Pest Megyi Hírlap, 1976. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-22 / 18. szám
4 1976. JANUAR 22., CSÜTÖRTÖK Levéltári levelek — Üzemi krónikák Ahol a jeleit történelmét őrzik • • Ötévenként ellenőrzik az iratkezelést Ezekben a napokban ezernél több levelet ad postára a Pest megyei Levéltár, hogy a megyei tanács végrehajtó bizottságának legutóbbi ülésén hozott határozat értelmében hivatalok, vállalatok, társadalmi és kulturális szervek vezetőit felhívja: biztosítsák irataik megfelelő kezelését, őrzését és végül levéltárba adását. Távolról sem valami újkeletű rendelkezésről, hanem arról van szó, hogy maradéktalanul érvényt kívánnak szerezni az 1969. évi 27. számú törvényerejű rendeletnek. Korszerű iratkezelést és nyilvántartást kell bevezetni mind a hivatalokban, mind az intézményekben és a gazdasági szerveknél. De a meggyökeresedett, elavult irattári rendszerről áttérni a könnyebben áttekinthető újra, csak hosszú évek munkájával lehet még kisebb, helyi jelentőségű szervnél is. Szabályzat és jóváhagyás Mindenesetre a jogszabály az intézményeket iratkezelési szabályzat elkészítésére kötelezi. Valamint arra, hogy a szabályzatot jóváhagyás végett a Pest megyei Levéltárnak bemutassa. A törvény- erejű rendelet megjelenése óta eltelt idő a szabályzat kidolgozására elegendő volt. ■ — Az irattár korszerűtlen kezelése — halljuk dr. Lakatos Ernőtől, a megyei levéltár igazgatójától — károsan hat az ügyvitelre, sőt a gazdálkodásra is. Nem lehet biztosítani a korszerű termelést ott, ahol az írásba foglalt előzmények, tervek megőrzése korszerűtlen. Nem lehet egy vezetői döntést késleltetni azzal. hogy a szükséges okiratokat esetleg napokig kell keresni. Pest megyében 1200 szerv köteles minden iratát tárolni, és ötévenként — márcsak azért is, hogy helye legyen az újabbaknak — a feleslegeseket kiselejtezni. Ezt azonban a levéltárnak ellenőriznie kell, nehogy bármilyen szempontból fontos iratok megsemmisüljenek. Ezért minden öt évben egyszer a levéltár szakembere megfordul az 1200 szervnél, illetve közülük a bíróságoknál, ügyészségeknél, járási hivataloknál, nagyobb vállalatoknál kétévenként, hogy az iratkezelést is ellenőrizze. A 15 évnél régebbi keletű fontos iratokat — ha az ügy befejeződött — végleges megőrzésre át kell adniuk a levéltárnak. A gyártási titkokat védik — Lehetnék azonban üzemek által átadott irományokban gyártási titkokra vonatkozók ... — A levéltár az üzleti titkot messzemenően tiszteletben tartja és adott esetben csak a vállalattal egyetértésben ad kutatási engedélyt. A vállalati, szövetkezeti iratok elhelyezése a levéltárban a gazdaságtörténeti kutatás szempontjából is rendkívül fontos. A mezőgazdasági Az ötlet nem új, a megvalósítás mégis dicséretes. Kiskunlaoházán, a Kiskun AFÉSZ-nál még az elmúlt évben Horváth Antalnénak, a Váczi Mihály szocialista brigád vezetőjének, valamint a brigád néhány tagjának eszébe jutott: sikeresebb, eredményesebb lesz a tánccsoport munkája, ha fellépéseit egy jól összeszokott citerazenekar kíséri majd. A gondolat termékeny talajra talált. Még tavaly őszszel megalakult a héttagú együttes, Kassai József, a Kiskun Tsz asztalosának vezetésével. A fiatalember édesapjától, meg a nagyapjától leste, tanulta el a citera- „mesterséget”. | nagyüzemek alakulására, mű- ' ködésére vonatkozó adatok például még évszázadok múltán is lényeges forrásai lesznek a tudománynak. Pest megyében a felszabadulás előtti időben egyáltalán nem volt jelentősebb ipari nagyüzem. Ma egész sereg dolgozik. Irataik minden időkre rögzítik a fejlődés mozzanatait. Megyei üzemtörténet még nincs — Külföldön sok nagyipari vállalat képzett szakember által vezetett levéltárat tart fenn. Anyagukat nemcsak a történész, hanem a vállalat vezetősége is hasznosítja a termelésben — állapítja meg a_levéltár igazgatója és hozzáfűzi. hogy voltak már nálunk is kísérletek néhány iparvállalat történetének megírására. Tudományos igényességgel megírt Pest megyei üzemtörténet azonban eddig még nem jelent meg. Szokoly Endre A hat citerás, meg egy köcsögdudás a közelmúltban megrendezett nyugdíjasok találkozóján mutatkozott be először nagy sikerrel. A zenekar ugyanilyen szorgalommal és becsvággyal most újabb, tsz— ÁFÉSZ szereplésre, a tánckar a februárban megrendezésre kerülő járási vetélkedőjére készül. A több idősebb tagból álló együttes, az ÁFÉSZ helyi pinceklubjában hetenként kétszer próbál. A zenekar legidősebb tagja Sallai András bácsi 71 éves, a legfiatalabb éppen a köcsögdudás Bődi Imre, még jóval harmincon aluli. K. G. Járási versenyre készül a lacházi citerazenekar Tehetségkutatás Pályázati felhívás A Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöksége és a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága pályázatot hirdet olyan tehetséges fiatalok felkutatására, akik alkalmasak az újságírói munkára. A pályázaton részt vehet minden tizennyolc és harminc év közötti KISZ-tag, aki vonzalmat érez az újságírói pálya iránt, de eddig még nem publikált rendszeresen újságban, és az előző pályázatokon nem ért el helyezést. A pályaművek tükrözzék szocialista építőmunkánkat; ezen beiül elsősorban az ifjúság helyzetéről, az ifjúságpolitikai kérdésekről szóló írásokat látnánk szívesen, de foglalkozhatnak a kül- és belpolitikával, a népgazdaság, a kultúra és a sport időszerű eseményeivel, problémáival. Pályázni az újságírás valamely műfajához (riport, interjú, kritika, cikk stb.) tartozó, még nem publikált írással lehet. Az írásokat gépelve, három példányban kell beküldeni. A pályázathoz részletes önéletrajzot is kérünk mellékelni. A pályázat díjai: 1 db I. díj 2 db II. díj 3 db III. díj A KISZ KB különdíja MUOSZ különdíja 3000,— Ft 2000,— Ft 1000,— Ft 1000,— Ft 1000,— Ft A fenti díjakon kívül néhány kitűnő pályázat elismerő oklevelet kap. Beküldési határidő 1976. április 15. Eredményhirdetés 1976. május 31-én. Cím: 1368 Budapest, Népköztársaság útja 101. 5. POB 365. — Bartók Béla emlékére. A váci állami zeneiskolában Bartók Bélára emlékeznek. A rendezvénysorozat megnyitója december 15-én volt, most a harmadik nyilvános zeneirodalom órát tartják az iskola hangversenytermében január 26-án, hétfőn este 18 órai kezdettel. Hétezer személyiség Új könyvek: tá, világról, történelemről A napokban megjelent Kos- suth-könyvek igen érdekes témákat, társadalmi, gazdasági és történelmi kérdéseket dolgoznak fel. Ki kicsoda ? A népszerű Ki kicsoda? lexikon, amelynek immár a harmadik, bővített kiadását vásárolhatja meg az olvasó, 7000 címszóban a legnevezetesebb hazai és külföldi személyiségek életrajzát, s legfontosabb, hazánkban is megjelent műveit tartalmazza. A könyvet Betten Katalin szerkesztette és a munkában neves szerzői gárda vett részt. A szerzők igen körültekintően, tömören ismertetik a személyiségekre vonatkozó ismereteket, adatokat. ' A legutóbbi kiadás óta három év telt el, tehát szükséges volt az adatok kijavítása, az életrajzok kiegészítése. Ezenkívül az időközben elhunytakat elhagyták a mostani kiadásból és mintegy 800 új életrajzi adattal frissítették fel az új kötetet. Az 1972- es kiadás óta feltűnt politikusok, Nobel-díjas tudósok, művészeti élet kimagasló személyiségei, olimpiai és világbajnokok is kaptak helyet az új kötetben. A kötet ábécé-rendben követi a személyiségeket. A külföldi politikusok közül valamennyi állam elnökének, nevesebb minisztereinek életrajzát megtalálhatjuk a kötetben. A kislexikon sajnálatos hiányossága, hogy nem közli az egyes személyek pontos születési adatait (hely, év, hónap, nap), hanem csak az éveket. Így is rendkívül hasznos összeállítás mindazoknak, akik közelebbit is meg akarnak tudni az ismert személyiségekről. Földünk országai A tetszetős, szép kivitelű, térképekkel illusztrált könyv igen nagy hiányt pótol. Közelebb hozza a világ 210 országát az olvasóhoz. Közli az egyes országokra vonatkozó legfontosabb tudnivalókat, például azt, hogy az adott országban mi a hivatalos nyelv, milyen pénzt használnak, hogyan hívják a fővárosát, milyen nemzetközi szervezet tagja az illető ország, stb. Dióhéjban leírja földrajzukat, történelmüket és politikai helyzetüket, jelentős teret szentel gazdasági fejlődésüknek, közlekedésüknek. Ismerteti az országok életében legutóbbi időszakban végbement változásokat. Praktikus kézikönyv ez, amely sűrítve közöl nagy mennyiségű ismeretanyagot, tehát széles rétegek érdeklő- dóséra tarthat számot. A magyar kiadás hasonló tárgyú szovjet kézikönyv alapján készült, s minden ebbeli igényt kielégít. A világ fővárosai Az öt világrész minden független államának fővárosát bemutató, eddig is sikert aratott könyvnek ez a negyedik — teljesen átdolgozott, korszerűsített, terjedelmében egy- harmaddal nagyobb, bővített kiadása. A recenzens csak dicsérni tudja a szerkesztőt, dr. Gergely Anikót, aki oroszból fordította a könyvet és munkatársaival alapos, körültekintő munkát végzett. Sokoldalúan mutatják be a földrészek szerint tagolódó könyvben a fővárosokat, tömören, adatszerűségre törekedve. Leírják az egyes főváros éghajlatát, fekvését, gazdasági szerepét, történetét, a legújabb adatokkal frissítették feL Közlik a fővárosok népességét, tudományos, kulturális intézményeit és munkásságukat. Az ember életében kevés helyre jut el, viszont ebből az összeállításból megtudhatja, hogy milyenek a fővárosok, hol fekszenek, milyen a terjedelmük, népességük, hogyan fejlődnek, milyen ott az élet. A szovjet kiadáshoz képest valamelyest átdolgozták, a legújabb adatokkal frissítették fel a könyvet. A kötetben szebbnél szebb felvételek illusztrálják az elmondottakat, s adnak ízelítőt a világ fővárosainak hangulatáról. A szociológia ágazatai Mostanában sokat hallunk a szociológiáról, mint a társadalmi kutatás egyik fontos területéről. Kevesen tudják azonban, hogy milyen eredményeket értek el a magyar kutatók, s milyen ágai vannak a szociológiának. Ezt a hiányt pótolja A szociológia ágazatai című könyv, amelyben neves magyar szociológusok adnak áttekintést a társadalmi struktúra és rétegeződé« kutatásáról, a különféle szociológiáról, . például a város, és faluszociológiáról. Ahogyan Kulcsár Kálmán bevezetőjében megállapítja: a kötet betekintést ad a marxista szociológiába. A szerzők tanulmányaikban leszögezik: a hazai marxista szociológia fejlődésének egyik sajátossága, hogy nem annyira az általános szociológia, azaz a szociológia általános elmélete, módszertana és folyamatai területén indult meg a kutatás, hanem sokkal inkább az egyes ágazatokban. A szociológia feladata: feltárni a társadalmi valóságot, a szocialista építés általános törvényszerűségeit, az embernek a munkához való viszonyát, a házasság, a család fejlődésének tendenciáit, az urbanizáció, szabad idő problémáit, az államigazgatás tökéletesítésének módjait, eszközeit. A szerzők ezeken a területeken végzett kutatásaikról számolnak be tanulmányaikban. Bár különbözőképpen fogták fel és oldották meg feladataikat, de mégis feltárták azokat a problémákat, amelyekkel a magyar szociológia napjainkban küzd. A szerzők lényegében három fő kérdés köré csoportosították mondanivalójukat. A társadalom strukturális problémáira Ferge Zsuzsa mutat rá, aki tanulmányában az osztály, réteg szociológiai kérdéseit elemzi, míg Kulcsár Kálmán a politika és a jogszociológia kérdéseivel foglalkozik. Végül kiemelném Pataki Ferenc és Szabó András tanulmányát, amely a szociológia határkérdéseit, illetve a szociálpszichológia és a kri- minálszociológia kérdéseit elemzi. Gáli Sándor HETI FILMJEGYZET A kenguru Tarján Györgyi és Gálffy László, A kenguru főszereplői. Volt egy idő, amikor az idősebbek egy része szinte allergiás tünetekkel reagált, ha a fiatalokról volt. szó. Semmit se szerettek az ifjú nemzedéken. Se a hajviseletüket, se a beszédmodorukat, se a magatartásukat, se a véleményüket a világról, se a munkához való viszonyukat, se a ruházkodásukat. Ma ez az ideges elutasítás már ritkább. Egyre jobban megérti a „felnőtt” társadalom a mai tizen* és huszonéveseket, s egyre inkább felismerik, hogy bár sok hasonló vonása van a fiatal nemzedék tagjainak, mégsem uniformizált és uniformizálható tömeg, amelyben mindenki egyformán huligán, link, csibész és pimasz, ingyenélő. (Mellesleg: a korábbi nagy elutasítások idején is helyesebb lett volna differenciálni, s észrevenni a fiatalok túlnyomó többségére jellemző vonásokat, nem pedig a nem tipikus kisebbségből kiindulva sommásan elítélni mindenkit, aki — önhibáján kívül — még . nem volt elég öreg.) Ez az árnyaltabb, az értékeket és az értéktelentől megkülönböztető és elválasztó társadalmit megítélés a fiatalokról ma már reális összképet ad. Nagyjából leszoktunk arról, hogy pusztán azért, mert valakinek nem a katonaságnál előírt hosszúságú a hajviselete, vagy mert szereti a beatzenét, kijelentsük róla: mihaszna, a komoly társadalom számára értéktelen egyed. Elsősorban a munkájuk után kell megítélni a fiatalokat is, és az kétségtelen, hogy elsöprő többségük becsületesen dolgozik. Hogy eközben nem tagadja meg életkorát, s az ezzel járó vonásokat, azért nem lehet megkövezni. Több magyar film is foglalkozott az utóbbi időben úgynevezett ifjúsági kérdésekkel. Volt köztük egy furcsa-fanyar, zenés burleszk, Bacsó Péter Szikrázó lányok-ja, volt egy komor szociológiai tanulmány, Szörény Rezső Idegen arcok- ja, volt egy hiányos valóságis* meretű, álproblémákba bonyolódó, Mészáros Márta Szabad lélegzet-e, volt szatírizáló mai mese, Palásthy György Egy srác fehér lovon című műve, s volt egy divatos irodalmi ötletek után igazodó, a munkások és munkásfiatalok világát csak kívülről ismerő forgatókönyvre épülő: Csányi Miklós Kenyér és cigaretta című filmje. Ezek vagy kívülről, túl kevés konrét témaismerettel közeledtek a fiatalok problémaköréhez, vagy periferikus jelenségeket nagyítottak fel, vagy pedig egyszerűen sikerületlen, rossz alkotások voltak. A most a mozikba kerülő új film, a kiváló operatőr, Zsombolyai János első rendezése (Bertha Bulcsú regénye alapján készült a forgatókönyv), arra vállalkozik, hogy úgy beszéljen a fiatalokról, ahogyan a fiatalok is beszélnek magukról, maguk is látják magukat. Hőse, Varjú István — azaz a Kánya, ahogy barátai becézik — nem különleges személy. Egyszerű teherautósofőr, küllemre olyan, mint akárhány társa, s a magatartása se sokkal különbözik tőlük. Szereti a jó sört, a csinos lányokat, szereti a haveri társaságot, a jó beatet, szívesen ülne át egy pompás kamionra is az egyhangú fuvarokat zötyköltető ZIL-ről. De ez a nyurga, kis bajszos, hosszú hajú fiú, valami mást is szeret. Szereti a munkáját, ami mégiscsak a legfontosabb az életében. És ez a vonás alapvető tulajdonságává nő a filmben. Nem lesz belőle a munka hőse, nem lesz a sofőrök példaképe, de becsületesen elvégzi, amit rábíznak, s amikor döntenie kell, a maga egyszerű módján a helyes megoldás mellett dönt. S vari benne még valami, ami kiemeli az átlagból: az átlagosnál nagyobb érzékenysége a világ dolgai, embertársainak problémái iránt. Mai fiatal, de abból a sok százezres tömegből, amely látszólag semmi különöset nem csinál, azon túl, hogy rendesen elvégzi a maga munkáját. Életük nem kínál torokszorító izgalmakat, egyesek «zerint lehet érdektelennek if nevezni — de én a magam részéről inkább az ilyen Varjú Istvánokat kedvelem, mint lődörgő, céltalanul lötyögő, életüket végigvegetáló, vagy mondvacsinált problémákon lelkiző, esetleg a bűnözés határán mozgó vagy a határon át is lépő keveseket ebből a nemzedékből. Mert az utóbbiak esetleg „érdekesebb” témák, de a társadalmilag fontosak és meghatározóak mégiscsak a Varjú-félék. A film alkotóitól távol állt, hogy álproblémákba bonyolódva álmélységeket kutassanak, egyszerű dolgot vállaltak, s azt jól és egyszerűen oldották meg. Lehet a mai fiatalokról sokkal súlyosabb mondaniva- lójú filmet is készíteni, de az már egy másik film lesz. A kenguru könnyed hangvétellel, sok zenével, s becsületes művészi megközelítésben akart beszélni néhány alapkérdésről, és ennek a vállalt feladatnak eleget is tett. Csaknem bizonyos, hogy a filmnek nagy sikere lesz az ifjabb — és nemcsak az ifjabb — korosztályok körében, és ezt nem csupán a nagy bőségben elhangzó kitűnő beatzene biztosítja, hanem az, ami a film igazi értéke: alapjában véve igen komoly témákról beszél, de ezeket igényes szórakoztatásba csomagolja. Egy király New Yorkban 1952-ben, a mccarthyzmus tombolásának „fénykorában” távozott Amerikából Charlie Chaplin. Az őt ért támadások, a minden haladó eszmét és személyt üldöző politikai szituáció elviselhetetlen légköre kényszerítik távozásra. Ekkor költözött Svájcba, ahol ma is él. S ekkor fogant meg benne az új film ötlete is, melyet végül csak 1956-ban készít el. Az Egy király New Yorkban ez a film, amely most a Chaplin- sorozatban nálunk is látható. A sztori — ha némi áttétellel is — tulajdonképpen Chaplin kiűzésének története. A főhősben, Shahdov királyban őt kell látnunk, s keserű kicsengésű kalandjaiban is Chaplin viszontagságaira ismerünk. A film egyébként, minden fergeteges humora mellett, a legkeserűbb chaplini alkotás. Illúziókkal és hiedelmekkel számol le, s keserűsége nem utolsó sorban onnan ered, hogy e hiedelmek és illúziók korában magát Chaplint is táplálták. Takács István
