudnak eleget termi a növekvő mennyiségi és minőségi követelményeknek? Miként látják jelenüket, jövőjüket? — kérdeztük a gyár két dolgozójától. Gáspár György, az edzőüzem elektroműszerésze, a gyári KISZ-csúcsvezetőség termelési felelőse a fiatalok szemével nézi a helyzetet: — Az 1975-ös év nehéz volt. S nem számíthatunk köny- nyebbre az idén sem, az biztos. Az átmeneti időszakban mindenkinek mindent kell csinálnia. Például hozzám az edzőüzem műszerei tartoznak, de be kell segítenem az újonnan érkező gépek szerelésénél is. Ezt legtöbben megértik. Tudjuk, hogy a fejlesztés a mi jövőnket is jelenti. A növekvő feladatokat pedig ugyanazzal a létszámmal kell megoldanunk. Az emberek magatartására jellemző, hogy a legjobban megterhelt termelő területeken dolgozók között a legkisebb a flulctuáció. A nehézségek összekovácsolják őket. S azt is elmondhatom, hogy a gyár munkásainak egy negyedét alkotó fiatalok többsége is jól beilleszkedik a közösségekbe, szocialista brigádokba, s az idősebbekkel azonos részt vállal a feladatokból. Szabó Jánosné köszörűs véleménye: — Nagyon nehéz munkakörülmények vannak a mi üzemünkben. Igen szűk a hely, régi a géppark, s ezért sok az olaj mindenfelé. Körülbelül 10 ember hiányzik a létszámunkból, amit csak túlórával és más üzemek dolgozóinak seveszi észre. A vertikum további láncszemei ugyanis még gyengébbek. A konzervipar teljes választékának árusításához háromszáz négyzetméteres üzlet kellene. De nálunk az élelmiszerüzletek átlagos alapterülete nem éri el a száz négyzetmétert! Árválkodik tehát a polcon néhány doboz májkrém, talán hozzá még marhapörkölt. Tessék korszerűen táplálkozni, a munkából hazatérő családnak gyorsan vacsorát készíteni... Örömmel olvassuk a terv- törvényben, hogy a belkereskedelem 33—34 milliárd forint beruházási kerethez jut. Ennek a pénznek is sok helye van, de bízhatunk abban, hogy jelentős rész jut a korszerűbb üzletek kialakítására, a hűtőtér bővítésére is. Hazánkban a következő öt esztendőben is fokozódik majd a mezőgazdasági termelés, korszerűsödik és mennyiségileg is magasabb szintre lép a fogyasztás. Közügyet szolgál a termelőszövetkezet és az állami gazdaság, amikor feltárja tartalékait, okosan használja föl a beruházási kereteket és mozgósítja dolgozóit, támogatja a kisüzemeket, a magasabb szint elérése érdekében. Ugyanezt a célt, társadalmi érdeket szolgálja az állam is, amikor megfontolt mértékben támogatja, segíti a mezőgazda- sági termelést, a feldolgozást, valamint a forgalmazást. KÖZÜGY AZONBAN A KORSZERŰ TÁPLÁLKOZÁS IS. Tovább kell tehát lépnünk a korszerű táplálkozás propagandájában, nemcsak újságcikkekkel és üzleti célú plakátokkal, de a szó nemes — nyugodtan mondhatjuk népgazdasági szemléletű — értelemben vett felvilágosító munkával és az ennek érdekében hozott áldozatokkal is. Mert magasabbra tettük a mércét. Elfogadtuk és sajátunknak érezzük ötödik ötéves tervünket. Szinte mindany- nyiunknak jut feladat a most tárgyalt fejezetek teljesítéséből. ’ Földeák! Béla (Vége) gítségével tudunk pótolni. A belső gyűrűk végköszörülését végezzük. Ez befejező munkafázis, ezért igen fontos, hogy ne legyen lemaradásunk. A köszörűüzem csaknem 4 esztendeje ilyen körülmények között termel, és eddig minden alkalommal teljesítettük a tervet. Mi is tudjuk, hogy csapágyainkra a népgazdaság minden ágában, és különösén a járműiparban igen nagy szükség van. Ami lényeges: az itt dolgozók többsége törzsgárda- tag. Lehet rájuk számítani. — A rekonstrukció, lassan, de közeledő befejezése tartja bennünk a lelket. Azt mondom: sok múlik a vezetőkön, az általuk alkalmazott módszereken is. Amikor például az elmúlt év végén az üzemvezetőnk személyesen kérte, hogy segítsük megszervezni a folyamatos műszakot, szinte az egész üzem vállalta. Ez is azt bizonyítja, ha az emberek ismerik a célt. tudják, hol szorít a cipő és hogyan lehet orvosolni, akkor bátran lehet építeni rájuk. És talán még itt van javítani való: gyorsabban, több tájékoztatást kapjunk, időben mondják el a gondokat is, hogy felkészülhessünk megoldásukra, L. T. Magyarország — köztársaság H arminc évvel ezelőtt a magyar történelem egyik jelentős, mindaddig megoldatlan vitakérdése dőlt el: a köztársasági államforma. Nem véletlen, hogy a demokratikus Magyarország megteremtéséért folyó harcok oldották meg az évszázados pert — Magyarországot az 1946. évi I. törvény köztársasággá nyilvánította. A társadalomtudományokban, a már régebben megindult vita lényege a népi demokratikus fejlődés első időszaka politikai hatalmának meghatározása körül alakult ki. A politikai hatalomnak ebben az időszakában hajtottuk végre a földreformot, államosítottuk a bankokat, a bányákat, a legjelentősebb ipari üzemeket. Ebben az időszakban hoztunk létre olyan társadalmi, állami szervezeti megoldásokat, amelyeken keresztül a nép végre beleszólhatott a hatalom gyakorlásába. Erre az időszakra jellemző volt a munkásosztály és a szegényparasztság fokozódó politikai vezető szerepe a társadalomban és a munkáspártok az államhatalomnak is jelentős, egyre meghatározóbb tényezőivé váltak. Egyre inkább a munkáspártokat és a parasztpártot összefogó Baloldali Blokk akarata határozta meg a fejlődést. M ilyennek kell tehát minősíteni a fenti tények alapján ennek a kornak politikai hatalmát? A kérdésre való visszatérést ma már nemcsak a magyar történelem lezárult szakaszának hű értékelésére való törekvés indokolja, hanem azok a viták is, amelyek a kapitalizmusból a szocializmusba vezető békés átmenet lehetőségét kutatják. A népi demokratikus út a kapitalizmusból a szocializmusba vezető békés út sajátos példája. De minden sajátos útban van általános jellemvonás, tapasztalat is. A szovjet út általánosítható tapasztalata segítette a népi demokratikus fejlődés lényegének megértését, a népi demokratikus út általánosítható tapasztalata segítheti a ma forradalmi mozgalmait. Az 1946. évi magyar köztársasági törvényt is ebben a történeti keretben érdemes szemlélni. Intézkedéseit, jelentőségét ilyen aspektusból érdemes vizsgálni. A törvény az állami berendezkedés alapvető szabályait határozta meg. E szabályok adta államszervezeti és jogi i lehetőségek keretén belül folyt az az osztályharc, amely végül a munkásmozgalom, az egységes munkáspárt egyértelmű hatalomra kerülését eredményezte. A köztársasági törvényt megelőzően 1945. novemberében voltak Magyarországon az első nemzetgyűlési választások. A választások során a koalíció jobbszárnyán elhelyezkedő kisgazdapárt (amelynek vezetését 1945 végén a párton belüli jobbszárny vette át) tudatosan vállalta, hogy az illegalitásból alig előlépő és bizonyos mértékben ezért elszigetelt munkás- mozgalommal szemben összefogjon minden politikai erőt. Ez a választások során jórészt sikerült, hiszen a két munkáspárt és a kisgazdapárt körül polarizálódtak a társadalom erői. (A többi párt összesen 10% szavazatot sem kapott.) A kisgazdapártot támogató nagyon is sokszínű politikai erőket a szocializmussal Szembeni tudatos, vagy nem tudatos állásfoglalás fogta össze. A jobboldal arra törekedett, hogy a kapitalizmus vagy szocializmus kérdés feltevésre egyszerűsítse a politikai ellentmondásokat és ezzel teremtsen egy viszonylagosan stabil helyzetet a maga számára. A tulajdonnal rendelkező parasztságot a tulajdonuk elvesztésének veszélyét festve próbálta a szocializmus, a munkásmozgalom ellen hangolni. "*! A munkásmozgalfnat — amelynek nehézségeit a megosztottság csak fokozta — az a törekvés vezette, hogy ne absztrakt módon, kapitalizmust vagy szocializmust hirdessen, hanem az akkori társadalom valóban égető kérdéseire adjon valódi választ — ez volt politikailag a feladata. Ezek a kérdések pedig' a fasizmus maradványai elleni harc, nem a demokrácia általában, hanem a tömégek valódi részvételének megoldása, nem tulajdon általában, hanem a földreform mint égető társadalmi szükség- szerűség, a finánctőke megsemmisítése, a bankok államosítása és ezek sorában a köztársaság megteremtése voltak. E z a kérdésfeltevés volt képes csak a szocializmus melletti többséget létrehozni, bebizonyítani, hogy az adott társadalom igazi nagy kérdéseit csak a munkásmozgalom képes megoldani, a polgári politikai tradíciók csak visszafelé tudnak lépni. A köztársasági törvény ilyen politikai feltételek függvénye. A királyság vagy köztársaság kérdés- feltevése a demokrácia erőit a reakcióval állította szembe. Valódi kérdésfeltevés alapján a jobboldalt osztotta meg, mert elszakította a törvényjavaslatot támogatni kénytelen kisgazdapártról a legitimizmus erőit. A köztársasági törvény egyik példája annak a politikai harcnak, amely ebben a korban végbement. Jelentősége, hogy megvalósította azt a demokratikus átalakulást, amelyért a magyar nép legjobbjai évszázadokon át küldöttek. E demokratikus átalakulás segítségével a társadalom olyan politikai struktúráját teremtette meg, amely lehetővé tette a politikai erőviszonyok átrendeződését, végső soron a szocialista társadalom felépítését. Dr. Schmidt Péter I i