Pest Megyi Hírlap, 1976. február (20. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-15 / 39. szám

A "iMdav 1976. FEBRUAR 15., VASÄRNAP TV-FI GYE LŐ \ endégsegben. würtz Adam munkáit mindannyian jól is­merjük. Nemcsak a képzőmű­vészet, hanem az irodalom ba­rátai is: ő egyik legtöbbet fog­lalkoztatott illusztrátorunk. És nemcsak a felnőttek, hanem a gyerekek is: rajzaival a me- eekönyvek lapjain is találkoz­hatunk. Csütörtök este sokan lehettek, és nyilván voltak is kíváncsiak tehát a Würtz Ádámot bemutató riportra. S ahogyan a műsor címe ígérte Is, valóban mintha csak ven­dégségben jártunk volna a művész Balaton-parti házában, együtt Takáts Gyula költővel és Bánffy György színésszel. Láttuk Würtz Ádámot munka közben, hallottuk szavait munkájáról, hivatásáról. De azért — ne tagadjuk — mégsem sikerült ez a műsor olyan jól, mint általában a képzőművészeti adások. Kissé szétszórtnak hatott, hiányzott belőle a koncentráló, összefogó gondolati mag. Születésnap. Csendes, sze­rény születésnapi ünnepség zajlott le pénteken a képer­nyőn : ötesztendős önmagára emlékezett a nyugdíjasok mű­sóra, az Életet az éveknek. Ez a program nem tartozik a tévé látványos, : agy feltűnést keltő adásai közé; a kritika például alig vesz tudomást ró­la. Pedig fontos, talán a leg­népszerűbb rétegműsor, na­gyon sokan nézik. Hazánkban 1,8 millió nyugdíjas él, s több­ségük nyilvánvalóan rendsze­resen nézi a nekik szóló adá­sokat; az élet ezernyi köteles­sége őket mégsem húzza szét annyira és annyifelé, mint a munkában állókat. Milyen hát ez a nagyon fontos rétegműsor? Be kell vallanom, nem láttam minden adását. De jóval többet végig­néztem, mint ahányról írtam, s az ötödik születésnap előtt néhány nyugdíjas ismerősöm­nél egy kis közvélemény-ku­tatást végeztem. Ennek ered­ményeit egyeztetve a magam tapasztalataival nyugodtan mondhatom, nemcsak népsze­rű, de jó program is az Éle­tet az éveknek. Hogy miért? Sok ok miatt. Itt most ezek közül csak egyet említek: a műsornak öt év óta állandó vezetője van, minden adását Knoll István rendezi. Nem véletlen hát a műsor markáns következetessége, «.•ysége. Ez derült ki a pén­teki jubileumi adásból is. Visszatekintve az elmúlt esz­tendőkre, az összefoglaló át­tekintés szemléletesen igazol­ta, milyen fontos szerepet tölt be ez az adás a nyugdíjasok életében. Nemcsak idejük jó eltöltésében, szórakoztatásuk­ban, hanem érdekeik védel­mében is. NcflCZ UtAZaS. Nem volt könnyű dolguk azoknak a já­tékosoknak, akik a péntek esti társasutazáson Budapestről Vlagyivosztokig akartak el­jutni. Nehéz akadályokon kel­lett áthaladniuk, fogas kérdé­seket kellett megoldaniuk. Talán egy kissé túlságosan nehezeket is. Sajnos, minden kérdésben a tárgyi, a lexiká­lis tudás játszotta a főszere­pet. A résztvevőknek kevés lehetőségük maradt a gondol­kodásra, a következtetésre, a kombinálásra, tehát az igazi játékra. Vagy tudták, ki épí­tette a kijevi nagykaput, vagy nem. Ez a fajta szerkezet nem vált az egyébként mozgalma­san elgondolt és megrendezett vetélkedő javára: egyrészt iz- galmasságát, fordulatosságát csökkentette, másrészt túlsá­gosan gyors, néha a néző szá­mára követhetetlen tempót diktált. Még szerencse, hogy Pálfy József higgadt, nyugodt, határozott játékvezetése csök­kentette ezeknek a szerkezeti hibáknak a hatását. És sze­rencse, hogy a játékosok kö­zül többen imponálóan sokat tudtak. A Hazai Fésűsfonó csapata így jutott el a végcé­lig, a távoli Vlagyivosztokig. Csontos Magda Pest megyei huszonöt mú­zeuma a közművelődési fel­adatok megoldásában szoro­san együttműködik a kulturá­lis intézményekkel és szerve­zetekkel. Munkájuk új jellem­zője az egyre erőteljesebb kapcsolat, amelyet a munká­sokkal és a fiatalokkal terem­tettek meg. Ennek eredmé­nyeképpen mind több múzeum köt szocialista szerződést a környezetükben levő üzemek szocialista brigádjaival, ille­tőleg a helyi termelőszövetke­zetek dolgozóinak kollektívái­val. Ez a munka Szentendrén, Vácott, Cegléden és Nagykő­rösön a legeredményesebb. Ennek keretében a múzeumok időszaki és vándorkiállítások­kal, vetélkedők megszervezé­Fiatal. szocialista írók első nemzetközi találkozója Rendszeresen és egyenletesen fejlődnek a Magyar Írószövet­ség és a szocialista országok írószövetségei közötti kapcsola­tok. A közös munka során pél­dául időről-időre tájékoztatják egymást az országaikban meg­jelent értékes művekről. Egymás irodalmának megis­merését szolgálják a közös ren­dezvények, ezen belül is első­sorban az alkotói találkozók. Az általános jellegű eszmecse­rék után mindinkább a műfa­jilag vagy tematikailag sza­kosodott, egy-egy időszerű kér­désre irányuló találkozók meg­rendezése kerül előtérbe. Az idei év egyik ilyen fontos talál­kozója lesz — magyar és szov­jet írók részvételével — az az eszmecsere, ahol a publiciszti­kának és az irodalmi riportnak a valóság megismerésében be­töltött szerepét vizsgálják. Magyarország és a többi szo­cialista ország íróinak találka* zói között évről évre rangos esemény az ünnepi könyvhét: az idén 20-nál több írót várnak az európai szocialista országok­ból' a magyar könyv legna­gyobb ünnepére. A hazai irodalmi élet fontos eseményének ígérkezik az eu­rópai szocialista országok fia­tal íróinak szeptemberben megrendezendő első nemzetközi találkozója. A Magyar Írók Szövetsége már most megkezdte a készü­lődést az európai költők IV., 1977-ben rendezendő budapesti találkozójára, amelyet Ady Endre születésének 100. évfor­dulója allcalmából rendeznek. sével, tárlatvezetésekkel és is­meretterjesztő előadásokkal nyújtanak kulturális progra­mokat az errjlített üzemek mumkáskollektívái részére, az üzemek' pedig esetenként tár­sadalmi munkával, anyagi se­gítséggel támogatják a múzeu­mok munkáját Mind gyakoribb az is, hogy a múzeumok szervezett isko­lai foglalkozások színhelyei. Elsősorban képzőművészeti és történelemórákat tartanak a diákok számára a múzeumok tudományos munkatársai. Ez a fajta munka jelenleg a szent­endrei, ceglédi, nagykőrösi, szobi és isaszegi múzeumra jellemző, de kezdeménye­zések történtek más múzeu­mokban is. Kapcsolat, üzemekkel iskolákkal Erősebb a gránitnál Emlékek, élmények, képek a Duna és az Irtis partjairól Egyetlen szóval fejezhet­jük ki, ami a gránitnál is erő­sebb : a barátság. S ami e szónak, e tartalomnak még nagyobb erőt ad, az sok-sok ember barátsága, népek barát­sága. Ezúttal két nép vérrel megpecsételt barátságát jelzi a szép kifejezés: a hazánkat fel­szabadító szovjet és a mi né­pünk immár történelmi test­vérbaráti kapcsolatait. E nagy barátság egy színes száláról szól az a mutatós kö­tet, amely e hetekben jelent meg „Erősebb a gránitnál” címmel. Pontosabban ez a kö­tet magyar nyelvű fordítása, mivel az orosz nyelvű munka hazánktól több ezer kilométer­re, Nyugát-Szibériában jelent meg, szovjet testvérlapunk, az Omszkaja Pravda kezdemé­nyezésére és gondozásában. A két baráti testvérmegye — Omszk és Pest — kapcsola­tairól. néhány esztendeje ki­alakult és egyre erőteljesebbé formálódó barátságáról szól e kötet. Megírása is az együtt­működés szép példája, mivel a szerzőséget szovjet és ma­gyar újságírónő vállalta: Rim­ma Szergejevű, az Omszkaja Pravda rovatvezetője és Sági Agnes, lapunk főszerkeszitő- helyettese. Mindketten élmé­nyeiket mondják el a kötet­ben, egyiküli azokról a tapasz­talatokról számol be, amelye­ket Magyarországon szerzett, másikuk pedig, amelyeket a szibériai testvérmegyében. Más-más, események, találko­zások, látogatások konkrétu­mai színesítik a hangulatos ri­portokat, de abban pontosan megegyezik mind a magyar, mind a szovjet újságírónő be­számolója, hogy itt is, ott Is a kölcsönös megbecsülés, szere­tet, tisztelet megnyilvánulásai­nak lehettek szem- és fültanúi. Rövidén: a magyar—szovjet barátságnak. . A kötfit a szovjet olvasók számára készült, így azt a hiva­tást is kellett teljesítenie, hogy hazánk, népünk történelméről, múltjáról is adjon ismereteket, Jóleső az a figyelmesség, amellyel nem mulasztják él szovjet barátaink emlékeztetni az olvasót, hogy az 1918-as polgárháború idején magyar internacionalisták is-részt vet­tek az ellenforradalmárókkal szembeni harcokban. Kegyelet­tel adóznak emléküknek, s kü­lönösein Ligeti Károly kultusza elevenen él szovjet testvér- megyénkben. Ezt híven tükrö­zik a kötet lapjain is. Erre utal a Szokatlan kézfogás cí­mű fejezet is, amelyben a testvérmegyei kapcsolatok ki­alakulásáról írva megemlékez­nek az első, 1971-ben ott járt delegációról, Cservenka Fe­re nőnének, az MSZMP Köz­ponti Bizottsága tagjának, a Pest megyei pártbizottság első titkárának vezetésével. Ezt a pártküldöttséget tisztelték meg azzal, hogy egy kevés földet nyújtottak át az ott nyugvó magyar internacionalisták sír-' járói. E marék földet azóta — mint ismeretes — a váci szov­jet emlékműnél helyezték el, s erre hivatkozik a kötet, ami­kor azt írja a két testvérme­gye barátságának legerősebb zálogaként: „Mintha két ha­talmas kéz nyúlna át az óriási távolságon, az ötezernyii kilo­méteren, hogy keményen kezet szorítsanak”. A további fejezetekben Rimma Szergejeva nagy vona­lakban bemutatja megyénket, s megemlékezik, színes epizó­dokkal illusztrálva a kölcsö­nösért egymásnál járt delegá­ciókról, a szakszervezetek, a KISZ, illetve a Komszomol küldöttségeiről, s az „olajo­sok” kapcsolatairól. A száz­halombattai és az omszki kő­olajipari vállalat ugyanis kü­lön is szoros kapcsolatot épí­tett ki egymással, hiszen a mi fiatal városunk, amely a szovjet olajat fogadja, mint­egy jelképe is a szovjet—ma­gyar barátságnak. Olvasha­tunk az omszki és a gödöllői egyetemisták munkakapcsola­tairól, nemzetközi építőtábo­rokban. Helyet kap a lapok­ban a két szerkesztőség együttműködésének bemutatá­sa is, amelynek legfőbb cél­ja, hogy kölcsönösen, minél nagyobb tömegeknek ismer­tethessük egymás életét, a gránitnál is erősebben szilár­duló barátságot. A lUi főidlink, Pest megye is őriz sírokat: a felszabadító harcok szomorú emlékeit. A kötet leírja azt a nagyszerű kezdeményezést, amelyet az Omszkban alakult Keresés klub a százhalom battaiak ré­vén indított el. Ennek az volt a lényege, hogy felkutassák a nálunk nyugvó szovjet hősök hozzátartozóit. A kegyeletes akció emberien szép céljait számos esetben sikerült elérni. A szovjet újságírónő Pest megyei riportjaiban szentend­rei, váci, százhalombattai él­ményei elevenednek meg, ír az Apajpusztán, a Nagykőrösi Konzervgyárban, a Csepel Autógyár művelődési házában, a ceglédi Magyai—Szovjet Barátság Tsz-ben tett látoga­tásairól, ráckevei beszélgeté­seiről. Magyar kollégája, Sági Ágnes pedig hasonlóan mély élményektől áthatott sorokban számol be gyárlátogatásokról, szovjet munkásokkal, kolhoz­parasztokkal, pártvezetőkkel folytatott beszélgetéseiről, me­lyekről annak idején — 1973- ban — lapunk hasábjain is számot adott. E .riportok kö­zéppontjában legkiemelkedőbb élmény áll: az omszki május elseje, melynek megkapó ün­nepi hangulatában oly fontos helyet foglalt el a magyar— szovjet barátság megnyilvá­nulása, ezen belül is Omszk és Pest megyék kapcsolatai to­vábbfejlesztésének igénye. Gazdagon illusztrált a kötet szinte minden lapja. Képsorok idézik fel a küldöttségek láto­gatásának baráti pillanatait,' de történelmi dokumentum ér­tékű felvételeket is láthatunk a polgárháború időszakából a magyar internacionalisták éle­téből, hazánk felszabadításá­ból, s a hősök emlékének mélyről jövő, igaz megbecsü­léséből. Kedves figyelmesség, hogy az orosz nyelvű kötet belső címlapja magyarul is közli a címet, s néhány feje­zetnél cirill betűkkel ír le magyar kifejezéseket, hogy se­gítsen beleérezni nyelvünk hangulatába, segítsen elsajá­títtatni néhány szót omszki barátainkkal. Volt egyszer egy szabólegény MUNKÁK ÉS MINDENNAPOK Hallgatom emlékeit. A rö- vidnadrágos kor csínytevései, a kamaszévek nyugtalansága, a fiatalság talajt kereső, vál­tozatos élete elevenedik meg szavai nyomán, amíg eljutunk a máig, a megállapodott, érett férfikorhoz. Most a munka és a család között megosztódnak a gondolatok, amelyek tarta­lommal töltik meg a minden­napokat. Ahogy a mesében... Színes elbeszélő, vidám tör­ténetei eszembe jutatják azt a székely népmesét, amikor a furfangos szabólegény fogadást kötött az ördöggel, hogy ki tud előbb megvarrni egy zsinóros mentét. Belzebub fia időtakart nyerni, egész orsóra való cér­nát fűzött a tűbe, de csak úgy tudta áthúzni a szöveten, ha közben kiugrott az ablakon, s elfutott az utca végéig. Ezalatt a fiatal szabólegény kezében villámgyorsan járt a tű, egyik cérnát a másik után fűzte, egy-kettőre elkészült a kabát­tal, megnyerte a fogadást. Hefler Ferenc, a PEVDI da- basi konfekcióüzemének mű­vezetője ismeri a furfangos hstóriát, saját élményeivel meg is told ja: — Leleményességből nálam sem volt hiány. Égett rajtam a ruha, nem múlt el hét, hogy szakadt térdű, vagy vásott ülepű nadrággal haza ne som- fordáltam volna. Egyszer az­tán nagyon megharagudott édesanyám, s azt mondta: ör­dögbőrből kellene rád varrni, te azt is elszaggatnád. Drága a cérna, nincs rá pénz, miért nem vigyáztál jobban a ruhád­ra, most járj csak falu csúfjá­ra. A padláson találtam raf- fiát, azzal foltoztam meg a nadrágomat. Jól sikerült, azt hiszem akkor dőlt el a sorsom. A családi tanács úgy döntött: a három testvér közül én le­szek a szabó. Apja korán meghalt, még a háború alatt, így a gyerme­keit egyedül nevelő anya igye­kezett a fiúknak minél előbb keresetet adó szakmát válasz­tani. Vásárról a gyárba — Dabason volt egy vásári szabó, ahhoz kerültem inas­nak. Csonka Józsefnek hívják, ma is él a kedves öreg. Ren­geteg nadrágot varrtunk, az­tán hét végén felkerekedtünk, száz. százötven pantallóval a csomagtartókon, kerékpárral jártuk a vásárokat. Vasárnap reggel Gyomron, délután to­vább mentünk fiókára. Elein­te jól ment a bolt, később a kirakodó vásárok egyre keve­sebb hasznot hoztak, a mester már egyedül is győzte a nad­rágvarrást. 1950-ben megkap­tam a segédlevelemet, s elin­dultam világot látni. Eljutot­tam a Vörös Október Férfiru­hagyárig. Az itt töltött kilenc esztendő alatt a zakószalagon dolgozott. Szorgalmas, alapos munkájá­val pár év alatt kiérdemelte a kiváló dolgozó oklevelet. A szíve azonban csak visszahúz­ta. I960, októberében, amikor a Pest Megyei Vegyi- és Kéz­műipari Vállalat létrehozta dabasi konfekcióüzemét ő is jelentkezett. — Negyvenen voltunk, ebből 8—10, aki szakmát tanult. Örök visszatérés: nadrágot varrtunk, de milyen kezdet­leges körülmények között, akár egy manufaktúrában. Kézzel varrtuk a gombokat és a gomblyukakat. Hefler Ferenc, pályafutásá­ban az 1968-as év hozott vál­tozást, amikor két vállalat egyesülése folytán létrejött a PEVDI. Elvégezte a kétéves művezetői tanfolyamot, s kine­vezték. Dabasról a világpiacra Űj üzemet rendeztek be spe­ciális gépekkel egymás után vették fel a fiatal dolgozókat. Pár év alatt eljutottak oda, hogy a 180 betanított munkást, szakmunkást foglalkoztató varroda a ceglédi szabászat­tól kapott anyagból most ha­vonta 18—20 ezer szoknyát, ruhát készít, két műszakban, kizárólag exportra. Tehát Da­basról is kitekintés nyílt az európai divatpiacra. Az üzemvezető Méhes Jó­zsef a jobb kezének tartja he­lyettesét. A külföldi partner­rel folytatott kényes tárgyalá­soktól kezdve a különböző szakmai problémákig mindent közösen oldanak meg. Ozsváth Sándorné, az üzem pártalap- szervezetének titkára két irányban mérlegelte a műve­zető érdemeit, amikor elmond­ta; hogy náluk a családias lég­kört a vezető és a beosztott jó kapcsolata teremtette meg. Hefler Ferenc végtelen türel­mű, segítőkész ember, de nem tűri a fegyelmezetlenséget,, a visszaélést. A szalagokon dol­gozóktól is csak elismerést hallottam róla: Tavaly 19-en tettek a varrodában szakmun­kásvizsgát, sikerrel. A gyakor­lati oktatásukat Hefler Ferenc vállalta. Tehát pedagógiai ér­zéke is van. „A felnőtt is szeret játszani” 1965-bén lépett a párt sorai­ba, most vezetőségi tag, gaz­dasági felelős. 1971-ben kiváló dolgozó, majd két év múltán a könnyűipar kiváló dolgozója kitüntetésben részesült. 1974- ben a vállalat 9 napos juta- lomútra küldte a Szovjetunió­ba. Szakszervezeti, politikai is­kolát vezet, aktívan részt vesz a pártoktatásban. — A szakmai képzés szinte kötelező a konfekcióiparban. Állandóan tudomást kell sze­reznünk a változó divattal együttjáró szerkesztési, tech­nológiai megoldásokról. Nyu­gatnémet partnerünkhöz négy­éves kapcsolat köt, kifogásta­lan minőségű terméket köve­tel, úgyszólván szalonmunkát. Minden héten jön a kamion, rövid az átfutási idő. Kis szé­riák, a szoknyák változatos dí­szítése, tűzése, a hólos vonalak meglehetősen munkaigényes feladatot adnak. A mintada­rab elkészítése — előfordul —, hogy még nekem is feladja a leckét. Feleségét itt ismerte meg a varrodában. Házat építettek, nemrég született gyermekük. — Fiú! Boldog ember va­gyok, lényegében elértem, amire vágytam. Még hobbym- nak is áldozhatok: kevés sza­bad időmben repülőgépmodel- leket készítek. Mert játszani, felnőtt korban is szeretünk. Van aki tagadja, de szerintem nincs ezen semmi szégyellni- való. Horváth Anita Erősebb a gránitnál — hir­deti a címe e kötetnek, amely maga is ehhez az erőhöz járul hozzá sajátos, szép eszközei­vel. Most, amikor megyénk képzőművészei bemutatkozó tárlatra készülnek Omszkban, művésztársaik alkotásai Pest megyei vándortárlatának vi­szonzásaként, s amikor újabb delegációk készülnek látogatni egymáshoz és mind több üzem, tsz, intézmény veszi fel egy­mással a kölcsönös kapcsola­tot itt, a Duna és a távoli Irtis partjain —, akkor különösen örömmel és szeretettel fogad­juk e tartalmas kötetet. L. Z. Színesdia-bemutató Pályázat diákoknak Pécsett tavasszal — a forradalmi ifjúsági napok keretében — ren­dezik meg a szakmunkás- és kö­zépiskolás tanulók IV. országos színesdia-bemutatóját. A rendező szerv — a pécsi 500. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet most hirdette meg a pályázatot, amely felett a KISZ és a Népművelési Intézet vállalt védnökséget. A pá­lyázat célja a színes diázás nép­szerűsítése a tanulóifjúság köré­ben, egyúttal előkészület az 1977. évi diáknapi pályázatra. Minden középfokú oktatásban részt vevő diák pályázhat, és személyenként öt darab 5x5 centiméteres, üveg­gel fedett vagy műanyag keretbe helyezett diapozitív filmet küldhet be. Témabeli megkötés nincs, vi­szont a tanulók életét és munká­ját ábrázoló felvételek jutalmazá­sára különdíjat alapítottak. A dia- pozitíveket február 25-ig kell el­juttatni az 500. sz. Ipari Szakmun­kásképző Intézet címére. Vala­mennyi szerző, akinek felvételét a bíráló bizottság elfogadja, okleve­let kap, és a legjobb tizenöt pá­lyaművet díjazzák. A legeredmé­nyesebb iskolai fotoszakköröknek vándorserleget adományoz a zsűri.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom