Pest Megyi Hírlap, 1975. december (19. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-25 / 302. szám
1975. DECEMBER 25. CSÜTÖRTÖK KTunOD A Minisztertanács ülése Határozat az V. ötéves tervtörvény végrehajtására Elfogadták a nyugdijak évenkénti emelésére lett javaslatot A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: a Minisztertanács szerdán ülést tartott. Havasi Ferenc, a Miniszter tanács elnökhelyettese tájékoztatta a kormányt a magyar—román gazdasági együttműködési vegyes kormánybizottság december 5—6-án Bukarestben tartott elnöki találkozójáról. A kormány jóváhagyólag tudomásul vette a jelentést, és intézkedett a tárgyalásokból adódó feladatok végrehajtására. A Minisztertanács megtárgyalta és jóváhagyólag tudomásul vette a magyar—bolgár gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési bizottság elnökeinek december 15— 16-i szófiai találkozójáról szóló jelentést és a tárgyalások során elfogadott intézkedési javaslatokat. A Minisztertanács megtárgyalta és jóváhagyólag tudomásul vette o külügyminiszter beszámolóját a Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Román Szocialista Köztársaság és a Szovjetunió külügyminisztereinek december 15—16-án Moszkvában folytatott tanácskozásáról. Az Országos Tervhivatal elnökének javaslatára a kormány határozatot hozott a népgazdaság V. ötéves tervéről szóló törvény végrehajtására. A Minisztertanács elfogadta az Országos Tervhivatal elnökének előterjesztését az 1976. évi népgazdasági terv végrehajtásával kapcsolatos feladatokról. A pénzügyminiszter előterjesztése alapján a kormány határozatot fogadott el az 1976. évi állami költségvetésről és a tanácsok 1976—1980. évi pénzügyi tervéről szóló törvény végrehajtására. A Szakszervezetek Országos Tanácsa, a munkaügyi és egészségügyi miniszter javaslatot tett a nyugellátások és egyéb ellátások évenkénti rendszeres emeléséről szóló rendelkezések módosítására. A kormány az előterjesztést elfogadta, és úgy határozott, hogy 1976. január elsejétől a nyugellátások és egyéb ellátások évenkénti emelésének ösz- szege havi ötven forintnál nem lehet kevesebb. Ezzel; egyidejűleg emelkedik a nyugdíjak házastársi pótlékkal kiegészíthető, valamint a saját jogú és az özvegyi nyugdíj együttes határösszege. A kormány megtárgyalta és elfogadta a munkaügyi miniszter jelentését a gyermek- gondozási segélyezés tapasztalatairól. A Minisztertanács megtárgyalta és elfogadta a saját, valamint a bizottságai, továbbá a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság 1976. év első félévi munkatervét. A kormány ezután egyéb ügyeket tárgyalt. * ff* ___n »1 <• jji ji .............. Uj ,________kapott a vízügyi repii lőszolgálat Budaörsön Elkészült a vízügyi repülőszolgálat új Irinyitókőzpontja a budaörsi repülőtéren. A berendezés, amelyet az Árvíz- és Belvízvédelmi Központ szervezeti szakemberei terveztek és készítettek, repülésbiztonsági és információs feladatokat lát el. Különleges Jelentősége elsősorban rendkívüli eseményeknél van. A védekezési munkát a levegőből tudják irányítani. A központ felügyelet nélkül is működik, ilyenkor magnetofonszalagra rögzíti a beszélgetéseket. ma is diszkreditálni a béke kivívásának, s vele együtt magának a békének ügyét? A béke ügyét azzal, hogy a béke csak haladás, sőt a forradalom céljainak kedvez, mivel ezeknek a céloknak békére van szükségük, hogy beteljenek. A béke kivívásának ügyét meg azzal, hogy akik érte küzdenek, ennélfogva csak politikai célszerűségből teszik. Az emberi nem haladásának csakugyan békére van szüksége; ügye — legyen igazuk azoknak, akik ezt ily dühös malíciával em- légetik — kétségkívül legszebben a béke klímájában „tenyész”. S hogy a békéért tehát csak politikai célszerűségből fáradozunk? Hát hogyne, abból is, de ennek a politikai célszerűségnek van egy döntő, van egy uralkodó eleme, ami minden más politikai célszerűségtől elkülönbözteti. Az, hogy a legmagasabb morállal, örök erkölcsiséggel, minden idők minden százszorszent tanításával, magával az emberség és emberiség ügyével esik egybe. Mint mindig minden progresszív, minden forradalmi ügy. Ma már az emberi nem puszta fennmaradásának legelemibb ügyével is. A baloldal tehát mindig a béke, a jobboldal mindig a háború híve, mindenkor és mindenütt, végesvégig a világtörténeten. L enin 1917-ben békedekrétummal kezdte, azzal fordult a világhoz, s ennek az ősi, természetszerű tendenciának elemi logikája volt. Mutasson I a világtörténelemben bárki forradalmi államot, amely külországok ellen támadó háborúi indított. A nagy francia forradalomnak, sőt a belőle sarjadt, bár a forradalmat denaturáló napóleoni császárságnak is valamennyi háborúja eredetileg védelmi háború volt: az európai fejedelmek koalíciója huszonöt évig egyik háborút a másik után indította ellene, Waterlooig, s a régi, bourboni rend helyreállításáig meg nem nyugodott. Persze hiába, harminchárom év múlva az 1848-i robbanás dobta le Európáról a szentszövetségi vasfedőt. Külső intervencióra feleltek 1917 után az orosz fegyverek, külsőre 1919-ben a magyarok, külsőre 1936/39-ben a spanyolok. A világtörténet teljes példatárát felsoroljam-e? Más kérdés, hogy végső soron mindig a támadó gonosz volt az, aki ráfizetett. Az első világháború a hadat üzenő három császárságot döntötte meg, az osztrákot, a németet, a törököt, s belepusztult még egy negyedik monarchia, az orosz is. A második világháborút öngyilkosként vagy akasztófán végezte, aki kezdte. Az első világháború végén született a világtörténet első szocialista állama, a másik után a többi. Elhal máris, egyre több- helyütt, az olcsó gúnyolódás, hogy a forradalmárok „micsoda békeapostolok”. Hiszen azok voltak mindig. A forradalom színe a rö- rös, az volt mindig is. A reményé a zöld,,az volt mindig is. M ost, karácsonykor látszik meg legjobban, éppen ez idén, menynyire illik egymáshoz — mennyire csakis egymáshoz illik — ez a kettő. Mint zászlónkon is. Rónai Mihály András Elméleti, politikai leiké szült seggel írfa: BARINKAT OSZKARNE, az MSZMP Pest megyei Bizottságának titkára A POLITIKAILAG KÉPZETT párttagságért — ez volt a mottója annak a sokoldalú munkának és vitának, amelyet a járási és a városi pártbizott- ságok folytattak az új középtávú oktatási tervek kialakításakor. Ennek a vitasorozatnak a végén vagyunk, megismertük azokat a kérdéseket, amelyek válaszra várnak és most már elsősorban a pártalap- szervezeteket foglalkoztatják. Megkezdődtek ugyanis azok a taggyűlések, amelyek az egyes embert, érintve tárgyalják és fogadják el öt évre az oktatási terveket A vitákban szinte mindenütt felmerül a mennyiség és minőség viszonya a pártoktatásban, más szóval a hallgatói létszám és a minőségi követelmények összhangja. Pest megyében a párttagság 80 százaléka tanul szervezett oktatásban. Ez kétségtelenül szép arány. Kifejezi a marxista—leninista eszmének, pártunk világnézetének vonzerejét, de egyben azt is, hogy párttagságunk megértve és magáévá téve a vele szemben támasztott magasabb politikai követelményeket, politikailag művelni akarja magát. Célul tűztük ki a következő öt esztendőre, ennek az aránynak a megtartását. Egybeesik ez a célkitűzés a párttagság törekvéseivel és a politika követelményei veL INDULJUNK KI a párttagság összetételéből. Megyénk párttagságának 52 százaléka 1957 óta tagja pártunknak. Közöttük is nagy számban vannak a fiatalabb nemzedékből, akiknek a felszabadulás utáni politikai harc éppúgy történelem, mint a Horthy- rendszer elleni küzdelem. Azt tapasztaljuk, hogy a járási, városi pártbizottságok nem méchaóikusan kefélik, a jelen-, légi hallgatói'létszám megtartását'. Hol mutatkoznak további lehetőségek a tervszerűbb munkára? Szinte minden oktatási évben akad néhány olyan alapszervezet, ahol nem folyik pártoktatás. Helyes, ha gondot fordítunk rájuk, még akkor is, ha számuk csekély, mert végső soron így mégis párttagokat zárnak el a politikai képzés lehetőségétől. Három-három és félezerre tehető azoknak a párttagoknak a száma a megyében, akiknek kívánatos lenne politikai képzése. Igényelné munkájuk, lehetővé tenné koruk, egészségi és családi körülményeik. Bízunk benne, hogy a párttagok mindegyikével folytatott beszélgetések, az alapszervezetek politikai szükségletére épülő oktatási koncepciók választ adnak majd a helyenként felmerülő kérdésre: miért kell mindig tanulni. Megkönnyíti a meggyőzést, az oktatási kon- •epciók kialakítását, hogy a politikai oktatás rendszere gazdag választékot ad a marxista—leninista eszmék ismeretéhez. Sok függ attól, hogy pártszervezeteink — a párttagok solcoldalú érdeklődésének megfelelően tudják-e nyújtani oktatási rendszerünknek ezt a választékát. Rendelkeznek-e a szükséges feltételekkel, mindenekelőtt propagandistákkal. Nem egy helyei! ■ jogos sérelmük a párttagoknak, hogy éveken át ugyanazt tanulják. A TÖMEGPBOPAGANDAtanfolyamok elvi igényességgel, sokoldalúan biztosítják a párt mindennapi tevékenységének ismeretét. Az a feladatunk, hogy párttagságunk a tanulással valóban megismerkedjék vele. Az oktatási igazgatóság létrejöttével minőségileg új helyzet teremtődött a káderképzésben és a továbbképzésben. Gyors egymásutánban hoztunk létre a magasabb oktatási formákat, így az esti egyetem szakosító és speciális tanfolyamait. A magasabb szintű stúdiumok kínálkozó lehetőségeivel maximálisan éltek a pártszervezetek, a megye párttagsága. Az elmúlt három esztendő alatt rendszeres lett a túljelentke- zök száma. Az oktatási igazgatóság valóságos nagyüzemként, szinte három műszakban dolgozik. A káderképzésnek és továbbképzésnek rangja. tekintélye van, és ezt az elkövetkező években messzemenően meg akarjuk őrizni. Ennek lényeges feltétele, hogy teremtsük meg az igények, a követelmények és a feltételek összhangját. Szeretnénk erősíteni pártszervezeteinket abban, hogy azokat az elvtár- sainíkat részesítsék káder-, illetve továbbképzésben, akikkel a társadalmi élet különböző szintjein káderekként, illetve káderutánpótlásként számolnak. AZ ELMÚLT ÉVEKBEN pártbizottságaink jobban törekedtek a beiskolázás tervszerűségere. Ezért alakult ki me- gyeszerte, hogy a jelentkezésekben az esti egyetem általános és szakosító tagozataira a járási, városi pártbizottságok testületi ülésen döntöttek. Évközben is figyelemmel kísérték a tanulmányi fegyelmet, a felkészülést a vizsgákra. A tudatosabb káderképzésre több jó példa mutatkozott az elmúlt oktatási évben. Így egy 5 hónapos pártiskolán 48 munkás hallgatóból 18 volt titkár az iskola megkezdésekor. A tanfolyam végeztével 43-an kaptak megbízatást alapszervezeti titkárnak. A tapasztalatokat összevetve mégis úgy érezzük, hogy megyeszer- te a káderek politikai iskolázását még tervszerűbbé lehet és szükséges tenni. Mindenekelőtt a káder- és oktatási munlzának kell jobban illeszkednie egymáshoz. A káderfejlesztési terveknek, a minősítéseknek, a perspektíva megjelölésének legyen része az elérendő politikai képzettség megjelölése. A középtávú oktatási tervek lényegében ...erre-, a*, .elvre épülnek 'fel. A munkának ez a felfogása a pártszervezetek és a személyzeti osztály között összehangoltabb érdemibb munkát tételez fel. Annál inkább szükségies ez, mert állami szinten is született rendelkezés a felső és középszintű vezetők politikai továbbképzése egységes rendszerének kialakítására. Azok a felső- és középszintű államigazgatási, gazdasági és szövetkezeti vezetők, akik nem az Országos Vezetőképző Központ hatáskörébe tartoznak, politikai továbbképzésükről az illetékes minisztériumok, országos főhatóságok döntenek koordinálva állásfoglalásaikat az illetékes megyei, fővárosi pártszervekkel. Jelenleg több ágazatban még nem ismertek ezek az állásfoglalások. Pedig a tervszerűbb munkát segítette volna, ha a pártszervezetek ezek ismeretében fogalmazhatták volna meg öt évre szóló oktatási célkitűzéseiket. A politikai követelmények erősödtek a vezetőkkel szembe. Ezért a pártszervezetek érthetően keresik a legcélravezetőbb képzési lehetőségeket, oktatási formákat. A KÖZPONTI BIZOTTSÁG titkárságának döntése a marxizmus—leninizmus esti középiskola és a pártiskolák, esti egyetemek speciális tanfolyamainak továbbfejlesztése bővítik a káderképzés és továbbképzés lehetőségeit. Az esti középiskola 1978 őszétől kétéves időtartamú, az 5 hónapos pártiskola esti formájaként. Bizonyára általános helyeslésre talál majd az az elhatározás is, hogy sikeres elvégzése esetén 5 hónapos pártiskolának megfelelő bizonyítványt ad. Az egy-két éves speciális tanfolyamok az esti egyetemek alaptanfolyamaival azonos rendszerben működnek majd, és az itt tanuló hallgatókra is kötelező érvényű lesz a beszámolás, a tandíjfizetési kötelezettség, a tanulmányi szabadság. Az állásfoglalás rendezi azt is, hogy a továbbképzésre kötelezett középszintű vezetők ötévenként csak egy vagy általános, vagy speciális tanfolyamon vesznek majd részt. A járási, városi pártbizottságok oktatási tervei jól hasznosítják az elmúlt négyéves ciklus tapasztalatait, tartalmazzák a központi célkitűzéseket és a helyi sajátosságokat. Megkülönböztetett figyelmet kap a vezetők politi- Izai képzése, illetve továbbképzése, a fizikai munkás párttagok, a testületi tagok politikai műveltségének biztosítása. Ezeknek az elveknek a megvalósítása nem egy öt-; éves oktatási terv feladata,' hanem hosszú távú program. A TAPASZTALATOK, a középtávú tervek vitái kedvező irányú szemléletváltozást és irányítási metodikát jeleznek a politikai oktatás gyakorlatában. Pártbizottságaink, pártszervezeteink rendszeresen tárgyalják az oktatás helyzetét és feladatait testületi üléseken. Jobban érvényesül a pártközvélemény kontrollja is taggyűléseken és más pártfórumokon. A pártoktatás régóta az a területe a pártmunkának, ahol talán a legtöbb párttag dolgozik propagandistaként, oktatási bizottságokban, szakcsoportokban. A propogandamunka politikai, erkölcsi megbecsülése pártmunkában kialakult, fejlődő, de még fejleszthető rendszer és általános gyakorlat. Politikai érdek fűződik ahhoz, hogy a pártoktatás ne csak megszervezésében legyen a pártmunka része, hogy az elméleti viták tapasztalatai ne záruljanak be a propagandisták naplóiba. A politikai vezetésnek többet kell tennie azért, hogy az oktatás ideológiai tapasztalatai jobban szolgálják politikai életünket, a pártmunka gyakorlatát. Az oktató-nevelő munkát pedig termékenyítse meg a politizálás, az eleven gyakorlat. Hiszen az oktatás eredményeit, az elmélet elsajátítását leginkább a szocialista építőmunkánk eredményességén tudjuk igazán mérni. Az elmélet és gyakorlati munka között kölcsönhatás, egymásrautaltság nem tudott még igazán kibontakozni. Az eszmei, tartalmi kérdések, nézetek, állásfoglalások, elemzések a mindennapi pártmunkában még nem kapják meg a megfelelő helyet. A társadalmi munka fejlesztésével függ össze a propagandisták tevékenysége. Az elmúlt években nemcsak számuk nőtt meg, de felkészültségük is. Az elmúlt három év alatt csaknem félezer propagandistát részesítettünk a megyében ideológiai, politikai továbbképzésben. Pedagógiai és módszertani képzést is biztosítottunk számukra. A PROPAGANDISTÁK kiválasztása a politikai, mesterségbeli tudásuk fokozása, megterheltségük csökkentése az ötéves oktatási tervek kulcskérdése. Ezért azt szeretnénk elérni, hogy 1980-ig propagandistáink középfokú politikai végzettséggel rendelkezzenek. Ennek érdekében az esti egyetem általános tagozatain járási székhelyű városokban propagandistaképző osztályokat indítunk. Továbbra is biztosítunk rendszeresen két-három hetes elméleti, pedagógiai és módszertani továbbképzést propagandistáinknak. Módszertani bázisokat alakítunk ki Vácott, Cegléden és a Csepel Autógyárban. Bevezetjük a propagandista szemináriumok rendszerét, amely hivatott lesz elősegíteni a legfontosabb témák egységes értelmezését, a feldolgozás elméleti, politikai és módszertani kérdéseit. A szemináriumokon tájékoztatni kell majd a propagandistákat az új, lényeges párthatározatokról, az irányítás tapasztalatairól és vissza kell térni, választ kell adni a propagandisták kérdéseire. Lényeges feladata tehát mind a megyei pártbizottságnak, mind a járási, a városi pártbizottságoknak, hogy a propagandista szemináriumok rendszerét beillesszük a pártmunlca rendszerébe. Az elfogadott középtávú oktatási tervek bizonyosan jól szolgálják majd a párttagság elméleti, politikai fálvértezett- ségét, pártunk célkitűzéseinek eredményes megvalósítását.
