Pest Megyi Hírlap, 1975. november (19. évfolyam, 257-281. szám)
1975-11-02 / 258. szám
xMiiiw 1975. NOVEMBER 2., VASÄRNAP Élő kapcsolatban a politikai irodalommal Megnyílt a politikai plakátok kiállítása is Vácott Nem pusztán ünnepi alkalomként szolgálnak a politikai könyvnapok Vácott — ahonnan az országos megnyitóról tegnapi lapunkban számoltunk be —, hanem élő, eleven kapcsolatot jelent a marxista—leninista irodalommal. Ennek gyakorlati megnyilvánulásáról tanúskodnak az utcai könyvsátrak, az üzemi, iskolai elárusítóhelyek, amelyeknél dolgozók, tanulók tömegesen ismerkednek a régebbi és újonnan megjelent művekkel. Remélhetően a további napok is hasonló, vagy még na- 'gyobb érdeklődést hoznak a váci könyvárusitó helyeken, s másutt is a megyében, hiszen a politikai könyvnapok me- gyeszerte jelentős alkalmakat kínálnak. A politikai könyvnapok programjához kapcsolódik az ugyancsak Vácott megnyílt politikai plakátkiállítás három Pest megyei múzeum anyagából. Megrendezése mindenekelőtt a Vak Bottyán múzeum vezetőinek érdeme. Személy szerint is Alföldi Vilma muzeológusé, aki a ceglédi és a szentendrei társintézmények segítő támogatásával, szakmai igénnyel dolgozta fel ezt a nagyon érdekes anyagot. Láthatunk itt plakátokat még az első világháború éveiből; a legrégibb plakát 1914-ből való. Bemutatják a híres kalapácsos embert, Bíró Mihály jelképpé vált alkotását, amely 1918. november 16-án jelent meg az utcákon. Velük látható az őszirózsás forradalom és a Magyar Tanácsköztársaság számos plakátja is. A történelmi sorrendnek megfelelően a Horthy-rendszer uszító plakátjai következnek itt ezután. Külön érdeme a rendezésnek, hogy e plakátok révén szemléltetően éreztetni tudta e korszak nyomorát, az elnyomatás légkörét is. Friss levegőjükkel köszönnek ránk a falakról a felszabadulás utáni első plakátok, köztük a már klasszikusként számon tartott Ek Sán- dor-plakátalkotások, Filó és mások grafikái. Dicséretes, szép kezdeményezés ez a kiállítás a három Pest megyei múzeum anyagainak így még szélesebb körű közkinccsé tételével. Huszonöt eves a Déryné Színház Kádár János levélben köszöntötte a jubiláló intézményt A vörös ciklámenekkel feldíszített Kulich Gyula téri színpadon tartották tegnap az Állami Déryné Színház jubileumi évadjának társulati ülését. Az ünnepségen részt vett dr. Kornidesz Mihály, az MSZMP KB osztályvezetője, dr. Pozs- gay Imre kulturális miniszterpolitikai könyvnapokra megjelent munkáját, amelyből már az első Pillanatkép egy váci kőnyvárusító helyről. helyettes, Vass Imre, a Művészeti Szakszervezetek főtitkára és Valentin Ágnes, a Magyar Színházművészeti Szövetség titkára is. A Himnusz hangjai után Feleki Sári Kossuth-díjas érdemes művész szavalta el Ke- resztury Dezsőnek a színtársulathoz írt versét, majd Bánhegyi János, a színház gazdasági igazgatója mondott megnyitót, majd Szalai Vilmos, igazgató-rendező tartott ünnepi beszédet. A színház pártvezetőségi titkára olvasta fel Kádár Jánosnak, az. MSZMP Központi Bizottsága első titkárának üdvözlő levelét, amelyben a Központi Bizottság és a maga nevében köszöntötte a jubiláló társulatot. Táviratot küldött többek között Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese és Kazimir Károly, a Magyar Színházművészeti Szövetség főtitkára is. Dr. Malonyai Dezső, a Kulturális Minisztérium színház- művészeti főosztályvezetője Szocialista Kultúráért kitüntetéseket, Kiváló dolgozó kitüntetéseket, valamint miniszteri dicsérő okleveleket adott át a színház 15 dolgozójának. Az alapító tagok 25, az ifjabbak 20 és 15 esztendős törzsgárdatagságuk alkalmából — mintegy 50-en — pénzjutalomban részesültek. A bolgár drámairodalom hazai népszerűsítéséért Sztojan Ralev, a bolgár nagykövetség harmadtitkára mondott köszönetét a társulatnak, majd Gulyás István osztályvezető-helyettes adta át a Borsod megyei Tanács nívódíjait. A Magyar Színházművészeti Szövetség nevében Valentin Ágnes titkár köszöntötte a jubiláló színház tagjait. Az ünnepi ülés után a színművészek a Farkasréti temetőben megkoszorúzták a Déryné Színház két korábbi igazgatójának, - Mátrai Józsefnek és Ascher Oszkárnak sírját. TV-FIGYELO Játszani tudni keli. Azt hiszem, Egri János, az Aki mer, az nyer játékvezetője félreértette műsorának korábbi kritikáit. Az ugyan igaz. hogy annak idején, a játék kezdetekor, a bírálók kifogásolták a szabályok bonyolultságát. De nem ez volt a lényeg. A komplikáltság csak egyszerű megjelenési formája, mintegy jellemző tünete volt egy nagyobb hibának, az unalomnak. A kritika mindenekelőtt ezt tette szóvá. Nos, a szabályok az indulás óta sokat változtak, egyszerűsödtek. De továbbra is megmaradt a műsor csörgedező, lassú, lusta unalma. Pénteken este ismét az érdektelenség Langyos légköréiben ültünk a képernyő előtt, s hiába vártuk a játék izgalmát, sehogy sem akart megszületni, kibontakozni. Egy kicsit már a jövőben élnek... MUNKÁK ES MINDENNAPOK — írjon egyszer a Bánki Donát szocialista brigádról — biztatott egy jó hónapja Haszán István, a Magyar Gördülőcsapágy Művek diósdi gyárának versenyfelelőse —, érdekes társaság: egy kicsit már a jövőben él. — Ami a tervteljesítést illeti? — Azt is, de elsősorban a szocialista erkölcs, gondolkodásmód tekintetében. Nos, ez már igen! A szocialista brigádokról szerzett tapasztalataim szerint eddig éppen itt volt a legtöbb probléma: a hármas jelszó annál a részénél, hogy szocialista módon élni. (Hány brigádnapló őrzi még ma is a közösségi érzés születésének, cseperedé- sének gyermekbetegségeit, formális megnyilvánulásait. A brigádtagok vállalják, hogy évente egyszer közös színház- látogatáson vesznek részt — olvasható a felajánlások között, majd a végrehajtás döntő bizonyítékaként egy marék tépett színházjegy a napló lapjai között: a Csárdáskirálynőhöz. — Mit jelent az, hogy ez a brigád már egy kicsit a jövőben él? — Kérdezze meg tőlük. Meséljék el ők Ebergényi Tibor esetét! Gólya lett a brigádvezető A kísérleti műhely végében üvegfallal elkerített, apró iroda. Szabó Miklós művezető — maga is brigádtag — így kínál ülőhellyel: — Nyugodtan elfoglalhatja, hónapok óta üres: amióta volt üzemvezetőnk, Lakatos István üzemfenntartási főosztályvezető lett. — Akkor maguk most gazdátlanok? nem kell bennün- mondja Gáspár Egy hónapja — Azért két félteni József lakatos, brigádvezető. — Hova lett az elődje? — Gólya lett — válaszolják kórusban, majd egy kis hatásszünet után hozzáteszik: — a Bánki Donát Műszaki Főiskolán. Szóval úgy történt, hogy Hajnal József, az előző brigádvezető a gyártól egy esztendőre társadalmi ösztöndíjat kapott s így szeptembertől első éves lett a műszaki főiskola nappali tagozatán. Az ő elődje, Haszán István azért köszönt le a brigádvezetésről, mert az elektrotechnikus: oklevél megszerzése után kiemelték versenyfelelősnek. — Maga mit tanul? — faggatom Gáspárt, az újdonsült brigádvezetőt. — Magyar irodalmat, nyelvtant, történelmet, matekot, fizikát — kezdi sorolni készségesen, majd hozzáteszi: —júniusban érettségizem az érdi Vörösmarty gimnázium levelező tagozatán. — Utána átadja a marsall- botot a soron következőnek — vonom le a tanulságot. — Utána szusszanok egyet, mert a feleségem egy évvel később végez a közgazdasági szakközépiskolában, s addig én leszek otthon a pótmama. — Ki tanul még a brigádból? — Cseledi Sándor lakatos, a brigád helyettes vezetője gimnáziumban, Szöllősi Béla villanyszerelő szakközépiskolában, és mind a tizenkilencen szakmai továbbképző tanfolyamon. Mindenki egyért — Mi az, amit úgy emlegetnek, hogy Ebergényi Tibor esete? A válasz — síri csend. A brigádtagok feszengenék. Végül Hund Raymund köszörűs, az osztálybizottság termelési felelőse belekezd: — Tibor lakatos, itt dolgozott évekig közöttünk. Fiatal korától sokat szenvedett porckopás miatt. Két évvel ezelőtt meg kellett operálni, s előbb sokáig betegállományban volt, majd — reméljük átmenetileg — leszázalékolták. Amikor megkérdeztük: mit segíthetnénk neki, akkor sem magára gondolt, hanem az egyik, néhány hónapja elhunyt munkatársunkra, akinek a portája ott maradt be- kerítetlenül. Azt mondta: csináljuk meg az özvegynek a kerítést. Augusztus végén kezdtünk hozzá, hétfőn, november 3-án helyére tesszük a nagykaput, és kész. Tibornak pedig minden évben ugyanúgy elvisszük a részét a jó munkáért kapott pénzjutalomból, mintha most is itt dolgozna közöttünk... Próbálom elkapni a pillantásokat, nem sikerül. Órák óta halkan csepeg a vízcsap, egyszerre mindenki azt figyeli, mintha most látná először. Felütöm a brigádnaplót, épp a névsornál nyílik szét. Az első észrevétel: legalább a nyolc osztályt elvégezte a brigád minden tagja. Kalákában építkeznek — Ez a legkevesebb, amire az arany fokozat kötelez bennünket — mondják az emberek. — Ha túl leszünk a fészekrakáson, néhányan még tovább szeretnénk tanulni. Hányán is vannak fészekra- kók? Szabó Miklós művezető az egyik — 5 már a belső be- pucolásnál tart az érdi kétszobás-étkezős családi házban —, Sefcsik Zsolt lakatos „Sztárfotóhoz — sorakozó!” Aki nincs szabadságon, a lencse elé Igyekszik; újságban még úgysem szerepeltek, a másik; persze mindenki segít mindenkinek. így épült—■ kalákában — Pálházi Antal I. esztergályos háza, Zsidákotí{ts Mátyás lakatos otthona, Haszán Istvánná, meg az egyik volt brigádvezetőé, Fehér Istváné is. A gyár kamatmentes kölcsönökkel segíti az építkezőket. Az irodában Lehel hűtő- szekrény áll. Fogantyúja körül olajos ujjlenyomatok jelzik, hogy a brigádtagok sűrűn nyitogatják. — Mi van benne? — Míg el nem fogyasztjuk: a reggeli, aztán már csak a szódásszifonok. A szifonoknak is megvan a története. A tisztasági versenyben tavaly az utolsó előtti helyre került a kísérleti műhely. Szabó Miklós művezető félreverte a v harangot: ezt a csúfságot ne hagyják magukon száradni. A brigádtagok vették a lapot, olyan rendet tartottak, hogy a nyár végi tisztasági szemlén elsők lettek. A pénzjutalomból kétliteres szifonokat vettek, meg vietnami papucsot minden brigádtagnak, a fürdőbe. Újítás születik Most, hogy megkezdődött a gyárban a rekonstrukció, kicsit megváltozott a kísérleti j műhely munkája: a megszo- J kott feladatokon kívül itt végzik a beérkező új gépek felszerszámozását is. Báthori János lakatos például épp egy késtartót csinál a hatorsós rúdautomata esztergákhoz, Cseledi Sándor kezei között egy marógép szánja formálódik. De mi lehet ez a bütyköstengelyféle Závodi József gépén? — Újítás — feleli. — Ebben az évt^n a második. Az elsőt Pálházi I. Antallal közösen nyújtották be, a csomagoló automata hengereinek felújítására, ezen pedig magam bütykölök. Ez egy olyan csigakerékmaró lesz, amivel nem drága célgépeken, hanem egyetemes marógépen lehet dolgozni, és az ezzel készített csigakerék élettartama sokkal hosszabb lesz az eddiginél. A szomszédja, Rákosi László esztergályos leállítja a gyalugépet, — amin most dolgozik — s egy pillanatra idefigyel. Szemlátomást érdekli a dolog. Azt hiszem, ennek a brigádnak épp ez a titka: tagjai érdeklődnek egymás sorsa, munkája, gondja-öröme iránt. Aztán ahol tudnak, s ahol kell — ott segítenek. Egy kicsit már a jövőben élnek. Értelmesen, egymásért is. Nyíri Éva Rossz ennek a játéknak a struktúrája. Egri János nagyon udvarias műsorvezető, es nagyon udvarias az egész ve- téiKedő; éppen ez az egyik baja. Egri láthatólag azt szeretné, ha minden versenyző győzne. Nekem például végig oiyan érzésem volt, hogy a három játékos folyton együtt halad, mindhárman mindig az első helyen állnak, vagy ha nem — ezt sugallta a műsorvezetés —, annak valójában nincs is jelentősége. A játék udvarias légkörében elvesztek az előrehaladás különbségei. De hát az igazi játék nem ilyen! Mindannyian játszottunk már, tudjuk, hogy a játék a maga módján nagyon kegyetlen és kíméletlen: van- nait diadalmas győztesei és csúfos bukottjai. A játékban nem a részvétel, hanem a győzelem a fontos; másképpen nincs értelme. Az igazi versengés éppen ezért izgalmas, a televízió sorozata viszont éppen azért unalmas, mert tagadja, sőt megfordítja ezt az alapelvet, és a győzelem fontossága helyett a részvétel fontosságát hangsúlyozza. Micsoda képtelenség például, hogy az, Aki mer, az nyea*-nek nincsenek vesztesei, valamilyen jutalmat minden részvevő kap. Bs milyen jellemző az is — s mennyire csökkenti a játék izgalmait —, hogy a díjakat nem ismertetik előre a nézőkkel. Péntek este a győztes ötezer forintot kapott. Meglepően szép p>énz ez egy ilyen — valljuk be — semmi kis vet- télkedőért. Ám, ha előre tudjuk, hogy ilyen nagy a tét, nyilván egészen másképp ülünk a képernyő előtt. Az Aki mer, az nyer műfajilag nem tiszta játék: teljesen összekeveri a teljesítményt és a szerencsét. Az utóbbinak persze mindig van valami szerepe, de az nem megy, ami a tévé játékának struktúrájából következik, hogy mindkettő egyforma, ötven-ötven százalékos esélyt kap. El kell dönteni, mire megy a játék, szellemi teljesítményre vagy szerencsére. S ezen belül aztán — de csak ezen belül — szerepet kaphat a véletlen, az esetleges, ha tetszik, a szerencse is. Ez a változás markáns karaktert adna a pillanatnyi formájában teljesen jellegtelen versengésnek. Ahogyan az igazi, nagy játékokban ez a két alaptípus — a szerecsét és a fizikai vagy szellemi teljesítményt hangsúlyozó — mindig világosan elkülönül. Ehhez képest jelentéktelen, de azért fontos: péntek este a játékvezető nagyon sokat bakizott, tévedett, összekeverte például Stendhal két munkáját, a Vörös és fehér című regényt a Vörös és feketével, belezavarodott Török Sophie nevének magyarázatába. Ha valaki nem tudná, ez a dolog úgy áll, hogy Babits felesége, akit különben Tanner Ilonának hívtak, ezen a néven — a nagy költő és szervező Kazinczy Ferenc feleségének a nevén — írt verseket és elbeszéléseket. Csontos Magda Békés István Író dedikálja a Pest megyei barangolások cíinü napon is igen sokat vásároltak. A tanévkezdés újra és újra visszatérő gondja: sok tankönyv nem készül el időre, gyakran hónapokig kell a pedagógusoknak és diákoknak várakozniuk. Az elmúlt időszakban rendkívül hasznos és észszerű mozgalom bontakozott ki a ceglédi Április 4. Közgazdasági Szakközépiskolában. A KISZ-szervezet fiataljai összekapcsolták a tankönyvellátás gondjainak enyhítését a takarékossági mozgalommal. Elhatározták, hogy különös gonddal óvják könyveiket a tanév során, vigyáznak tisztaságukra, épségükre, s év végén a KISZ-szervezet irányításával összegyűjtik majd a továbbra is érvényben levő, használható tankönyveket és átadják diáktársaiknak. így aztán jövő szeptemberben sokkal kevesebb új könyvet kell majd megrendelniük. A tanulás megkezdése is köny- nyebb, zökkenőmentesebb lesz az iskolában. A mozgalom kiszélesítése érdekében az iskola diákjai felhívással fordulnak Pest megye általános és középfokú iskoláihoz. Kérik diáktársaikat, az úttörőcsapatokat, a KlSZ-szerveze- teket, csatlakozzanak az akcióhoz és hirdessék meg iskoláikban is a tankönyv- akciót. Felhívásuk kettős célt szolgál: egy év alatt sok ezer forintot takarítanak meg a népgazdaságnak, s a kezdeményezés a tankönyv- ellátás gondjain is enyhíteni próbál. Ceglédi kezdeményezés Óvd és add tovább a tankönyveket!
