Pest Megyi Hírlap, 1975. november (19. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-10 / 263. szám

1975. NOVEMBER 10., HÉTFŐ Hét nap krónikája Washingtoni kalapok Hétfő: Losonc/i Pál befejezte látogatását a Jemeni Népi De­in olu.a tik us Köztársaság oan — bellin idt Teheránban. Kedd; Ford ernok sajtóérte­kezleten ismertette az amerikai vezetésben végrehajnfew válto­zásokat — A palesztin vita az LNSZ-közg yule.su en. Szerda: tízadat amerikai tár­gyalásainak befejeztével Lon­donba utazott — Megindult a „zöld menet” Spanyol Szaha­rába. Csütörtök: Fordulatok Bang­ladesiben, harcok a hadsereg különböző csoportjai között — A francia elnök Tunéziában — Feszültség Argentínában. Péntek: A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 53. év­fordulóját ünnepli a világ, dísz­szemle és felvonulás Moszkvá­ban. — Spanyolországban űjabb intézkedések a baloldal ellen. Szombat: A Le Duan vezette vietnami küldöttség Varsóban — Riadókészültségben a portu­gál hadsereg. Vasárnap: Heves harcok az angolai főváros, Luanda köze­lében — ENSiZ-közvetítési kí­sérletek a nyugat-szaharai vi­tában. Politikád bombarobbanás Washingtonban, „vérengzés” több 'felvonásban, meglepetés a Fehér Házban — csupán hármat emeltünk ki az amerir kai lapok hangzatos címei közül, amelyekkel Ford elnök sajtókonferenciájáról tudósí­tottak. Alaposan összekavaro- dott az elnöki csapat, a dönté­sekben ugyanis bőven volt „egyrészt...” és „másrészt.. Leváltották Schlesinger had­ügyminisztert, aki a katonai­ipari komplexum enyhülés­ellenes vonalát képviselte, s ez látszólag Kissinger győzelmét eredményezte volna, hiszen a két politikus jóformán a nyil­vánosság előtt küzdött egy­mással. Csakhogy Kissinger „két kalapja” közül az egyi­ket, a nemzetbiztonsági főta­nácsadói posztját elvesztette, s bekerült a kormányba Elliot Richardson, akit a külügyi tárca egyik lehetséges váro­mányosának tartanak. Távo­zott -a köztársasági keretek­ben liberálisnak mondott Rockefeller alelnök s nem le­hetetlen, hogy Ford éppen az új hadügyminisztert, Rums- feldet veszi maga mellé az el­nökválasztási kettősbe. A kalapok és a fejek hullá­sa Washingtonban minden naptárnál jobban mutatja az elnökválasztási év kezdetét. A világot természetesen nem annyira a belső személyi talál­gatások érdeklik, hanem a vál­tozások lehetséges hatása a nemzetközi politikára, minde­nekelőtt a SALT-tárgyalások- ra s ezzel összefüggően a kö­vetkező szovjet—amerikai csúcstalálkozóra. A héten egyelőre csak egy felemás el­nöki nyilatkozat hangzott el, egyrészt a SALT-megbeszélé­sek folytatásának szükségessé­géről, másrészt a várakozáso­kat fékezendő, a párbeszéd „időigényességéről”. Minden­képpen bizonyos időre lesz szükség, hogy a politikai bom­barobbanás füstje elo6zoljék és Washingtonban kiderüljön: tulajdonképpen kinek állásai­ban okozott nagyobb kárt. Ilyen washingtoni kavargás­ban hangzott el a józan figyel­meztetés Moszkvából, az októ­beri ünnepen, hogy a politikai enyhülést ki kell egészítenie a katonai enyhülésnek (ami nem utolsósorban a SALT-témát jelenti) s az enyhülést vissza­fordíthatatlanná kell tenni. November 7-e, az ünnepség- sorozat szinte jelképe volt a Szovjetunió, a szocialista kö­zösség erejének, eredményes munkálkodásának, határozott­ságának s egyúttal messzeme­nő kezdeményezőkészségének és rugalmasságának. A megfi­gyelők, akik ilyenkor a dísz­szemle minden mozzanatát ér­tékelik, külön feljegyzésre méltónak találták, hogy a múlt esztendőktől eltérően ezúttal nem vettek részt stratégiai ra­kéták a Vörös téri parádén, e fegyverek alkotják ugyanis a szovjet—amerikai tárgyalások központi kérdését. A világpolitika kiemelke­dően fontos viszonylatát jelen­tő szovjet—amerikai kapcsola­tok úi mozzanatai mellett, e hazai tekintetben szabálytalan hét zsúfolt volt eseményekkel. Továbbra is a bizonytalanság tényezői jelentkeznek az Ibé­riai-félszigeten, ahol riadóké­szültségbe helyezték a portu­gál hadsereget, maratoni ta­nácskozásokat folytatnak a lisszaboni vezető szervek. A szomszédos Spanyolországban hosszú haláltusáját vívja Franco és rendszere. A diktá­tort kétszer operálták, a biz­tonsági erők letartóztatásokat foganatosítanak és a terror fo­kozásával kísérlik meg a re­zsim lényegének átmentését. A hét válságterületei föld­rajzilag azonban elsősorban Afrikára és Ázsiára estek, igaz, nem teljesen függetlenül az Ibériai-félsziget két orszá­gától. A marokkói király fel­hívása után a „zöld menet” átlépte a Spanyol Szahara ha­tárát, de az aknamezőnél far­kasszemet néz a tüzelésre kész spanyol erőkkel. Bonyolult a helyzet az afrikai kontinens déö részén, Angolában is. A portugál gyarmatnak kedden kell elnyernie függetlenségét, de a külföldi (kínai, amerikai, zaireí, dél-afrikai) segítséget élvező csoportok hadművelete­ket folytatnak a haladó MPLA ellen. Egyelőre nagy kérdés, hogy milyen körülmények kö­zött jöhet létre a függetlenség’ s mit tesz majd a portugál hadsereg. Nehezen áttekinthetőek a bangladesi események is. A hét elején híre érkezett annak, hogy a börtönökben meggyil­kolták Mudzsibur Rahman huszonhat vezető munkatársát, s ez kiélezte a hadsereg külön­böző frakciói közötti harcokat. Először olyan jelek mutatkoz­tak, hogy egy még szélsősé­gesebb katonai vezetés kereke­dik felül, majd visszalengett az inga. Oj elnöknek a legfel­sőbb bíróság még Mudzsibur által kinevezett vezetőjét je­lölték, s a hatalom csúcsára került katonák kiegyensúlyo­zottabb nyilatkozatokat tettek. Ezeket csak nehezen lehetett kihámozni a rádióadásokból, mert közben hírzárlat, az ösz- szieköttetés hiánya akadályoz­ta a tájékozódást. Néhány óra múltán megint változás: újabb katonai vezetők lépnek a szín­re, hírek az elnök menesztésé­ről, azután mégis marad. Mindez jól mutatja a bangla­desi állapotok cseppfolyós vol­tát, nem lehet pontosan látni, mennyire szilárd a jelenlegi vezetés (utcai harcokról is ér­kezett jelentés) s még kevés­bé hitelesen értékelni a lezaj­lót: hetet. Kedvezőbb hír Libanonból: a tizenkettedik tűzszünetnek mintha több foganatja lewe az eddigi tizenegynél. Igaz, a nyugtalan Közel-Keleten s a hónapok óta háborgó Libanon­ban kockázatos lenne könnyel­mű jóslatokba bocsátkozni... Héti Ervin A ma kezdődött hét esemény­naptárából: HÉTFŐ. Varsó: VÖK-küldött­ség látogatása — Mexikóváros: Jörgensen dán miniszterelnök folytatja látogatását — Moszk­va: Walter Scheel hivatalos lá- togatásat — Bukarest: Asszad Szíriái elnök érkezik. KEDD. Angola függetlenségé­nek „kikiáltása — Relgrád: Mladénov bolgár külügyminisz­ter látogatása kezdődik — Pe­king: U Ne Win trTirroai elnök látogatása — Mannheim: SPD- kongresszus. SZERDA. Moszkva: Gromiko —Genscher konzultációk — Washington: Ford-Thorn ta­lálkozó. CSÜTÖRTÖK. Athén: Chilei szolidaritási konferencia kez­dődik — Bécs: HaderőcsÖkk^n- tési konferencia, plenáris ülés. SZOMBAT. Párizs: Gazdasági és pénzűé'i csúcsértekezlet — London: Nagy-Britannia Kom­munista Pártjának kongresz- szusa: MMánó: Az OKP orszá­gos értekezlete. Walter Scheel ma érkezik a Szovjetunióba Walter Scheel nyugatnémet államfő ma, egyhetes hivata­los látogatásra a Szovjetunió­ba érkezik. ★ Walter Scheel nyugatnémet államfő szovjetunióbeli lá­togatása a két ország közti kölcsönös megértést szolgál­ja. A nyugatnémet sajtó ezt a gondolatot megfogalmaz­va hangsúlyozza, hogy első alkalommal látogat az NSZK államfője a Szovjetunióba. Ez újabb bizonyítéka an­nak, hogy a szovjet—nyu­gatnémet kapcsolatok minősé­gileg új szakaszba léptek, amelyet a folyamatos politikai konzultációk —•' így a legma­gasabb szintű találkozók is — jellemeznek. Ez a helyzet annak eredmé­nyeképpen vált lehetővé, hogy a Szovjetunió és az NSZK közti viszony az elmúlt évek­ben határozottan javult. Fon­tos szerepet játszott ebben a jelenleg kormányon levő SPD —FDP koalíció új keleti poli­tikája. E politika legjelentő­sebb eredméhye az 1970-ben született moszkvai szerződés, amely alapokat teremtett a kétoldalú politikai, gazdasági, kereskedelmi, tudományos­műszaki és más vonatkozású együttműködéshez. Ami a két ország közti ke­reskedelmet illeti, ennek vo­lumene lényegesen meghalad­ja az NSZK és az összes töb­bi szocialista ország között 1955-ben a szovjet—nyugatné­met diplomáciai kapcsolatok megteremtésének évében, le­bonyolódott kereskedelmi for­galmat. Idén ez a kereskedel­mi forgalom szakemberek becslése szerint meghaladja a tízmilliárd nyugatnémet már­ka értéket. Az NSZK ezzel a Szovjetunió legjelentősebb ka­pitalista partnere. Jelenleg napirenden szerepel az a kér­dés, hogyan lehetne még tel­jesebben kihasználni a két or­szág potenciális lehetőségeit, az eddigieknél jelentősebb kölcsönös előnyök megterem­tésére. Mindezt zavarja ugyan­akkor bizonyos nyugatnémet köröknek az a véleménye, hogy az üzleti kapcsolatok el­mélyítése a szovjet fél számá­ra jár nagyobb haszonnal. Ezeket az állításokat a nyu­gatnémet üzleti élet nagyobb távlatokban gondolkodó kép­viselői elvetik, hangsúlyozva, hogy az elmúlt évben a szo­cialista államokból érkezett megrendelések teljesítése 200 000 ember számára terem­tett munkalehetőséget. A Szovjetunió és az NSZK közti kapcsolatok sikeres fej­lesztése jelentős mértékben hozzájárult a politikai légkör javításához Európában. A Szovjetunió értékeli azt a tényt, hogy az NSZK az együttműködési politikát nem taktikai lépésnek, hanem hosz- szútávú irányvonalnak tekin­ti A kapcsolatok további bő­vítéséhez jó alapot jelentenek a helsinki tanácskozás határo­zatai. ENSZ Palesztin határozattervezet g Az Egyesült Neáizetek Szer­vezetének nemcsak az a köte­lessége, hogy ismeteu len meg­erősítse a palesztin nép jogait — beleértve az önrenaelkezési és az áliamalakítási jogot is —, hanem határozottan el kell ítélnie mindazokat, akik elsza­botálják az ezzel kapcsolatos ENSZ-határozatok megvalósí­tását. Ezt a megállapítást tük­rözi az a határozattervezet, amelyet 50-nél több állam — köztük a Szovjetunió — képvi­selői terjesztettek a közgyűlés elé a palesztin kérdésről foly­tatott vita végső szakaszában. A határozattervezet követeli, hogy adják meg Palesztina né­pének a jogot az önrendelke­zésre, nemzeti függetlenségre és szuverenitásra. A közgyűlésben folyt vita ismét igazolta: a világszerve­zet tagállamai túlnyomó több­ségének az a meggyőződése, hogy az igazságos és tartós közel-keleti béke megterem­tése érdekében feltétlenül ki kell vonni az izraeli csapato­kat az 1967-ben megszállt arab területekről és biztosítani kell Palesztina arab népének tör­vényes jogait is. Az izraeli vezető körök áll­hatatosan tagadják a paleszti­nok létét, figyelmen kívül hagyják a palesztin kérdés lé­tezését, kihívást intéznek az ENSZ alapokmányának elvei ellen — mutatott rá a vita so­rán a Palesztinái Felszabadí- tási Szervezet megfigyelőként jelenlevő képviselője. A palesztin kérdés megvita­tása során ismét elszigetelődött Peking delegációja. A kínaiak semmilyen konkrét lépésre nem tettek javaslatot a közel-- keleti rendezés érdekében, és immár sokadszor tettek bi­zonyságot arról, hogy a Kínai N ápköztársaság egyforma bá­násmódban részesíti az ag- resszorokat és azok áldozatait. Jakov Malik, a Szovjetunió ENSZ-képviselője a világszer­vezet fórumán leleplezte a Közel-Kelettel kapcsolatos maoista felfogást, rámutatva, hogy ennek alapjául Peking nagyhatalmi érdekei szolgál­nak. Pekingnek csökönyös maga­tartása az, hogy nem hajlandó támogatni a Biztonsági Ta­nács és a közgyűlés közel- keleti határozatait, egyben azt is jelenti, hogy Kína nem haj­landó csatlakozni a haladó és békeszerető erőkhöz, amelyek a világszervezeten belül nyo­mást akarnak gyakorolni Iz­raelre. Cseppet sem nevezhető vé­letlennek az a tény, hogy Tel- Aviv sok-sok éve tartózkodik Peking közel-keleti politikájá­nak bírálatától. „A MÁSODIK SALT-egyez- mény nemcsak az Egyesült Ál­lamok és a Szovjetunió, hanem az egész világ elsőrendű érde­ke is” — jelentette ki Ford amerikai elnök. — A Szovjet­unióval megkezdett tárgyalá­sok folyamatosak, haladást hoznak, ha ez a haladás nem is túl gyors, tekintettel a ha­dászati • fegyverzet korlátozás kérdéseinek bonyolultságára. Érvényes fogadalom Harminc évvel ezelőtt, októ. bér végén — november elején, fiatal küldöttek találkoztak, hogy éppencsak túljutva a szörnyű háborún, a népek leg­fontosabb ügyéről, a béke meg­őrzéséről tanácskozzanak. Lon­donban, az Albert Hallban hangzottak el az eskü szavai: a világégést túlélt ifjú nemze­dék fogadta fieg, hogy őrzi az emberiség nyugalmát, békéjét, hogy mindent megtesz a har­madik világháború veszélyé­nek elhárításáért. Az akkori delegátusok szí­vesen emlékeznek a harminc évvel ezelőtti londoni napokra, nem falejtették el az elszánt­ságot és azt, hogy milyen könnyen megértették egymást a különböző nyelven beszélő, nemrég még egymással szem­beállított nemzetek lányai, fiai. Az eskü megtartásáért alapították a Demokratikus If­júsági Világszövetséget, amely­nek most november 10-én ün- mnepaljük a születésnapját. A DÍVSZ három évtizedének története magában foglalja mindazt, ami a világban azóta történt, hiszen a szervezet, mindenkor a haladásért elkö­telezetten, élénken reagált je­lenünk minden fontos esemé­nyére. Legnagyobb demonstrá­ció a világifjúsági találkozók. Nakünk különösen emlékeze­tes: a második, amelynek Bu­dapest volt a házigazdája, s amelyen a zakatolás vált a leg­népszerűbb tánccá; a moszk­vai, amikor a magyar küldött­séget Kádár János is megláto­gatta; a helsinki, amelyen igen kemény vitákra is sor ke­rült. És joggal nevezhetjük történelmi jelentőségűnek a berlini fesztiválokat. A harma. dikra a hidegháború rossz em­lékű időszakában került sor. Nyugaton a házigazdákra a rágalmak özönét zúdították, a szocialista országokról rémhí­reket terjesztettek, ijesztésként emlegették a vasfüggönyt. A tizediken az NDK fővárosát az államok döntő többsége elfo­gadta már — az enyhülés idő­szakában érkeztünk, a tárgya­lások, az európai biztonsági konferencia előkészületeinek időszakába. A hidegháború évei a DÍVSZ életében is nyomot hagytak. Néhány nyugat-európai szer. vezet, a DÍVSZ felszámolásá­val próbálkozott. Kiváltak a szövetségből. Megalakították eilenszervezetüket, persze de­mokratikus jelszavakkal, ám kevéssé demokratikus célok­kal. Az ifjúsági világszövetség ezt az időszakot is következe­teken küzdötte végig. Megerő­södve kerül ki a vitákból. Központi irodája szocialista országba, történetesen hazánk­ba, Budapestre költözött. Es folytatta küzdelmét a gyarmatosítás, a neokolonia- lizmus ellen, a népek függet­lenségéért, szabadságáért. Kez­dettől ellenezte a koreai hábo­rút, magáénak vallotta az „el a kezükkel Koreától” jelszót. A szövetség kongresszusain a vi­lágpolitika legfontosabb kérdé­seire adandó válaszokról dön­tött. Negyedik kongresszusán, 1956-ban, a bandungi konfe­rencia gyarmatosításellenes nyilatkozatának emlékére, áp­rilis 24-ét, a gyarmati ifjúság napjává nyilvánítják. (Három évvel ezelőtt a DÍVSZ Irodá­ja úgy döntött, hogy ezentúl qprilis 24. az ifjúság nemzet­közi szolidaritásának napja.) Az utóbbi években mind erősebbé válik a DÍVSZ tag- szervezeteinek antiimperialista egysége, általánosabbá vált a X. VIT jelszava, az antiimpe­rialista egység, szolidaritás, bé­ke, barátság. A legutóbbi, a várnai konferencián mdr'a XI., a havannai fesztivál jelszavát fogadták el, amely a berlini gondolat folytatásaként, az an­tiimperialista egységre, a szo­lidaritásra, a békc.'iarcra szólít fel a haladásért folytatandó küzdelem keretében. A világ haladó ifjúságának tiltakozása hozzájárult Viet­nam békéjéhez, Angela Davis szabadon bocsátásához. A DÍVSZ szervezésében, az euró­pai biztonsági konferenciát megelőzően, ifjúsági tanácsko­zások zajlottak, ezek ugyan­csak szorgalmazták a helsinki dokumentumok mielőbbi elfo­gadását. A DÍVSZ programja mind szélesebb körben talál el­ismerésre, az utóbbi években szociáldemokrata, keresztény- demokrata és egyéb ifjúsági szervezetek is közeledtek a szövetséghez, számos közös ak­ció bizonyítja, hogy a jelen és a jövő fő kérdéseire az ifjúság. nagy része azonos elvek alap­ján keresi a választ. M. D. MOSZKVA Leonyid Brezsnyev megbeszélései Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára az elmúlt hét második felében találko­zott Rodney Arismendivel, az Uruguayi Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkárával. A , szívélyes légkörben lezajlott megbeszé­lésen a felek véleményt cse­réltek az SZKP és az Uru­guayi KP kapcsolatainak fej­lődéséről. Leonyid Brezsnyev találko­zott Jeronimo Arnedo Alvarez- zel, az Argentin Kommunista Párt KB főtitkárával. A meg­beszélésen véleményt cseréltek a két párt közötti kapcsolatok fejlesztésének kérdéseiről, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egységének erősítéséről. Az érintett kér­désekben a két párt azonos né­zeteket vall. A megbeszélés szívélyes, elvtársi légkörben, a két párt kapcsolatát jellemző szoros barátság légkörében folyt le. PORTUGÁLIA Készültség, éberség... Portugáliában a reakció ki­terjedt szervezkedése, a terror­akciók és a provokációk miatt második napja készültségben tartják a fegyveres erők COP- CON-nak alárendelt vala­mennyi alakulatát. Mozgósítot­ták aktivistáikat a baloldali pártok is. Lisszabonban szom­baton és vasárnap délelőtt újabb pokolgépes merénylete­ket hajtottak végre, feltehe­tően szélsőjobboldali elemek. Az egyik robbanószerkezet Rosa Coutinho tengernagy gépkocsiját tette tönkre. A lisszaboni rádió vasárnap délelőtti híradásaiban beszá­molt arról, hogy a portugál finánctőke egyes ismert kép­viselői szombaton hosszú meg­beszélést tartottak a lisszabo­ni Ritz szállóban. Hírek sze­rint „munkamegbeszélésre” jöttek össze az ország külön­böző részein az illegálisan szervezkedő fasiszta „portu­gál felszabadítás! hadsereg” (ELP), illetve a Spinola vezet­te „Portugál Demokratikus Felszabadítási Mozgalom” (MDLP) emberei is. „Feltehe­tően készülnek valamire” — mondta a rádió. i A Portugál Kommunista Párt Központi Bizottságának Politikai Bizottsága vasárnap reggel nyilvánosságra hozott felhívásában „háromnapos teljes éberségre” szólította fel a dolgozókat. „A tényekből ar­ra lehet következtetni, hogy az ellenforradalmi erők — Ango­la november 11-én esedékes függetlensége kikiáltásának közeledtével — súlyos zavart akarnak provokálni az ország­ban. Széles körű összeesküvés tapasztalható bizonyos tiszti és pártkörök cinkosságával, az imperializmus közvetlen támo­gatásával — írják a közle­ményben. A PKP KB PB teljes éber­ségre inti a dolgozó tömegeket az ország valamennyi straté­giai pontján, a közlekedési eszközökön, a gyűléseken, a határvidékeken. A munkás- osztálynak, a népi tömegek­nek, a haladó katonáknak Is­mét bizonyítaniuk kell, hogy készek megvédeni forradalmu­kat — hangoztatják a párt felhívásában, amelyben lebe­széli a dolgozókat arról, hogy úttorlaszokat emeljenek az or­szág különböző fontos csomó­pontjain. Lapzártakor érkezett: Szélsőséges elemek provoká­ciója miatt félbeszakították azt a lisszaboni tüntetést, amelyet a Portugál Szocialista Párt és a Demokratikus Néppárt szer­vezett vasárnap este Azevedo tengernagy ideiglenes kormá­nyának támogatására. Miközben a portugál kor­mányfő beszédet intézett az egybegyűltekhez, a mintegy százezer főnyi tömeg közepén — pártállásukra nézve isme­retlen — tüntetők egy csoport­ja máglyát rakott zászlókból és papírokból, mások pedig könnygázgránátokat hajítottak az egybegyűltek közé. A tö­meg egy része pánikszerűen menekült Piaca do Cormercio- ról, a tüntetés színhelyéről. Közben lövések is dördültek el, nem tudni, ki adta le őket. Az„ egymást taposó emberek közül több tucat többé-kevésbé súlyosan megsérült. Spanyol Szahara A békemenet visszatér Marokkóba II. Hasszán marokkói ki­rály vasárnap este rádió- és tv-beszédben jelentette be, hogy a marokkói békemenet elérte célját. Felszólította a békemenet önkénteseit, hogy térjenek vissza Marokkóba. Az uralkodó azt is közölte, hogy hétfőn visszatér Marrakech- be és felújítja a tárgyalásokat Spanyol Szahara jövőjéről. Je­lezte azt az elhatározását, hogy Marokkó és Spanyolor­szág kapcsolatait új, szilárd alapokra kívánja helyezni. „Spanyolország nemcsak ba­ráti ország, hanem szomszé­dos és testvérország is” — mondotta a marokkói ural­kodó. ABU MOHAMMED SZA- JEM bangladesi államfő ma­gas rangú kormánytisztvise­lőkkel megtartott találkozón vasárnap kijelentette, hogy „ideiglenes kormányzásának célja a hatalom átadása a nép választott képviselőinek”. d

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom