Pest Megyi Hírlap, 1976. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-20 / 16. szám

%Műav 1976. JANUAR 20., KEDD Logopédiai tükör Beszédja vító foglalkozások Ócsán — Palika, mondd utánam: Kati! — Kati. v — Káka. — Káka. — Vigyázz, hogy veszel le­vegőt ! A két szótagú szavak­nál kisebb lélegzetet végy, a három szótagúaknál nagyob­bat! S a kisfiú, miközben a sza­vakat, a rövid mondatokat mondja, karját lendíti, ahor gyan a karmesterek. A helyes lélegzetvételt és a kiejtést karmozgással segíti. Tavaly októberben — Sanyika, te pedig mondd el azt a szép verset, amit ta­nultunk! Felhangzik Weöres Sándor Bóbita című verseskötetéből egy kedves gyermekvers. Ócsán, az Egressy Gábor Mű­velődési Ház egyik helyiségé­ben Kristóf Mária gyógypeda­gógus beszédhibás gyerekek­kel foglalkozik. Az egyik da- dogós kisfiú mondta el most „házifeladatá't”. — Tavaly októberben kez­dődött Ócsán a logopédia­tanfolyam —• tájékoztat a fog­lalkozás szünetében Kristóf Mária. — A dadogó, illetve pösze gyerekek beszédhibáit javítjuk ezeken a foglalkozá­sokon. — Hány gyerek jár a tan­folyamra? — Tizenhét alsótagozatos. Tizenöt pöszeség, kettő dado­gás miatt. Heti hat, órában foglalkozom a gyerekekkel. — Hogyan válogatta ki őket? — Szeptemberben, a tanév elején az általános iskola alsó tagozatán körülbelül 360 gye­reket vizsgáltam meg. A gye­rekeknél három jelentős be­szédhiba fordul elő a leg­gyakrabban. Hibásan ejti a hangot, kihagyja a hangot, vagy pedig torzítja. Mindhá­rom a pöszeség jele. — Mi okozza ezeket a hibá­kat? — Több oka lehet. Az öröklött beszédhiba mellett születési sérülés, rossz be­szédpélda, pszichikai ok is. — Hány gyerek vesz részt egyszerre egy-egy foglalko­záson? • A súlyosságtól függően — A beszédhiba súlyossá­gától függően osztom be a gyerekeket. Van olyan cso­port, amelyikben négyen van­nak, s van olyan gyerek, aki­vel egyénileg kell foglalkozni. Egy foglalkozás, ugyanúgy, mint a tanítási óra 45 percig tart. — A beszédhibás gyerekek szülei nem idegenkedtek a tanfolyamtól? — Minden szülővel igye­keztünk megértetni a beszéd­hiba javításának fontosságát. Egyenként beszéltünk velük. Eltemették Hornos Györgyöt Megrendültén vettek végső búcsút Hámos György Kos­suth- és József Attila-díjas író­tól, kritikustól, a Filmvilág főszerkesztőjétől írótársai, új­ságírók, kritikusok, az irodal­mi és művészeti élet nagy szá­mú képviselői, barátai és a hozzátartozók hétfőn a Far­kasréti temető ravatalozójá­ban. *■ A koszorúkkal övezett rava­talnál a Magyar írók Szövetsé­ge névében Jovanovics Miklós, az Élet és Irodalom főszerkesz­tője búcsúbeszédében méltatta Hámos György munkásságát. Hangsúlyozta: tevékeny, sok­oldalú ember volt, aki csodá­latra méltó könnyedséggel ka­lauzolta el olvasóit a könyvek, a színház, a film világába. A közönség nyelvén beszélt, azt akarta, hogy, minél többen megértsék. Ifjú korától halá­láig magas színvonalon művel­te az újságszerkesztés tudomá­nyát, írt verseket, elbeszélése­ket, kritikai tanulmányokat, sikerei voltak a drámai műfa­jokban, is.. Nagy felfedező volt — mondotta —:. aki- mindig szeretettel vizsgálta egyetlen hatalmas témáját — az életet, s különleges képessége volt ah­hoz, hogy a jelenségeket tel­jességében lássa. A Filmművészeti Szövetség, a Lapkiadó Vállalat és a Film­világ szerkesztősége nevében Hegedűs Zoltán író, mondott beszédet, meleg szavakkal méltatta Hámos György írói és emberi értékeit. Ezután felmérő lapot töltöt­tünk ki a gyerekekről, ezek­nek a családi, főleg egészség- ügyi adatoknak, valamint a vizsgálatainknak alapján ala­kult ki a teljes kép, így hatá­roztuk meg a foglalkozások tematikáját. Mindössze egy szülő akadt, aki nem jött el a beszélgetésre, s a gyereke sem jár a tanfolyamra. — És az óvodás korú gye­rekek? — Éppen ma kezdődött az ő tanfolyamuk. Heti öt órá­ban, tizenegy óvodással fog­lalkozom. Sajnos, egyre több a beszédhibás gyerek az óvo­dában és az iskolában egyaránt. — Ez a munka pedagógiai tevékenység. Miért nem az is­kolában tartják a tanfolya­mot? — Helyhiány miatt. Földiné Hajdú Anna, a művelődési ház igazgatója sietett a segít­ségünkre és adott termet szá­munkra. Természetesen az anyagi feltételeket az iskola biztosítja. Logopédiai tükröt, játékokat, venseskönyveket, segédanyagokat vásárolt. — Milyen célt szolgál a tükör? — A pöszeség megszünteté­sére a különböző hangképző gyakorlatokat tükör előtt vé­gezzük a gyerekekkel. Lottójáték — És a játékok? — Ha a gyerek a foglalko­záson elfáradt, játékkal segí­tünk, de gyakorlás közben is szoktunk megoldani1 játékos feladatokat. Itt van /például ez a kép-lottójáték. Ezéken a kis papírdarabkákon különböző tárgyak láthatók. A gyereknek az a feladata, hogy a kis ké­peket a megfelelő helyre rak­ja ki. Játék közben megne­vezi a tárgyat, én ellenőrzőm a kiejtést, a hangképzést és javítom az esetleges hibákat. Aztán mondatokat is kell ké­pezni a kiejtett szavakkal... Gyere csak ide, Sanyika! Ugye ismered ezt a játékot? — Igen. / — Hát akkor most játszani fogunk. És a kis Sanyika játszani kezd. Válogatja a kis képeket, szavakat, mondatokat mond, a tanárnő nagy türelemmel javítja a hibákat. Folyik az óra tovább. Kiss György Mihály TV-FIGYELO NEM KRIMI VOLT. Akik sza­bályos krimit vártak, azaz olyan történetet, amelynek vé­gén kiderül ki a bűnös, talán csalódtak szombat este a Meinberg-eset vetítése után. Ez az NSZK-film azonban nem kriminek készült, nem azzal acéllal csinálták, hogy látványos eszközökkel össze­foglaljon . egy bűnügyet. A Meinberg-eset a nyugatnémet igazságszolgáltatás visszássá­gait tette szóvá, leplezte le az elkapkodott, felületes nyomo­zástól az igazságtalan ítéletig. R. A. Stemmle, a film írója és rendezője valójában tehát társadalmi problematikájú eseményt vitt vászonra. Ezért lett érdekesebb, tartalmasabb, mint a szokvány krimi, s ezért nem fontos igazán, ki volt a tényleges bűnös, a gyilkos. az Átalakult riport. Rendszeresen nézem Heltai András és Lukács Lóránt hosz- szú riportját Ameri Icáról — va­sárnap már a negyedik részt vetítették —, s nem értem, hogy a jó kezdet után miért alakult át. Miért lett az ígé­retes vállalkozásból szabvány riport? Mindannyian emlék­szünk rá, a sorozat azzal kez­dődött, hogy körüljárt két olyan fontos társadalmi prob­lémakört, mint a négerek és az indiánok ügye. Különösen az utóbbi volt számunkra ér­dekes^ tekintve, hogy az in­diánokról általában keveseb­bet tudunk, mint a négerek­ről. Tele volt ez a riport iz­galmas újdonságokkal, látni­valókkal. Aztán valami történt és az oknyomozó-felfedező, elgon­dolkoztató riport közönséges útifilmmé változott. Vasárnap már- úgy rohantunk végig Ka. lifornián, szinte megállás nél­kül, mint egy turistaút részt­vevői. Egy pillantás ide, egy pillantás oda, egy szó erről, egy szó arról, jobbára Kali­fornia nagy közhelyeiről, a filmgyárakról és a filmsztá­rokról, a környezetet fenyege­tő iparosodásról. Ennyi jutott a múlt századi magyar bor­termelőre, bizonyos Haraszty- ra is, aki a szőlőtermelést ezen a tájon meghonosította. S még az a néhány szó sem úttörő jelentőségű munkáját méltatta elsősorban, hanem — egyébként tényleg érdekes — házasságával foglalkozott. A sorozatnak, ha jól tudom még nincs vége. De az már biztos, hogy jó néhány lehe­tőségét elmulasztotta. -Kali­forniával kapcsolatban feltét­lenül. LANGYOS VASÁRNAP ESTÉK. A televízió műsorá­nak hosszú idő óta a legbi­zonytalanabb és legmegoldat­lanabb pontja a hétvége, a szombat-vasárnap. Néha ugyan hónapok eltelnek úgy, hogy ez nem tűnik föl. Job­bára a sorozatoknak köszön­hetően: a vasárnapokon ezek segítettek. Ha volt sorozat, nem éreztük üresnek a mű­sort, de ha nem volt — mint most —, rögtön egyhangúvá, szürkévé, unalmassá vált a vasárnap. A Delta például mindig érdekes, jó műsor. Ha azonban utána egy másik, jel­lege szerint szintén Ismeret- terjesztő anyag következik, mint a Kaliforniai kaleidosz­kóp, a néző joggal kérj szá­mon a változatosságot. Az egyhangúságot persze felold­hatta volna egy jól sikerült Önök kérték ... műsor. Csak hogy vasárnap még ez is jó­val gyengébb volt, mint más­kor. Ahogy mondani szokták: szegény embert még az ág' is húzza... Csontos Magda Hetven göl hétsávos keretben Régi (iirkmén szőnyegek az Iparművészeti Múzeum kiállításán A régi Türkméniában, főleg a szép, vörös színű színű sző­nyegeket készítő tekke-türk- mén törzsbelieknél, ha vala­kinek lánya született, meg­gazdagodott emberként köszön­tötték. Igaz, volt egy másik szólás-mondás is, hogy a szűz értéke víz és szalma. A meny­asszonyért nagyon jelentős summát kellett a vőlegénynek és családjának kifizetnie, s ezzel a lány szülei rendelkez­tek, de nagyon rövid ideig örülhettek az így szerzett pénznek, mert a hagyományok szerint a férjhez menő lány­nyal tisztességes hozományt kellett adni. Ezt szigorú szo­kások szabályozták, és ennek eleget nem tenni nagy szé­gyent jelentett. Váltságpénz és hozomány A lányokért adandó váltság­pénz (kálim) és a hozomány rendszerint egyenlő volt egy­mással. Ez nem is lehetett másként, mivel a tehetős csa­ládok nagyon restellték, ha nem tudtak a lányukkal ele­gendő hozományt adni. A fiú szülei addig elő sem hozakod­tak a lánykéréssel, amíg a ká­lim össze nem gyűlt. A szo­kást a türkmén nők követe­lésére a szovjet hatalom töröl­te el, de a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalomig a vált­ságpénz nagyon sok szerelmet tett tönkre. Rengeteg keserű­séget okozott a türkmén fiata­loknak, mivel a szegény pász­torok, földművesek családja sok esetben nem tudta a ka- iimot összegyűjteni, és sok fiatal férfi élte életét feleség nélkül. Ha a szegény családok lá­nyai nem tudták a hozományt előteremteni, akkor a szoká­sok előírta tárgyakat kölcsön kérték. Később a fiatalasszony éjnek idején nagy titokban vit­te vissza az eredeti tulajdo­nosaiknak ezeket a holmikat, de -nem-tetté ki magát a gaz­dagabb rokonok gúnyolódó és csípős megjegyzéseinek. De vajon miért érdekes mind­erről beszélni az Iparművészeti Múzeum Régi türkmén sző­nyegek című kiállításának be­mutatása alkalmával? Azért, mert a türkmén állattenyész­tő családok lányainak az es­küvőkor kapott hozományának legértékesebb darabjai a sző­nyegek voltak, és ezek a rend­kívül értékes és ritka keleti szőnyegek ma a múzeumi ki­állítás legszebb darabjai. Engszi a jurtaajtóban Nézzük meg együtt, hogy egy tehetős türkmén család 1907-ben milyen szőnyeget adott lányainak hozományba. A kelengye elengedhetetlen tartozéka volt egy nagy sző­nyeg, ezt általában ünnepi al­kalmakkor használták, ezen étkeztek és tanyáztak. A sző­nyeget nem méterre mérték, MEGYEI DONTO DUNAKESZIN Munkásfiatalok III. országos versmondóversenye hanem úgy értékelték, hogy hány gölös (a göl az _ illető türkmén törzs címerszerű min­tázata). Ha a szőnyegen het­ven göl volt, az pompás sző­nyegnek számított, és ha a ke­rete hét díszes sávból állott, akkor az művészileg is töké­letes volt. Az ilyen nagy és díszes szőnyeg nem volt olcsó, mert már 1907-ben 30—35 tu- mamba (pezsa eredetű pénz­egység) került. Ez az összeg számunkra nem sokat mondó, sokkal többet mond az, hogy ezért a 30—35 tumanért ab­ban az időben 10—12 borjas te­henet lehetett vásárolni. A hozomány másik legje­lentősebb tárgya az engszi ne­vű szőnyeg volt, mely tulaj­donképpen a türkméneknél jurtaajtófüggöny volt. E sző­nyeg jósága, díszes mintázata és finomsága a többi sátorfel­szerelési kellékkel együtt je­lezte a gazda vagyoni és tár­sadalmi helyzetét. A másik jellegzetes, jurtát díszítő holmi a kapunuk volt. Ez a szépen mitázott ajtódra­péria, amit a két oldalán lógó kötőzsinórral erősítettek fel az ajtófélfára. Ugyancsak a jur­tát csinosította a régies min­tázatú erős szövött kötélsáv, a jolami. A 13—15 méter hosszú és némelykor ötven centimé­ter széles kötélsáv a kör alakú jurta (sátor) testét fogta kö­rül és rögzítette azt. Szekrény helyett zsák Kapott még a menyasszony tűzhelyet körülövező U alakú szőnyeget. Mint minden ázsiai nép — a türkmén is — nagy becsben tartotta a tüzet, és ezt juttatta kifejezésre az od- zsakbasi, azaz a tűzhelyet dí­szítő szőnyeg használatával. A hozomány elmaradhatatlan ré­sze volt a kisebb és nágyobb szőnyegzsákok hagyományok által előírt mennyisége. Ez legkevesebb négy lehetett, de gazdag türkmén családok nyolc-tíz darabot Is adtak férj- hezmenő lányuknak. A kisebb szőnyegtáska neve torba, a nagyobb neve csgvál. Ezeket a csodálatos kivitelezésű sző­nyegtáskákat, melyek a szek­rényt és a ládákat pótolták, a színe után nevezték el, pél­dául kizilcsoval-nak, azaz vö­rös szőnyegtáskának. A jurta belsejében — a sátor tartó­vázát képező farácsokon — legalább négy szőnyegtáska ló­gott. Mindent egybevetve a gaz­dagabbak, egy birkásgazda vagy egy tevenyáj-tulajdonos lányának a hozománya egy vagyonba került. Korabeli fel­jegyzések szerint néha elérte a 150 tuman értéket, s ezért száznál több tehenet lehetett venni. Igaz, hogy a menyasz- szony hozománya a serial (mohamedán egyházi és pol­gári törvény) szerint nem ment át a vőlegény tulajdoná­ba, de használhatta azt. Nagy szégyen volt, ha valaki az if­jú felesége hozományát elad­ta, de az évek múlásával már elkótyavetyélhette, amikor már a szőnyegek megkoptak és ere­deti értéküket jórészt elvesz­tették. Vasárnap Dunakeszin a Jár­műjavító Vállalat, József Atti­la művelődési központjában rendezte meg a SZOT és a KISZ-munkásíiatalok szavaló­versenyének megyei döntőjét, amelyet Gölöncsér Dánielné, az SZMT titkára nyitott meg. A délelőtt kilenc órakor kez­dődő vetélkedőben az a 26 munkásfiatal, Pest megyei fiú és lány mérte össze versmon­dótudását, 100 fiatal közül ju­tottak tovább, akikkel együtt az előzetes válogatóverse nye- ken indultak. Legtöbbjük a KPVDSZ és az Építők Szak- szervezetének tagja. Az öttagú zsűri elnöke Ma­róit László, a SZOT kulturális agitációs és propagandaosztá­lyának igazgatója, Szőnyi La­jos, Egressi István, előadómű­vész, Csőke Anna, az SZMT központi könyvtárának igazga­tója, valamint Ambrus László, aki az Építők Szakszervezete Pest megyei kulturális bizott­ságának vezetője. Két-két verset szavaltak a fiatalok. A magas színvonalú versenyben a fegyelmezett, jól felkészült, s a költészetet lát­hatóan szerető munkásfiata­lok közül az öt legjobb jutott tovább az országos versenybe. A vetélkedő első helyét Pol- lák Mihály, a Pest megyei Vil­lanyszerelő Vállalat 23 eszten­dős munkása, szerezte meg, Kiss Benedek Zápolya ura- mék asztalára és Karinthy Fri­gyes Pitypang című versével. A második helyen Vavrik Éva, a Pamutfonóipari Válla­lat váci gyárának dolgozója végzett. Váci Mihály Szabad­ság tégy gazdaggá minket, és Poá a Holló című költemé­nyével. A harmadik helyre Mazumel Ferenc, a DKV tur­binakezelője, került, a negye­dik helyre Jónás József, esz­tergályos, az Ikladi Ipari Mű­szergyár dolgozója, s ötödikre Dombai Zoltán honvéd került, aki civilben ugyancsak a mű­szergyárban dolgozik. V, G. P. Bokhara kereskedői Az állattenyésztő türkmének mindik kereskedtek a városi lakossággal és a földművelők­kel, mert a szükséges iparcik­keket és a gabonát ezektől sze­rezték be. Nagy mennyiség­ben vittek eladásra a közép­ázsiai városokba birkákat, kecskéket, tevéket, marhákat és lovakat, továbbá a nyers­gyapjút, nemezt és szőnyeget is. A türkmén szőnyeg csak az 1890-es évektől vált közönséges árucikké, mert régebben a türkmének ritkábban adtak el szőnyegeket. A szőnyegreme­kek elsősorban a család részére készültek és csak elvétve el­adásra. A család részére készí­tett szőnyegek a legszebbek. A hozományba nem kerülhetett csak nagyon szép holmi. A család szőnyegtárgyai meg­mutatták az érkező vendég­nek a família vagyoni hely­zetét. Ha pedig a szükség úgy hozta, ezeket a kelendő szép szőnyegeket el is adhatták a híres közép-ázsiai kereskedő­városokban, Bokharában, Khi- vában, Szamarkandban vagy Mérvben, mert a városlakók nagyon kedvelték a 6zép és el- nyűhetetlen türkmén szőnye­geket. Bokhara városa vezetett a türkmén szőnyegekkel való ke­reskedésben. Ezért ragadt rá a türkmén szőnyegekre, az a piaci név, hogy bokharaszö- nyeg. Karavánokkal a szerájha Az izzó napfényben fürdő Bokharában a Taki-Zargaran kupolás bazárja (az aranymű­vesek és ékszerészek fedett árucsarnoka) mellett levő ka- ravánszerájban adták-vették a bokharai kalmárok a tündöklő vörös színű türkmén szőnyege­ket. A kietlen sivatagban ko- lompoló tevekaravánok hozták Kerki városa irányából ezeket a szőnyegeket. A vezérteve nyakán jókora bádogkolomp lógott és adott fura hangokat. Legalább négy teve érkezett egyszerre, egy tevére száz­százötven kilós málhát raktak. A roskodásig megrakott álla­tok a városkapun áthaladva szaporán ügettek a magas fa­lakkal,'erős kapukkal, őrökkel ellátott karavánszerájhoz. A bokharai kereskedők néha sze­mélyesen, de még inkább ügy­nökeik révén vásárolták fel a türkmének auljaiban (falvai­ban) az értékes szőnyegeket. A bökharaiak ma is emlékeznek a leghíresebb szőnyegkereske- dőkre, Mullo Muhammedzson- ra, és Mullo Palvankulra. Ezeken kívül még nyolc ki­sebb kereskedő is tevékenyke­dett a szőnyegek karavánsze- rájában. Tekintélyük vagyo­nuk miatt elég nagy lehetett, mert a bokharai kán (súlyos adókat vetve ki) megengedte nekik, hogy külön akszáljuk (fehér szakállú öregjük, azaz idősebb és megbecsült elöljá­rójuk) legyen. Tarthattak ír­nok- jogászt'is ügyes-bajos dol­gaik 'intézésére. Külön bazár­sora volt a szövött anyagból készült, nyeregre akasztható átalvetőtarisznyáknak. Ezeket használták termények és egyéb dolgok szállítására. A khurd- zsin- (tarisznya) féleségekből nagyon sokat gyártottak. A bokharai karaváns^erá’- ból szállították az ügyes keres­kedők a türkménektól ÓSS^dvd" Sárait szőnyegeket tevekaravá­nok segítségével Asztrahányba, Nizsnij-Novgorodba, Tbiliszi­be, Orenburgba, és innen ke­rültek aztán Szentpétervárra, Moszkvába, vagy Teheránba majd Európába vagy Ameriká­ba. Eleinte nagy volt a keres­let a nagyméretű szőnyegek iránt, majd később a kisebb szőnyegkészítmények divatja kezdődött és egy-egy szép sző­nyegtáskáért a gazdagabb mű­gyűjtők magas árat fizettek. Ahány szőnyegkereskedő, annyiféle elnevezés volt forga­lomban. Nevezték a türkmé­nek szőnyegeit bokharaszö- nyegeknek, khivaszöny egek­nek (Khiva városa után), kö­zép-ázsiainak és turkománnak. Az elnevezések körüli zavart tovább növelték a hangzatos európai és amerikai kereske­delmi elnevezések: Royal Bok­hara, Princessz Bokhara, Gol­den Bokhara. Silver Bokhara, de ezek a hivalkodó címek mind-mind egy-egy türkmén törzs szőnyegkészítményeit je­löltéli. Budapesten, az Iparművé­szeti Múzeum európai hírű szőnyegtára nagyon szerencsé­sen gyarapodott, s a múzeum (naponta lO-től este 6-ig nyitva tartó) kiállításán az összes türkmén tör?s szőnyege látha­tó. Színek, mintázatok és for­mák végtelen gazdagsága gyönyörködteti a nézőket. A kiállítást kísérő érdekes rajzok és rövid magyarázó feliratok bevezetik a látogatókat a kele­ti szőnyegek világába. A Ma­gyar—Szovjet Baráti Társaság védnökségével rendezett kiál­lítást az Iparművészeti Mú­zeum igazgatósága a nagy ér­deklődésre való tekintettel március 7-ig tartja nyitva. Gombos Károly, az Iparművészeti Múzeum főigazgató helyettese i L i i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom