Pest Megyi Hírlap, 1975. december (19. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-25 / 302. szám
/ A Busa testvérek A jogszabályokon intim és túl Szentendrén r—— volt, hol nem volt, I Egyszer | élt egyszer egy —------------ juhász, aki egy sz ép napon elhatározta, hogy új életet kezd. A valóságban is így történt. Valamikor, az ötvenes években az a bizonyos juhász, fölkerekedett Borsod megyéből, és feleségével együtt munkát vállalt a Csepel Autógyárban. A körülmények azonban nem tették lehetővé számára, hogy gyökeret eresszen itt. Még az állatok szeretete is visszatérítette az Aggtelek környéki kis faluba, Szinpetribe. A nagyüzemi munkásélet élményeit azonban megőrizte lelkében, fiait már erre nevelte, taníttatta. A Csepel Autógyár egyik legkorszerűbb csarnokában, a járműgyáregységben keresem a Busa testvéreket. — Két teljesen különböző egyéniség — jellemzi őket Szilágyi József átadó csoportvezető. — Pista, nyüzsgő, ügyes, leleményes, akaratos, szókimondó. Ezeket a tulajdonságait a munkában nagyon jól hasznosítja. Jancsi csöndesebb, megfontoltabb, körültekintőbb. Igaz, ő az idősebb. De nem hiszem, hogy a két év az oka. És ami a szőkeségükön kívül közös bennük, az a megbízhatóság. Az alvázakat teljes átvizsgálás után kifogástalan állapotban kell átadniok a saját meónak, meg a székesfehérvári Ikarus átvevőinek is. Köztudott, hogy az ő kezük alól kikerülő padlóvázak mindig megfelelnek a követelményeknek. dásán, egész életmódján látszik, hogy hasznos tagjai a társadalomnak. Szinte hihetetlen és kissé gyanús, hogy a két Busa fiúról ennyi jót és csak jót hallok. A velük való beszélgetéskor értettem meg az okot: a jövevényeknek mindig bizonyítaniuk kell, különben nem igen van maradásuk. Hogy nekik sikerült, ez annak a — szinte minden szavukból előbukkanó — elszántságnak is köszönhető, amit talán édesapjuktól, a szülői házból hoztak magukkal. hosszú sorban vonul| Az NDK vonalon űrlapokra, amiknek a megfogalmazásával a lakosságnak nem kell bajlódnia. Ha bárkinek bejelentenivalója, kérelme van, az ügyfélszolgálati irodában kaphat űrlapot, például a ház használatba vételéhez. De itt álljunk meg egy pillanatra. Van még mit kiiktatni, de a jogszabályok nem teszik lehetővé. Miért kell nekünk hasonlóan bonyolult, százféle papír beszerzésével adnunk engedélyt a felépített ház használatba vételéhez? Elegendő lenne, ha csak a tanács műszaki osztálya ellenőrizné az építkezési szabályok megtartását. Minden adóügyet egy kartonra És folytatódik a példák sora, hol, miként lehetne, vagy már lehetett is egyszerűsíteni. Ez két okból hasznos: kevesebbet molesztálják a lakókat, s a tanácsnak is kevesebb papírt kell tologatnia egyik kézből a másikba. Kalapos Árpád, az adócsoport vezetője is említ példákat: — Megszüntettük, hogy új gépkocsi vásárlása esetén az adólap mellé határozatot is kiadunk. Most csak adólapot küldünk, arra rávezetjük a fizetendő összeget. Ezzel évente körülbelül ezerötszáz határozatot spórolunk — egyenként három példányban... Az alkalmazotti jövedelem- adók esetén hasonló egyszerűsítést vezettünk be. — Sokat törtem már a fejemet, milyen megoldást lehetne találni az egész ügymenet egyszerűsítésére. Azt hiszem, nem lenne haszontalan olyan állandó okmány kiadása, amelyben az állampolgárnak minden adóügye egy kartonon szerepelne. Most ugyanis ahány adónem, any- nyi űrlap, pecsét, aláírás, iktatás ... Egy ilyen egységes nyomtatvánnyal megtakaríthatnánk egy sor felesleges munkát. Ezt a kartont viszont mindenütt hivatalos okmányként kellene kezelni. Ha az állampolgárnak valami adóügyet igazolnia kell, csak felmutatná a lapját. A gépi adat- feldolgozás, adattárolás úgyis szükségessé teszi előbb-utóbb valami hasonlónak a kidolgozását, bevezetését. Vannak még tartalékok A felettes szerveknek készítendő számtalan jelentés (egyenként több példányban) is igen sok papírt, időt felemészt, holott nem egy ugyanazzal a kérdéssel foglalkozik,' csak más időben és más hivatalhoz kell eljuttatni, esetleg más szempontok szerint csoportosítani. Kalapé« Árpád elmondta,’ 1975-ben, január végéig például 43-féle jelentést kellett elkészítenie, s a jelek szerint jövőre ez a szám nőni fog... A Szentendrei Városi Tanács nem elégszik meg néhány kampányszerűen kidolgozott egyszerűsítési módszerrel. Célul tűzték ki az adminisztráció fokozatos, állandó ésszerűsítését, s a jutalmazásoknál figyelembe veszik, ki mennyivel járult hozzá a bürokrácia csökkentéséhez. Nemrégiben a belső ellenőrzést is áttekinthetőbbé tették: egy ágazatot előre meghatározott időben ellenőriznek, de akkor alaposan. Szentendrén megoldásra vár az üdülőövezetben a télen elhagyott házak őrzése. A ta-; nács mezőőröket vehet fel,' mert csak az ő alkalmazásukért szedhetnek adót a gazdáktól, az üdülőházak tulajdonosaitól nem. A szentendrei tanács ebben is rugalmas: ilyenkor télen megkérik a mezőőröket, gyakrabban ejtsék útba az üdülőházakat. Megkérik őket — mondom —, mert jogszabály erre nincs. A beszélgetés során számos ötlet, javaslat hangzott el. Dr. Bertalan Ferenc meg is jegyezte: lám, vannak még tartalékok. De fontos leffne ehhez néhány jogszabály megváltoztatása is. Máté Judit — közösségi mun- | A fiúk kájáról Szobosz----------------- Iái Sándor, a sz akszervezet műhelybizottsági titkára beszél — Jánost májusban beválasztottuk a műhely- bizottságba. Ö lett a munkavédelmi felelős. Már ez a néhány hónap is azt bizonyítja, milyen lelkiismeretes igyekezettel végzi ezt a megbízatását. Az üzemben azóta látni mindenhol balesetvédelmi plakátokat. Személyesen ellenőrizte a 22 ezer négyzetméteres csarnok összes elsősegélyládáját. S nagy patá- liát csapott, mert kettőt nem talált rendben. Még azt is rendszeresen megvizsgálja, milyen állapotban vannak a daruknál használt drótkötelek. Pistát egy hónapja választották meg a műhely bizalmijává. Tudjuk, benne sem csalódunk. Mert van még egy közös vonásuk: amit elvállalnak, azt lelkiismeretesen teljesítik. Mint a pártcsoport vezetője, ezért is támogattam tagfelvételi kérelmüket. — Ez a támogatás egyöntetű volt — teszi hozzá Temesi László, az NDK-padlóvázüzem vezetője —, mert olyan munkásfiatalok, akiknek gondolko2 ÍIIIIIH iiiimiiiimiiiiiiiiimiiiimi iiiimiiiiu KARÁCSONY, 1975 nak az Ikarus-buszokhoz készülő fenékvázak. Az üzem végén, a repaszműhelyben utoljára állnak meg, hogy szinte csavarról csavarra megvizsgálják valamennyit a műszaki ellenőrzés előtt. Itt, a 4495. számú padlóváznál találom Busa Istvánt.- Horgolt sapkája alól kutató szemmel vizsgál, míg ideért hozzánk a testvér, Busa János. — Hogyan kerültek Borsodból a Csepel Autógyárba? — Nekem a bátyám tanácsolta, hogy idejöjjek — felel István. — ö már 1967-ben itt dolgozott, a motorgyáregységben 1974. óta pedig ebben az üzemben. Bár eredetileg nyomdász szakmát tanultam, nem bántam meg, hogy hallgattam rá. Megszerettem ezt a gyárat, „ elismerik a munkámat. Pénz-! ben sem járok rosszul. Havon-1 ta általában megkeresem az 5 i ezret. f — Tehát annyit, mint akiki ebben a szakmában szereztek f képesítést? — Néha többet is. S bár meg. = dolgozom érte, érzem az ellent- | mondást. Jövőre szeretném el- = végezni az autószerelő tanfo- = lyamot. Persze nem csak ezért. 5 — Nekem motorszerelő a| szakmám — mondja János. —| Odahaza nem találtam megfe- | lelő munkát. Itt pedig sok ro- = konunk él, és mind a Csepel | Autóban dolgozik. Hatan va- | gyünk testvérek. A legkisebb | fiú, Jóska, még általános isko- | lába jár. Van egy húgom is. A = másik két öcsém korábban f szintén itt dolgozott. Misi af Pestvidéki Gépgyárban kere-1 sett új munkahelyet, Feri ta-1 nult szakmájában, asztalosként | itt nem tudott továbbfejlődni, | ezért ment el. Mi, Pistával már | itt maradunk. Ötösök az árkuspapíron A festőkádak fölött keskeny páracsík kígyózik-go- molyog, aztán szétoszlik, csak valami langyos nyirkosság marad utána. Kismiska ahhoz képest, mi volt itt 15 évvel ezelőtt! — Mint a gőzfürdőben, csak nem volt olyan kellemes — mondja Bori Gáborné, a Hazai Fésűsfonó- és Szövőgyár kistarcsai gyárában a festode üzemvezetője. — Sokszor egymást sem láttuk a vastag, fojtó gőzben, az anyagot is alig. KENÉZ NÉNI A Szabadság brigád naplójából KÖSZÖNETÉ---------------------- kerül szóba: — i | Munkájuk | Nagy a mi fe-f ------------------- lelősségünk —| mo ndja az idősebb Busa fiú. | Nemcsak azért, mert ezeknek | a járműveknek többsége ex-| portra, főleg a KGST-országok-1 ba kerül, hanem azért is, mert! tömegszállitó eszközökről van | szó. Hanyag munkát nem sza-1 bad végeznünk, hiszen a forga- ~Ez az idő — szerencsére — már a múlté. Maradt itt gond, nehézség enélkül is! — Egy fém festékesvödör például 8—9 kiló. Az anyagtól függően 6—8 kiló festék jön bele, aztán lehet cipelni — magyarázza a művezető. — Amit lehetett, már ésszerűsítettünk. A Szabadság brigád például idén is túlteljesítette salát újítási vállalásait. Ezért vagyok itt: megismerkedni a vállalat kiváló brigádjával, az aranykoszorús Szabadság szocialista brigáddal. Ismerkedésünk papíron kezdődik. Az üzemvezető elém teszi a szocialista munka- versen v első félévi értékelését. Jókora árkuspanír, ame- iven a brigádok neve után a különböző követ«1 mén vek tel- msítésére adott pontszámok sorakoznak. A legmagasabb pontszám az 5-ös. A Szabadság brigád neve után csupa ötös sorakozik. Termelési tervét úgy teljesítette, hogy közben maximálisan ügyelt a jó minőségre: a brigádszerződésben vállalt 97,05 százalék helyett 98,26 százalékban I. osztályú árut állított elő. Az ismerkedés következő fázisa a szőttesbe burkolt, keményfedelű brigádnapló. Egy darab a brigád múltjából és jelenéből. Felütöm egy helyen és ezt olvasom: „Egyedülálló idős, nyugdíjas özvegyasszony vagyok. Eddig minden munkáért fi-, zettem, de \ mióta a brigád felkarolt, sok mindenben segít; ezúton köszönöm a brigád minden tagjának a sok segítséget és a szeretetet. Kenéz Józsefné, Kistarcsa, külterület.” MEGVÁLTOZTAK AZ EMBEREK Bori Gáborné fiatal vegyészmérnökként került a gyárba, úgy ismeri, mint a tenyerét. A textilipar rekonstrukciójának jelentőségét nem becsüli le, mégis azt mondja: a legnagyobb változás az emberekben ment végbe. — Ebben a gyárban a munkások nagy része kétlaki. Egy darab háztáji föld, egy kis szőlő, de legalább egy jókora kert mindenkinek akad. Rengeteg közöttük a bejáró is, így aztán igencsak szapo- rázzák a lépést műszak után hazafelé. Az itteniek eléggé megszokták, hogy a maguk gondjával törődjenek. A szocialista brigádmozgalom legnagyobb érdeme — szerintem — éppen az, hogy feloldotta ezt a begubózást, kifejlesztette az emberekben a közösségi érzést, az. érdeklődést, segitőszándékot mások iránt. Ez a napló erről órákat tudna mesélni... Tovább lapozok. Fényképek. Itt ezüst hajú öregasszonyok állnak egymásba karolva, - egy kastély külsejű épület előtt, fényképük alatt reszkető kezekkel rótt, verébfej- betűk: köszönet az ajándékokért, a gondoskodásért, amott széltől borzolt hajú apróságok kacagnak a mászógömb tetején: a Fóti Gyermekváros patronált óvodásai. A textilipari dolgozók régi fájdalma, hogy amit csinálnak, nem szakma. Állhat valaki akár húsz esztendeje a fonógép vagy a festőkád mellett, akkor is csak betanított munkás. Az iparág vezetői ezen a helyzeten kívántak segíteni az előfonodai és fonodái dolgozók, karbantartó segédmunkások és festődéi betanított munkások részére indított szakmunkásképző tanfolyamokkal. Hanem ezeknek előfeltétele is van: a nyolc- osztályos általános iskolai végzettség. Ezzel pedig nemcsak általában a gyárban, hanem még a vállalat kiváló brigádjában is baj van ... A brigád kilenc tagja közül csupán a Horváth házaspár és Daróczi Lajosné végezte el az általános iskolát. Ketten a hatodik osztály után mentek kenyeret keresni, de akad öt-, négy-, sőt háromosztályos végzettségű dolgozó is a brigádban? ÉRDEMES TANULNI A gyár gazdasági és politikai vezetősége messzemenő támo-i gatást ad a tanulásra vállalkozó dolgozóknak. Az általános és középiskolába járóknak, a szakmunkásképzésben vagy továbbképzésben részt vevőknek tankönyveket és tanszereket ad a gyár, sőt, az fizeti a tanfolyamok díját is. Valamennyien tanulmányi szabadságot kapnak a vizsgák előtt, s a jól sikerült általános iskolai vizsga jutalma 300 forint, a szakmunkásoké 5 százalékos bérpótlék. Az iskolával összeegyeztetett műszakbeosztástól a fonó szakmunkásképp zésre járóknak nyújtott munkaidő-kedvezményig még tovább sorolhatnám a segítség, ösztönzés hatékony eszközeit. Ezek után érthető kíváncsisággal kérdezem: vajon hányán tanulnak a vállalat legjobbjának tartott Szabadság brigádban? A válasz meglepő: egyedül a brigádvezető, Csaja István: Most végzi az általános iskola VII—VIII. osztályát. Most — vagyis túl az ötödik X-en. — Nálunk a szocialista briHány feje van a sárkánynak? Legtöbbet talán a tanácscsal vagyunk kapcsolatban: ha elköltözünk, a tanácshoz kell menni, ha gyerek születik, ha gépkocsit, telket, házat vásárolunk vagy építünk, mindent ugyanott kell bejelenteni. Ezért talán az is igaz, hogy a leggyakrabban szidott hivatal éppen a lakosságért tevékenykedő tanács. Pillantsunk most be a tanácsi adminisztráció dzsungelé- be, például Szentendrén. Kémény nincs — igazolás van — Hány feje van itt a hétfejű sárkánynak? — kérdezem dr. Bertalan Ferenc vb- titkárt. — Sajnos, még elég sok, pedig nyesegetjük... — mondja. — A legtöbb utánjárást, pecsétet, igazolást talán a házépítéssel kapcsolatban kell elszenvednie az építtetőnek és a tanácsnak egyaránt. Igen, gyakran mi is szenvedünk a hiábavaló adminisztrációtól, s az egyszerűsítésre csak a jogszabályok megtartásával törekedhetünk. Maradjunk a házépítésnél. Néhány éve még — mielőtt kiadhattuk volna a használatba vételi engedélyt — kellett a kéményseprő vállalat hozzájárulása is. Sokszor ez csak formális volt. Adódták olyan furcsa helyzetek, hogy víkendházak esetében is — soknak kéménye sincs, nem is fűthető — meg kellett várni a kéményseprő vállalatigazolását Sikerült elérni, hogy ezt a lépcsőt kiiktattuk, és saját műszaki osztályunk ellenőrzi a kéményeket. — Ha jogszabály írja elő az említett igazolás szükségességét, hogyan lehetett mégis elhagyni? — A megyei tanács hozzájárult, s mi csak örülünk, hogy sikerült laposabbá tenni — ha csak kicsivel is — az építésekkel kapcsolatos papírhalmazt Számos apróságban is igyekeztünk egyszerűsíteni, főleg előre elkészített stencilekre gondolok, kérelmekre, lomban sok ember életét tennénk kockára. Ezért kell gondosan megvizsgálnunk a motortól kezdve a féken át minden szerelvényt Szakszervezeti munkájáról István így vall: — Fiatal vagyok, még családom sincs, szívesen segítek az embereknek, és mint bizalmi erre több módom nyílik. Meg jó lenne a munkaverseny-mozgalmat is továbbfejleszteni ebben a fiatal gyáregységben. Mi, itt a műhelyben megalakítottuk a Váci Mihály brigádot, és megpályáztuk a szocialista címet. Nem maradhatunk szégyenben. János az egész csarnokért felelős: — Ügy érzem, elejét lehet venni minden balesetnek, ha mindenre odafigyelünk. A szerszámra, a körülményekre. Ebben sokat segíthetnek a művezetők. Ezért, mint munkavédelmi felelős gyakran keresem velük a kapcsolatot.-------------------------------r egyszerI A munkásőrségbe re kér- ------------------------2-----ték felvételüket. Erről János ezt mondja: — Azért vonzott, mert a fegyelem edzi az ember akaraterejét. — Én pedig nagyon szeretem a lövészetet, élvezem a gyakorlatokat — mondja István. — Ez egészen más mint a honvédség. önként vállaltuk, s ez az élet még erősebbre köti a munkahelyen kialakult kapcsolatokat is. — Ezután pedig már csak egy lépcső volt a párttagságig — folytatja János. — Azt láttuk itt, az üzemben, hogy az alapszervezetben mindenki felelősséggel dolgozik, és még plusz megbízatásokat is vállal. A sok példa nyomán úgy éreztük, fia. talok vagyunk — mi is bírjuk erővel. Sikerült. Párttagok lettünk. Most már csak bizonyítanunk kell. István 23 éves. Egyelőre munkásszálláson lakik, de szobatársával, Juhász Antallal a jövő évben társasházépítésbe akar kezdeni. János 25 éves. ö már otthonra talál. Felesége ugyanezen a soron dolgozik, beíró. Áprilisra várják első gyereküket. ' -----------T hogy a két testvér új Le het | munkósdinasztia ala-------------pítója lesz a Csepel Au tógyárban? Lakatos Tamás i
