Pest Megyi Hírlap, 1975. november (19. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-26 / 277. szám

2 1975. NOVEMBER 26.. SZERDA A Gustav Husák vezette csehszlovák párt­ós kormányküldöttség Moszkvában Megkezdődtek a hivatalos tárgyalások A harc és a beteljesülés évtizedei Irta: B. Sirendib, a Mongol Tudományos Akadémia elnöke f(5Jkusz Karthago földjén AZ ORSZÁG, ahová a kö­zeli napokban — Líbia után — ellátogat Losoncai Pál, az Elnöki Tanács elnöke, nagy történelmi múlttal dicseked­het. A történelemkönyvekből még ismerősek Catónak az időszámítás előtti második században a római szenátus­ban mondott szavai: „Cete- rum censeo, Carthaginem es­se delandam ...” Azaz: „To­vábbá javaslom, pusztíttassék el Karthago”. A pun háborúk befejezéseként a várost nem­csak elpusztították a rómaiak, de helyét felszántották és só­val hintették be. Karthago, ha romjaiban is, a régészek­nek köszönhetően ma is áll, romjai a tunéziai főváros szomszédságában megcsodál­hatok. A PUNOK veresége után jöttek a rómaiak, megalakí­tották Africa provinciájukat. A mai Tunézia földje a ró­mai birodalom bukása után is a népek országútja maradt. Az Észak-Afrikában megtelepe­dett gót törzsek mellett a VI. századi arab hódítók berbere­ket találtak ezen a területen. Az arab állam tartósnak bi­zonyult; függetlenségét akkor sem vesztette el, amikor a tö­rök porta — látszathatalom­mal rendelkező — bejt állított az ország élére. Tunézia önál­lósága akkor került veszélybe és veszett el, amikor a múlt1 században Franciaország „pro­tektorátusává” tette az orszá­got, azonban a franciák az örökösödés jogát a bej csa­ládjának biztosították. A FRANCIA URALOM el­leni politikai küzdelem korán megindult. 1930-tól kezdve egy fiatal ügyvéd, az akkor 27 éves Habib Burgiba állt a függetlenségi mozgalom élére. A gyarmati hatóságok depor­tálták a sivatagos délre, fran­cia börtönbe szállították, de a mozgalom élén álló Üj Desz- tur Párt (Alkotmánypárt) be­folyása ekkor már az egész országra kiterjedt. A Desztur fokozta á politikai harcot: 1956. március 20-án Francia- ország kénytelen volt elismer­ni Tunézia függetlenségét. A bej trónfosztása után, 1957- töl kezdődően a függetlenségi harc vezetője, Burgiba, mint államelnök vezeti Észak-Afri- ka területileg legkisebb arab országát. A TÖBB MINT 5 MILLIÓ lakosú, 164150 négyzetkilo­méter kiterjedésű ország fő­leg mezőgazdaságból és halá­szatból él, bár ambiciózus iparfejlesztési terveket is ki­dolgoztak. Tunézia legfonto­sabb ásványkincse és egyben kiviteli cikke a foszfát. A, gazdasági élet a tókés gazdálkodáson alapul, bár a hatvanas évek elején a mező- gazdaságban a kormány kí­sérletezett a termelőszövetke­zetek szervezésével, ennek a szakasznak hamar vége lett. a földközi-tenger menti ország aktív szerepet játszik Afrika és az arab vi­lág politikai életében. Az or­szág egyetlen pártja, az Üj Desztur szoros kaocsolatokat tart fenn f/yugabEurópa szo­ciáldemokrata pártjaival, Tu­nézia külpolitikai állásfogla­lásaiban elvet mindenfajta fegyveres megoldást a nem­zetközi konfliktusokban, köz­vetítőként igyekszik fellépni Afrikában és a Közel-Keleten. NEM FELEDVE AZT, hogy a Földközi-tenger nemcsak el­választ, hanem össze is köt; Tunézia építi kapcsolatait az európai szocialista országok­kal is. Tunisz vendége volt már a többi között Koszigin szovjet miniszterelnök is. A fejlődő országokkal fenntar­tott kapcsolataink kiszélesíté­se jegyében kerül most sor első ízben magyar államfő, Losonczi Pál tunéziai látoga­tására. URHO KEKKONEN finn köztársasági elnök kedden fel­kérte az ország ügyvivő kor­mányát, hogy továbbra is ma­radjon hivatalában. A k’.,dott rövid közleményben az elnök kérését azzal' indokolta, hogy a többségi kormány alakításá­ba felkért centrum párti Martti Miettunen kísérletei kudarcot vallottak. ötnapos hivatalos látogatás­ra kedden Moszkvába érkezett a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság párt- és kormánykül­döttsége, élén Gustáv Busák­kal, a CSKP főtitkárával, a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság elnökével. A szovjet vezetők a hóborította vnuko- vói kormányrepülőtéren meleg fogadtatásban részesítették Husákot és kíséretének tagjait, köztük Lubomir Strougal cseh­szlovák miniszterelnököt, Va­sil Bilakot, a CSKP KB el­nökségének tagját, a KB titká­rát, Vacláv Hulátj a tervbizott­ság elnökét. A különrepülőgépből kilépő Husákot Leonyid Brezsnyev, Nyikolaj Podgornij, Alekszej Koszigin, Andrej Gromiko és az SZKP, valamint a szovjet kormány több más vezető sze­mélyisége köszöntötte. A repü­lőtéren felsorakozott a moszk­vai helyőrség díszzászlóalja, amelyben a szovjet fegyveres erők mindhárom haderőnemét — a szárazföldi csapatokat, a légierőt és a haditengerészetet egy-egy század képviselte. A két nemzet himnuszának el­hangzása után a vendég ellé­pett a díszegység előtt, majd folytatódtak a kölcsönös üd­vözlések. A moszkvai dolgozók képviselői már a repülőtéren zászlókkal, transzparensekkel üdvözölték a testvéri szocia­lista ország képviselőit. A repülőtéri hivatalos fogad­tatás befejeztével Husák a szovjet vezetők kíséretében a Kremlbe hajtatott. Moszkva belvárosában a dolgozók újabb tízezrei köszöntötték a vendé­geket zászlókat lengetve és a csehszlovák—szovjet barátsá­got éltetve. A moszkvai televízió hely­színi közvetítést adott a repü­lőtéri fogadtatásról, majd ka­meráival egészen a Kreml ka­pujáig „kísérte” a gépkocsi­konvojt. Gustáv Husák, az SZKP Központi Bizottságának és a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csának meghívására érkezett a Szovjetunióba. Ötnapos tartóz­kodásának első két napjában hivatalos tárgyalásokat folytat az SZKP és a szovjet kormány vezetőivel a két ország politi­kai, gazdasági és kulturális kapcsolatainak további erősíté­séről, valamint nemzetközi kérdésekről. Csütörtökön a csehszlovák delegáció Minszk- be, majd Leningrádba utazik. Kedden délután a moszkvai Kremlben megkezdődtek a hi­vatalos tárgyalások a Szovjet­unió és a Csehszlovák Szocia­lista Köztársaság vezetői kö­zött. Szovjet részről a tárgya­lásokon jelen van Leonyid Brezsynev, az SZKP Közpon­ti Bizottságának főtitkára, Nyi­kolaj Podgornij, a Legfelsőbb Tanács elnökségének elnöke és Alekszej Koszigin minisz­terelnök. A csehszlovák tár­gyaló delegációt Gustáv Hu­sák, a CSKP KB főtitkára, a Csehszlovák Szocialista Köz­A nemzeti békemozgalmak leningrádi konferenciájának résztvevői kedden megkoszo­rúzták a Piszkarjov temető hősi emlékművét. Ebben a te­metőben nyugszanak Lenin­grad hős védői, a kilencszáz napos blokád áldozatai. Elhe­lyezte koszorúját a dr. Héczei László vezette magyar delegá­ció is. A magyar küldöttség ezután a leningrádi porcelángyárba látogatott el, ahol magyar— szovjet békegyűlést rendeztek a leningrádi békekonferencia befejezése alkalmával. A kon­ferencia — miként közöltük — hétfőn ért véget, két fontos dokumentum elfogadásával. Az egyik a BVT 25. évfordu­lója alkalmából kiadott le­ningrádi nyilatkozat, a másik, dokumentum pedig a béke; erőinek az európai biztonsági; konferencia utáni időszerű feladatait jelöli ki; A porcelángyári jtalálkózón beszédet mondott Sebestyén Nándomé, az Országos Béke- tanács főtitkára. A leningrádi tanácskozás résztvevői nevé­ben kijelentette: — Megalapozott történelmi társaság elnöke vezeti. A kül­döttségben ott van Lubomir Strougal miniszterelnök, Vasil Bilak, Jozef Lenért, Josef Koreák, Vaclav Hula, a CSKP KB elnökségének tagjai és Jan Havelka nagykövet. A tárgyalások megkezdése előtt a csehszlovák vendégek koszorút helyeztek el a Lenin- mauzóleumnál, a Vörös téren és a Kreml falai alatt, az is­meretlen katona sírjánál. Kedden este az SZKP Köz­ponti Bizottsága, a Legfelsőbb Tanács Elnöksége és a szovjet kormány a Kremlben fogadást adott a csehszlovák párt- és I kormányküldöttség tiszteletére. A fogadáson Leonyid Brezs­nyev és Gustáv Husák be&zé- I détt mondott. optimizmussal nézünk a bé­kéért vívott küzdelem elé, melyben jelentős szerep jut a Béke-világtanácsnak. A hel­sinki európai biztonsági és együttműködési értekezlet után a világméretű harc új szakaszé kezdődött meg a po­litikai enyhülésnek katonai enyhüléssel való kiegészíté­séért, újabb fontos leszerelési lépésekért, a biztonság és az együttműködés még jobb, még hatékonyabb feltételeinek megteremtéséért. A leningrádi tanácskozás — állapította meg a továbbiak­ban Sebestyén Nándorné — felhívta a világ közvélemé­nyét, hogy támogassa a BVT által közzétett második stock­holmi felhívást, melynek tö­megméretű aláírása segítheti a fegyverkezési hajsza megfé­kezését, Szilárd meggyőződé­sünk, hogy Leningrad neve a jövőben százmilliók tudatában forr majd össze a BVT nevé­vel, a BVT negyedszázados ju­bileumával. Rajtunk is múlik, további közös erőfeszítéseink­től is függ, hogy az emberi­ség, a békeszereíő népek re­ményeit valóra váltsuk, mara­déktalanul megteremtsük azt a világot, kialakítsuk azokat a nemzetközi viszonyokat, mélyeltért Joliot-Curie és pél­damutató harcostársai egész életük munkáját, tudásukat áldozták. Ugyancsak kedden a ma­gyar békeküldöttség átadta a fennállásának 25. évfordulóját ünneplő leningrádi béketa­nácsnak a magyar békemoz­galom emlékplakettjét. A Nagy Októberi Szociális. ta Forradalom győzelmé­vel új korszak kezdődött a világtörténelemben: a szo­cializmus diadalmas előretöré­sének korszaka. Október fénye ragyogta be azt az utat, me­lyet a mongol forradalmárok Szuhe-Bátorral, népünk vezé­rével az élükön harcaik során végigjártak. Népünk 1921-ben a Mongol Népi Forradalmi Párt (MNFP) vezetésével, Szovjet-Oroszország interna­cionalista támogatását élvez­vén, antiimperialista, antifeu- dális, népi demokratikus for­radalmat hajtott végre. A forradalom győzelme nyo­mán a hatalom az egész or­szágban a népi kormány kezé­be ment át. Mindazok a társa­dalmi-gazdasági intézkedések, amelyeket a kormány az MNFP vezetésével foganatosí­tott, hozzájárultak a fiatal ál­lam megerősödéséhez, s meg-,- teremtették a szükséges felté­teleket ahhoz, hogy 1924. no­vember 26-án sor kerüljön a Mongol Népköztársaság kikiál­tására. A Szovjetunióval, a vi­lág első szocialista államával való szoros szövetség és test­véri együttműködés pedig ob­jektíve lehetővé tette, hogy a mongol népi forradalom szo­cialista forradalommá alakul­jon át. Mongólia, a kapitalizmus megkerülésével két szakaszban tette meg a szocializmusba vezető átmenet útját: 1921-től 1940-ig tartott az általános de­mokratikus szakasz, 1940-ben kezdődött a szocializmus épí­tésének korszaka. Az első szakasz kezdetén a párt a feudális viszonyok és a külföldi tőkétől való gazdasági függés megszüntetésében jelöl­te meg a legfőbb feladatot. A reakció ellenállásának vissza­szorításakor az MNFP osztály­harcos tapasztalatra tett szert. Fokozatosan megszilárdultak a népi demokratikus hatalom politikai, gazdasági pozíciói és gyarapodott a tömegek osz­tályöntudata. A párt és a kor­mány komoly munkát végzett az írástudatlanság leküzdé­séért, a közoktatás, a művé­szet, a kultúra és a tudomány fejlesztéséért is. 1940-re sikeresen lezárult a forradalom első szakasza. S a harmadik pártprogram a szo­cializmus alapjainak lerakásá­ban határozta meg a második szakasz feladatait. A fő irányt az állami és szövetkezeti ipar gyorsított ütemű fejlesztésé­ben, a szocialista mezőgazda- sági vállalatok erősítésében és a szegényparaszt-egyesülések fejlesztésében jelölte meg. A szocializmus alapjainak lera­kását célzó folyamat azonban lelassult, mivel kitört ä máso­dik világháború, amelyben a szocializmus sorsa világmére­tekben — következésképpen tehát a mi országunkban is — kockán forgott. A mongol nép tántoríthatat- lanul állt a fasizmus ellen hő­siesen küzdő szovjet nép olda­lán, s 1945-ben aktívan kivet­te részét a japán militaristák szétverésében. A szovjet népnek a Nagy Honvédő Háborúban kivívott győzelme és a szocialista vi­lágrendszer létrejötte kedve­ző feltételeket teremtett a Mongol Népköztársaság továb­bi fejlődéséhez, a szocializmus alapjainak építéséhez. A fia­tal némzeti ipar fejlődése ész­revehetően felgyorsult. 1960-ra az ipari termelés 1949-hez ké­pest 7,4-szeresére növekedett, 1961-re pedig a Mongol Nép- köztársaság mezőgazdasági or­szágból agrár-ipari ország lett 1959-ben a szegényparaszti gazdaságok önkéntes szövetke­zetekbe tömörülésének befeje­ződésével a szocialista terme­lési viszonyok az ország gaz­dasági életében mindenütt győzedelmeskedtek. A Mongol Népi Forradalmi Párt, amely jelenleg a párt XV. kongresszusán, 1966-ban elfogadott negyedik program­jának megvalósításán fárado­zik, a nép energiáit a szocializ­mus építésének befejezésére összpontosítja. A mongollal szocializmus anyagi-műszaki bázisának megteremtésében egyre na­gyobb szerepet játszik a Szov­jetunió és a többi szocialista ország internacionalista segít­sége. Csupán a .múlt nyolc év során a Szovjetunió segítségé­vel 60, a többi szocialista or­szág közreműködésével pedig 22 gazdasági, valamint kultu­rális és szociális objektum épült fel a Mongol Népköztár­saságban. A Mongol Népi Forradalmi Párt az ország politikai legfőbb irányító-szervező ereje. Vezető erővé azért vált, mert egész tevékenységében az osztályharc marxista—leninis­ta elmélete vezérelte; mert al­kotó módon alkalmazta a szo­cializmus építésének általános törvényszerűségeit az ország sajátos viszonyaira; s végül azért, mert állandóan tanult a nemzetközi kommunista moz­galom, mindenekelőtt az SZKP tapasztalataiból, s kapcsolatait a marxizmus—leninizmus és a proletár internaconalizmus el­vei alapján alakította ki a kommunista és munkáspártok­kal. Rendkívüli állapot Portugáliában (Folytatás az 1. oldalról) katonai egység, köztük a Jaime Neves ezredes vezette, Lisz- szabon melletti kommandóez­red késznek mutatkozik eset­leges fegyveres „rendteremtés­re” is, ha az elnöki palotában folytatott megbeszéléseken nem születik eredmény. Kedd esti lisszaboni hírügy­nökségi jelentések szerint a kormány parancsnoksága alatt levő alakulatok körülvették a Monsanto légi támaszpontot CSAK RÖVIDEN... . ANASZTASZ MIKOJANT, az SZKP tevékenységében szer­zett érdemeiért, 80. születés­napja alkalmából Lenin-rend- del tüntették ki. A HIVATALOS bolgár- nyugatnémet megbeszélések befejeztével közös közleményt adtak ki kedden Bonnban Tó­dor Zsivkovnak, a bolgár ál­lamtanács elnökének nyugat­németországi látogatásáról. Ezt megelőzően Zsivkov megbeszé­lést tartott Helmut Schmidt kancellárral. FOLYNAK az előkészületek I. János Károly spanyol ural­kodó trónra lépésének csütör­töki ünnepségeire, amelyekre további magasrangú vendégek jelentették be érkezésüket. Carlos Arias Navarro sapnyol miniszterelnök kedden dél­után rendkívüli ülésre hívfa egybe kormányát. Az ülésen — megfigyelők szerint — az egyik legfontosabb megvita­tandó kérdés a mintegy 2000 politikai fogoly sorsa. b. két és rövid tárgyalás után meg­adásra kényszerítették a Mon- santót megszállva tartó tan-co- si ejtőernyősök alakulatát. Az AFP úgy tudja, hogy a mű­veletet a Jaime Neves ezredes vezetése alatt álló egységek hajtották végre. (A tancosi ejl tőernyősök Neves leváltását is követelték.) Nyugati hírügynökségek lisz- szaboni jelentéseikben meg­jegyzik, hogy a helyzet a por­tugál fővárosban meglehetősen áttekinthetetlen. legnagyobb spanyol ellenzéki mozgalom — a „Demokratikus Tanács” és a „Demokratikus Platform” — vezetői kedden közös felhívásban fordultak az emigrációban élő „valamennyi spanyol demokratához”, hogy vegyenek részt a csütörtökön Párizsban, a spanyol nagykö­vetség közelében megrende­zésre kerülő tömeggyűlésen. KEDDEN FÜGGETLENNÉ vált a dél-amerikai Suriname, a hajdani Holland-Guayana, amely több mint 300 évig Hollandiához tartozott. KURT WALDHEIM ENSZ- főtitkár kedden, nyomban Kairóba érkezése után tár­gyalóasztalhoz ült Szadat egyiptomi államfővel. AZ ANGOLAI NÉPI KÖZ­TÁRSASÁG nemzeti hadse­regének főparancsnoksága si­keres támadó hadművele­tekről számolt be, mind dé­li, mind északi irányban. Kuba kongresszusra készül (1) Dal a fie December középén ül össze a Kubai Kommunista Párt forradalom utáni első kong­resszusa. A városi, járási pártértekezletek után befejezéshez közelednek a kommunis­ták tartományi tanácskozásai is. A kubai belpolitikai , élet egy rendkívül pezsgő szakasza zárul le ezzel. A forradalom 16 évvel ezelőtti győzelme óta — az amerikai blokád okozta nehézségek, az állandó impe­rialista fenyegetőzések miatt — csak most nyílt lehetőség arra, hogy ä párt összehívja kongresszusát. Ahogy Fidel Castro megfogal­mazta: „A szocialista országok segítségével túléltük a nehéz éveket, most már élni sze­retnénk.” Vagyis a kubai gazdaság eljutott ahhoz a szakaszhoz, amelyben az intenzív fej­lesztés, valamint a forradalom intézményesí- tési folyamatának befejezése a következő lépés. Éppen az ország különleges helyzetéből adódóan, sokkal több téma kerül a „kong­resszus asztalára”, mint más szocialistá or­szágokban. A kubai kommunisták legfelső fóruma összesen 27 témát vitat majd meg. Nagy részüket a múlt hetekben milliók is­merték meg. Népi vitára bocsátották a többi között az új szocialista alkotmányról, a nők, az ifjúság körülményeiről, az első ötéves terv­ről szóló téziseket, valamint a párt program- nyilatkozatának tervezetét. Ezeken a népi fó­rumokon tízezrek mondtak véleményt, tet­tek módosító, illetve kiegészítő javaslatokat. A Granma, a párt központi lapja nem­régiben azt írta: „ A kubai nép ilyen kedvező belső és külső körülmények között még soha­sem látott hozzá feladatainak valóra váltá­sához.” Mindezekhez a valóság fedezetét a múlt évék eredményei szolgáltatják. Sok ipar­ágban országos rekordok születtek, s sorra lépnek be a termelésbe a korábban elkezdett beruházások. A párt következetes politikája révén pedig napról napra nő a szocialista szigetország külpolitikai tekintélye. Elég csu­pán annyit említeni, hogy két év alatt 15 or­szág ismerte el vagy rendezte újra diplomáciád kapcsolatát Kubával. Ezekben/a hetekben a gyárak, mezőgazda- sági üzemek sorra jelentik, hogy teljesítették a kongresszus tiszteletére tett felajánlásaikat. Mintegy kétmillióan tettek vállalást a múlt hónapokban. A vállalások az új igényekhez igazodva, a takarékosságra, a minőség javí­tására, a költségek csökkentésére irányulnak. A kilencmilliós Kubában hagyomány, hogy az éveknek nevet adnak, ráirányítva a figyel­met az esztendő legfontosabb feladatára. Az idei az „első kongresszus éve” nevet viseli. Aki ismeri a kubai emberek lelkivilágát, azt a karaktert, hogy az ünnepségeket, fiestákat szeretik valamilyen kiemelkedő esemény szolgálatába állítani, az nem lepődik meg azon, hogy ma a szigetországban minden em­lítésre méltó megmozdulás a kongressszus üd­vözlésének jegyében történik. Havanna és más kubai városok utcáin a sokasodó plakátok, fényfeliratok a kongresz- szust köszöntik. Esténként az utcasarkokon csoportosuló fiatalok pol-beat dalai a hősök­ről, a pártról szólnak. Mindez csupán európai szemmel nézve szokatlan. Az érzéseket, vá­gyakat külsőségekben is előszeretettel kifejező kubaiaknál ez így természetes. Havanna, 1975. november. Király Ferenc (Következik: Kezdődik a zafra.) Magyer—siovjet Leningródhan A 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom