Pest Megyi Hírlap, 1975. november (19. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-26 / 277. szám

1975. NOVEMBER 26., SZERDA Stent 4/$? W x/mfap Kiemelten fejlesztik Pest megye útjait Nyilvános sajtótájékoztató a KPM-ben Feszült csend. Az asztal kö­rül néhányan még egyet kor­tyolnak gyorsan üdítőjükből. A riporter: Petress István ke­zében lódul egyet a mikrofon. — Jó estét kívánok, kedves hallgatóink mai sajtókonfe­renciánkon, itt a KPM-ben, Kiss Dezső közlekedés- és pos­taügyi miniszterhelyettes, Cse­ri István közúti főosztályveze­tő, dr. Tőzsér István autóköz­lekedési főosztályvezető, Ta- polczai Kálmán, a Volán Tröszt és Kovács Béla, az AFXT vezérigazgatója válaszol az újságírók és az önök kérdé­seire. A pergő szavak hallatán ki­csit oldódik a feszültség, de még valamennyien kezünkben szorongatjuk a papírlapot, amelyre kérdéseinket felírtuk. Apróbb, a hallgatók által ész­re nem vehető baki — amely az élőadások szinte elkerülhe­tetlen velejárója — most is becsúszik. Az előre megbeszélt sorrend felborul, azaz két kér­dés felcserélődik, s ez elég ah. hoz, hogy a kollégát, aki csak később számított szereplésre, kissé megzavarja, s a szokásos­nál gyorsabb beszédre ösztökél­je. A kérdésekre válaszolnak, közben a riporter kézmozdu­lattal jelzi, hogy ki kap szót, azaz mikrofont legközelebb. Rám mutat, bemondom a ne­vem, a lap nevét, s kérdezek. Pluszmilliók és a belső gyűrű — Forgalomszámlálási ada­tok szerint Pest megye úthá­lózatán csaknem kétszer na­gyobb a forgalom, mint az or­szágban általában. Az V. öt­éves tervidőszakra még nem jóváhagyott, előzetes számítá­sok szerint a megye 2,9 mil­liárd forintot fordíthat útkar­bantartásra, -felújításra, ebből mintegy 700 millió forintot az M—1-es, az M—7-es és az M— 3-as autópályák üzemeltetése, fenntartása emészt fel. A fennmaradó 2,2 milliárd vi­szont tudomásom szerint nem több más megyék ilyen célra fordítható kereténél. Nem vol­na-e indokolt kiemelt összeg­gel támogatni a Budapest kör­nyéki utak korszerűsítését? _— Az utolsó mondat elhangzása közben felemelem a mutatóuj­jam, hogy még ne vigyék el a mikrofont, folytatni szeretném. — Még egy kérdésem van az utakkal kapcsolatban. Jövőre elkészül a Budapest körüli, úgynevezett külső körgyűrű: Vác, Gödöllő, Monor, Ráckeve között. Átadása után a Mis­kolcról Ceglédre vagy Kecske­métre igyekvők elkerülhetik a fővárost. Mikorra várható a belső körgyűrű kiépítése, s az autópályák fővárosi bevezető­szakaszának kialakítása? A kérdés elhangzott, most az asztalfőn ülő szakemberek ve­szik át a szót. A riporternek jut ideje arra, hogy rágyújt­son, sőt arra is, hogy konzul­táljon a szerkesztővel, átnézze és csoportosítsa a hallgatóktól érkezett kérdéseket. A Pest megyei Hírlap munkatársának Cseri István, a KPM közúti főosztályának vezetője vála­szol: — Hogy kiemelten fejleszt­jük-e Pest megye úthálózatát? A kérdés jogos, hiszen itt fut össze az ország összes főút­vonala. Az elmúlt három év­ben jelentős összeget fordítot­tunk a Budapest környéki utak szélesítésére, kijavítására, s az V. ötéves tervben is ki­emelten félj észtjük a megye úthálózatát. Meg kell jegyez­ni, hogy az autópályák üze­meltetésére 1975. elejétől kü­lön összeget tartalékolunk. A második kérdésre, hogy mikor épül meg a fővárosi belső kör­gyűrű, a válaszom: 1990-re. — A főosztályvezetőtől Kiss De­zső miniszterhelyettes veszi át a szót: — Hogy Pest megyét meny­nyire kiemelten kezeljük az utak rekonstrukciója során, azt a következő néhány adattal igazolom: a IV. ötéves terv­ben 37 milliárd forintot fordí­tottunk a magyarországi utak karbantartására, -építésére, többet, mint terveztük. Az V. ötéves tervben ennek csaknem másfélszeresét, 53 milliárd fo­rintot kívánunk ilyen célra felhasználni. Ebből az összeg­ből 35 milliárdot a KPM, 18 milliárdot pedig a tanácsok költhetnek el. A minisztérium keretének majdnem tíz száza­lékát Pest megye kapja. Kívá­natos, hogy megyéink három fő célra használják fel a nekik szánt összeget: először a meg­levő úthálózat továbbfejleszté­sére, az utak burkolatának ja­vítására, szélesítésére, másod­szor, ahol az utak kapacitása kimerült, ott új autóutak, au­tópályák épüljenek (elsősor­ban az E—5-ösről lehet szó, de ha elkezdődik építése az V. ötéves tervben, akkor lassul az M—3-asé és az M—1-esé) harmadszor pedig nagyon fon­tos a veszélyes közúti, vasúti Öt év alatt 337 ezer elsőéves szakmunkástanuló A Munkaügyi Minisztérium tájékoztatása szerint teljesí­tették, illetve négyezerrel túl is teljesí­tették a negyedik ötéves terv szakmunkástanuló­felvételi előirányzatát. Az éves népgazdasági tervek a jelen tervidőszakra együttesen 333 ezer fiatal felvételét írták elő. Ténylegesen 337 ezret vettek fel. A részletezésből kitűnik, hogy az általános iskolák pá­lyaválasztói az utóbbi öt esz­tendőben a korábbinál vala­mivel reálisabban válogattak a kínálkozó lehetőségek között, ami kiderül abból is, hogy kö­rükből minden évben sikerült az előirányzott létszámot túl­teljesíteni; öt év alatt a terv­ben előírt 299 ezerrel szemben 314 ezer fiatalt vettek fel a szakmunkásképző intézmé­nyekbe. Ezzel szemben a kö­zépiskolát végzett elsőéves szakmunkástanulók száma 1972 óta fokozatosan csökkent, a közülük felvettek száma az öt évre tervezett 34 000-rel szemben csak megközelítőlen 23 000, noha az ötéves felvé­teli tervet összességében telje­sítették, az idén a mérsékel­tebb előirányzat sem valósult meg. Figyelemre méltó a felvett létszám nemenkénti megosz­lása is: míg az 1972-ben ké­szült komplex intézkedési terv hatására egy ideig a szak­munkásképzésbe bekapcsolódó lányok aránya évről évre nőtt,' az idei tanévben valamelyest csökkent. Az 1975. évi felvétel! ter­vet a megyéknek csaknem a fele túlteljesítette. Ebben Fejér, Tolna és Komá­rom jár az élen, míg Hajdú- Biharban, Vasban és Veszp­rém megyében még az általá­nos iskolai előképzettségűekre készített tervet sem tudták teljesíteni. Az úgynevezett nehezen be­iskolázható szakmák évről év­re sürgetőbb igényeihez al­kalmazkodó megemelt terv­számot az érintett ágazatok­ban 81,2 százalékra tudták tel­jesíteni, mégsem mondható ál­talános érvényűén, hogy hatás nélkül maradtak volna az ösz­tönzést szolgáló állami intéz­kedések, mert például a vá­jár, bánya-elektro-lakatos és a molnár szakmákban növelni tudták az előző év felvételi számait. A most döntés előtt álló fiatalok is jó eséllyel pá­lyázhatnak az oktatott 190 szakma közül például a he­gesztő, a kovács, az öntő, a gépi forgácsoló, vasúti jármű- szerelő, szerkezetlakatos, fonó­szövő, tímár, ács-állványozó, kőműves, tetőfedő, vasbeton­készítő, vízszigetelő, sütő, ci­pőgyártó, valamint az állatte­nyésztő és növénytermesztő szakmákban. Ebben a tanévben egyéb­ként összesen mintegy 165 000-cn tanulnak a szakmunkásképző intéz, ményekben. Már kialakult az 1976-ra vonatkozó előirányzat is; jö­vőre 58 200 I. éves szakmun­kástanuló, ezen belül 18 750 leány felvételét tervezik. kereszteződések megszünteté­se felüljárók építésével. A kerékpárosok érdekében Mire az illetékesek befejezik a választ, az elhangzott kérdé­seket áthúzom, s máris készü­lődöm az újabb témára, fél fül lel azonban a kollégák kérdé­seit hallgatom. Medveczky László, a Népszabadság mun­katársa arról érdeklődik, hogy a tanácsi kezelésű utak, ame­lyeknek csupán egyharmada szilárd burkolatú, javulnak-e a jövőben, Antal Anikó, a Ma­gyar Hírlaptól a kerékpárosok érdekében emel szót, azt kifo­gásolja, hogy az épülő új utak, autópályák tervezői megfe­ledkeznek a kerékpárosokról, hiányzik az utak mellett a bal esetmentes kerékpározást le­hetővé tevő keskeny sáv, s ta­lán ezért kerékpároznak az át­lagosnál kevesebben hazánk­ban. Az ő kérdésére ugyancsak a miniszterhelyettes válaszol, közli, hogy a Békéscsaba—Bé­kés között épülő új út kerék­pársávval épül, s tervezik máshol is ilyen sáv kialakítá­sát. Közben olykor-olykor Pet­ress István is közbeszól, néha csak egy megjegyzést tesz, máskor kiegészíti a kérdést, Időnként nehéz feladatok elé kerül; egyszer például meg kell ismételnie a kérdést, •de úgy, hogy a hallgatók ne vegyék észre, tehát teljesen át­fogalmazva, ugyanis a minisz­terhelyettes az egyik újságíró­kollégával beszélget, s az inte­getések ellenére nem veszi ész­re, hogy a kérdés neki szól. Dohányzás és bizionsági öv A hallgatók többek között arra szeretettek volna választ kapni, hogy mikor tiltják meg a dohányzást a távolsági autó­buszokon, s mi az a határidő, amelytől kötelező a biztonsági öv használata. Az első kérdés­re Tapolczai Kálmán, a Volán Tröszt vezérigazgatója el­mondta, hogy a rádióhallga­táshoz hasonlóan az utasok többsége dönt, hogy megenge­dik-e vagy sem. A biztonsági öv használata pedig Tőzsér István főosztályvezető válasza, szerint 1977. július elsejétől kötelező. Egy gyors pillantás az órá­ra, témát változtatunk. Az AFIT vezérigazgatója kap kér­déseket, végül Kovács Ferenc, az MTI munkatársa érdeklő­dik: hogyan készült fel a KPM a télre. Cseri István válaszol, közben a rendező feltartja a hüvelykujját, jelezve, hogy egy perc van hátra a műsor­időből. Petress István össze­foglalja az elhangzottakat, majd elbúcsúzik a hallgatók­tól, s leengedi a mikrofont tar­tó karját. Valamennyien fellé- legzünk. Czibor Valéria Szocialista brigádvezetők tanácskozása Kedden az ÉDOSZ-szék- házban tanácskoztak az állat­forgalmi és húsipari válla­latok szocialista brigádjainak vezetői. Az élelmiszeripari ágazat munkájáról és tervei­ről dr. Banke Antal vezér- igazgató számolt be. Elmon­dotta, hogy az 1975-re terve­zett élőállat-felvásárlási elő­irányzatot túlteljesítették, így lehetővé vált a lakosság hús- és húskészítmény-ellátásának további javítása, az idén az elmúlt évhez képest 4,5 szá­zalékkal több hús és húské­szítmény került az üzletekbe. Az iparág a háztáji és kisüzemi állattartás segíté­sére kocakihelyezési akciót hajtott végre, ennek során 54 ezer állat került a kis­gazdaságokba, ami kedvező hatással lesz a jövő évi el­látásra. Az iparban jelentős beru­házási munkákon dolgoznak, decemberben kezdik meg a munkát a miskolci húskom­binátban, amely Európa egyik legkorszerűbb ilyen lé­tesítménye lesz. A szövetkezeti mozgalom iránt érdeklődtek Portugál parasztküldöttség Cegléden Tegnap délelőtt Ceglédre lá­togatott az a tíztagú portugál parasztküldpttség, amely a Termelőszövetkezetek Orszá­gos Tanácsának és a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak vendégeként néhány nap­ja hazánkban tartózkodik. Blasko Hugo Femandezzel, a portugál munkaügyi miniszté­rium mezőgazdasági főosztá­lyának vezetőjével az élen. A vendégeket a ceglédi já­rási hivatalban Bállá János, a járási pártbizottság első titká­ra, Babinszki Károly, a járási hivatal elnöke és a járás több vezetője fogadta. Szabó Vera, a Hazafias Népfront járási bi­zottsága titkárának üdvözlő szavai után a járás mezőgaz­daságának, termelőszövetkeze­teinek helyzetéről Sziráki Pé­ter, a népfront járási bizottsá­gának alelnöke adott tájékoz­tatást. Ezután a ceglédi Magyar— Szovjet Barátság Termelőszö­vetkezetbe látogattak a vendé­gek. Itt Skultéty József tsz- elnök bemutatta a szövetkezet modem kertészetét és ismer­tette a korszerűen, jó ered­ményekkel gazdálkodó mező- gazdasági nagyüzem eredmé­nyeit. A látogatást követően a por­tugál küldöttség találkozott a járás termelőszövetkezeti moz­galmának több vezetőjével. Részt vett a beszélgetésen Győré Sándor, a Népköztársa­ság Elnöki Tanácsának tagja, az abonyi Ságvári Tsz elnöke, Tóth Attiláné országgyűlési képviselő, az albertirsai Di­mitrov Tsz brigádvezetője, Tóth Róza, a kocséri Űj Élet Tsz elnöke és Vimola Károly, a Dél-Pest megyei Termelő- szövetkezetek Területi Szövet­ségének titkára is. A jó hangulatú, élénk talál­kozón a szövetkezetek élete és munkája állt a beszélgetés kö­zéppontjában. A vendéglátók ismertették a járás szövetke­zeteinek megalakulását, meg­szilárdulásuk, fejlődésük tör­ténetét, a jelenlegi helyzetet és a feladatokat. Az érdeklődő portugál vendégek, maguk is mindannyian szakemberek, főként a szövetkezeti mozga­lom kialakulásával és mai éle­tével kapcsolatban tettek fel kérdéseket. Ezekre válaszolva részletes tájékoztatást hallgat­tak végig egyebek közt a tsz- tagok jogairól, a vezetésben,’ irányításban és a gazdálkodás megszervezésében játszott sze­repükről, valamint a szövetke­zetek és az állami szervek kapcsolatairól. Furcsa takarékosság Melegvíz-hiány a munkásszállókban A fővárosban és Pest me­gyében több tízezer munkás — elsősorban építő — él család­jától távol, ideiglenenes szál­láshelyen. Nélkülük aligha építhetnénk meg határidőre az országos jelentőségű nagybe­ruházásokat vagy a tervekben előírt új otthonok ezreit Kényszerintézkedés Ha megkérdezzük a munká­sokat — főként a Pest megyei beruházásokon dolgozó és a fő­városi szálláshelyeken lakókat — mi az, amivel nincsenek megelégedve? — az elsők kö­zött szerepel az a panasz, hogy kevés o melegvíz. Különösen jogos a felháborodásuk azok­nak, akik valamilyen fontos, sürgős munka miatt a társaik­nál rendszeresen később ér­keznek szálláshelyeikre, s ép­pen a nagy munkában legin­kább elfáradt emberek nem juthatnak melegvízhez. Ért­hető, ha fölindultán reklamál­nak. A leggyakoribb válasz mégis az: a szigorú szabályo­kat meg kell tartani, takaré­koskodni kellene a vízzel. — Hogyan várható, a nehéz fizikai munkát végző munká­Nyolcmilliós program Készül a tápszergyártó üzem. A Phylaxia Oltóanyag- és Tápszergyártó Vállalatnál fo­lyik az egyik legjelentősebb — o mezőgazdasággal kapcsola­tos - rekonstrukció. Az 1978- ig tartó, több mint 800 millió forintos beruházás célja, hogy a vállalat fejleszthesse állat­egészségügyi és takarmány- gyártó bázisát, korszerű termé­kekkel lássa el a gyorsan fej­lődő mezőgazdaságot. A re­konstrukció első ütemében a közeljövőben elkészül egy táp­szer- és egy premixgyártó üzem. Megkezdődik a terme­lés a száj- és körömfájás elleni oltóanyagot készítő üzemben is. Ez utóbbi évente több mil­lió adag vakcinát állít elő. A nagy jelentőségű beruházások népgazdasági haszna a jelen­tős devizamegtakarítás miatt is fontos. soktól, hogy művelődésre, is­mereteik gyarapítására gondol­janak, mikor pihenőóráikat ilyen és hasonló bosszúságok teszik keserűvé, s kényelmes tisztálkodásra sincs módjuk. Mi az oka e furcsa takarékos­ságnak? — kérdeztük a mun kasszáitok többségét kezelő Építőipari Szolgáltató Vállalat igazgatójától, Dévai Györgyi tői. — A hozzánk érkező pana­szok nagy része valóban ezzel kapcsolatos. Az oka pedig az, hogy a budapesti munkásszál­lókban hétköznapokon csak négy óra hosszat biztosítha­tunk melegvízszolgáltatást, szombaton és vasárnap pedig szüneteltetni kényszerülünk. Tudjuk, hogy nagy felháboro­dást, sok vitát,' kellemetlensé­get okozó kényszerintézkedés ez, de nem tehetünk mást. Az Országos Vízügyi Hivatal és az árhivatal 3/1970-es számú rendelete ugyanis az ipari víz- fogyasztók közé sorolta válla­latunkat, illetve a munkásszál­lókat. Ez azt jelenti, hogy bizo­nyos mennyiségű vízfogyasztá­si kontingenst határozott meg számunkra és a túlfogyasztást jelentős büntetéssel sújtja. Volt esztendő, amikor a büntetés összege 3 millió forintot tett ki, több mint felét a tényleges vízdíjnak. Ha nem korlátoz­nánk a vízfogyasztást, ez oly­annyira megterhelné szűkös anyagi alapjainkat, hogy az ugyancsak elemi szükséglete­ket szolgáló javítási-karban­tartási és hiánypótlási felada­tainknak sem tudnánk éleget tenni. Csak kezdeti eredmény — Az intézkedés oka vilá­gos, de alig hisszük, hogy ez­zel a kör bezárulhat. — Mi is így gondoljuk, ép­pen ezért felettes szervünkkel, az Építésügyi és Városfejlesz­tési Minisztériummal együtt­működve tárgyalásokat foly­tattunk az Országos Vízügyi Hivatallal a kontingentálás fel­oldása érdekében. Örömmel számolhatok be arról, hogy ígé­retet már kaptunk erre. A sú­lyos terhet jelentő büntetéstől tehát megszabadulunk. — Tárgyalásaik sikere csak részleges. A vízzel továbbra is a szükségesnél nagyobb mér­tékben kell takarékoskodniuk, hiszen a vállalat besorolása nem változott, továbbra is öt- hatszorosába kerül a víz köb­métere a munkásszállón, mint a háztartásokban. Végtére is mire használják a vizet? Többségét természetesen ugyanarra, amire a háztartás­ban. Mosásra, főzésre, tisztál­kodásra. Igaz, vannak étter­meink, konyháink és moso­dánk is, amelyek viszont ipar! vízfelhasználók. Tárgyalásaink során el kellett fogadnunk azt az érvelést, hogy az OVH be­vételének csökkenése. — költ­ségvetési szervről van szó — veszélyeztetné társadalmi ér­dekű kommunális fejlesztések megvalósítását. Magyarul ke­vesebb közmű, csatorna, víz­vezeték és vízmű épülhet ke­vesebb pénzből. A megoldást tehát, a szolgáltató vállalat jö­vedelemszabályozási rendsze­rének fejlesztésében kell ke- resni: szolgáltatási árait ala­kíthassa a tényleges költségek­nek és fejlesztési igényeknek megfelelően. Egyszerűbben — gyorsabban — Ebben ismét csak vitat­koznunk kell. Nyilvánvaló, hogy célszerűek bizonyos mó­dosítások a vállalat jövedelem­szabályozási rendszerében, hi­szen más kérdésekben is el­maradt a fejlődés támasztotta követelmények mögött. Ha azonban a társadalmi érdeklői esett szó, aligha állhat meg a gondolatsor ezen a ponton. Egészen biztos, hogy a munka­erő megtartássá érdekében az építőipari vállalatok munká­saik elhelyezéséért a mostani­nál jóval nagyobb összeget is fizetnek majd a szolgáltató vállalatnak, hiszen nem is te­hetnek mást. A kérdés csak az; nem vezet-e mindez az építési költségek, vágy például a la­kások árának további válto­zásához, drágulásához? Ennek elvi lehetőségét ugyanúgy nem lehet kizárni, mint az OVH érvelésének részbeni igazát. A kérdés az is, hogy — leg­alábbis vízügyben — érde­mes-e az amúgyis meglehető­sen bonyolult kapcsolatok rendszerét tovább bonyolítani, végtére a - munkásszállók egy év alatt nem fogyasztanak több vizet, mint amennyit Bu­dapest lakossága egy nap alatt! Ez áll hát a melegvíz-ügy hátterében. A jelenlegi furcsa —- sőt káros — takarékosság­nál minden bizonnyal jobban szolgálná a köz ügyét, ha az OVH megfelelő számú vízfo-' gyasztásmérő óra beállíttatásá- val elkülönítené, hogy hol szükséges a 'fogyasztót ipari felhasználónak és hol — mun­kásnak tekinteni! A vízdíj ösz- szegét pedig ennek megfelelő­en célszerű megszabni. Mind­ez ugyan már a szakemberek dolga, de a megoldás nem tűr halasztást, hiszen elsőrendű munkás érdekről van szó. Kovács György Attila 4. 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom