Pest Megyi Hírlap, 1976. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-22 / 18. szám

<J(íihm 1976. JANUAR 22., CSÜTÖRTÖK KUSZ Puccskísérlet Panamában VALAMIKOR a szerkesztő­ségekben az a szólás-mondás járta: egy latin-amerikai puccs legfeljebb két sort ér­demel a másnapi lapban. Je­lentéktelen hír, elvégre akad egynémely banánköztársaság, ahöl a hatalomátvételek szá­mát háromjegyű számmal le­het csak kifejezni. Panama azonban a kivételek közé tar­tozik. Éppen azért keltett megle­petést az a szerdai hír, hogy a csatornájáról és a csatorna építése körüli panamájáról annak idején híressé vált kö­zép-amerikai államban kor­mányellenes összeesküvést lepleztek le. Annál is inkább, mert Torrijos tábornok, a Nemzeti Gárda egykori pa­rancsnoka, a jelenlegi mi­niszterelnök rendkívül eltökél­ten 'küzd az ország teljes szu­verenitásáért, a csatornahasz­nálati szerződés felülvizsgála­táért. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK már a múlt században felfe­dezte, milyen stratégiai je­lentősége van a panamai föld­szorosnak. Még inkább nagy fontosságot tulajdonít az USA a Panama-csatornának, amely örökös amerikai birtok. Csak­hogy ez ellen, valamint a csatomaövezetben létesített USA-támaszpont felszámolá­sáért már többször rendkívül éles kampány kezdődött Pa­namában. Igaz. nem is maradt el az amerikai beavatkozás. Aligha tévedünk, ha a most leleplezett összeesküvés mö­gött ismét Washington bizo­nyos köreit keressük. A pana­mai kormány ugyanis egyre türelmetlenebbül szorgalmaz­za a csatorna használatáról korábban kötött egyezmény módosítását. E ez nem áll az amerikai tőkések érdekében. (1964-ben, ugyancsak a csa­torna körül támadt vita hevé­ben. a két ország között át­menetileg " szünetelt a diplo­máciai kapcsolat is). TORRIJOS TÁBORNOKOT Kolumbiában érte a leleole- zett összeesküvés híre. Első nyilatkozatában elmondta: az őrizetbe vett bankárok és (nagybirtokosok Panama nem­zeti érdekei ellen próbáltak fellépni. A másfél milliós or­szág nemzeti érdeke pedig nem lehet más, mint a követ­kezetes ragaszkodás a csator­na ügyében képviselt állás­ponthoz, valamint a már ko­rábban bevezetett szociális re­formok védelme. Kétségtelen, hogy Panama lázadása” rendkívüli módon ingerelte Amerikát. Már a csatornahasználati szerződés­ről folytatott tárgyalásokból is arra lehetett következtetni, hogy Washington szeretné a végsőkig elhúzni az alkut. Ügy látszik, egyesek a vonta­tott eszmecseréknél most cél­ravezetőbb eszközökhöz akar­tak folyamodni: pucesra ké­szülődtek. Rajtavesztettek. CSAK RÖVIDEN... MORO kijelölt olasz mi­niszterelnök szerdán befejezte kormányalakítási tárgyalásai­nak második szakaszát is. A második szakasz sem hozott döntést. SZERDÁRA virradó éjjel az olasz kormány elrendelte a pénzpiacok meghatározatlan időre szóló azonnali bezárá­sát, más szóval időlegesen szünetelteti a líra adás-véte­lét. FORD elnök szerdán a kongresszus elé terjesztette az Egyesült Államok költség- vetését az októberben kezdődő új pénzügyi évre. A javaslat 394 milliárd dollár kiadással számol, a hiány 43 milliárd. A költségvetés egynegyedét kitevő katonai kiadások je­lentős emelkedést mutatnak. AMERIKAI hivatalos sze­mélyiségek kedden fenntar­tással fogadták azt a spanyol igényt, hogy az amerikai— spanyol támaszpontegyezmény megúiítása fejében az Egye­sült Államok és a NATO kös­sön „védelmi egyezményt” Spanyolországgal. ANGOLA Az MPLA csapatainak újabb sikerei Az Angolai Népi Felszaba­dítást Mozgalom rádióközle­ményben jelentette be, hogy a szakadár szervezeteket tá­mogató Zaire területéről va­sárnap három vadászbombázó Cazombo és Lumbala angolai városok fölé repült és bom­bákat szórt le. A támadásnak két halálos áldozata volt. A közlemény a továbbiak­ban az MPLA csapatainak az ország különböző területein elért újabb sikereiről számol be: az északi fronton elfog­lalták Sanza Pombo városát, az Ambriztól keletre fekvő területen szintén visszavonu­lásra késztették az ellenség erőit, Luandától délre pedig birtokba vették Cela, Santa Comba és Amboiva városát. A szovjet afro-ázsiai szoli­daritási bizottság elhatározta, hogy anyagi támogatást nyújt az Angolai Népi Felszabadítá- si Mozgalomnak. A segélyak­ció keretében gyógyszereket és élelmiszert küldenek az angolai fővárosba. PORTUGÁLIA A PKP visszautasította az új reakciós propagandát Megkezdődtek a tárgyalások a tavaly márciusi politikai szerződés felülvizsgálatáról Szerdán Lisszabonban meg­kezdődtek a tárgyalások egy­részt a fegyveres erők moz­galmának öttagú küldöttsége, másrészt a nagypártok kül­döttséged között annak a poli­tikai szerződésnek a felül- I vizsgálatáról, amelyet a pár- j tok vezetői tavaly március- | ban közöltek az MFA-val. A ; Belem-palotában az MFA j küldöttsége elsőnek a szocia- j lista párt delegációját fogadta. | Az ideiglenes kormány szer­dán rendeletileg maximálta a friss és fagyasztott marhahús árát, miután a nagyarányú áremelkedések nyomán tá­madt országos elégedetlenség már korábban arra kényszerí­tette, hogy ígéretet tegyen az alapvető élelmiszerek áránál: befagyasztására. A Portugál Kommunista Párt visszautasította a no­vember 25-i katonai zendülés­ről kiadott vizsgálati jelentés nyomán kibontakozott új reakciós propagandát, de egy­ben hangsúlyozta, hogy nincs szükség megint hoszas pole­mizálásra, inkább a népi erők összefogására. A jobboldali Demokratikus Néppárt üdvö­zölte a jelentést. A PKP Politikai Bizottsága kedden este kiadott állásfog­lalásában hangsúlyozta, hogy a párt már az ötödik ideigle­nes kormány idején, majd a novemberi események alkal­mával sikraszállt a válság tárgyalásos, politikai megol­dása mellett. A PKP szünte­lenül az MFA különböző áramlatainak közelítésére és újraegyesítésére törekedett és óvott a katonai konfrontáció veszélyétől. Most, egy olyan pillanatban, amikor erősödik a kommunistaellenes kam­pány és büntetlenül elszapo­rodtak a PKP elleni terror- cselekmények, a kommunisták elvetnek minden spekulációt a novemberi eseményekről szóló előzetes jelentéssel kap­csolatban, A PKP nem hagyja magát belerántani a reakció provokatív szándékú polémiá­jába, hanem az a véleménye, hogy a reakciós hisztériával a népi erőknek az igazságot, a józanságot, az egységet és összeforrottságot kell szembe­szegezniük. ★ Véres összetűzések robban­tak ki szerda délután Lissza­bonban, amikor rendőri erő­ket vetettek be a belvárosi üzletek kétórás sztrájkot tar­tó alkalmazottai ellen. Egy 25 éves fiatalember, akit lőtt sebekkel szállítottak kórházba, belehalt sérüléseibe. A rend­őrök és a tüntetők összecsa­pása után még hat személyt — köztük egy rendőrt — ápolnak súlyos sérülésekkel a lisszaboni kórházakban. LIBANON Szíriái közvetítő kísérlet Kedd este és szerda hajnal­ban folytatódtak a heves ösz- szecsapások Libanonban a jobboldali és baloldali erők fegyveres alakulatai között. Az elmúlt 24 órában a har­cokban kétszázan vesztették életüket. Január 1-e óta a li­banoni polgárháború 2050 ha­lálos áldozatot követelt. A libanoni rendőrség szóvi­vője kedd este hangoztatta, hogy az ország nagy részévei megszakadt az összeköttetés. Hozzáfűzte, a jelek arra mu­tatnak, hogy a baloldali erők az ország déli területein kí­vül ellenőrzésük alá vonták az északi és keleti térség leg­nagyobb részét is. Hozzáfűzte, hogy Bejrut különböző ne­gyedeiben a fegyveres csopor­tok válogatás nélkül túszokat ejtenek és közülük sokat a helyszínen agyonlőnek. Az AP szerint a jobboldali csoportok a partvidéken, a Bejrut és Tripoli között húzó­dó hegyvidéken és a főváros egyes negyedeiben összponto­sítják erőiket. Mint az AP jelenti, Cha- moun belügyminisztert, a li­banoni jobboldal egyik vezér­alakját kedd este Bejrút déli negyedében levő lakhelyéről helikopteren biztonságosabb helyre szállították. A város­negyedet ugyanis a baloldali erők tartják tűz alatt. Bejrútban bejelentették, hogy Husszein jordániai ki­rály fontos üzenetet intézett Chamoun belügyminiszterhez. Üzenetében a király arra kér­te a belügyminisztert, fogad­ja el és könnyítse meg a Szí­riái fél közvetítő kísérleteit. Magas rangú szíriai kül­döttség érkezett szerdán a li­banoni fővárosba, hogy tár­gyalásokat folytasson a liba­noni vezetőkkel a válság ren­dezéséről. A küldöttséget Ab­del Halim Khaddam szíriai miniszterelnök-helyettes, kül­MADRID Rohamrendőrök a tüntetők eilen Gurnibo tokkal, könnygáz­gránátokkal és füstbombákkal támadtak rá rohamrendőrök kedden Madridban a minisz­terelnöki hivatal elé felvonuló tüntetőkre. Az estére tervezett nagyszabású tömegdemonstrá­ciót a két nagy ellenzéki tö­mörülés — a Demokratikus Platform és a Demokratikus Tanács szervezte a spanyol- országi sztrájkhullám támoga­tására, a bérkorlátozások megszüntetése, a teljes am­nesztia és a politikai szabad­ságjogok biztosítása érdeké­ben. Bár a hatóságok előzőleg betiltották az akciót, a város különböző részéből körülbelül nyolcezer tüntető próbált a kordonon keresztül a Madrid központjában levő miniszter- elnöki palota elé jutni. Egy órával a tervezett tüntetés előtt bezártál: a környék üz­letei és éttermei, lezárták a közelben levő metróállomást, és a rendőrség csak azokat engedte át a kordonon, akik igazolni tudták, hogy hivata­los ügyben járnak. A kitűzött időpont — este 8 óra — után nem sokkal több ezer felvonuló összecsapott a biztonsági erőkkel. Hivatalos források szerint a rendőrség hét személyt letartóztatott. Egy másik, több száz fős csoport az egyik közeli tér felé vonult, de a rohamrend­őrség őket is szétkergette. A jelentések szerint a rendőrök az összetűzésekben nem tettek különbséget, ütöttek minden- leit, akit értek. A SZOVJETUNIÓBAN ja­nuár 20-án a kozmikus térség további kutatása céljából Föld körüli pályára bocsátot­ták a Kozmosz—789 mestersé­ges holdat. ügyminiszter vezeti, tagjai: Hikomat Sehabi vezérőrnagy, a szíriai fegyveres erők ve­zérkari főnöke és Nadzsi Dzsamil vezérőrnagy, a légi­erő főparancsnoka. A küldött­séget nyomban megérkezése után fogadta Frangié libanoni elnök. Hírek szerint a szíriai küldöttség elsőrendű feladatá­nak a hatékony tűzszünet lét­rehozását tekinti, hogy ezál­tal megteremtsék a megfelelő légkört a politikai rendezés­hez. Kamal Dzsumblatt, a li­banoni baloldali erők egyik vezetője úgy nyilatkozott, hogy a politikai rendezésre vonatkozó szíriai terv lénye­ge a parlamenti képviselői mandátumok újrafelosztása a muzulmán és a keresztény politikusok között — a lakos­ság összetételét reálisabban tükröző arányban. ROMA De Miirüno-Berlingucr találkozó Szerdán találkozott és hosz- szú megbeszélést folytatott egymással De Martino, az Olasz Szocialista Pánt és Ber- linguer, az OKP főtitkára. Mindkét fél megerősítette azt az állásfoglalását, hogy el kell kerülni a parlament felosztá­sát, majd megvitatták a poli­tikai és gazdasági helyzetet, a tennivalókat. Rövid eszmecse­rét folytattak a nyugat-euró­pai kommunisták és szocialis­ták kapcsolatáról általában (a Szocialista Intemacionálé leg­utóbbi ülése fényében). A megvitatott témák között sóik kérdésben lényeges nézetazo­nosság mutatkozott a felek kö­zött, más kérdésekben viszont további elmélyült vizsgálat szükségességére derült fény. Enyhülés és kereskedelem Az 1975 nyarán Helsinki­ben aláírt záróokmány az Európai Biztonsági és Együtt­működési Értekezlet kerek kétéves munkájának végére tett pontot, de minit a nem­zetközi élet megfigyelői he­lyesen állapították meg, el is indított egy új szakaszt, az együttműködés szakaszát. Ennek az együttműködésnek igen fontos területe a gazda­ság. Maga a záróokmány is abból indul ki, hogy a „ke­reskedelem, az ipar, a tudo­mány és a technika, a környe­zetvédelem és a gazdasági te­vékenység más területein fo­lyó együttműködés fejleszté­sére irányuló erőfeszítések hozzájárulnak Európa és az egész világ békéjének és biz­tonságának a megszilárdításá­hoz”. A nemzetközi kereskede­lem. az országok közti széles körű gazdasági együttműkö­dési fontos eleme a világ bé­kéjének: Veszélyes illúzió len­ne azonban azt hinni, hogy a kereskedelmi-gazdasági kap­csolatok önmagukban képesek a békét biztosítani. Az igaz­ság az, hogy ilyen kapcsolatok létre se jöhetnek, ha a politi­kai viszonyokat a konfortá- ció, az ellenségeskedés vagy éppen a háborús fenyegetések jellemzik. A gazdasági kap­csolatok élénkülését tehát meg kell előznie a politikai eny­hülésnek. A hidegháborús korszak negvedszázados dicstelen tör­ténete számtalan oéldát hozott arra, hogy a politikai ellenté­tek so’.cszor évszázadokra visz- szatekintő hagyományos ke­reskedelmi kapcsolatokat sza­kítottak meg. Ez súlyos követ­kezményekkel járt, s oda ve­zetett, hogy amikor az enyhü­lés politikája egy ünnepélye­sen aláírt, politikai szándéko­kat tartalmazó dokumentum­ban is kifejezést nyert, magá­nak a dokumentumnak kellett megállapítania, hogy „a részt vevő államok közötti ke­reskedelem volumene és szer­kezete nem minden esetben felel meg gazdasági, valamint A megosztott Argentína Az új esztendő elején tovább sokasodnak a baljós jelek Ar­gentínában. Dél_Amerika második legnagyobb országában na­pi 24 órán át vibrál a feszültség: szinte mindennapra jut né­hány valóságos vagy politikai robbanás. December közepén a légierő egy csoportjának zendülése kavarta fel a kedélyeket, most a látványos, de rejtélyes kormányváltozás. Isabel Perón elnökasszony néhány nappal ezelőtt felkér­te kabinetjének valamennyi tagját, nyújtsa be lemondását. Ez meg is történt és még ugyanazon a napon kiderült, hogy a nyolctagú kormányban nem kevesebb, mint öt tárca cserélt gazdát. A megfigyelők világszerte azonnal nekiláttak, hogy a döntés mögött kirajzolják a hátteret, ez azonban még a Bue­nos Aires-i Rózsaszínű Háziba, az elnöki rezidenciába bejára­tos bennfenteseknek sem sikerült. Ügy tűnik, nem is sikerülhet. Egyre valószínűbb az a fel-' tételezés, hogy a rapszodikus személycserék újabb kétségbe­esett manőverezést jelentenek olyan helyzetben, amelyben — igazi cselekvés híján — az elnökasszony legalább a cselekvés látszatát szeretné megteremteni. A körülmények egyre rosszabbak. Az ország pénzét vi­szonylag rövid idő alatt tizenötször értékelték le — ez aligha­nem éppoly szomorú világrekordnak számít, mint az a tény, hogy a megé’hetési költségek egyetlen éven belül 380 (!) szá­zalékkal emelkedtek. A katasztrófa árnyéka éppoly nyomasz­tóan terül rá a politikai porondra, mint a gazdasági életre. A kormánypártot adó perónista mozgalom, amelyet kizá­rólag Juan Domingo Perón tábornok markáns személye egye­sített, elemeire hullott szét. A mozgalom radikális balszárnya, pontosabban: ultrabalos szárnya már régebben otthagyta a legális formációt, a Juszticialista Pártot és elsősorban a Mon- toneros és az ERP nevű fegyveres gerillamozgalmakban tö­mörül. Tevékenységük és a hírhedt AAA nevű antikommunis- ta terrorszervezet öldöklése napi öt politikai gyilkosságot je­lent Argentínában. Az úgynevezett autentikuson csoportját kizárták a párt­ból — pedig ennek tagjai csak a mozgalom által 1973-ban meghirdetett haladó polgári reformokat kérték számon a ve­zetéstől. A megmaradt párton belül elkeseredett harcot vívnak az úgvnevezett vertikálisok, akik egyszerűen a hűség jegyé­ben támogatják Perón özvegyének országlását — és a parla­mentben immár 61 képviselőt felvonultató antivertikálisok, akik az országban is, a pártban is igazi változásokat követel­nék. Megosztott Argentina két hagyományosan legnagyobb erő­központja, a hadsereg és a szakszervezeti mozgalom is. Pedig ez utóbbi a nyáron bebizonyította, milyen hatalmas erő felett rendelkezik, ha összefog: sikerült megakadályoznia Lopez Re- ga exminiszter szó1 ső j óbból d a 1 i szervezkedését. Ami a hadse­reget Illeti, nemcsak a fegyvernemek között dúlnak a régi el­lentétek, hanem azok között, akik azonnali puccsot, valamint akik türelmet hirdetnek. Az egyetlen igazán egységes erő, a kommunista párt minden megnyilatkozásában hangsúlyozza, hogy a jelenlegi vezetés tehetetlensége ellenére sem az erőszakos hatalomvál­tás a kiút. A megoldás csak minden haladó erő igazi, aktív összefogása lehet — vallja az AKP. A rübicon nem a pero- nisták és nem peronisták között húzódik, hanem a demokrá­cia és a reakció hívei között. Harmat Endre tudományos, műszaki fejlett­ségük jelenlegi szintje által nyújtott lehetőségeknek". Az úgynevezett kelet—nyu­gati kereskedelem még nem minősíthető fejlettnek, még mindig nem ismerj ült eléggé egymás lehetőségeit, egymás problémáit. Azt sem lehet ál­lítani, hogy a m,i külkereske­delmünk, vállalataink — a ma már közvetlenebb piaci kapcsolatokkal rendelkező ipari vállalatokat is ide értve — olyan mértékben tudnának alkalmazkodni a gyorsan vál­tozó piaci fettételekhez, ahogy ezt az ottani piacok termé­szete megkívánja. Ez nemcsak a gondolkodás, a félfogás változását kívánja, hanem bizonyos szervezeti in­tézkedéseket, sőt anyagi áldo­zatokat is. Azt is tudomásul kell venni, hogy a tőkés pia­cok természete is megválto­zott. Nemcsak arról van szó, hogy a régi, megszokott, ,,ha­gyományos” cikkeink már nem mindig helyezhetők el, hanem arról is, hogy a piacok, különösen a sokát ígérő fej­lődő iparágak igényére orien­tált oiacok rendkívül szerve­zettek, specializáltak. Ide csak az úgynevezett ipari ko­operáció módszereivel jutha­tunk be. Nem véletlen, hogv ennek a kérdésnek a helsinki záróokmány is megkülönböz­tetett figyelmet szentelt. Nem kis feladatról van szó. Elvég­zésére sok erőt, fáradságot, anyagi és szellemi befektetést kell szentelnünk és még gyors eredményeket sem várhatunk. Mindezek a feladatok azon­ban csak akkor végezhetők el, ha az enyhülés politikája kö­vetkezetesen érvényesül. A lé­nyeges akadály ugyanis poli­tikai természetű. Ez abban van, hogy nyugati partnereink egy része még ma is tagadja, hogy az úgynevezett „terv­gazdálkodású” és „piaci gaz­dálkodású” országok között lehetséges normális kereske­delem. Ebből kiindulva azután hátrányosan megkülönböztető feltételeket akarnak a szocia­lista országokra kényszeríteni. Emögött egyrészt a régi hi­degháborús politika áll, más­részt pedig az a szándék, hogy egy vélt erősebb tárgyalási pozícióból kiindulva saját fel­tételeiket diktálják a szocia­lista országoknak.. A statisztikai adatok való- baxi azt mutatják, hogy a nyu­gat-európai országok xeresxe- uelmében a kelet-európai or­szágos: részesedése kisebb, mint a nyugat-európai orszá­gos részesedése az úgyneve­zett kelet-európai országok kereskedelmében. Azok, akii: ebből valamiféle eróhelyzeitre következtetnek, elfeledkeznek néhány fontos körülményről. Az egyik az, hogy ez a helyzet a fejlett tőkésországok mes­terséges elzárkózó politikájá­nak következménye, amely gyorsan megváltozik, ha ma­ga az elzárkózó politika meg­szűnik. A másik, hogy a szo­cialista országok töretlen gaz­dasági fejlődése, tervgazdál­kodási rendszerünk nyújtotta biztonság olyan erő, hogy ne mondjuk „adu”, amit a józa­nul mérlegelő tőkés kereske­delempolitikusok nem hagy­hatnak figyelmen kívül. Nyerges János

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom