Pest Megyi Hírlap, 1976. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-20 / 16. szám

wncm •éj£/0 Tg xJiMav 1970. január 20., kedd FÓKUSZ A huszadik tűzszünet tjjabb szomorú szenzáció röppent világgá a haldokló kö­zel keleti metropolisból, amely nem is olyan régen még a bé­ke és jólét szigetének számí­tott egy zaklatott térségben: Bejrutból azt jelentették egy­behangzóan a hírügynökségek, hogy komor hangú rádió- és televíziós beszédében közölte ország-világgal lemondását Ha­sid Karami, Libanon miniszter- elnöke. LÉPÉSE mind emberileg, mind politikailag érthető. Va­sárnap reggel a mohamedán, kormányfő, aki az elmúlt év július elsejétől áll a polgár- háborús kabinet élén, koráb­ban pedig más miniszteri tár­cák birtokosa volt, még azt je­lenthette, hogy újabb tűzszü- neti megállapodást sikerült tető alá hoznia — a véres események kirobbanása óta immár a huszadikat. Vannak dolgok, amikből húsz kétségtelenül sokkal ke­vesebb, mint egy — ilyen a tűzszünet is. Maga Karami is érezte a kerek szám tragikus iróniáját. Ezúttal azonban hangjában mégis felfedezhető volt némi remény. Ennek az volt az oka. hogy az arab vi­lág a korábbinál intenzíveb­ben próbálta latba vetni befo­lyását a béke, vagy legalábbis az ideiglenes fegyvernyugvás érdekében. KAIRÓBAN Egyiptom, Szí­ria. Jordánia, Mauritánia, az Arab. Emirátusok Szövetsége, Libanon, Szudán és Kuwait, valamint a palesztin mozga­lom képviselői tartották meg az úgynevezett arabközi par­lamentáris unió konferenciá­ját, amelyen a fő téma a vér­ző Libanon volt. Ez a tekin­télyes testület segített abban, hogy megszülessen vasárnap reggelre a huszadik tűzszünet — ez volt a halvány remény forrása. Érthető Karami — és a vi­lág — keserű kiábránaulása, amikor megjött a hír, hogy ez a ..jubileumi” fegyvernyugvás — mindössze egyetlen délelőt- tön át (!) tartott. Ezek után a miniszterelnöknek aligha ma­radt más, mint a visszavonu­lás, Ezzel azonban, különös tekintettel a sajátos libanoni körülményekre — például ar­ra, hogy a kormányfő az al­kotmány szerint muzulmán, az államfő pedig keresztény — a helyzet csak veszélyesebb lett. A KORMÁNYFŐ lemondá­sával a sokszorosára fokozó­dott az a lehetőség, hogy az Immár teljhatalmú államfő beveti a 18 ezer főnyi, zömé­ben a jobboldallal rokonszen­vező hadsereget, a baloldalai szemben. Mindez olyan idő­pontban történne, amikor ® a palesztinok által támo­gatott mohamedán bal­oldal katonai helyzete amúgy- is romlott és © mind világosabb, hogy egy 'látványos katonai „földcsuszamlás” nem feltét­lenül állna meg a zaklatott közel-keleti közegben a liba­noni határoknál... Lapzártakor érkezeti: Bejrúti megbízható forrá­sokból származó értesülés sze­rint Prangié libanoni elnök nem fogadta el Karami kor­mányfő lemondását. A hírek szerint Karami a libanoni mu­zulmán közösség vezetőivel, tanácskozik, mielőtt döntene arról, vajon ragaszkodjék-e le­mondásához, avagy kezdjen tárgyalásokat a köztársasági elnökkel hivatalban maradá­sának feltételeiről. Kissinger elindult a Szovjetunióba Kissinger amerikai külügy­miniszter hétfőin útnak indult a Szovjetunióba, ahol a héten többnapos eszmecserét folytai vezető szovjet személyiségek­kel a két ország kapcsolatai­nak időszerű kérdéseiről, va­lamint nemzetközi problémák­ról. Az amerikai sajtó túlnyomó többsége üdvözli, hogy a két fél végül is egyetértett a kül­ügyminiszter moszkvai látoga­tásában. „Az elhatározás, hogy meg­kísérelnek áttörést elérni a holtpontra jutott SALT-tár- gyalásokon, egészséges” •— írta vasárnap a New York Times. — „Nem szabad megengedni, hogy az új szovjet bombázó és az amerikai számyasrakéta körüli vita meghiúsítsa a vlagyivosztoki megállapodás megszilárdítására irányuló erőfeszítéseket.*’ Diplomáciai megfigyelők szerint Kissinger moszkvai tárgyalási helyzetét két fő té­nyező határozza meg. Az egyik a Ford-ikonrná.lnynak az az álláspontja, hogy folytatni kívánja a Szovjetunióval az enyhülési politikát. Maga az elnök az adott időszakban egy okkal többet lát: az Elnökvá­lasztási kampány tanulsága szerint a választók között az enyhülésnek lényegesen több a híve, mint az ellenzője. Másrészt viszont az amerikai katonai vezetés változatlanul fenntartásokat hangoztat a ko­rábbi, a tervezett új SÁLT- megállapodással szemben. Jól­lehet Ford elinök november­ben menesztette Schlesinger hadügyminisztert, aki élesen ellenezte az újabb stratégiai fegyverkorlátozási megállapo­dást, a vezérkar egy része, s a mögöttük álló politikai és gazdasági körök továbbra is a Szovjetunióval szembeni bi­zalmatlanságot és a fegyverke­zést hirdetik. A Washington Star vasárnap külügyminisztériumi források­ra hivatkozva arról ir: a moszkvai tárgyalásokon felte­hetően napirendre kerül az an­golai kérdés is. Megfigyelők szerint a Ford- lcormány szeretne szabadulni angolai beavatkozásának kincs bel- és küpolitikai szövevényé­ből. FEBRUÁR 4: A NEMZETKÖZI SZOLIDARITÁS NAPJA Angolában nem polgár-, hanem gyarmati háború folyik Dr. Réczei László nyilatkozata A PORTUGÁLIAI Beja vá­rosban több ezres nagygyűlést rendeztek amelyen Alvaro Cunhal, a kommunista párt főtitkára mondott beszédet. Cunhal elsősorban a mezőgaz­daság helyzetével foglalkozott, hangsúlyozva, hogy az év fo­lyamán ebben az ágazatban csak akkor lehet eredményeket elérni, ha sikerül megvédeni az agrárreform ügyét a reak­ció próbálkozásaitól. IZLAND hétfőn ultimátumot adott Nagy-Britanniának arra, hogy vonja ki hajóit és repü­lőgépeit a halászati vizeknek nyilvánított sávból, mert kü­lönben Izland egyoldalúan megszakítja diplomáciai kap­csolatait. Áz ultimátum szom­baton éjfélkor jár le. Hétfőn hazaérkezett Helsin­kiből dr. Réczei László, az Or­szágos Béketanács alelnöke, a Béke-világtanács tagja, aki a magyar békemozgalom képvi­seletében részt vett a BVT el­nökségi irodájának január 16— 18-i rendkívüli ülésén. Dr. Réczei László megérke­zése után a Ferihegyi repülőté­ren nyilatkozott az MTI mun­katársának : — A rendkívüli ülés fő témá­ja az angolai helyzet megvita­tása volt — mondotta. Infor­mációinkat „első kézből” kap­tuk: meghallgathattuk Jósé Eduardó dós Santosnak, az Angolai Népi Köztársaság kül­ügyminiszterének beszámoló­ját az imperialista agresszió ellen harcoló Angoláról. Be­szédében Dos Santos az ango­lai nép köszönetét fejezte ki a Szovjetuniónak, a szocialista országoknak, s a világ haladó erőinek azért a segítségéért, amelyben az Angolai Népi J Köztársaságot részesítik. — Alapos elemző vita után | egyértelmű állásfoglalás szüle- j tett: Angolában klasszikus | gyarmati háború folyik, egyik oldalon a fasisztákkal, a faj­gyűlölőkkel, és zsoldosaikkal, másik oldalon a néppel, a tör­vényes kormánnyal, amelyet már 42 állam ismert el. Hiába akarja a nyugati sajtó elhitet­ni, hogy Angolában polgárhá­ború dúl, vagy valamiféle tör­zsi villongások vannak. Nem, a törvényes kormányt fegyvere­sen támadók között szép szám­mal vannak dél-afrikai regulá­ris alakulatok, s az USÁ-ból toborzott zsoldosok. Alkal­munk volt több dokumentum- filmet megnézni, ezek egyiké­ben nyilatkozott az USÁ-ban toborzott cinikus gyilkos: min­den „munkára” kapható, amit jól megfizetnek. A kép egyér­telmű, az imperialista agresz- sziót Angola természeti gazdag­sága magyarázza. Az iroda ülésén egy belga küldött Pél­dául statisztikai adatokkal bi­zonyította: egy-egy nagyobb belga cégnek hány százalékos érdekeltsége van Angolában működő vállalatoknál. Így már érthető, hogy Belgium például miért nem ismerte el az MPLA-t. — Az iroda, ülésén elfoga­dott határozat felhívja a világ közvéleményét: támogassa An­gola törvényes kormányát, küzdjön elismertetéséért, dip­lomáciai elfogadtatásáért. A jóváhagyott akcióprogram sze­rint világméretű szolidaritási kampány indul a politikai, er­kölcsi és anyagi támogatásért, valamint a Dél-afrikai Köz­társaság diplomáciai és gazda­sági elszigeteléséért. Konkrét anyagi segítséget sürget a Bé­ke-világtanács: a harcoló An­golának nagy szüksége van or­vosokra, és gyógyszerészekre, ruhákra, s főleg gyermekruhá­zatra, élelmiszerre, iskolai fel­szerelésekre stb. Február 4-ét az angolai szolidaritás napjá­vá nyilvánítottuk — e napon Luandában nemzetközi szoli­daritási konferenciát rendez­nek. A Béke-világtanács el­nöksége nevében itt adják át a BVT Joliot Curie-émlékérmét Agostinho Netónak, az Angolai Népi Köztársaság elnökének — zárta nyilatkozatát dr. Réczei László. ★ Dr. Agostinho Nstót, az An­golai Népi Köztársaság és az MPLA elnökét Joliot Curie- emlékéremimel való kitünteté­se alkalmából az Országos Bé­ketanács nevében dr. Sík End­re elnök táviratban köszöntöt­te. SPANYOLORSZÁG Militarízáír vasutasok A spanyol kormány hétfőn katonai szolgálatra hívott be 200 ezer vasúti dolgozót, hogy így előzze meg a fenyegető országos sztrájkot. Hasonló intézkedést helyeztek ^ kilá­tásba a madridi metro dol­gozói ellen is, ha újra sztrájk­ba lépnek. Mint ismeretes, a belügyminiszter szerdán , el­rendelte a postai alkalmazot­tak „militarizálását”. Madridban a hét végén 1400 vasutas ülősztrájkot tartott az egyik forgalmas vasútállo­más éttermében. Vasárnap a fővárosban több mint ezer­fős tüntető menet tiltako­zott a növekvő megélhetési költségek miatt. Bilbaóban több ezren kö­vetelték a politikai foglyok szabadon bocsátását és a po­litikai szabadságjogok bizto­sítását. A rendőrség szét­oszlatta a tüntetőket, hat személyt letartóztatott, töb­ben megsérültek. ★ A spanyol rendőrség hét­főn szabadon engedte azokat az ügyvédeket, akiket va­sárnap reggel tartóztattak le Madridban. A rendőrség 55 személyt tartóztatott le egy születésnapi összejövetelen, arra a törvényre hivatkozva, amelynek értelmében 19-nél többen csak rendőri enge­déllyel gyűlhetnek össze egy helyen, A vendégek között voltak az ügyvédek is. Egyi­kük a rendőri kihallgatás után így nyilatkozott: „Azzal vádoltak minket, hogy a madridi sztrájkok vezetői vagyunk. A rendőrség nem tudja elképzelni, hogy a ma­gunkfajták összejöhetnek anélkül, hogy összeesküvést szülnének”. A szovjet nép élcsapata a XXV. kongresszus előtt A Szovjetunió Kommunista Pártjának küszöbönálló XXV. kongresszusa olyan esemény, amelynek súlya nemzetközi és jelentősége messze túlnő a szovjet ország határain. A Szovjetunióból naponta érke­ző jelentések olyan mozaik­kockák, amelyekből kiformá­lódik az összkép: még soha a párt történetében nem volt az SZKP-nek olyan nagy be­folyása a szovjet emberek millióinak gondolkodására, nem érvényesült vezető-tár- sadalomirányító szerepe olvan maradéktalanul, mint a XXV. kongresszus előtt. Az SZKP az azonos gon­dolkodású emberek, a kom­munisták nagy erejű szerve­zete, s a dolgozók jelentős részét fogja össze. 15 millió tagot számlál, vagyis az or­szág felnőtt lakosságának mintegy 10 százalékát. A legutóbbi adatok sze­rint a párt tagságának csaknem háromnegyed része az anyagi termelés­ben dolgozik; mintegy 56 százaléka munkás és kol­hozparaszt. Vannak a kommunisták kö­zött alkalmazottak, értelmisé­giek, akiknek a pártban el­foglalt részaránya körülbelül 44 százalék. Ez utóbbiak több mint kétharmada mérnök, ag- ronómus, tanár, orvos, tudo­mányos dolgozó, az irodalom és a művészet képviselője. A marxista-leninista párt proletár jellege, a munkás- osztállyal, a dolgozó néppel való szerves kapcsolata az egyik legfontosabb, elsődle­ges feltétele annak, hogy a kommunista párt osztályszel­lemben, azaz valóban demok­ratikus módon közelítse meg a társadalmi problémákat, olyan irányvonalat folytas­son, amely megfelel a dolgozó tömegek érdekeinek. Ennek tudatos erősítése objektíve a párt tömegbázisának további, kiszélesítését is szolgálja a párt tevékenységében és a szocializmus egész politikai rendszerében. Azt, hogy a párt valóban demokratikus módon közelít­sen a társadalmi problémák­hoz, ideológiai alapjai bizto­sítják. Az ország demokra­tikus fejlődése szempontjából elsőrendű jelentősége van an­BONNBAN befejezte mun­káját az első szovjet—nyu­gatnémet interparlamentáris sziqipozion, amelynek napi­rendjén a nemzetközi enyhü­lés továbbvitelével, a Szovjet­unió és az NSZK közötti kap­csolatok fejlesztésével össze­függő kérdések szerepeltek. * ADENBEN hétfőn megnyílt az afro-ázsiai szolidarit>si szervezet harmadik elnökségi ülése. nak. hogy az SZKP ideoló­giai bázisa a marxizmus—le- ninizmus. Am!kor a párt irányítja a társadalom és az állam éle­tének valamennyi területét — a gyakorlatban érvényesítve vezető szerepét — nagy jelen­tősége van annak, hogy mi­lyen módon hozza döntéseit, milyen folyamatban alakul ki irányvonala. Az, hogy e döntéshozatal biztosítja-e a különböző társadalmi rétegek érde­keinek egyeztetését és né­zeteinek szükséges figye­lembevételét és egyezteté­sét — a fejlett szocialista társadalom kulcskérdé*e. Nemcsak a célok, a távlati elképzelések realizálásáról van szó, hanem arról is, hogy ezek végrehajtásában miként biztosítják a szavak és tettek egységét. Mindennek figyelembevéte­lét tükrözi az SZKP KB leg­utóbbi plénuma is. E tanács­kozás számba vette, mélyre­hatóan elemezte a Szovjet­unió népgazdasága fejleszté­sének alapvető eredményeit a kilencedik ötéves tervben és tisztán és félreérthetetlenül megfogalmazta a párt szociá­lis és gazdasági tevékenysé­gének legfontosabb feladatait. Leonyid Brezsnvev ott elmon­dott beszédének tételeit és következtetéseit határozatban erősítette meg az SZKP Köz­ponti Bizottsága. Igen lényeges kérdés: mi­képpen teremti meg az SZKP a társadalmi-politikai és gaz­dasági problémáit optimális megoldásának lehetőségét? Mi­lyen szervezeti-politikai ga­Éhségkörzetek Földünkön A FAO-jelentés szerint a világon ma leg­alább 500 millió ember éhezik, és megköze­líti az egymilliárdot azoknak a száma, akik nem jutnak rendszeresen elegendő élelmi­szerhez, akik pedig esznek is annyit, hogy a jóllakottság érzése fogja el őket, táplálkozá­suk egyoldalú, súlyos fehérje- és vitamin- hiányban szenvednek. Ezt dokumentálja az a könyv, amely a Kossuth Könyvkiadónál je­lent meg Lipovecz Iván és Simon József tol­lából „Harmadik világ”, éhező világ címmel. A szerzők igen felkészülten, sokoldalúan mu­tatják be, hogy mi okozza az éhínséget és miként lehetne — ha az emberiség össze­fogna — megszüntetni földünk éhségkörze­teit. \ Lapjaink beszámoltak róla, hogy 1974 őszén Afrikában legalább 40 millió ember majdnem éhenhalt. Afrika 16 országában ugyanis aszály pusztított. A legszegényeb­bek az indiai szubkontinens országai, min­denekelőtt Banglades, ahol napjainkban is pusztít az éhhalál, de éhezik a trópusi Af­rika, Latin-Amerika országai lakosságának nagy része. Mindez olyan időben, amikor a világon tudományos-technikai forradalom megy végbe, amikor a világ élelmiszerter­melése 10 év alatt szinte megduplázódott, hiszen földünkön 1965-ben még csak 250 millió gabona termett, 1973-ban már 40 szá­zalékkal több, ugyanez idő alatt kukoricá­ból 220 millióról 300 millió tonnára, szója­babból 32 millióról 53 millió tormára nőtt a világtermés. És mégis: 1974-ben a világ­ban nem akadt 10 millió tonna fölös ga­bona az éhhalál küszöbén tengődök azonnali megsegítésére. Hogyan lehetséges ez? Hiszen ez nem több, mint a világ három-négy napi összfogyasztása, a máskor bőséges tartalé­koknak kevesebb mint egytizede. Az okok a tőkés világ gazdasági válságá­ban, az egyre dráguló élelmiszerárakban, a gazdag országok pazarlásában, az elosztás­ban, a kizsákmányoltság tényében keresen­dők. Csak néhány példa: a világ népességé­nek egyharmada a földön termett gabona kétharmadát fogyasztja el, amíg egy átlag amerikai egy évben közvetve, állati termék formájában ötször annyi gabonát fogyaszt, mint egy átlag indiai közvetlenül főtt kasá­ban. Az Egyesült Államokban temetők, köz­terek és golfpályák füvesítésére majdnem annyi műtrágyát használnak fel, mint ameny- jiyi India egész gabonatermésének fede­zete. Egy átlag afrikai húsból és tojásból — kalóriaéítékben számítva — csupán tized­annyit fogyaszt, mint egy átlag nyugat-euró­pai. Egymás mellett létezik tehát a pazarlás és hiány, a túltápláltság és rosszultápláltság. Pedig az efféle égbekiáltó igazságtalanság megszüntetése embereken múlik 1 Van-e kiút? Van. Az élelmiszer-termelés növelése, jó növény- és állatfajták elterjesz­tése, az öntözés megoldása, nagyobb meny- nyiségű műtrágya felhasználása, a gépesí­tés fokozása, s mindenekelőtt az adott orszá­gokban társadalmi változásokra van szük­ség, hogy a megtermelt élelmet igazságo­san el lehessen osztani. Ma a világ egy ré­szén — a tőkés országokban — óriási feles­legeket produkálnak, amelyeket sokszor spekulációs megfontoltságból elpusztítanak, ugyanakkor, amikor a világ másik részén milliók halnak éhen ezen alapvető élelmi­szerek hiányában. A szerzők is példákat hoznak fel és ki­mutatják, hogy a legkorszerűbb termelési rendszerek sem hoznak semmi eredményt, ha a megtermelt javat nem igazságosan osztják el. A fejlődő és elmaradott országok­ban földreformra, szövetkezeti gazdasá­gokra, olyan termelési struktúra kialakí­tására lenne szükség, amilyen a szocialista országokban és a világ néhány más orszá­gában már megvan. Sokan felteszik a kérdést: mit tesznek a szocialista országok, hogy a világon ne le­gyen éhezés és a fejlődő országokban ma­gasszintű élelmiszer-termelés alakuljon ki? Szakemberekkel, gépekkel, beruházási hite­lekkel és egyéb eszközökkel segítenek. Dip­lomáciai úton az ENSZ-ben és szervezetei­ben harcolnak, hogy a világ segítse az éhe­zőket. A FAO 1980-ra 2,5—3 milliárd dollá­ros élelmiszersegélyt tart szükségesnek. Ahhoz azonban, hogy a világban az éhe­zés végleg megszűnjön: meg kell semmisí­teni a gyarmati rendszer minden maradvá­nyát: a kettős kizsákmányolást, a külföldi imperializmust és hazai kiváltságot. Ez hozza meg az említett országok népei­nek is az emberibb életet. Gáli Sándor ranciák vannak arra, hogy a párt és a pártszervezétek he- 1 lyesen közelítsék meg a nép­gazdaság, a dolgozók jóléte, a szellemi élet problémáit? A biztosítékot mindenek­előtt a pártvezetés kollektivi­tása jelenti. A fontosabb problémákat az SZKP-ban valamennyi szintű vezető szerv és pártalapszervezet nem egyszemélyi módon, és nem is a pártvezetök szűk csoportjai szintjén vizs­gálja, hanem széles körű pártfórumok előtt. Ilyenek az jBZKP kongresszu­sai, továbbá a szövetséges köztársaságok kommunista pártjainak kongresszusai, vá­rosi. területi pártkonferenciák. Ez utóbbiak most, illetve a legközelebbi jövőben zajlanak le a Szovjetunióban. A párt. a pártalapszerve- zetek tevékenvsége nyilvános jellegű, s a kommunisták és pártonkívüliek szeme előtt zajlik. A társadalmi problé­mák pártbeli megvitatása össznépi vitával párhuzamo­san folyik. Éppen ilyen • mélységesen demokratikus népi eszmecsere folyik ezekben a hetekben a Szovjetunióban. Olyan orszá­gos párbeszéd, amelynek stí­lusa tárgyszerű, amely ,.prob­lémaközpontú” és célratörő, amely ösztönzi az önkritikát és a bírálatot s arról tanúsko­dik. hogy az SZKP és szerve­zetei feladataik magaslatán állnak. A XXV. kongresszus előestéjén az SZKP, \ a XXV. kongresszus határozatait kö­vetve, mindent megtesz annak érdekében, hogy eszmeileg és szervezetileg tovább szilár­dítsa . sorait, tökéletesítse a pártmunka formáit és mód­szereit. minden eszközzel erő­sítse karx-solatait a dolgozó tömegekkel. Vajda Péter NYUGAT-EURÓPAI szó. ciáldemokraták a kommunista pártokkal fenntartott kapcso­lataiban nem lesz lényeges változás — jelentette ki Kreis­ky osztrák kancellár Bécsiben, amikor hétfőn hazaérkezett a kétnapos helsingöri értekez­letről. Az osztrák szocialisták vezetője hangoztatta, minden pártnak belügye, hogyan ítéli meg kapcsolatainak alakítását. HÉTFŐN FOLYTATÓDTAK Madridban a spanyol—ameri­kai tárgyalások az Egyesült Államok spanyolországi tá­maszpontjairól kötendő új megállapodással kapcsolatban. t i 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom