Pest Megyi Hírlap, 1975. december (19. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-17 / 295. szám

1975. DECEMBER 17., SZERDA Vesztettek, akik távolmaradtak — Mikor kezdődtek el a párizsi vietnami béketárgya­lások? — Ki volt az 1971-ben létrejött Bengali Népköztársa­ság miniszterelnöke az idei ka­tonai puccs előtt? — Chile legfontosabb ásványi kincse, melynek bányáit az Allende- kormány államosította? — Mi az El Fatah? — Milyen alka­lomból, milyen céllal és hol találkoztak az európai államok vezetői ez év nyarán? ... Kérdések, gyors válaszok. A hibátlan feleletért a zsűri megítéli a két pontot. Időn­ként nem elégszik meg a kér­désre adott pontos válasszal: megtoldja — és a válaszból kiderül, milyen tájékozottak a vetélkedő tagjai. A játékosok okosan, felkészülten szerepel­nek. Izgalmukban sem felejtik el a lényeget. Sokszor olyan kérdésekre is talpraesetten fe­lelnek, amelyeket nem mindig kell feltétlenül tudni — nem tartoznak az általános művelt­séghez, a lexikális tudást bizo­nyítják. Két versengő csapatot Ve­rőcemaros, egyet Szokolya és a negyediket a kiskatonák állí­tották ki. Valamennyi csapat háromtagú volt, tehát összesen tizenkettőn csillogtatták tudá­sukat. A kiskatonákat elkísér­te a politikai tiszthelyettes és amikor a közönség is szóhoz juthatott, nem volt rest jelent­kezni — többször jól felelt, könyv lett a jutalma. Könyv, mert azon a verőce­marosi estén könyvekért folyt a versengés. A politikai könyv­napok záróakkordjaként ren­dezte a klubkönyvtár a vetél­kedőt —, sikerrel. Alig lehe­tett befejezni a játékot (az egyenlő felkészülés miatt ne­hezen alakult ki a második és a harmadik helyezés), s amikor végre eldőlt a verseny, akkor a gyerekek újabb ötlettel akarták nyújtani a vetélkedőt. Jó volt a hangulat, hiszen kell-e annál kedvcsinálóbb, mint hogy tizenkét fiatal (ki diák, ki kiskatona, ki üzemi, termelőszövetkezeti dolgozó) összemérje tudását és aki hal­lotta őket, dagadhatott a keb­le, milyen rátermettek a mi gyerekeink. Mert minek örül­ne az ember, ha nem annak, hogy a klubkönyvtár fiatal ve­zetője: Gábor Anna hajlandó volt fáradságos munkával se­gítőtársaival (Csele Józsefné- vel, Hock Gyulánéval, Szabó I Karolinnal) együtt előkészíte­ni a játszvatanulást, népszerű­síteni a politikai könyveket, elmélyíteni a politikai tájéko­zottságot — méghozzá úgy: akik csak nézőként érkeztek, azok is kedvet kaptak a rész­vételhez. Mert azért ez játék volt a ja­vából, akkor is, ha alapos po­litikai, irodalmi felkészülést igényelt minden részvevőtől Izzadt ott az izgalomtól já­tékvezető és vetélkedő. De megérte. Ezt mondta Bánfalvi Jenöné, az MSZMP Váci Já­rási Bizottságának titkára, Krebsz József, a verőcemarosi tanácselnök is, akik napi fá­radságos munkájuk után vé- . gig figyelemmel kísérték a fiatalok versenyét. Merem hin­ni, hogy csak a gyenge szerve- | zés okozhatta: hiányoztak a községek párt- és tanácsi ve­zetői a hallgatók soraiból, hiá­nyoztak az üzemek vezetői, a munkatársak. Ha volt is ér­deklődő, jobbára néhány fia­tal, a felnőttek távol marad­tak. Nem is annyira a versen­gő gyerekek ösztönzése miatt, inkább önmaguk, a távol ma­radók miatt békétlenkedem. Szegényebbek maradtak né­hány tapasztalattal. Nem ta­núskodhattak községük gye­rekeinek jó szereplésénél, nem kamatoztathatják hamarosan jó felkészültségüket, nem ve­hetik zokon, ha ezentúl ők maradnak közönyösek valami­lyen akció iránt, ne feledjük: a felnőttek példája ragadós. Álljunk meg egy pillanatra: lehet-e, szabad-e elvárni egész nap elfoglalt emberektől, hogy megjelenjenek egy szórakozta­tó délutánon, estén? Lehet-e, szabad-e számonkérni bárkitől is: mit tesz szabad idejében? Világért sem törnék pálcát azok felett, akik azon az estén iskolába mentek, készültek az esti egyetem foglalkozására, beteget ápoltak, kisgyerekre vigyáztak, vagy másnapi elő­adásukat fogalmazták. Egyet­len egyet merek csak megkér­dezni: hihető-e, hogy a politi­kai könyvnapok ünnepségének záróaktusán két községnek csaknem minden közéleti em­bere másutt volt elfoglalva, olyannyira, hogy látszatra kö­zönyösöknek bizonyultak ho-, lőtt éppen nekik kellett volna az érdeklődés élesztőinek len­nie» Jc? S. A. Új művelődési központ Pilisvörösváron Pillanatkép a 24 ezer kötetes lel nőttkönyvtárból. Koppány György felvétele Régóta hiányzott Pilisvörös­váron egy művelődési központ. De a közelmúltban elkészült — mintegy 800 ezer forintos költséggel — az új létesítmény. Könyvtár, ifjúsági könyvtár, KISZ-klub. Ez utóbbi három helyiségből áll: egy játékszo­bából, pingpongszobából és egy mozgalmi helységből. Itt talált otthonra a KISZ- és az úttörőmozgalom, s itt próbál a község KISZ-fiataljaiból ala­kított leánykar. A fiatalok klubjában nagy a forgalom. Gyakori, hogy százan is együtt vannak. Üjdonság a könyvtár­ban a hangtárszoba, 600 lemez áll itt a fiatalok rendelkezésé­re, hat fejhallgatóval. A 24 ezer kötetes felnőttkönyvtár mellett 6 ezres gyermekkönyv­tár is van. A több mint tízezer lakosú nagyközségben még há­rom fiókkönyvtár is működik. Az éves forgalom 60 ezer könyv. Amtőrfilmesek nemzetközi fóruma A régi villamos melódiája című szovjet film nyerte a fő­díjat a szocialista országok amatőrfilmeseinek 4., Moszk­vában megrendezett fesztivál­ján. A díjnyertes film a fa­sizmus felett aratott győzelem 30. évfordulójára készült. A díjazott filmek között szerepel a Játékok című magyar film is. Színházi esték Régi magyar drámák a Nemzeti Színházban1 Nincs olyan sok színpadké­pes műve a reformkor előtti magyar drámairodalomnak, hogy ha egy színház közülük akar bemutatót tartani, a bő­ség zavarával kelljen küsz­ködnie. Jószerivel egy kezün­kön összeszámlálhatjuk ezeket a drámákat. S bár nemzeti értékükhöz, irodalmi rangjuk­hoz kétség nem férhet, mégis a kelleténél ritkábban kerül­nek színre. Évtizedek múlnak el úgy, hogy színházlátogató Nevezhetnénk egyszeri cso­dának is ezt a drámát. Egy huszonhárom esztendős, Bécs- ben tanuló magyar deák, Bor­nemisza Péter, tanulótársai kérésére Szophoklész klasz- szikus görög tragédiáját lefor­dítja és átdolgozza, látszólag csupán azért, hogy a diák színjátszóknak darabot adjon. De ez az átdolgozás egyben teljesen önálló színpadi mű, számos, olyan változtatással, amely egy kitűnő dramatur­giai érzékű, színpadi fantá­ziájú írót tételez fel, azonkí­vül pedig olyan drámaírói vé­náról árulkodik, a drámai nyelv, a szituációteremtés, a drámai hősök rajzának olyan fölényes tudását bizonyítja, hogy azt kellene hinnünk, ez a pesti származású deák gya­korlott drámaíró volt, s az 1558-ban Bécsben kinyomta­tott „Tragoedia magiar nel- venn, az Sophocles Electraia- bol” már sokadik műve. Ezzel közönségünk nem találkozik velük, iskolások nemzedékei nőnek fel úgy, hogy sosem láthatták élő < előadásban e műveket. Nincs ez jól. A Nemzeti Színház ilyképp egy régi és nyomasztó adós­ságból törleszt,- amikor Bor­nemisza Péter Magyar Elekt­ráját és Csokonai Vitéz Mi­hály Az özvegy Kamyóné s a két szeleburdiak című műveit műsorára veszi. szemben ez az első — és egy­ben az utolsó — ilyen műve. S az még csak az egyszeri csoda csupán egyik vonása, hogy ez a fiatalember ilyen kitűnő, erőteljes drámai mű­vet írt, s . negyven évvel Shakespeare előtt a Shakes­peare! dráma magaslatait elő­legezte. A csoda másik — s számunkra legalább ennyire fontos — vonása, hogy ez a deák egyben olyan művet is alkotott, amely a XVI. század magyar viszonyainak, az or­szág helyzetének pontos ké­pe s e kép nagyerejű drámává fogalmazása. Az elekor gya­korlatilag már három részre szakadt ország belső problé­mái sejlenek át a dráma szö­vetén. A zsarnokot engesztel­hetetlenül gyűlölő Elektra szavaiban a hatalmaskodók elleni tirádák zengenek, Aigistosban, a zsarnokban a gátlástalanul harácsolókat, öl­döklőket leplezi le, a Mester­ben a reformáció igehirdető­jét formálja meg — ezer szál­lal kötődik ide, a mi történel­münkbe ez a dráma, s mégis, egyetemes is, általános is. Elektra eszelős igazságkeresé­se, zsamokgyűlölete, a jó uralmat elhozó Orestés várá- sa, a reformáció társadalom- eszményének, uralkodó-eszmé­nyének ilyen erejű hirdetése valami új a magyar irodalom­ban, amelynek tulajdonképpen nincs is előzménye, s a folyta­tása is más lesz (noha maga Bornemisza szinte az élő ka­pocs szerepét tölti be, mivel később ő lesz Balassi Bálint nevelője). A Nemzeti Színház Csipke­rózsika-álmából ébresztette fél a Magyar Elektrát, hiszen a most játszott eredeti szöveg­gel még sosem került nagy­színház színpadára a mű. Ma­jor Tamás rendezése nagy tisztelettel kezeli az anyagot, hatalmas műgonddal ügyel a csodálatosan zengő régi ma­gyar nyelv pontos megszólal­tatására, kosztümtervezője, Schaffer Judit a ruhákon pontosan érzékelteti a dráma görög eredetét, balkáni át- színeződését, magyar voltát, s maiságát (főként a - pompás bőr holmikkal), a színészek kidolgozott, fegyelmezett játé­kot produkálnak — s az elő­adásból mégis hiányzik vala­mi. Mi ez a hiány? Talán egy egységesebb játékstílus, mely­ben Törőcsik Mari néhol mo­dorossá váló, kántáló szöveg- mondású Elektrája és Métáé Erzsi vulkanikus szenvedélyű Klytaimnestra királynőjének Magyar Elektra KIÁLLÍTÓTERMEKBEN Az otthon: Dömsöd tájak / VECSÉSI SÁNDOR TÁRLATA A DSmsödSn élő és alkotó Vecsési Sándor Munkácsy-dí- jas, a Magyar Népköztársaság érdemes művésze a balmazúj­városi Veres Péter Művelődési Központban mütatja be leg­újabb festményeit, melyek a Műcsarnokban 1974-ben bemu­tatott gyűjteményes kiállítás után készültek. Érdemes elmélyülni Ve­csési Sándor eddig végigjárt festői életútjában. Több ok­ból. Tanulságot vonhatunk le saját értékein túl nemzedéké­nek problémáit illetően is, pontosan és hitelesen általá­nosíthatunk, Ahhoz a korosz­tályhoz tartozik, amelyet a fényes szelek emeltek magas­ba, a felszabadulás egyik el­ső, alapvető eredményeként. Művészetével nemzetközi ran­got ért önmagának és hazá­jának: Munkácsy-díjas érde­mes művész, aki a szófiai triennálé egyik íődíját is el­nyerte. Minek köszönheti értékeinek állandóságát, szívósan előre sodródó haladási irányán be­lül? Annak, hogy tehetségé­nek része az önismeret szigo­rúsága, nemcsak a képesség. Vecsési erős a megfigyelés­ben, ezért uralja festői szin­ten élményeit. Bensőséges és alajjos kapcsolatot létesített a természettel, minden művé­ben megvívja harcát a minő­ségért. Minden alkotása drámai lüktetés, de benne az élet va­lóságtartalmát nem a tragé­dia adja, hanem derűjéhez irányítja. Kétkezi dolgozók gyermekéből lett Vecsési Sán­dor a nyergesújfalui Eternit Művek villanyszerelője, Főnyi Géza, Bernáth Aurél növendé­ke a Képzőművészeti Főisko­lán, országos tárlatok és a velencei biennálé kiállító mű­vésze. Mostani kiállításán Balmaz­újvárosiban elsősorban dömsö- di ihletésű festményekben gondolkodik — népben, nem­zetben — a jövőről. A jövő­ről úgy, hogy megindító lírai- sággal idézi a dömsödi ház nyitott pitvarját, tornácát, mely az emberség asztalához invitál mindnyájunkat. Ez a vendégváró őszinteség látszik az esti hazatérőkben, a pusz­ta távlatában. E kórókkal, tó­csákkal érvelő nyitott tágas­ság irányítja festői lépteit. A Puszta képe szélrakta buckái­reaillzmusa közelebb kerül egymáshoz; amelyben Moór Mariann biedermeieres Khry- sothemisa és Avar István na­turálisán megfogalmazott Aigistos királya nem két kü­lön stílust képvisel. A dráma nagy belső igazságai sem mindig égetődnek úgy belénk, mint azt várhatnánk. Sem a XVI. századi mondanivaló, sem pedig a mű mai érvé­nyessége nem sugárzik át eléggé ezen az előadáson. Pe­dig a Mester záró mondatai­ban (a frissen hatalomra ke­rült Orestest félti, nehogy ő is rossz király legyen) szinte tál­cán kínálkozik egy nagyon friss mai megközelítés kulcsa. Érdekes lett volna innen kiin­dulva végiggondolni a drámát, s ebből a nézőpontból elját­szatni. val a szellemi ugar maradé­kaira utal, melyet drámai küzdelemmel szüntetünk. Küzdelem, az anyaggal, léttel bírókra kelő hiteles dia­dal együtthatója a viharos felhőzet, a házak nyugtalan csapongása a kurdi torony vadzöld környezetében. Hal­latlanul nyílt a mester művé­szete. Bazsonyi Arany és az ő kettős portréjából a természet pillant ránk a mezők sarjadá- sával. A dömsödi ház előtt napba tekintenek a gyerekek bő egészséggel, a Kiserdő iz­mos fái is magabiztosan vere­kednek fényért, vízért. Víz, ez a másik fontos eleme ké­peinek. Nem folyó, nem ten­ger, hanem a laposok csepp­folyós maradélca a kövér gyomkörnyezettel, a szittyók, rapcések, esőnyelt fák nedv­dús vidéke az ő világa. Azé’, nyelt és átalakuló víz körfor galma a természet egészéber és csontosodó tereptárgyaiba. Képein élő test a világ csipkés virágokkal habzanai a fák Vecsési Sándor festésze tében, szinte csendülnek e színek — illat- és sorshordc zók, mint a Tolnai hajtott hó a lilákkal áttűzdelt fehére nagy megenyhülésében. Vecsési Sándor Nyergesújfa luról kapott meghívót Döm södre és onnan hosszas, kitar tó munka eredményekér megérkezett a magyar képző művészet alkotással telítet' már-már túlzsúfolt XX. szá zadi otthonába. Ott épített la kast, harmóniával, drámává’ egészséggel, derűvel szőve! kezve, gazdálkodva — mind­annyiunk számára. Losonci Miklós Könyvtári beszélgetések A CORVINA KIADÓ ESTJE VÁCOTT Évekkel ezelőtt izgalmas ismeretterjesztő sorozatot in­dított Vácott a városi-járási könyvtár és a Zalka Máté könyvesbolt. írókat, költő­ket, könyvkiadókat és rend­szeres olvasóit látja ilyen­kor vendégül ismerkedésre, vitára, beszélgetésre. A hétfő estére hirdetett találkozó' a szokásosnál is kötetlenebb es­tét ígért, hiszen a Corvina Kiadó — a képzőművészeti és idegen nyelvű könyvek ha­zái gazdája — munkatársait ültették asztalhoz, abban a városban, ahol igen sokan művelői, még többen szerel­mesei a képzőművészetnek. Ott ült a meghívottak között Barcsay Jenő Kossuth-díjas, a Karnyóné Tűzre víz, komor tragédiára fergeteges bohózat — a Ma­gyar Elektra után a Kamyó­né. Csokonai 1799-ben, alig egyesztendős csurgói segédta­nárkodása idején írott, s diák­jai által eljátszott komédiája ma is friss, ötletes, jó humorú, s még a csipkelődései, a két „szeleburdi”, a Tipptopp és Lipilotty „módizálásának" ki­gúnyolása is „ül”. És találó a koros, ámde szerelemvágyó Kamyóné jellemrajza , is. (Nem nehéz a nagy Csokonai- mű, a Dorottya színeit, ízeit, áthallásait észrevenni a komé­diában.) Hogyan lehet eljátszani ezt az egyszerre a diáktréfák és a jellemvígjáték, a vásári ko­média és a korabeli tündér­játék, és egyben ezek paró­diájának keverékéből összerótt pergő bohóságot? Ügy, hogy sokféle elemet megpróbáljuk egységes keretbe rakni — vagy úgy, hogy hagyjuk érvé­nyesülni a sokféleséget, csak a figurák pontos rajzával kötve össze a heterogén ele­meket. A Nemzeti Színházban Ma jós Tamás rendezése mind­két megoldással él, de mind a kettővel kissé szertelenül, túl bőkezűen. Így a komédiázás egyes tükörcserepeket villant, nagy görbe tükör helyett, s néhány színészi alakítás itt is inkább a maga útján, mintsem a rendező kijelölte ösvényen jár. Törőcsik Mari Karnyóné- ja jobban hasonlít egy Mo- liére-vígjáték (a Kényeske- dők vagy A tudós nők) vala­mely figurájára, mint Csoko­nai élveteg özvegy kalmámé- jára. Avar István (Karnyó) egy önálló burleszk- vagy pa­ródiabetétet ad elő. Major Tamás (Kuruzs, a száz fog­lalkozású szélhámos) egészen a vásári komédia stílusáig el­megy, Moór Mariann (Boris szobalány) a népszínművek­ben megjelenő hasonló figu­rákat előlegezi, s mások sem igen munlmlkodnak azon, hogy a komédia egységes stí­lusban jelenjen meg a szín­padon. A két műből tulajdonkép­pen egyetlen szereplőt, Gobbi Hildát lehet kiemelni. Az Elektra, Kórusaként, s a Kar­nyóné Tündéreként stílusis­meretből, drámai erőből és komédiázókedvből hibátlanul összegyúrt figurákat elevení­tett meg. A régi magyar művek meg­jelenése a Nemzeti Színház színpadán így elsősorban a tény, s nem annyira az ered­mény elismerését vívja ki. Takács István Barcsay Jenő dedikál. Zárdái felvétele Képzőművészeti Főiskola ta­nára, aki szakírója is a ki­adónak, s a képeiből készí­tett albumok a legsikeresebb vállalkozásai a Corvinának, Sírná Jenő, a könyvkiadó ve­zérigazgatója, valamint Né­meth Lajos művészettörté­nész. Végh Ferenc, az est házi­gazdája jól tudta, ez alkalom­mal nincs szükség a beszél­getés irányítására, kérdések sugalmazására, mert az amúgy is közlékeny vendégek és minden szavukra kíváncsi olvasók, a képzőművészet ba­rátai között percek alatt ba­rátivá vált a hangulat. Min­dig izgalmas bepillantani a kulisszák — akkor éppen a könyvkiadás kulisszái — mö­gé, s együtt töprengeni a ki­adó vezetőivel: a véges le­hetőségeken belül gazdag irodalmunkból mit ismer­tessünk meg külföldön, a kép­zőművészeti kiadványok kö­zül mennyi legyen a klasszi­kusoké, mennyi mutassa be mai festészetünket és szobrá- szatunkat. Ezen belül is ho­gyan lehetne hű kéj>et adni a számtalan képzőművészeti irányzatról, a mai magyar festészetről, szobrászatról... Cs. A. Magányos ház.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom