Pest Megyi Hírlap, 1975. december (19. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-16 / 294. szám
'S,, - ..v ADASA ii. Évfolyam, 294. szám 1975. DECEMBER 16., KEDD Hatékony mtézksdések Orvosok, lakások - betegellátás Az elmúlt hetekben a Pest megyei Hírlap hírül adta, hogy megyénkben az orvosellátottság elérte az országos szintet, A gödöllői járásban is hasonló a helyzet, bár esetenként előfordulhat, hogy nyugdíjazás vagy áthelyezés miatt egy-egy körzeti orvosra az átlagosnál több ember ellátása hárul. Sajót ház, rendelővel A tanácsok az elmúlt esztendőkben - hatékony intézkedéseket tettek az egészségügyi ellátás javítására; számos településen orvosi rendelők ' és lakások épültek, korszerűsítették a megyei kórházat, s folyik a kistarcsai kórház építése. A távlati terveket figyelembe véve a megye különböző részein újabb egészségügyi központokat fognak kialakítani és a lehetőségekhez mérten növelik a körzeti orvosok számát is. Gödöllő város és a járás betegellátását, illetve kórházi kezelését többségében a megyei kórház látja el, a város egészségügyi intézményei csak korlátozott mértékben tudnak ebbe besegíteni. Ezáltal a lakosság elsődleges, alapvető ellátása a körzeti orvosokra hárul. így tehát az eddigieknél jobban kell munkálkodni azért, hogy az egészségügyi ellátás mind jobb körülmények közé kerüljön. Ennek egyik sarkalatos pontja az orvosi lakások építése. Ezt a községi tanácsok többsége fontos feladatának tekinti. Helyenként az orvosok letelepedéséhez telekjuttatással járulnak hozzá, más helyeken az épülő tanácsi lakások közül juttatnak az orvosnak. Természetesen ily módon csak részben lehet kielégíteni az igényeket. Az lenne a jó, ha minden községben — kisebb településeken is — külön orvosi lakások épülnének tanácsi beruházással. Ez a megoldás garancia lenne a megfelelő rendelők kialakítására is. Járásunkban is van olyan nagyközség, ahol az orvosok évtizedek óta saját családi házban laknak, s ott rendelőt is „nyitottak”. Az viszont már más kérdés, hogy a lakások így a rendelők nem mindig a település központjában vannak, ami viszont nem a legjobb a betegek szempontjából, akiknek innen rendszerint még a gyógyszertárba is el kell gyalogolniuk. Nem számít a távolság Egyes helyeken az orvosi rendelők nem mindig a jól kiépített közutak mentén vannak, s olyan is előfordul, hogy egyszerűen járda sincs. Ezek a körülmények teszik szükségessé, hogy a helyi tanácsok törekedjenek a központi elhelyezésre. Közismert gond, hogy a hosszú, esztendőkig miunkaéko- dó és közmegbecsülésnek örvendő „doktor bácsik” megöregszenek, s nyugalomba vonulnak. Rendszerint ekkor kezdődik a kapkodás, a soron kívüli segítségkérés a megyétől, az erre illetékes szervektől. Mert őszintén szólva: az orvosok is azt az ajánlatot fogadják el a sok közül, illetve azt részesítik előnyben, ahol lakást is kapnak. Egyik nagyközségünkben jelenleg jónak mondható az orvosi ellátottság. A körülbelül 10 ezer lakosra négy körzeti orvos jut, s biztosított a fogorvosi és gyermekorvosi ellátás is. A körzeti orvosok saját házukban, saját rendelőjükben dolgoznak. A fogorvos és gyermekorvos viszont nem lakik a nagyközségben. Jelenleg az a furcsa helyzet áll fenn, hogy az egyik orvos előbb- utóbb nyugalomba vonul, a másik pedig esetleg áthelyezését kéri. Ha ez bekövetkezik, az orvosi ellátottság nagyot romlik. Mert igaz, hogy a nagyközségbe kijáró egyik orvosnak máris jó lenne lakást adni, de ha két doktor hiányzik majd, e lakásgond megoldására a tanácsnak rövid távon belül nem lesz lehetősége. Joggal kérdezhetnénk, miért nem intézkedtek korábban? Ennek egyszerű a magyarázata: sem megyei, sem alsóbb szinten nem állt rendelkezésre erre pénz. Néha hallható olyan megjegyzés is, mely szerint Budapest szomszédságában, az agglomerációs övezetben az üres orvosi állás napok alatt betölthető. Ez nem igaz, mert ma már teljesen mindegy, hogy a főváros 10, avagy 50 kilométerre van; ám az orvosi munka feltételei egészen mások a városokban, és megint mások — sakkal nehezebbek — a vidéki településeken. Hogyan lehet előbbre lépni? Közismert az is, hogy lényeges feltérések vannak a munkaidőt és a betegellátást tekintve a kórházi és a körzeti orvosok között. Arra is volt már példa, hogy a kezdő orvosok a vidéki állást csak átmeneti időre fogadják éli. Teljesen más a helyzet, ha az orvosnak lakást és rendelőt tudnak adni. (Az igazsághoz tartozik, hogy még így is előfordul, hogy a lakás, a hozzá épíA PIK-szaküzletek bőséges áruválasztékkal hívják és várják Önt is! Háztartási-vegyi, papír-írószer, üveg-porcelán-műanyag bolt: Gödöllő, Sallai u. 1. Vas-műszaki bolt: Gödöllő, Petőfi Sándor u. 2. Pest megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat tett garázs és a rendelő hónapokig üresen áll, mert egyszerűen nem akad jelentkező.) Mindent összevetve, 'bizony nem kis gond ez, főleg a távlatokat tekintve nem az. Tervszerűen, a helyi lehetőségek legpontosabb felmérésével kell a megoldást elkezdeni. Jó, ha a felsőbb, arra illetékes szervek pénzzel is segítik a gondok elhárítását, de a kezdeményezés mindenképpen a helyi tanácsok feladata. Ha szükséges vásároljanak ingatlanokat, alakítsanak át kihasználatlan középületeket... ezekkel is előbbre lehet lépni. Ugyanakkor arról se feledkezzünk meg, hogy minden dicséretet megérdemelnek azok az orvosok, akik maguk igyekszenek megteremteni az orvosi ellátás feltételeit. K. I. Ifivezető klubok vetélkedője Elsők a házigazdák Mint arról a Gödöllő és Vidéke december 14-i számában már beszámoltunk, vasárnap délelőtt öt körzeti ifivezetőklub rendezett vetélkedőt a járásban. Veresegyházon a helybeli ifiklub három őrse végzett az első helyen. Bagón ugyancsak az ifiklub őrsei jutnak tovább a január 11-én a veresegyházi művelődési központban megrendezendő járási döntőre. A galgahévízi körzetből négy őrs, a túrái körzetből Túra, Valkó és Zsámbok egy- egy őrse jutott tovább. És végül a péceli eredmény: két péceli ifiklub és Nagytarcsa egy őrse áll rajthoz január 11-én. Egy hónap múlva tehát összesen tizenhat raj vetélkedésével folytatódik a verseny. Szuper Vsresegyházon Út is épül Veresegyházon 1968-ban ötven nap alatt készült el az ÁFOR-benzinkút. December 12-én, pénteken déli 12 órakor ismét mupkások jelentek meg a nagyközségben. Megkezdték a nagy forgalmú benzinkút bővítését. A munkálatok elvégzése után a veresegyházi kút- ■nál kapható lesz majd szuper- benzin, s a kutat keveréket előállító fejjel is ellátják. Emellett bővítik a gázolaj, illetve a fűtőolajtartályokat. A benzinkút bővítését közösen végzi el az ÁFOR és a nagyközségi tanács. Az utóbbi vállalta az odavezető út kiépítését. ABC Máriabesnyőn Szép ajándékot kap Gödöllő lakossága a várossá nyilvánítás tizedik évfordulójára. A máriabesnyőiek nem kis örömére rövidesen átadják az itt épült tetszetős élelmiszer-áruházát, amely a Vác és Környéke Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat boltjaként fog árusítani. A bolt kívül-belül elkészült, az egyetlen gond, hogy vízre is szükség van. Az ezzel kapcsolatos munkálatok folynak, ám remélhetőleg már nem sokáig. Csiba József felvételei Rendhagyó tapéta Zsámbokon A helyi népművészet emlékei — fotómontázson Mint már korábban hírt adtunk róla, a közelmúltban Zsámbok községben jártak a Pest megyei Idegenforgalmi Hivatal képviselői. A helyi népművészeti együttes lakodalmas bemutatója alapján ismerkedtek a község hagyományaival, szokásaival. Az itteni megbeszéléseken döntötték pl, hogy az Idegenforgalmi Hivatal a továbbiakban külföldi és belföldi csoportokat visz majd a községbe. A Zsámbokra látogató idegenek még ez év végén kellemes, kulturált körülmények között étkezhetnek, s egyúttal közelebbről megismerhetik a község népművészetét. A Galga vidéke ÁFÉSZ ugyanis a nemrégiben kialakított korszerű étteremben egy dekoratív fotomcmtázst avat. December 17-én, szerdán, délután, négy órakor a zsámbok! étteremben mutatják be Kresz Albert fotóművész és Tóth László grafikus Zsámbok népművészetét képeken megjelenítő nagy méretű fotomontá- zsát. Az avatás alkalmából rendezett műsorban közreműködik a Töles vay-trió. Ritka kezdeményezésnek lehetünk tanúi, ugyanis ha eddig láttunk is már éttermekben népviseletet ábrázoló képeket, arra nemigen van példa, hogy a sajátos, helyi népművészet szolgáljon egész falat betöltő tapétaként. A gödöllői járás gazdag néprajzi hagyományokban, ezért ez a példa, a Galga vidéke ÁFÉSZ kezdeményezése követendő, s területünkön követhető is. Az első tanácselnök Lapunk szombati számában közöltük a tragikus hírt: elhunyt Dregonya Istvánná Harmat Rozália. Dregonya Istvánnét a városi tanács saját halottjának tekinti. Hamvait december 20-án, délután 2 órakor helyezik el a gödöllői temetőben. K i tudná megmondani, hányán ismerték és szerették... Legtöbben csak Rózsikénak szólították, így hívták a családban, a pártbizottság folyosóin, a tanácsházon; mindenütt, ahol megfordult. Emlékszünk arra, amikor 1945 áprilisának utolsó napján készültünk az első szabad május megünneplésére, ott volt ő is a parkban, kezében szerszámmal, segített előkészíteni az ünnepség színhelyét. Emlékszünk arra is, amikor 1950-ben megalakultak-a tanácsok és Rózsiké lett Gödöllő nagyközség tanácsának elnöke. Emlékszünk arra a sok értekezletre, tanácsülésre és összejövetelre, ahol felszólalt, érvelt, ha kellett, bírált, egyszóval küzdött, harcolt Gödöllőért. Emlékszünk arra a felszólalására, amikor villanyt kért a Mari* ka-telepieknek, hogy a világosság a Gödöllő délkeleti határán levő kis településre is elérjen. Amiben előrelépést, haladást látott, azért állhatatosan harcolt is. Utolsó munkahelye a Vegyesipari Szövetkezet volt, innen ment egy esztendeje nyugdíjba. 1958 óta ciklusról ciklusra megválasztották párttitkáruknak a szövetkezet kommunistái. A politikai élet tántoríthatatlan munkása volt. Élete, munkája során többször részesült elismerésben, Kurucok a Rákos mentén (1.) Szabó Máté uram seregében Pest megyében 1703 szeptember elején tűnnek fel az első nagyobb kuruc seregek. Kezdetben a nemesi megye a szervezkedő kurucságot rablóknak, tolvajoknak, kóborlóknak igyekezett beállítani a parasztok előtt, amire látszólag némi alapot szolgáltatott, hogy a kurucok soraiban, sőt alsóbb vezetőik között is számos, név szerint is ismert, korábban üldözött kóborlót, fosztogatót lehetett találni. Azokban a napokban, amikor Rákóczi kiáltványban szólította fel Pest megyét a csatlakozásra, a parasztság előtt még nem világosodhatott meg a szabadságharc célja, mert idő kellett ahhoz, hogy elváljék: a korábbi latorból, sarcolóból, ki lesz az igazi kuruc vitéz. Levél a labanc alispánnak Borbély Balázs füleki, majd szendrői katona már az 1670- es években hírhedt volt gaztetteiről Pest és Heves megyékben különösen. 1679-ben Heves megye már halálra is ítélte. Éppen ő az, aki az első nagyobb kuruc katonai egység élén megjelenik Pest megyében, Szentmártonkátán 1703. szeptember 15-én. Távozása után Barát István szentmártonkátai bíró levélben mondja el a történteket Perrovai László labanc alispánnak, aki a budai császári nelyőrség védelme alá húzódott, miután a korábbi alispán, Sőtér Ferenc Rákóczihoz állt. „Reák szólván tizenegy zászló allya Szikszói János deák és Borbély Balázs hada, az kik minémő csínt rajtunk téttek csak az egy Isten tudná meg mondani. Mind az által az mint lehet Uraságtak eleiben te- riesztyük. Elsőben is takarékosan minden lovainkot elvitték. Nyergeket és minden némő fegyvert valahol kap- hattanak mind el vitték. Embereinket vágták némellyeket lőttek és verték. Ruhát az mennyit elvittek Isten tudgya. Azomban az Vármegyénket úgy mint az Boldogi Hadnagyságot és Gödölleit utol érte, azoknak fegyvereit ruháit és lovaikot mind el vitték. Ezen alapot aránt még minyárt akkor hogy bé szá- lot hírt adtunk volna, de csak egy lelket sem bocsátottak ki a faluból, minden közökön és utczákon strasaltatott, azontúl ezen két hadnagyság- beliek közül az kiket elfogad- tanak azokat meg sarcolták egy egy pár karmazin csizmában, még csak a jó inget és lábravalót is le húzták szegé- nyekrül, az első is maid csak nem elszenvedhetetlen kár kö- vetközőt raitunk és ez után Isten tudgya ha szakad vége, ezek által következhető kárainknak. Az ki költözések pedig ezen a szombaton csak későn este volt." „Nyugalmom nincsen” A levélből világosan kitűnik, hogy a parasztvármegyével már évtizedek óta hadilábon álló Borbély Balázs első dolga volt a paraszti hír- szolgálat megbénítása, mivel egy lelket sem engedett ki a faluból. A tényleges katonai helyzet, diktálta óvatosság aztán arra is jó volt, hogy mellékesen a boldogi és a gödöllői hadnagyság alá tartozókat megsarcolja, régi gyakorlatát folytatva ekkor is. Óvatossága ugyan indokolt, mert október első napjaiban maga Bottyán János — ekkor még labanc tiszt — mér csapást Öcsánál a Pest és Vác felé húzódó kurucokra, a kétórás harcból mintegy százötven zsákmányolt lóval és néhány fogollyal térve meg Esztergomba. Bottyán 1703. október 9-én kelt levelében jelentette Koháry Istvánnak az eseményeket, többek között azt is, hogy katonái „Más rendbeliek megint, húsz lovas, Veresegyházáról ennihán ku- ruezot fölvervén, négyet elevenen hoztak és ennihán paripát... Eleget huzzuk-vonjuk mindenfelől őket, — tovább sem szűnöm meg rótok... Isten úgy segéljön, egy tik- mon-süttig való nyugodalmam nincsen, épen kifáradtam. Én az Dunát Váczig és Komáromig megőrzőm, hogy által nem gyónnék... Itt valóban rosszól van az dolog, sőt jó Illőkkel írhatom: ha eddig itt e tájon nem lőttem volna: az kuruezság általjött volna, mivel mint az Isten úgy várják az innetső félön.” Talán ennek a kuruc—labanc csetepaténak az emlékét őrzi a Csata, Csaták helynév a veresegyházi—szentmiklósi határon. Védelem a Duna mentén Bottyán János erőfeszítései ellenére 1703 novemberétől a Duna mentén már állandó védelmi szolgálatot láttak el Szabó Máté kuruc ezredes kapitány zászlóaljai. Első jelentősebb győzelmük sem váratott soká magára. 1704 január 13-án az Üllő és Ócsa közötti Pakony-pusztán Szabó Máté serege „öt zászlóaly- lya ráczot összve tört”, ahogy a nagykőrösiek írták. Az általános sikerek hatására 1704 első hónapjaira megerősödik a kurucság Pest megyében is. Szabó Máté hatvani kapitány seregében egy valószínűleg 1704 májusában készült kimutatás szerint a váci járás 48 helysége közül már negyvenhárom szerepel, összesen 669 katonával. Horváth Lajos (Folytatjuk) kitüntetésben. Többek között tulajdonosa volt a Munka Érdemrend ezüst fokozatának, a Felszabadulási Jubileumi Emlékéremnek. a szövetkezet kiváló dolgozója kitüntetésnek. Még közel van hozzánk a dátum, hiszen az idén októberben történt, amikor a városi tanács ülésén ünnepi külsőségek között nyújtották át neki a Magyar Népköztársaság Miniszter- tanácsa által adományozott, a 25 éves tanácsi munkáért járó kitüntetést. Már ekkor nagyon beteg volt. Boldogan, halkan mondta, hogy mennyire örül, hogy szeretne még soká élni és dolgozni. Amivel megbízták, azt becsületesen el is végezte, de ezen felül mindig feladatot kért és munkát vállalt. Néhány napja, december 12-én, amikor ismét ülésezett a városi tanács, a járási hivatal nagyterme megtelt, hiszen a tanácstagokon kívül sok vendég is jelen volt. A város felszabadulásának 31. évfordulójára emlékeztünk, jövőről, tervekről határoztunk. Ezen az ülésen érkezett a szomorú hír, amelyet a tanács elnöke megrendültén jelentett be. A jelenlevők egyperces felállással adóztak emlékének. Dregonya Istvánná, Rózsika többé nem jön közénk, csak emléke lesz közöttünk. Csiba József
