Pest Megyi Hírlap, 1975. december (19. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-17 / 295. szám
1975. DECEMBER 17., SZERDA Vesztettek, akik távolmaradtak — Mikor kezdődtek el a párizsi vietnami béketárgyalások? — Ki volt az 1971-ben létrejött Bengali Népköztársaság miniszterelnöke az idei katonai puccs előtt? — Chile legfontosabb ásványi kincse, melynek bányáit az Allende- kormány államosította? — Mi az El Fatah? — Milyen alkalomból, milyen céllal és hol találkoztak az európai államok vezetői ez év nyarán? ... Kérdések, gyors válaszok. A hibátlan feleletért a zsűri megítéli a két pontot. Időnként nem elégszik meg a kérdésre adott pontos válasszal: megtoldja — és a válaszból kiderül, milyen tájékozottak a vetélkedő tagjai. A játékosok okosan, felkészülten szerepelnek. Izgalmukban sem felejtik el a lényeget. Sokszor olyan kérdésekre is talpraesetten felelnek, amelyeket nem mindig kell feltétlenül tudni — nem tartoznak az általános műveltséghez, a lexikális tudást bizonyítják. Két versengő csapatot Verőcemaros, egyet Szokolya és a negyediket a kiskatonák állították ki. Valamennyi csapat háromtagú volt, tehát összesen tizenkettőn csillogtatták tudásukat. A kiskatonákat elkísérte a politikai tiszthelyettes és amikor a közönség is szóhoz juthatott, nem volt rest jelentkezni — többször jól felelt, könyv lett a jutalma. Könyv, mert azon a verőcemarosi estén könyvekért folyt a versengés. A politikai könyvnapok záróakkordjaként rendezte a klubkönyvtár a vetélkedőt —, sikerrel. Alig lehetett befejezni a játékot (az egyenlő felkészülés miatt nehezen alakult ki a második és a harmadik helyezés), s amikor végre eldőlt a verseny, akkor a gyerekek újabb ötlettel akarták nyújtani a vetélkedőt. Jó volt a hangulat, hiszen kell-e annál kedvcsinálóbb, mint hogy tizenkét fiatal (ki diák, ki kiskatona, ki üzemi, termelőszövetkezeti dolgozó) összemérje tudását és aki hallotta őket, dagadhatott a keble, milyen rátermettek a mi gyerekeink. Mert minek örülne az ember, ha nem annak, hogy a klubkönyvtár fiatal vezetője: Gábor Anna hajlandó volt fáradságos munkával segítőtársaival (Csele Józsefné- vel, Hock Gyulánéval, Szabó I Karolinnal) együtt előkészíteni a játszvatanulást, népszerűsíteni a politikai könyveket, elmélyíteni a politikai tájékozottságot — méghozzá úgy: akik csak nézőként érkeztek, azok is kedvet kaptak a részvételhez. Mert azért ez játék volt a javából, akkor is, ha alapos politikai, irodalmi felkészülést igényelt minden részvevőtől Izzadt ott az izgalomtól játékvezető és vetélkedő. De megérte. Ezt mondta Bánfalvi Jenöné, az MSZMP Váci Járási Bizottságának titkára, Krebsz József, a verőcemarosi tanácselnök is, akik napi fáradságos munkájuk után vé- . gig figyelemmel kísérték a fiatalok versenyét. Merem hinni, hogy csak a gyenge szerve- | zés okozhatta: hiányoztak a községek párt- és tanácsi vezetői a hallgatók soraiból, hiányoztak az üzemek vezetői, a munkatársak. Ha volt is érdeklődő, jobbára néhány fiatal, a felnőttek távol maradtak. Nem is annyira a versengő gyerekek ösztönzése miatt, inkább önmaguk, a távol maradók miatt békétlenkedem. Szegényebbek maradtak néhány tapasztalattal. Nem tanúskodhattak községük gyerekeinek jó szereplésénél, nem kamatoztathatják hamarosan jó felkészültségüket, nem vehetik zokon, ha ezentúl ők maradnak közönyösek valamilyen akció iránt, ne feledjük: a felnőttek példája ragadós. Álljunk meg egy pillanatra: lehet-e, szabad-e elvárni egész nap elfoglalt emberektől, hogy megjelenjenek egy szórakoztató délutánon, estén? Lehet-e, szabad-e számonkérni bárkitől is: mit tesz szabad idejében? Világért sem törnék pálcát azok felett, akik azon az estén iskolába mentek, készültek az esti egyetem foglalkozására, beteget ápoltak, kisgyerekre vigyáztak, vagy másnapi előadásukat fogalmazták. Egyetlen egyet merek csak megkérdezni: hihető-e, hogy a politikai könyvnapok ünnepségének záróaktusán két községnek csaknem minden közéleti embere másutt volt elfoglalva, olyannyira, hogy látszatra közönyösöknek bizonyultak ho-, lőtt éppen nekik kellett volna az érdeklődés élesztőinek lennie» Jc? S. A. Új művelődési központ Pilisvörösváron Pillanatkép a 24 ezer kötetes lel nőttkönyvtárból. Koppány György felvétele Régóta hiányzott Pilisvörösváron egy művelődési központ. De a közelmúltban elkészült — mintegy 800 ezer forintos költséggel — az új létesítmény. Könyvtár, ifjúsági könyvtár, KISZ-klub. Ez utóbbi három helyiségből áll: egy játékszobából, pingpongszobából és egy mozgalmi helységből. Itt talált otthonra a KISZ- és az úttörőmozgalom, s itt próbál a község KISZ-fiataljaiból alakított leánykar. A fiatalok klubjában nagy a forgalom. Gyakori, hogy százan is együtt vannak. Üjdonság a könyvtárban a hangtárszoba, 600 lemez áll itt a fiatalok rendelkezésére, hat fejhallgatóval. A 24 ezer kötetes felnőttkönyvtár mellett 6 ezres gyermekkönyvtár is van. A több mint tízezer lakosú nagyközségben még három fiókkönyvtár is működik. Az éves forgalom 60 ezer könyv. Amtőrfilmesek nemzetközi fóruma A régi villamos melódiája című szovjet film nyerte a fődíjat a szocialista országok amatőrfilmeseinek 4., Moszkvában megrendezett fesztiválján. A díjnyertes film a fasizmus felett aratott győzelem 30. évfordulójára készült. A díjazott filmek között szerepel a Játékok című magyar film is. Színházi esték Régi magyar drámák a Nemzeti Színházban1 Nincs olyan sok színpadképes műve a reformkor előtti magyar drámairodalomnak, hogy ha egy színház közülük akar bemutatót tartani, a bőség zavarával kelljen küszködnie. Jószerivel egy kezünkön összeszámlálhatjuk ezeket a drámákat. S bár nemzeti értékükhöz, irodalmi rangjukhoz kétség nem férhet, mégis a kelleténél ritkábban kerülnek színre. Évtizedek múlnak el úgy, hogy színházlátogató Nevezhetnénk egyszeri csodának is ezt a drámát. Egy huszonhárom esztendős, Bécs- ben tanuló magyar deák, Bornemisza Péter, tanulótársai kérésére Szophoklész klasz- szikus görög tragédiáját lefordítja és átdolgozza, látszólag csupán azért, hogy a diák színjátszóknak darabot adjon. De ez az átdolgozás egyben teljesen önálló színpadi mű, számos, olyan változtatással, amely egy kitűnő dramaturgiai érzékű, színpadi fantáziájú írót tételez fel, azonkívül pedig olyan drámaírói vénáról árulkodik, a drámai nyelv, a szituációteremtés, a drámai hősök rajzának olyan fölényes tudását bizonyítja, hogy azt kellene hinnünk, ez a pesti származású deák gyakorlott drámaíró volt, s az 1558-ban Bécsben kinyomtatott „Tragoedia magiar nel- venn, az Sophocles Electraia- bol” már sokadik műve. Ezzel közönségünk nem találkozik velük, iskolások nemzedékei nőnek fel úgy, hogy sosem láthatták élő < előadásban e műveket. Nincs ez jól. A Nemzeti Színház ilyképp egy régi és nyomasztó adósságból törleszt,- amikor Bornemisza Péter Magyar Elektráját és Csokonai Vitéz Mihály Az özvegy Kamyóné s a két szeleburdiak című műveit műsorára veszi. szemben ez az első — és egyben az utolsó — ilyen műve. S az még csak az egyszeri csoda csupán egyik vonása, hogy ez a fiatalember ilyen kitűnő, erőteljes drámai művet írt, s . negyven évvel Shakespeare előtt a Shakespeare! dráma magaslatait előlegezte. A csoda másik — s számunkra legalább ennyire fontos — vonása, hogy ez a deák egyben olyan művet is alkotott, amely a XVI. század magyar viszonyainak, az ország helyzetének pontos képe s e kép nagyerejű drámává fogalmazása. Az elekor gyakorlatilag már három részre szakadt ország belső problémái sejlenek át a dráma szövetén. A zsarnokot engesztelhetetlenül gyűlölő Elektra szavaiban a hatalmaskodók elleni tirádák zengenek, Aigistosban, a zsarnokban a gátlástalanul harácsolókat, öldöklőket leplezi le, a Mesterben a reformáció igehirdetőjét formálja meg — ezer szállal kötődik ide, a mi történelmünkbe ez a dráma, s mégis, egyetemes is, általános is. Elektra eszelős igazságkeresése, zsamokgyűlölete, a jó uralmat elhozó Orestés várá- sa, a reformáció társadalom- eszményének, uralkodó-eszményének ilyen erejű hirdetése valami új a magyar irodalomban, amelynek tulajdonképpen nincs is előzménye, s a folytatása is más lesz (noha maga Bornemisza szinte az élő kapocs szerepét tölti be, mivel később ő lesz Balassi Bálint nevelője). A Nemzeti Színház Csipkerózsika-álmából ébresztette fél a Magyar Elektrát, hiszen a most játszott eredeti szöveggel még sosem került nagyszínház színpadára a mű. Major Tamás rendezése nagy tisztelettel kezeli az anyagot, hatalmas műgonddal ügyel a csodálatosan zengő régi magyar nyelv pontos megszólaltatására, kosztümtervezője, Schaffer Judit a ruhákon pontosan érzékelteti a dráma görög eredetét, balkáni át- színeződését, magyar voltát, s maiságát (főként a - pompás bőr holmikkal), a színészek kidolgozott, fegyelmezett játékot produkálnak — s az előadásból mégis hiányzik valami. Mi ez a hiány? Talán egy egységesebb játékstílus, melyben Törőcsik Mari néhol modorossá váló, kántáló szöveg- mondású Elektrája és Métáé Erzsi vulkanikus szenvedélyű Klytaimnestra királynőjének Magyar Elektra KIÁLLÍTÓTERMEKBEN Az otthon: Dömsöd tájak / VECSÉSI SÁNDOR TÁRLATA A DSmsödSn élő és alkotó Vecsési Sándor Munkácsy-dí- jas, a Magyar Népköztársaság érdemes művésze a balmazújvárosi Veres Péter Művelődési Központban mütatja be legújabb festményeit, melyek a Műcsarnokban 1974-ben bemutatott gyűjteményes kiállítás után készültek. Érdemes elmélyülni Vecsési Sándor eddig végigjárt festői életútjában. Több okból. Tanulságot vonhatunk le saját értékein túl nemzedékének problémáit illetően is, pontosan és hitelesen általánosíthatunk, Ahhoz a korosztályhoz tartozik, amelyet a fényes szelek emeltek magasba, a felszabadulás egyik első, alapvető eredményeként. Művészetével nemzetközi rangot ért önmagának és hazájának: Munkácsy-díjas érdemes művész, aki a szófiai triennálé egyik íődíját is elnyerte. Minek köszönheti értékeinek állandóságát, szívósan előre sodródó haladási irányán belül? Annak, hogy tehetségének része az önismeret szigorúsága, nemcsak a képesség. Vecsési erős a megfigyelésben, ezért uralja festői szinten élményeit. Bensőséges és alajjos kapcsolatot létesített a természettel, minden művében megvívja harcát a minőségért. Minden alkotása drámai lüktetés, de benne az élet valóságtartalmát nem a tragédia adja, hanem derűjéhez irányítja. Kétkezi dolgozók gyermekéből lett Vecsési Sándor a nyergesújfalui Eternit Művek villanyszerelője, Főnyi Géza, Bernáth Aurél növendéke a Képzőművészeti Főiskolán, országos tárlatok és a velencei biennálé kiállító művésze. Mostani kiállításán Balmazújvárosiban elsősorban dömsö- di ihletésű festményekben gondolkodik — népben, nemzetben — a jövőről. A jövőről úgy, hogy megindító lírai- sággal idézi a dömsödi ház nyitott pitvarját, tornácát, mely az emberség asztalához invitál mindnyájunkat. Ez a vendégváró őszinteség látszik az esti hazatérőkben, a puszta távlatában. E kórókkal, tócsákkal érvelő nyitott tágasság irányítja festői lépteit. A Puszta képe szélrakta buckáireaillzmusa közelebb kerül egymáshoz; amelyben Moór Mariann biedermeieres Khry- sothemisa és Avar István naturálisán megfogalmazott Aigistos királya nem két külön stílust képvisel. A dráma nagy belső igazságai sem mindig égetődnek úgy belénk, mint azt várhatnánk. Sem a XVI. századi mondanivaló, sem pedig a mű mai érvényessége nem sugárzik át eléggé ezen az előadáson. Pedig a Mester záró mondataiban (a frissen hatalomra került Orestest félti, nehogy ő is rossz király legyen) szinte tálcán kínálkozik egy nagyon friss mai megközelítés kulcsa. Érdekes lett volna innen kiindulva végiggondolni a drámát, s ebből a nézőpontból eljátszatni. val a szellemi ugar maradékaira utal, melyet drámai küzdelemmel szüntetünk. Küzdelem, az anyaggal, léttel bírókra kelő hiteles diadal együtthatója a viharos felhőzet, a házak nyugtalan csapongása a kurdi torony vadzöld környezetében. Hallatlanul nyílt a mester művészete. Bazsonyi Arany és az ő kettős portréjából a természet pillant ránk a mezők sarjadá- sával. A dömsödi ház előtt napba tekintenek a gyerekek bő egészséggel, a Kiserdő izmos fái is magabiztosan verekednek fényért, vízért. Víz, ez a másik fontos eleme képeinek. Nem folyó, nem tenger, hanem a laposok cseppfolyós maradélca a kövér gyomkörnyezettel, a szittyók, rapcések, esőnyelt fák nedvdús vidéke az ő világa. Azé’, nyelt és átalakuló víz körfor galma a természet egészéber és csontosodó tereptárgyaiba. Képein élő test a világ csipkés virágokkal habzanai a fák Vecsési Sándor festésze tében, szinte csendülnek e színek — illat- és sorshordc zók, mint a Tolnai hajtott hó a lilákkal áttűzdelt fehére nagy megenyhülésében. Vecsési Sándor Nyergesújfa luról kapott meghívót Döm södre és onnan hosszas, kitar tó munka eredményekér megérkezett a magyar képző művészet alkotással telítet' már-már túlzsúfolt XX. szá zadi otthonába. Ott épített la kast, harmóniával, drámává’ egészséggel, derűvel szőve! kezve, gazdálkodva — mindannyiunk számára. Losonci Miklós Könyvtári beszélgetések A CORVINA KIADÓ ESTJE VÁCOTT Évekkel ezelőtt izgalmas ismeretterjesztő sorozatot indított Vácott a városi-járási könyvtár és a Zalka Máté könyvesbolt. írókat, költőket, könyvkiadókat és rendszeres olvasóit látja ilyenkor vendégül ismerkedésre, vitára, beszélgetésre. A hétfő estére hirdetett találkozó' a szokásosnál is kötetlenebb estét ígért, hiszen a Corvina Kiadó — a képzőművészeti és idegen nyelvű könyvek hazái gazdája — munkatársait ültették asztalhoz, abban a városban, ahol igen sokan művelői, még többen szerelmesei a képzőművészetnek. Ott ült a meghívottak között Barcsay Jenő Kossuth-díjas, a Karnyóné Tűzre víz, komor tragédiára fergeteges bohózat — a Magyar Elektra után a Kamyóné. Csokonai 1799-ben, alig egyesztendős csurgói segédtanárkodása idején írott, s diákjai által eljátszott komédiája ma is friss, ötletes, jó humorú, s még a csipkelődései, a két „szeleburdi”, a Tipptopp és Lipilotty „módizálásának" kigúnyolása is „ül”. És találó a koros, ámde szerelemvágyó Kamyóné jellemrajza , is. (Nem nehéz a nagy Csokonai- mű, a Dorottya színeit, ízeit, áthallásait észrevenni a komédiában.) Hogyan lehet eljátszani ezt az egyszerre a diáktréfák és a jellemvígjáték, a vásári komédia és a korabeli tündérjáték, és egyben ezek paródiájának keverékéből összerótt pergő bohóságot? Ügy, hogy sokféle elemet megpróbáljuk egységes keretbe rakni — vagy úgy, hogy hagyjuk érvényesülni a sokféleséget, csak a figurák pontos rajzával kötve össze a heterogén elemeket. A Nemzeti Színházban Ma jós Tamás rendezése mindkét megoldással él, de mind a kettővel kissé szertelenül, túl bőkezűen. Így a komédiázás egyes tükörcserepeket villant, nagy görbe tükör helyett, s néhány színészi alakítás itt is inkább a maga útján, mintsem a rendező kijelölte ösvényen jár. Törőcsik Mari Karnyóné- ja jobban hasonlít egy Mo- liére-vígjáték (a Kényeske- dők vagy A tudós nők) valamely figurájára, mint Csokonai élveteg özvegy kalmámé- jára. Avar István (Karnyó) egy önálló burleszk- vagy paródiabetétet ad elő. Major Tamás (Kuruzs, a száz foglalkozású szélhámos) egészen a vásári komédia stílusáig elmegy, Moór Mariann (Boris szobalány) a népszínművekben megjelenő hasonló figurákat előlegezi, s mások sem igen munlmlkodnak azon, hogy a komédia egységes stílusban jelenjen meg a színpadon. A két műből tulajdonképpen egyetlen szereplőt, Gobbi Hildát lehet kiemelni. Az Elektra, Kórusaként, s a Karnyóné Tündéreként stílusismeretből, drámai erőből és komédiázókedvből hibátlanul összegyúrt figurákat elevenített meg. A régi magyar művek megjelenése a Nemzeti Színház színpadán így elsősorban a tény, s nem annyira az eredmény elismerését vívja ki. Takács István Barcsay Jenő dedikál. Zárdái felvétele Képzőművészeti Főiskola tanára, aki szakírója is a kiadónak, s a képeiből készített albumok a legsikeresebb vállalkozásai a Corvinának, Sírná Jenő, a könyvkiadó vezérigazgatója, valamint Németh Lajos művészettörténész. Végh Ferenc, az est házigazdája jól tudta, ez alkalommal nincs szükség a beszélgetés irányítására, kérdések sugalmazására, mert az amúgy is közlékeny vendégek és minden szavukra kíváncsi olvasók, a képzőművészet barátai között percek alatt barátivá vált a hangulat. Mindig izgalmas bepillantani a kulisszák — akkor éppen a könyvkiadás kulisszái — mögé, s együtt töprengeni a kiadó vezetőivel: a véges lehetőségeken belül gazdag irodalmunkból mit ismertessünk meg külföldön, a képzőművészeti kiadványok közül mennyi legyen a klasszikusoké, mennyi mutassa be mai festészetünket és szobrá- szatunkat. Ezen belül is hogyan lehetne hű kéj>et adni a számtalan képzőművészeti irányzatról, a mai magyar festészetről, szobrászatról... Cs. A. Magányos ház.