Pest Megyi Hírlap, 1975. november (19. évfolyam, 257-281. szám)
1975-11-23 / 275. szám
%Mhw 1975. NOVEMBER 23., VASÁRNAP Hétfő: Rambouillet-ben véget ért a hat vezető tőkésország állam- es kormányfőinek „vál- ságértekezlete” — Budapestről Varsóba utazott Alvaro Cun- lial, a Portugál Kommunista Párt főtitkára. Kedd: Ujraegyesítési konferencia Saigonban — Leone olasz köztársasági elnök tárgyalásai Moszkvában. Szerda: Véget ért Berlinben az európai kommunista és munkáspártok értekezletét előkészítő szerkesztő bizottság ülése — Sauvagnargues francia külügyminiszter Pekingben. Csütörtök: Meghalt Franco, kormányzótanács vette át a hatalmat Spanyolországban — A portugál kormány felfüggesztette tevékenységét. Péntek: Leningrádban, a nemzeti békemozgalmak konferenciáján megemlékeztek a Béke-világ tanács fennállásának 23. évfordulójáról — Az MFA forradalmi tanácsa a lisszaboni kormányt munkájának folytatására szólította fel. Szombat: Waldheim EXSZ- főtitkár Damaszkuszban tárgyalt — I. János Károly eskütétele Madridban. Hél nap krónikái® Király a diktátor helyén fi pGrSup&kormány sztrájkja ulm—Ez angolai polgárháború fi Közel-Kelet ismét elotéiri; e kerül A hét azzal kezdődött, hogy Rambouillet kastélyában a tőkés világ nagyjai a Coué-mód- szerhez folyamodtak: _ csak mondogatni kell, hogy minden jól megy, minden jól megy, s azzal máris jóra fordul minden ... Az önszuggesztiót a tőkés világ gazdasági válsága elleni gyógymódnak szánják. Persze, számba vették a valóságosabb, igazán közgazdasági eszközöket is, hogy túljussanak a termelésiben mutatkozó pangáson, és csökkenthessék a munkanélküliek .szomorú hadát. Az inflációnak is hadat üzentek, legalábbis szavakban. De a nyugati világ pénzrendszerének alapvető reformját nem hozták szóba. Látványos eredményeket persze az amerikai, japán, nyugatnémet, angol, olasz és francia állam- és kormányfők találkozója nem hozhatott. A tőkés világ gazdasági gondjait mindenekelőtt az amerikai monopoltőke mohósága okozza, márpedig az elnökválasztási évben aligha várhatja bárki az elnökjelölt-elnöktől, hogy a nadrágszíj meghúzását éppen azoktól követelje, akik őt hatalomra segítik. Láttam egy jellemző francia karikatúrát: Ford, nyakában asztalkendővel, ott ül a tányér előtt és széles mosollyal azt mondja, hogy mennél többét ehet ő, annál több morzsa jut a többieknek! A gúnyrajz találó. A nyugati országok vezetői mind abban reménykednek, hogy az USA gazdasága Clöbb-utóbb csak a fellendülés jeleit mutatja. majd, ha Ford ezt annyira hajtogatja, mondogatja. S az amerikai fogyasztás növekedése az ő exportlehetőségeket is bővíti. Tehát valamikor a jövő évben ugyancsak sor kerül a nyugat-európai és japán gazdaság fellendülésére. Addig viszont éppen a partnereitől követei engedményeket az USA. Viszont igen jellemző tény, hogy a rambouillet-i kastélyban komolyan foglalkoztak a kelet—nyugati gazdasági kapcsolatok ügyével, méghozzá azon az alapon, hogy a tőkés világ válságának korszakában a szocialista országokkal való gazdasági együttműködés kölcsönös haszonnal járhat. Ügy gondolom, nem jár messze az igazságtól az, aki ezt a Rambouillet-i felismerést az enyhülési politika következményének minősíti. No meg bizonyítékul a tőkés gazdasági gondok súlyosságálönleges spanyolországi kapcsolatok” megszerzéséért még az NSZK is bele akar szólni. Ezért jelentette be magát a jövő hétre Madridba Genscher nyugatnémet külügyminiszter. Giscard d’Estaing az új király trónralópésénél akar jelen lenni. Kérdés azonban, hogy a Washingtonban és Madridban meg jó néhány nyugat-európai fővárosban kitervelt utódlás úgy megy-e végbe, ahogy azt egy forgatókönyvben előírták? Sok a kérdőjel: milyen lesz a hadsereg és a rendőrség magatartása, a fasiszta diktatúra két oszlopa hajlandó-e alátámasztani másfajta rendszert is; mit szól egy esetleges változáshoz a fasiszta párt, a Falange és egyáltalán ennek a mozgalomnak mekkora a tábora; a két nagy ellenzéki tömörülés, a Demokratikus Tanács és a Konvergencia Platformja menynyire juthat szóhoz, ugyanakkor pedig hogyan alakul ezeken belül a kommunisták és a szocialisták viszonya, akcióegysége? S még azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy Spanyolországban hagyományai vannak az anarchizmusnak is, ez pedig balos túlzásokban juthat kifejeződésre. Végül a fasiszta diktatúra alatt elnyomott nemzeti kisebbségek: a baszkok és a katalánok jövendő magatartása is bizonytalan még. Különösen Portugáliában figyelik feszülten a szomszédban végbemenő eseménysort. Éppen a héten kerültek napvilágra újabb bizonyítékok arról, hogy a portugál fasiszták spanyol földön szervezkedtek a francóisták leplezetlen támogatását élvezve. Viszont az is nyilvánvaló, hogy a portugál baloldal harcának nagy segítséget jelentene, ha a szomszédban demokratikus fejlődés indulna meg. Természetesen Lisszabonban kell megvívni a harcot. Ezen a héten fontos események játszódtak le a portugál fővárosban A jobboldali pártok ösztönzésére az Azevedö-kor- mány afféle „sztrájkba lépett”, s azon a címen, hogy a baloldali tömegek követelései a kormány működését akadályozzák, a tengernagy kabinetje felfüggesztette tevékenységét. A fegyveres erők mozgalmának .legfőbb szerve, a forradalmi tanács a hét végére azonban döntést hozott: kötelezte a kormányt munkájának folytatására, előírva a kabinet kisebb átalakítását is. Az események középpontjába került Carvalho tábornok, aki eddig egyszerre volt az operatív hadműveleti csoport főparancsnoka és Lisszabon katonai körzetének parancsnoka. Ez utóbbi tisztétől meg kellett válnia,1 erre a posztra An tunes őrnagy úgynevezett „mérsékelt” csoportjának egyik tagját, a dandártábornokká előléptetett Lourenco századost helyezték, a baloldali Carvalho, viszont több hatalmat kapott az operatív csoport élén. Ám Vasco Lourenco százados nem fogadta el a lisszaboni katonai körzet parancsnokává történt kinevezését — jelentette be a COPCON szóvivője szombatra virradóra. A lisszaboni köztársasági elnöki palotában Gomes elnök, Azevedo kormányfő, Carvalho és Pinto Soares tábornokok, illetve Rosa Coutinho tengernagy, s néhány további tiszt részvételével megtartott tanácskozáson erre úgy döntöttek, hogy Carvalho, a COPCON főnöke, megőrzi lisszaboni katonai kormányzói funkcióját is. A határozat azután született, hogy a lisszaboni katonai körzet egységeinek „túlnyomó többsége” elutasította Lourenco százados kinevezését — írta a Diario de Noticias, szombati számában. Lourenco pedig újságíróknak kijelentette: nem érdekli a katonai körzet parancsnoki tisztsége, s mindaddig nem hajlandó elvállalni a funkciót, amíg bizonyos feltételeit nem teljesítik. Alvaro Cunhal, a Portugál Kommunista Párt főtitkára budapesti látogatása után Varsóban és Berlinben járt, onnan — útitervét megváltoztatva — hazatért, hogy a válságos helyzetben a párt küzdelmét személyesen irányítsa. Közben Angola továbbra is polgárháború-jellegű harcok színhelye. A héten sokasodtak a külföldi beavatkozásról szóló — természetesen csak nehezen ellenőrizhető — hírek, amelyek szerint belga és zairei, dél-afrikai és egyéb zsoldosok is feltűnnek a harcba vetett egységek között. A Közel-Keleten válhat a jövő hét eseményeinek középpontjává: a jóslat, azzal indokolható, hogy közeleg a Golan- fennsíkon állomásozó ENSZ- erők megbízatásának lejárta, Waldheim ENSZ-főtitkár, ezért utazott Damaszkuszba. A szovjet javaslatra, hogy tudniillik Genfben kezdjék újra a közel-keleti békekonferenciát, amerikai ellen javaslat született, amely csak homályosan megfogalmazott „többoldalú” eszmecserére vonatkozik az érdekeltek bevonásával. Az érdekeltek közé az USA ma még aligha számítja a Palesztin Felszabadítási Szervezetet, de érdekes, hogy Izraelben most egy washingtoni külügyi tanulmány kelt nyugtalanságot, ebben a Kissinger tudtával készült elemzésben a palesztin problémát már új módon tárgyalják a washingtoni közel- keleti szakértők. A világ e feszültséggel terhes térségében még a libanoni kérdés is megoldatlan, a héten francia közvetítési kísérlet kezdődött, amelynek esélyeit Jezonban még Párizsban sem tartják biztatónak. Pálfy József A most kezdődő hét ese- ménynap táráiból: HÉTFŐ. Bonn: Zsivkov érkezik — Washington: Mitterrand érkezik — Peking: Sauvagnargues hazautazik — Közel-Kelet: Waldheim — Genf:-NATO- konferencia kezdődik — Párizs: Magas szintű francia külügyi delegáció utazik Hanoiba — Bukarest: Ceausescu Ku- waitba utazik. KEDD. Paramaribo: Életbe lép az új surinami alkotmány — Genf: OPEC-miniszteri tanácsülés kezdődik. SZERDA. Kuwait: Ceausescu elutazása. CSÜTÖRTÖK: Teherán: Ceausescu érkezik — Jeruzsálem: Genscher érkezik. PÉNTEK. Bonn: Zsivkov hazautazik. SZOMBAT. Washington: Ford Pekingbe indul. Az Ibériai-félsziget ezen a héten újra az érdeklődés középpontjába került. Franco utódlása — amiről már hetek óta annyi szó volt a diktátor hosszú agóniája idején — most már időszerűvé vált. A halottról a nyugati propaganda már keveset beszél, annál inkább felcsigázzák a várakozást Juan - Carlos herceg, azaz ezután már I. János Károly király uralma iránt. Világosan kivehető az elképzelés: a spanyol királyság valamiféle alkotmányos monarchia, látszatát kelti, hogy így bejusson a Közös Piac tagjainak sorába és akár a NATO-ba is, az átmenet a fasiszta diktatúrából csak lassú lehet, nehogy Portugáliához hasonlóan itt is robbanásszerű változásokra kerüljön sor. János Károly királynak segíteni igyekszik az amerikai kormány éppúgy, mint a francia köztársasági elnök, de az USA és Francia- ország versengésébe „a küRománia es a második világháború A TASZSZ szombaton Alek- szandr ímvlov tollából kommentárban emlékezik meg arról, hogy Románia 1940. november 23-án csatlakozott a hármas paktumhoz, Ion Ante- nesen román fasiszta diktátor ezen a napon írta alá Berlinben azt a jegyzőkönyvet, amely Romániát a hitleri Németország oldalán a Szovjetunió elleni háborúba sodorta. Románia reakciós körei abban reménykedtek, hogy a háború segítségével sikerül megoldaniuk az egyre jobban éleződő belső ellentmondásokat. Szovjet területek meghódításával akarták megoldani az agrárkérdést, anélkül, hogy ez a földesurak érdekeit károsítaná. A román i ralkodó kö- •rök számára éppúgy, mint a hitleristák számára, a háborúnak az volt a célja, hogy megsemmisítsék a szovjet államot és elfoglalják területét. Ezt hangoztatta többek között Mihail Antonescu — a fasiszta diktátor helyettese — 1941. november 27-én, egy Hitlerrel folytatott beszélgetésében. Románia drága árat fizetett a Szovjetunió elleni háborús kalandért. Ezer és ezer román katona vesztette életét Sztálingrádnál, a Don partján, a Kaukázus hegyei között, és a Szovjetunió , más területein. A háború elhúzódása pontosan az ellenkező reakciót váltotta ki a román népből, mint amire a vezetők számítottak. A háború kiélezte az osztályellentéteket az országban, meggyorsította' a forradalom érési folyamatát, fokozta az egész román nép fasisztaellenes érzületét. A Román Kommunista Párt illegális körülmények között hősi küzdelmet folytatott azért, hogy Románia kiugorjon a szovjetellenes háborúból. Miután a szovjet csapatok a jassi-kisinyovi ütközetben felmorzsolták a Dél-Ukrajna német fasiszta hadseregcsoportot, (1944. augusztus), az Antones- cu-íéle rezsim elvesztette hátországi katonai támpontjait, s kedvező feltételek jöttek létre az augusztus 23-i fegyveres felkelésre, amelynek élén a Román Kommunista Párt állt. A román uralkodó körök kénytelenek voltak kilépni a hitleri koalícióból és feltétel nélkül beleegyezni abba, hogy a szövetségesek oldalán folytassák a háborút. A hitleristák elleni közös hadműveletek első napjaitól kezdve erősödött a szovjet és a román katonák fegyverbarátsága, a fasizmus elleni harcban román területen több mint 286 ezer szovjet és 58 ezer román katona ontotta vérét. A háború utáni években a szovjet és a román hadsereg közötti testvéri együttműködés minőségileg új szintre emelkedett. A Szovjetunió sokoldalú segítséget nyújtott a fiatal Román Köztársaság harcképességének megszilárdításához. A román tisztek százai végeztek szovjet katonai akadémiát, a román hadsereg korszerű, főképp szovjet gyártmányú fegyvereket kapott. A Varsói Szerződés védelmi szervezetének megalakulása óta Románia anpak teljesjogú tagja. Napjainkban, a világszerte végbemenő enyhülés körülményei között, továbbra is teljesen időszerű marad az a követelmény, hogy a Varsái Szerződés keretében fejleszteni és tökéletesíteni kell az együttműködést a testvéri szocialista országok népei és hadseregei között. Közlemény a Szíriái Kemnmnista Párt kiil&ttségéná magyarországi látogatásáról A küldöttség látogatásáról kiadott közlemény egyebek között leszögezi, hogy a megbeszélések a teljes nézetazonosság, az elvtársi, internacionalista együttműködés szellemében folytak. Az MSZMP és a Szíriái KP képviselői megállapították, hogy az erőviszonyokban a szocializmus, a haladó erők javára bekövetkezett változások pozitívan hatnak a nemzetközi élet alakulására, elmélyítik az együttműködés folyamatát és kedvező feltételeket teremtenek a szocializmus, a kapitalista országok munkásmozgalma, a nemzeti felszabadító mozgalmak és a béke erői harca és munkája 'számára. Hangsúlyozták az izraeli agresszió és az imperialista törekvések ellen harcoló arab népek támogatásának jelentőségét. Kifejtették, hogy a közel-keleti válság tartós és igazságos rendezésének elengedhetetlen feltétele az izraeli csapatok maradéktalan kivonása valamennyi 1967-ben megszállt arab területről, a Palesztinái arab nép törvényes jogainak biztosítása, beleértve az önálló nemzeti léthez való jogát is, valamint a térség békéjének és biztonságának szavatolása. Egyetértenek a Szovjetunió újabb kezdeményezésével, hogy a helyzet átfogó rendezése érdekében újítsák fel a genfi értekezletet valamennyi érdekelt fél, közöttük a Palesztina! Felszabadítási Szervezet képviselőinek részvételével. A két párt támogatja a Palesztinái ellenállási mozgalmat, hogy sikerrel verhesse vissza az imperialista és cionista erők, valámint az arab reakció támadásait. A két párt képviselői aggodalmukat fejezték ki amiatt, hogy az egyiptomi—izraeli csapatszétválasztásról szóló újabb megállapodás elodázza a közel-keleti válság rendezését, akadályozza és gyengíti az arab erők egységét, tartósítja az arab területek izraeli megszállását, és elősegíti az imperialista befolyás erősödését a térségben. A két párt képviselői kifejezték, hogy nagy jelentőséget tulajdonítanak a haladó arab erők összefogásának a Szovjetunióval s a többi szocialista országgal, s a világ demokratikus erőivel való baráti kapcsolatok és együttműködés elmélyítésének az imperialistaellenes harcban. Aláhúzták a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom akcióegységének további erősítését szolgáló erőfeszítések szükségességét. Elítélték a szakadár erők egységbontó törekvéseit, s leszögezték, hogy az opportunizmus jobb- és baloldali válfajai, valamint a maoizmus ellen vívott elvi, politikai* harcban nagy jelentőségű valamennyi imperialistaellenes erő tömörítése. Kifejezték szolidaritásukat a nemzetközi függetlenségért, a társadalmi haladásért, a demokratikus fejlődésért, a fasiszta és a fajgyűlölő rend-y szerek terrorja ellen küzdő hazafias erőkkel és népekkel Le Bum hazaérkezett Szombaton délelőtt visszaérkezett Hanoiba a Vietnami Dolgozók Pártjának és a VDK kormányának küldöttsége, amely Le Duannak, a VDP KB első titkárának vezetésével baráti látogatást tett az európai szocialista országokban. A delegációt az elnöki palota dísztermében Pliam Van Dong miniszterelnök, a VDK más párt- és állami vezetői, vala- , mint a meglátogatott szocialista országok diplomáciai képviseleteinek vezetői, köztük Né- mety Béla, hazánk riagykövete fogadták. A Kolumbiai Kommunista Párt XII. kongresszusára készül A Kolumbiai Kommunista Párt XII. kongresszusára készül. Az előkészületek során megtartott pártgyűléseken és konferenciákon megvitatták a KKP Központi Bizottsága kongresszusi téziseit. I A dokumentum hangsúlyozza, hogy a kolumbiai kommunisták forradalmi harcának végső célja az ország szocialista átalakítása. Ezzel kapcsolatban a KKP nagyra értékeli a szocialista országok tapasztalatait és eredményeit. MADRID Trónra lépett I. János Károly Juan Carlos herceg szombaton a spanyol parlament ülésén letette uralkodói esküjét és I. János Károly néven trónra lépett. XIII. Alfonznak, János Károly nagyapjának lemondása után 44 évvel Spanyolország újból monarchia lett. ANGOLA Sikerek az agressz Az Angolai Népi Köztársaság fegyveres erői visszaverik az FNLA-t és az UNITÁ-t segítő külföldi agressziót. Az MPLA csapatainak ellentámadása az északi és a központi fronton visszavetette az ellenséges egységeket kiinduló állásaikba. A harcokban a délafrikai és portugál zsoldoscsapatok, valamint az FNLA és az UNITA egységei számos halottat és sebesültet veszítettek. Az MPLA tüzérsége több ellenséges páncélozott szállító járművet kilőtt. A népi erők nagy mennyiségű, részben kínai és dél-afrikai gyártmányú fegyvert zsákmányoltak. A legutóbbi harcokban elszenvedett nagy veszteségek miatt az ellenséges csapatok támadása leállt. Jelenleg erősítést várnak. A fővárosban és az MPLA ellenőrzése alatt lévő városokban normális mederben folyik az élet. A hatóságok nagy gondot fordítanak az FNLA és az UNITA uralma alatt álló déli országrészekből érkezett menekültek megfelelő elhelyezésére. ★ Valentyin Oszipov, a TASZSZ kommentátora írja: Az UNTTÁ angolai szakadár szervezet szóvivője pénteken olyan hazug nyilatkozatot tett, amely szerint az UNITA csapatai Malan- je elfoglalásakor 74 „zsoldost” ejtettek foglyul, közöttük 20 oroszt. Odáig ragadtatta magát, hogy azt állította, Malanjeben az oroszok „megöltek’ 300 polgári lakost, közöttük gyermekeket. A reakciós propaganda által készségesen felkapott hazug állítást már megcáfolta az MPLA képviselője, rámutatva,. hogy közönséges propagandafogásról van szó. A provokációs célzatú UNITA- rágalom nyilvánvaló rendeltetése az, hogy újra megtévesszék a világ közvéleményét, és eltereljék figyelmét az Angolai Népi Köztársaság ellen elkövetett nagyarányú intervencióról, amelyben a délafrikai fajgyűlölők, a maoisták és más imperialista erők vesznek részt az UNITA oldalán. Az uralkodó beiktatása után rövid beszédett mondott, meleg szavakkal emlékezett meg szellemi atyjáról, a két nappal ezelőtt elhunyt Franco tábornokról. Franco 36 éves diktatúrája után békét, munkát és felvirágzást ígért az ország népének. Nemzeti egyetértésre szólította fel a spanyolokat. Azt mondta, hogy a mérséklő erő szerepét kívánja betölteni. A beiktatási ceremónián egy európai ország képviselője vett részt: Rainier monacói herceg. Jelen volt Nelson Rockefeller amerikai alelnök, Imelda Marcos, a Fülöp-szige- teki elnök felesége, Pinochet chilei államfő és Husszein Jordániái uralkodó. LISSZABON Soares ismét nemet mondott Costa Gomes portugál köztársasági elnök szombaton, fogadta Mario Soarest, a Szocialista Párt főtitkárát és javasolta neki, hogy szervezzék meg a Szocialista Pari és a kommunista párt megbí- zottainak találkozóját a válság megoldása céljából. Soares visszautasította az elnök javaslatát, mondván, hogy egy ilyen találkozó „nem ér semmit mindaddig, amíg a politikai-katonai helyzet nem tisztázódik”. yP
