Pest Megyi Hírlap, 1975. december (19. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-17 / 295. szám

Ma: a nemzetközi munkásmozgalom történelmi eseménye A Kubai Kommunista Párt első kongresszusa Kádár János tegnap A/amár építőivel találkozott Ma kezdődik a Kubai Kom­munista Párt első kongresz- szusa. A magyar párt első tit­kára, Kádár János elvtárs még nem járt a szigetországban. Ezt hangsúlyozták az érkezés utáni első rádió- és tévékom­mentárok, hírmagyarázatok, kiemelvén annak jelentőségét, hogy a pártközi kapcsolatok­ban milyen nagy jelentősége van a személyes találkozá­soknak. A magyar küldöttség a kedd délelőtti városnéző program­ján tapasztalhatta, hogy a ku­bai emberek rendkívüli rokon- szenvvel viseltetnek népünk iránt. A járókelők, amikor fel­ismerték Kádár elvtársat, igyekeztek közelébe kerülni, hogy legalább egy kézfogás erejéig kifejezzék, megköszön­jék az eddigi támogatást, a legnehezebb időkben nyújtott internacionalista segítséget. Ugyanez volt érezhető Ha­vanna új városrészének, Ala- márnak építőivel való találko­záskor is. Magyar nyelvű fel­iratok, zászlók, üdvözölték pártunk első titkárát, kísére­tének tagjait. Kádár János és a küldöttség tagjai tisztelettel adóztak Jósé Marti emlékének: szobra ta­M a a havannai Carlos Marx Színházban megnyí­lik a Kubai Kommunista Párt I. kongresszu­sa. Történelmi eseményre készül a szigetor­szág, amely az idei évet „Az első kongresszus évének” — Ano del Primer Congreso — nevezte. Kubában, ahol a forradalom első esztendeitől kezdve szokássá lett valamilyen központi feladatról — legyén az gazdasági, ideológiai — elnevezni az esztendőt, a Pri­mer Congreso” évében nemcsak kiváló gazdasági ered­mények és felajánlások teljesültek; a politikában és az ideológiai munkában is nagy sikereket összegezhettek az utóbbi hónapok folyamán országszerte tanácskozó kom­munisták. Az első és legfontosabb megállapítás — amely Fi­del Castrótól származik, de minden kubai polgár saját tapasztalataiból is leszűrhetett — az, hogy Kuba túlju­tott a „túlélés” szakaszán. Kuba ma már él és bár sze­rényen, de egyre jobban él. Az amerikai földrész első szocialista államára gyakorlatilag 1962-től napjainkig olyan gazdasági-politikai blokád nehezedett, amely a szocialista országok segítsége és a kubai dolgozók ön- feláldozása nélkül megfojthatta volna a forradalmat. Az 1959. január 1. előtti Kubát olyan félgyarmati kötelékek fűzték a 90 mérföldre fekvő Egyesült Álla­mokhoz, hogy a washingtoni stratégák — a maguk szemszögéből — kész ténynek vették, hogy a „renitens szigetlakók” mielőbb megadják magukat. Hogy nem így történt, az köszönhető a megváltozott nemzetközi erővi­szonyoknak is. Kuba azonban minden segítség ellenére nehéz és önfeláldozó éveket élt át. A Las Vegas-i ka­szinók nyúlványának számító szigeten a szórakoztató­ipar helyett ipart kellett teremteni: a cukornád-mono­kultúra mellett enni is kellett adni ... A szocialista országok — élükön a Szovjetunióval 'k8w>»ttől fogva—segítettek—a-kubai- gazdasági, élet megteremtésében: a kőolajtól az élelmiszerig, a villany- körtétől a gyógyszerekig sok mindent tartalmaztak a 10—14 ezer kilométert befutó hajók. Kuba pedig eköz­ben rengeteg önfeláldozással és igazi forradalmi hittel megvetette egy új típusú társadalom és a saját gazda­ság alapjait. A szigetország három éve tagja a szocia­lista országok gazdasági közösségének is, részese — a távolság ellenére — a KGST-ben megtestesülő integrá­ciónak. Ma már nemcsak az jellemzi a megváltozott kubai körülményeket, hogy a forradalom előtti amerikai au­tómatuzsálemeket egyre több új Zsiguli váltja fel; hogy az áruhiány idején bezárt üzletek újra kinyitottak és sok esetben korlátozások nélkül kínálják választékukat. Jellemzőbb talán az, hogy a múlt másfél évtizedben — a forradalmárok generációja után — felnőtt egy olyan ifjabb nemzedék is, amely már a szocialista Kuba ne­veltje. Nem ismeri a nyomort, az egyenlőtlenséget, az analfabetizmust. Büszke arra, hogy a szociális, a kultu­rális és az egészségügyi ellátásban Kuba első helyen áll kontinentális viszonylatban. Raul Castrót, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának másodtitkárát megkérdezte egy külföldi tudósító: miért várt a párt a forradalom győzelme után tizenhat és fél évig a kongresszus megtartásával. Raul Castro válasza rövid és egyszerű volt; lényegében azt mondta, hogy formailag bármikor meg lehetett volna rendezni, de hogy tartalmas legyen, ahhoz meg kellett érniük a feltételeknek. S ez ugyanúgy vonatkozik a tár­sadalmi viszonyok szocialista jellegének megszilárdítá­sára, mint az ideológiailag erős párt élcsapat szerepé­nek megerősítésére. Az első kongresszusig tartó út hosszú volt. A forra­dalom győzelme után Kubában három haladó baloldali szervezet létezett: a Batista-rezsimet megdöntő Július 26-mozpalom (élén Fidel Castróval), a Bias Roca vezet­te kommunisták, (az úgynevezett Népi Szocialista Párt) és a Március 13. Forradalmi Direktórium, amely 1957- ben kísérelt meg fegyveres akciót a diktatúra ellen. A három szervezet már a győzelem utáni időszakban is szorosan együttműködött s így törvényszerű volt front­tá szerveződése is a hatvanas évek első felében. Ez az átmeneti tömörülés már megalakulásakor célul tűzte ki, hogy létrehozza Kuba marxista—leninista pártját. A párt 1965-ben vette fel a Kubai Kommunista Párt ne­vet. Az első Kubai Kommunista Párt alapításának öt­venedik évfordulóján országos ünnepségeken tisztelgett Kuba az elődök előtt. A párt szellemi hagyatékát, akár­csak Jósé Marti Forradalmi Pártjának örökségét a mai Kubai Kommunista Párt is magáénak vallja. A Kubai Kommunista Párt — szilárdsága és sike­rei révén — nagy tekintélyt szerzett Latin-Amerikában és a világ valamennyi földrészén egyaránt. Jellemzője ennek az erkölcsi tőkének az is, hogy Havannában ke­rült sor az idén a latin-amerikai kommunista és mun­káspártok nagy jelentőségű tanácskozására. Az első kongresszus jó alkalom lesz az eredmények összegezésé­re, a párt által megtett út elemzésére, a gazdasági fej­lődés számbavételére, az államigazgatás forradalmi for­máinak intézményesítésére. Kuba túlélt s ma már igazi életet él. Ügy, ahogyan a forradalom kezdetén a Sierra Maestrában még vágy­ként fogalmazták: „Hogy ember embernek ne legyen farkasa...” Sok sikert kívánunk a kubai kommunisták­nak és Kuba népének pártjuk és az ország életének e kiemelkedő, történelmi eseménye előestéjén. lapzatán hatalmas élővirág­koszorút helyeztek el. A ko- szőni piros-fehér-zöld szalag­ján ez a felirat állt: „Jósé Martinak, a kubai nép nagy fiának — az MSZMP Központi Bizottságának küldöttsége”. A kegyeletes aktust köve­tően Kádár János a szobor mögött emelkedő 112 méter magas emlékmű kilátójából megtekintette a csaknem két­milliós kubai főváros festői panorámáját. A Kubai Kommunista Párt ma nyíló kongresszusán a párt 200 ezer tagját, 3150 küldött képviseli. Jelen lesz az esemé­nyen több mint 80 testvérpárt képviselője. Ez a nap nemcsak Kuba, hanem a nemzetközi munkásmozgalom szempontjá­ból is történelmi. Hiszen az amerikai földrészen első ízben fordul elő, hogy egy hatalmon levő kommunista párt , tartja legfelső szintű tanácskozását. A kongresszus „asztalára’ várhatóan 27 téma kerül. So­kat széles népi vita előzött meg a múlt hónapokban. Az ünnepi köntösbe öltözött kubai főváros házait, tereit kongresszusi jelszavak díszí­tik. Közöttük is a legtöbbet olvasható: „Szélesítsük kap­csolatainkat a szocialista kö­zösséggel!” Ez pedig azt is je­lenti, hogy a legnehezebb idő­szakon túljutott kubai nép a testvéri közösségben, annak tapasztalatait hasznosítva foly­tatja országépítő munkáját ★ A Kubai Kommunista Párt ma kezdődő első, az ország, a nép életében nagy jelentősé­gű kongresszusáról tájékoztat­ta kedden Budapesten a nagy- követségen a magyar újságíró­kat Carlos J. Perez, a kubai nagykövetség ideiglenes ügyvi­vője. Egyebek között elmon­dotta, hogy a Kubai Kommu­nista Párt I. kongresszusán csaknem 30 nagy fontosságú témát tárgyalnak meg, és meg­határozzák az elkövetkező évek feladatait. A párt prog­ramjának platformja megha­tározza a kubai társadalom politikai felépítését, amelynek alapját a proletárdiktatúra marxista—leninista elvei ké­pezik: mindenekelőtt a mun­kásosztály és a dolgozó pa­rasztság, valamint a többi szellemi és fizikai dolgozó szövetsége, a munkásosztály és forradalmi élcsapatának, a Kubai Kommunista Pártnak vezetésével. A kongresszuson kialakítják az új gazdaságirá­nyítási rendszer körvonalait, jóváhagyják az 1980-ig terjedő népgazdasági tervet, megjelö­lik a bek. és külpolitika alap­elviéit, valamint kijelölik az alapvető célokat: a kubai for­radalom eredményei megszi­lárdítását és továbbfejleszté­sét, a haza védelmét. Kuba és a szocialista közösség sokol­dalú kapcsolatainak elmélyíté­sét és továbbfejlesztését. PEST MEGYEM VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XIX. ÉVFOLYAM, 295. SZÁM ARA 80 FILLÉR 1975. DECEMBER 17., SZERDA Ma összeül az országgyűlés Előterjesztik az V. ötéves terv törvényjavaslatát A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az alkotmány 22. pa­ragrafusának 2. bekezdése alapján az országgyűlést 1975. de­cember 17-éré, szerda délelőtt 11 órára összehívta. Az ülés­szakon a jkomiány várhatóan előterjeszti a népgazdaság V. öt­éves tervéről szóló törvényjavaslatot, s az 1976. évi költség- vetést. Fehér Péter, az MTI parla­menti tudósítója írja: Az országgyűlés szerdán kez­dődő, és ebben az esztendő­ben utolsó ülésszakán — a na­pirendi javaslat szerint — népgazdaságunk újabb közép­távú, ötéves tervéről döntenek a képviselők, és jóváhagyják az első tervév költségvetését. A téli ülésszak így szorosan kapcsolódik- a parlament jog­alkotó munkájánaík egy ko­rábbi, nem kevésbé jelentős állomásához, ahhoz az ülés­szakhoz, amelyen megtárgyal­ták és végleges formában jó­váhagyták a népgazdasági ter­vezésről szóló törvényt. A tervgazdálkodás Magyarorszá­gon már csaknem 30 esztende­je történelmi valóság: társa­dalmi és gazdasági fejlődésünk útját három-, illetve ötéves tervek jelölték ki. Ez a tartós és időt álló gyakorlat volt a legmagasabb szintű rendezés alapja, s azóta is törvény szab­ja meg a középtávú népgazda­sági terv feladatait. Jelesül azt, hogy a terv öt esztendőre tel­jes összefüggésében állapítsa meg a népgazdaság fejlődésé­nek ütemére, fő arányaira, a fontosabb szerkezeti változá­sokra, s a népgazdasági egyen­súlyra vonatkozó gazdaságpoli­tikai célokat, s a gazdasági teendőket. A népgazdaság V. ötéves ter­véről szóló javaslat teljes egé­szében összhangban van a tervtörvény passzusaival — így összegezhetők azok a képvise­lői vélekedések, amelyek az országgyűlés állandó bizottsá­gainak közelmúltban tartott tanácskozássorozatán elhang­zottak. A bizottsági eszmecse­réken gyakorta szóba került: az MSZMP Központi Bizottsá­ga november 26—27-i ülésén a fejlett szocialista társada­lom építésének folytatását je­lölte meg az V. ötéves terv legfőbb feladatául. A cél a nemzeti vagyon gyarapítása, a szocializmus anyagi-technikai bázisának, a dolgozó nép élet­színvonalának magasabb szint­re emelése. Az eszköz: a nép- gazdasági tervezés és irányítás színvonalának emelése, a tu­domány és a technika eredmé­nyeinek széles körű felhaszná­lása, a termelés korszerűsítése és bővítése, a nemzetközi gaz­dasági együttműködésből —> különösen a KGST-országok közötti gazdasági együttműkö­désből — adódó lehetőségek kihasználása. Az 1976-os állami költségve­tés az V. ötéves tervvel össz­hangban jó alapot, elegendő fedezetet biztosít a legfonto­sabb feladatok elvégzésére. A megnövekedett feladatok azon­ban minden ágazatban na­gyobb követelményeket tá­masztanak a gazdálkodás szín­vonalával szemben. Más-más megfogalmazásban ugyan, de minden bizottsági ülésen el­hangzott: növelni kell a gaz­daságos és versenyképes ter­mékek arányát, csökkenteni a gazdaságtalan cikkek gyártá­sát, lényegesen javítani kell a népgazdaság exportképességét, jobbítani a munkaerő-gazdál­kodást, erősíteni a munkafe­gyelmet, gondoskodni kell az energia és a nyersanyag ész­szerű felhasználásáról, a taka­rékos gazdálkodás általános­sá tételéről. A bizottsági vitákból kicsen­dült: a célok reálisak, a terv teljesítésének hazai és nem­zetközi feltételei adottak, illet­ve megteremthetők. Dinamikus fejlődés, kölcsönös előnyök Aláírták a magyar-szovjet hosszú lejáratú árucsere-forgalmi megállapodást A következő ötéves terv­időszakban a magyar—szov­jet árucsere-forgalom értéke megközelíti a 17 milliárd ru­belt. A kölcsönös szállításo­kat rögzítő államközi egyez­ményt kedden írta alá Moszk­vában dr. Bíró József magyar és Nyikoláj Patolicsev szov­jet külkereskedelmi miniszter. Az egyezmény lehetővé teszi, hogy 1976—80 között a ma­gyar áruk értékesítése dina­mikusan növekedjék a szov­jet piacon, ugyanakkor le­hetőséget nyújt arra is, hogy az eddiginél több energiát, nyersanyagot, illetve a beru­házásainkhoz szükséges gé­pek nagy részét a Szovjet­unióból szerezzük be. Az aláírást követően dr. Bí­ró József elmondotta: az áru- * csere-forgalmi megállapodás NIKE-cell Dunaharasztiból A dunaharaszti Texgráf Ipari Szövetkezet egyik legjelentősebb kooperációs üzeme kezd dolgozni februárban. A fűzfői NIKE céggel szerződést kötöttek, amelynek alapján egy 801 négyzetméteres üzem­csarnokban, fűzfői gépekkel, évente 60 ezer köbméter NIKE-cell szi­getelőanyagot gyártanak majd. A szovjet alapanyagból készülő ter­mék legnagyobb felhasználója a házgyár. Koppány György felvétele a párt- és kormányhatároza­toknak megfelelően, a nép- gazdasági tervekkel összhang­ban született. A hosszú lejá­ratú egyezmény egyik lénye­ges új vonása, hogy tartal­mazza azokat a szállításokat, amelyek a komplex program megtxUósításával közösen lé­tesített ipari objektumok ter­meléséből származnak. En­nek megfelelően, a következő öt esztendőben számotte­vően bővül egyebek között a földgáz, a cellulózé, a vas­érctartalmú anyagok importja a Szovjetunióból. Tovább mé­lyül a két ország közötti mun­kamegosztás is a következő ötéves tervidőszakban. Olyan együttműködési egyezmények születtek — pl. az autóipar­ban, a mezőgazdasági gép­gyártásban, a számítástechni­kában, zöldség-gyümölcs ter­mesztésben —, amelyek idő­tartama meghaladja a szo­kásos ötéves kereteket, s hosz- szú távra szabja meg terme­lésünk irányvonalát, a ma­gyar exportot, importot. A most aláírt megállapo­dásban előirányzott forga­lom közel 50 százalékkal ma­gasabb, mint az előzőé volt. Az áruforgalom összetétele a következő öt évben is válto­zatlanul kedvező. A magyar kivitelben a legfontosabb té­telek a gépipari cikkek. Áru­listánkon autóbuszok, hír­adástechnikai berendezések, kikötői daruk, élelmiszer- ipari feldolgozó gépsorok, vegyipari gépek szerepelnek. Számottevően bővül majd könnyűipari és mezőgazda- sági, élelmiszeripari kivite­lünk is a Szovjetunióba. Dinamikusan fejlődő impor­tunk kiemelkedő fontosságú tételed: az energia és ener­giahordozók. Az árucsere-for­galom alapján elektromos energiából 26,6 milliárd ki­lowattórára, kőolajból 55,3 millió tonnára, földgázból 9,4 milliárd köbméterre számí­tunk. Ezek a szállítások meg­alapozzák a hazai energiael­látást, de természetesen gon­doskodnunk kell a rendelke­zésre álló saját készletek jobb felhasználásáról. Kedve­zően alakul a mezőgazdasá­gi gépek és szállítóeszközök, valamint a fogyasztási cik­kek behozatala is. A magyar—szovjet keres­kedelmi kapcolatok alakulása a múlt években is a szocialis­ta gazdasági integráció sike­res haladását bizonyította. A követett elvek és kölcsönös előnyök eredményeként mind­két ország előrelépett a gaz­dasági együttműködésben. En­nek előnyei különösen a tő­kés világgazdasági válság ide­jén mutatkoztak meg. Bár a magyar népgazdaság érzé­keli a tőkés gazdaság válsá­gának kedvezőtlen hatásait, a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal kiépített kapcsolataink szilárdságának köszönhetően, előre tudunk lépni — hangoztatta dr. Bíró József külkereskedelmi mi­niszter a megállapodás után a sajtónak adott nyilatkoza­tában. Faragó András KOZELET Havasi Ferencnek, a Minisz­tertanács elnökhelyettesének és Zsivko Zsivkovnak, a Bol­gár Népköztársaság kormá­nya elnökhelyettesének, a magyar—bolgár gazdasági és műszaki tudományos együtt­működési bizottság elnökeinek találkozójára december 15—16- án került sor Szófiában. Tár­gyalásokat folytattak a két or­szág közötti gazdasági együtt­működés időszerű kérdéseiről. Szófiai tartózkodása során Havasi Ferencet fogadta Sztan- ko Todorov, a Bolgár Népköz- társaság Minisztertanácsának elnöke. Havasi Ferenc tegnap délután hazaérkezett Buda­pestre. Dangaszurengijn Szaldan mongol államminiszter, az ál­lami tervbizottság elnökhe­lyettese tegnap Budapestre ér­kezett az 1976—1980. évekre szóló magyar—mongol gazda­sági és műszaki-tudományos együttműködési tárgyalásokra-. /

Next

/
Oldalképek
Tartalom