Pest Megyi Hírlap, 1976. február (20. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-15 / 39. szám

\ A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA III. ÉVFOLYAM, 39. SZÄM 1976. FEBRUÁR 15., VASÁRNAP , \ a főváros fiatárán? A lakosság áldozatkészségével Laputlk január 27-i számá­ban Föld felett, föld alatt címmel jelent meg egy cikk a Pest megyei közműhálózat öt­éves fejlesztéséről. Az írás be­vezető sorait olvasva, magam is találva éreztem magam, mert az ott mintafalunak ne­vezett település a gödöllői já­rás egyik legnagyobb nagy­községe, Pécel, ahol bizony nem kis áldozatok árán van villanyhálózat, vízvezeték, gáz és hovatovább lesz csa­torna is. Minket talán irigy­kedve is néznek a máshol la­kók, .különösen akkor, ha még hozzátesszük, hogy fő­városi buszlcözlekedésünk is van. Hozzájárulással, közösen Ki gondolná másként: falun és városon egyaránt nagy szükség van kiterjedt köz­művesítésre. Tudjuk azt is, hogy a megyében öt eszten­dővel ezelőtti huszonkilenchez « képest ma már a háztartá­sok hatvan százaléka kapja vezetékről a vizet. Emellett csak a jövőben kerülhet sor sok-sok településen a gázve­zeték- és a csatornarendszer kiépítésére. Jól tudjuk, hogy az állam, a megye, valamint az arra illetékes szervek tá­mogatósa nélkül és persze a helyi erőforrások kihasználá­sának . mellőzésével nagyon nehezen lehetne előbbrelépni. Talán nem érdektelen foglal­kozni azzal — ha röviden is —, hogy a gödöllői járás egyik nagyközsége hogyan oldotta meg a közmüvesítési feladatokat és azt, hogy a la­kosság ehhez miképpen járult hozzá. A vízvezeték építéséhez adott hozzájárulás tíz évvel ezelőtt családonként 3 ezer forint volt. A gázhálózathoz kizárólagosan önkéntes ala­pon 2 ezer 500 forintot fizet­tek a családok, míg a csa­tornázáshoz ezer 600 forintot kellett letenni az asztalra. Ezeken kívül a jogszabályok alapján kivetik a járda- és útépítési hozzájárulási is. ösz- szegezve: a nagyközségben szinte minden család a maxi­málisan kiszabható 10 ezer forinttal járul hozzá a köz­művesítéshez. Hozzátehetjük, hogy a községben egy kor­szerű, közel százszemélyes óvoda széles társadalmi ösz- szefogással csupán 1,6 mil­lió forintba került, s a négy iskolai tanterem építési költ­sége nem haladta meg az 1 millió forintot, de például 300_ méternyi csatorna ugyancsak* társadalmi munkával épült meg. Ha mindezekhez hoz­zátesszük, hogy a nagyköz­ségben nincs vállalat, in­tézmény, amelyek hatékony segítséget tudnának adni egy- egy cél megvalósításához, bi­zony még nagyobbra érté­kelhető a jó szervező és irá­nyító munka és a község la­kóinak áldozatkészsége. Nem panaszképpen ... Mégis azt kell mondani, mert ez az igazság, hogy ez a főváros szomszédságában el­terülő nagyközség talán még­sem nevezhető mintafalunak. A főútvonalakon, ahol autó­busz közlekedik, nincs meg­felelő járda, nincs ben­zinkút, s a települést teljesen kettévágja a vasútvonal. Emiatt bizony néha órákig — legalábbis közlekedési szem­pontból — el van vágva a külvilágtól. A fővárostól egy kilométerre nincs fővárosi telefonvonal, s egyelőre még kilátás sincs arra, hogy meg­épüljön az egyébként rend­kívül szükséges ABC-áruház. Az általános iskolában még tanítanak olyan teremben, amelynek nincs ablaka, nincs egyetlen orvosi lakás sem ... és a község fekvése olyan, hogy a kedvezőtlen időjárás esetén a sár és a rossz utak miatt lehetetlen a közlekedés. Amit leírtam, az nem pa­nasz, s toliamat sem a türel­metlenség vezette. A nagyköz­ség fejlődése kétségtelen, s az eredmények talán valóban mintaszerűek. Azt szerettem volna bemutatni, hogy van még bőven mit tenni, akad még tere a fáradozásnak. K. I Remsey Jenő kiállítása Budapesten Február 19-én, csütörtökön délután fél hatkor nyílik meg Budapesten, a Váci utcai Csók István galériában Remsey Je­nő Gödöllőn élő festőművész kiállítása. A tárlatot, amely március 4-ig tekinthető meg, Losonci Miklós művészettör­ténész nyitja meg. Veresegyházon, ^Gödöllőn Kisdobosok és úttörők vetélkedtek Veresegyházon tartották meg a járási pajtások tudományos- technikai úttörőszemléjét, amelyen a járás huszonhat út­törőcsapataiból összesen 223 tanuló vett . részt, közülük negyvennégyen kisdobosok. A központi iskolában zajlottak le a szaktárgyi vetélkedők, míg az ifjúsági házban a kisdobo­sok mérték össze tudásukat. A szemle eredményei a kö­vetkezők: Kisdobosok csapatversenyei: 1. Juhász Tünde és Skribek Henriette, Isaszeg 2-es iskola. 2. Horváth Ferenc és Miesz- tics Ildikó, Csömör, 3. Kovács Tamás és Hajdú Judit aszódi 2-es iskola. Az úttörője eredményei: Magyar nyelvből: 1. Sütő Gizella Pécel: 2. Csatári Judit Pécel, 3. Sebestyén Erzsébet Dány. Orosz nyelvből nyolca­dik osztályosok? 1. Németh Gabriella Isaszeg, 2. Péli Mar­git, Galgahévíz, 3. Sziklai Márta, Kerenes. Orosz nyelv, hetedik osztályosok: 1. Bartos Judit, Valkó. 2. Nagy Erika, Kistarcsa, 3. Magyar Lajos, Kistarcsa. Történelemből: 1. Babicz László, Mogyoród. 2. Molnár Ferenc, Kistarcsa. 3. Kókai Katalin, Zsámbok. Élő­világ: 1. Juhász Mária, Mogyo­ród. 2. Basa Erzsébet. Túra. 3. Dózsa György, Mogyoród. Földrajz: 1. Soproni Antal, Erdőkertes. 2. Romacsek Ka­talin, Veresegyház. 3. Pálmai Richard. Kistarcsa. Matemati­ka: 1. Hódi Gyula, Aszód 2-es iskola. 2. Gádor János, Dány. 3. Tóth Tamás, Kistarcsa. Fi­zika: 1. Szilágyi Tibor, Túra. 2. Vepperi Zoltán, Kistarcsa. 3. Burián Zoltán, aszódi 1-es iskola. Kémia: 1. Panda Ág­nes, Pécel. 2. Takács Ilona Dány. 3. Zsigi'i Gyula, Veres­egyház. Az úttörő technikusok csapatversenyének eredmé­nye: 1. Kistarcsai úttörőcsa­pat, 2. Veresegyházi úttörő- csapat, 3. Gödöllői Imre úti is­kola úttörőcsapata. Mind a kétszázhuszonhárom résztvevő emléklapot és emb­lémát kapott. Az első hat he­lyezett oklevelet és könyvju­talmat vihetett haza. A könyv­jutalmazásra a Galgamenti ÁFÉSZ 2 ezer forintot adott, ezt egészítette ki a járási út­törőelnökség 1500 forinttal. Megjegyzendő, hogy a házigaz­dák minden tekintetben hoz­zájárultál! az úttörőszemle si­keréhez. ★ A városi úttörőszemlét a gö­döllői Petőfi Sándor általános iskolában tartották, a kisdobo­sok az Imre utcai általános iskolában vetélkedtek. A váro­si szemlén 140 úttörő és 32 kisdobos vett részt. Mivel e napon tanítási szünet volt, azoknak a tanulóknak, akik a szemlén nem vettek részt, a Petőfi mozi vetített játékfil­met. A zsürietnöki tisztet tan­tárgyanként az Agrártudomá­nyi Egyetem KISZ-es tanárai látták el. A városi szemléről minden tantárgyból az első helyezett pajtás jutott- tovább a március 16-án és 17-én Száz­halombattán rendezendő me­gyei vetélkedőre. Lássuk a győzteseket, szaktárgyanként. Élővilág: Pajor László, Bor­nemissza Anna úttörőcsapat. Orosz nyelv nyolcadikosok­nak: Petró Katalin, Petőfi Sándor úttörőcsapat Orosz TUDOMÁNYOS - TECHNIKÁI nyelv hetedikeseknek: Kristóf Judit, Petőfi Sándor úttörőcsa­pat Magyar nyelv: Kelemen Zita, Török Ignác úttörőcsapat. Történelem: Árvái Mariann, Petőfi Sándor úttörőcsapat. Földrajz: Ipsits Csaba, Bartók Béla úttörőcsapat. Kémia: Bu­da y Zsolt. Török Ignác úttörő- csapat. Fizika: Takácsy László, Petőfi Sándor úttörőcsapat. Matematika: Galicz Ágota, Petőfi Sándor úttörőcsapat. A kisdobosok csapatverse­nyét a Bornemissza Anna út­törőcsapat kisdobosai nyerték, egyéniben Bezák Lilla volt a legjobb. A vetélkedő legjobbjai könyvjutalomban részesültek, s minden pajtás emléklapot vihetett haza. A jutalom-köny­vek árához több városi üzem, intézmény KISZ-bizottsága és alapszervezete is hozzájárult, így az ATE, Gödöllői Gépgyár, Vegyesipari Szövetkezet, HU­MÁN. LATI, Gyógyért, Ganz Árammérő Gyár, KKMV és az MGI. A pajtások megvendége- lésében a Gödöllő és Vidéke ÁFÉSZ járt az élen. Mezőgazdaság és vadgazdálkodás Beszélgetés dr. Romany Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterrel a vadászat helyzetéről és jövőjéről Űj, reprezentatív kiadásban és gazdagabb tartalom­mal jelenik meg a Magyar Vadászok Országos Szövet­ségének havi lapja, a Nimród. A januári számban szé­lesebb körű érdeklődésre is számot tartó interjú jelent meg a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterrel. Az alábbiakban ezt a beszélgetést közöljük, amelynek el­ső kérdései dr. Romány Pál közvetlen, személyes mun­kájába is bepillantást nyújtanak. • Hogy érzi magát a minisz­teri székben? — Van ilyen szék? Ha van, akkor elmondhatom: nem ké­nyelmes. Egyébként fokozato­san kialakul az a rend, az a munkastílus, amit szeretnék. Még nincs egy esztendeje, hogy a MÉM-be kerültem, amelynek egyik jogelődjénél 22 _ évvel ezelőtt már dolgoz­tam. Most, tavaly augusztus­ban láttunk neki igazán a kö­zös munkának, és november­ben jelentettük be az - átren­dezést, a szervezeti korrekció­kat. • Némelyek féltek és talán még most is tartanak öntől . .. — Én is hallottam róla. Pe­dig annak, aki tudja a felada­tát és rendesen végzi munká­ját, nincs mitől tartania. A kezdeti időkben többször el­mondtam: fel kell hagyni az­zal a szokással, hogy döntés után vitatkozik a „hivatal”! A döntés meghozatala előtt mindénkinek lehet véleménye, javaslata, sőt feltétlenül mond­ja is el — ehhez a légkör adott —, de ha a döntés már megszületett, nincs vita! A ha­tározatokat végre kell hajtani, dolgozni kell! Ebben követke­zetes vagyok..., talán ezért terjedtek el ilyen hírek. • Vadászati, vadgazdálkodási élelmezésügyi miniszter? — Vadásztáreasági tag va­gyok. Az igazsághoz viszont az is hozzátartozik, hogy nem szenvedélyem a vadászat. Tisz­telem és becsülöm azokat, akik ennek a hivatásnak, szakmá­nak ..., szenvedélynek, hobbi­nak, sportnak a kedvelői. Jó­magam azonban inkább a nagy sétákban, erdei csavargások­ban lelem örömömet. Szere­tem a természetet, az állat- és növényvilágot, a csendet. A természet szeretete és a vadá­szat gyermekkoromban kez­dődött. Hajtó is voltam a 30- as évek végén a szajoli ura­dalomban .., Mostanában hi­vatalból is foglalkozom a va­dászattal, kérelmek-panaszok futnak be hozzám. • Mi az oka annak, hogy a környező országokban (a la­kosság számához képest) sok­kal több a vadász, mint nálunk Magyarországon? — Azt ne várja tőlem, hogy én mondjam meg, miért több a vadász a környező országok­ban ..., inkább arra válaszo­lok, hogy nálunk miért eny- nyi. Ügy gondolom, hogy ha folytatni akarjuk ezt a nem­zetközileg elismert színvonalú és eredményes vadgazdálko­dást ..., jelentősen nem nö­velhetjük a vadászok számát. Annak ugyanis nem sok ér­telme lenne, amit például Olaszországban láttam, hogy emberek vadászpuskával a hátukon a vasárnapi utcán ácsorogjanak. Az utcán! Bizo­nyára nincs hol és nincs mire vadászniuk A vadászpuska nem lehet sem státusszimbó­lum, sem egyszerű dísz. Nem kell feltétlenül mindenkinek vadásznak lennie, ami egyéb­ként is költséges sport. A ter­mészetjáráshoz, a horgászat­hoz képest mindenképpen. (Ez persze nem jelenti azt. hogy nincs szükség a vadászok utánpótlására. A becsületes és a vadgazdálkodással, vadá­szattal járó többletmunkát vállaló fiatalok nyitott kapu­kat döngetnek.) A természetet lehet úgy is kedvelni, ha va­lakinek nincs puskája, a sza­bad időt egészségesen, jól el lehet tölteni túrázással és más sporttal is. Az igényt persze elismerem, és a javuló élet- színvonal egyik jelének köny­velem el. • Mennyire fontos a népgaz­daságnak a vadászat, a vad- gazdálkodás? — Fontosnak tartom, de nem a legfontosabbnak. A va­dászat és a vadgazdálkodás a mezőgazdaság egy része, amely elválaszthatatlanul hozzátar­tozik a biológiai környeze­tünkhöz. Első helyen minden esetben a mezőgazdaság és népgazdasági jelentősége áll, és csak ezzel egyeztetve, ösz- szehangolva következhet a vadgazdálkodás. Ezt egyéb­ként a törvényeink is így sza­bályozzák! A vadgazdálkodás népgazdasági jelentőségét azonban nem hagyhatjuk fi­gyelmen kívül, tudjuk, hogy valutát hoz az országnak... Ami a vadászatról alkotott véleményemet illeti, elmond­hatom, hogy nagyra értékelem a vadászok szakmaszeretetét, kollektív szellemét, ismerem a vadásztársaságok foglalkozás szerinti összetételét, természe­tesnek tartom tehát az érvé­nyesülő demokratizmust. A vadásztársaságokban tudják, hogy kinek-kinek más a „pol­gári” életben a „lőállása”, a felelőssége, de a vadászatok során minden puska egynek számít, és az ottani szabály­zat érvényesül. Ezt is természe­tesnek tartom és egyben ör­vendetesnek, éppen azért, mert a vadásztársaságokban szá­mos tapasztalt, környezetében jól ismert vezető található. Köszönettel szeretném nyug­tázni a vadászok tájgondozó, tájvédő tevékenységét, a ter­mészet védelmére tett törek­véseit. Ebben az összefüggés­ben látom a vadászat, a mai vadgazdálkodás lényegét. A vad ugyanis csak környezeté­vel együtt maradhat fent. Az elmúlt évtizedekben spkat vál­tozott ez a környezet a nagy­üzemi. korszerű mező- és er­dőgazdálkodás térhódításával. Tájaink módosulása, a termé­szetes élőhelyek kultúrtájjá válása szűkíti a vad kedveit környezetét. Ebben az új helyzetben, a társadalmi-gaz­dasági elképzeléseinknek meg­felelően kell megtalálni a vad- gazdálkodás helyét, szerepét a népgazdaságban. Úgy hiszem, nem járunk rossz úton, ami­kor azt mondjuk, hogy a ter­mészetvédelem és a vadállo­mány védelme egységes munka. • A mező- és erdőgazdálko­— Az utóbbi években több olyan rendelkezés született, amely a mező- és erdőgaz­dálkodás, valamint a vadászat összehangolását írja elő. Ügy gondolom, ebben a kérdésben a vadállomány ésszerű szabá­lyozása a legfontosabb. A me­zőgazdasági üzemek helyen­ként panaszkodnak, hogy sok a vad, sok a vadkár, és azt ja­vasolják: csökkentsük a vad­állomány létszámát. Odáig el­mentünk, hogy egy-egy terü­leten a tilalmi időktől függet­lenül is engedélyeztünk vadá­szatot. Ennek lett is eredmé­nye. Például amióta a gyümöl­csösökben és kertkultúrákban lehetőséget adtunk tilalmi Idő­ben is a nyúl vadászatára ..., kevesebb panasz hangzik el. • Sok vadásznak az a véle­ménye, hogy a „vadászellenes” hangulatnak nemegyszer a me­zőgazdasági üzemek a hang­adói ... és mindig a vadkár az ütközőpont. — Nem hiszem, hogy álta­lánosítani lehet. Ügy tudom, nagyon sok vadásztársaság és mezőgazdasági üzem megol­dotta a vadkárrendezés kér­dését __, nincs köztük vita. El őfordulhat azonban, hogy a gyengébben működő gazdasá­gokban igyekeznek a saját hi­báikat a vadkárra fogni, és így a kieső jövedelmet pótolni. Ez nemcsak a vadkárnál fordul­hat elő, az Állami Biztosító gyakorlatából is vehetnénk eseteket. Ismétlem: esetekről lehet szó, nem általános tö­rekvésről. Az pedig konkrét, helyi cselekvést indokoL És nem szabad — ezt nem is en­gedjük meg! — a vadkárból nyereséget kovácsolni! Gazda­sági fejlődésünk, állami poli­tikánk értelmében közösen kell védekezni a mező- és erdőgaz­dasági károk ellen. Ha a va­dászok és a mezőgazdasági szakemberek szervezetten és a modern technika segítségével védekeznek, elkerülhető a né­zeteltérés. A megértés, az együttműködés, a közös gon­dok közös megoldása hozhat változást. lan előírás, szabály, vadászati tilalom stb. szolgálja. Ezek végrehajtása és ellenőrzése egyrészt a hivatásos és sport­vadászok, másrészt a mező- és erdőgazdasági üzemek, vala­mint az államigazgatás fel­adata. Vadállományunk érté­ke a természetes körülmények között élő populációkban rej­lik. A helyes állományszabá­lyozás, az adott terület eltartó­képességének fenntartása az egyedül lehetséges út a jó mi­nőségű populációk fejlődésére. Esetenként jobban oda kell fi­gyelni azonban a vad életfel­tételeit biztosító fészkelőhe­lyek, búvóhelyek, fasorok, er­dősávok stb. védelmére. Haté­konyabbá válnak ezek a tö­rekvések, ha a vadászok, va­dásztársaságok helyenként még tapasztalható befelé fordulását felváltja az azonos célokért dolgozó egyesületekkel, termé­szetbarátokkal, horgászokkal, intézményekkel bővülő kapcso­lat. Sokat tehetnek a vadászok a természet megszerettetésért is. Csak örülni lehet az olyan nagyszerűen rendezett állandó vadászati bemutatóknak, kiál­lításoknak, mint amilyent Bá­bolnán vagy Szécsényben lát­hatnak az érdeklődők. De azt is lehet becsülni, amikor a va­dászok, vadásztársaságok pre­parált zsákmányt, kitömött ál­latokat adnak át a helyi isko­láknak. • Hogyan látja a vadászat jö­vőjét? — Nem hiszem, hogy okom lenne a borúlátásra, ha reális célokat tűzünk magunk elé. Bízom abban, hogy a vadászok mindent megtesznek a szak­mai programok megvalósítá­sáért, a tudományos eredmé­nyek minél gyorsabb valóra váltásáért, átveszik a nemzet­közi eredmények közül a leg­jobbakat, továbbfejlesztik az állománykezelési modelleket, javítják a tenyésztéstechnoló­giákat, erősítik a genetikai alapokat..., így nem marad­hat ’ el az eredmény. Hiszem, hogy a vadászok sok támoga­tóra találnak a jövőben is, hogy szakmai elhivatottsággal művelhessék a vadállomány gondozását, fejlesztését. Nép­szerűségük növekszik, ahogyan nő a vadászat kultúrája, eti­kája, fegyelme, biztonsága. A Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium és jómagam is mindent megteszünk a he­lyes törekvések támogatásáért, a központi akarat és a kívánt sokoldalú együttműködés ki- teljesedéséért. Cs. S. k í

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom