Pest Megyi Hírlap, 1975. december (19. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-10 / 289. szám

1975. DECEMBER 10., SZERDA 3 SsJÜŰíW Folytatja tanácskozását a szakszervezeti kongresszus Biszku Béla: Fokozatosan meg kell teremtenünk a kiegyensúlyozott fejlődés tartós feltételeit Az MSZMP KB titkára be­széde bevezetőjében a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága nevében tisz­telettel köszöntötte a magyar szakszervezetek XXIII. kong­resszusát, a kongresszus min­den résztvevőjét, a több mint négymillió szervezett dolgozót, egész munkásosztályunkat. Ez­után elmondotta, hogy a Köz­ponti Bizottság,nagy figyelem­mel és megelégedéssel kísérte a szakmai szakszervezetek kongresszusainak munkáját. A Központi Bizottság nevében kijelenthetem — mondotta —, hogy egyetértünk a szakszer­vezetek tevékenységének a be­számolókban foglalt értékelé­sével. Ügy ítéljük meg, hogy a feladatokra vonatkozó javas­latok — összhangban a XI. pártkongresszus határozataival — helyesen jelölik meg a jövö teendőit. Pártunk úgy tekint a szak- szervezetekre — fejtegette a továbbiakban — mint a mun­kásosztály legátfogóbb osztály­szervezeteire, a párt legfőbb támaszaira. Politikájának ala­kításában igényli és figyelem­be veszi a szakszervezetek vé­leményét és javaslatait. A párt XI. kongresszusa megbecsü­léssel és elismeréssel állapítot­ta meg, hogy a szakszerveze­tek helyesen élve. bővülő jog­körükkel és a törvényekben is biztosított lehetőségeikkel, ki­emelkedő és eredményes mun­kát végeznek a munkásosztály hatalmának védelméért, erő­sítéséért, a párt politikájának elfogadtatásáért és gyakorlati végrehajtásáért. Nagymérték­ben hozzájárulnak, hogy szo­cialista államunk, társadal­munk politikai és gazdasági ereje szüntelenül növekedjék. A szakszervezetek jól képvi­selik a dolgozók érdekeit, eredményesen küzdenek azért, hogy az embereik mind jobb élet- és munkafeltételek kö­zött dolgozhassanak. Hatéko­nyan fáradoznak a szocialista demokrácia állandó fejlesz­téséért a munkahelyeken, ami­nek révéin a dolgozók tapasz­talatai mindjobban érvénye­sülnek a döntésekben. Részt vesznek várospolitikai kérdé­sek megoldásában, a taná­csok munkájában, szociális, kulturális, sportlétesítmények építésében, működési feltéte­leik biztosításában. A szocia­lizmus építése során objektíve növekedett a szakszervezetek szerepe társadalmi életünk va­lamennyi területén. Ez a fo­lyamat a jövőben még inkább erősödni fog. Szeretném kifejezni — mon­dotta a KB titkára — a párt köszönetét és elismerését a szakszervezetek valamennyi funkcionáriusának és több száz ezernyi aktivistájának odaadó, önzetlen munkáju­kért. A kongresszuson nagy hang­súlyt kap az, hogy az eddigi eredtnényekre építve és a jó tapasztalatokra támaszkodva, a szakszervezeteknek még töb­bet kell vállalniuk és elvégez­niük a fejlett szocialista társa­dalom építését szolgáló mun­kából. A kongresszus égjük alapvető feladata az is, hogy feltárja ennek a lehetőségeit, új, a viszonyokhoz és köve­telményekhez szorosan igazodó feladatokat jelöljön ki, és megkeresse megoldásuk újsze­rű formáit, eszközeit. , Reálisan ítéljük meg gazdasági helyzetünket A továbbiakban a gazdasági munka, a termelés kérdéseiről Biszku Béla a következőket mondotta: Amikor meghatározzuk fel­adatainkat, közöttük a szak- szervezeti munka teendőit, na­gyon fontos-, hogy reálisan ítél­jük meg gazdasági helyzetün­ket, és azokat a körülménye­ket, amelyek között következe­tesen folyta that-* k a szocializ­mus építését. Ezt azért is fontos hangsú­lyozni, mert nincs társadalmi életünknek egyetlen olyan te­rülete sem, amely ne függne össze a gazdasággal és amely­nek fejlődését ne' befolyásol­ná népgazdaságunk helyzete, termelőmunkánk eredménye. Ebben a tekintetben bizonyos hiányt kell pótolnunk, mert nem mindenki isméri fel a körülmények sajátosságait, és azt, hogy miért igényli most a párt még jobban, mint eddig, a gazdasági munka színvona­lénak emelését, az aktivitás általános fokozását, a terme­lékenység és a gazdasági ha­tékonyság növelését, a szerve­zettebb és fegyelmezettebb munkát. A szocialista építőmunka fo­lyamatában három hét múlva jelentős határkőhöz érkezünk: befejezzük a IV. ötéves tervet. Annak ellenére, hogy az utób­bi években nem várt nehézsé­gekkel is szembe kellett néz­nünk, már most is jól látható, hogy teljesítjük a terv elő­irányzatait. Gazdasági és szo­ciális fejlődésünk mellett nagy eredményeket értünk el a dol­gozók szocialista tudatának fejlesztésében, politikai és kulturális nevelésében. Az utóbbi két évben, dön­tően a külkereskedelmi ár­veszteségek következtében, romlott a népgazdaság egyen- súlya. A gazdasági hatékony­ság nem javult olyan mérték­ben, hogy ezeket a vesztesé­geket kiegyenlítette volna. A nemzeti jövedelem nem nyúj­tott elegendő fedezetet a nö­vekvő felhasználáshoz, és a megdrágult importot nem tud­tuk ellensúlyozni az export növekedésével. Minden törekvésünket és erőfeszítésünket arra irá­nyítjuk, hogy a lényeget te­kintve töretlenül és lendüle­tesen folytassuk a szocialista építőmunkát. Ehhez az szük­séges, hogy a gazdasági mun­kánkban jobban, tervszerűb­ben, tudatosabban és rugal­masabban igazodjunk a való­ságos feltételekhez, a megnö­vekedett követelményekhez. Gazdasági munkánkban ma és az elkövetkező időkben nem kevés és nem lebecsülendő nehézséggel kell megküzde- nünk. Szembe kell néznünk azzal a realitással, hogy már jórészt kimerültek a gazdasá­gi növekedés viszonylag köny- nyebben hozzáférhető tartalé­kai. Ezért a termelés további bővítését csak nagyobb erőfe­szítésekkel, a fejlődés intenzív jellegének fokozásával érhet­jük el. Ennek érdekében meg kell gyorsítanunk a műszaki fejlődést, nagymértékben nö­velnünk kell a munka terme­lékenységét, jóval hatéko­nyabban kell kihasználnunk az álló- és forgóeszközöket, fokoznunk kell a jó minőségű, korszerű és értékes termékek termelését. Csak a hatékony­ság dinamikus fokozása teszi lehetővé a nemzeti jövedelem tartós növekedését, ezzel együtt az életszínvonalnak a gazdasági fejlődéssel össz­hangban történő emelését. Ha mindezt össze akarom foglal­ni, azt mondhatom: lényege­sen magasabb színvonalú gaz­dasági munkát kell folytat­nunk, mint eddig. Az utóbbi két évben a tőkés világgazdaságban lezajlott fo­lyamatok igen kedvezőtlen ha­tást gyakoroltak népgazdasá­gunkra, noha természetesen nem ingathatták meg szocia­lista gazdaságunk szilárdságát. Egyfelől romlottak a tőkés vi­lággal folytatott külkereske­delmünk feltételei és az árak számunkra kedvezőtlenül ala­kultak. Azt is tekintetbe kell vennünk, hogy a szocialista országok piacain is emelke­dett az általunk vásárolt nyersanyagok, alapanyagok és energiahordozók ára. Másfelől a kedvezőtlen külső feltételek még inkább felszínre hozták gazdasági munkánk gyenge pontjait. Itt első helyen emlí­tem, hogy gazdaságpolitikai elképzeléseinket nem mindig valósítjuk meg következete­sen. A szükséges döntések kés­tek például néhány kiemelten kezelt nagyüzemünk elenged­hetetlenül fontos rekonstruk­ciójára vonatkozóan. Nyilván­való, hogy az ilyen helyzetek­ben jobban együtt kell mű­ködnie a gazdasági, a párt- és a szakszervezeti vezetésnek, és jobban ki kell használniuk saját lehetőségeiket. Gazdasá­gi munkánk egyik fő gyenge­sége, hogy népgazdaságunk fontos tartalékai még mindig kiaknázatlanok. A vállalatok egy része nehézkesen, elmara­dott technológiával és gazda­ságtalan termékszerkezettel dolgozik. i A termelésben és az értékesítésben nem követik eléggé rugalmasan a világpiac változó igényeit. Feltétlenül meg kell javíta­nunk döntési rendszerünket is, a központi szervektől kezdve egészen az üzemekig. Nem ar­ról van szó, hogy a jövőben el­kapkodott és elhamarkodott döntéseket hozzunk. De az sem tartható fenn, hogy egy-egy fontos döntés előtt rengeteg kézen megy keresztül az elő­terjesztés, roppant lassú a vé­lemények és a szempontok egyeztetése, emiatt pedig a döntések elhúzódnak. Azért is szóvá kell ezt tenni, mert a szükséges gazdasági döntések többsége hatása tekintetében politikai jellegű elhatározás is. A késlekedés, a határozatlan­ság, a hosszas fontolgatás csak jelenség, csak felszíni ok. A lényeg, hogy a gazdasági veze­tés — a minisztériumoktól a vállalatokig — nem méri fel idejében az intézkedések felté­teleit, a várható eredménye­ket, vagy a megvalósítás köz­ben ’keletkező reális nehézsé­geket. Csak akkor }ehet és kell dönteni, ha mindezek ismer­tek. de utána vállalni kell a felelősséget, következetesnek kell lenni a végrehajtásban., A termelőerők fejlesztésével tovább javulnak népünk életkörülményei Pártunk Központi Bizottsága — fejtegette a továbbiakban Biszku Béla —. november 26— 27-i ülésén megvitatta és elfo­gadta az V. ötéves terv, vala­mint az 1976. évi népgazdasá­gi terv és állami költségvetés .irányelveit. A következő terv­időszak fő célja az, hogy a szo­cialista épttőmunka tervszerű folytatása, a termelőerők fej­lesztése, korszerűsítése és jobb kihasználása útján tovább ja­vuljanak népünk életkörülmé­nyei, és fokozatosan megte­remtsük a kiegyensúlyozott fejlődés tartós feltételeit. A terv reálisan számol a gazda­sági növekedésünket meghatá­rozó külső és belső feltételek­kel. Tekintetbe veszi, hogy a negatív irányú külgazdasági hatások továbbra is megnehe­zítik munkánkat. Az V. ötéves terv előirányzatai mindenek­előtt a minőségi követelmé­nyek oldaláról feszítettek. Ezeknek a nagy követelmé­nyeknek a teljesítése, azonban elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy fejlődésünk töret­len legyen, hogy a tervidőszak­ban megteremtsük és megszi­lárdítsuk népgazdaságunk egyensúlyát, hogy elérjük a reálbérek, reáljövedelmek, az életszínvonal szolid — a terv­időszak első két évében az öt­éves átlagnál alacsonyabb —, de biztosított emelkedését. Kérem önöket, elvtársak, — mondotta a KB titkára __, go ndolják végig: milyen jelen­tős és jó dolog, hogy ez a terv a kedvezőtlen külgazdasági vi­szonyok és más, megnehezült feltételek ellenére a töretlen szocialista építőmunka alkotó programja! Igaz, hogy a növe­kedés üteme, az életszínvo­nal fejlődése valamivel las­súbb lesz, mint a korábbi években volt, de előrehala­dunk. Jól tudjuk, hogy a gazdasági válság következté­ben a tőkés országokban egész sor súlyos tünet hatalmaso­dott el, a felgyorsult inflá­ciótól a növekvő munkanél­küliségig. Visszaesett az élet- színvonal, mert a tőkésosz­tály a dolgozókkal fizetteti meg a gazdasági .hanyatlás következményeit. Nekünk azonban megvan a lehetősé­günk, hogy ha jobban dol­gozunk, akkor minden tekin­tetben tovább fejlődhessünk! Ennek az ötéves tervnek a megvalósítása nem lesz köny- nyű, de ösztönzést és önbi­zalmat kell hogy adjon min­denkinek az a tudat, hogy cél­jaink megvalósítása tőlünk függ. Munkásosztályunkban, parasztságunkban, értelmisé­günkben, népünkben megvan az erő és a képesség, hogy áz ötéves tervet teljesítsük. Biztosíték erre a szocialista rendszer, a szocialista terv- gazdaság nagif ereje. Bizto­síték erre, hogy tovább fej­lesztjük testvéri együttműkö­désünket a Szovjetunióval, a KGST országaival. Ugyanak­kor gazdasági céljaink meg­kívánják, hogy a békés egy­más mellett élés szellemében, a kölcsönös előnyök alapján a kapitalista államokkal és különösen a fejlődő orszá­gokkal is növeljük gazdasági együttműködésünket. Ez utób­bi téren különösen sok a ki­használatlan lehetőségünk. Az V. ötéves terv további dinamikus fejlődést irányoz elő. Ezt most csupán néhány fontos ténnyel, adattal sze­retném szemléltetni. A Köz­ponti Bizottság nagy erőfe­szítéseket igénylő, de reális célnak tartja, hogy öt év alatt 30—32 százalékkal emelked­jék a nemzeti jövedelem, s a teljes növekedés a munka­termelékenység emelkedésé­ből származzék. Importunkat továbbfejlesztjük és korsze­rűsítjük. Az a célunk, hogy az ipari termelés 33—35 százalé­kos növekedése mellett a nemzeti jövedelemhez való hozzájárulása 37—38 százalék­kal növekedjék. El kell ér­nünk, hogy a mezőgazdaság termelése 16—18 százalékkal emelkedjék, és az. egész me­zőgazdaságban további inten­zív fejlődés valósuljon meg. Azt akarjuk, hogy az ötéves terv időszakában a bérből és fizetésből élők körében váljék általánossá a 44 órás munka­hét. A gazdasági fejlődéssel összhangban az egy főre jutó reáljövedelmet 18—20 száza­lékkal, a munkások és az al­kalmazottak reálkeresetét 14— 16 százalékkal kívánjuk emel- , ni. Fokozni akarjuk a több gyermekes családok támoga­tását a családi pótlék, az anyasági és gyermekgondozá­si segély emelésével, öt év alatt 420—440 ezer lakást kell építeni, ezen belül 150—160 ezer állami lakást. Szervezettebb ' munkaerő-gazdálkodás ♦ szükséges tendeje és mint tudjuk, a jó kezdet igen fontos, hanem el­sősorban azért, mert nagy­részt ebben az évben kell megállítanunk mindazqkat a kedvezőtlen folyamatokat, amelyek negatívan befolyásol­ják gazdasági épitömunkán- kat. Ettől függ, hogy a követ­kező években elérjük céljain­kat a népgazdaság fejleszté­sében, dolgozó népünk élet- körülményeinek javításában. A tervfeladatok eredmé­nyes végrehajtásának fontos feltétele, hogy lényeges ja­vulást érjünk el a munka­erő-gazdálkodásban. Tudnunk kell, hogy az ötéves terv idő­szakában teljes lesz a fog­lalkoztatottság, létszámbőví­tésre lényegében nincs lehe­tőség. Mégis elérhető, és el is kell érnünk a korszerűen, hatékonyan termelő, gazda­ságosan exportáló és dina­mikusan fejlődő vállalatok munkaerő-szükségletének ki­elégítését, mégpedig a mun­kaerő tervszerű átcsoporto­sításával. Határozottan gátat kell vetni a munkaerő szük­ségtelen lekötésének. Például változtatni kell azon, hogy túlzottan sok, gépesíthető fi­zikai munkát kézi erővel vé­geznek, s ezért az iparban dolgozó fizikai munkásoknak mintegy 25 százaléka főként anyagmozgatással foglalkozó segédmunkás. Számos helyen megengedhetetlen pazarlás folyik a munkaerővel. A munkaerő-gazdálkodás té­májához is kapcsolódik hala­dásunk másik alapvető fel­tétele: a gazdaságos termék- szerkezet kialakítása. Ezzel el kell érnünk, hogy válla­lataink külföldön és belföl­dön egyaránt keresett, jól ér­tékesíthető termékeket gyárt­sanak. A gazdaságtalan ter­melés visszaszorítása révén is sok munkaerő felszabadít­ható és átcsoportosítható a korszerű, jól értékesíthető termékek gyártásához. Köz­ismert, hogy túlságosan fel­duzzadt az adminisztratív lét­szám. Ennek a folyamatnak a megatlit'is&ra, ffiájd' á' túl-"- zott létszám fokozatos• csök­kentésére intézkedések szük­ségesek. Az ötéves terv hiánytalan megvalósítása, új és igénye­sebb feladataink jó megoldá­sa megköveteli a népgazda­ság valamennyi tartalékának következetesebb és gyorsabb hasznosítását. Így például a céltudatosabb munka- és üzemszervezést, a takarékos­ság következetes érvényesí­tését, mindenekelőtt a nyers­anyag- és az energiagazdálko­dásban, és nem utolsósorban a munkaidőalapok jobb kihasz­nálásában. A becsületesen dol­gozó többségre támaszkodva meg kell szilárdítani a műm kafegyelmet is. A dolgozók nagy többsége azt kívánja: ne nézzük tétlenül, hogy időn­ként egy hanyag, fegyelme­zetlen kisebbség hangja, be­folyása érvényesül a túlnyo­mó többség becsületes igye­kezetével szemben. A _ szabad munkavállalás joga a jövőben is fennmarad, de véget kell vetni annak, hogy egyesek iridokolatlan munkahely-vál­toztatással anyagi előnyökhöz jussanak. Jobban igazodva a változó feltételekhez Nagy feladataink vannak a gazdaságirányító és szervező munka színvonalának emelésé­ben is. A vezetés minden szintjén, az irányításban, __ a végrehajtásban és az ellenőr­zésben egyaránt következetes, határozott és kezdeményező magatartásra, az egyszemélyi felelősség erősítésére, fegyel­mezett munkára van szükség. Amikor az irányító szervek most konkrét intézkedéseket dolgoznak ki a hatékonyabb munkára, a tartalékok jobb ki­használására, a műszaki fej­lesztésre, különösen két fő szempontra legyenek tekintet­tel. Az egyik, hogy minden el­határozásuk szaros összhang­ban legyen a gazdaságpolitikai célkitűzésekkel. A másik, hogy támaszkodjanak a dolgozók ja­vaslataira, kezdeményezésére. A XI. pártkongresszus meg­erősítette gazdaságirányítási rendszerünk alapelveit. Állást foglalt abban, hogy a népgaz­dasági tervek teljesítése érde­kében az állam központi irá­nyító munkáját meg kell erősí­teni, gazdasági szervező mun­káját fejleszteni kell, a válla­latok önállóságával, kezdemé­nyezőkészségével összhangban. Amint az elvtársak tudják, ja­nuár elsejétől módosulnak a közgazdasági szabályozók. Ez­zel a lépéásel a vállalati gaz­dálkodást jobban hozzáigazít­juk a változó feltételekhez, a nagyobb követelményekhez. Az a feladatunk, hogy a jelenlegi­vel szemben növeljük a tiszta jövedelem központosításának hányadát. Nem tartható fenn az a helyzet, hogy miközben a vállalatok jelentékenyen nö­velték pénzalapjukat, csökkent a költségvetésnek a vállalatok gazdálkodásából származó be­vétele. Most visszaállítjuk az 1970. évi arányokat. Ez a jövő megalapozásának fontos lépése. A szabályozók módosítása össz­hangban van irányítási rend­szerünk elveivel, egyszersmind az új feltételek között növeli a vállalatok érdekeltségét, a gaz­daságosság fokozásában, a jobb munkában. A szakszervezetek összpontosítsák erejüket az új feladatokra Külön szeretném hangsú­lyozni, hogy a jövő évi terv sikeres megvalósításának mi­lyen döntő jelentősége van. Nemcsak azért van szük­ség nagy erőfeszítésekre, mert ez az ötéves tervünk első esz­A szakszervezetek — amint az köztudott — a párt ideoló­giai és politikai irányításával dolgoznak, , de ugyanakkor szervezetileg önállóak, és ön­tevékenyen végzik felelős mun­kájukat, teljesítik megtisztelő hivatásukat. A párt eddig is bizton számított és szilárdan támaszkodott a szakszerveze­tek segítségére a munkásosz­tály, a szocialista társadalom alapvető érdekeit szolgáló poli­tikájának megvalósításában. Most, amikor új feltételek kö­zött kell gondoskodnunk a szocialista építőmunka követ­kezetes folytatásáról és hosszú távon biztosítanunk kell jövőn­ket, a párt azt kéri és várja a szakszervezetektől, hogy ezekre a feladatokra összponto­sítsák figyelmüket és erejüket. Jelenleg az a legfontosabb, hogy a szakszervezetek aktivis­tái és tagjai, az ő segítségükkel pedig a dolgozók világosan lássák helyzetünket, jól meg­értsék mai problémáinkat és tennivalóinkat. Vagyis azt, hogy az eddiginél jobban kell dolgozni, többet kell nyújtani mindenkinek, minden szinten. Ez a felismerés eredményezi, bogy a dolgozó emberek jól ér­tik alapvető érdeküket és meg­győződéssel látnak feladataik megoldásához. Az érvelő, felvi. lágosító, meggyőző szó elősegí­ti az emberek tisztánlátását és fokozott kötelességérzetre, tet­tekre ösztönzi őket. Úgyanak­kor az is fontos, hogy a szak­szervezeti testületek és aktivis­ták is lépjenek fel a hanyag, rossz munka, a szervezetlenség, a fegyelmezetlenség, a pazar­lás, a nemtörődömség ellen, mert mindez a dolgozók érde­ke éllen hat és keresztezi az utunkat. Meg kell értenünk és értetnünk, hogy az életszínvo­nal biztosított emelése és a jobb munka között megbont­hatatlan az összefüggés.' Vilá­gítsák meg, hogy további terv­szerű, szocialista haladásunk érdekében most elkerülhetetle. nül szükség van olyan intézke­désekre, mint amilyen például az ár- és jövedelemszabályo­zás vagy a gazdaságos termék- szerkezet kialakításával és a munkaerő-átcsoportosítással járó feladatok. A szakszervezetek döntő részt vállalnak a szocialista munkaverseny-mozgalom, a szocialista brigádmozgalom, az újítómozgalom szervezéséből. Azt kérjük, gondoskodjanak róla, hogy a szocialista mun­kamozgalmak még szorosab­ban kapcsolódjanak az idősze­rű követélményekhez, és a terveinkben megjelölt célok hiánytalan megvalósulását se­gítsék. Különösen fontos, hogy a szakszervezetek még energiku- sabban dolgozzanak a szocia­lista demokrácia érvényesülé­(Folytatás a 4. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom