Pest Megyi Hírlap, 1975. december (19. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-25 / 302. szám

Nem nőuralom — egyenlőség!I Távlatot ígérő jövő Néhány óra a gödöllői ára ni mérőgyárban 1 ffl.OSÜol"lcl IC 1'IU CSXC l_ C t Valaki’humorba csomagolva ezt kérdezte tőlem: mikor szer­vezi meg az ENSZ a férfiak nemzetközi évét is, mert a gyengébb nemet annyi törvény — népesedéspolitikai, család­jogi —, nőpolitikái határozat védi, hogy lassan már a fér­fiak egyenjogúsága forog ve-* szélyben. Mintha ezek a kiváltságok csak a nők sorsán, gondjain könnyítenének! Nemrég több órát töltöttem egy nőnemű gyárban, ahol még a hatvanas években az volt a közfelfogás, hogy a nők csak a logikus gon­dolkodást nem igénylő, kéz­ügyességet kívánó, monoton munkánál hasznosíthatók ... Lassan javuló arányok A Ganz Műszer Művek gö­döllői Árammérőgyárában 1641 nő dolgozik. Többségük — szám szerint 1379 — fizikai munkás. A szakszervezeti bi­zottság irodájában nőuralom van. Munkakezdéskor érkez­tem. Friss szappan- és kávé­illat, írógépkopogás kísér át a szobán. A belső irodában Erdős Lászlóné személyzeti osztályvezetővel találkozom, ő most a szakszervezeti bizott­ság megbízott titkára. A vele szemben levő íróasztalnál Né­meth Sándorné ül, ő az szb szervező titkára és a nőbizott­ság vezetője egy személyben. — Beszélgessünk a nőkről...? Nálunk mindig aktuális téma. Milyen változást hozott szá­mukra a nők nemzetközi éve? Talán inkább az utóbbi öt esz­tendőről mondhatnánk azt, hogy fordulat állt be gyárunknál is a nők helyzetében, élet- és munkakörülményeikben — kezdte elgondolkozva a tit­kárnő, majd eszmefuttatását az egyenjogúságról így folytat­ta: — 1971-től az érvényesü­lés útja nálunk is megnyílt a több éves gyakorlattal rendel­kező és továbbtanulásra vál­lalkozó nők előtt. Fél évvel ez­előtt még egy nő sem volt ve­zető pozícióban, sőt, még mű­vezetői szintig sem jutottakéi. — És most: milyen a gyár családfája? — A három gazdasági veze­tő — az igazgató, a főmérnök és a főkönyvelő — férfi. A párttitkár és az szb-titkár is, az utóbbi jelenleg egyéves pártiskolán van. A főosztály- vezetők mind férfiak, de a 31 osztályvezető közül öt már nő. Nézzük csak: a terv, pénz­ügyi, igazgatási, a gondnokság és a személyzeti-oktatási..., igen, megvan mind az öt. , — Aránytalanul kevés ... ! — Persze, mert nem elég a gyakorlat, az érettségi, egye­temi végzettség is kell a kine­vezéshez — mondja a nőfele­lős. — A férfiak közül mind a huszonhat diplomás? — Nem ... Folytatnám ta­lán a középvezetőkkel, öt fér­fi és négy nő művezetőnk van, a helyettesek, a diszpécserek is általában lányok és asszo­nyok. Kilencven csoportveze-1 tőből 29 a nő. Asszonyok az iskolapadban Üzemvezetők között viszont egyet sem találni. Még nem nőttek fel — ez a gyári véle­mény. A nőket hátráltatja az előmenetelben a család, a há­zimunka, a gyermeknevelés. Nem érnek rá tanulni. — Az indok az ÁM-re teljesen nem jellemző. Tanulnak. Az általá­nos iskolának két kihelyezett osztálya van. Szakmásító, mű­szerész, gépi forgácsoló, mű­anyagfeldolgozó, galvanizáló tanfolyamokra nagy számban járnak a nők. — A középiskoláig még el­jutnak a vállalkozó szelle­műek, de megfigyeltük, a fel­sőfokú képzésre már nehe­zebben beszélhetők rá. Sok esetben átengedik az érvénye­sülés lehetőségét a férfiaknak. Ilyenkor az asszony mentesíti férjét a házi munka, a gyer­meknevelés alól. Érdekes, gaz­dasági területen bátortalanab­bak, -hiányzik belőlük "a kezde­ményezés, bonyolultabb szere­lési munkákat nem vállalnak, a szervezeti életben viszont nagyon aktívak: most, a ta­vaszi választáskor a pártalap- szervezetekbe és a' szakszerve­zeti testületekbe is sok női tisztségviselőt választottak — állapítja meg az szb-titkárnő. A gyárban tartózkodásom alatt felkerestem három asz- szonyt, három különböző be­osztásban dolgozót. Megkér­már legyűrték A férfiakat is megszégyenítő munkabírásáról ismert asszony, mintha nyomasztó, keserves álomtól szeretne szabadulni, úgy ejti a szavakat. Nem azért, mintha ne­hezen kerekedne mondandója, hiszen amíg csak él, minden gondolatában benne van a régmúlt gyökeres­től Hogyan felejthetné el, hogy mit is jelentett Szódon, ezeken a rossz földeken, istentől-embertői elhagyottan előteremteni a mindennapi kenyeret, SZÁNKTÓL MEGVONT ÉLELEM gádok vállalásai között nem szerepel az általános iskolai végzettség megszerzése — ma­gyarázza a gyár igazgatója, dr. Takács Éva. — Ezt a komp­romisszumot az élet, a reali­tások kényszerítették ránk: a gyár dolgozóinak túlnyomó többsége nő, és nagyobb ré­szük bejáró munkás, aki mű­szak után siet haza bevásá­rolni, főzni, mosni, a gyereke­ket ellátni vagy éppen kapál­ni ... A HÜSSZOROS fiJÍTO Most már fokozott érdeklő­déssel böngészem a brigád vál­lalásait. Hogyan jelentkezik benne a szocialista módon ta­nulni igénye? Ilyen pontokat találok: „A brigádtagok 70 százaléka olvasója lesz az üze­mi könyvtárnak.’’ Aztán: „A brigád minden tagja részt vesz a politikai vagy szakmai ok­tatásban.’’ Csaja István brigádvezető így válaszol a kérdésre, hogy miért csak most, harmincegy évvel a felszabadulás, és több mint tízzel a szocialista bri­gád megalakulása után szánta rá magát az általános iskola elvégzésére: — Mert csak most nyílt le­hetőség szakmunkásképző tanfolyamot végezni, ahhoz pedig kell a nyolc osztály ... Bori Gábo. J közbeszól: — Igaz, hogy a brigádta­gok nem vettek részt esti is­kolai oktatásban, de azért igyekeztek művelni magukat. Én csak tudom: én vagyok az üzemi könyvtáros. Ennek a brigádnak különös érdeme, hogy irodalmi érdeklődése nem a krimikre, hanem az értékes könyvekre irányul. Csaja elv­társ például a történelmi tár­gyú regényeket, visszaemléke­zéseket, tanulmányokat bújja. Néha már azt hiszem, ezek­ből meríti az ihletet a követ­kező újításhoz. Mert legalább hússzoros újító. Mesélik, hogy az évente megrendezett ötletnapokon úgy remekel, mint egy „gag­man". Amikor 100 forint volt a tarifa, háromszázat vágott zsebre a termelés ésszerűsíté­sét, a technológiai fegyelem erősítését szolgáló ötleteivel, amikor pedig egy üveg pezsgő, egymaga ötöt nyert. Az idén a brigád is jócs­kán túlteljesítette újítási vál­lalásait: kettőt vállalt, négy lett belőle. Ezekhez, persze, Csaja Istvánnak mindig van vala­mi ötlete. A KOLLEKTÍVA SZÍVE Nem lenne teljes a kép, ha néhány ecsetvonással nem mutatnánk be a brigád veze­tője után a brigád szívét is: Szalisznyó Ferencnét. Ez a korán árvaságra jutott, négygyermekes asszony olyan természetességgel szorít he­lyet asztalánál az ötödiknek — a Fóti Gyermekváros egyik kis óvodásának —, ahogy a nap reggel felkél, este lenyugszik. Erejéből, szívének melegéből futja az egyedülálló, idős szom­széd istápolására, s ő a lelke, motorja a szociális otthon pat- ronálásának is. Egész évre szóló társadalmi munkavállalását a brigád már régen túlteljesítette. Termelési tervét az első félévben 119,5 százalékra, s azt mondják, a műszaki vezetők, a második­ban sem lesz kevesebb. Nyíri Éva Wm>' -A I Fagyban, hőségben Nyáron a lűző napsütésben, télen hideg szélben, hóban dolgoznak a munkások a KÖVIZIG dunabogdányi kőbányájában. Legyőzve a nehézségeket, az idén már októberben teljesítették éves tervüket: 260 ezer tonna andezitkövet termeltek ki. Az év végéig több mint 10 százalékos túlteljesítésre számítanak. A kibányá szott kő nagy része a Duna-part szabályozásához kerül, a kisebb hányad pedig az ország minden tájára, az útépítkezésekhez. Gárdos Katalin felvétele lami segítségből a terület egy részén elvégeztük a talaj javí­tást. Egyre több és jobb gépet állíthattunk munkába, kezdtek emelkedni a terméshozamok, abbahagytuk a rozs termeszté­séit, amivel a legkomiszafab földből is kicsavartunk vala­micskét. Az alaptevékenység fejlesztésének igazi forrása azonban az 1967-től szaporodó kisegítő üzemágak nyeresége lett. Ez volt az az alap, amire építve nem volt szükség többé arra, hogy az állam egészítse ld a tagoknak osztható jöve­delmet, amiből tellett több műtrágyára, vegyszerre és épí­tőanyagra. Fokozatosan javult a föld termőképessége: 13 év­vel ezelőtt hektáronként 8—9 mázsa búza, 16 mázsa csöves kukorica termett, az idén 30 mázsa búza, 43 mázsa kukori­ca, méghozzá májusi morzsolt- ban számolva! — Ebben a tervidőszakban jutottunk el oda, hogy szövet­kezeti összefogással, társadal­mi munkával, központi támo­gatással megépíthettük a 840 férőhelyes vemhesüszőtartó telepet. Határidő előtt elké­szült, s ahogy épült, folyama­tosan azonnal benépesítettük. Innen látjuk el a társgazdasá­gokat vemhes üszőkkel. A te­lepeken keletkező 80—100 va­gon trágyával tovább folytat-; juk a rendszeres talajjavítást,’ most már saját erőből. NDK- gépsorokait vásároltunk, ame­lyekkel teljesen gépesítettük az állatok számára szükséges takarmány termesztését. Az idén megyei bemutatón láttuk vendégül a szövetkezeti szak­embereket, itt tanulmányozták a termesztés gépi technológiá­ját. A KÖZÖS SORSA A KÖZÖSSÉGÉ IS — Melléküzemeink adják á 132 millió forintos árbevéte­lünk kétharmadát s ezeknek köszönhető, hogy alaptevé­kenységünk szépen fejlődik, biztonságos termőterületté vált ez a vidék. Októberben egyesüléssel 4900 hektárra nö­vekedett területünk, örboty- tyánban, Vácrátóton, Szódon 727 tagunknak és 440 alkal­mazottunknak nyújtunk biztos megélhetést És persze a szö­vetkezet fejlődésétől elválaszt­hatatlan a községé, a közsé­geké. A tsz tartja fenn a műve-' lődési házat a kisegítő üze­mek szemléltető eszközöket készítettek az iskolának, ke­zük munkájának is gyümölcse a kibővített bölcsőde, a két­emeletes modem iskola, a bő­vülő villany-, víz- és útháló­zat. Az idősek s az úttörők rendezvényei szegényebbek lennének a tsz nélkül mint ahogy a sportkör is sokat kö­szönhet a közös gazdaságnak. — És a jövő?­— A kérdésre ugyancsak felélénkül Lévák József elnök arca. — Gyors ütemben fejlesz­teni szeretnénk a zöldségter­mesztést nagy íóliatelepeken. Több napraforgót vetünk, 4— 500 férőhellyel bővítjük az állattenyésztő telepet Az V. ötéves tervben iparszerű ter­mesztési rendszerek tagjaként fejlesztjük a paradicsom, a napraforgó, a búza és a szőlő­gyümölcs termesztést. Állami gazdaságokkal, termelőszövet­kezetekkel és ÁFÉSZ-ekkel közös beruházásban vágóhidat műtrágya tárházat és takar­mánykeverőt építünk. — A távlat lelkesítő! — Igaz. Csak azt ne higgye,' hogy az út sima, hogy csak öt­let, jó terv kell és kész a si­ker. Ez a jövő még nagyobb erőfeszítéseket, még több helytállást kivan minden ta­gunktól, mint ami elegendő volt a mostoha természet le­győzéséhez. K. Gy. A. i miiiiiimiiiiiimiiiiiiiiiniiiiiiiiiiinim'miiii KARÁCSONY, 197S V mecskó Ferencnével az elnök. — A kertészetben a női csapat vezetését rábíztuk, mert égett a munka a keze alatt. Aztán 63-ban leváltottuk, megint gya­logmunkás lett — hadd érjen még a vezető beosztásra. Egy év múlva a nyolcvan asszony maga kérte vissza Margitot parancsnoknak. Ma is a ker­tészeti brigád vezetője, no meg személyzetis lett — olyan jól megtanult bánni az emberek­kel. Megválasztották később községi alapszervezeti párt- titkárnak, elnöke a szövetke­zeti nőbizottságnak és min­denütt helytáll. — Nagy megtiszteltetés — veszi vissza a szót az asszony —, csak tudja, mindig többet és többet kell tanulnom. Ti­zenhat évesen mentem férjhez, a fiam már felnőtt, a MÄ- VAUT szerelője. Amíg egyéni gazdák voltunk, nem tanul­hattam. Tíz éve jártam ki a nyolcadik osztályt, 18 asz- szonnyal együtt kitanultam a kertész szakmát, elvégeztem a marxista középiskolát és jó néhány tanfolyamot. Ezek nél­kül nem mertem volna vál­lalkozni a személyzeti mun­kára, meg a nőbizottság veze­tésére sem. Otthon is sok minden változott. Kényelmes, szép családi házunk van, für­dőszobával, gépesített háztar­tással. Bizony én sem hittem valamikor, hogy mindezt el­érem ... — Ami igaz, az igaz — mondja az elnök —, földjeink 80 százaléka gyenge termőké- pességű, 7 aranykorona érték alatti homok,' A* járás legsze- gé.nyebb szövetkezete voltunk, mégis — talán az országban először — ezen a vidéken hangzott el régi gazdák szájá­ból először, hogy földet vissza — soha! CSAK AZT NE MONDJAK.., — Akár hiszi, akár nem — véli Tomecskóné is — a tagok a közöst ma jobban maguké­nak érzik, mint a nadrágszíj- parcellákat annak idején, s annál nagyobb büntetést el sem tudnának képzelni, mint­ha valakinek megköszönnénk a munkáját és azt monda­nánk: itt a földed, müveid, élj meg belőle, gazdálkodj vele. Mi a dolog nyitja? — Igaz, természeti adottsá­gaink kedvezőtlenek, de az emberek szorgalma, a vasút, az utak, a piac közelsége s kezdetben a jelentős állami támogatás 'megalapozta a kö­zös jövőt. Szerény keretek kö­zött kezdtük az állattenyész­tést, fejlesztettük a kertésze­tet, 1960—64 között jelentős ál­! — Hárman gürcöltünk lá- jtástól vakulásig a nagyapám- I tői megörökölt nyolc holdon. ; Fél-fél hoidnyi uborka, para- ; dicsőm, krumpli, a többin ku- j korica, a legrasszabbján csak a ; rozs termett. Az egészről sok ivóit, ha 15 mázsa szemes ter- i mény került a csűrbe. Tartot- itunk állatot is, mert magunk- j nak kellett, pénzhez ritkán ju- i tettunk. Disznó, baromfi, egy tehén meg egy ló — ez volt az állomány. Nem volt több a szomszédoknak se, így aztán, mikor szántani kellett, párba állítunk, összefogtunk. Egy ló nem bírta volna az ekét. A város, Vác felé gyalogolva — amikor napszámba jártunk a hétkápolnai bulgárokhoz, vagy hajnali háromkor hátikosárral mentünk a piacra — sóvárog­va néztük a fürgén karikázó biciklistákat. Erre nekünk nem tellett, ahogy ruhára se igen. Csak a megélhetésre. Ügy igyekeztünk gazdálkodni, hogy ne kelljen pénzt adni semmiért, s ha mégis kellett, a szánktól megvont élelem ke­rült a hátikosárba. GYALOGMUNKÁSBÓL VEZETŐ — Azért — ahogy még so­kan — én is szájaltam, vitat­koztam, amikor szervezték a szövetkezetét. Mert akkor még csak azt tudtuk: két ló már elég az ekéhez. Nem volt könnyű előbbre látni. Aztán megfogtam a munka végét, pedig akadtak, akik legszíve­sebben lehordták volna ezért. Hanem ámikor az első eszten­dőben csak 13 forintot fizet­tek a munkaegységre — nem lehetett többet, mert sokan csak lesték, mi lesz, hogy lesz — kezdtek rájönni az embe­rek: forint csak munkából lesz. ' — Sosem felejtem el, ami­kor a gépállomásról 1960-ban idekerült elnöknek Lévák Jó­zsef. A hosszú dűlőben talál­koztunk először. Én a szecská­zóba tömtem a zöldet, az el­nök meg a fejéhez kapott, amikor látta, hogy az állatok­nak szánt takarmány alig más mint paraj meg giz-gaz. — Pedig sejthettem volna, hogy mire vállalkozom — kapcsolódik a beszélgetésbe a sződi Egyesült Virágzó Tsz el­nöke, hiszen én vezettem a gépállomást, s az egész határ­ban 15—20 vagon gabonáinál többet azelőtt sose csépeltünk. Idén 250 vagonnal hordtunk be, de ha a kukoricát is ide szá­mítom, összesen ezer vagon­nyit termesztünk — ugyanitt — Hanem a te sorsod is vál­tozott valamit, tigaz-e, Margit? — évődik az asszonnyal, To­deztem tőlük, milyennek lát ják a nők helyzetét az ÁM ben? Három vélemény Stiedl Lászlóné pénzügy osztályvezető: — Nálunk a nők kitarts pontos munkájukkal kivívtál a gyárban a hasznos jelzőt. Vé leményem szerint a nő is ren delkezik azokkal az adottsá gokkal, amelyekkel a férfi, né mely esetben szorgalmává még többre is képes. 1961-bei vállalati ösztöndíjaként felvet tek a közgazdasági egyeten nappali tagozatára. 1965-bei a termelési főosztályra kerül tem, önálló közgazdász mun kakörbe. Két kisgyermeken van. Az anyaság kétségtelenü befolyásolja a pályafutást, las sította az én előrejutásoma is. Négy évig otthon marad tam a gyerekekkel. 1974-bei megbíztak a pénzügyi osztály vezetésével, s egy év múlv; megkaptam a kinevezést. Sinkovits Vilmosné, a mág nesterem művezetője: — Harminchárom éve dol­gozom az üzemben, betanítót munkásként kezdtem. Két éve vagyok művezető, előbb cso­portvezető, majd diszpécser beosztásban dolgoztam. A mű­vezetőnek állandó kapcsolatoi kell tartania a többi üzemrész­szel is. A női vezető mindig közelebb tud kerülni a beosz­tottjaihoz, mert jobban meg­érti a lányok és asszonyok gondjait, könnyebben szót éri velük. Horváth Lászlóné műszeres; szakmunkás, műhelybizottsági titkár: — Tíz évig dolgoztam sza­lagon, most gyártmánybeírc fagyok, tudom, mit jelent nyolc árában kapcsolórészeket sze­relni.., Kétségtelen, . a fiatal ingákat, nagycsaládosokat se- jíti a gyár. Amiben még nincs ígyenlőség a férfiakkal, az a bérezés. A mi műhelyünkről Deszélek csak. Itt mindenki izonos, egyforma munkát kap, négis az órabérek között I— 1 forintos különbség is van. Pedig a bérrendezéskor a nők seresetét viszonylagosan job- Dan emelték, de a férfiakról iem feledkeztek meg, nehogy sértődés legyen. így a bérek cözti különbség, az a bizonyos ■és kissé lassan tűnik eL Az utánpótlási jegyzéken A gödöllői árammérőgyár- Dan a konzervatív szemlélet, i nők'értékének alábecsülése :gyre inkább a múlté lesz. Még /an ugyan finomítani való a iérfi és nődolgozók közötti íangnemen és a munkakap- :solatokon, de a gyár kidol­gozott káderpolitikai tervében izennyolc nő neve mór a ve- :etők utánpótlási jegyzékén izerepel. Horváth Anita

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom