Pest Megyi Hírlap, 1976. február (20. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-17 / 40. szám

Magyarországra látogat a hot!and külügyminiszter Púja Frigyes külügyminisz­ter meghívására február 17-én hivatalos látogatásra Magyar- országra érkezik Max van der Stoel, a Holland Királyság külügyminisztere. (A holland külügyminiszter életrajzát és a magyar—hol­land kapcsolatokról szóló kom­mentárunkat a 2. oldalon kö­zöljük.) POSTAGALAMB A SIERRA MAESTRA FELETT A kubai nép hitet tett az új szocialista alkotmány mellett A kubai nép a vasárnapi népszavazáson óriási többséggel elfo­gadta az ország új szocialista alkotmányát cs az úgynevezett átmeneti törvényt, amely az országgyűlés megalakításáig és az új kormány megválasztásáig tartó időre szabályozza az állam működését. A helyi idő szerint hétfőn hajnal fél négykor nyilvánosságra ho­zott adatok szerint a népszavazás eredménye így alakult: szavazott 5 602 337 lakos, érvényes szavazat: 5 531933, igennel szavazott: 5 173 357, nemmel szavazott: 54 066. / Fidel Castro, a Kubai KP első titkára, miniszterelnök, hétfőn a Kubai Köztársaság új alkotmányáról nyilatkozott újságíróknak. Kijelentette, hogy az ország lakossága ál­tal a népszavazáson jóváha­gyott alkotmány megerősíti a kubai népnek a forradalom győzelmével kivívott jogait és előmozdítja a tömegek részvé­telét az államigazgatásban. Kísérő Kubában minden fontos lé­pés megtételekor a jövőben is figyelembe vesszük a nép vé­leményét — mondotta Castro. Fidel Castro a továbbiakban rámutatott, hogy a népszava­zás előkészítésében jelentős szerepük volt a tömegszerve­zeteknek. Bejelentette, hogy a köztársaság új alkotmányát ünnepélyes külsőségek között, február 24-én hirdetik ki. ★ Kuba legmagasabb hegysége, a nehezen járható Sierra Ma­estro csúcsai felett postaga­lambok indultak a lapályos városi központok felé: a nép­szavazás eredményeit vitték egyes igen magasan fekvő körzetekből. A mintegy tize.i- hétezer kubai körzetből nyil­ván alig néhányból jutottak el az eredmények ilyen módon a centrumokba. Sőt, abban is biztosak lehetünk, hogy ma, a helikopterek korában a tech­nikailag korszerűbb eszközök­kel is megoldható lett volna a továbbítás — még a nagy hegységből is. Ezek a felröppenő galambok azonban több szempontból is jelképnek tekinthetők. Nem­csak picassói értelemben, vagy a még ősibb jelentéstartalom szerint — a fehér galamb mindig a béke tnadara volt —, hanem úgy is, hogy emlékez­tettek arra, honnan indult, nem is olyan régen, az új Kuba. Ma már történelem, hogy a fiatal ügyvéd, dr. Fidel Castro, akit Fulgencio Batista diktá­tor rendőrsége és hadserege halálra keresett, tizenheted magával vette be magát ép­pen a Sierra Maestra rengete­gébe. Itt, „ahol csak a galamb járt”, növekedett villámgyor­san a népi ellenállás, hogy az­tán a népakarat lavinája le­zúduljon a lapályra — és meg se álljon Havannáig. Azóta sok minden történt. A Szovjetunió, a szocialista országok segítségével a hős kubai nép sikeresen küzdötte le a veszélyes szomszéd, a leg­nagyobb tőkés hatalom min­den támadását. Az amerikai földrész első népi hatalma megszilárdult, él, dolgozik, és hatása a határokon túlra is ki­sugárzik. A nehéz, harcos esztendők nagyszerű eredményeit rögzíti — a Kubai KP első kongresz- szusának szellemében — a kontinens első olyan alkotmá­nya, amely a nép hatalmán alapul. „Ez az alkotmány — jelentette ki a havannai 25-ös népszavazási körzet 540-es sorszámú szavazója, Fidel Castro — azokat a jogokat foglalja össze, amelyeket a kubai nép tizenhét év alatt kivívott magának.” Hosszú volt az út a nagy hegység rengetegeitől 1976 ta­vaszáig. Erre emlékeztetnek a népszavazás önömünnepén a Sierra Maestra postagalambjai. PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP.PEST. MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XX. ÉVFOLYAM, 40. SZÁM &RA 80 FILLÉR 1976. FEBRUAR 17., KEDD A csehszlovák szövetségi gyűlés küldöttsége hazánkba érkezett A delegációt Alois Indra vezeti — Megkezdődtek a tárgyalások a magyar országgyűlés küldöttségével Apró Antalnak; az MSZMP PB tagjának, az országgyűlés elnökének meghívására hétfőin hivatalos, baráti látogatásra Budapestre érkezett a Cseh­szlovák Szocialista Köztársa­ság szövetségi gyűlésének küldöttsége. A delegációt Alois Indra, a Csehszlovák Kommu­nista Párt Központi Bizottsága elnökségének tagja, a szövet­ségi gyűlés elnöke vezeti. A küldöttség tagjai: Václav Da­vid, a szövetségi gyűlés alel- nöke, a népi kamara elnöke, Lőrincz Gyula, a szövetségi gyűlés elnökségének tagja, a Csehszlovákiai Magyar Dolgo­zók Kulturális Egyesületének elnöke, Zdenek Vomastek, a szövetségi gyűlés képviselői. Fogadásukra a Ferihegyi re­pülőtéren megjelent Apró An­tal, továbbá Péter János és Inokai János, az országgyűlés alalnökei, Rosfka István kül­ügyminiszter-helyettes, az or­szággyűlés tisztikarának több tagja, számos országgyűlési képviselő. Jelen volt dr. Vac­lav Moravec, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság buda­pesti nagykövete. Hétfőn a Parlamentben meg­kezdődtek a tárgyalások a ma­gyar országgyűlés és a cseh­szlovák szövetségi gyűlés Bu­dapesten tartózkodó küldöttsé­ge között. A csehszlovák küldöttséget Alois Indra, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága Elnökségének tagja, a szövetségi gyűlés elnöke ve­zette. A szívélyes, baráti hangú eszmecserén — amelyen jelen volt Václav Moravec, a Cseh­szlovák Szocialista Köztársa­ság budapesti nagykövete — Apró Antal tájékoztatta a ven­dégeket az ország politikai, gazdasági helyzetéről, ismer­tette az országgyűlés és az ál­landó bizottságok tevékenysé­gét. Alois Indra válaszában méltatta a két parlament ered­ményes együttműködését Ki­fejezte azt a meggyőződését, hogy a jövőben tovább erősö­dik népeink barátsága, a két törvényhozó szerv együttmű­ködése. Apró Antal hétfőn a Parla­ment vadásztermében vacso­rát adott a csehszlovák szö­vetségi gyűlés hazánkban tar­tózkodó küldöttsége tisztele­tére. Munkésgyüiés Diósdon Csapágyak minden piacra Zsúfolásig megtelt tegnap délután a Magyar Gördülő- csapágy Művek diósdi gyárá­nak ebédlője. Munkásgyűlés­re jöttek egybe a dolgozók, hogy képet kapjanak az elmúlt időszak eredményeiről, meg­hallgassák, megvitassák a jö­vő terveit, feladatait. Az elnökségben helyet fog­lalt Osztás János, az MSZMP Budai járási Bizottságának titkára, valamint a gyár és a vállalat vezetői. Az üzemi pártbizottság titkára, Mudroch Frigyes megnyitó szavai után Masszi Tibor igazgató ismer­tette azokat az eredményeket, melyeket a gyár közössége a IV. ötéves terv és az 1975-ös esztendő során elért. Mint elmondta, 1970-től — a korábbi visszaesést megállítva — a gyár folyamatosan és egyenletesen fejlődött. Tavaly, a tervidőszak utolsó évében 3 millió 80 ezer kúpgörgős csapágyat gyártottak, 27 százalékkal többet, mint 1970-ben. Autóbuszok kill- és be [föld re Szocialista és tőkés exportra, belföldi felhasználásra egy­aránt szállítja az Ikarus azokat a távolsági buszokat, ame­lyekhez a Csepel Autógyár szereli össze a járóképes padló­vázakat. Az idén több mint négyezer — 255, 266 és 211 típusú — alváz hagyja el a járműgyáregység szereldéjét, s az Ikarus székesfehérvári gyárában kerül rájuk a felépítmény. I1J. Fekete József felvétele Termelésüknek közel 50 százaléka került exportra. Mivel a gyár létszámát növelni nem tudták, s álló­eszközeinek értéke — a továb­bi avulás jeleként — közel 40 százalékkal csökkent, a kény­szerítő körülmények miatt is, a közösség összefogására di­namikusan növekedett a mun­ka hatékonysága. Az elmúlt évek eredményei közé tartozik, hogy az előké­szítési és tervezési munkák után 1974 végén megkezdődött a gyári rekonstrukció. Ennek üteme azonban lassúbb volt, mint szerették volna. Hogy mégis az említett eredmények­ről számolhattak be, az a gyár dolgozóinak, de különösen a szocialista brigádok felajánlá- saiinak köszönhető. Az V. ötéves terv alapját az idei feladatok megvalósítása jelentheti. Az új nagycsarnok­ban még az idén üzembe kí­vánják helyezni a gépeket. A további gépeket, beren­dezéseket ideiglenes he­lyen állítják fel, hogy megkezdődhessen a beta­nulás, és a termelést is segítsék. A beszámolót követő hozzá­szólások — a nem egyszer kri­tikus hangvétel ellenére — a dolgozók segítőkészségét tük­rözték. Kormos Róbert, a szer­számüzem munkása a náluk kísérletképpen bevezetett Dol­gozz hibátlanul munkarend­szer feltételeinek javítását, és a munkaverseny-eredmények differenciáltabb elbírálását kérte. A brigádmozgalom mi­nőség- és termelékenység­növelő hatásáról, lehetőségéről szólt Singer Lászlóné, a költ­séggazdálkodási osztály, Kiss Anna, az idegen áru meó, Moj- zer József né, a végátvétel, So­vány Istvánná, a munkaügyi osztály, Pápai Pálné, a sze­reidé és Búzás Károly, a szer­számüzem dolgozója. A három műszak gondjaira keresett megoldást Székely András vil­lanyszerelő és Pintér Márton lakatos. Ezt követően szólalt fel Osz­tás János, a járási pártbizott­ság titkára. Köszöntötte a dolgozókat, 8 elmondta, hogy a járás ipari üzemeinek tevékenységét érté­kelve a járási pártbizottság kiemelten dicsérte az MGM eredményét, azt, hogy az igen kedvezőtlen körülmények ellenére a gyár évente 28 százalékkal növelte a nyereséget a já­rási 12 százalékos átlag mellett. Bizitatta a dolgozókat, hogy hasonló lelkesedéssel tartsa­nak ki a nehéz munkafeltéte­leket megoldó rekonstrukció befejezéséig. Terveik megvaló­sításában, gondjaik enyhítésé­ben számíthatnak a járási pártbizottság támogatására. A hozzászólásokat Masszi Tibor igazgató összegezte, majd Mudroch Frigyes kérte zárószavában, hogy a jelenle­vők tolmácsolják a gyár többi dolgozójának a munkás gyűlé­sen. elhangzottakat. L. T. Katona Imrének, az MSZMP KB tagjának, a Budapesti Párbizottság első titkárának vezetésével hétfőn budapesti pártdelegáció utazott Berlinbe. A delegáció a Német Szocia­lista Egységpárt berlini bizott­ságának meghívására hat na­pot tölt az NDK fővárosában. Bálint József államtitkár, a Központi Statisztikai Hivatal elnöke Rafael Bermejónak, a spanyol Országos Statisztikai Intézet vezérigazgatójának meghívására hétfőn Spanyol- országba utazott. Szépvölgyi Zoltán, a Fővá­rosi Tanács elnöke hétfőn ha­zaérkezett Londonból, ahol — küldöttség élén — egy hetet töltött az angol kormány és Evelyn Denington, London fő­polgármestere, Nagy-London tanácsa elnökének meghívásá­ra. A két főváros vezetői, szakemberei kölcsönös érdek­lődésre számot tartó városren­dezési, műemlékvédelmi, köz­lekedési és környezetvédelmi tapasztalatokról, tervekről folytattak megbeszélésekéi. a jogba, akkor minden rendben? Közhely, de úgy látszik, figyelmen kívül hagyott hétköznapi igazság: nem léhet mindenre írott sza­bály — törvény, rendelet, utasítás, irányelv formájá­ban — alkotni vagy fabri­kálni. A vállalatok közötti kooperációnak vannak kö­tött keretei, így a szerződé­si, visszaigazolási stb. kö­telezettség bizonyos terüle­teken. E kötött kereteken belül azonban az történ­het, amit a vállalat jónak lát, amit a maga részéről hasznosnak ítél? Szónoki kérdés, de nem annyira, hogy fölösleges föltenni! Gyakorlati tapasztalatok igazolják, hogy a vállalatok némelyike hajlik így értel­mezni a viszonyokat, s „ru­galmasságának” nem állít gátat az erkölcs, hanem csak nagy sokára a fel­sőbb szervek — óhatatlanul kései, szabálytalanságok halmazát feltáró — vizsgá­lata. A kohó- és gépipar vállalatvezetőinek leg­utóbbi országos érte­kezletén a miniszteri refe­rátumban hallhattuk: szó sincs arról, hogy a megnö­vekedett feladatok félre­tolnák a gazdálkodás írott és íratlan szabályait, azaz, hogy csak a cél fontos, de a megvalósítás útja, módja mellékes. Mert veszélyes — szűkebb és tágabb kör­ben egyaránt súlyos — kö­vetkezményekkel járhat, ha árnyék borul a gazdálkodás erkölcsére, ha nem ez, ha­nem az attól elszakított eredmény áll a fő helyen. Az írott jog, a szabályozó rendszer sokféle alkotóele­me sem képes arra, hogy a gazdálkodás szüntelenül változó körülményei köze­pette minden új helyzetre, valamennyi módosulásra, átalakulásra megbízható, betűről, betűre követhető útmutatást adjon. Iránytűt alkotnak, a gazdálkodási magatartás alapjait hatá­rozzák meg, teret engedve az egészséges önállóságnak, rögtönzésnek, alkalmazko­dó képességnek. Több megyei vállalat, így a Mechanikai Művek, az Ipari Szerelvény- és Gép­gyár, a Híradástechnikai Anyagok Gyára, példáját adta annak, hogy komoly nehézségeik, váratlan át­állási gondjaik ellenére sem tolták félre a gazdál­kodás erkölcsét, csak azért, hogy mutatós eredmények­re hivatkozhassanak. Ha nem is örömmel, de „le­nyelték a békát”, kifogások helyett megoldásokat ku­tattak, s ami a fő: talál­tak! Egyszerűbb lett volna az említett, s más üzemekben szintén, úgy okoskodni: ha némely helyen nem köte­lező az erkölcs, akkor ná­lunk miért lenne az? Eszükbe sem jutott, hogy így cselekedjenek, mert működött a legbensőbb ön- ellenőrzés; szilárdan hittek és hisznek abban, hogy a gazdálkodás hosszú távon csak ott lehet eredményes, ahol szoros kísérője min­denfajta gazdálkodási tevé­kenységnek az erkölcs, írott és íratlan jogok, kö­telmek mindennapos ötvö­zése. Mészáros Ottó N em szűkölködünk lom­tárba való bölcsessé­gekben. Mint ami­lyen az a — tipiku­san kapitalista, s ott sem mindig igaz — okos­kodás, hogy az üzlet az üz­let. S ha ez gondolataink némely ösvényét megjár­hatja, akkor azon sem cso­dálkozhatunk, hogy Olykor tetté formálódik, tényeken válik lemérhetővé. így pél­dául azon, hogy a tavaly végrehajtott árhatósági el­lenőrzések a megyében a vizsgált gazdálkodó egysé­gek közül minden harma­diknál szabálytalanságra leltek. Ezek nagyobb része ugyan csekély jelentőségű >— figyelmeztetéssel vagy szabálysértési eljárással le­zárt — ügy, de akadt olyan is, ahol fegyelmi felelősség- revonást kellett alkalmaz­ni, s egy esetben, szövetke­zeti építőipari közös vállal­kozásnál, feljelentésre is sor került. Anélkül, hogy túlzott je- letőséget tulajdosítanánk az előbbieknek, bátran megkérdezhetjük: vajon mi lehet a szóbanforgó ve­zetők véleménye a gazdál­kodás erkölcséről? Ügy hi­szik, a vállalati eredmény — azon belül a nyereség — felmentést ad téves lépé­seikre? S ez csak egyetlen dolog. Mert ide tartozik a válla­latok közötti kooperáció törvények, rendeletek me­zőit átugró, de amúgy las­san poroszkáló gebéje. Ami miatt például a Dunai Kő­olajipari Vállalatnál csak különleges erőfeszítésekkel sikerült elhárítani az aka­dályokat a gyorsítási prog­ram útjából. Említhetjük a silány árut szemrebbenés nélkül kibocsátókat, hiszen a Csepel Autógyár kap partnervállalataitól olyan öntvényfajtákat, amelyek fele, kétharmada selejt! Ügy látszik, vannak, akik nem tudják, vagy nem akarják megérteni, hogy a gazdálkodás erkölcse nem teher, hanem természetes kísérője mindenfajta tevé­kenységnek a szocializmus­ban. Természetesen rögtön kész a válasz: kérem, mi — s e mi alatt néhány ember éppúgy értendő, mint a vállalati közösség, az irá­nyító szerv valamennyi tagja — semmiféle jogsza­bályt nem sértettünk meg. V aló igaz, amint arra egy beszélgetés al­kalmával a pénzügy­minisztériumi államtitkár rámutatott: a tételes jog előírásainak megsértése ritkaság a gazdálkodásban, mert hisz’ törvényes kö­vetkezményei súlyosak. Ám eltűrhetőnek tarthatjuk-e az olyasfajta finomabb la- vírozásokat, mint — visz- szatérve a megyei tapasz­talatokhoz — az árvetési bejelentési kötelezettség „elfeledése”? Vagy azt, hogy a vállalatok, a szö­vetkezetek az ármeghatá­rozásnál a legmagasabb anyagárral számolnak, s indokolatlanul szerepeltet­nek az árban különböző improduktív költségeket? Az árvetést nem egyetlen tisztviselő készíti. Átmegy az a vezetők kezén is, s nem veszik észre, hol, mi sérti meg a gazdálkodás erkölcsének határát? Vagy 'úgy hiszik, ha nem ütközik

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom