Pest Megyi Hírlap, 1976. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-24 / 20. szám

~zMdas9 1976. JANUAR 24., SZOMBAT KÉT TARLAT A MŰCSARNOKBAN Szovjet fotóművészek kiállítása Pénteken neves szovjet fotó­művészek kiállítását nyitották meg a Műcsarnok négy ter­mében. Maksz Alpert nevét félévszázados munkássága so­rán rendezett kiállításai vi­lágszerte ismertté tették. A fotóművész házaspár —Nyina Szviridova és Dmitri j Vozdvi- zsenszkij — pedig a fiatal te­hetségek képviseletében mu­tatkozik be Budapesten. A lá­togatók január 23 és február 15 között tekinthetik meg a több mint 200 művészi meg­fogalmazású felvételt felsora­koztató kiállítást. Maksz Alpert, aki 1924-től fotokrónikása a szovjet állam építőmunkájának, jónéhány felejthetetlen történelmi pil­lanatot is megörökített ké­pein. Rohamra című híres ké­pét például a II. világháború idején a TASZSZ fotóriporte­reként készítette. A fronton végzett munkájáért számos más kitüntetés mellett kétszer kapott Munka Vörös Zászló Érdemrendet. Szívesen foglal­kozik portréfotózással is. A nemzetközileg elismert fotóművész részt vett a budapesti kiállítás megnyitó- ünnepségén, csakúgy, , mint szakmájának ifjú képviselői. Nyina Szviridova és Dmit- rij Vozdvizsenszkij egyik mű­vészi célkitűzése — mint mon­dották —, hogy elkészítsék az emberi boldogság képes tör­tén etét. Részt vett a megnyitó ün­nepségen Regös Gábor, az MSZBT titkára, s ott volt V. J. Pavlov, a Szovjetunió bu­dapesti nagykövete. Crna Gora művészete /I szentendreiek Cet in jé be készülnek Crna Gora XX. század eleji művészetéből ad ízelítőt a Műcsarnokban a pénteken megnyílt kiállítás. A tárlaton Montenegró művészeinek al­kotásaival ismerkedhet meg a magyar közönség. A kiál­lító művészek többsége az európai művészeti központok­ban tanult és közülük sokan Jugoszlávia más területein, valamint külföldön éltek és alkottak. A bemutatott több mint 100 festmény és szobor javarészé­nek témája a táj, az ember, a történelmi esemény. Az életművek közt láthatók a Crna Gora hegyeit, rijekai kikötőt, halászokat ábrázoló művek, s találhatók életké­pek, portrék, csendéletek is. A megnyitón részt vett művészeti életünk számos képviselője, valamint dr. Vi- tomir Gasparovics, Jugoszlá­via budapesti nagykövete is. Megnyitóbeszédet mondott Demeter Sándor, a Kulturális Kapcsolatok intézetének el­nökhelyettese és Radivoje Brajovics, Crna Gora Szocia­lista Köztársaság miniszterel­nök-helyettese. A február 15-ig látható ki­állítást követi majd a Zágrábi új tendenciák csoport ma­gyarországi tárlata. .A jelen­legi kiállítás viszonzásaként pedig a szentendrei művész- telep alkotói mutatkoznak majd be Crna Gorában, Ce- tinjében. Februárban mezőgazdasági könyvhonap Pest megyei megnyitó GödöMön Februárban rendezik meg a 19. mezőgazdasági könyvhó­napot. Országos megnyitóját január 30-án, Debrecenben az Agrártudományi Egyetem dísz­termében tartják — közölte dr. Sárkány Pál, a Mezőgazda- sági Kiadó igazgatója pénteki sajtótájékoztatóján. A könyvhónapra minden ed­diginél több úi szakkönyv je­lenik meg. összesen 43 mű, több mint 350 ezer példány­ban. A következő hetekben vala­mennyi megyeszékhelyen és számos gazdaságban is könyv­kiállítást, ankétet rendeznek. Pest megyében a gödöllői Ag­rártudományi Egyetemen tart­ják a megnyitót február 4-én. Ezenkívül — ugyancsak Gö­döllőn — rendhagyó szakiro­dalom órákat is tartanak. Ugyancsak a sajtótájékozta­tón ismertették a mezőgazda- sági szakkönyvpályázat ered­ményét. A pályázatra 88 mű érkezett. Az első díjat Krisz- ten György és Fehér Miklós Erik a szőlő című munkája kapta. Tíz alkalommal találkoznak a közönséggel Magyarországon vendégszerepei a leningrádi Állami Miniatűr Színház Vasárnap kezdi meg ma­gyarországi vendégjátékát a leningrádi Állami Miniatűr Színház. A szovjet művészek pénteken sajtótájékoztatót tar­tottak a Fészek művészklub­ban. Komlós János, a Mik­roszkóp Színpad igazgatója üdvözölte a vendégeket, élü­kön Arkagyij Rajkinnal, a Szovjetunió népművészével. Rajkin bemutatta a társulat tagjait, s elmondotta, hogy összesen tíz alkalommal talál­koznak a magyar közönséggel. Vasárnap és hétfőn Kecske­méten a megyei művelődési központban, majd csütörtökön és pénteken Székesfehérvá­rott, a Vörösmarty Színházban lépnek föl. Itteni három elő­adásuk után érkeznek fel Budapestre. Február 3-tól szerepelnek a Thália Színházban Próba- babák című műsorukkal. Üj produkciójuk néhány régebbi előadás részleteit ötvözi leg­utóbbi bemutatójuk legsikere­sebb számaival, s néhány olyan jelenetet is eljátszanak, amelyet még odahaza sem mu­tattak be. — örömmel jöttünk Ma­gyarországra — mondta Raj­kin — hiszen legutóbb két turnénk is emlékezetes volt számunkra. Műsorunkkal ez­úttal olyan kérdésekre szeret­nénk választ adni a humor nyelvén, mint:' hógyariélünk, I milyen az egymáshoz való vi- ■ szonyunk. Bízunk a sikerünk­ben, hiszen tudjuk, a magya­roknak hagyományosan jó a humorérzékük. Kétnyelvű könyvtár Dunabogdányban A. nemzetiségi kultúra műhelye Kelendők a német nyelvű könyvek Dunabogdány középületein kétnyelvű a felirat: magyarul és németül olvasható, hogy melyik a tanácsház, melyik a művelődési otthon, a könyv­tár. A falu, amely kétezerki- lencszáz lelket számlál, nem­zetiségi település, német ősla­kossággal. Hat és fél ezer kötet A falu könyvtára a művelő­dési ház épületében talált ott­honra. Azt nem lehet ráfogni, hogy bőviben lennének a hely­nek: a 6471 kötet a kölcsönző legnagyobb részét lefoglalja. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a könyvtárnak 446 beiratkozott olvasója van, s ha valameny- nyi havonta csak egy alkalom­mal jön el ide, azt jelenti, évente majd hatezer ember lépi át a könyvtár küszöbét. Horányi György hetedik esztendeje vezeti a könyvtár sokszínű munkáját. Kölcsönöz, katalógust vezet. könyveket vásárol, író—olvasó találkozót szervez, s hosszadalmas lenne felsorolni, mi minden még egy falusi könyvtáros feladata. Mert éppen délidő tájt kere­sem, így csak odahaza találok rá. A ház előszobájában s szobáiban mindenütt könyvek — összességében talál ezer is lehet. Mindez arról vall — szenvedélye a könyv, az ol­vasás. — Valóban így van — kínál hellyel. ;— Még elektrikusként dolgoztam a Fővárosi Elektro­mos Műveknél, amikor hozzá- kezdtem a könyvek gyűjtésé­hez. Nagyon szeretek olvasni. A feleségem szintén, de gon­dolom, ez érthető; pedagógus. A lányom úgyszintén, ezt mi sem bizonyítja jobban: erre a pályára készül, az Eötvös Lo- ránd Tudományegyetem könyvtár szakos hallgatója. A rövid bemutatkozást kő­vetően máris a könyvtári -munkáról beszél. • A legszorgalmasabb olvasó — Tudja ki a legszorgalma­sabb olvasóm? — kérdez rám, s meg is felel nyomban kér­SZINHAZI ESTEK Eredeti helyszín Csutka István tragikomédiája a Pesti Színházban Alelier darab — szakmai nyelven így hívják azokat a színműveket (esetleg filme­ket), amelyek a műtermek (atelier-k) és a filmstúdiók, a színházak szűkebb világá­ban játszódnak, s minden vo­natkozásukban talán csak a behnfentesek. beavatottak szá­mára érthetők. Az ilyen művek érdekes ket­tős fénytörést mutatnak. Az egyik oldalukkal a közönség, a különböző kulisszatitkok, sej­telmesnek mondott művészi berkek, netán pletykák iránt érdeklődő, azokra mindig szí­vesen figyelő közönség felé fordulnak, a másik oldalon viszont a szakmai berkek szá­mára fenntartott célzásokat, utalásokat, csak a bennfente­seknek szánt bemondásokat, sztorikat villantanak fel. Hogy mindebből nagyon szórakoz­tató,. mulatságos, kellemes színmű vagy film kerekedhet, az. nyilvánvaló. Amint nyil­vánvaló az is, hogy az ilyen művek, jellegükből eredően, nem lesznek túlságosan mély, elemző, magvas, elgondolkoz­tató alkotások. A Pesti Színház új bemu­tatójának szerzője, . Csutka István, mintha ezt a sablont akarná széttörni, mintha meg akarná mutatni, hogy egy ate­lier darabból is lehet komoly dolgokat feszegető müvet csi­nálni, anélkül, hogy a humo­rát elveszítené, hogy tandrá­ma és száraz példázat kere­kednék belőle. A megállapítás persze akár meg is fordítható: azt is mondhattuk. hogy Csutka ko­moly dnlaokról akart beszélni egy jó humorú atelierdarab formájában. S ezzel a formu­lával talán a darab lényegé­hez is közelebb jutunk. Mert bár az Eredeti helyszín egyes részeiben fergeteges komédia, tele jobbnál jobb poénokkal, úgynevezett szöveg- és szí­nészziccerekkel, helytelen len­ne csak a filmesek — és leg­alább annyira a televíziósok — szakmai berkeiben játszó­dó, beavatottként csipkelődő vígjátéknak elkönyvelni. Művészet és élet alapvető összefüggéseit feszegeti ebben a darabban Csurka, s hogy eközben jobbnál jobb humo­ros dialógusokat ad szereplői szájába, sziporkázó és szelle­mes kiszólásokkal tűzdeli meg a darabot, s félreismer­hetetlenül céloz bizonyos ren­dezői és színészi alapmaga­tartásokra, sőt még a kevésbé járatos néző számára is felis­merhetően persziflál neves rendezőket, színészeket, kul­turális életünk ismert alak­jait — nos, ettől még nem leszn ek kevésbé igazak a mon­dandói. Miről szól az Eredeti hely­szín? Kissé leegyszerűsítve: arról, hogy a művészetben hiába ér el valaki sikereket, hiába kap díjakat, kitünteté­seket, ha nem igaz, amit csi­nál, az előbb-utóbb kiderül. Meg hogy aki csak bizonyos fajta „elvárások”, homályosan megfogalmazott „igények” után igazodva dolgozik, aki mindig az általa éppen he­lyesnek vélt politikai szél­irányba állítja be sietve a vi­torláit. az nagyon könnyen ar­ra döbbenhet egy szép napon, hogy nincsenek — vagy nem olyanok — az „elvárások.” és bogy a szélkakasa berozsdáit. s nem fordult a megfelelő Irányba. És arról is szól, hogy aki tehetséges, és nem fél a maga útján járni, azt végül is nem lehet a víz alá nyomni. S hogy rendezőt, színészt, al­kotóművészt jó ügyre nem is olyan nehéz „felheccelni”, A darab maga egy rettene­tesen rossz forgatókönyvből egy tehetségtelen rendező ál­tal készítendő film forgatásá­nak történetét mesélj el. Csur­ka — aki már 1964-ben filmet írt Miért rosszak a magyar filmek? címmel — alaposan és belülről ismeri ezt a fil­mes „brancsot", ismeri a szí­nészek brancsát is, és nem sok keresztvizet hagy egyik társaságon sem. Az álzseni filmrendező (Bárdy György játssza kitűnően) époúgy meg­kapja a magáét, mint a csak a forgatási napokat számoló színészek, vagy a lélek nélkül működő statisztéria és a link, lógós műszak. Keilen vnnnnk, akik külön­bek ennél a mesterembernek is rossz bagázsnál: az egyik az idős színésznő (azaz: I. örömanya Sulyok Mária az előadás legjobbja a szerep­ben), a másik az asszisztens, aki tehetséges, önálló gondo­latokat melengető művész, de slapajkodnia kell a „menő” rendező mellett (Tordy Géza mélyen átélt alakítása), öka legelmérgesedettebb vitákban, az ide-oda röpködő becsület- sértések közepette is megőriz­nek valamit a művészet irán­ti alázatból, a legvacakabb ötleteket is igyekeznek embe­rivé formálni, a legtehetség- telenebbül megírt alakokból is megpróbálnak élő embert te­remteni. Bennük lobog egy kis láng abból a tűzből, amely nélkül művészetet csinálni nem lehet és nem szabad. Csutka keveset törődött az­zal, hogy a darab három fel­vonását stílusegységben tart­sa. Az első rész például itt- ott egészen vad burleszk, per­cenként csattanó poénokkal. A második elkomorul, majd sza­tírába vált, s akárcsak az el­ső, túlméretezetté válik. A harmadik viszont mintha ösz- sze akarná foglalni, amit az expozíció és a bonyolítás már elmondott. Így esetenként is­métel, rádupláz bizonyos gon­dolatokra. Több mellékepizód, s több nem különösebben je­lentős epizódfigura is hozzá­járul ahhoz, hogy a darab né­miképp terjengősnek hat. Csurka sok ötletéről nem tu­dott lemondani, pedig a rövi- debb terjedelem csak előnyé­re válna a darabnak. Horvai István rendezése nagy kedvvel, finom megol­dásokkal bontja ki a darab­ból a Vígjátékot, sőt komé­diát és a komolyabb színeket egyaránt. Kifogástalan a tem­póérzéke, ritmusváltásai úgy­szintén. Gondosan ügyel arra, hogy az előadás el ne csúsz- szon az intimpistáskodás, vagy a szakmai privatizálás felé. Az ő érdeme is, hogy a felsorol­takon kívül még számos kitű­nő színészi alakítás (így So- mogyvári Rudolf „felsőbb elvtárs”-a, Miklóssy György és Farkas Antal bumfordi örömapa kettőse. Nagy István csapókezelője, Náray Teri és Bilicsi Tivadar az eredeti helyszínt adó lakástulajdonos házastársa, Bánki Zsuzsa II. Örömanyáia. Kánya Kati f. h kezdő ,,művésznő”-je) teszi az előadást magas színvonalúvá, s egyben igen kiegyensúlyo­zottá. Takács István désére. — A kilencvenhárom éves Bonifert András bácsi. — Négy-öt hetenként személye­sen jön el a könyvtárba, hogy három-négy, német myelvű könyvet kölcsönözzön. Aztán Reményi József nyugdíjas ta­nár és Kovács Ágostonná nyugdíjas következik a sor­ban. ök is a német nyelvű könyveket keresik. Mindebből kiderül, hogy a dunabogdányi könyvtárnak van egy kisebb, nemzetiségi anyanyelvű kölcsönzője is. — Néhány tíz darabbal kezdtük öt esztendeje — ma­gyarázza Horányi György. — Azokat is inkább csak kaptuk, ajándékba. Most pedig? Ta­valy húsz német nyelvű köte­tet már magunk vásároltunk, száznegyvenhármat pedig a megyei könyvtártól kaptunk, letétbe. Így ma már három­száznegyvenegy német nyelvű kötet között válogathatnak a falu nemzetiségi lakosai. Tu­dom. hogy ez még nem sok, az igény is nagyobb lenne, különösen azóta, hogy óvodá­ban, iskolában egyaránt tanít­ják a német nyelvet. Sőt, a nyáron nyelvművelő tábort is szerveztek a faluban a diákok részére. Mi biztosítottuk szá­mukra a német nyelvű köny­veket, meselemezeket, népze­nei felvételeket. Ebből követ­kezik: nemcsak a német nyel­vű könyv kevés, hanem a le­mez is, amelyről mesét, zenét hallgathatnak a könyvtár leg­ifjabb és már kevésbé fiatal látogatói. Szerződés a kőbányával Horányi György tovább kí­vánja növelni a könytár ol­vasóinak számát. Ezért is kö­tött szocialista Szérzödést a kőbánya tíz szocialista brigád­ja közül már héttel. Ajánló könyvjegyzéket készített szá­mukra. amelyre negyven szer­ző műve került. Köztük nem egy olyan kötet található — Bruno Apitz: Farkasok közt védtelen, Anna Seghers: He­tedik kereszt, Heinrich Böll: Billiárd fél tízkor —, amelyet magyar és német nyelven egy­aránt kölcsönözhetnek a bri­gádok tagjai. r — A kőbányában elsősorban a falu német nemzetiségű ős­lakossága dolgozik — adja magyarázatát. — Van köztük olyan, aki szívesen olvas anyanyelvén, de olyan is, aki az irodalmi nyelvet nem érti, de Seghers vagy Böll könyvét azért szeretné elolvasni, ma­gyarul. A nemzetiségi kultúra ápo­lása Dunabogdányban termé­szetesen nem csupán a könyv­tár feladata. A művelődési ház is sokat tesz ennek érdekében. Jól működik a nemzetiségi tánccsoport és a nemzetiségi énekkar, helytörténeti gyűjte­ményük pedig igen gazdag.. Ez utóbbiban jelentős része van Horányi Györgynek is, akinek másik nagy szenvedélye a dia- filmek készítése. Eddig U50 darabot készített a falu életé­ről, köztük sok száz éppen a Dunabogdányban rendezett nemzetiségi találkozókon vagy éppen a már hagyományos sváb szüreti felvonuláson ké­szült. A művelődési ház hely­történeti gyűjteményének fo­tóanyagát teljes egészében ő fényképezte. Monográfia Dunabogdányról Monográfiájával, amelyet a nemzetiségi település történe­téről írt, díjat is nyert már a megyei pályázaton. Jól beszéli a német nyelvet, így érthető, ha ő vállalkozott arra is, hogy a szeptemberben rendezett író—olvasó találkozón néme­tül mutassa be a mintegy fél­száz jelenlevőnek Wittmann György német nemzetiségű írót, s vezesse a végig igen tartalmas beszélgetést. i.-aí Sokoldalú ember, akinek legfőbb szívügye: Dunabog­dány magyar és német anya­nyelvű lakossága egyaránt ott­hont találjon a falu könyvtá­rában, szeresse meg az olva­sást. az önművelésnek ezt a leghatásosabb formáját. Prukner Pál A zsámboki példa Merőben új díszítő megol­dással találkoztunk a zsámbo­ki kisvendéglő belső termé­ben. Az egyik fal síkját teljes hosszában fotomontázs borítja a faburkolat vonalától föl, egészen a mennyezetig: Kresz Albert és Tóth László alkotá­sa. Bízvást illik rá az alkotás kifejezés: mondanivalója van. A kompozíciót ennek szolgála­tába állítja. Értéket jelenít meg: népművészeti hagyomá­nyokat, zsámboki folkloriszti- kus szokásokat. S mindezt úgy, hogy mire áttekintjük az egé­szet. kiszalad a szánkon: De szép ez! Láttat és látni nevel, mint egy kiállítás. Egy vendéglő­ben ; s nem alkalomszerűen. Végleges dísze, ékessége a he­lyiségnek, s egyben a község­nek is. Az Egyesült Galgamente Fogyasztási Szövetkezetei di­cséri a kezdeményezés; maguk érlelték meg és önállóan dön­töttek. Sokat beszélünk a közízlés formálásáról. De nyilvánvaló­an nem elég csak beszélni ró­la. Az ízlés sem velünk szü­letett. hanem szerzett érzék, a nevelés, a nevelődés terméke. Az iskola és a kulturális in­tézmények erőfeszítése azon­ban csak akkor lesz gyümöl­csöző, ha a „köznapok” intéz­ményei is — a termelés, a fo­gyasztás, az áruellátás — erő­sítik azt. A vendéglők, szórakozóhe­lyek ilyen köznapi keretek. Eddig azonban erre való tö­rekvésük jórészt kimerült a műsoros estek rendezésében, társas összejövetelek szervezé­sében. A zsámboki szövetkeze­ti vendéglő azonban példát mutatott. Ezért tartottuk fon­tosnak megemlékezni róla. K. M. A barokk ötvösművészet remeke A szigetvári várbarát kör, amely másfél évtizede gyűjti a Zrínyi családhoz és a Zrí­nyiek korához kapcsolódó emlékeket, érdekes és értékes műtárgy birtokába jutott: XVÍ. Lajos francia király dísztálához. A hatvan centi­méter átmérőjű, gyönyörűen cizellált réztál o barokk öt­vösművészet remeke. A tál közepén — díszes keretben — XVI. Lajos arcképe látható, a másik oldalán az alkotás évszáma: 1780. A műkincs csaknem kétszáz évig lap­pangott magyarországi isme­retlenségében és azt sem le­het pontosan tudni, miként került Párizsból hazánkba. A francia forradalom ide­jén lefejezett király dísztálja nem tartozik ugyan a Zrínyi­vonatkozású emlékek közé, művészettörténeti értékére és ritkaságára való tekintettel azonban megőrzi a várba­rát kör. I i 1 Í

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom