Pest Megyi Hírlap, 1976. február (20. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-15 / 39. szám

mmoBo A PESTME&YU HI R LA P^KÜLÖN KIADÁSA XX. ÉVFOLYAM, 39. SZÄM 1976. FEBRUÄR 15., VASÄRNAP Tervezet a városfejlesztésről (1.) Utak, kórházbővítés, óvoda-felújítás A IV. ötéves terv időszaká­ban tapasztalható társadalmi és gazdasági fejlődés váro­sunkban is lényegesen, gyor­sabb volt a tervezettnél — ál­lapította meg bevezetőjében a városi tanács pénzügyi, terv- és munkaügyi osztályának elő­terjesztése, melyet a végrehaj­tó bizottság legutóbbi ülésén tárgyaltak. Ebben Nagykőrös idei költségvetési és fejlesztési tervéről, az ehhez fűződő el­képzelésekről esett szó. A tervjavaslatban elsőrendű fel­adatként jelölték meg, hogy az ellátás eddig elért színvonalá­nak megtartása mellett — összhangban a vonatkozó párt­ós kormányhatározatokkal, a gazdasági realitásokkal — előbbre lépjen a város az egészségügyi és szociális ellá­tásban, tovább fejlődjék az oktatás és a köziművelődés. E szempontok figyelembe­vételével rangsorolták az egyes tennivalókat, s a tervezés során szem előtt tartották az ésszerű taka­rékosságot, azt, hogy az anyagi erőforrá­sokból a költségvetési szervek csak a feltétlenül szükséges mennyiséget használják fel. Az előző évek eredményei s a végrehajtó bizottság előtt el­hangzott tervjavaslat, bizonyít­ja: Nagykőrös fejlődése ará­nyos, üteme kielégítő. A tervjavaslatot készítő szakemberek részletesen szól­tak az előterjesztésben a vár­ható költségvetési bevételek­A költségvetési kiadások, mint a tervjavaslatban el­hangzott, a gazdasági ágazat­ban meghaladják a hatmillió forintot. Az elképzelések sze­rint korszerűsítik az Arany Já­nos, a Dózsa György ut­cát és a Damjanich utca egy szakaszát, s megrendelik a Petőfi és az Örkényi út rekonstrukció jó­hoz szükséges terveket is. Ez utóbbi felújítására egyébként a tervek szerint a következő esztendőben' kerül majd sor. Tovább kívánják bővíteni a város parkjait, gyarapítani s korszerűsíteni közvilágítá­sát. A szociális és egészségügyi ágazatban a tervezett kiadá­sok mértéke meghaladja a 23 millió forintot. Ebből az ösz- szegből fedezik majd például a szociális otthon bővítését, a városi, kórház eddiginél na­gyobb költségvetését, az új or­vosi műszerek vásárlását, a meglevő berendezések felújí- sát. Fejleszteni kívánják egye­bek között a kórház sebészeti és belgyógyászati osztályát, s e fontos egészségügyi intéz­mény Fáskert utcai részlegét. A kulturális ágazat kiadásai­ra is több mint 20 millió fo­rint jut az idén a tervek sze­rint. Bár, az elmúlt években számottevő volt a fejlődés e területen — több oktatási in­tézmény épületét korszerűsí­tették, s nem kevés szemlél­tető eszközt vásároltak — a fenti összegből mégis több fontos dologra kell még pénz. Az iskolai testnevelés és a j diáksport fellendítésére, s a | hátrányos helyzetben levő diá­kok megsegítésére például te­temes összeget szánnak. Javí­tani kívánják az óvodai ellá­tást, s a szakemberek java­solták, a II. Rákóczi Ferenc áRa- lános iskolában napközis foglalkoztató terem kiala­kítását, a Kalocsa Balázs úti óvoda szennyvízderítőjének megépí­tését, valamint a Kazinczy ut­cai óvoda épületének még hát­ralevő felújítását. Jut pénz a fentieken kívül a költségvetési kiadásokban természetesen más, fontos cé­lokra is, például az önkéntes tűzoltóság, a polgári védelem feladatainak ellátására, a ta­nácsi apparátus működésével kapcsolatos kiadásokra. (Folytatjuk) ről, azok alakulásáról, nagy­ságáról. A költségvetési kiadá­sok sorravételekor ugyanak­kor ügyeltek arra. hogy az in­tézmények legialább olyan el­látásban részesüljenek, mint tavaly. Következik a törköly A nagykőrösi gazdák már az 1860-as években gyümölcs- | fákat ültettek a szőlőtőkék közé, hogy ha szőlő nem, te­remjen legalább gyümölcs, ha pedig gyenge a gyümölcster­més, pótolja a szőlő. így ala­kult ki a híres körösi gyü­mölcstermesztés. A nagykőrösi meggy például már a század­forduló előtti időben eljutott Londonba és aranyérmet nyert egy szentpétervári ki­állításon. Arra is gondoltak a gazdák, hogy a hulladék- és a selejt- gyümölcs, a szőlőtörköly, de még a borseprő se menjen veszendőbe. A városban és határában 18—20 pálinkafőző mii köriött_ SPORT Városi úttörő-olimpia nyitány A XII. úttörő-olimpia váró- ] sí kosárlabdaversenyének j egyetlen mérkőzését az Arany János gimnázium labdajáték­termében rendezték. Lányoknál: Petőfi Sándor iskola— Arany János iskola 31:29 (13:18, 27:27, 29:29). Óriási küzdőszellem jellemezte a nagy szurkolás közben leját­szott mérkőzést. Szinte minden labdamenetnél nagy harc volt. A győzelem csak a másodszori hosszabbítás után dőlt el, s így a petőfisek lettek a városi győztesek az Arany-iskola előtt. Kosárdobók: Takács (11), Erdei (10), Lendér Zoboki (4—4), Szabó (2), illet­ve Oláh (11), Hartyányi (6), Csató és Somogyi (4—4), Dom­bi és Burján (2—2). A fiúknál: az Arany János ált. isk. ellen­fél nélkül első lett. A városi leány és fiű győztes csapat továbbjutott a megyei döntőbe. JÉGKORONGBAJNOKSAG INDULT A télen már kétszer is ter­vezték, de december végén és január közepén az enyhére for­dult időjárás és a meggyengült jég miatt el kellett halasztani az elsőízben kiírt városi KISZ- es jégkorongbajnokság rajt­ját. Nos, most ez a — 10 fok alatti hőmérséklet és a vastag jég miatt si­került a terv a Csó- nakázó-tavon. Két csapat vesz részt a vetélkedőn, de re­mélik, hogy a jövőben ez a lét­szám bővülni fog. Spartacus—TR AKIS 8:7 (6:4, 0:1, 2:2). hó miatt eléggé egyenetlen volt a jég, de nagyon nagy hajtás és küzdelem jellemezte az elég hosszú játékot. Gólütők: Ma- rosfi (5), Járvás P. (2), id. Jár- vás (1), illetve Patay (3), Szá­lai (2), Józsa A. (2). VASÁRNAPI SPORTMŰSOR Jégkorong Csónakázó-tó, 15 óra: TRA- KIS—Spartacus városi KISZ-es bajnoki mérkőzés. Kézilabda Toldi-sportcsarnok, 14: Ti- szakécskei VEGYÉPSZER— Ceglédi KÖZGÉP ifi, 15: Nk. Kinizsi—Lajosmizsei KSE, 16: Nk. Volán—Cegléd KÖZGÉP ifi, 17: Üllői KSK—Nk. Város- gazdálkodás, 18: Nk. Toldi DSK I—Nk. Volán férfi Toldi terem- kupa-mérkőzés. Labdarúgás Kecskeméti KTE-pálya, 10: KTE II—Nk. Kinizsi barátsá­gos mérkőzés. Súlyemelés Törökszentmiklós: országos serdülőverseny. Torna Toldi-sportcsarnok, 10: a megyei női középiskolás B-ka- tegóriás egyéni és csapatbaj­nokság 2., befejező része. HÉTFŐI MŰSOR Kosárlabda Gimnáziumi labdajátékte­rem, 18.30: Pedagógusok— Gimnázium városi nők KISZ-es bajnoki mérkőzés. Százha­lombatta: az úttörő-olimpia megyei döntője. Sakk A 3 X 30 perces játékban ai KlOSZ-székház, 19: a Spartacus többször is vezetett, 1 KIOSZ Kupa minősítő egyéni de a befejezés előtt fél perccel j verseny 5. fordulója, esett a döntő gól. A ráfagyott l ®* ^ Lassan azonban megszűntek a kis főzők és a város köz­ponti szeszfőzdét épített. Ez például olyan barackpálinkát főzött, amely az 1930-as évek­ben komoly versenytársa lett a kecskemétinek. A városi szeszfőzdét jelen­leg a Pest megyei Pincegaz­daság üzemelteti, a téglagyár melletti telepén. Mint Hajdú Ferenc, a pincegazdaság he­lyi kirendeltségének vezetője elmondotta, a lepárlóüzem egyik részében a pincegazda­ság saját pálinkáját főzik azokból az alapanyagokból, amelyeket a konzervgyártól és a nagyüzemi gazdaságoktól vásárolnak. A másik részben a kistermelők pálinkája ké­szül. A telepen ősztől mostanáig több mint 400 kistermelő fő­zetett pálinkát, köztük kocsé- riak és kecskemétiek is. ★ A vidékről hozott 40—50 forin­tos olcsó pálinka, melyet házilag, kuktafazekakban főznek, s úgy­nevezett bögrecsárdákban mérnek, metilálkoholt és más káros anya­gokat tartalmaz, amelyek meg­mérgezik a szervezetet. Erről a veszedelemről dr. Kulin Sándor orvos a Vöröskereszt egyik leg­utóbbi ülésén is részletesen be­szélt. Sajnos, Nagykőrösön is gyakran hallani a panaszt: itt is, ott is vannak bögrecsárdák, ahol még hitelben is adják az italt. Ám érthetetlenül senki sem tesz feljelentést... Kapa László MOZIMŰSOR A kenguru. Színes, magyar film. Kísérőműsor: Szerelmi varázslatok. Előadások kezde­te: 3, 5 és 7 órakor. Matiné A bosszúállók: Előadás kez­dete: 10 órakor. HÉTFŐI MŰSOR A két aranyásó. Vidám, színes, NDK-kalandfilm. Elő­adások kezdete: 4 és 6 órakor. Filmklub 8 órakor. KISKÖRZETI MOZI A HANGÁCSI ÜTI ISKOLÁBAN A farkassziget rejtélye. Elő­adás kezdete: fél 7-kor. Mezögäzdäsag és mdgüzdálkodás Beszélgetés dr. Romany Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterrel a vadászat helyzetéről és jövőjéről Űj, reprezentatív kiadásban és gazdagabb tartalom­mal jelenik meg a Magyar Vadászok Országos Szövet­ségének havi lapja, a Nimród. A januári számban szé­lesebb körű érdeklődésre is számot tartó interjú jelent meg a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterrel. Az alábbiakban ezt a beszélgetést közöljük, amelynek el­ső kérdéséi dr, Romany Pál közvetlen, személyes mun­kájába is bepillantást nyújtanak. • Hogy érzi magát a minisz­teri székben? — Van ilyen szék? Ha van, akkor elmondhatom: nem ké­nyelmes. Egyébként fokozato­san kialakul az a rend, az a munkastílus, amit szeretnék. Még nincs egy esztendeje, hogy a MÉM-be kerültem, amelynek egyik jogelődjénél 22 évvel ezelőtt már dolgoz­tam. Most, tavaly augusztus­ban láttunk neki igazán a kö­zös munkának, és november­ben jelentettük be az átren­dezést, a szervezeti korrekció­kat. • Némelyek féltek és talán még most is tartanak öntől. .. — Én is hallottam róla. Pe­dig annak, aki tudja a felada­tát és rendesen végzi munká­ját, nincs mitől tartania. A kezdeti időkben többször el­mondtam: fel kell hagyni az­zal a szokással, hogy döntés után vitatkozik a „hivatal”! A döntés meghozatala előtt mindenkinek lehet véleménye, javaslata, sőt feltétlenül mond­ja is el — ehhez a légkör adott -—, de ha a döntés már megszületett, nincs vita! A ha­tározatokat végre kell hajtani, dolgozni kell! Ebben követke­zetes vagyok..., talán ezért terjedtek el ilyen hírek. • Vadászati, vadgazdálkodási kérdésekkel kerestem fel önt hivatalában, ezért az első ilyen jellegű kérdésem így hangzik: vadász-e a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter?- Vadásztársasági tag va­élelmezésügyi miniszter? — Vadásztársasági tag va­gyok. Az igazsághoz viszont az is hozzátartozik, hogy nem szenvedélyem a vadászat. Tisz­telem és becsülöm azokat, akik ennek a hivatásnak, szakmá­nak ..., szenvedélynek, hobby- nak, sportnak a kedvelői. Jó­magám azonban inkább a nagy sétákban, erdei csavargások­ban lelem örömömet. Szere­tem a természetet, az állat- és növényvilágot, a csendet. A természet szeretető és a vadá­szat gyermekkoromban kez­dődött. Hajtó is voltam a 30- as évek végén a száj öli ura­dalomban ... Mostanában hi­vatalból is foglalkozom a va­dászattal, kérelmek-panaszok futnak be hozzám. • Mi az oka annak, hogy a környező országokban (a la­kosság számához képest) sok­kal több a vadász, mint nálunk Magyarországon? — Azt ne várja tőlem, hogy én mondjam meg, miért több a vadász a környező országok­ban ..., inkább arra válaszo­lok, hogy nálunk miért eny- nyi. Úgy gondolom, hogy ha folytatni akarjuk ezt a nem­zetközileg elismert színvonalú és eredményes vadgazdálko­dást ..., jelentősen nem nö­velhetjük a vadászok számát. Annak ugyanis nem sok ér­telme lenne, amit például Olaszországban láttam, hogy emberek vadászpuskával a hátukon a vasárnapi utcán ácsorogjanak. Az utcán! Bizo­nyára nincs hol és nincs mire vadászniuk. A vadászpuska nem lehet sem státusszimbó­lum, sem egyszerű dísz. Nem kell feltétlenül mindenkinek vadásznak lennie, ami egyéb­ként is költséges sport. A ter­mészetjáráshoz, a horgászat­hoz képest mindenképpen. (Ez persze nem jelenti azt. hogy nincs szükség a vadászok utánpótlására. A becsületes és a vadgazdálkodással, vadá­szattal járó többletmunkát vállaló fiatalok nyitott kapu­kat döngetnek.) A természetet lehet úgy is kedvelni, ha va­lakinek nincs puskája, a sza­bad időt egészségesen, jól el lehet tölteni túrázással és más sporttal is. Az igényt persze elismerem, és a javuló élet- színvonal egyik jelének köny­velem el. • Mennyire fontos a népgaz- > daságnak a vadászat, a vad­gazdálkodás? — Fontosnak tartom, de nem a legfontosabbnak. A va­dászat és a vadgazdálkodás a mezőgazdaság egy része, amely elválaszthatatlanul hozzátar­tozik a biológiai környeze­tünkhöz. Első helyen minden esetben a mezőgazdaság és népgazdasági jelentősége áll, és csak ezzel egyeztetve, ösz- szehangolva következhet a vadgazdálkodás. Ezt egyéb­ként a törvényeink is így sza­bályozzák! A vadgazdálkodás népgazdasági jelentőségét azonban nem hagyhatjuk fi­gyelmen kívül, tudjuk, hogy valutát hoz az országnak... Ami a vadászatról alkotott véleményemet illeti, elmond­hatom, hogy nagyra értékelem a vadászok szakmaszeretetét, kollektív szellemét, ismerem a vadásztársaságok foglalkozás szerinti összetételét, természe­tesnek tartom tehát az érvé­nyesülő demokratizmust. A vadásztársaságokban tudják, hogy kinek-kinek más a „pol­gári” életben a „lőállásá”, a felelőssége, de a vadászatok során minden puska egynek számít, és az ottani szabály­zat érvényesül. Ezt is természe­tesnek tartom és egyben ör­vendetesnek, éppen azért, mert a vadásztársaságokban szá­mos tapasztalt, környezetében jól ismert vezető található. Köszönettel szeretném nyug­tázni a vadászok tájgondozó, tájvédő tevékenységét, a ter­mészet védelmére tett törek­véseit. Ebben az összefüggés­ben látom a vadászat, a mai vadgazdálkodás lényegét. A vad ugyanis csak környezeté­vel együtt maradhat fent. Az elmúlt évtizedekben sokat vál­tozott ez a környezet a nagy­üzemi, korszerű mező- és er­dőgazdálkodás térhódításával. Tájaink módosulása, a termé­szetes élőhelyek kultúrtájjá válása szűkíti a vad kedvelt környezetét. Ebben az új helyzetben, a társadalmi-gaz­dasági elképzeléseinknek meg­felelően kell megtalálni a vad- gazdálkodás helyét, szerepét a népgazdaságban. Ügy hiszem, nem járunk rossz úton, ami­kor azt mondjuk, hogy a ter­mészetvédelem és a vadállo­mány védelme egységes munka. • A mező- és erdőgazdálko­dás szoros kapcsolatban van tehát a vadgazdálkodással. Ho­gyan valósul meg az ágazatok közötti összhang, hogyan ren- dezik az esetleges ellentmon­dásokat? — Az utóbbi években több olyan rendelkezés született, amely a mező- és erdőgaz­dálkodás, valamint a vadászat összehangolását írja elő. Ügy gondolom, ebben a kérdésben a vadállomány ésszerű szabá­lyozása a legfontosabb. A me­zőgazdasági üzemek helyen­ként panaszkodnak, hogy sok a vad, sok a vadkár, és azt ja­vasolják: csökkentsük a vad­állomány létszámát. Odáig el­mentünk, hogy egy-egy terü­leten a tilalmi időktől függet­lenül is engedélyeztünk vadá­szatot. Ennek lett is eredmé­nye. Például amióta a gyümöl­csösökben és kertkultúrákban lehetőséget adtunk tilalmi idő­ben is a nyúl vadászatára ..., kevesebb panasz hangzik el. • Sok vadásznak az a véle­ménye, hogy a „vadászellenes” hangulatnak nemegyszer a me­zőgazdasági üzemek a hang­adói ... és mindig a vadkár az ütközőpont. — Nem hiszem, hogy álta- lánosítani lehet. Úgy tudom, nagyon sok vadásztársaság és mezőgazdasági üzem megol­dotta a vadkárrendezés kér­dését..., nincs köztük vita. Előfordulhat azonban, hogy a gyengébben működő gazdasá­gokban igyekeznek a saját hi­báikat a vadkárra fogni, és így a kieső jövedelmet pótolni. Ez nemcsak a vadkárnál fordul­hat elő, az Állami Biztosító gyakorlatából is vehetnénk eseteket. Ismétlem: esetekről lehet szó, nem általános tö­rekvésről. Az pedig konkrét, helyi cselekvést indokol. És nem szabad — ezt nem is en­gedjük meg! — a vadkárból nyereséget kovácsolni! Gazda­sági fejlődésünk, állami poli­tikánk értelmében közösen kell védekezni a mező- és erdőgaz­dasági károk ellen. Ha a va­dászok és a mezőgazdasági szakemberek szervezetten és a modern technika segítségével védekeznek, elkerülhető a né­zeteltérés. A megértés, az együttműködés, á közös gon­dok közös megoldása hozhat változást. • A mezőgazdasági üzemek érdekeiről már szó volt, de vajon milyen mértékben véd­jük a vadállományt, a vadá­szok érdekeit? — A vad érdekét, életfelté­teleinek biztosítását számta­lan előírás, szabály, vadászati tilalom stb. szolgálja. Ezek végrehajtása és ellenőrzése egyrészt a hivatásos és sport­vadászok, másrészt a mező- és erdőgazdasági üzemek, vala­mint az államigazgatás fel­adata. Vadállományunk érté­ke a természetes körülmények között élő populációkban rej­lik. A helyes állomány szabá­lyozás, az adott terület eltartó­képességének fenntartása az egyedül lehetséges út a jó mi­nőségű populációk fejlődésére. Esetenként jobban oda kell fi­gyelni azonban a vad életfel­tételeit biztosító fészkelőhe­lyek, búvóhelyek, fasorok, er­dősávok stb. védelmére. Haté­konyabbá válnak ezek a tö­rekvések, ha a vadászok, va­dásztársaságok helyenként .még tapasztalható befelé fordulását felváltja az azonos célokért dolgozó egyesületekkel, termé­szetbarátokkal, horgászokkal, intézményekkel bővülő kapcso­lat. Sokat tehetnek a vadászok a természet megszerettetéséért is. Csak örülni lehet az olyan nagyszerűen rendezett állandó vadászati bemutatóknak, kiál­lításoknak, mint amilyent Bá­bolnán vagy Szécsényben lát­hatnak az érdeklődők. De azt is lehet becsülni, amikor a va­dászok, vadásztársaságok pre­parált zsákmányt, kitömött ál­latokat adnak át a helyi isko­láknak. • Hogyan látja a vadászat jö­vőjét? — Nem hiszem, hogy okom lenne a borúlátásra, ha reális célokat tizünk magunk elé. Bízom abban, hogy a vadászok mindent megtesznek a szak­mai programok megvalósítá­sáért, a tudományos eredmé­nyek minél gyorsabb valóra váltásáért, átveszik a nemzet­közi eredmények, közül a leg­jobbakat, továbbfejlesztik az állománykezelési modelleket, javítják a tenyésztéstechnoló­giákat, / erősítik a genetikai alapokat..., így nem marad­hat el az eredmény. Hiszem, hogy a vadászok sok támoga­tóra találnak a jövőben is, hogy szakmai elhivatottsággal művelhessék a vadállomány gondozását, fejlesztését. Nép­szerűségük növekszik, ahogyan nő a vadászat kultúrája, eti­kája, fegyelme, biztonsága. A Mezőgazdasági és Élelmezés­ügyi Minisztérium és jómagam is mindent megteszünk a he­lyes törekvések támogatásáért, a központi akarat és a kívánt sokoldalú együttműködés ki- teljesedéséért. Cs, S. J i 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom