Pest Megyi Hírlap, 1975. november (19. évfolyam, 257-281. szám)
1975-11-23 / 275. szám
1975. NOVEMBER 23., VASÄRNAP * r Mortori Állami Gazdaság Ami a számok mögött van Lassan közeleg az esztendő végi számadások ideje, ezekben. a napokban már sejthető. mi valósul meg a tervekből. Kiváltképp így van ez a mezőgazdaságban, hiszen a földek munkásai maguk mögött tudják már az őszi csúcsot, a könyvelők -kartonjai őrzik a terméseredményeket. A Monori Állami Gazdaságban is a minap becsülték fel — a szocialista munkaverseny eredményeit értékelve—, milyen kép kerekedhet idei gazdálkodásukról. Sokrétű tevékenység Az egyik legnagyobb Pest megyei gazdaságban 12 ezer hektáron termesztenek búzát, kukoricát, burgonyát, különböző takarmánynövényeket, többnyire a különböző iparszerű termesztési rendszerek keretében. A mezei gazdálkodáshoz tartozik a monoriak legszámottevőbb ipari vállalkozása, a kukoricafeldolgozás. Az országban egyediül itt működik ilyen kukoricapelyhesí- tő üzem — 100 millió forintos beruházással épült —, amelyben speciális gyártástechnológiával feltárják a kukoricakeményítő fehérje- és zsír- tartalmát, s együttműködve a Phylaxia Oltóanyag- és Tápszertermelő Vállalattal, a ku- koricapehelyből számos, igen keresett tápot készítenek. A gazdaság egyéb ipari tevékenységgel is foglalkozik: részt vállal a lakossági szolgáltatásból, szervizüzemet, autójavítót tart fenn. A mező- gazdasági és ipari ágazatokban évente csaknem félmii- liárd forint értéket termelnek a nyereség pedig harmincmillió forint körül alakul. Hatékony munkaverseny ! S hogy mit takarnak ezek a számok? A fejlejt termelési módszerek térihódításán az alapos üzem- és munkaszervezésen túl, az 1400 főnyi munkahelyi közösség szakértelmét, igyekezetét. A gazdaság vezetői szerint a fejlődés, az eredmények főként a szocialista versenymozgalom javára írhatók. Tavaly a SZOT, a Hazafias Népfront és a KISZ KB felhívása nyomán csatlakoztak a XI. kongresszus és á felszabadulásunk 30. évfordulója .tiszteletére rendezett országos méretű versenymozgalomhoz. Az egyes munkahelyeken megtartott termelési tanácskozásokon, brigád- értekezleteken meghányták- vetették, miképpen lehet ész- szerűsíteni, hathatósabbá tenni az irányítást, hatékonyabbá a munkát, elhatározások születtek és javaslatok, kézzel fogható eredményt ígérő felajánlásokat tett a gazdaság szinte valamennyi dolgozója, elsők között a 36 szocialista brigád 670 tagja. A termelést előmozdító felajánlások mellett forintban aligha kifejezhető értékű társadalmi munkát is felajánlottak a gazdaságbeliek: óvodát, iskolát patronálnak, játszóteret, parkot építenek. S szerepel a vállalások pontjai közt a továbbtanulás, a politikai és szakmai önképzés. Tavaly kimagasló munkájuk elismeréséül három szocialista brigádot tüntettek ki aranyfcoszorús, hatot ezüstkoszorús, négyet bronzkoszorús, ötöt zöldkoszorús jelvénnyel. Az idén a verseny élmezőnyéhez tartozó brigádok között dől el, hogy melyik a legjobb, ki szolgál rá a vállalat kiváló brigádja címre. Négy és fél millió terven felül A felszabadulási és kongresszusi munkaverseny mérhető eredménye tavaly a terv 8 millió 800 ezer forintos túlteljesítése volt, ami az eleve felajánlott többletet is meghaladja egymillióval. Az idén négy és fél millió forint termelési érték előállítását vállalták terven felül a Monori Állami Gazdaság dolgozói, sa legutóbbi értékeléskor megállapították: szinte bizonyos, hogy vállalásukat mintegy félmillió forinttal túlteljesítik. A gazdasági vezetők, a pártszervezet, a szakszervezet és a KISZ számvetéséből az is kitűnik, hogy részint a munkaverseny eredményeként javultak a dolgozók élet- és munkakörülményei, emelkedett az általános műveltség szintje, gyarapodtak a munkások szakmai ismeretei, erősödött politikai aktivitásuk. A. Z. Erős munkáshatalom — fejlett szocializmus Beszélgetés Herceg Károllyal, a SZOT titkárával Köztudomású, hogy december 8-án megkezdi munkáját a magyar szakszervezetek XXIII. kongresszusa, amely mérleget von négy és fél esztendő munkájáról, és megszabja a munkásosztály legfontosabb tömegszervezeíének so- ronlevő feladatait. Milyen kérdések foglalkoztatják ezzel kapcsolatban a szakszervezeteket? — erről beszélgettünk Herczeg Károllyal, a SZOT titkárával. Hogyan fejlődött a szak- szervezetek termelést segítő munkája, amely feltétele, alapja az élet- és munka- körülmények javulásának? — A szakszervezetek termelést segítő tevékenysége természetesen, korántsem öncélú, Hiszen ez a népgazdaság, végső fokon a munkáshatalom erősítését szolgálja, ami a szervezett dolgozóknak nemcsak érdeke, hanem létfeltétele. Ez az a bázis, amin az életszínvonal emelése nyugszik. Mert — közhelynek hangzik de ez az igazság — csak azt oszthatjuk el, amit megtermeltünk. Befejeződött a Közalkalmazottak Szakszervezetének Vili. kongresszusa Szombaton befejezte munkáját a Közalkalmazottak Szakszervezetének VIII. kongresszusa. Kováts István, a szakszervezet alelnöke nyitotta meg a tanácskozást, amelynek elnökségében helyet foglalt Benke Valéria, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Társadalmi Szemle szerkesztő bizottságának elnöke, dr. Korom Mihály igazságügyminiszter, Gál László, a SZOT titkára, Szépvölgyi Zoltán, a Fővárosi Tanács elnöke, dr. Varga József, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnökhelyettese. A délelőtt folyamán hozzászólások hangzottak él a beszámolóhoz és a határozattervezethez. A felszólalók nagy figyelmet szenteltek a közszolgálat sokrétű feladatainak. A vitában felszólalt dr. Korom Mihály igazságügyminiszter, aki egyebek között megállapította, hogy hazánkban a szocialista törvényesség teljes- körűen érvényesül, országunkban rend és jogbiztonság uralkodik. Ebben igen jelentős szerepük van a közhivatali dolgozók tízezreinek, akik a közigazgatásban, a különböző hatóságoknál az állampolgárok ügyeit intézik. Az;; elmúlt négy esztendő tapasztalatai ebben is arra figyelmeztetnek, hogy az állami munka nem válik önmagától sem könnyebbé, sem hatékonyabbá a szocializmus építésének előrehaladásával. Ezért a vezetési, szervezési, végrehajtási és ellenőrzési tevékenység korszerűsítése, fejlesztése elengedhetetlen és folyamatos feladatot jelent állami és szakszervezeti vonalon egyaránt. A vita lezárása után dr. Prieszol Olga, a szakszervezet főtitkára foglalta össze a kétnapos tanácskozás tapasztalatait, és válaszolt a felszólalóknak. Ezután a küldöttek megválasztották a szakszervezet 105 tagú központi vezetőségét, a számvizsgáló bizottság 11 tagját és a magyar szakszervezetek XXIII. kongresszusán részt vevő 37 küldöttet. A központi vezetőség alakuló ülésén 17 tagú elnökséget választott. A Közalkal- kalmazottak Szakszervezetének elnöke dr. Dallos Ferenc lett, alelnökök: Kelemen Lajos, Kováts István és Szegvári Péterné dr.; főtitkár: dr. Prieszol Olga, titkárok: Hantos Jánosáé és dr. Szabó Endre. Száz éve szüléiéit Landler Jenő Szombaton a munkásmozgalom kiemelkedő személyisége, Landler Jenő születéséinek 100. évfordulója alkalmából koszorúzás! ünnepséget tartottak Budapesten, a Kun Béla téri Landler-szobomál. Az MSZMP Központi Bizottsága nevében Szerényt Sándor, a központi ellenőrző bizottság titkárságának tagja és Pothornik József, a Központi Bizottság tagja, az MSZMP Budapesti Bizottsága nevében dr. Molnár Endre titkár és Bakó Agnes, a Párttörténeti Intézet igazgatóhelyettese, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa nevében dr. Molnár Béla titkár és Juhász Róbert osztályvezető, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség' Központi Bizottsága nevében Borbély Gábor titkár és Dérfalvi István, a budapesti bizottság titkára,, a Közlekedés- és Postaügyi Miiiisztérium nevében pedig dr. Abrahám Kálmán közlekedés- és postaügyi államtitkár, Gábor Zoltán, a minisztérium párttitkára, valamint a vasutasok szakszervezetének és az MSZMP VIII. kerületi bizottságának képviselői helyezték el a megemlékezés koszorúit. 1875. NOVEMBER 23-AN született a magyar munkás- mozgalom egyik legjelentősebb alakja, Landler Jenő, az „öreg”, eredeti foglalkozása ügyvéd volt. Mint a század- forduló haladó szemléletű, radikális értelmiségének legjava, ő is megtalálta az utat a társadalmi progresszió aktuális kérdéseihez, sőt tovább is. Ezt bizonyítja, hogy 1904- ben elvállalta a vasutasok áp- áprilisi sztrájkja miatt perbe fogott vezetőség, az úgynevezett 13-as bizottság egyik tagjának védelmét a törvényszéki tárgyaláson. A per folyamán végleg felismerte hovatartozását. Ettől fogva hosszú időn keresztül a vasutas- és villamosvasúti dolgozók mozgalmának egyik vezetője, újságjuk szerkesztője lett. Nagy része volt abban, hogy ez a jelentős állami alkalmazotti réteg minden tilalom és buktató ellenére végül csatlakozott a szociáldemokrata mozgalomhoz. 1906-ban már elnöke a fővárosi villamosvasutak sztrájkbizottságának. A VILÁGHÁBORÚIG terjedő időszakban szervez, véd, előadásokat tart, energiáját és tehetségét a munkásmozgalom szolgálatába állítja. A Szociáldemokrata Párt baloldali vezetői között egyre nagyobb lesz a szerepe. Ahogy közeledett a háború, úgy erősödött harcos antimilitarizmusa, amely az imperialista világégés időszakában* sem lankadt. Elsők között és melegen üdvözölte az orosz forradalmat. Az 1918-as általános politikai tömegsztrájknak is egyik szervezője volt. A Parlament előtti gyújtóban,gú beszédéért le is tartóztatták, bár hamarosan kénytelenek voltak szabadon bocsátani. Aktív szerepet játszott az őszirózsás forradalomban, amelynek győzelme után az egységes, osztály- harcos vasutasszövetség vezetőjévé választották. A TANÄCSKÖZTÄRSASÄG idején a Forradalmi Kormányzótanács tagja, a dilctatúra következetes védelmezője. Ugyan nem volt katona, s különösebben katonás alkat sem, 130 lú- lójával (Lukács György: „Landler csak úgy tudott felülni a lóra, hogy odaállították a lovat, hoztak egy asztalt, hoztak egy széket, Landler először ráállt a székre, aztán az asztalra, és onnan ült fel a lóra,.”), bátorsága, határozottsága révén hamar népszerű lett a Vörös Hadseregben, még a régi tisztikar is respektálta. Stromfeld Aurél lemondása után így nem volt meglepő, hogy őt nevezték ki a forradalmi proletársereg főparancsnokává. A Tanácsköztársaság leverése után Bécsbe emigrált és a többi vezetővel, volt népbiztosokkal szinte azonnal hozzálátott a párt újjászervezéséhez, az ellenforradalmi rendszer konszolidációjának megakadályozásához. A húszas évek elején a KMP-n belüli frakcióharcok idején a hazai mozgalmat előnyben részesítők vezetőjeként 'harcolt meggyőződéséért, tapasztalatainak a gyakorlatba történő átültetéséért. Alpári Gyulával közösen készítette elő a legális forradalmi munkáspártnak, az MSZMP-nek megalakulását, és a későbbiek folyamán is szervezte itthoni tevékenységét. A nagy lebukások idején (az ún, Rákosi-per) kivette részét a védelem koordinálásában,. Egy egész kommunista nemzedék számára Becsben lett „az öreg”, miközben tanított, publikált, nevelt, annak ellenére, hogy súlyos szervi szívbaja egyre inkább kínozta, aláásta egészségért 1927 végén a KMP Központi Bizottsága a súlyosan beteg Landler Jenőt az orvosok tanácsára Cannes-ba küldte, a francia Riviérára, azonban már ez sem segíthetett. 1928 február 25-én meghalt. Hamvait a Kreml falába helyezték örök nyugalomra. A KMP KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK gyászjelentése joggal állapította meg: „nemcsak a magyarországi munkásságnak, a KMP-nek felbecsülhetetlen vesztesége ez a halál, hanem az egész nemzetközi kommunista mozgalomnak, amelynek Landler Jenő mindjárt a Kommunista International alakítása után elöljáró harcosa lett. Ilyen harcosokat, ilyen vezéreket, mint amilyen Landler volt, csak a proletárforradalmak hőskora termelt ki. Áldozatot nem ismert a harcban, a harc neki gyönyörűség volt. A vezető munka, amelyet a proletariátus élén fejtett ki, a munkásosztálynak, az elnyomott és Szabadulásra törő harcos tömegeknek alázatos és tisztelettel teljes szolgálata volt...’” — A szakszervezetnek azonban nemcsak a termelés segítésében, hanem az elosztás módjában is szerepe van, sőt felelősséggel is- tartozik érte. De nem hiányzik hozzá felkészültsége sem: ismeri a lehető-i ségeket, a problémákat, az igényeket egyaránt és rendelkezik az érdemi részvételhez szükséges jogokkal is. A munka becsületéért — A beszámolási időszakban fejlődött a szakszervezetek munkája, hozzáértéssel, sokoldalúan dolgoznak. De — mivel fejlett szocialista társadalmi rend kialakításán fáradozunk — a követelmények is egyre magasabbra emelik a mércét. Az ennek megfelelő tevékenység két alapvető probléma megoldását sürgeti. Az egyik: a jogok és kötelességek dialektikus egysége, amelynek érvényesülését sok szélsőség zavarja. Illetve, hol az egyik, hol a másik pólus lép felnagyítva előtérbe. Márpedig a kettőnek együtt kell érvényesülnie, hatnia gondolkodásunkban. És itt nem véletlenül hangsúlyozom a gondolkodásmód jelentőségét. Hiszen a munka becsülete szintén tudati kérdés. Ennek megfelelően a szakszervezet tudat- formáló, nevelő tevékenysége szempontjából nem közömbös, hogy a szorgalmat még ma sem mindenütt méltányolják megfelelően, a lelkiismeretesen dolgozót — az igyekvőket — nem mindenütt becsülik eléggé. — A másik fő tennivalónk: a választott szakszervezeti testületek, tisztségviselők és a tagság kapcsolatának javítása. Nem formálisan, hanem tartalmilag, a szakszervezeti élet demokratizmusának fejlesztésével. Mit jelent ez? Azt, hogy a tagság véleményezési, egyetértési, döntési hatáskörébe tartozó kérdéseket — legyen az kollektívszerződés-tervezési, vagy bérprobléma — érdemben, szervezetten tárgyalják meg azokkal, akik ebben illetékesek, akiket érint. Érteni kell a munkások nyelvén Gyakran elhangzik, hogy ez csak formális lehet, mert a tagság, pontosabban a munkások tájékozottsága, szakértelme kevés az érdemi vitához, — Valóban, ismerős az érvelés. De nem helyes, nem elfogadható. Igaz, hogy a kétkezi munkás nem érthet mindenhez, de a vezető azért vezető, hogy értse a munkás egyszerűen fogalmazott észrevételeit, megértse mondanivalója célját és levonja a1 belőle eredő tanulságokat. És lássa, mi az intézkedésének hatása, következménye a műhelyekben. Hogy egy időszerű példát említsek: ha egy műhelyben vagy üzemrészben szóváteszik _ a mértéktelen túlórázást, nyilvánvaló, hogy meg__ kell vizsgálni az okokat, először azoknak véleményét kérve, akik a legközelebbről látják, észlelik ezt. Alig hiszem, hogy ne lenne sok okos, hasznos javaslatuk a megoldásra, ha látják, hogy ezt valóban igénylik tőlük. Közérdekű szigorúsággal Napjaink „divatos” problémája a termelési szerkezet válíozása. Milyen feladatai vannak ebben a szakszervezeti mozgalomnak? — A termelési struktúra változtatása igen fontos dolog. Ebből következik, hogy nekünk is felelősségteljes feladataink vannak, amiben közösen kell munkálkodni az irányító szervekkel, az üzemekkel, persze, kinek-kinek a maga partnerével. És az eddiginél sokkal következetesebb munka szükséges, lehetőleg megrövidítve az elhatározástól a megvalósulásig terjedő, gyakran indokolatlanul hosszú utat, időt. — Nyugodtan elmondhatom ugyanis, hogy a problémákat jól látjuk — ez az állami, a gazdasági vezetés minden szintjére vonatkozik —, de a változás lassú. Itt van például a munkaerőtéma, amely egyetlen beszámolóból sem hiányzik. A munkaerőhiány emlegetésétől azonban még mindig nem jutottunk el a munkaerő- gazdálkodásig, sőt, az érvényes rendeletek megtartásáig sem, például abban a vonatkozásban, hogy ne az járjon jól, aki sűrűn változtatja munkahelyét. Ennek érdekében már a közeljövőben olyán határozott intézkedések kellenek, hogy a vándormadarak és alkalmazóik húzzák a rövidebbet. — A közérdekű szigorúság érvényesítése mellett, természetesen, gazdasági tennivalókban sem szűkölködünk, például a nem gazdaságos termelés fokozatos megszüntetése, a munkaerő átcsoportosítása, átképzése szintén napirenden levő feladat, aminek bőségesen lesznek konzekvenciái a mi tevékenységünkben is. Hiszen az ilyen átcsoportosítás, a szakképzéstől az egyéni, emberi gondokig, a problémák tucatjával áraszt el majd bennünket. Nekünk, szakszervezeti tisztségviselőknek pedig tervszerűen, módszeresen, tapintatosan kell végére járnunk a feladatainknak. Ehhez további erősítést kapunk a szervezett dolgozóknak a szakmai, majd a szakszervezetek kongresszusa révén megújult, megerősödött táborától — hangsúlyozta befejezésül Herczeg Károly, a SZOT titkára. L. M. Csepelről Dunaharasztim A dunaharaszti székhelyű A UTÓK. EK Nagykereskedelmi Értékesítési Vállalat az idén mintegy ÍHX) darab, a Csepel Autógyárban készült teherkocsit és mezőgazdasági erőgépet adott el. Hj. Fekete József felvéted«
