Pest Megyi Hírlap, 1976. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-22 / 18. szám

1976. JANUAR 22., CSÜTÖRTÖK 'iMltw Pest megyei kémények gondozói Megbízható szolgáltatás — korszerű módszerek A Pest megyei Kémény­seprő, Cserépkályhaépítő és Gázszerelő Vállalat számára 1975. a IV. ötéves terv leg­eredményesebb évét jelentet­te. Nyereségük az 1974. évi­nél is 10 százalékkal maga­sabb, több mint 800 ezer fo­rint volt. Mindössze tíz panasz A vállalat kiegészítő tevé­kenységéhez tartozó gázsze­relés tavaly vált hosszú idő óta először nyereségessé. Mint­egy 200 százalékkal növelték ezen a területen a termelési értéket 1974-hez képest. Má­sik építőipari tevékenysé­gük, a cserépkályha-építés a tavalyi év elején igen nehe­zen indult. A kéthónapi ál­lás után román anyaggal megkezdett munka eredmé­nye: a tervhez képest 102 | százalékos teljesítmény. Az olajgondok hatására ismét nagy az érdeklődés a hagyo­mányos tüzelésű cserépkály­hák iránt. A csúcsidőszak­ban a vállalat nem is tudja kielégíteni az igényeket. Az alaptevékenységhez kap­csolódó új szolgáltatásként műszeres csoportot hoztak létre 1975 elején. A csoport a lakosság és a közületek megrendelésére elvégzi a tü­zelőberendezések és a kémé­nyek tűzbiztonsági és tüze­léstechnikai vizsgálatát, és ennek alapján szaktanácsot ad a jobb hatásfokú tüzelés­hez is. A csoport már az első évben 1200 megrendelés alapján 800 ezer forint ér­tékű munkát végzett. Mun­kájuk iránt nagy az érdek­lődés, hiszen méréseik és tanácsuk alapján egy-egy vállalat több tízezer forint értékű tüzelőanyagot taka­ríthat meg. Az elmúlt évben a vállalat alaptevékenységét a megye négyszázbatvanezer kémé­nyének ellátása, gondozása jelentette, nem számítva az évközben épülteket. A kémé­nyekkel kapcsolatos feladato­kat: tisztítást, égetést, füst­nyomáspróbát a tervnek meg­felelően elvégezték. Az év so­rán a panaszok többsége a legnagyobb létszámhiánnyal küszködő budai járásból ered. A központhoz azon­ban mindössze 10 panasz érkezett, s ezek közül az utolsót is orvosolták január 10-ig. A vállalat bérfejlesztése ugyan nem érte el az 1974­ben a központi intézkedé­sek hatására teljesített 9,9 százalékos növekedést, de a tavalyi 7,5 százalékos bérfej­lesztést teljesen önerőből valósították meg. A dolgo­zók havi átlagkeresete 2900 forint, a fizikaiaké ennél va­lamivel magasabb volt. Számítógépes ügyintézés Mi jellemzi majd az V. öt­éves terv éveit? A vállalat dolgozói számá­ra 1976 az első olyan teljes esztendő, amikor már a ta­valy év végén bevezetett 44 órás munkahét általánossá válik. Ennek ellenére az alap- tevékenység továbbfejlődik. A tervidőszak végéig körül­belül 40 ezer új kémény el­készítésére számítanak. A növekvő feladatokat is el tudják majd végezni, hiszen a vállalatnál évek óta elő­ször — a budai járást kivéve — nincs munkaerőhiány. A szakmunkások aránya jelen­leg 86 százalék, s az őszre tervezett 15—20 fővel meg­induló szakmásító tanfolyam után még kedvezőbb lesz. A kéményseprők jelenleg éven­te körülbelül 1600 forint ér­tékű munkaruhát és felszere­lést kapnak, 1976-tól a ru­házat kiegészül egy speciális, egyedi tervezésű esőkabáttal. Korszerűsítik az adminiszt­rációt is. A kémények ellá­tásához mintegy 4 millió adatot kell tárolniuk, s fo­lyamatosan kezelniük. Ezt eddig időszakos munkavál­lalók, diákok, nyugdíjasok végezték, összesen körülbe­lül 150 ezer forint munka­bérért. A 15 ember számára 5 hónapos munkát jelentő nyilvántartást és adminiszt­rációt a VEGYTEX Vállalat­tal kötött szerződés alapján a számítógép 2,5 óra alatt végzi majd el. A kémény­seprő vállalatok közül elő­ször kísérleteznék a könnyen kezelhető, pontos és várha­tóan 30—40 százalékos költ­ségmegtakarítást eredménye­ző gépi adatfeldolgozással. 1975-ben a nyáregyházi ki- rendeltség adminisztrációját kísérletképpen gép végezte. Az idén már vééglegesen a bevált módszert alkalmaz­zák. A következő években a többi kirendeltségek adatai, s végül a vállalati könyvelés és számvitel is folyamatosan mágneses szalagra kerül. A műszeres részleg 1976- ban három helyett két fő­vel, új műhelykocsival, URH-berendezéssel a tervek szerint 1 millió 400 ezer fo­rint értékű munkát végez majd. A cserépkályharészleg ter­melése körülbelül 5 száza­lékkal növekszik. Az alaptevékenységüket 1977- re új profillal kívánják bő­víteni. Egy úgynevezett emissziós csoport kialakítá­sával csatlakoznak a levegő- tisztasági programhoz. A fő­városi példa nyomán a válla­latok levegőszennyezésének pontos mérését akarják meg­oldani. Az elkövetkező időszakban a vállalati termelés évente 4—5 százalékkal fog emelkedni. A vállalati alaptevékenység 1968 óta maximált árai az V. öt­éves tervben sem emelked­nek, színvonala azonban to­vább javul — ígéri a vállalat igazgatója, Kardhordó Endre. Egyszerű recept ? A Pest megyei Kéménysep­rő, Cserépkályhaépítő és Gáz­szerelő Vállalat eredményei önmagukért beszélnek, mégis ide kívánkozik néhány, a vál­lalati keretén1 tűi mutató megjegyzés. A szolgáltatásra „ítélt” vállalatok gyakran nehezen találják föl magu­kat. A fenti példa jól mu­tatja, hogy megfelelő ösz­tönzéssel, jó belső szervezés­sel szinte hiánytalanul eleget lehet tenni a szolgáltatási kötelezettségeknek, sőt meg­fontolt gazdálkodással, a ki­egészítő tevékenységek át­gondolt kialakításával a vál­lalat nyereséges is lehet. Ter­Február 13-án összeül a megyei tanács Napirenden: a végrehajtó bizottság 1975. évi tevékenysége, Pest megye 1976. évi költségvetése és fejlesztési alap terve A februárban összeülő tanácsnak ad majd számot a me­gyei végrehajtó bizottság 1975. évi tevékenységéről és ugyan­ekkor terjeszti elő jóváhagyásra Pest megye 1976. évi költség- vetését és a fejlesztési alap tervét. A tegnap megtartott végrehajtó bizottsági ülésen mindkét előterjesztendő jelentést sokoldalúan, kritikusan és önkriti­kusan vitatták meg a vb tagjai. Értékelte a Pesit megyei Ta­nács végrehajtó bizottsága, hogy a testületnek a fő figyel- ' Sokszínű szemléltető program A Rákóczi-emlékbizottság ülése Szerdán a Hazafias Népfront Országos Tanácsának székhá­zéban Kállai Gyulának, az or­szágos tanács elnökének elnök­lésével ülést tartott a Rákóczi- emlékbizottság. Tagjai — tör­ténészek, művészek, a politi­kai és társadalmi tömegszer­vezetek képviselői — arról a sokszínű, gazdag, ' emlékező, szemléltető programról tanács­koztak, amellyel a magyar tör­ténelem nagy alakja, II. Rá­kóczi Ferenc emlékének adóz­nak. Az ülésen — amelyen körültekintően elemezték a tudományos, a kulturális, va­lamint a nemzetközi albizott­ság formálódó munkatervét — az emlékbizottság állásfogla­lást tett közzé az évforduló megünnepléséről. Állásfoglalás az évforduló megünnepléséről Az idén március 27-én lesz II. Rákóczi Ferenc születésé­nek 300. évfordulója. II. Rá­kóczi Ferenc a függetlenség és a haladás eszméit megteste­sítő, kiemelkedő személyisége a magyar történelemnek. Fel­ismerte és megalkuvás nélkül vállalta a 18. század elején a Magyarország fejlődését szol­gáló történelmi feladatokat, az önálló állam megteremtését és a feudális társadalom korsze­rűsítését. Rákóczi a felkelő jobbágyok élén bontott zászlót az ország függetlenségéért és a fegyvert fogott jobbágyokat felszabadí­totta a földesúri hatalom alól. A nemességre támaszkodott és a vitézi rendre, de bevezette a közteherviselést, és. korlá­tozni kívánta a feudális elő­jogokat. Arra törekedett, hogy fej­lessze az ipart és a kereske­delmet, megteremtse az állan­dó hadsereget, korszerűsítse a közigazgatást és terjessze a műveltséget. Küzdött azért, hogy minden társadalmi erő összefogjon, a szabadságharc­ban biztosítani tudta az akkori Magyarország területén élő kü­lönböző népek együttműködé­sét, türelmi politikájával pe­dig kiküszöbölte a vallási el­lentéteket. Széles körű politi­kai tevékenységet folytatott, tudva azt, hogy egyedül egyet­len nép sem képes kivívni ön­állóságát és nem tud a társa­dalmi haladás útjára lépni. A szabadságharc elbukott a külső segítség hiánya, a belső gazdasági nehézségek és a ne­mesi-rendi ellenzék árulása miatt. A küzdelem ennek elle­nére nem volt hiábavaló, ha­tással volt az egész későbbi fejlődésre. Rákóczi és a sza­badságharc emlékét megőriz­ték nemcsak a magyarok, ha­nem a hajdani Magyarország más népei is. Nevét zászlajuk­ra tűzték a nemzeti függet­lenség és a társadalmi haladás elkötelezett harcosai. Haladó hagyománynak te­kinti Rákóczi tevékenységét a magyar forradalmi munkás- mozgalom és a szocialista Ma­gyarország is. Emléke tiszta és éltető forrása a mai szocialista hazafiságnak és internaciona­lizmusnak, a közösségért való tenniakarásnak, a tántorítha­tatlan haza- és népszeretetnek. E gondolatok jegyében ünne­peljük II. Rákóczi Ferenc szü­letésének 300. évfordulóját — hangzik a Rákóczi-emlékbizott­ság állásfoglalása. met miként sikerült a tanács- törvény s a központi határo­zatok végrehajtására fordíta­ni, a jogszabályokban megha­tározott időszerű, legfóntosaibb társadalmi, politikai és gazda­ságpolitikai célokat megvaló­sítani. Mint mondották, tavaly az MSZMP XI. kongresszusa, majd az országgyűlési képvi­selők megválasztása, az idő­közi tanácstagi választások, hazánk felszabadulásának 30. évfordulója, a tanácsok meg­alakításának 25. évfordulója, a negyedik ötéves terv befeje­zése és az ötödik ötéves terv előkészítése — határozta meg a legfőbb tennivalókat. A megyei végrehajtó bizott­ság huszonegy ülést tartott, amelyen 38 saját fő napiren­det és 112 egyéb ügyet tár­gyalt, 238 határozatot hozott. A vb számot ad a februári tanácsülésen arról, mennyire sikerült a lakosság érdekeit képviselni ezeken az üléseken, hogyan hajtotta végre saját határozatait. A végrehajtó bi­zottság következetesen igye­kezett foglalkozni a lakosságot közelről érintő kérdésekkel, így a többi között a lakás-, a gyermekintézmények építésé­vel, a szolgáltatásokkal, a ta­nácsi vállalatok munkájának ellenőrzésével, az adómorállal, a törvényesség betartásával, a költségvetési tervek végrehaj­tásával, az állami felügyelet gyakorlásával, a tanácsi de­mokráciával, az ügyintézés egyszerűsítésével és még sodr más fontos kérdéssel. Az 1976. évi költségvetés és fejlesztési alap tervének elő­terjesztése előtt értékelik majd a tanácsülésen a ne­gyedik ötéves terv végrehajtá­sát. Mint megállapította a megyei vb, a tervet a megyé­ben kiemelkedő eredménnyel zárták. Ezek az eredmények meghatározzák az előrehala­dás további lehetőségeit. A tanácsok sokat tettek a lakos­ság ellátásának javításáért, a települések gyarapításáért. Az eddigi politikát alkalmazva, az eddigi megtett úton to­vábbhaladva kíván ják tovább gyarapítani a megyét, dina­mikusan fejleszteni a tanácsi gazdálkodást. Szigorúan szám­ba vették az anyagi lehetősé­geket, pontosan felmérték a szükségleteket, mérlegelték a legfontosabb tennivalókat- és ennek szellemében terjesztik elő a megvalósítandó felada­tokat. Ezután is kiemelkedő szerep jut a lakásépítésnek, az iskolák, óvodák, bölcsődék fejlesztésének, a kommunális ellátásnak. Nap- és évszakok szerint Mikor telefonálunk a legtöbbet? Kísérletek a valószinűségszámitás alapján A telefonvonalak nemcsak nálunk, hanem szerte a vilá­gon gyakran túlzsúfoltak. Ha­zai adatok szerint a hívások átlag 50 százalékánál jelez fog­laltat a készülék. Magyaror­szágon egyebek mellett a Posta Kísérleti Intézet kutatja a zsúfoltság csökkentésének módjait. Az intézet matematikai valószínűségszámítás , alapján olyan elméleti modellt dolgoz ki, amelynek gyakorlati alkal­mazásával — ha beválik — pontosan megállapítható, hogy egy túlterhelt telefonközpont bővítésénél hány kapcsolóbe­rendezést célszerű még beállí­tani. A módszer kidolgozásához sok más szempont mellett figyelembe vették a telefon- központoknál a hívások gya­koriságát. Kiderült, hogy dél­előtt telefonálnak a legtöb­ben, de még évszakok sze­rint is eltérés tapasztalható, legzsúfoltabbalk a vonalak az év utolsó negyedében — fő­ként a karácsony körüli na­pokon. Az elméleti modellt — vég­leges elkészülte uttán — ja­vasolni fogiák a postának al­kalmazásra. Minden megyében vannak példák arra, hogy egyes ter­melőszövetkezetek kimagasló, mások pedig az átlagosnál is gyengébb eredményeket ér­nek el. A termelés, a gazdál­kodás színvonalában mutat­kozó különbségek természete­sen hatnak a jövedelemre, a nagyüzem fejlesztési lehetősé­gedre és a tagoknak jutó ré­szesedésre. Kedvezőtlen adottságok hatása Kétségtelen, hogy a mező- gazdaságban a természeti kö­rülmények és a közgazdasági adottságok nem mindenütt egyformák, sőt igen nagy eltéréseket mutatnak. A ked­vezőtlen helyzetű termelőszö­vetkezetek nagyobb ráfordí­tással is kisebb hozamok el­érésére képesek, mint azok, amelyek jó földön és előnyös közgazdasági viszonyok köze­pette gazdálkodnak. S igaz az is, hogy a rossz termőhelyi adottságok csak rendkívül nagy befektetésekkel és csak kismértékben változtathatók meg. A közgazdasági adottsá­gok — például a termelés szerkezete — részben módo­síthatók ugyan, de az alapve­tő gondot, a differenciáltságot ezzel sem lehet megszüntetni. Lehet viszont gondoskodni olyan gazdálkodási feltételek­ről, amelyek módot adnak az indokolatlan jövedelmi kü­lönbségek felszámolására. Téved azonban, aki azt gon­dolja, hogy csak a kedvezőt­len adottságok miatt mutat­nak lényeges eltéréseket a tsz-ek eredményei. Ta­pasztalhatók egymással szom­szédos és ugyanolyan körül­mények között működő gaz­daságok esetében is. Nem szorul magyarázatra, hogy a jó vagy legalábbis megfelelő adottságok ellenére gyenge eredményű szövetkezetek miért esnek más elbírálás alá, mint a hátrányos helyzetűek. S mindezek ismeretében könyen megérthető az is, hogy miért nem lehet függetlenné tenni a tagok jövedelmét a szövetkezet gazdálkodásától. Állami támogatás — mértékkel Agrárpolitikánk nagy gon­dot fordít arra, hogy a lehe­tőség szerint, fokozatosan csökkenjen a különbség a jó és a rossz adottságú tsz-ek- ben elérhető személyes jöve­delem között. A legutóbbi 6—8 év tapasztalatai azt bizo­nyítják, hogy — különféle in­tézkedések hatására — jóval nagyobb ütemben nőtt a ta­gok jövedelme a kedvezőtlen körülmények miatt sok nehéz­séggel küszködő szövetkeze­tekben, mint az erősekben. Most és ezután is tart ez a litikai ókok szükségessé te­szik. Arra azonban nincs mód, hogy ugyanannyi részesedés jusson minden tsz-ben. A különbségek teljes ki- egyenlítésére való törekvés nem vezetne célra, mert ér­dektelenséget szülne azokban a szövetkezetekben, ahol az anyagi ráfordítások, a szakér­telem és a szorgalom a leg­jobban kamatoznak. Ami a népgazdaság szűkös erőforrá­saiból a tsz-ek minél eredmé­nyesebb működésének segíté­sére jut, azt oda ésszerű for­dítani, ahol a legrövidebb idő alatt megtérül. S hogy saját eszközeit és az állam nyújtot­ta hozzájárulást a lehető leg­eredményesebben hasznosítsa a szövetkezet, ahhoz egyebek között a személyes jövede­lemben rejlő ösztönzés is szükséges. Ennek a gazdasági és a már említett társadalom­politikai elvnek az együttes érvényesítése az egyetlen he­lyes megoldás, gyakorlat. Az új szabályozás szerepe Ez a felfogás érvényesül az V. ötéves tervben a mezőgaz­daságra vonatkozó közgázda- sági szabályozó rendszerben is. A cél a termelés hatékony­ságának az eddiginél erőtel­jesebb növelése. Az erre való ösztönzés azonban egyidejű­leg arra is irányul, hogy to­vább mérséklődjék az üzemi i i mészetesen ehhez jól felkeli mérni az igényeket, mint például a műszeres csoport kialakítása előtt tették, és nem szabad idegenkedni a legújabb módszerektől, esz­közöktől sem — ezt a szá­mítógépes adatfeldolgozás pél­dázza. Egyszerűnek tűnik a recept? Legalább e kezdemé­nyezés nyomán más kisvál­lalatok is hasznosítani tud­ják! Lakatos Tamás nem kedvezőtlen adottságúak ugyan, de elmaradtak a fej­lődésben. Ezek az idén és jö­vőre jövedelemkiegészítést és fejlesztési hozzájárulást kap­hatnak, 1978-tól kezdve azon­ban csak fejlesztési hozzájá­rulást. Van intézkedés arra is, hogy az éves támogatási keret tíz százalékát elkülönítetten kell kezelni. Ebből az összeg­ből azok a mezőgazdasági nagyüzemek és erdőgazdasá­gok részesülhetnek, amelyek­nek az adottságai nem kedve­zőtlenek, de eszközellátottsá­guk alacsony, illetőleg korsze­rűtlen. Saját erőből többet Mindezek az intézkedések számottevően hozzájárulnak ahhoz, hogy csökkenjen a kü­lönbség a tsz-ek üzemi, ille­tőleg személyi jövedelme kö­zött. Emellett azonban a mos­toha körülmények között gaz­dálkodó szövetkezetekben is nélkülözhetetlen a vezetés, az üzem- és munkaszervezés tö­kéletesítése, a hozamok lehet­séges növelése és a termelési költségek megvalósítható csökkentése. Ott pedig, ahol a jó vagy közepes adottságok ellenére gazdálkodnak az át­lagosnál gyengébben, minde­nekelőtt a máshol bevált mód­szerek alkalmazásával növel­hető az eredmény, a jövede­lem. Sok függ a közgazdasági szabályozó rendszertől, de nem minden. Maguk a gazda­ságok is rengeteget tehetnek azért, hogy működésük jöve­delmezőbb legyen, s minél előbb megszűnjenek az indo­kolatlan különbségek mind az üzemi, mind a személyes jö­vedelemben. Gulyás Pál meglevő, indokolatlan, különb­ség. A földadó módosítása kö­vetkeztében a tsz-ek 63 szá­zalékában csökken, 5 százalé­kában változatlan marad, 32 százalékában pedig növekszik az adó összege. A kedvezőtlen termelőhelyen gazdálkodzó szövetkezetek továbbra sem fizetnek földadót. A csökkenés az átlagosnál gyengébb, a nö­vekedés pedig az átlagosnál jobb földű gazdaságokat érinti. A jövedelemadó összege az egy főre jutó bruttó jövede­lem szerint alakul. Az átla­gosnál alacsonyabb jövedelmű tsz-ek csaknem félmdlliárd fo­rinttal kevesebb, a magasabb jövedelműek viszont ennyivel több adót fizetnek. Azok a szövetkezetek, amelyekben az egy főre jutó évi jövedelem nem éri el a 26 ezer forintot, jövedelemadót nem fizetnek. Ezen a. jövedelemhatáron fe­lül fokozatosan nagyobb adó­kulcsot alkalmaznak. Államunk ezentúl is nyújt a tsz-eknek különféle támoga­tásokat. A kedvezőtlen adott­ságú szövetkezeitek külön tá­mogatást is kaphatnak az adottságaiknak megfelelő, a mostaninál kedvezőbb terme­lési szerkezet kialakításához. Ezeknek a gazdaságoknak a körét bővíteni nem lehet. A fejlesztési és az árkiegészítő támogatás továbbra is meg­illeti őket, de jövedelem- kiegészítő támogatást csak meghatározott feltételekkel vehetnek igénybe. A kedve­zőtlen adottságú tsz-ek a nem mezőgazdasági tevékenység után fizetendő termelési adó­ból törleszthető támogatást kaphatnak, elemi kár esetén. Vannak tsz-ek, amelyek Tsz gazdálkodás és jövedelem Indokolt és indokolatlan különbségek

Next

/
Oldalképek
Tartalom