Pest Megyi Hírlap, 1975. október (19. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-05 / 234. szám

4 1975. OKTOBER 5.. VASÁRNAP Kiállítótermekben TV-FIGYELŐ Utazás ä nemzetköziség jegyében Három Pest megyei alkotó vidéki tárlatokon f Nagy az utazási kedv. Me­gyénk három jelentős alkotója szerepel vidéki tárlatokon. A ceglédi TÓTH ISTVÁN (fotóművész széles körben is­imért és nemzetközi elismeré­sekkel fémjelzett író- szobrász­lés festőportréit mutatta be az (orosházi Petőfi Művelődési (Központban. Figyelemre méltó az a képessége, mely a megfe­lelően kiválasztott környezeti •elemeket is felhasználja a jel­lemábrázolásban, mert mindig erre törekszik, nem elégszik meg a valóság másolatával. Mindenképpen időszerű, hogy megformálja kiadandó megyei albumát tájakról, emberekről. (Saját fejlődését is körülhatá- frolná ez a feladat, — közremű­ködési jelentőségéről nem is (beszélve. •' Szigetvár vendége a veres- egyházi ! TAKÁCS JÓZSEF, laki a szigetvári várvédőknek Fállít emléket egyénileg alkal­mazott bitumenmetszeteivel. (Hosszú kísérletezés után egyre itisztázottabbak a felületek a Iszó formai és eszmei érteimé­iben. Különösen sikeres a szi­getvári hős, Zrínyi, szablyás •alakja, s a lopózó kontyos tö- rök figurája. Takács József ve­resegyházi, váci, verőcei, buda­pesti önálló kiállítása után imost ismét újítani tudott «témaválasztásban, formarend­iben. Azért volt képes ezúttal is előrelépni, mert szüntelenül használni akar időszerű, álta­lános érvényű helyi értékek (Vizuális újjáteremtésével. : Nagy jelentőségű a balmaz- iújvárosi képzőművészeti alko- itóház tevékenysége, mely évek óta arra ösztönzi a meghívott ‘festőket^ hogy fedezzék fel a (Hortobágy szépségeit. Most az ielső gyűjteményes kiállításon az itt készült legjobb alkotá­sokkal szerepel Bőd László, \Csohány Kálmán, Kapcsa Já- mos, Pál Gyula, Szurcsik Já- inos — és a Nagymaroson dol- ígozó és egyre nagyobb festői sikereket elérő Batári László. A képzőművészeti világhét jls hozzájárul ahhoz, hogy a jfővárosi tárlatokon nagy a (nemzetközi forgalom. Buda­( pest és Prága cserekiállítása keretében a budai várban lát­ható a PRÁGA A HUSZITIZMUS ELŐTT című gyűjtemény, mely gaz­dag fotóanyagával és több má­solatával meglepetésekkel Is szolgál. Újra visszaidézi sok magyar turistának a prágai óvárosban szerzett, és e kiállí­tással elmélyített élményeit. Mindenütt szorítanak az építé­szeti problémák. Hogyan lehet minél gyorsabban, korszerűb­ben, olcsón új városképet te­remteni, millióknak otthon­igényű lakást létrehozni? Összehasonlítási alapot biz­tosít az a tény, hogy az Építő­művészek Szövetségének Die­nes utcai székházában szlo­vák, a Szovjet Kultúra és Tu­domány Házában A SZOVJET ÉPÍTÉSZET eredményeit vizsgálhatjuk. Megegyező vonás, hogy a geo­metriai formákat szintkülönb­ségekkel, s a házak eltérő szí­neivel igyekeznek változatossá tenni, és elkerülni a modem építészet monotóniáját, mely sok városban okoz nem kívánt hasonlóságot az egész világon. Igen hatásos a moszkvai tv-to- rony rakétaalakzata, a kazanyi cirkusz és a zavolzsjei lakóte­lep, ahol az ipari vállalatok környékét a lakóházaktól zöld­övezet választja el. Hasonlóképpen igényesen fejlődik a szlovák 'építészet és műemlékvédelem, mely egy­aránt számbaveszi a hagyomá­nyokat és a természeti környe­zetet. Kiemelkedő az új pozso­nyi Duna-híd merész formája — mintha óriás húzna egy ha­talmas szürke kötélnyalábot. A Kulturális Kapcsolatok Intézetének Gerlóczy utcai he­lyiségében nyfat meg az a tár­lat, mely az ALGÉRIAI MŰVÉSZET múltját és jelenét összegezi. A miniatúrák mellett a kortárs festészet friss újdonságai ra­gadják meg a néző figyelmét. A sokoldalúság jegyében össze­állított kollekció a realizmus tág lehetőségeiről ad számot — kiemelkedik Yelles fonónője és Khedda, Zerrouki, Bourdine művei. Pazar ajánlattal lepi meg lá­togatóit az Iparművészeti mú­zeum, amikor az V. nemzetkö­zi török művészeti kongresz- szusra ANATÓLIAI SZŐNYEGEKBŐL rendezett kiállítást, saját gyűj­teményéből. A mértani formák és a színek visszafogottsága a keleti térszervezés mértéktar­Takiics József bitumenmetszete. Tör ók miniatúra Gül Baba tür- béjében. Itását rögzíti az imaszőnyegek I liturgikus előírásai szerint. Itt döbbenünk rá — mennyi utaz- nivalónk van itt belül, a mi hazánkban. Az Iparművészeti Múzeum­ban szőnyegösvényeken jutha­tunk a XV. századba, s ha in­nen villamosra szállunk, ne­gyedóra múlva eljutunk Budán a Gül Baba türbéhez, ahol né­pünk lovagiassága még friss rózsákkal is kedveskedik a volt ellenfél sírjánál József Attila költészetének szellemében, hi­szen a mi nemzetközi tágassá­gé hazaszeretetünkben a haj­dani csatákat, küzdelmeket „békévé oldja az emlékezés’’. Losonci Miklós A zeneszerző kitüntetése. A péntek esti film újra fel­idézte veszteségünket. Amikor készült, Vujicsics Tihamér még itt élt köztünk, dolgozott, nagy tervek megvalósításába fogott; a rádióújság éppen ak­kor számolt be erről a tv-film- ről, amikor a napilapok köz­readták hírét a repülőszeren­csétlenségnek, amely olyan ot­rombán kioltotta a zeneszerző életét. Előtte már azt hittük, új szakaszba fordul Vujicsics Tihamér munkássága, a nagy művek, utánozhatatlanul ere­deti tehetsége kiteljesedésének korszakába. Tudjuk — nagyon meggyő­zően dokumentálta ezt a tv- film is — miiben állt senkihez sem hasonlítható tehetségének és művészetének lényege. A zeneszerzői — technikai bra­vúron, a formálás virtuozitá­sán, könnyedségén felül min­denekelőtt abban, hogy művel több nyelven beszéltek. Alko­tásaiban a magyar és a szerb népi muzsikán kívül más né­pek zenéje is — mint a film­ből láttuk, a görögé például — nem pusztán alapanyagként jelenik meg, hanem az anya­nyelv természetességével szól hozzánk. De nemcsak egysze­rűen a népek zenéje. Vujicsics Tihamér művészetének jelen­tőségét éppen az bizonyítja, hogy muzsikájába bele tudta építeni e népek sorsát, törté­nelmét, múltbeli harcaikat és egymásratalálásukat a jelen­ben. S mint ő maga elmondot­ta a Szentendrén készült szép filmben, nem véletlenül, ha­nem tudatosan vállalt prog­ramként: hivatása-küldetése lényegének az együtt, egy tájon élő népek barátságának szol­gálatát tekintette. Ahogyan a nézők számára mindezt a mu­zsikánál talán kézzelfoghatób­ban szövegválasztása is bizo­nyította: magyar, szerb, hor­váti, lengyel verseket zenésí- tett meg. olyan anyagokat dol­gozott fel, mint például a Jugoszláviában népdallá vált Petőfi-vevs, a Falu végén kur­ta kocsma. Ki tudta, hogy ez a szép Pe­'tőfi-vers népdallá vált Jugo­szláviában? Jobb bizonyíték talán nem is kell ahhoz, hogy belássuk: Vujicsics Tihamér zeneszerzői törekvései a tény­leges realitásra, a történelmi és a mai valóságra alapozód­tak, nem kitalálásokra vagy vágyakra. Vujicsics Tihamér nincs már köröttünk. Amit ő küldetése- hivatása lényegének érzett, az együttélő népek barátságának erősítését, tehát az ügyet, a magunk módján, mint eddig, ezután is igyekszünk majd szolgálni. De most már — nél­küle — sokkal szegényebben. Ö. L.-----A tizenötödik-----­A KPVDSZ Pest megyében a kultúráért, a közművelődésért M ásfél évtizedes hagyománya tekintenek vissza a Pest megyében a KPVDSZ kulturális napjai. A Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezetének Pest megyei bizottsága az idén ok­tóber 11-től 21-ig rendezi meg a XV. kulturális napo­kat. Ugyanannak a szellemnek a jegyében, amelyben annak idején elindította, hogy fejlessze és terjessze az igényes szórakozás, művelődés közösségi formáit. Lapozgatva az idei gazdag választékot meghirdető programfüzetet, szembe tűnik az a fejlődés is, amely e napok jellegében, tartalmában megmutatkozik. Már a korábbi években is természetesen azok a törekvések álltak előtérben, amelyek az általános műveltség szé­lesítését kívánták biztosítani, az idén pedig tovább- menve: olyan politikai, irodalmi, képzőművészeti, tu­dományos, természettudományi előadásokon van a hangsúly, amelyek az érdeklődés felkeltésén túl, a köz­művelődés magasabb igényeinek szolgálatában állnak. Számos ötletes formáját is találták az érdeklődés to­vábbi fölkeltésének, a szórakozva művelő programok­nak. Így például az idén kiemelt helyet foglalnak el a vetélkedők, melyek széles témakört ölelnek föL Ámbár e témakör a műszaki és a természettudományok körére is kiterjedhetne. Erről mintha teljesen megfeledkeztek volna a rendezők. Talán majd jövőre... A kulturális napok kezdetét megelőzően — de e na- pok keretében — október 10-én délután 2 órakor nyílik a KPVDSZ budapesti művelődési otthonában az ugyancsak hagyományos amatőr képzőművészeti kiál­lítás. Ezen csak a KPVDSZ tagjainak alkotásait tárják a látogatók elé. Grafikákat, fafaragásokat, festménye­ket, kisplasztikákat,. kerámiát, ötvösmunkákat, zo­máncképeket, intarziákat népművészeti hímzéseket lát­hatnak itt az érdeklődők, mind-mind csupa tanúbi­zonyságát a felkarolt öntevékeny művészeti alkotó­kedvnek és hétköznapi tehetségnek. Ugyancsak a kulturális napok idejére szervezték a szakszervezeti politikai oktatás megkezdését vála- mennyi alapszervezetnél. Számos irodalmi és más mű­soros est is gazdagítja a választékot, valamint több író —olvasó találkozó. A KPVDSZ tagsága a többi között találkozhat a Károlyi Amy—Weöres Sándor író-költő házaspárral, Fehér Klárával, Szilvási Lajossal, Czakó Gáborral. Számos szervezett múzeumlátogatás, kiállí­tások, tárlatok csoportos megismerése is növeli a kul­turális napok értékét. Az e napok résztvevői számára színház- és hangverseny-látogatásokat is fölkínálnak, és társasutazásokat szerveznek az ország különböző vi­dékeire, főként az irodalmi, történelmi emlékhelyekre vagy a jellegzetes természeti szépségekben gazdag vi­dékekre. TAicséretes, szép vállalkozásnak ígérkezik tehát az idén a hét végével, október 11-én kezdődő Pest megyei eseménysorozat. Éppen ezért nem ünneprontás, hanem a további jobbítás igénye sarkallja azt a meg­jegyzést, hogy legyen részleteiben is kifogástalanabb. A már említett programfüzetről van szó, amely méltatlan e vállalkozáshoz helyesírási hibáival, magyartalansá­gaival, sőt meghátározásbeíi tévedéseivel. (Ez utóbbira példa: a vetélkedőknél a szobrászatról építészetről, fes­tészetről, irodalomról mint műfajról tesz említést, ho­lott tudnivaló, hogy a műfaj az irodalmi és tudomá­nyos művek, a művészeti alkotások csoportosítására szolgáló kategória.) Veszélyesek az effajta tévedések az ilyen műsorfüzetben, amelynek éppen a műveltség ter­jesztése lenne az alapvető feladata. Remélhetjük azonban mégis, hogy összességében a vállalatok, pénzintézetek, ÁFÉSZ-ek szakszervezeti alapszervezeteinek programjai, a XV. Pest megyei kul­turális napok újabb kedvező feltételeket teremtenek a tartalmas szórakozáshoz, művelődéshez sok-sok ezer ember számára az idén is. Így minden bizonnyal be­tölti majd hivatását: a közművelődés szélesítését, a műveltség színvonalának további emelését. L. Z. És nagy-nagy emberség... — Neve? 'i — Hellinger Lőrinc. — Születési helye? — Budapest, Vili. kerület, Józsefváros. — Születési éve? i — 1920. I — Édesapja foglalkozása? í — Kőműves. i — Az ön foglalkozása? — Rendőr alezredes, a Pest megyei Rendőr-főkapitányság élet- és vagyonvédelmi alosz­tályvezetője. A kérdések a szokottól — a számára szokottól — elté­rőek, az íróasztal innenső ol­daláról hangzanak el. Most a rendőrtiszt vall — magáról. Hivatásáról, amelyet pontosan 30 éve lát el. Huszonöt éve pe­dig itt, Pest megyében. A SZÍVEM VITT r A fegyveres testületek tag­járól lévén szó — miként szü­letése évszámából is kiderül —, elérte a nyugdíjkorhatárt. Kérte azonban, hogy tovább dolgozhasson, és kérelmével ^nagyon egyetértettek a felet­tesei, parancsnokai. Volt azonban — jó néhány évvel korábban is — egy ké­rése, amivel viszont... Szeretettel beszél szülőföld­jéről: Józsefvárosról, s talán még nagyobb szeretettel — úgy mondja: szűltebb hazájá­ról — Kisújszállásról. Gyerek, korában költöztek ide, s szin­te minden emléke, nősülése is e helyhez köti. Innen vonult be katonának, s ide tért visz- sza, egyévi frontszolgálat után, 1945 májusában. — Igen, nem felejtem el, ezt nem lehet elfelejteni, egyetlenegy napot pihentem, még civilbe sem öltöztem, úgy,'ahogy voltam, katonaru­hában jelentkeztem szolgálat- tételre a demokratikus rend­őrségen. Félek, hogy nagy szó­nak tűnik, de higgye el, a szí­vem vitt. Aztán volt egy tit­kos vágyam is, az autó. Ab­ban reménykedtem, hogy ka­pok egyet és vezethetem. Kar­szalagot kaptam, az autóra még várhattam. Próbarendőr; majd járőr, őr­szemes rendőr, őrszoba-pa- rancsnok. Az a bizonyos alkalom csak két év után érkezett el: a gépjárművezetői tanosztályra vezényeltek Budapestre, a Dagály utcába. És négy hónap múltán a rendőrség dzsipjét vezethette. Szolnok megye út­jait két évig járta, egészen ad­dig, amíg tisztiiskolára nem küldték. Kértem, menjen más helyettem, én tökéletesen bol­dog vagyok a volán mögött, ne vegyenek le a kocsiról Csak ennyit válaszoltak: egy negyvenötös kommunistától más hozzáállást várnak ... Ne vegye dicsekvésnek, jól vé­geztem az iskolán, szakaszve­zetőből rendőr hadnaggyá lép­tettek elő. Akkor, 1950 augusztusában helyezték a Pest megyei Rend­őr-főkapitányságra.-— Pontosabban — mondja —, akkor még Észak-Pesti 11. kerületi Rendőrkapitányságnak hívták. Az igazságügyi osz­tályra kerültem, ami lénye­gében megfelelt a mai vizsgá­lati osztálynak, tehát jelenlegi munkaköröm elődjének szá­mít. ADOTTSÁG KELL Nem túlzás, szinte nincs olyan városa, községe Pest megyének, ahová Hellinger al­ezredes a 25 év alatt — szak­nyelven szólva — ne szállt volna ki. Az ő munkája olyan, hogy amikor menni kell, ak­kor nincs egyéni program, egyéni gond, ünnep. Szinte nap mint nap találkozik az élet árnyoldalaival, bűnözők­kel. — Bűnözőkkel? — Vissza­kérdez, és figyelmeztetően eme­li fel a kezét. — Mindig, min­den alkalommal arra kell gon­dolnunk és arra gondolunk, hogy érvényesüljön a szá­munkra egyik legfontosabb büntetőeljárás-jogi alapelv, s ez az ártatlanság védelme. Ez azt jelenti, hogy senkit sem lehet bűnösként kezelni ad­dig, amíg jogerős bírói ítélet­tel meg nem állapították a bűnösségét — Erre neveli fel az ifjabb reindőrgenerációt is? — Erre, sok más egyéb mel­lett Ahhoz, hogy valakiből rendőr váljék, kifejezett adottság kell. Nem tudom pon­tosan, meglehet-e fogalmazni az adottság összetevőit: egész­ség, önfegyelem, jó helyzet­felmérő képesség, önbizalom. És természetesen — nagy-nagy emberség. A családjáról, a mindennapi civil életéről kérdezem. — A munka hevében sajnos még arra is ritkán jutott idő, hogy a gyerekeimről — be­széljek. Néha-néha magam is eltűnődöm szinte — mond­jam így —, felfedezem ma­gamnak: a gyerekeim megnőt­tek. A lányom férjhez ment Pécsett lakik, unokáim van­nak, Péter fiam 22 éves, egye­temi hallgató. Pali 20 éves és ipari tanuló. Lakatos lesz. Né­hány nappal ezelőtt, volt tisz­tiiskolások, fehér asztal mel­lett találkoztunk és — nem vagyok bőbeszédű — alig győztük a szót. Beszéltem, be­széltem én is, a gyerekeimről; meg arról, hogy nemrég kap­tam meg a harmincéves szol­gálatért érdemérmet, s hogy nagyon büszke vagyok a Fel- szabadulási Jubileumi Emlék­éremre is. SZERENCSÉS EMBER — Szerencsés embernek tar­tom magam, mert szeretem a munkám, s mert bírtam az iramot. A munka mellett le­érettségiztem, elvégeztem az öthónapos pártiskolát is és folyamatosan tanultam a szakmát. A mi munkánkban sem lehet megállás. Itt, ha nem képezi magát az ember, lemarad. S ha ezt mondom, nemcsak a hivatalon belül-. életre gondolok. Nagy hob­bym a bélyeggyűlés és na­gyon szeretek olvasni. A köny­vet még gépkocsivezető ko-, romban szerettem meg, az autó kesztyűtartójában tartot­tam mindig az éppen aktuális könyvtárkészletemet. — Valóban, az autó ... — Rendszeresen vezetem az ügyintéző gépkocsit, néha a szolgálati kocsit is, ma is vá­gyom az autó után. Jövőre — ha sikerül — egy saját Wart­burgot veszek... Munkatársait, beosztottjait, feletteseit kérdeztem Hellinger alezredesről. Kivétel nélkül mindenki elismeréssel és sze­retettel beszélt róla. Elmon­dották. hogy — ismét csak szaknyelven szólva — még fiülönös ismertetőjelei is van­nak. A mindenkori segítőszán­dék, a segítségnvújtás. az — emberség. Pless Zsuzsa

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom