Pest Megyi Hírlap, 1976. február (20. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-15 / 39. szám
19*6. FEBRUAR 15., VASÁRNAP 5 Üdülőterületet irányítani A szentendrei járási hivatal tapasztalataiból Pest megye kisebb járásai közé tartozik a szentendrei. Jellemző adat például, hogy a szomszédos budai járásbeli Érd nagyközség egymagában több lakót számlál, mint az egész járás. Mégis jelentős terület ez. A festői Duna-kanyar, a kedvelt üdülő- és kirándulóközpontok tavasztól őszig vonzzák ide a turistákat, kirándulókat és a hétvégi telkek tulajdonosait. Milyen többlet- munkát ad ez a községi tanácsoknak, és hogy birkóznak meg a megnövekedett feladatokkal? — erről kérdeztük Szellő Józsefet, a járási hivatal helyettes elnökét. Telepőr vigyáz — A járás legtöbb községe üdülő- vagy üdülő jellegű település. Az előbbiekhez sorolható Visegrádi, Leányfalu, a Pilisszentkereszihez tartozó Dobogókő, Tahi és a Budaka- lászhoz tartozó Lupasziget. A többi község üdülő jellegű, kivéve Pilisszántót. Leányfaluban, Visegrádon és Pilisszent- kereszten a tanácson külön üdülőhelyi előadó dolgozik, akinek a feladata egyebek közt az üdülődíjak kivetése és beszedése, a bevétel felhasználásának megfelelő megszervezése. Az ő gondja a parkok, sétányok rendbentartása, a terület fejlesztésének irányítása. — Mi a helyzet a kisebb községekben ? — Itt az üdülőhellyel kapcsolatos munka a műszaki és a gazdasági előadóra hárul, akiknek így más, nem üdülő jellegű községek azonos beosztású dolgozóival szemben lényegesen több a munkájuk. — Hogy oldják meg az olyan üdülőterületek őrzését, felügyeletét, amelyek télen teljesen kihaltak? Elsősorban Surányra és Horányra gondolok. — Az illetékes pöcsmegyeri és szigetmonostori tanács nem feledkezett meg erről sem. Telepőr vigyáz a hétvégi házakra. A költségeket a lakók vállalták. Villany és óvoda — Hogy tudják kielégíteni egyszerre a helyiek és az üdülők igényeit? — Csak egy példát említek: Horányban jó két éve láttak hozzá a villamosításhoz. A tanács elkészítette a terve-ket, majd a fővezetéket. A teljes villamosításhoz szükséges G milliárd forintot azonban nem tudták előteremteni. Az érintett 1500 telek tulajdonoCsöndes Még nincs egy esztendeje, hogy dr. Lakos János, dabasi körzeti orvost Pest megyéért emlékéremmel tüntették ki. Amikor a fővárosi ünnepségről hazaérve gratuláltam neki, a tőle megszokott szerénységgel csak ennyit mondott: „Soha nem csináltam semmi különöset, még csak többet sem annál, mint ami a kötelességem volt." Semmi többet? Már tizenhat esztendővel ezelőtt nyugdíjba vonulhatott volna, hogy nyugodtan élvezze az öregkor jól megszolgált, gondtalan pihenését. De hallani sem akart róla, hogy ő egyik napról a másikra nyugdíjas legyen. Majd ha úgy érzem, hogy nem bírom tovább ... szakította félbe mindig a beszélgetést, valahányszor a visszavonulásra került a szó. Aztán fogta megkopott táskáját, s ha már nem is olyan fürge léptekkel, mint korábban, indult, _ hogy sorra végigjárja a betegeit. Akik vártak rá, megbíztak benne, hittek tudásában, gyógyító erejében. Mindig csendben, feltűnés nélkül rótta a dabasi utcákat, háztól házig, betegtől betegig. És gyakran bekopogtatott a már gyógyultakhoz csakúgy, mint a gyerekes házakba, hogy nincs-e valami gond, probléma. Pontosan úgy, ahogyan ötvenegy esztendővel ezelőtt orvosi esküjében megfogadta.' Az emberekért... Az ötvenegyből negyvenkilencet szülőfalujában, Dabasától pedig csak a munkák elkészülte után lehetett volna kérni a rájuk eső részt. A telektulajdonosok — látva a tanács segítő szándékát — széles körű akciót szerveztek, jelentős összeget előlegeztek, sőt társadalmi munkát is vállaltak. Ugyanakkor a tanács új óvodát adott át a helyieknek. Ezzel megszűnt a várakozás, minden községbeli óvodáskorú számára jutott itt hely. Nehéz feladatot oldanak meg tehát a községi tanácsok, sikerrel: megteremtik az egyensúlyt a község és az üdülőterület fejlesztésében. Nem is marad el az emberek viszontsegítsége. — Milyen szervek, intézmények segítenek az üdülőhelyi gondok enyhítésében? Akik segítenek — Elsősorban a Dunakanyar Intéző Bizottság ad, mely jelentős anyagi és erkölcsi támogatás. Ez érezteti hatását az élelmiszer-ellátásban, a strandok, a parkolók építésében és a vízhálózat fejlesztésében egyaránt. A Pilisi Parkerdőgazdaság a sétányok, parkok, túrahelyek kiépítését, karbantartását vállalja; most készül a visegrádi kirándulóközpont és elkezdték Kisoroszinál a Szentendrei-szigetcsúcs fásítását. A Pest megyei Idegenforgalmi Hivatal nevéhez híven látja el feladatát: a vendégek, idelátogatók kalauzolását, városnéző és egyéb programok szervezését és lebonyolítását. Visegrádon és Szentendrén található kirendeltségük. A járási hivatal elsősorban irányító, koordináló és szervező szerepet tölt be. — Végül hallhatnánk az elkövetkező időszak üdülőhelyi terveiről? — A legégetőbb feladatok: Dobogókő élelmiszer-ellátásának megjavítása, a gépkocsiparkoló kiépítése, Leányfalun négy élelmiszerbolt korszerűsítése, ugyanitt a strand bővítése, hogy sportversenyek lebonyolítására is alkalmas legyen, Surányban eszpresszó nyitása és a lepencei strand építésének befejezése. Dalos Gábor ENGEDÉLY, JÁRDA, GÁZPROGRAM Fogadónap az építési előadónál A kapun tábla: „Félfogadás hétfőn, szerdán és szombaton". A törökbálinti nagyközségi tanács folyosóján, egy-egy ajtó előtt halkan beszélgető emberek várják, hogy sorra kerüljenek, hogy felvilágosítást, tanácsot kapjanak, elmondhassák panaszaikat. Legtöbben a műszaki csoport ajtaja előtt várakoznak. Ku- tassy Imre építésügyi előadónak, bár szombat van, vagy talán éppen ezért, alig van szusszanásnyi ideje. Mit és főleg hol — A többi fogadónaphoz hasonló a szombati ügyfél- forgalom, azaz meglehetősen nagy — mondja. — Jó, hogy építésztechnikusi végzettségem van; s az immár kétéves gyakorlat is segít sokrétű munkám ellátásában. Soroljam? Telekügyek, az állami lakások, az iskola, a művelődési ház, az óvodák karbantartása, felújítása, sőt bizonyos fokig az állami vállalatok nagyberuházásainak építéssel összefüggő része is az én gondom. búcsúzó son töltött el. Nem tudni, hogy egy munkás fél évszázad alatt hány új életet segített a világra, hány ember köszönheti neki gyógyulását, évekkel, évtizedekkel megtoldott életét. Egy biztos: Dabason mindenki ismerte Lakos Jani bácsit — mert csak így szólították iÄ- cán, rendelőben — az egyszerű dabasi parasztemberek fiát, akinek testvérei még most is a föld termette haszonból élnek, s aki soha nem várt többet a betegeitől, csupán any- nyit: köszönöm ... Amikor a pályáját kezdte, ketten voltak orvosok a mai Dabasnak megfelelő területen. Ma a négy körzeti orvosnak tizenhárom szakorvos segédkezik a járási rendelőintézetben. Mégis negyven-ötven beteg is megfordult nála naponta, nyolcat-tízet pedig ő keresett fel napjában, nappal vagy éjszaka, amikor éppen hívták, hogy segítsen. Boldog, elégedett emberként élte az életét. Nemcsak azért, mert szerették, becsülték a dabasi emberek, hanem azért is, mert sok-sok öröme volt családjában, gyermekeiben, unokáiban, akik közül az egyik éppen ott orvostanhallgató, ahol ő tanult több mint fél évszázaddal ezelőtt. Néhány nap óta a mindig nyitott kapujú dabasi ház már nem fogadja a segítséget kérőket. Gazdája olyan csendben és szerényen, ahogyan élt, örökre elköltözött... Ihász! József Kopognak. — Felvilágosítást szeretnék kérni. — mondja az ügyfél. Fiatalember. — Az Anna-dű-' iőben van víkendtelkünk, szeretnénk egy faházat építeni rá s nem tudjuk mi ennek a módja? — Építési engedélyt kell kérni — felel az előadó és máris készségesen leírja egy papírlapra, hogy az építkezéshez milyen iratot és főleg hol kell, lehet beszerezni. Felhívásra érkezett Fiatalasszony, lép a szobába. — Problémánk van az építkezéssel. A szüleimnél lakunk, ott szeretnénk építkezni, de van egy társtulajdonos is, s az ő hozzájárulása is szükséges. Ö azonban nem akar beleegyezni a házépítésbe. A tanács: mivel oszthatatlan közösségről van szó. csak elvi megosztás lehetséges. Mindenekelőtt ügyvéd előtt rögzítsenek egy megállapodást, hogy a telek melyik részét ki használhatja. Felháborodott asszony lép be, kezében a felszólítás: 200 forintra büntették, azt sérelmezi. Az előadó türelmesen magyaráz: használatba vételi engedélyt nem kértek, a házba azonban beköltöztek. Az épület elkészültét nem jelentették be, ezért büntetés lár. A következő ügyfél felhívásra érkezett. Ö bevezettetné a házba a gázt. — Remélhetőleg nagyszabású gázprogram kezdődik Törökbálinton — magyarázza az előadó. — A téglagyárig a gázvezetékek már a földben vannak, a TIGÁZ pedig fel- alánlotta, hogy amennyiben a lakosságot közelebbről érdekli a dolog, a gerincvezetéket ^egészen a község határáig díjtalanul lefektetik. Ehhez azonban egy bizonyos meghatározott számú jövendő gázfogyasztó szükséges. Két ügy között az ehhez hasonló, súlyosabb feladatokról, gondokról faggatom Társadalmi segítséggel — Talán legégetőbb problémánk az utak, különösen a sugárutak rendezése. A Kazinczy utca — például — több mint másfél kilométeres szakasza már szilárd burkolatú, de hátra van még ötszáz méter. A terveink között szerepel a Deák Ferenc utca és a MAV-telepen két- három utca rendbehozatala, felújítása. Üjabb ügyfél érkezik. És alig fogynak a folyosón a várakozók. Az előadónak jólesik majd a vasárnapi pihenés. Tóth Andrea Mezőgazdaság és vadgazdálkodás Beszélgetés dr. Romany Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterrel a vadászat helyzetéről és jövőjéről Űj, reprezentatív kiadásban és gazdagabb tartalommal jelenik meg a Magyar Vadászok Országos Szövetségének havi lapja, a Nimród. A januári számban szélesebb körű érdeklődésre is számot tartó interjú jelent meg a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterrel. Az alábbiakban ezt a beszélgetést közöljük, amelynek első kérdései dr. Romany Pál közvetlen, személyes munkájába is bepillantást nyújtanak. • Hogy érzi magát a miniszteri székben? — Van ilyen szék? Ha van, akkor elmondhatom: nem kényelmes. Egyébként fokozatosan kialakul az a rend, az a munkastílus, amit szeretnék. Még nincs egy esztendeje, hogy a MÉM-be kerültem, amelynek egyik jogelődjénél 22 évvel ezelőtt már dolgoztam. Most, tavaly augusztusban láttunk neki igazán a közös munkának, és novemberben jelentettük be az átrendezést, a szervezeti korrekciókat. • Némelyek féltek és talán még most is tartanak öntől... — Én is hallottam róla. Pedig annak, aki tudja a feladatát és rendesen végzi munkáját, nincs mitől tartania. A kezdeti időkben többször elmondtam: fel kell hagyni azzal a szokással, hogy döntés után vitatkozik a „hivatal”! A döntés meghozatala előtt mindenkinek lehet véleménye, javaslata, sőt feltétlenül mondja is el — ehhez a légkör adott —, de ha a döntés már megszületett, nincs vita! Á határozatokat végre kell hajtani, dolgozni kell! Ebben következetes vagyok..., talán ezért terjedtek el ilyen hírek. • Vadászati, vadgazdálkodási élelmezésügyi miniszter? — Vadásztársasági tag vagyok. Az igazsághoz viszont az is hozzátartozik, hogy nem szenvedélyem a vadászat. Tisztelem és becsülöm azokat, akik ennek a hivatásnak, szakmának ..., szenvedélynek, hobby- nak, sportnak a -kedvelői. Jómagam azonban inkább a nagy sétákban, erdei csavargásokban lelem örömömet. Szeretem a természetet, az állat- és növényvilágot, a csendet. A természet szeretete és a vadászat gyermekkoromban kezdődött. Hajtó is voltam a 30- as évek végén a szajoli uradalomban ... Mostanában hivatalból is foglalkozom a vadászattal, kérelmek-panaszok futnak be hozzám. • Mi a/ oka annak, hogy a környező országokban (a lakosság számához képest) sokkal több a vadász, mint nálunk Magyarországon ? — Azt ne várja tőlem, hogy én mondjam meg, miért több a vadász a környező országokban ..., inkább arra válaszolok, hogy nálunk miért eny- nyi. Ügy gondolom, hogy ha folytatni akarjuk ezt a nemzetközileg elismert színvonalú és eredményes vadgazdálkodást ..., jelentősen nem növelhetjük a vadászok számát. Annak ugyanis nem sok értelme lenne, amit például Olaszországban láttam, hogy emberek vadászpuskával a hátukon a vasárnapi utcán ácsorogjanak. Az utcán! Bizonyára nincs hol és nincs mire vadászniuk. A vadászpuska nem lehet sem státusszimbólum, sem egyszerű disz. Nem kell feltétlenül mindenkinek vadásznak lennie, ami egyébként is költséges sport. A természetjáráshoz, a horgászathoz képest mindenképpen. (Ez persze nem jelenti azt, hogy nincs szükség a vadászok utánpótlására. A becsületes és a vadgazdálkodással, vadászattal járó többletmunkát vállaló fiatalok nyitott kapukat döngetnek.) A természetet lehet úgy is kedvelni, ha valakinek nincs puskája, a szabad időt egészségesen, jól el lehet tölteni túrázással és más sporttal is. Az igényt persze elismerem, és a javuló élet- színvonal egyik jelének könyvelem el. • Mennyire fontos a népgazdaságnak a vadászat, a vad- gazdálkodás? — Fontosnak tartom, de nem a legfontosabbnak. A vadászat és a vadgazdálkodás a mezőgazdaság egy része, amely elválaszthatatlanul hozzátartozik a biológiai környezetünkhöz. Első helyen minden esetben a mezőgazdaság és népgazdasági jelentősége áll, és csak ezzel egyeztetve, ösz- szehangolva következhet a vadgazdálkodás. Ezt egyéb-' ként a törvényeink is így szabályozzák! A vadgazdálkodós népgazdasági jelentőségét azonban nem hagyhatjuk figyelmen kívül, tudjuk, hogy valutát hoz az országnak ... Ami a vadászatról alkotott véleményemet illeti, elmondhatom, hogy nagyra értékelem a vadászok szakmaszeretetét, kollektív szellemét, ismerem a vadásztársaságok foglalkozás szerinti összetételét, természetesnek tartom tehát az érvényesülő demokratizmust. A vadásztársaságokban tudják, hogy kinek-kinek más a „polgári” életben a „lőállása”, a felelőssége, de a vadászatok során minden puska egynek számít, és az ottani szabályzat érvényesül. Ezt is természetesnek tartom és egyben örvendetesnek, éppen azért, mert a vadásztársaságokban számos tapasztalt, környezetében jól ismert vezető található. Köszönettel szeretném nyugtázni a vadászok tájgondozó, tájvédő tevékenységét, a természet védelmére tett törekvéseit. Ebben az összefüggésben látom a vadászat, a mai vadgazdálkodás lényegét. A vad ugyanis csak környezetével együtt maradhat fent. Az elmúlt évtizedekben sokat vál- tozott^ez a környezet a nagyüzemi, korszerű mező- és erdőgazdálkodás térhódításával. Tájaink módosulása, a természetes élőhelyek kultúrtájjá válása szűkíti a vad kedvelt környezetét. Ebben az új helyzetben, a társadalmi-gazdasági elképzeléseinknek megfelelően kell megtalálni a vad- gazdálkodás helyét, szerepét a népgazdaságban. Ügy hiszem, nem járunk rossz úton, amikor azt mondjuk, hogy a természetvédelem és a vadállomány védelme egységes munka. • A mező- és erdőgazdálkodás szoros kapcsolatban van tehát a vadgazdálkodással. Hogyan valósul meg az ágazatok közötti összhang, hogyan rendezik az esetleges ellentmondásokat? — Az utóbbi években több olyan rendelkezés született, amely a mező- és erdőgazdálkodás, valamint a vadászat összehangolását írja elő. Ügy gondolom, ebben a kérdésben a vadállomány ésszerű szabályozása a legfontosabb. A mezőgazdasági üzemek helyenként panaszkodnak, hogy sok a vad, sok a vadkár, és azt javasolják: csökkentsük a vadállomány létszámát. Odáig elmentünk, hogy egy-egy területen a tilalmi időktől függetlenül is engedélyeztünk vadászatot. Ennek lett is eredménye. Például amióta a gyümölcsösökben és kertkultúrákban lehetőséget adtunk tilalmi időben is a nyúl vadászatára ..., kevesebb panasz hangzik eL • Sok vadásznak az a véleménye, hogy a „vadászellenes” hangulatnak nemegyszer a mezőgazdasági üzemek a hangadói ... és mindig a vadkár az ütközőpont. — Nem hiszem, hogy általánosítani lehet. Ügy tudom, nagyon sok vadásztársaság és mezőgazdasági üzem megoldotta a vadkárrendezés kérdését ..., nincs köztük vita. Előfordulhat azonban, hogy a gyengébben működő gazdaságokban igyekeznek a saját hibáikat a vadkárra fogni, és így a kieső jövedelmet pótolni. Ez nemcsak a vadkárnál fordulhat elő, az Állami Biztosító gyakorlatából is vehetnénk eseteket. Ismétlem: esetekről lehet szó, nem általános törekvésről. Az pedig konkrét, helyi cselekvést indokol. És bem szabad — ezt nem is engedjük meg! — a vadkárból nyereséget kovácsolni! Gazdasági fejlődésünk, állami politikánk értelmében közösen kell védekezni a mező- és erdőgazdasági károk ellen. Ha a vadászok és a mezőgazdasági szakemberek szervezetten és a modem technika segítségével védekeznek, elkerülhető a nézeteltérés. A megértés, az együttműködés, a közös gondok közös megoldása hozhat változást. • A mezőgazdasági üzemek érdekeiről már szó volt, de vajon milyen mértékben védjük a vadállományt, a vadászok érdekeit? — A vad érdekét, életfeltételeinek biztosítását számtalan előírás, szabály, vadászati tilalom stb. szolgálja. Ezek végrehajtása és ellenőrzése egyrészt a hivatásos és sportvadászok, másrészt a mező- és erdőgazdasági üzemek, valamint az államigazgatás feladata. Vadállományunk értéke a természetes körülmények között élő populációkban rejlik. A helyes állományszabályozás, az adott terület eltartóképességének fenntartása az egyedül lehetséges út a jó minőségű populációk fejlődésére,^ Esetenként jobban oda kell figyelni azonban a vad életfeltételeit biztosító fészkelőhelyek, búvóhelyek, fasorok, erdősávok stb. védelmére. Hatékonyabbá válnak ezek a törekvések, ha *ä vadászok, vadásztársaságok helyenként még tapasztalható befelé fordulását felváltja az azonos célokért dolgozó egyesületekkel, természetbarátokkal, horgászokkal, intézményekkel bővülő kapcsolat. Sokat tehetnek a vadászok a természet megszerettetéséért is. Csak örülni lehet az olyan nagyszerűen rendezett állandó vadászati bemutatóknak, kiállításoknak, mint amilyent Bábolnán vagy Szécsényben láthatnak az érdeklődők. De azt is lehet becsülni, amikor a vadászok, vadásztársaságok preparált zsákmányt, kitömött állatokat adnak át a helyi iskoláknak. • Hogyan látja a vadászat jövőjét? — Nem hiszem, hogy okom lenne a borúlátásra, ha reális célokat tűzünk magunk elé. Bízom abban, hogy a vadászok mindent megtesznek a szakmai programok megvalósításáért, a tudományos eredmények minél gyorsabb valóra váltásáért, átveszik a nemzetközi eredmények közül a legjobbakat, továbbfejlesztik az állománykezelési modelleket, javítják a tenyésztéstechnológiákat, erősítik a genetikai alapokat..., így nem maradhat el az eredmény. Hiszem, hogy a vadászok sok támogatóra találnak a jövőben is, hogy szakmai elhivatottsággal művelhessék a vadállomány gondozását, fejlesztését. Népszerűségük növekszik, ahogyan nő a vadászat kultúrája, etikája, fegyelme, biztonsága. A Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium és jómagam is mindent megteszünk a helyes törekvések támogatásáért, a központi akarat és a kívánt sokoldalú együttműködés ki- teljesedéséért. Cs. S. t i
