Pest Megyi Hírlap, 1976. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-13 / 10. szám

1976. JANUÁR 13.. KEDD 'xMdtw Naponta 9 ezer tojás Továbbtanulók és megtorpanok Tökölön, a Vörös Csillag Termelőszövetkezet batériás tojóházában 13 ezer Shaver fajtájú tojótyúkot tartanak. A kiváló minőségű barom­tik napi hozama mintegy 9 ezer tojás. Nagy Iván felvétele A munkások továbbképzése, oktatása nemcsak azt a célt szolgálja, hogy emelkedjen a dolgozók átlagos műveltségi szintje, s ezáltal jobban átte­kinthessék munkájukat, meg­értsék az egész termelési fo­lyamatot, ismerjék a legkor­szerűbb gépeket és azok mű­ködési elvét. Tizennyolcból tizenegy Sok jó szakember mégsem kíván továbbtanulni, ki csalá­di okokra, ki pedig látszólagos indokokra hivatkozva. Szentendrén, a PEVDI író­szergyáregységében tavaly 18- an jelentkeztek a szakmunká­sok számára szervezett 3 éves szakközépiskola levelező tago­zatára. Helyhiány miatt azon­ban csupán 11-en kezdhették meg tanulmányaikat, a fel nem vett 7 szakmunkás közül egy jelentkezett újra az idén. Vajon miért gondolták meg magukat? Talán az idén keve­sebb biztatást kaptak társaik­tól? Esetleg az riasztja őket vissza, hogy 11 szerencsésebb társuk közül az elmúlt eszten­Több telek és gépkocsi) Nő az adózó polgárok szánta a budai járásban A községi tanácsok, a járá­si hivatalok szakemberei most összegezik az elmúlt év adóügyi számadatait, ellenőr­zik a befizetéseket, az állam­polgárok által befizetett ősz- szegeket. A budai járási hi­vatal adóügyi csoportjában Kovács László csoportvezető asztalán is temérdek kimuta­tás, ügyirat, jelentés gyűlt össze. | — A lakosság által fizetett adónemek, adófajták száma 14 — mondja a csoportvezető. | Ezeknek az adóknak a kive­tése, kezelése és nyilvántartá­sa az első- és másodfokú adó- igazgatási hatóságok — közsé­gi tanácsok, járási hivatalok — feladata. 1971. december 31-én 42 ezer adózó állampolgár volt a budai járásban. 1975 júniusá­Megalapozott elképzelések IPARI FEJLŐDÉS A DABASI JÁRÁSBAN napjainkban szakosodnak az üzemek. E folyamat nem csupán országos, hanem me­gyei, járási méretekben is ta­pasztalható. Ezt bizonyítják a dabasi járás iparfejlesztési tervei is. Elképzeléseik reálisak: a meglevő termelő berendezések korszerűsítésére, az eszközök jobb, gazdaságosabb kihaszná­lására, s a belső — nemegy­szer rejtett — tartalékok fel­tárására törekszenek a járás gazdasági szakemberei. A Telefongyár Bugyi köz­ségbe telepített gyáregysége hosszú évek óta megoldja fel­adatait, bár termelőeszközei jórészt felújításra, korszerűsí­tésre szorulnak. Gyártmány­struktúráján továbbra sem kí­vánnak változtatni: a néhány nagy értékű termék mellett főként alkatrészek készülnek az üzemben. Sőt, a gyár a jö­vőben továbbra is megőrzi szolgáltató feladatkörét is. Pusztavacson a szakosodás és a más faipari ágazatokhoz való alkalmazkodás jellemzi az erdészet fafeldolgozó tele­pének tevékenységét. A ra­gasztott szerkezetű termékek, préselt forgácslemezek gyártá­sával az építő- és bútoripar igényeit kívánják majd ki­elégíteni. A járás ÁFÉSZ-einek egye­sülése lehetővé és szükségessé teszi a dabasi tejüzem kapa­citásának növelését, új termé­kek gyártását. Más élelmiszer- ipari üzemek, többek között a hernádi baromfi-feldolgozó bővítése is szerepel a tervek között. Ugyancsak Hernádon épül, és az idén már termelni fog a sertésvágó és feldolgozó üzem. Az építőiparban megállapí­tották, hogy a szétszórtság volt eddig legfőbb oka az elhúzódó kivitelezéseknek. A kevesebb munkahelyre összpontosított eszközök hatékonyabban és gazdaságosabban termelnek majd. V. G. P. Ön is kísérje figyelemmé! a fiatalok új alkotásainak bemutatóját A Á\\ Tekintse meg az „Alkotó Ifjúság" Könnyűipari Ágazat pályázati termékeinek és pályamunkáinak KIÁLLÍTÁSÁT, amely pályázatot a KISZ Központi Bizottság hirdetett meg. A kiállítás helye: a MARKETEXPO Bemutatóterem (Bp. VI., Nagymező u. 20.) Nyitva: 1976. január 7-től 15-ig, naponta 10-től 18 óráig. A PEVDI szentendrei gyáregységében ban 55 ezer 286 az adózók száma. A kivetett adók össze­ge tavaly több mint 54 millió forint volt. Tízezer külön tar­tozási tételt is nyilvántartunk. Ezek között szabálysértési bírságok, idegen helyről ki­mutatott tartozások szerepel­nek. Gond a kisiparosokkal Az adózók száma azért is növekedett, mert a járásban megszaporodtak a hétvégi üdülőtelkek, a gépkocsik és nőtt a jövedelemadózás is. Budakeszin például egy tulaj­donos egy hold földet adott el társasház-építés céljaira. Egy­millió forintot kapott érte. A tanács 185 ezer forint általá­nos jövedelemadó és 32’ ezer forint községfejlesztési adó befizetésére kötelezte. Buda­keszin és Budaörsön több ha­sonló eset is előfordult az el­múlt években. Az adófizetők számának gyarapodása a tanácsi appa­rátusban természetesen nem eredményezett arányos lét­számnövekedést. 1971-ben a járás községeinél negyvenki­lenc, a járási hivatalban pedig öt munkatárs foglalkozott adóügyekkel. 1975 óta a köz­ségeiknél' negyvenöt, a járás­nál négy munkatárs tevé­kenykedik ezen a területen. 1974. január elsejétől a járási hivatalban nyolcfős adatfel­dolgozó csoport dolgozik. A járásban jó az adófizetési morál. Az állampolgároknak körülbelül 85 százaléka ponto­san eleget tesz fizetési köte­lezettségének. A fegyelmezet­len, rosszul fizetők között a kisiparosok okozzák a legtöbb gondot. Tavaly szeptembertől a megyével és a községi veze­tőkkel összefogva folyamato­san szerveztük és irányítottuk az adóbeszedést. A tízezer fo­rinton felüli hátralékosokat külön nyilvántartottuk. Kö­zülük október 30-án 205 adó­zónak volt hátraléka. Számuk december végére 104-re csök­kent. Felszólítás és letiltás csak kis arányban A legtöbb gondot okozó községek Üröm és Nagykovácsi, de Érd, Budaörs, Pilisvörös- vár és Törökbálint is. Adóügyi felszólítással, illet­ményletiltással. egyes esetek­ben ingóságok lefoglalásával is ösztönöztük a fizetést. Az elmúlt évben például október 17-ig 133 foglalást és 554 il­letményletiltást kellett foga­natosítanunk. A több mint 55 ezer adófizető polgárhoz vi­szonyítva ez egészen alacsony arányszám. K. Gy. M. dő során, öt abbahagyta tanul­mányait? Lehet. Azt azonban nem engedheti meg magának egyetlen okosan gondolkodó munkás — és közösség sem —, hogy bármelyikük hanyagság­ból, saját jövője iránti felelőt­lenségből ne törődjön önmaga továbbképzésével. Nem arról van szó, hogy a most másodi­kos 6 továbbtanuló az ideit is beszámítva 2 év múlva jobban esztergál, mint társai, hanem ha bármilyen problémája adó- dák, gyorsabban és eredménye­sebben rendezheti ismeretei, tudása révén. „Lemorzsolódók" és újrakezdők Érthetetlen tehát, ha néme­lyek vonakodnak tőle. Jámbor András, szerszámkészítő tavaly a 11 felvett közé tartozott, de már az évnyitóra sem ment el. — Jelentkeztem, az MHSZ gépkocsivezető-tanfolyamára is, még az évnyitó előtt meg­jött a papír, hogy mikor kez­dődik az oktatás. Számomra akkor fontosabb volt a jogosít­vány, mint az érettségi. — Lehet, hogy akkor igaza volt, mégsem cselekedett er­kölcsösen, hiszen elfoglalt egy helyet társai elől. De miért nem jelentkezett idén újra? — Azóta megnősültem, nem hiszem, hogy örülne a felesé­gem az ilyen elfoglaltságnak. Másodjára rugaszkodott a tanulásnak Szabó Ferenc, a szerszámkészítők csoportveze­tője. — Hét évvel ezelőtt-2 hóna­pig jártam középiskolába, de még a beszámolók előtt ott­hagytam az egészet. Nem vol­tak haverok, nem volt kedvem a tanuláshoz. Most az üzem­ből 4-en járunk egy osztályba. — Miért határozott úgy, hogy ismét leül a könyvek mellé? — Szükségét éreztem a ta­nulásnak, no meg időközben függetlenített csoportvezető lettem, s ehhez nélkülözhetet­len — úgy érzem — az érettsé­gi­Szabó Ferencnek két gyer­meke van, építkezik, mégis tud időt szakítani a tanulásra. Munkáját is jól végzi, kollégái, beosztottjai szeretik, s ez nem véletlen. Nemcsak a munkát, a kezek alól kikerülő darabokat figyeli, gondja van az embe­rekre is. A jobb szakembere­ket ösztönzi a továbbtanulásra. A fiatal — tavaly és tavaly­előtt végzett — szerszámkészí­tők emeltszintű szakiskolába járnak. A többség számára is A gyáregység és a vállalat vezetői támogatják azokat, akik tovább akarnak tanulni. Érdemes azonban megemlíte­ni: a nők továbbképzése nem zökkenőmentes. Az írószer­gyáregységben a nők férfiak aránya 2/3 :l/3. A nők szinte valamennyien (az alugrafiká- ban dolgozó mintegy harminc asszony kivételével) betanított munkások, apró részművelete­ket végeznek, számukra nem szerveznek szakmunkástan- folyamokat, magasabb szintű továbbképzést. Hogyan lépje­nek ők előbbre? 'A politikai tanfolyamok mellett ma még csak a „hagyományos” tovább­tanulás látszik számukra jár­ható útnak. Az esti vagy leve­lező gimnázium, a szakközép- iskola. Négy nehéz esztendő. Tudják-e, merik-e vállalni? Segíteni, ösztönözni kell őket is. Cz. y. NAGYKATA Új szolgáltatási forma Az. Állami Biztosító Pest megyei igazgatóságának nagy- kátaí járási fiókja már tavaly decemberben elindította az úgynevezett CSÉB—50-es mozgalmat — sikerrel. Mi is a CSÉB—50-es moz­galom? Eddig a termelőszövetkeze­tekben tíz-húsz-harminc fo­rintos CSÉB-biztosításokat le­hetett kötni. Más volt a ter­melőszövetkezeti tagok és más a termelőszövetkezeti alkal­mazottak részére az említett szolgáltatás. Az új mozgalom azonban feloldja a megkülön­böztetést. Aki vállalja az 50 forintos biztosítási díjat, az r> január 1-től életbe lépett szol­gáltatásokban részesül. Említsünk összehasonlítás­ként néhány példát: aki eddig 30 forintos CSÉB-díjat fize­tett, halálesetkor 15 ezer fo­rintot, százszázalékos rokkant­ság esetén 70 ezer forintot ka­pott. Most a CSÉB—50-es rendszerben ezek az összegek 40, illetve 120 ezer forintra emelkedtek. Az egyéb baleset­biztosítási szolgáltatások is hasonló arányban növeked­tek. E hónapban és februárban a járási fiók szervezői fölkere­sik a nagykátai járás vala­mennyi termelőszövetkezetét, hogy a CSÉB jelenlegi új rendszerét, a biztosítás új formáját megismertessék ajs ott dolgozókkal. Az elveszett fizetés Üzent régi barát: egy ködös reggelen, amikor utolsó száraz leveleiket fürösztötték a fák a bágyadt napsugárban, csendesen elpi­hent Berci bácsi, a Pilis vidéki nagyközség volt postása. Ha emlékét idézem, csak egyre gondolok: mi kell az embernek? Értelmes, tiszta élet. Mert Berci bácsi mindig is arra törekedett, hogy valami jót, 'kötelességen felülit csele­kedjen a közösségért. És ez számára iga­zán, már majdhogynem naplementekor ada­tott meg, közel az ötödik ikszhez, amikor feladta korábbi, jó megélhetést biztosító mes­terségét. Kevésnek érezte mindezt, s az adódó alkalommal fordított egyet életének kerekén — nyakába akasztotta a postások hasas marhabőr táskáját. Éveket fiatalodott, magával ragadta a mozgalmas foglalkozás. És ha el is fáradt a napi 10—12 kilométeres gyaloglástól, min­dig elégedettséget érzett. Ha meg valahol csikorgóit az ügyintézés, hogy, hogy nem, arra a bizonyos első napra gondolt, ami­kor először indult el kőrútjára, s a fél falu az ablakhoz tódult. Tél- tavasz, nyár, ősz... Évszakok... Mennyi kiismerhetetlen arca van a termé­szetnek. Ezt csak az tudja igazából, aki szün­telenül nézelődik jártában-keltében, s nem bekötött szemmel rohan el a napok mellett, a folytonos sietésben érzéketlenné devalvá­lódva a szépre-jóra. Berci bácsi évtizedeket töltött bélelt falú műhelyben az ülőkén, öreg korára kezdte igazán megismerni a környéket. A legjobban a tavaszt szerette. Derűsen szedte lábait a napsugaraktól felmelegedett úton, gyönyörködött a rügyfakadásban, el­nézte, hogyan szivárog a víz a friss, puha keréknyomban. A vízmosások partján mele­gen rengett a levegő, ■ a fenyveserdőben éb­redeztek a hangyabolyok, mezei nyulak tűn­tek fel, ölyvek vijjogtak, s rótták köreiket a magasban. A déli lejtő, ahol az erdész la­kott, párázva sütkérezett, nagyokat li­hegve ... Ha erre tartott Berci bácsi, so­sem mulasztotta el a csobogó forrást, mé­lyet merített belőle csupasz tenyerével. Az üde víztől megélénkült, arcát paskolva érezte ajkán izzadsága sós ízét. Amikor le­hajolt — mintha nyár lett volna — a nap égette tarkóját, szemei előtt nyújtózkodó fű­szálak himbálóztak, s egymást kergetve ke­ringtek a muslicák. Ifjabb koromban jó párszor elkísértem, emlékszem: elfáradt a fenyves illatos leve­gőiétől és szokásához híven megpihent az első házban, ahová postát hozott. A külső tanyán legtöbbször várták a gyerekek — senki sem tudott rezgő nyárfából olyan pompás sípot farigcsálni, mint Berci bácsi. Az embereket néhány hónap alatt megis­merte, s ha tehette, először mindig oda sie­tett, ahová jó hírt vitt: vőlegénye írt Pintér Juliskának, pénzesutalványt küldtek gyere­kei a szövetkezet nyugdíjas csőszének, Si- mulák bácsinak, az egyedül élő Kató néni mindig rettegve várta, mit ír abban a nagy Budapesten ide-oda hánykódó fia... Persze hiába tiltakozott, ha asztalhoz in­vitálták, finom borokkal, pálinkával kínál­ták, ha néhány percre is, engedett a „csá­bításnak”. Mindenkihez volt meleg szava, kedves mosolya. Otthon aztán hosszan me­sélt az asszonynak, amit a nap folyamán hallott; ketten töprengtek mások gondján, baján öreg este... Egyszer nem vitte haza fizetését. — Elveszett — mondta tömören. Az äSSZOIiy nem sopánkodott, nem jajga­tott, nem volt dir-dur természet. A férfi­ből nem dőlt a pálinkagőz, külsejében sem talált semmi kivetnivalót. Különben is: nem olyan az ő ura. Egyébként alighanem sejtette: a pénz nem veszett el. Nem is! Az történt, Gyula sofőr felöntött a garatra és nem jött haza Pestről. Állítólag valaki több­ször is látta őt egy feslett kinézésű nősze­méllyel. A fiatalasszony mindennap várta páriát, tanította a kicsit a szóra — papa. Remélte: visszatér az ő Gyuluskája, hisz négy év alatt egyszer sem volt példa arra, hogy férje így kirúgjon a hámból. Mindezt jól tudta Berci bácsi, akárcsak azt: a fiatal- asszony nap, mint nap, a várakozás gyötrel­mével lesi őt. Így történt, hogy egyszer pénzt kapott a kismama. Ügy örült, mint egy kis­lány. — Üljön le, aranyos Berci bácsi — hozok bort... — Köszönöm kedveském, de nagyon sie­tős a dolgom ... Httíek múlva, aztán, egy kora nyári regge­len, amikor úgy ömlött szét a fény, mint a csillogó, hideg méz, s az emberek ünneplőbe öltözve mentek dolguk után. a fiatalasszony kopogtatott a postás portáján és boldogan hadarta: — Tévedett, bácsikám. Nekem akkor Gyula nem küldött pénzt. — Hát, megkerült az a kópé? — Hová is lenne nélkülünk! __ — Akkor vissza a gubát — mosolygott az öreg hamiskásan. Ovális, szarkalábakkal dú­san barázdált arcán csillogtak apró, mélyzöld szemei, és valami megmagyarázhatatlan belső melegség áradt szét benne. Talán ilyenkor születik meg az a bizonyos dal, a majdan szárnyaló dallam. Talán ilyenkor jön rá az ember a létezés titkára, értelmére és fejti meg a távoli üzeneteket. Kovái Iván

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom