Pest Megyi Hírlap, 1976. február (20. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-12 / 36. szám

\ 1976. FEBRUAR 12., CSÜTÖRTÖK 3 Korszerűbb áruszerkezet — az egyensúly megszilárdítása Igazodni a világpiac követelményeihez A külkereskedelem helyzetéről és feladatairól adott tájékoztatást dr. Biró József külkereskedelmi miniszter A Parlamentben tegnap tar­tott tájékoztatóján a miniszter az elmúlt év tapasztalatait összegezve rámutatott: a meg­változott világgazdasági hely­zet szembetűnőbbé tette gaz­dasági munkánk hiányossá­gait, mindenekelőtt azt, hogy a szükségesnél — és a lehető­ségeinknél is — lassabban ha­lad előre a termelés szerkeze­tének korszerűsítése, az ex­portképes gazdaságos termelés aránya nem éri el az indokolt mértéket, s nem igazodik meg­felelően a világpiac megvál­tozott követelményeihez. Ezért az V. ötéves tervben igen fon­tos feladat a termelési struk­túra korszerűsítése, a kivitel áruszerkezetének fejlesztése, a piacok stabilizálása és új piacok szerzése, a külkereske­delmi hiányok csökkentése. A tervidőszak végére el kell ér­ni a gazdasági egyensúly meg­szilárdítását. Bővülő munkamegosztás a Szovjetunióval A rubel elszámolású orszá­gokkal legalább 40 százalékkal kell növelni öt év alatt az áru­forgalmat, mégpedig úgy, hogy a kivitel a behozatalnál vala­mivel dinamikusabban bővül­jön. Fokozott erőfeszítést kell tenni a nem rubel elszámolású áruforgalom hiányának mér­séklésére. A kivitelt legalább 60—65 százalékkal kell nö­velni, ez esetben a behozatal 36—40 százalékkal emelked­het. Különösen gyors ütemben kell növelni a feldolgozóipari termékek, ezenkívül a mező- gazdasági és élelmiszeripari cikkek exportját. 1976-ban fontos feladat, hogy a kivitel a behozatalnál számottevően gyorsabb ütem­ben emelkedjék. A rubel el­számolású viszonylatban gon­doskodni kell az egyeztetett kivitel és behozatal tervszerű megvalósításáról, különös fi­gyelmet fordítva az energia- és nyersanyagtermelő kapaci­tások fejlesztésével összefüggő kötelezettségeink teljesítésére. A dollár elszámolású forga­lomban a kivitelnek legalább 10—12 százalékkal kell növe­kednie, a behozatal pedig leg­feljebb 7—8 százalékkal emel­kedhet. Forgalmunk terv szerinti le­bonyolítását o szocialista or­szágikkal megalapozzák a kö­zelmúltban aláírt 1976. évi, il­letve 1976—1980. évi árucsere­forgalmi megállapodások. Kü­lönösen nagy a jelentősége a magyar—szovjet áruforgalom­nak, amely sok év átlagában a teljes magyar külkereskedel­mi forgalom 35—37 százalékát alkotja, mégpedig a tervsze­rűség, a stabilitás és a kölcsö­nös előnyök alapján. A Szov­jetunióval kötött megállapo­dás 5 évre 17 milliárd rube­les forgalmat irányoz elő. Az áruösszetétel lényegét tekintve nem változik. Az egyezmény­ben sikerült biztosítani, hogy a magyar export a szovjet piacon dinamikusan bővüljön, s hogy energia- és nyers­anyagszükségletünk döntő többségét erről a piacról fe­dezzük. Tovább mélyül a két ország között 1976—1980-ban a munkamegosztás. Ilyen tartal­mú egyezmények születtek többek között az autóiparban, a mezőgazdasági gépgyártás­ban és a számítástechnikában. A többi szocialista ország­gal kötött 1976. évi megálla­podásban is tükröződik a terv­ben előirányzott dinamizmus. Az V. ötéves tervidőszakra aláírt hosszú lejáratú megál­lapodások is ezt igazolják. Fokozatosan növekszik áru­csere-forgalmunk az NDK-val, Csehszlovákiával és Lengyel- országgal, román és bolgár vi­szonylatban is a forgalom je­lentős mértékű növekedését tervezzük. Gazdasági kapcsolataink a tőkés államokkal Az európai fejlett tőkésor­szágokkal fenntartott gazdasá­gi kapcsolataink alakulásáról a külkereskedelmi miniszter a többi közt elmondta, hogy azokra 1975-ben a kedvezőtlen világgazdasági tendenciák nyomták rá bélyegüket. A Közös Piac tagországaival bo­nyolított kereskedelmünk ala­kulását továbbra is befolyásol­ják azok a megkülönböztető jellegű korlátozások, amelye­ket a gazdasági társulás terü­letén, többek között a magyar árukkal szemben alkalmaz­nak. Ugyanakkor az 1975-ben Hollandiával, a Belga—Lu­xemburgi Gazdasági Unióval és Dániával kötött 10 évre szó­ló gazdasági, ipari és műszaki együttműködési megállapodá­sokkal — Írország kivételével — ma már teljes a közös piaci országokkal kötött hosz- szú lejáratú együttműködési megállapodásaink rendszere. Jelentős az Ausztriával, Svájccal, Svédországgal és Finnországgal folytatott keres­kedelem. A dél-európai orszá­gokkal kapcsolataink tovább fejlődtek, így Törökországba és Görögországba irányuló gépexportunk. Fejlődtek kap­csolataink 1975-ben a tenge­rentúli fejlett, nem szocialista országokkal — kivéve az Egyesült Államokat. Japánnal kereskedelmi és hajózási egyezményt írtunk alá. Vegyes bizottsági tárgyalásokat és konzultációkat folytattunk Ka. nadával, Ausztráliával és Üj- Zélanddal a kétoldalú keres­kedelem elősegítésére. A fejlődő országokkal az árucsere-forgalom az előző, 1974-es évhez viszonyítva mintegy 15 százalékkal növe­kedett, részesedése a teljes külkereskedelmi forgalomból 5,5 százalék. Irak, Irán, Algé­ria, Kuvait, Líbia az elmúlt években nagyságrendileg is legjelentősebb partnereink­ké váltak, és gyors forgalom- emelkedés tapasztalható Nigé­ria, Venezuela és az Arab-öböl államai esetében is. Kivite­lünk legjelentősebb árucso­portjává a gépek, berendezé­sek váltak. Behozatalunkban különféle nyersanyagok domi­nálnak, s a kőolajimporttal együtt az áruszerkezet 96 szá­zalékát képezik. Fejlődésünk fontos eszköze a nemzetközi kooperáció Gazdaságpolitikai céljaink elérése szempontjából egyik legdinamikusabban fejlődő és fejlesztendő terület a nemzet­közi kooperáció — mondotta dr. Bíró József. — Magyar- ország és a KGST-országok évi áruforgalmának mintegy 40 százaléka alapozódik vala­milyen kooperációs formára. E tevékenység legnagyobb elő­nye a termelési biztonság, de csaknem ugyanilyen fontos a műszaki tudományos fejlődés elősegítése. Magyar gyárak és külkeres­kedelmi vállalatok számos új kooperációs szerződést kötöttek 1975-ben a fejlett, nem szo­cialista országok cégeivel is. A kooperációs forgalomból eredő áruszállítások azonban nem haladják meg a fejlett tőkésországokba irányuló ex­portunk 4—5 százalékát. Csak összehasonlításként: Magyar- ország Szovjetunió felé irá­nyuló exportjában a gyártás­kapacitási és kooperációs szer­ződésekből eredő áruszállítások az elmúlt évben az összfor­galom mintegy 20 százalékát tették ki. A tőkésországokkal kötött kooperációs szerződé­sek kétharmada a gépiparra jut. Ezek műszaki fejlesztési jellegűek, 45 százalékuk li- cenc, know-how vagy techno­lógia átvételét irányozza elő. Célunk olyan további koope­rációk létrehozása, amelyek a konvertibilis exportáru-alapok termelését, a termelési tech­nológia színvonalának eme­lését, a gyártmányszerkezet javítását segítik elő, s a sze­lektív iparpolitikát szolgálják. Javítani az irányító munkát A külkereskedelmi minisz­ter elmondotta: a vázolt fel­adatok megkövetelik a haté­kony és gyors intézkedéseket a tárca irányító munkájának fejlesztésére. Ennek érdekében fokozni kell a külkereskede­lemmel foglalkozó valamennyi vállalat ilyen irányú mun­kájának ellenőrzését, a válla­lati középtávú és éves tervek­nek az összehangolását a nép- gazdasági tervvel, illetve to­vábbfejlesztését az áruforgal­mi egyenleg és a cserearányok további javítása céljából. Fo­kozottabban kell ellenőrizni valamennyi vállalat piaci és ármunkáját, meg kell terem­teni a vállalat egészét átte­kintő komplex felügyelet le­hetőségét. A külkereskedelmi miniszter tájékoztatójának befejező ré­szében elmondotta, hogy a kül­kereskedelmi feladatok végre­hajtása nagy feladatokat ró mindazokra, akik e tevékeny­ségnek részesei. Dolgozó né­pünk alkotó ereje mellett je­lentős szerepe van annak, hogy a Szovjetunió és a töb­bi szocialiizmust építő ország segítőkészségére támaszkodha­tunk. Az V. ötéves terv idő­szakában még fokozottabban építünk e barátságra és test­véri együttműködésre. Tankönyvek a Dabasi Nyomdából Már a jövő tanévre készül a Dabasi Nyomdában az első osztályosok ABC olvasókönyve. A 165 ezer tankönyv nyo­mását most a Rotaprint elő- és hátoldalnyomó géppel vég­zik. Nagy ívin {elvétele Az emlékezés munkájukban segíti őket ' LŐWY SÁNDOR SZÜLETÉSÉNEK 70. ÉVFORDULÓJÁN KARA ANNÁNÁL - A MÁRTÍR NŐVÉRÉNÉL „Ma értesültünk arról, hogy ügyünk olyan stádiumban van, hogy statáriális bíróság elé kerülünk. Az élet szép. Gyö­nyörű volna élni, sokat, sokáig, hiszen a holnap olyan szép lesz. Szép az élet, néha egy kicsit nehéz, de az a fontos, hogy mi­kor nehéz, akkor is fel a fejjel, Nővérke! Egyetlen egyet kérek tőled, hogy bármi is fog történni, úgy viselkedj, úgy vedd tudomásul, mint az én nővéremhez illik. Mindent megér az, hogy egy szép napon szabadok leszünk.” A levelet Lőwy Sándor ifjúkommunista 49 esztendővel ezelőtt írta a börtönből. Néhány nappal a rögtönítélő bíróság tárgyalása előtt. A Nővérke, ma öccsére emlékezik. Kara Anna galambősz, törékeny asszony, a budai lakás ta­vaszidéző fényben fogad. Ragyogó rend, sok könyv, újságok, köztük a L’Humanité. Nyu­galmat árasztó csönd. Beszélgetünk. Lőwy Sándor ma lenne 70 éves. Alig múlt 23 esztendős, amikor a börtönben meggyilkol­ják. Mások még csak a pályakezdésnél, a felnőtté válásnál tartanak ilyen korukban, ö viszont kiforrott egyéniség, a kommunista eszme győzelméért vívott harcot tudatosan vállaló forradalmár volt. — Nem tartottuk csodagyereknek. Értelmes, vidám fiú volt, szerette a zenét, a társaságot — mondja Kara Anna. — Azt hiszem, meg lehet találni, életének melyik korszaka vezet­te el a munkámozgalomhoz, a kommunisták­hoz. Akkor Kassán laktunk — heten voltunk testvérek — Sanyit bőrösinasnak adták szü­léink. Napi 14—16 órát dolgozott hosszú hó­napokon keresztül. Egyik reggel azonban elaludt, késve érkezett munkába. A mester nagyon megverte. Sándor hazaszökött, de másnap a csendőrök vitték vissza munkahe­lyére. Balogh András idős asztalos, szervezett munkás, amikor meghallotta, mi történt, el­határozta, segít. Végül a kommunisták támo­gatásával felbontotta a tanoncszerződést. Sán­dor pékinas lett. Emberibb körülmények közé került, ahol a segédek is szervezett dolgozók voltak — közülük kettő kommunista. Balogh András révén jutott a munkásotthonba is. Ott azután bemutatták az ifititkárnak, a fiata­loknak, s a többi már szinte magától jött. A család hogyan fogadta Lőwy Sándor elhatározását, hogy új utat választ magának, kommunistákkal barátkozik? — Apám nem lelkesedett érte, féltett ben­nünket. Azt mondta, az inas csak dolgozzon, és pihenjen. De ő, mint sok minden másban, ebben is eltökélt volt. Sokat olvasott, Adyt nagyon szerette, jól szavalt. Gyűlésekre járt. Vasárnaponként az ifik vidékre utaztak agi­tálni. Űj pártszervezetek létrehozásában se­gítettek. Velük ment Sándor is. Otthon mind gyakoribbá váltak a viták, csak beteg édes­anyánk értette meg Sándort, akit már nem lehetett úgysem visszatartani. A korabeli újságok annak idején hírt adtak a lőcsei puccsról, amikor egy beszervezett provokátor fegyvert rejtett el a munkásott­honban, hogy azután a razzia nyomán fölszá­molják az ifjúmunkás-szervezetet. Sok fiatal kommunistát letartóztattak, börtönbe zártak. — Így volt. Sokan megijedtek, visszahú­zódtak a mozgalomtól. Sándort azonban ek­kor bízták meg, alig 18 évesen, a szlovenszkói ifjúmunkás-mozgalom vezetésével. Titkára volt a Csehszlovákiai Kommunista Ifjúsági Szövetségnek. Kassán odaadással látott az újjászervezéshez. Társaival együtt megkezdték a vidéki agitációt is. 1925. május elsején dél­utánra a kommunisták fölvonulásra hívták a munkásokat, fiatalokat. A rendőrség a szer­vezők letartóztatásával próbálta megakadá­lyozni a felvonulást. Lőwyt is bevitték, de a tömegtiltakozásra a rendőrkapitány kény­telen volt szabadon engedni őket. — Emlékszem, hogy az egyház ebben az időszakban a megszokottnál is keményebben lépett fel a kommunista befolyás ellen. A munkások közül, ha nem is szervezetten, 'til­takozásul sokan kiléptek az egyházból, s emiatt egyre gyakoribbá vált a pap nélküli temetés. Történt egy alkalommal: meghalt az egyik öreg szervezett munkás, s úgy ala­kult, hogy nem volt, aki búcsúztassa sírjá­nál. Sándor vállalta. Az idősebbek fölháborod­tak, de amikor befejezte a búcsúbeszédét, egyikük csak annyit szólt: — Ha meghalok, te fogsz temetni. A következő letartóztatásnál Lőwy Sándort bebörtönözték, de a kommunista foglyok éh­ségsztrájkja és a tüntetések hatására a tár­gyalásig szabadlábra helyezték. A párt ekkor úgy határozott, hogy a fiatal kommunista vezetőt külföldre küldi iskolára. — Sanyi Berlinbe utazott, az állomáson a megbeszélt jelszó segítségével találkozott Lenz Irmával — akihez később rövid életének leg­szebb érzelmei fűzték. Az iskolában képzett kommunista vezetők előadásait hallgathatta, s megnyílt a régen várt lehetőség is: Magyar- országra jöhetett, pártmunkára. Hazafelé jö­vet Bécsben Landler Jenövei találkozott, ar­ról beszélgettek, milyen nehéz, veszélyes fel­adat az illegális pártmunka, mennyi áldozatot követel, s milyen súlyos terheket viselnek a munkások, a szegényparasztok. — Közöttük élj, Sanyi! — ez volt az útravalója. 1926 tavaszán érkezett Mádra, szülőfalujá­ba. Azután Budapestre. Azonnal bekapcsoló­dott az illegális KMP irányításával legálisan működő Magyarországi Szocialista Munkás­párt tevékenységébe. Az 1925-ös letartóztatások után rendkívül nehéz volt az ifjúsági munka is. — Sándor közvetlen munkatárssá Krieszl János, Rostás István, Pipic János és Bleyer István voltak. A párt központi bizottságá­ban ő képviselte a KIMSZ-t. Ha szükség volt rá, Poll Sándor és Szerényi Sándor segítették tanácsaikkal. Egy korabeli rendőri jelentés arról számol be, hogy Budapesten kívül nyolcvannyolc helyi szervezete volt az MSZMP-nek. Sanyi ezt a munkát is nagy kedvvel vállalta. A többiek szerették, tisztel­ték, s rövidesen ő lett az ifjúsági alosztály vezetője. A gyűléseket kirándulások alkalmá­val éttermekben tartották, s ha jött a rend­őrség, éppen a természetjárás eredményét „értékelték ki”. Lőwy Sándor, a KIMSZ titkára és az MSZMP ifjúmunkás-alosztály vezetője tulaj­donképpen a magyarországi forradalmi ifjú­sági mozgalom irányítója volt. Az Űj Március 1927. februári számában ezt írja: „Lőwy mindazon tuajdonságokkal fel volt ruházva, amelyek valakit arra predesztinálnak, hogy osztályának vezetője legyen. Eles eszű, tehet­séges fiú, jó szervező, nagyszerű szónok volt.” A rendőrség csak az alkalmat várta, hogy leszámolhasson vele is, mint a többi „ve­szélyes elem”-mel. — Az illegalitásban dolgozó kommunisták szinte állandó készültségben éltek, számítva a lebukásra. 1927 február 24-én éjjel razziá- zott a rendőrség, és az MSZMP Hernád utcai központi helyiségéből elvitték Szerényi Sán­dort, Lőwy Sándort és Rubin Edét. Három napon át vallatta, kínozta őket a politikai rendőrség. Ketten mindvégig hallgattak, Rubin Ede azonban megtört, vallott. Több mint 70 kommunistát vettek őrizetbe. Hogy végleg leszámolhassanak velük, statáriális bíróság elé állították őket, akkor kaptam Sándortól azt a levelet... A vádlottak között volt Szántó Zoltán, Glanz (Ignácz) Imre, Szerényi Sándor, Papp Gyula, Kocsis János, Vági István és Lőwy Sándor, a vádiratban még hetedrendű, az íté­letben már negyedrendű vádlott is. Az Esti Kurír ezt írta: „Sápadt, sovány fiatalember, kopott ruhában, és láthatóan megviselt szer­vezettel. De amint vallomásába kezd, látszik, hogy fanatikusan elszánt ember, aki most is kommunistának vallja magát.” — A nemzetközi szolidaritásnak, állhata-- tosságuknak köszönhették, hogy ügyük a rög­tönítélő bíróságtól átkerült a „rendes” bíróság elé. A rendőrségen veréssel kikényszerített vallomásokat sorra visszavonták. A Népszava 1927. október 20-i számában Lőwy Sándor drámai vallomását idézi fel: ... 19 éjszakán át vallattak..., pofoztak, rúgdostak, tépték a hajamat..... majd a lá­bamnál fogva fölakasztottak __ Emberi mi­vo ltom legszörnyűbb meggyalázása volt ez a vallatás ...” A törvényszék végül három év, hat hónapi fegyházbüntetésre ítélte Lőwy Sándort, 1929 májusáig a gyűjtőfogházban, majd haláláig a váci fegyházban raboskodott. A börtönvi­szonyok ellen tiltakozó éhségsztrájot a kom­munisták 1929. október 21-én kezdték meg. Lőwy Sándor hat nap múlva meghalt. Az egyik fogolytárs ezt írta naplójában: „(Októ­ber 26., szombat este.) Borzalmas katasztrófa történt! Több mint katasztrófa: gyilkosság! Sztáron és Lőwy haldokolnak. Az igazgató előttünk kiadott utasítására az orvos a mester­séges tápláláskor ide-oda tologatta torkunk­ban a gumicsövet. Kínzott bennünket, hogy abbahagyjuk az éhségsztrájkot. Közben Sztá- ronnak én Lőwynek a tüdejébe engedte a. tejet. Mindketten súlyos tüdőgyulladást kap­tak. Rettenetes. Szemükben már ott csillogott a halál.” Lőwy Sándor, ki rövid életét a forradalom ügyének áldozta, 1929. október 27-én, vasár­nap délután 5 órakor meghalt. — Ha van egyáltalán erre vigasz, az csak egy lehet — mondja Kara Anna —, hogy ez a mai ifjú generáció, amely jó körülmények között él, nem felejti el a forradalmár elődöket. Amíg egészséges voltam, gyakran mentem, ha hívtak egy- egy emlékünnepségre. Sok brigád, intéz­mény, iskola vette fel a nevét. A fiatalok is azt mondják: az emlékezés munkájuk­ban is segíti őket. Baumann László 1 i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom