Pest Megyi Hírlap, 1976. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-20 / 16. szám

1976. JANUAR 20., KEDD xMiap 5 Pest megyében az iskolák alsó és felső tagozatos gyer­mekeinek több mint a kilenc­ven százaléka kisdobos és út­törő. Szakképzett pedagógu-, sok, szabad idejüket nem saj­náló fiatalok segítik a gyer­mekekét az iskolán kívüli életben. Nyári táborozások, ■kirándulások, őrsgyűlések, vi­dám játékok — az úttörőélet emlékeket idéző tartozékai. Szívesen gondol vissza rájuk — minden felnőtt. Pénz krumpliszedésért A tököli általános iskola ta­nulói megszokott hétköznapju­kat élik. A tantermekből ma­gyarázatok szava hallatszik, a repedezett tölgyfaajtó mögött vékony gyermekhangok ének­szava zendül. A falakat feltű­nő színűre és mintájúra fes­tették, a berqndezések azon­ban igencsak megkoptak az elmúlt harminc évben, lévén ennyi idős az iskola. Bíró Vince igazgatót telefo­nálás közben találom. Amikor meglát, leteszi a régimódi ké­szülék kagylóját, teker még egyet — a biztonság kedvéért — a telefon karján. — Iskolánkban ötszázötven kisdobos és úttörő tevékeny­kedik. Ügyes, lelkes gyerek szinte mindahány — mondja —, sok rendezvény, komolyabb és vidámabb műsorok igazol­ják ötleteiket. — Közösen határoztuk el például azt is, hogy tábort építünk a Tököli Parkerdő egyik csodálatos helyén. Ja­vaslatunkat támogatta a köz­ségi pártbizottság és a tanács, számottevő segítséget kaptunk a helyi üzemektől, termelőszö­vetkezettől. — Képzelheti mekkora költ­ség egy iskolának a táborépí­tés —, fűzi tovább szavait. — A két faház, a telek költségei elérik a 160 ezer forintot. Szí­vón is viseli nálunk mindenki a gyermekek sorsát: a tanács adta a tóikét, fizette a, fahéjat, a szállítást. Segítségük 75 ezer forint értékű. A helybeli Pe­tőfi Termelőszövetkezet kész betont küldött az alapozáshoz, a szülői munkaközösség a konyha felépítését vállalta..., de sorolhatnám estig is ki, mi­vel segítette az úttörőcsapa­tot. Rövid időre megszakítja mondandóját, mert egy magas barna hajú fiú, Schneider Fe­ri lép az irodába. Öt is az épü­lő faház felől faggatom. — Ősszel dolgoztunk a Pe­tőfi Termelőszövetkezetben, segítettük az őszi munkát, a betakarítást. A krumpliszedés­ből származó pénzt a faház építésére ajánlottuk fel, és már elég szép összeg gyűlt össze. A teljes vállalásunk 22 ezer forint. Bíró Vince még hozzáteszi: — Ügy tervezzük, hogy idén — hazánk felszabadulásának 31. évfordulójának a tisztele­tére — adjuk át a tábort. A faházat övező szép, nagy ker­tet, mások is használhatják. A tököli óvodásokat — ha jó az idő — autóbusz szállítja majd ide... Ügyes kezű bábosok A pajtások nemcsak tábor- építőkként híresek, Tökölön működik a környék egyik szakköre, bábkészítők és -já­tékosok egy személyben. So­kan ismerik például Németh Gyöngyinek — a szakkör egvik lelkes tagjának — érdekes ka­rakterű figuráit. A szorgos bábkészitő szava lassan ered meg, pedig mint később kide­rül, akad elég mondanivalója. — Többször felléptünk már a környező falvakban. Múlt év végén Télapó-darabokat ad­tunk e\ő, de feldolgoztunk is­mert meséket, a Kiskakas gyé­mánt félkrajcárját, a Csillag- szemű juhászt. Első darabunk a Tüske játszani akar volt. A bsbszaldvör vezetője Tóth Tmréné igazgatóhelyettes is éppen az irodában van. — Nehezen sikerült a ne­gyedikesek között jó közössé­get kialakítanunk. A tanítás után szétszéledtek a gyerekek, mindenki ment a maga, útjára, mindenki mással foglalkozott. I A bábozás összehozta őket. 1 Táborépítők, bábosok, falukutatók Faház az erdőben Ennek persze már jó három éve, hiszen Gyöngyi is hetedi­kes. A bábok készítésében so­kat segítenek a szülők is. Em­lékszem Gyöngyi első figurája egy pöttyös labda volt. Szak­körünk volt már járási első és többször szerepeltünk országos versenyeken. Most az egész­ségről, tisztaságról szóló elő­ad ásókra készülünk. Épül az új iskola A tököli úttörőcsapat nem a legkedvezőbb feltételiek kö­zött működik. Nincsen csapat­otthonuk, az őrsi és rajfoglal- kozásokait a folyosókon, tan­termekben, olykor a tanáriban tartják. Mégis, szép sikereket érnek el. ,— Említhetném például — szólal meg újra Bíró Vince —, hogy az előtérben pingpong- asztalt csináltattunk — beton­ból, Azóta ezen verik a kaucsuklabdát a gyerekek. Gyakorlásra mindössze ennyi a lehetőségünk, s mégis jó he­lyezést értek el a megyei sportversenyen... Még egy kupát is hazahoztak. — Ne higgye, hogy panasz­kodni akaróit. Mert tornater­münk ugyan még nincs, de itt épül a szomszédban egy cso­dálatos iskola, korszerű, vilá­gos tantermekkel. Már mind­annyian alig várjuk, hogy el­készüljön. Rövid gondolkodás után folytatja csak az igazgató. Mintha nehezére esne válasz­tani az események, epizódolt közül. — Segítenek ezek a gyérei­kéit mindenben. Igyekszünk felderíteni Tököl múltját, a korábban itt élt emberek sor­sát, szokásait. Erre hivatott a falu helytörténeti szakköre. Az úttörők végigjárják a köz­séget, felkeresik az idősebbe­ket, meghallgatják históriá­jukat, mindent feljegyeznek. Például gyűjtjük a régi hasz­nálati eszközöket. Miközben beszélgetünk, szü­netre csöngetnek. Az iskola folyosóit felszabadult gyer­mekhangok töltik be. Az igaz­gatói irodából kilépve cyy kis­lánytól kérdem, azután egy másiktól ugyanazt: — Mi fordul meg legtöbb­ször a tököli úttörők fejében, rávágják: — Nálunk most mindenki a táborépítéssel foglalkozik. Virág Ferenc A gombatermesztés alapfeltétele a spóra — a gombacsíra —, ame­lyet — mint már megírtuk — a Duna Tsz laboratóriumában állí­tanak elő. A táptalajba oltás útján juttatják a gombacsírákat, ame­lyet azután mesterséges körülmények között, üveghengerekben nevel­nek, majd kiültetnek. Kétszázezer hengerből évente több tonna csi­perkegombát nevelnek. Spórák táptalajban Nemzetközi csiüagásztanácskozás A Magyar Tudományos Aka­démia debreceni napfizikai obszervatóriumában négynapos nemzetközi csillagásztanács­kozás kezdődött hétfőn. Dezső Loránd professzor, az obszer­vatórium igazgatója köszöntöt­te a hét "szocialista ország de­legátusait, köztük W. Iwanovs- kát, a neves toruni akadémi­kust, a Nemzetközi Csillagá­szati Unió elnökét és G. Khro- mov akadémikust, a Szovjet­unió Csillagászati Tanácsának alelnökét. A négynapos nemzetközi csillagászati tanácskozás elsőd­leges célja a kutatások minél tervszerűbb egybehangolása. — Rendszer gyökérzöldség­re. Az Üllői-Péteri Terme­lőszövetkezet tavaly lett a gyökérzöldségtermesztés rendszergazdája. A gazdaság által összefogott vállalkozás­hoz 13 termelőszövetkezet, közöttük négy Pest megyei tsz csatlakozott. Fokozottan ügyelnek a A ráckevei járásban Szigethalmon a legdinamikusabb az építési terv Pályaválasztási kiállítás Nagykátán Tegnap délelőtt pályaválasz­tási kiállítás nyílt Nagykátán. Keszi József, .a járási hivatal elnöke megnyitójában hangsú­lyozta, a pályaválasztás újabb és újabb követelményeket ál­lít az iskola, a szülők, az ál­lami, társadalmi, gazdasági vezetők elé. Biztosítani kell egyrészt a munkaerő-utánpót­lást, másrészt segítséget kell adni a gyermekeknek a pálya- választás nehéz, felelősségtel­jes döntéseihez. Az 1972-es tanévben a nagy­kő tai nyolcadikosok 30 száza­léka nem jelentkezett tovább­tanulásra. Ezután azonban év­ről évre nőtt a jelentkezők száma. Tavaly már 86 száza­lék körül járt az arányuk. Ez azt jelenti, hogy 5 év alatt a felére csökkent azoknak a szá­ma, akik az általános iskola után semmilyen középfokú ok­tatási Intézményben nem ta­nulnak. A hagyományos nagykátai kiállításon a MÁV budapesti igazgatósága idén vonult fel először pályaválasztási anyag­gal. A kiállításon tizenkét tanuló kapott oklevelet, és pénzjutal­mat. ■ Szigethalmon, az általános iskolában néhány évvel ez­előtt még — a járásban egye­dül — három műszakban ta­nítottak. Azóta községi össze­fogással és megyei tanácsi ke­retből megépült a Il-es szá­mú általános iskola hat tan­teremmel. Ezek után normali­zálódott a helyzet. A tanács vezetői azonban most mégis attól tartanak, hogy nemsoká­ra ismét iskolagondokkal kell szembenézniök. Ugyanis az egész járásban Sziget- halmon a legdinamikusabb a házépítési kedv. Eigner Endre építési előadó elmondotta, tavaly 153 lakó­ház-építési kérelmet nyújtot­tak be a tanácshoz. Az új há­zakat általában két-három szo­básra tervezik, s á bennela- kók száma legtöbbször 4—5. A falu átlagéletkora egyre fia­talodik, a gyermekgondozási segély nyomán fellendült a szülési kedv. Tavaly 300 cse­csemővel növekedett a falu la­kóinak száma. A szigethalmiak legtöbbje a környező nagyüzemekbe, el­sősorban a Csepel Autógyárba jár dolgozni. Az asszonyok kö­zül, aiki nem veszi igénybe a gyermekgondozási segélyt, a gyári bölcsődébe viheti a gye­rekét. De miután sajnos, gyári óvoda nincs, a gyermekgondo­zási segély lejárta után lakó­helyén szeretné a bölcsődéből kinőtt kicsit elhelyezni. Óvo­dára, de még inkább iskolára lesz majd szükségük, ha a te­hetőségek már megengedik. A Pest megyei Tanácsi Ter­vező Vállalattal, a községfej- lesztési keretből már el is ké­szítették tervüket. Saját bevé­telük azonban alig haladja meg az évi félmilliót: az új házak adómentesek, üzem, szövetke­zet, közület pedig nincs Szi­gethalmon. Saját, szűkre szabott anyagi lehetőségeiken be­lül azonban mégis igyekez­nek a közösségi feladato­kat megoldani. Annál inkább szükséges ez, mert örömmel nyugtázták, hogy Szigethalmot is kijelöl­ték munkáslakás-építési te­rületnek. Ez előnyökkel, de természetesen kötelezettségek­kel is jár. Ilyen például a fokozott ügyelés a köztiszta­ságra. Markó Alajosné, a ta­nács csoportvezetője máris megszervezte az utcák-utak rendszeres söprését, a közpon­ti szemétszállítást. A falu 1500 házából — kivéve a kisszámú, elszórt külterületieket — heti egy alkalommal gyűjtőkocsi­ba szedik össze a házi szeme­tet és fertőtlenítve egy kije­lölt területen rakják te. Egy­úttal talajt töltenek vele. A szemétszállítás kis dolog­nak tűnik, de rendkívül jelen­tős mégis. Sokan az utcára ürítették a ládákat, s azt mondták, a kóbor állatok majd eltakarítják. Mások az utak kátyúit töltögették vele, de ahelyett, hogy javítottak vol­na, inkább rontottak a helyze­ten. A szemétszállítás egyelőre lovas kocsival történik, s minden két lakószoba után ha­vi 10 forint a díja. Egészen kis létszámú ellenzőtől elte­kintve, mindenki szívesen fogadta ezt a megoldást. Ugyancsak előrelépés, hogy a község mintegy 8 kilométer hosszúságú beton íőútjail és a földutakat már utcaseprő tartja rendben. Máris eltűnt az árkokból a sok kidobált műanyag doboz, zacskó, autó­gumi. k. m. Szakemberképzés atomerőműhöz A Kohó- és Fémipari Főis­kola, Dunaújváros felsőoktatá­si intézménye megkezdi a fel­készülését az atomkori szak­emberképzéshez: 1977-től öt új üzemmérnöki szakot szervez, 1977 szeptemberétől gépészed munkaszervező, konverteres acélgyártó, alumíniumkohá­szati, színesfémöntödei és atomerőmű-karbantartó üzem­mérnököket képez. Az új sza­kok első üzemmérnökei 1981- ben végeznek Dunaújváros­ban, amikor üzembe helyezik a Dunai Vasmű konverteres acélművét és a paksi atom­erőművet. Kaposi István Piacolók Eszti néni Jómódú asszony. Szép háza van, egyik fiával, s annak családjával lakik benne, de a fiatalok külön lakásban. A másik fiú a szomszéd utcában épí­tett házat, jómódú kisiparos. Eszti néni özvegy, nyugdíjat is kap a férje után, aki valamikor földműves volt, de idő­ben elhelyezkedett egy gyárban. Eszti néninek reumája van, fájlalja kezét, lábát, derekát. “— Menjen fürdőbe, anyuka — taná­csolják a fiai, de Eszti néni legyint, meg se hallgatja őket, legfeljebb annyit mond: — majd a föld, az a jó fekete föld ... Eszti néni hetenként kétszer kora hajnalban kel. Még sötét van, amikor motozni kezd a nyári konyhában. Elő­ző délután már levágta a virágokat, az őszirózsákat, krizántémokat, kissé kó- kadtak, kissé borzasak, de nem számít. Hatalmas csokorba szedi a szálakat, összekötözi, aztán került valahonnan egy nylont, piszkos, gyűrött, de arra jó, hogy belecsavarja a virágköteget. Rossz szoknyát húz, kötényt köt, ken­dőt a fejére, aztán kisurran a házból. A szó szoros értelmében szökik, mert a fiai tiltják ezt a szenvedélyt, a piacra járást, a fiai szégyenük, hogy az any­juk virágot árul meg vacak körtét, és ütődött paradicsomot. A jókat ugyan­is sajnálja eladni, azt megtartja az uno­káknak. A fiúk már óriási veszekedé­seket rendeztek a kofállcodás miatt, de nem használ. Eszti néni a narkotiku- mosok szenvedélyével indul hazulról a piacra, de nem a szigetszentmiklósira, nem, az túl közel van és sok az isme­rős. Nem, nem szégyenli ő, hogy virá­got árul, csak az ismerősök nagyon al­kudnak. Ö meg nem enged egy fillért se. Eszti néni szuszogva cipeli a virág­köteget, másik kezében, kosár, abba majd bevásárol, ha hazafelé jön. Ke­nyeret szokott venni Pesten, kétkilósat, savanyú cukrot a gyerekeknek, benéz az Alkalmiba is olcsóbb szövetért. Távolról feltűnik az autóbusz. Eszti néni sóhajt, mert tudja, hogy a buszon nem fogadják majd örömmel. Hullik a szirom a nedves virágból, hozzáér I a világos kabátokhoz, ha nem kap he- [ lyet, valahová be kell szorítani a köte­get, morognak az utasok, megjegyzése­ket tesznek, de ő csak mosolyog. Nem veszekszik, nem beszél vissza, alázato­san meghúzza magát. Ezzel mindig eredményt ér el. Ezzel mindig elhall­gattatja a békétlenkedőket. Mert rá­adásul a pénzt is tízfilléresekben adja a a kalauznak, a jegy árát. Ez a szoká­sa. És zsebkendőből veszi elő, mert pénztárcája nincs, talán soha nem volt. Eszti néni Csepelig utazik, onnan át­száll a gyorsvasútra. Ez már egysze­rűbb, több a hely. A villamoson még támad egy kis konfliktus, mert egy úr belebotlik a kosárba és szitkozódik, de Eszti néni itt is előveszi az alázatos mosolyt. Előveszi zsebkendőjét, mintha a könnyeit törülné. De csak az orrát fújja ki. Leszáll, clpekedik.' A virágért körülbelül ötven forintot kap majd. Ha minden jól megy. Ha lesz, akinek kedve támad a borzas, kókadt krizan­témokra, őszirózsákra. Az ötven forint­ból le kell számítani a közlekedést. Az körülbelül tizenkét forint. Délután tesz, mire hazaér. Fáradtan. A fia dühöng majd. A konyhája hideg lesz. Be se fűt, csak levetkőzik és be­bújik a dunyha alá. Alvást színlel. És rövidesen el is alszik. Elégedett, mély álomba merül. Piroska Valamikor szép lány volt és gyárban dolgozott. Aztán férjhez ment és szült két gyereket. Egy fiút és egy leányt. — Maradj otthon — mondta a férje Piroskának —, majd én eltartalak ben­neteket. Ügy is tett volna, ha a férje nem vitte volna el keresetének felét erre- arra. Nem, nem ivott túlságosai. Csak annyit, amennyit munka után, haveri társaságban felhörpint egy társaságot kedvelő fiatal férfi. Két korsó sör, és természetesen egy rundót a többieknek. Esetleg kettőt. Viszont cigaretta is kell, lottószelvény is, az osztály totóklubot, alakított, a fotószakkör új'tagokat ver­buvált ésatöbbi. Piroska spórolt, magának alig vett valamit, de a gyerekektől nem vonhatta el a pénzt. A gyerekeknek enni kellett, a gyermekeknek cipő és ruha kellett, nőttek, fejlődtek. Piroska hónap végén kölcsön kért, szégyenkezve, mert nem volt szokása. És egyre több lett a ve­szekedés. Piroska egyszercsak gondolt egyet, és elutazott a bátyjáékhoz. Elsírta bánatát és kölcsön kért. Annyit, amennyi elég egy kis kertre. Olyan kertre, ahol ő zöldpaprikát, paradicsomot termeszt­het. Eladásra. Korai paprikát és korai paradicsomot palántázott, ápolta, ba­busgatta, mint a gyermekeit. Falusi lány volt, értett hozzá. — Csináld — mondta a férje —, de egyedül... Ő akkor már technikumba járt, szégyellte á kertészkedést. Piroska gyönyörű paprikákat és pa­radicsomokat termelt. Kosárba rakta, és vitte a piacra. Először zavarodottan guggolt te a többiek közé, az idős, fej­kendős asszonyok közé, akik gyanakod­va nézték. Az egyik oda is ment hozzá. — Gyermekem, mi szükség van, hogy egy ilyen úrinő, mint maga... Piroska zavarba jött, és elhatározta, hogy leg­közelebb nem veszi fel az egyetlen, de nagyon kímélt tavaszi kabátját, öcska kötött kabátot húzott, és fejére svájci sapkát. És jöttek a férje kollégáinak feleségei és kissé gúnyosan mosolyog­tak. De vásároltak. Nagyon kellemes volt tőle venni. Azt hitték, megalázzák. De nem. Piroskának eszébe se jutott ilyesmi, örült, hogy pénze tesz. Hogy nem kell hónap végén a szomszédba kopogtatni, szégyenkezve. Piroska azóta árul. Nemcsak papri­kát és paradicsomot, hanem minden­félét. Arcát — valamikor szép bőrét — kicserzette a szél, a tűző nap. Kezét sohasem ér rá rendbehozni, és nem is érdemes. A körme töredezett, haja ápo­latlan. Csak a mosolya, a mosoly mögül elővillanó fogsora árulkodik, micsoda asszony lehetne belőle, ha nem így alakul az élete. Lehetett volna másként is. Elválha­tott volna a férjétől, mehetett volna a gyárba. De Piroska nem harcias ter­mészet. Tűrő, belenyugvó. És szeret babrálni a kertben. Élvezi a szabad le­vegőt. a csendet. A férj a maga módján viseli a dol­got.' Ügy tesz, mintha semmiről nem tudna. Elegánsabb, mint azelőtt, mert most már nincs lelkiismeretfurdalása, ha semmit nem ad haza a fizetéséből. Olykor elmaradozik. De azért élnek. A gyerekek nőnek, fejlődnek. És Piroskát már nem nézik gyanakvóan a fejkendős asszonyok. — Jó reggelt, szívem — ezt mondják neki. Bende Ibolya ft 1 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom