Pest Megyi Hírlap, 1975. december (19. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-02 / 282. szám

-^MrtaP 1915. DECEMBER 2., KEDD Pávakörök minősítő hangversenye Pest megye negyvennyolc pávaköréből huszonnégy jelen­tette be, hogy részt kíván ven­ni az országos minősítő hang­versenyen. Közülük tizenegy két héttel ezelőtt a tápiósze- csői művelődési házban lépett dobogóra, a további tizenhá­rom, együttes pedig az elmúlt vasárnap mutatkozott be a zsűri és a nagyközönség előtt az érdi művelődési központ­ban. Már délelőtt tíz óra előtt ki­került a tábla a művelődési központ kapujára: telt ház. Mintegy négyszáz főnyi közön­ség hallgatta végig a nagyköz­ségi tanács elnökének, dr. Be- nussi Silviónak köszöntőjét. Ezt követően Kovács Lajos karnagy, a KÖTA Pest megyei bizottságának titkára ismertet, te a közönséggel és az együt­tesekkel a minősítés feltételeit, amely szerint a pávakörök or­szágosan kiválóra minősült, országosan jól minősült és or­szágosan minősült fokozatot szerezhettek. A sok színű, hangulatos, program, amely délelőtt tíz órától délután fél háromig Képünkön az érdi bukovinai közben. tartott, gyakran ragadtatta tapsra a közönséget. Magyar, szlovák, német és délszláv népdalok követték egymást az együttesek tolmácsolásában. Délután három, órakor került sor az eredményhirdetésre, TV-FIGYELŐ Letérve a pályáról. A hó­végi hajrá, mint emlékezhe­tünk rá, jól startolt az év elején. Szellemes volt, szóra­koztató, mulatságos. Szatiri­kusán nézte és mutatta toe a világot: botlásainkat, ügyet­lenségeinket, vétkeinket. Az­tán a nyári szünet után tör­tént valami. A Hóvégi hajrá kifulladt, egyre több mester­kélt, érdektelen, lapos műsor- szám ikerült adásaiba. Most szombaton pedig már olyan összeállítást láttunk, amely szinte az ellentétét képviselte mindannak, amivel a szatiri­kus, kabarépótló sorozat in­dult. A Hóvégi hajrá, mint egf' rösszülr'irányított űrhajó, szombaton letért pályájáról, nem azt adta, amit vártunk tőle. Aba Iván például — az ol­vasók kérdései alapján —na­gyon szellemes — tényleg szel­lemes — interjút csinált ál­lamtitkárokkal, miniszterhe­lyettesekkel, akik mindent megtettek, hogy segítsenek a televíziónak. Jóval munkakö­ri kötelességükön felül még humorizáltak is. Csakhogy ez egy ilyen típusú műsorban kevés. A Hóvégi hajrának, hogy karakterét megőrizze, magától értetődően nem mi­niszterhelyettesekkel, hanem humoristákkal kellett volna beszélgetnie. S ez csak egyetlen műhiba volt az egyórás szombati ösz- szeállításban. De ehhez szá­míthatjuk Bodrogi Gyula és Földi Teri erőltetett, izzadt- ságszagű, semmi újat nem közlő házaspárjelenetét és az, ezúttal lapos hírblokkot is. Egyetlen érdekes, mulatsá­gos jelenete volt á műsornak. Az utolsó, amelyben Harkányi Endre szellemesen gúnyoló­dott a legújabb autósgondo- kon és az emberek ezzel kap­csolatos magatartásán. Az egész műsornak végig így kel­lett volna peregnie, akkor lett volna igazán Hóvégi hajrá. Az adás végén a műsorve­zető Antal Imre — nyilván nem fenyegetésként — közöl­te, hogy még majd találko­zunk. Szerintünk fölösleges ezt a műsortípust erőltetni. Ügy látszik, tényleg kifulladt, nincs benne több. Közel az új esztendő, itt az alkalom arra, hogy a tévé új kabarépótló műsorról gondoskodjék. Eset­leg pótlék nélkül. Megtenné maga a kabaré is. Közös felelősséggel. Fontos dolgokról esett szó a Család és iskola vasárnapi adásában: a szülők és az iskola kapcso­latáról. Mint Reisch József, a pilisi 1. számú általános isko­la igazgatója, Kelemen Endre elmondta, ezt a kapcsolatot újabban az teszi különösen jelentőssé, hogy tényleges együttműködéssé, közös mun­kává vált. Az interjúból kide­rült, hogy sok más iskolához hasonlóan a pilisi sem tehe­tett volna egyetlen lépést sem az oktatás tárgyi feltételeinek javításában szülői támogatás nélkül. Tantermek, szertárak építésében működtek közre Pilisen a szülők, s mint az igazgató közölte, nem ketten- hárman, hanem tömegesen, így épültek fel a képernyőn is látott új tantermek. Erről a közös felelősségvál­lalásról, együttműködésről, munkáról a jövőben sem mondhatunk le. Sőt, még to­vább kell erősítenünk. A pili­si iskola bemutatásával a ma­ga módján ehhez járult hozzá a tévé vasárnap délutáni pe­dagógiai műsora. Ezért volt érdekes és fontos. Csontos Magda székely pávakör — előadás Koppány György felvétele amelyet Pászti Miklós zene­szerző, a Magyar Állami Népi Együttes vezető karnagya, a zsűri elnöke tolmácsolt. A döntés értelmében két együttes — az érdi művelődési központ bukovinai székely pávaköre és a tököli művelődési ház dél­szláv népdalköre — kapta meg az országosan kiválóra minő­sült címet, öt együttes — a ceglédberceli művelődési ház német nemzetiségi hagyo­mányőrző énekcsoportja, a szód-—vácdukai művelődési ház szlovák együttese, a zsámbéki ÁFÉSZ-népdalkör, a sülysápi művelődési ház pávaköre, va­lamint a nagytarcsai termelő- szövetkezet pávaköre — orszá­gosan jól minősült címet ka­pott. További hat együttes or­szágosan minősült. Az eredményhirdetést köve­tően a vendéglátó érdiek a művelődési központ előcsarno­kában rögtönzött táncházat rendeztek, amelynek kereté­ben mind a tizenhárom együt­tes bemutatta tudását. Kiállítótermekben A geometrizdlt költőiség képeken A Nemzeti Galéria új tárlata - Emlékezés Szigetszcntmiklós művészére Izgalmas kérdés és rendre módosul, hogy milyen lesz a művészet holnapja és he­lyünk, festői, szobrászi ran­gunk a világban. Vitathatat­lan, hogy a XX. század mo­.................................. de rn művészetének kialakító- ig látható kiállítás. sában annyi nép tevékenysége mellett jelentős szerep jutott nekünk, magyaroknak is. Er­ről tanúskodik a Magyar Nem­zeti Galériában december 9­Moholy-Nagy László A gazdag, erjesztő életmű­vet reprezentáló tárlat stutt­garti, bécsi, müncheni, berli­ni, budapesti, hatvani köz- és magángyűjteményekből rende­ződött egységgé Mattula M. Moholy-Nagy asszony, Tilman Osterwold, Max Bill profesz- szor és a Nemzeti Galéria munkatársai segítségével. A Bácsborsódon 1895-ben született és Chicagóban 1946- ban elhunyt sokrétű alkotó (fotográfus, művészeti szak­író, festő, a Bauhaus tanára volt egy személyben) a kon­struktivizmus ma is ható, jel­legzetes képviselője, az irány­zat egyik vezéralakja. A mo­dern civilizációt a technika szellemének tiszteletben tar­tásával akarta térrendezéssel művészileg megújítani, a leg­különbözőbb anyagokkal kí­sérletezett, komoly gondot fordított a tárgykultúra fej­lesztésére, hiszen ez közvetlen környezetünk, közérzetünk alakítója. A holnap művésze­tét kezdeményezi' minden al­kotása, sok burokban maradt vázlata jelent szellemi mag­vetést. 1918 körül a Nyolcak festőcsoportjának szinte ki­lencedik tagja volt hasonló törekvésekkel, de lázas türel­metlensége nem megállásra, hanem gyorsított továbbhala­dásra sürgette. E merész ma­A helyismeret szolgálatában Ajánló bibliográfia jelent meg Pest megye történetéről Ismét gazdagodott a Pest megyével fog­lalkozó művek sora, mégpedig igen praktikus és valóban hézagpótló kiadvánnyal. A Pest megyei könyvtár kezdeményezésére és ki­adásában, dr. Boros Pál szerkesztésében és összeállításában jelent meg Pest megye tör­ténetének, vagy pontosabban: Pest megye történelmi irodalmának ajánló biblográfiája. E munka, a közreadók szándéka szerint, a megye történelme iránt érdeklődő olvasókö­zönségnek kíván tájékoztatást naÉjtani a megye múltjával és jelenével foglalkozó ki­adványokról, valamint a megyei könyvtár­ban, illetve a levéltárban található kézira­tos tanulmányokról. Természetesen elsősor­ban azoknak szolgál rendkívül hasznos se­gítséggel, akik helytörténeti kutatómunkát folytatnak vagy a helyismeret népszerűsíté­sének nehéz, ám szép feladatát vállalták magukra. Számukra szinte nélkülözhetet­len és régóta hiányzó volt ez a nagy gond­dal, szakmai felkészültséggel, körültekin­téssel összeállított forrásjegyzék. Válogató jellegű bibliográfiáról van ezúttal szó, tehát még nem a teljességet tarthatjuk kezünkben, de így sem lehetünk elégedetle­nek. A válogatás ugyanis arra törekedett, hogy feltárja a megye egészének és az egyes településeknek a történelmére vonatkozó legfontosabb munkákat, akár önálló műként, akár folyóiratokban jelenik meg. Sőt ezen túlmenően — s ez hangsúlyozottan elisme­rést érdemel — felvették a jegyzékbe a Pest megyei könyvtárban, levéltárban kéz­iratban fellelhető tanulmányokat, króniká­kat is. Nagy részükről csak ezúttal, éppen e könyvecskében jelenik meg először nyom­tatásban információ, pedig egyikük-másikuk felbecsülhetetlen jelentőségű a megye fel- szabadulás utáni történelmének feldolgozá­sában vagy legalábbis adott esetekben újabb támpontokat nyújthatnak. Mutatja a bibliográfia alaposságát csupán az a tény is, hogy összesen 1572 tételt tar­talmaz. Ezekből 676 vonatkozik Pest megye egészére, 898 pedig 1 egyes telepü­lésekre. (Megjegyzendő, hogy a jelenlegi, vagyis az 1950. január 1-én megállapított közigazgatási megyehatáron belüli területet vette figyelembe, vagyis a régi Pest-Pilis- Solt-Kiskun vármegyéből Bács-Kiskunba, illetve Budapesthez tartozó településekkel nem foglalkozik, de a régi Fejér, Hont, Nóg- rád ma Pest megyéhez tartozó részeit fel­dolgozta.) A bibliográfia összehangoló munká­kat tárgyaló része lényegében érinti a me­gye minden helységét, városát, nagyközsé­gét, községét. Külön fejezet veszi sorra ábécérendben magukat a településeket, s e névsorban összesen csak 40 helység nevét nem találjuk. Ez azt jelenti, hogy ezekről A kötet címlaprajza: Balogh Lászlö munkája. jelenleg nincs tudomás nyomtatott vagy kéziratos anyagról. A bibliográfia beveze­tője azonban e községneveket Is felsorolja, azzal a szándékkal, hogy figyelmeztesse a krónikaírókat, a honismereti szakkörök tag­jait a fontos feladatra:, e községek múltja, jelene feltárásra vár! Remélhetően nem lesz hiábavaló felhívás, mint ahogy e bibliog­ráfiából is kiderül, mennyi lelkes önkéntes kutató dolgozik a megyében. Elismeréssel szólhatunk a kötet tagoltsá­gáról, a bibliográfia szerkezetéről, rendező elvéről. Az első fő rész tartalmazza a me­gye egészével vagy egy nagyobb területi egységgel foglalkozó önálló munkákat, ta­nulmányokat, a második fő rész pedig az egyes helységekre vonatkozó anyagokat. Az első fő rész éppen a rendkívül sokszínű és gazdag anyagra való tekintettel még tovább is részletez, szakcsoportokat és alcsoportokat vett fel, hogy gyorsan és könnyen tájéko­zódhassanak akár azok is, akik például ré­gészeti, helyismereti vagy kulturális érdek­lődésből keresnek forrásművet, felhasznál- ha\ó irodalmat. A Pest megye általános és összefoglaló irodalmát tartalmazó első fő rész ennek megfelelően, áttekinthető és cél­szerű bontásban végül is külön szakcsopor­tonként három részre oszlik: bibliográfiák és címtárak közlésére, monográfiák, leíró munkák, összefoglaló tanulmányok jegyzé­kére, valamint a történelmi korok irodalmá­nak felsorolására. Örömmel és szívesen vehetjük kezünkbe ezt a munkát, amely a megyénkben és a megyén kívül is bizonyára sokak tájékozódá­sához segít hozzá. Sőt ezen túlmenően re­méljük, hogy hasznos támpontja lesz Pest megyéről szóló újabb művek születésének is. L. Z. gatartásnak köszönhette, hogy nemcsak a korszerű építésze­tet megújító Bauhaus egyik szellemi motorja volt Gropius mellett, hanem Mondrian, Schöffer Miklós, Hincz Gyu­la eszményeit is előkészítette, sőt Ingmar Bergman filmjei­nek lehetőségeit ő írta le elő­ször állóképekkel, harminc évvel a világhírű svéd film­rendező fellépése előtt. Nyilvánvaló, hogy módsze­re nem kizárólagos, természe­tes, hogy neológizált képi tö­rekvései nem nélkülözhetik művészetünkben a realizmus eredményeit. Térnyerése mel­lett Vásárhely, Szentendre is európai hivatást tölt be, Der- kovits, Egry, Tornyai és Kas­sák köre, ahonnan Moholy- Nagy László indult, együtt je­lentik a magyar forrásból szerveződő európai modern képzőművészet egyik jelentős nyomvonalát. Egy biztos — Moholy-Nagy László nem­csak a festészet, hanem a tér teljes „széptani” benépesíté­sét kívánta megreformálni a használati tárgyak és az épí­tészet makro- és mikrofor­máinak összecsengő rendjével. Geometrizált költőiségre töre­kedett az ábrázolás intellek­tuális tisztításaival. Tér-modulátor (1942.) Kocsis László emlékkiállítás A Csepel Galériában de­cember 14-ig tekinthető meg a hajdan Szigetszentmiklóson alkotó művész emléktárlata, melyet Tornai József költő nyitott meg népes közönség előtt. Kocsis László 1926-ban szü­letett Gellénházán, Jászkis- éren nevelkedett. A Képzőmű­vészeti Főiskolán Barcsay Je­nő, Hincz Gyula, Kmetty Já­nos tanítványa volt. Barcsay- tól rajzi szigorúságot, Hincz- től vállalkozó lendületet, a nemrég elhunyt Kmetty Já­nostól a szerkesztés levegős^ szoros feszességét, Szentendre iránt érzett vonzalmat és mű­vészi alázatot tanult. Pest me­gyében, 1957-től állított ki, önálló tárlata nyílt Sziget­szentmiklóson és Ráckevén. / Művészetét lelkiismeretes gondosság, szívós felkészülés, alaposság jellemezte. Szigorú volt önmagához; minden ideg­szálával új festményekre tö­rekedett. Műveltsége fokozta igényeit, szinte tudományos megfontoltsággal festett elő­ször a természetelvű, később az emberi léptékű kubizmus eszményei alapján; így jutott el érlelt hitellel az egyre na­gyobb mértékű elvonatkozta­tásig. Rend, arány jellemzi műveit, rajz, szín, forma, egy­aránt a helyén van Zagyva­parti képeiben éppúgy, mint Szentendrét összegző város­képeiben, szigetszentmiklósi bucka-sorozatában, ló-változa­taiban. Utolsó műveiben meg­jelennek a betegségét jelző fe­kete rácsok, a világos színek küzdenek a sötétséggel. A vá­logatás erre a korszakra kon­centrált, megmutatta önsebző gyötrődéseit, melynek pontat- , lan irányításával elsietett az életből. Megtisztelő kötelessé­günk a Kocsis-életmű teljes feltárása és országos bemuta­tása. Zebegényi, ráckevei üzenet Zene, költészet lépett szö­vetségre a festészettel a Ker­tészeti Egyetem dísztermében, ahol a zebegényi Szőnyi Ist­ván Emlékmúzeum Baráti Kö­re rendezte egynapos tárlatát Dániel Kornél alkotásaiból, Rákos Sándor és Czigány György szerzői estjének kísé­retében megyei és budapesti közönség aktív részvételével. A múzeum így növeli hatá­rait; a kezdeményezések friss és megfontolt energiáival. Ezen újító idea jegyében adományozott a Képcsarnok Vállalat kilenc művet — Medveczky Jenő, Kondor La­jos, Würtz Ádám, Kovács Imre, Bolgár József, Vecsési Sándor, Béres Jenő, Batári László alkotásait — a rácke­vei gimnázium Ady Galériá­jának. Az iskola falai között egyébként ezekben a napok­ban Radóczy Mária batikjai is alakítják a diákifjúság íz­lését. A lassan muzeális kinccsé gyarapodó iskolagalé­ria jelenleg Soóky András, Pánti Imre és Bodnár Ede festményeivel is bővült, sőt hamarosan Katona Áron Sán­dor tűzzománca is a ráckevei iskolagaléria tulajdona lesz. Szerzője ezúttal nagyon haté­kony és egyedi értékű alkotá­sokkal szerepel a Csili XX. kerületi kiállítótermében. Kü­lönösen az anyaság, a csoda- szarvas és a Galaktika válto­zatok lépik túl az iparművé­szet határait, s jelentenek visszavonhatatlan festői él­ményt. Losonci Miklós Ráckevén, Radóczy Mária képei előtt. y k i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom