Pest Megyi Hírlap, 1975. december (19. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-07 / 287. szám

1975. DECEMBER 7., VASÄRNAP Holnap kezdődik a Lengyel - Egyesült Munkáspárt VII. kongresszusa f A Szovjetunió Kommunista Pártjának delegációja, élén Leo- nyid Brezsnyevvel, az SZKP KB főtitkárával, szombaton Var­sóba utazott. A küldöttség a LEMP KB meghívására részt vesz a LEMP VII. kongresszusának munkájában. A varsói Kultúra és Tudo­mány Palotájában hétfőn, december 8-án összeül a Lengyel Egyesült Mun­káspárt VII. kongresszusa, öt­napos tanácskozásán mintegy 2,5 millió LEMP-tag képvise­letében több mint 1800 küldött vesz részt. Olt lesznek a test­vérpártok küldöttségei, a köz­ponti bizottságok első titkárai­nak vezetésével. A kongresszus a számvetés és feladatmeghatározás legma­gasabb fóruma lesz; Lengyel- ország szocialista építése szem­pontjából különösen fontos év­tized közepén kerül sorra. Az ország 1971-től napjainkig fej­lődésének igen bonyolult, (le kétségkívül egyik legeredmé­nyesebb időszakát élte. Közis­mert, hogy a hatvanas évek második felében csökkent a gazdasági fejlődés üteme, a dolgozók élét- és szociális kö­rülményei nem javultak kielé­gítően, gyengültek a párt tö­megkapcsolatai. Mindez komoly társadalmi feszültségeket oko­zott, amelyek 1970 decemberé­ben különösen kiéleződtek. A LEMP Edward derek KB első titkár vezetésével kivezet­te az országot a problematikus helyzetből. 1971-ben a közpon­ti bizottság, majd pedig a VI. pártkongresszus kidolgozta a dinamikus társadalmi és gaz­dasági fejlesztés stratégiáját: a nép életkörülményei megja­vításának, a szocialista társa­dalmi. viszonyok elmélyítésé­nek, a népi állam és a szocia­lista demokrácia továbbfej­lesztésének, a Szovjetunióval, az egész szocialista közösség­gel megvalósított együttműkö­dés fokozásának, Lengyelor­szág európai és nemzetközi helyzete megszilárdításáMik programját. A VI. kongresszuson elfoga­dott programot a párt- és az állami vezetés, a munkásosz­tály és az egész nép követ­kezetesén megvalósította. Így jelentős előrehaladást értek el a szocializmus építése útján. A múlt öt esztendő mérlege meggyőzően kedvező. Bel- és külföldön egyaránt általános elismerést keltett az a tény, hogy 1971 óta Lengyelország társadalma és gazdasága jóval gyorsabban fejlődött, lakóinak életszínvonala lényegesen ko­molyabb mértékben javult, mint az előző ötéves tervek bármelyikében. Ebben az idő­szakban az ipar csaknem 70 százalékkal, a mezőgazdaság pedig 27 százalékkal növelte termelését, míg a külkereske­delmi forgalom két és félsze­resére bővült. A nemzeti jö­vedelem az előirányzott 38 szá­zalék helyett 62 százalékkal emelkedett. A népgazdaságba 19U0 milliárd zlotyt ruháztak be — 450 milliárddal többet, mint tervezték és 900 milliárd­dal többet, mint 1956—1970 között. Tucatnyi nagy létesít­mény épült. A többi között előnyös hitel- és kooperációs szerződések megkötésével hoz­zákezdtek egész sor iparág kor­szerűsítéséhez. Az átlagos reálbér-emelke­dés mértéke kétszeresen felül­múlta az előirányzott ütemet. A szocialista szektorban az idén az egy főre jutó havi át­lagkereset elérte a 3500 zlotyt, vagyis 40 százalékkal maga­sabb volt az 1970. év 2235 zlo­tys átlagánál. Eközben minden dolgozó kapott bér-, illetve fi­zetésemelést. Főként a felvá­sárlási árak növelése útján számottevően javultak a pa­rasztság anyagi körülményei. Nagy társadalmi jelentősége volt annak, hogy ebben az öt­éves tervidőszakban 1 millió 850 ezer új munkahelyet lé­tesítettek. Ez a nyugdíjba me­nők megüresedett helyével együtt 3 millió lengyel állam­polgár számára teremtett új munkaalkalmat. A küszöbönálló kongresszus tézisei nemcsak az eredmé­nyekről, hanem a problémák­ról is szólnak. Megállapítják, hogy még sok a tennivaló. Így pl. továbbra is gondot okoznak a lakáskörülmények. Meg kell oldani a vasúti szállításban, külkereskedelemben, takar­mány- és építőanyag-ellátás­ban jelentkező feszültségeket. Javítani kell a piaci áruellá­tást, hisz egyes cikkekből még nem tudták maradéktalanul kielégíteni a keresletet. Az összkép azonban kedvező. A LEMP a legutóbbi évek gyors ütemű fejlesztési poli­tikáját szándékozik folytatni a jövőben is; 1976—1980 között az ipari termelés 48—50, a mezőgazdasági termelés 15— 16, a nemzeti jövedelem 43— 45, a kiskereskedelmi forgalom 42—45, a reálbérek 16—18 szá­zalékos növekedését tervezik, egymillió 525 ezer új lakást építenek. E z a program a VII. kong­resszus téziseinek vitájá­ban az egész társadalom helyeslésével találkozott. A mi népünk is örül lengyel barátaink eddigi eredményei­nek, és őszintén kívánja új ter­veik sikeres megvalósítását. Márkus Gyula Hétfő: Plenáris ülést tartott Műszavában a Szovjetunió Kommunista Pártjának Köz­ponti Bizottsága, Leonyiü lirezsnyev mondott beszámolót — Ford amerikai elnök Fe- kingbe érkezett. Kedd: Heves viták után kompromisszummal ért véget a közös piaci országok romai csúcstalalKozója — Portugáliá­ban államosították a rádió- és tévéadókat, kivéve a katolikus eg> ház Renascenca adóját. Szerda: Káoszban lemondott a király, népi demokratikus köztársaságot kiáltottak ki — Koszigin tárgyalása a kuwaiti külügyminiszterrel — Az EN SZ- közgyiiiés megkezdte a közel- keleti vitát. Csütörtök: Szufanuvong lett Laosz első elnöke — Azevedo portugál miniszterelnök meg­beszélései a pártok vezetőivel. Péntek: A Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa és az NDK Népi Kamarája ratifikálta a két ország barátsági, együtt­működési és kölcsönös segít­ségnyújtási szerződését — Az ENSZ Biztonsági Tanácsának libanoni vitájára meghívták a Palesztinái Felszabadítási Szer­vezetet is. Szombat: Ford elnök a Fü- löp-szigeteken — Északír poli­tikai foglyok szabadon bocsá­tása. Hét nap krónikája Palesztinok az ENSZ-ben Ford a pálcikákkal—A Vietnam utáni korszak — Kísérleti léggömb Fűszer-szigeteki anakronizmus — Furcsa államosítás Éles kontrasztot lehet felfe­dezni a között, hogy a hét ele­jén Moszkvában békés, alkotó légkörben a Szovjetunió Kom­munista Pártja Központi Bi­zottsága az ötéves tervről, a szovjet parlament a jövő év feladatairól tárgyalt, s közben a , fegyverkezésre fordítandó összegek csökkentését hatá­rozta el, ugyanakkor Peking- ben Teng Hsziao-ping a világ­háború kérlelhetetlen és elke­rülhetetlen bekövetkeztéről szónokolt amerikai vendégei­nek. A kínai vezetők minden meggyőző erejüket latba ve­tették, hogy eltérítsék az Egye­sült Államok elnökét- és kül­ügyminiszterét a Szovjetunió­val való megegyezés keresésé­től. Gerald Ford és Henry Kis­singer természetesen nem mondhatott igent a vendéglá­tók igényére, emiatt aztán lát­ványos eredmények nélkül ért véget a négynapos pekingi tárgyalássorozat. Hogy miért volt erre szüksége mégis Wa­shingtonnal!, holott előre le­hetett látni, hogy a kínai fo­gadtatás hűvösebbnek „ígérke­zik? Közeledik az amerikai elnök­választás. Ford, az elnükjclölt- elnük nem mondhat le arról a korteselőnyről, amit egy kínai látogatás színes eseményeinek tévéközvetítése hozhat. Az uta­záson történtekről az amerikai tévénézők tíz- és tízmilliói éló adásban értesülhettek: láthat­ták Fordot, amint a középkori kínai templom falához hajol, odatapasztva fülét a legendás kövekhez, hogy meghallgassa, mit suttog a fal túlsó oldalán a felesége, és így tovább ... Ford, aki köztudomás szerint balkezes, meg tudta mutatói, hogy ő is képes elsajátítani a pálcikával való evést, a ban­kettekről is készültek tévetu- d.ósí tások. Természetesen ennél jőval többről is szó van: a „Vietnam utáni korszakban’* Ameriká­nak egyeztetnie kell elképzelé­seit Kínával az ázsiai kérdé­sekben. Csak néhányat idéz­zünk ezek közül: mi történjék Thaifölddel, amely Amerika szövetségese és amelynek töld- jéu maoista fegyveresek támad­ják a bangkoki kormány csa­patait? Beleegyezik-e Peking abba, hogy amerikai katonák tízezrei maradjanak meg to­vábbra is Dél-Korea földjén? Nincs-e kifogásuk a kínaiak­nak az ellen, hogy a Fülöp- szigeteken megerősítsék az amerikai bázisokat? És így to­vább, egészen addig, hogy mi­ként lehet Tajvan jövőjét köz- megelégedésre kialakítani? Nos, hivatalosan mit sem le­het tudni a pekingi kínai— amerikai tárgyalásokról, hoz­tak-e választ az ilyen kérdé­sekre. Nem adtak ki a láto­gatás végén záróközleményt sem, ami azonban nem feltét­len annak a jele, hogy egyet­len kérdésben se tudtak volna megegyezni. Teng Hsziao-ping is, az amerikai szóvivő is „po­zitívnak” mondta az eszme­cserét. Az ázsiai kérdések közül egy megoldódott a héten, aligna úgy, ahogyan azt Washington­ban kívánták... Laosz, az In- doKÍnai-íélsziget e kis állama, ahol éppen huszonöt éve jött létre az antiimper/alista nem­zeti egységfront, s ahol e ne­gyedszázad alatt sokszor dúl­tak harcok az amerikaiak tá­mogatta királyi kormány csa­patai és a Patet Lao egysegei között, nos, ez a Laosz ma már népi demokratikus köztársa­ság. Első elnöke az a Szufa­nuvong, aki 1950-ben az első imperialistaellenes laoszi kor­mány vezetője volt, s aki az­óta irányítja a laoszi nép har­cát. A hárommilliós nép most a szocialista utat választja. A Távol-Kelet után a Kö- zel-Kelet^is az érdeklődés kö^ zéppontjában állott ezen a hé­ten. Előbb azzal, hogy,.egyes — általában jól, értesült, — ame­rikai hírmagazinok „kísérleti léggömböt” eresztettek fel: tudni vélték, hogy az USA tár­gyalásokra készül a Paleszti­nái Felszabadítási Szervezet­tel ... A „léggömböt” az izrae­liek „lőtték le” azokkal a ter­rortámadásokkal, amelyek Li­banonban, a palesztin mene­külttáborokban száznál több halálos áldozatot követeltek. Libanon kormánya kénytelen volt az ENSZ Biztonsági Ta­nácsához fordulni. (Kényszerű­ségről beszélhetünk, hiszen a bejrúti kabinet egyes jobbol­dali, Amerika-barát tagjai nyilván nem szívesen fordul­nak Izrael ellen.) A Biztonsá­Az MPLA csapatai frontális támadásba lendültek A Reuter hírügynökség je­lentése szerint az MPLA csa­patai minden fronton támadás­ba lendültek az FNLA és az UNITA csapatai ellen. Mint az angol hírügynökség hangsú­lyozza, ezt a tényt megerősítik a szembenálló felek összes nyi­latkozatai: illetve helyzetjelen, tései. Az északi fronton az MPLA nehéztüzérséggel felszerelt egységei kiverték az FNLA csapatait a fővárostól 35 kilo­méterre levő Caxitóból, fő tá­maszpontjukból. A délkeleti fronton az Ango­lai Népi Köztársaság (azaz az MPLA) csapatai feltartóztat­ták az FNLA és az UNITA egyesült csapatainak támadá­sát, amely a stratégiai fontos­ságú Cambambe vízi erőmű birtokbavételére irányult. Luandától 460 kilométerrel délre az MPLA csapatai fel­tartóztatták a dél-afrikai zsol­dosok által támogatott UNI- TA-csapatok egy oszlopát, amely el akarta foglalni a fő­város vízellátását biztosító Quifangondo vízerőművet. A szembenálló felek hadije­lentéseiből egyértelműen kitű­nik: a fővárost már nem fe­nyegeti olyan veszély, hogy megbéníthatják életét. Az MPLA offenzívája kiter­jed az északkeleti frontra is. Itt a kormárly csapatai bizto­sítják azokat a Malanje város körüli területeket, amelyek stratégiai fontosságúak az or­szág belső gyémántlelőhelyek­ben gazdag területeivel való kapcsolat biztosítása szem­pontját. E terület központját, Henrique de Garvalhot a kor­mánycsapatok ellenőrzik. Az UNITA egy szóvivője Londonban nyilatkozva nem titkolta, szervezete türelmetle­nül várja, hogy megérkezzenek csapataik számára az amerikai fegyverek, amelyeket Zairén keresztül kapnak majd meg. | A szóvivő több UNITA-nyi­I latkozattal ellentétben elismer- : te, hogy dél-afrikaiak szolgál­nak soraikban és ezt azzal in- ' dokolta, hogy „a korszerű ame­rikai fegyverzetek kezeléséhez nélkülözhetetlen a segítségük”. Ugyancsak a Reuter jelenté­se szerint dél-afrikai katonai helikopterek fegyvereket, mu­níciót és élelmiszert szállíta­nak a namibiai határhoz közel eső angolai területre, amelye­ket az UNITA és az FNLA el­lenőriz. A fotóobjektív leleplezése Egy foto, mely Dél- Aírika “katonai be­avatkozását doku­mentálja Angolában. A pretoriai fajüldöző rezsim katonáinak géppuskaállását 40 kilométer­re Angola területéül állították fel, s a Caluque város melletti víztárolót vigyázza. • A dél-angolai Chitado város­ban, közvetlenül a namibiai határ mellett az FNLA egy ve­zetője, egy volt portugál tele­pes, a Reuter tudósítójának ] adott nyilatkozatában amiatt panaszkodott, hogy csapatai 1 „nem kapnak elegendő nyugati támogatást”. A nyilatkozatból kiderül, hogy a Namíbia felől érkező dél-afrikai helikopter- szállítmányok kockázatos kö­rülmények között érkeznek meg rendeltetési helyükre. A SWAPO (délnyugat-afrikai né­pi szervezet), amely Namibia függetlenségéért harcol a dél­afrikai csapatok ellen, több íz­ben veszélyeztette ezt a Dél- Angolába irányuló „légihidat”. Az FNLA-nak és az UNITA- nak nyújtandó dél-afrikai tá­mogatást az érdekeltek már egyáltalán nem rejtik véka alá. Chitadóban például a külföldi sajtó képviselői előtt egy dél­afrikai tábornok minden to­vábbi nélkül megengedte, hogy az FNLA egy vezetőjével együtt lefényképezzék. Lapzártakor érkezett: Az UNITA vezetőségének egy tagja Szenegál fővárosá­ban, Dakarban kijelentette, hogy szervezete kész előzetes feltételek nélkül tárgyalni az MPLA-val a háború befejezé­séről. Az UNITA vezetőségé­nél: tagját Dakarban fogadta Leopold Senghor szenegáli el­nök és Abdou Diouf miniszter- elnök. Tanzánia elismerte az Ango­lai Népi Köztársaság kormá­nyát gi Tanács vitája az első me­netben azzal a lényeges diplo­máciai eredménnyel zaruit, hogy a Palesztinái Felszaba- unasi Szervezetet meghívtak az izraeli légitámadások el­leni panasz vitájára. Ez lesz a második menet... Első eset­ben juthat szóhoz a palesztin nép Képviselője a Biztonsági Tanácsban, oua eddig a wa­shingtoni vétó következtében sohasem kerülhetett be. Most az amerikai küldött — kivo­nult, mert nem vétózhatott. Izrael kormánya bejelentette, hogy nem vesz részt a Bizton­sági Tanács vitájában. Az ENSZ közgyűlése szintén a Közel-Kelettel foglalkozott a héten. Felszólalt Hollai Imre nagykövet, hazánk állandó ENSZ-képviselője is, és leszö­gezte, hogy a békét a Közel- Keleten csak átfogó rendezés­sel és nem részmegoldásokkal lehet elérni. Üdvözölte azt a tényt, hogy a Biztonsági Ta­nács januárban az egész kö­zel-keleti témakört megvizs­gálja. A héten terrorcselekmények egymás után Irányították a fi­gyelmet a világnak egy olyan térségére, amelyről meg a kül- politíKával foglalkozok sem Hallottak sokat. Éz a Maluku- szigetcsoport, amely Indoné- ziánoz tartozik, miután három és fél évszázadon át holland gyarmat volt. Füszerszigetek — Így hívták régen magyarul, mert szegfűszeg és bors, mus- kátdió meg kakaó került on­nan az „anyaország” Hollau- dlába. Amikor harminc évvel ezelőtt az indonéz felszabadít!» mozgalom Szukarno vezetésé­vel az első nagy sikereket ér­te el, s amikor a gyarmatosí­tók látták, hogy uralmuk végé­hez közeledik, az „oszd meg és, uralkodjál” régi elve szerint az indonézek ellen fordították a Maluku-szigetcsoport lakóit. Nekik külön független államot akartak szervezni a két Hol­landia nagyságú szigeteken. A háromnegyed millió körüli la­kosságból ezrek és ezrek me­nekülni kényszerültek, amikor a Maluku-szigetcsoport Indoné­zia része lett, s az egykori „anyaország” fogadta be a volt katonákat, akik Szukarno népi egységei ellen harcoltak. Ma körülbelül 40 000 malukui él Hollandiában, szabályos fegy­veres szervezeteket alakítottak ki, és Dél-Maluku Köztársaság névén elkepzen államot L, amelynek „elére” egy tanító*, állították. A malukui iegy vere­sek már néhány terrorakciót vegrenajtóttá, a hagai Béke- paioiat éppúgy megrohantak, mint Indonézia nagykövetséget. Most Groniugen mellett a nyílt pályán egy vonatot tartóztattak fel, 33 utast túszul ejtettek, hü? rom emoert meg Is öltek, utá­na pedig Indonézia amszterda­mi íókonzulátusát szállták meg, ott 30 túszt szedtek, köztük 11 gyermeket... Fő követelésük, iiogy Hollandia támogassa In­donézia ellenéiien az 0 követe­lésüket: legyen független or­szág Uél-lVialuku... A túsz- szeaő drámák gyökere tehát a gyarmati múltba nyúlik vissza. Csak röviden Portugáliáról: a héten tovább erősödött az az irányzat, amely az előző heti eseményekért — amelye­ket a kormány és a jobboldal „zendülésnek” minősít —nem­csak a balos csoportokat, ha­nem általában a baloldali erő­ket teszi felelőssé. Most már hadbírósági eljárás indul a „zendülők” ellen, a hadsereg vezető szerveiből pedig mind egy szálig eltávolították a bal­oldali katonatiszteket. A bal­oldali sajtót szintén megpró­bálják elhallgattatni, furcsa mód, épp az „államosítás” ré­vén. Pálfy József A most kezdődő bét ese­mény naptára bői : HÉTFŐ. Varsó: A LEMP- kongresszus megnyitása — Belgrad: Lubomir Strougal hi­vatalos baráti látogatása Jugo­szláviában — Moszkva: Milos Minies jugoszláv külügymi­niszter Moszkvába érkezik. KEDD. Kóma: Az Olasz Szo­cialista Párt kongresszusa meg­kezdi tanácskozását. SZERDA. Brüsszel: Kissinger Brüsszelbe érkezik a NATO miniszteri értekezletére. CSÜTÖRTÖK. Brüsszel: A NATO külügy- és hadügymi­nisztereinek értekezlete. PÉNTEK. Brüsszel: A NATO miniszteri értekezlet befejezi munkáját Varsó: A LEMP kongresszusa befejezi tanácsko­zását. SZOM BAT. London: Kissin­ger Londonba érkezik, tárgya­lásokat folytat az USA európai misszióinak vezetőivel — Stockholm: Joop den Uyl hol­land miniszterelnök Svédor­szágba érkezik. A nemzeti felszabadításért és a szocializmusért Megkezdődött a Kolumbiai Kommunista Párt XII. kongresszusa Pénteken Bogotában „a nemzeti felszabadításért és a szocializmusért” jelszó jegyé­ben megkezdődött a Kolum­biai Kommunista Párt XII. kongresszusa. A nyitóülésen több mint háromezer résztve­vő és 19 kommunista és mun­káspárt képviselői előtt Gil- berto Vieira, a párt központi bizottságának főtitkára mon­dott beszédet. Látszólagos spanyol ellentmondás Király és rendőrség Spanyolországban január 11 —18-ig megtartják a polgárhá­ború óta az első, általános vá­lasztójogon alapuló országos méretű szavazást. A miniszter- tanács pénteken elrendelte, hogy a helyi kormányzati tör­vény alapján bonyolítsák le a városi, községi és tartományi választásokat. Miközben I. János Károly király kormányzata nagyon mérsékelt, óvatos lépésekkel próbálja némileg feloldani a fasiszta rendszer politikai me­revségét, a rendőrség továbbra is lecsap a szabad vélemény­nyilvánítás minden megnyilvá­nulására. Carlos Arias Navarro spa­nyol kormányfő, akit János Károly király megerősített hi­vatalában, szombaton meg­kezdte tanácskozásait az új kormány alakításáról Baloldali körök bírálták a miniszterelnök, valamint a biztonsági rendőrség korábbi vezetőinek újrakinevezését, Tierno Galvan, a demokra­tikus akció szocialista párt­jának vezetője kijelentette: „Arias Navarro nem alkalmas arra, hogy tárgyaljon Euró­pával, hiszen az öt forradal­már kivégzése, amely a kon­tinensen általános tiltako­zást váltott ki, az 6 kormány­zata idején történt”. A spanyol főváros egyik pályaudvarán a rendőrség le­tartóztatta Francisco Garcia Salve jezsuita atyát, akit csu­pán pár nappal ezelőtt bo­csátott szabadon a böirtön- ből a király által elrendelt részleges amnesztia értel­mében. A pályaudvaron több száz fős éneklő, ünneplő tö­meg üdvözölte az érkező pá­tert, akit 1973 decemberében 19 év börtönbüntetésre ítél­tek. A pályaudvarra kivezényelt rendőrség rárontott a tö­megre és több embert letar­tóztatott. Az egyik rendőr ki­verte egy belga televíziós operatőr kezéből a kamerát, hogy megakadályozza a tünte­tés filmezését. A madridi pályaudvaron le­zajlottakhoz hasonlít az az esemény, amely az asztu- riai Pola de Elenában zajlott le pénteken este. A csendőr­ség tizenegy személyt tartóz­tatott le abból a tömegből, amely a pályaudvaron a mad­ridi börtönből szabadon enge­dett és most hazatérő szak- szervezeti vezető Muniz Za- picot fogadta. Öt is az úgyne­vezett „ezeregyek” perében ítélték el több évi börtönbün­tetésre.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom