Pest Megyi Hírlap, 1975. október (19. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-05 / 234. szám

%rnam> » 1975. OKTÓBER 5., VASÁRNAP Lakótelep lesz Uj műsicrcsalád tsz OMUV-bzn Vészt jelez a logicont Jövőre 570 lakásos telep építését kezdik meg Érden. A Délbuda Térségi Víz- és Csatornamű Tár­sulás már hozzálátott a terület előközművesítéséhez. , Gárdos Katalin felvétele Múzeumi péntek esték Október 3-án. Szentendrén az egykori szeirb gimnázium épülete — a mai Ferenczy Múzeum — rövid időre újra iskola jelleget öltött. Igaz, nem a szokványosat. Az előadói helyen egymást váltották ez­úttal a szentendrei iskola ta­nárai és növendékei; a mú­zeumi hónap megnyitása al­kalmából adtak hangversenyt. Zenés tárlatvezetés jelezte szerényen a meghívó, ám valójában sokkal többről volt itt szó. A műsoron szerepelt Rameau, Haydn, Beethoven, Händel muzsikája, a XX. szá­zadot pedig Bartók hegedű­duója képviselte, amely ezút­tal mintegy értelmezte, ma­gyarázta Ferenczy Béni mű­veit. Más ok miatt is jelentős volt a péntek este. A most ti­zenharmadik . alkalommal megrendezett országos mú­zeumi hónap Pest megyében ennél régebbi múltra tekint­het vissza. Bátran mondhat­juk, megyénk múzeumai or­szágosan is ke^leményezök voltak. Természetes igényként jelentkezett hát, hogy a Fe­renczy Múzeum is újra szer­vezze meg önálló múzeumi hónapját. Dr. Ikvai Nándor múzeum­igazgató rövid bevezetőjében a múlt eredményeire emlékezte­tett, s hangsúlyozta, hogy az iskolákkal, szakkörökkel, munkásbrigádokkal, bővítik kapcsolataikat. Ezért október­ben múzeumi rajzórát, minta- és szakköri foglalkozást és tárlatlátogatást szerveznek ta­nulóknak és szocialista brigá­doknak. A zenés estet N. Várhelyi Vanda művészettörténész tár­latvezetése zárta. Sz. S. Üj gyártmánycsalád kifej­lesztéséről tájékoztatott a na­pokban Kóty Antal, a török­bálinti Orvosi Műszer- és Vas­ipari Szövetkezet — OMÜV — fejlesztési mérnöke: — A tavalyi év végén fej­lesztettük ki a folyadékszint­jelző műszercsaládot, a hozzá­tartozó, különböző elektroni­kákkal együtt, az idei év ele­jén készítettük el a prototípu­sokat, és máris hárommillió forintos megrendelésünk van rá az év végéig. — A műszer neve világosan jelzi a feladatát, azt viszont nem, hogy hol használják. Megtudhatnánk? '■— A Szovjetunióban a kő­olaj- és földgáziparban, ná­lunk az olefin-programban tudják hasznosítani. Az idei tervünkben sze­replő 250 darab egy része ugyanis szovjet exportra készül. Elmagyarázza, hogy a szov­jet kőolaj- és földgázprogram­ban hatalmas tartályparkokat építenek, s ezekhez a Mecha­nikai Mérőműszerek Gyárában készítik a vezérlőrendszert, a milliméteres pontosságú fo- lyadékszi.ntmérőkat. E mérők­nek egyik fontos eleme a fo­lyadékszintjelző, a tartályok túltöltése elleni védelem esz­köze. A gyártmánycsalád má­sik tagja, a festékgyártó be­rendezések tartályához szük­Szerelőszalagon a folyadékszin tjelző. Gárdos Katalin felvétele séges, speciális folyadékszint- jelző és a hozzátartozó, tirisz- torcs vezérlő automatika a Tiszai Vegyi Komibinát — az olefinprogram hazai fellegvá­ra — megrendelésére, most van kifejlesztés alatt. — A család harmadik tag­ját, a Logicintot pedig most adjuk be szabadalmi elbírálásra — magyarázza a fejlesztési mérnök. — Az elnevezés a lo­gikai kontroll rövidítéséből született, s egy olyan tiriszto­I Kevesebb fülemüíe-per Rendelet a köztisztaságról és az állattartásról Köztisztasági és állattartás­sal kapcsolatos rendeleterveze- tet fogadott el nemrégiben a ráckevei nagyközségi tanács végrehajtó bizottsága. Ez a szép fekvésű, egykori kereske­dővároska olyan sűrűn lakott település, hogy a szemét táro­lása egyrészt a magas fokú beépítettség, másrészt a jelen­tős idegenforgalom miatt nagy gondokat okozott az állandó lakosságnak. Ezt a gondot orvosolja majd a hetenként két al­kalommal tervezett intéz­ményes szemétszállítás, amelynek anyagi feltételeit — a begyűjtő gépkocsi és a műanyag kukatartályok be­szerzését, a személyzet munka­bérét stb. — a lakosság hozzá­járulásával közösen kívánja megteremteni a tanács. Kitér a rendelet — természetesen —a közterületek intézményes tisz­tántartására is. A rendelettervezet másik ré­sze az állattartást szabályozza, amit az üdülőjelleg már régóta sürgetett. Előbb azonban meg kellett várni a nagy­község részletes rendezési tervét, hiszen a lakóövezet távlati fej­lesztési perspektívái alapve­tően meghatározzák az állat­tartás lehetőségeit. A nagyköz­séget övezetekre osztották, s a beépítettség fokától, az In­gatlan fekvésétől — központi, üdülőövezeti vagy vízparti — és a bérlemény jellegétől füg­gően tiltják vagy engedélyezik a számosállat-, illetve kisállat­tartást. A községi tanács vezetői az állattartási rendelet hatályba lépésétől részint az egészségügyi körülmé­nyek javulását, részint pe­dig a fülemüle-pereik csök­kenését várják. Eddig ugyanis rengeteg vi­szály, pereskedés forrása volt a szomszéd ablaka alá telepí­tett disznóól, a közös udvar­ban elkerített tyúkfarm és egyéb, a közösség érdekeit sértő szabálytalanság. Nincs vérhasjárvány Hírt adtunk róla, hogy mi-1 után vérhasban sokan megbe­tegedtek, járványszünet van az Örkényi óvodában. A betegek I ÉPÍTŐIPARI SZÖVETKEZET AZONNALI BELÉPÉSSEL FELVESZ építő■ és szerelőipari szakmunkásokat és segédmunkásokat, kőműves, lakatos, villanyszerelő, asztalos, yiz-, gáz- és fűtésszerelő, vasbetonszerelő, burkoló, ács, tetőfedő és szigetelő, bádogos, festő, parkettás, nehézgépkezelő, könnyűgépkezeló, autóvillamossági szerelő, gépkocsivezető, g^pkocsiszerelő szakmunkásokat (16. ^évüket betöltött fiúkat és lányokat), kubikosokat, rakodókat, nyugdíjas takarítónőket. Jelentkezni lehet: a „Prosperitás” Építőipari Szövetkezet munkaügyi osztályán: Budapest IX., Viola u. 45. száma azóta is növekszik. Szeptember utolsó napjáig a 110 kis óvodás közül 78, vala­mint 24 hozzátartozó, a 9 óvo­dai dolgozó közül 3 és a köz­ség további 5 olyan lakója, aki nem érintkezett az óvodások­kal, lett beteg. Hogy mi idézte elő a jár­ványt, eddig pontosan nem tudták megállapítani. Ugyancsak szeptemberben Budaörsön, az egyik óvodában 34 kisgyerek közül 25 kapott vérhas t, és azóta több család­tag és más felnőtt is megbete­gedett. Üröm községben a bölcsődé­ben 3 apróság kapott vérhast. Azóta meggyógyultak és a fa­luban újabb eset nem fordult elő. — 1958-ban volt utoljára a megyében komoly vérhasjár­vány — közli dr. Adamis Éva, a KÖJÁL járványügyi osztá­lyának vezetője. — Akkor szeptemberben több megbete­gedés fordult elő, mint most, de azóta ősszel ennyi, mint az idén, nem szokott lenni. Je­lenleg mintegy 250 vérhasbe- teget tartunk nyilván, de ez nem jelent járványt. Lehet azonban, hogy sokan nem is fordulnak orvoshoz, ami nagy könnyelműség saját magukkal és környezetükkel szemben. ros-dlódás automata műszert jelent, amely feldolgozza, a tartályparkokból beérkező je­leket, majd vizuálisan is mu­tatja a tartályok telítettségét, s az alsó-felső vészszintet. A műszer bármilyen folyadék tárolására használt tartályhoz alkalmazható, mert értékelő elemei antisztatikus kivitelű­ek, tehát semmiféle statikus feltöltődéstől nem kell tartani. Ez pedig különös fontos­sággal bír az olajszárma­zékok tárolásánál. — Milyenek a kilátások a műszercsalád jövőjét illetően? — Az értékesítési lehetősé­gekre gondol? Kitűnőek: gyár­tókapacitásunk jelentős részét már 1980-ig lekötötték. Mi persze, a Szovjetunión kívül szeretnénk majd más szocia­lista országokba is exportálni. Ny. £. Egy tő virág a szülői ház kertjébe Abramovics Va- szil Fjodorovics — a szovjet, felszaba­dító hadsereg ka­tonája — 1944-ben hősi halált halt a fasiszták ellen ví­vott harcban Ma­gyarországony Ócsán. Ennyit tud­tak sorsáról hoz­zátartozói. Hu­szonegy éves volt. Mint minden fia­tal, szerette az éle­tét. Szelő Rásztov- ban élt szüleivel és négy testvéré­vel. 1944 tavaszán indult a frontra, ám a következő tavaszt már nem érte meg. A szülői ház — ahová Vaszil mindvégig vissza- vágyoti — meg­semmisült. Meg­haltak szülei . is. Nővérei és bátyja azonban jóval a háború után is várták — remény­kedtek. Amikor nem jött hír test­vérükről, kezdtek el kutatni utána. Megtudták, hogy Úcsán halt meg, s levelet küldtek a községi tanácshoz, kérve: próbálják megkeresni test­vérük sírját. Mindez már 1973- ban történt. Az ócsaiak hamaro­san válaszoltak. A levélben ez állt: Abramovics Vaszil Fjodorovics Ócsán, a hősi ha­lott szovjet kato­nák temetőjének délkeleti részén, az első sor első sírjá­ban nyugszik. A községi ta­nács meghívására most Magyaror­szágra látogatott Mária Fjodorovna, Vaszil Fjodorovics húga, és Borisz Joszipovics, a szovjet katona idősebbik nővéré­nek a fia, hogy felkeressék hozzá­tartozójuk sírját. Ekkor találkoztam velük és a köz­ség vezetőjével. A barna hajú, halkszavú Mária Fjodorovna így emlékezett: — A bátyám egy évvel volt idősebb nálam, s magával vitt mindenüvé táncolni, szóra­kozni. A háború után a szovjet pa­rancsnokságtól tudtuk meg, hogy mikor és hol halt meg. Most felke­reshettük a sírját. Mindannyiunkai meghatott, hogy milyen szeretettel őrzik és ápolják a magyar emberek a szovjet katonák emlékét. — Nehéz, véres harcok dúltak a község területén is, akárcsak másutt, a főváros környékén. A fa­siszták nem adták meg magukat egy­könnyen. A front tovább vonult, a sebtében elhantolt katonák nevének megjelölésére nem volt idő. Csupán néhány tiszt neve került a fejfákra. Ám megmaradtak a dokumentumok, amelyeknek alap ' jón végül megta láltuk Abramovics Vaszil Fjodorovics sírját — mondta Barta István, Ócsa tanácselnöke. Borisz J oszipo- vics egy baromfi- feldolgozó üzem igazgatóhelyet­tese magyaror­szági tapasztaltai­ról beszélt. — Mély nyomot hagyott bennünk ez a látogatás. Vendéglátóink nagy szeretettel, kedvességgel mu­tatták be nekünk a tájat, ahol Va­szil meghalt. Én is ismertem őt, bár emlékei — im­már elmosódtak. Kisgyermek vol­tam még akkor. Mária Fjodo­rovna és Borisz Joszipovics a Va­szil sírján nyíló virágokból egy tö­vet hazavitt a Szovjetunióba. Házuk kertjében ültetik el. — Nemcsak ta­pasztalatainkat mondjuk el, ha visszatérünk ha­zánkba. Érdeklő­dünk majd min­denfelé az itt el­esett szovjet kato­nák hozzátartozói­ról. Mert keresik apjuk, testvérük sírjait mások is. Mi már tudjuk, hogy mit jelent — így, — 30 év el­múltával , — vi­szontlátni annak *a sírját, akit egy­kor nagyon sze­rettünk. V. F. A gyorsítás gyorsítása Százhalombattán / Az ösztönzők csak időben segítenek Mint hatalmas í betűn az ékezet, úgy lángol Százhalom­batta egyik tornyán az a gáz, amit már semmire sem lehet használni. Elégetik, hogy ne szennyezze a levegőt. Ez a to­rony szinte közepesnek szá­mít — csak égő ékezete vonzza tekintetemet — amellett a két létesítmény mellett, amelynek tövében állok, szemügyre vé­ve a szerelők munkáját: a kettes számú aromás-extrahá- ló és az ortoxilol üzem építé­sét. Több szakma, sőt több iparág munkásai azonos ütem­re; összehangoltan, egymás munkájának nyomában dol­goznak itt: az építők árkot húznak, betonoznak, a szerelők a két egység között, tíz méter magasban, a csőcsordát állítják össze, s fönt az állványokon yillognak, majd hosszan tartó ívfénybe lobbannak a hegesz­tők a szakemberek kezében. Szakmát szereztek A csőcsordát, amely a két említett új üzemet köti össze, s beletorkollik az ortoxilol üzem kemencéibe, a Buda­pesti Kőolajipari Gépgyár Pe­tőfi brigádja hegeszti-szereli. Ez a 17 tagú közösség kétszer nyerte el a beruházás legjobb szerelő-, s egyszer a vállalat kiváló brigádja címet. Ez év­ben versenyben állnak az ipar­ág legjobb brigádja kitünteté­sért. Két segédmunkás kivéte­lével mindannyian csőszerelő, illetve hegesztő szakmunká­sok. Zalai és szabolcsi születé­sűek, s 70—80 százalékuk ma is ingázik Százhalombatta és szülőfaluja között. S hogy ré­gi erényeik — szorgalom, mun­kaszeretet és fegyelem — mennyire kamatozódnak, mu­tatja, hogy mindegyikük itt szerzett szakmát, fejezte be is­koláit, bővítette — esetenként alapozta — általános és politi­kai ismereteit. Mindennap százezreket Az építkezéstől kissé odább, mintegy 30—40 méterre van a brigád pihenőhelye — egy fa­ház, ahol a brigádanya — Va- lásik Lajosné gondoskodik im­már kilencedik éve enni- és innivalóról. A BKG vezetőségének fi­gyelme ilyen aprónak tűnő dolgokra is kiterjed, azért, hogy a brigád minden erejét a termelőmunkára fordítsa. Ebben a helyiségben beszélge­tünk a brigád mostani és régi vezetőjével, Vargovics Ká­rollyal és Vaszari Józseffel, ez utóbbi most már csoportveze­tő. A téma a beruházás gyor­sítása, sőt akkor fogalmázom pontosan, ha azt írom, hogy a gyorsítás gyorsítása! A szóban forgó két üzemrészt jövő év szeptember végén kellett vol­na munkába állítani, ezt az eredeti határidőt a kormány döntésére előrehozták 1976. április 30-ra. S ez az időpont rövidül meg még egy hónap­pal e brigádközösség kezde­ményezésére. — Tudjuk, hogy milyen fon­tos ez a beruházás, s azt Is, hogy minden nap, amivel épí­tése megrövidül, százezreket, milliókat hoz az egész ország számára — mondja Vargovics Károly. Eddig is havonta tet­tünk pótfelajánlást a kong­resszusi és felszabadulási ver­seny keretében. Régi tapaszta­latunk, hogy hetenként egy­két napot jól szervezett mun­kával még a mostani szoros tervekből is le lehet faragni. Persze csak akkor, ha a mű­szaki és más feltételek adottak. Mi vetettük fel — a brigád —, hogy egy hónappal rövi­dítsük meg a már meggyorsí- tott-módosított határidőt. Egy feltételünk volt csak: a gaz­dasági vezetők biztosítsák munkánk anyagi-technikai feltételeit. Ezt megkaptuk, s ekxor a BKG nevében csatla­kozásra szólítottuk föl a kivi­telező társvállalatok szocialista brigádjait. Elsőként az Orszá­gos Szakipari Vállalat és a Hőtechnika Építő és Szigetelő Vállalat brigádjai csatlakoz­tak hozzánk, majd a beruházá­son dolgozó szovjet szerelők. Először kis megtorpanás kö­vetkezett, csak a szakszerve­zeti intéző bizottság és a KISZ-védnökség vezetőinek »segítségével sikerült előre­lépni, végül is szeptember 30- án 6 vállalat 20 szocialista bri­gádvezetője — mintegy 350 ember nevében — szocialista szerződést írt alá, vállalva, hogy egy hónappal a határidő előtt, azaz 1976. március 30-án már üzemel a két létesítmény Nem ez az első Vaszari József veszi át a szót — mondván: — Szoros lesz a munka, de megcsináljuk. Nem ez az első létesítmény, amit a határidő­nél korábban adunk át; nem­régiben az F—2 jelű fűtőolaj­tárolót. Ott 8 darab 20 ezer köbméteres tartály készült el a kitűzött időnél kilenc hó­nappal korábban — s ez 200 millió forint megtakarítást hozott a népgazdaságnak. Mi álérezzük, hogy sürgős és fon­tos munkát végzünk, rajtunk, mint a példa mutatja, nem is múlik, viszont kissé furcsának találjuk, hogy a kormány dön­tése alapján a gyorsítás anya­gi ösztönzőit — tehát a plusz­pénzt — még mindig nem kaptuk meg. Pedig a határo­zat születésének csaknem tize­dik hónapjában járunk, és sem a Nehézipari Miniszté­rium, sem a Kohó- és Gép­ipari Minisztérium nem adott utasítást a vállalatoknak a kormányhatározat végrehajtá­sára. Ezen a beruházáson csal: egyetlen tárca — az Építési és Városfejlesztési Minisztérium — hajtotta végre a kormány határozatát. Tudjuk, hogy előbb-utóbb megkapjuk — ha visszamenőleg is — az ösztön­ző prémiumokat, de ekkor már elmarad az a hatás — az ösz­tönzés — amiért a határozat megszületett. Sem én, sem munkatársaim nem értjük ez; a lassúságot — jegyzi meg tű­nődve. Fejünkre tesszük a védősi­sakot, iszunk egy kannafedő vizet, s indulunk vissza a tor­nyokhoz. Mielőtt fölmennének az állványokra, elmondják, hogy körülbelül két hétig ma­radnak itt, addigra, ha az idő engedi, befejezik a szerelést, s kezdődik az újabb munkájuk, a másfél millió tonna kőolaja' feldolgozó üzem szerelése. A. J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom