Pest Megyi Hírlap, 1975. október (19. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-05 / 234. szám
%rnam> » 1975. OKTÓBER 5., VASÁRNAP Lakótelep lesz Uj műsicrcsalád tsz OMUV-bzn Vészt jelez a logicont Jövőre 570 lakásos telep építését kezdik meg Érden. A Délbuda Térségi Víz- és Csatornamű Társulás már hozzálátott a terület előközművesítéséhez. , Gárdos Katalin felvétele Múzeumi péntek esték Október 3-án. Szentendrén az egykori szeirb gimnázium épülete — a mai Ferenczy Múzeum — rövid időre újra iskola jelleget öltött. Igaz, nem a szokványosat. Az előadói helyen egymást váltották ezúttal a szentendrei iskola tanárai és növendékei; a múzeumi hónap megnyitása alkalmából adtak hangversenyt. Zenés tárlatvezetés jelezte szerényen a meghívó, ám valójában sokkal többről volt itt szó. A műsoron szerepelt Rameau, Haydn, Beethoven, Händel muzsikája, a XX. századot pedig Bartók hegedűduója képviselte, amely ezúttal mintegy értelmezte, magyarázta Ferenczy Béni műveit. Más ok miatt is jelentős volt a péntek este. A most tizenharmadik . alkalommal megrendezett országos múzeumi hónap Pest megyében ennél régebbi múltra tekinthet vissza. Bátran mondhatjuk, megyénk múzeumai országosan is ke^leményezök voltak. Természetes igényként jelentkezett hát, hogy a Ferenczy Múzeum is újra szervezze meg önálló múzeumi hónapját. Dr. Ikvai Nándor múzeumigazgató rövid bevezetőjében a múlt eredményeire emlékeztetett, s hangsúlyozta, hogy az iskolákkal, szakkörökkel, munkásbrigádokkal, bővítik kapcsolataikat. Ezért októberben múzeumi rajzórát, minta- és szakköri foglalkozást és tárlatlátogatást szerveznek tanulóknak és szocialista brigádoknak. A zenés estet N. Várhelyi Vanda művészettörténész tárlatvezetése zárta. Sz. S. Üj gyártmánycsalád kifejlesztéséről tájékoztatott a napokban Kóty Antal, a törökbálinti Orvosi Műszer- és Vasipari Szövetkezet — OMÜV — fejlesztési mérnöke: — A tavalyi év végén fejlesztettük ki a folyadékszintjelző műszercsaládot, a hozzátartozó, különböző elektronikákkal együtt, az idei év elején készítettük el a prototípusokat, és máris hárommillió forintos megrendelésünk van rá az év végéig. — A műszer neve világosan jelzi a feladatát, azt viszont nem, hogy hol használják. Megtudhatnánk? '■— A Szovjetunióban a kőolaj- és földgáziparban, nálunk az olefin-programban tudják hasznosítani. Az idei tervünkben szereplő 250 darab egy része ugyanis szovjet exportra készül. Elmagyarázza, hogy a szovjet kőolaj- és földgázprogramban hatalmas tartályparkokat építenek, s ezekhez a Mechanikai Mérőműszerek Gyárában készítik a vezérlőrendszert, a milliméteres pontosságú fo- lyadékszi.ntmérőkat. E mérőknek egyik fontos eleme a folyadékszintjelző, a tartályok túltöltése elleni védelem eszköze. A gyártmánycsalád másik tagja, a festékgyártó berendezések tartályához szükSzerelőszalagon a folyadékszin tjelző. Gárdos Katalin felvétele séges, speciális folyadékszint- jelző és a hozzátartozó, tirisz- torcs vezérlő automatika a Tiszai Vegyi Komibinát — az olefinprogram hazai fellegvára — megrendelésére, most van kifejlesztés alatt. — A család harmadik tagját, a Logicintot pedig most adjuk be szabadalmi elbírálásra — magyarázza a fejlesztési mérnök. — Az elnevezés a logikai kontroll rövidítéséből született, s egy olyan tirisztoI Kevesebb fülemüíe-per Rendelet a köztisztaságról és az állattartásról Köztisztasági és állattartással kapcsolatos rendeleterveze- tet fogadott el nemrégiben a ráckevei nagyközségi tanács végrehajtó bizottsága. Ez a szép fekvésű, egykori kereskedővároska olyan sűrűn lakott település, hogy a szemét tárolása egyrészt a magas fokú beépítettség, másrészt a jelentős idegenforgalom miatt nagy gondokat okozott az állandó lakosságnak. Ezt a gondot orvosolja majd a hetenként két alkalommal tervezett intézményes szemétszállítás, amelynek anyagi feltételeit — a begyűjtő gépkocsi és a műanyag kukatartályok beszerzését, a személyzet munkabérét stb. — a lakosság hozzájárulásával közösen kívánja megteremteni a tanács. Kitér a rendelet — természetesen —a közterületek intézményes tisztántartására is. A rendelettervezet másik része az állattartást szabályozza, amit az üdülőjelleg már régóta sürgetett. Előbb azonban meg kellett várni a nagyközség részletes rendezési tervét, hiszen a lakóövezet távlati fejlesztési perspektívái alapvetően meghatározzák az állattartás lehetőségeit. A nagyközséget övezetekre osztották, s a beépítettség fokától, az Ingatlan fekvésétől — központi, üdülőövezeti vagy vízparti — és a bérlemény jellegétől függően tiltják vagy engedélyezik a számosállat-, illetve kisállattartást. A községi tanács vezetői az állattartási rendelet hatályba lépésétől részint az egészségügyi körülmények javulását, részint pedig a fülemüle-pereik csökkenését várják. Eddig ugyanis rengeteg viszály, pereskedés forrása volt a szomszéd ablaka alá telepített disznóól, a közös udvarban elkerített tyúkfarm és egyéb, a közösség érdekeit sértő szabálytalanság. Nincs vérhasjárvány Hírt adtunk róla, hogy mi-1 után vérhasban sokan megbetegedtek, járványszünet van az Örkényi óvodában. A betegek I ÉPÍTŐIPARI SZÖVETKEZET AZONNALI BELÉPÉSSEL FELVESZ építő■ és szerelőipari szakmunkásokat és segédmunkásokat, kőműves, lakatos, villanyszerelő, asztalos, yiz-, gáz- és fűtésszerelő, vasbetonszerelő, burkoló, ács, tetőfedő és szigetelő, bádogos, festő, parkettás, nehézgépkezelő, könnyűgépkezeló, autóvillamossági szerelő, gépkocsivezető, g^pkocsiszerelő szakmunkásokat (16. ^évüket betöltött fiúkat és lányokat), kubikosokat, rakodókat, nyugdíjas takarítónőket. Jelentkezni lehet: a „Prosperitás” Építőipari Szövetkezet munkaügyi osztályán: Budapest IX., Viola u. 45. száma azóta is növekszik. Szeptember utolsó napjáig a 110 kis óvodás közül 78, valamint 24 hozzátartozó, a 9 óvodai dolgozó közül 3 és a község további 5 olyan lakója, aki nem érintkezett az óvodásokkal, lett beteg. Hogy mi idézte elő a járványt, eddig pontosan nem tudták megállapítani. Ugyancsak szeptemberben Budaörsön, az egyik óvodában 34 kisgyerek közül 25 kapott vérhas t, és azóta több családtag és más felnőtt is megbetegedett. Üröm községben a bölcsődében 3 apróság kapott vérhast. Azóta meggyógyultak és a faluban újabb eset nem fordult elő. — 1958-ban volt utoljára a megyében komoly vérhasjárvány — közli dr. Adamis Éva, a KÖJÁL járványügyi osztályának vezetője. — Akkor szeptemberben több megbetegedés fordult elő, mint most, de azóta ősszel ennyi, mint az idén, nem szokott lenni. Jelenleg mintegy 250 vérhasbe- teget tartunk nyilván, de ez nem jelent járványt. Lehet azonban, hogy sokan nem is fordulnak orvoshoz, ami nagy könnyelműség saját magukkal és környezetükkel szemben. ros-dlódás automata műszert jelent, amely feldolgozza, a tartályparkokból beérkező jeleket, majd vizuálisan is mutatja a tartályok telítettségét, s az alsó-felső vészszintet. A műszer bármilyen folyadék tárolására használt tartályhoz alkalmazható, mert értékelő elemei antisztatikus kivitelűek, tehát semmiféle statikus feltöltődéstől nem kell tartani. Ez pedig különös fontossággal bír az olajszármazékok tárolásánál. — Milyenek a kilátások a műszercsalád jövőjét illetően? — Az értékesítési lehetőségekre gondol? Kitűnőek: gyártókapacitásunk jelentős részét már 1980-ig lekötötték. Mi persze, a Szovjetunión kívül szeretnénk majd más szocialista országokba is exportálni. Ny. £. Egy tő virág a szülői ház kertjébe Abramovics Va- szil Fjodorovics — a szovjet, felszabadító hadsereg katonája — 1944-ben hősi halált halt a fasiszták ellen vívott harcban Magyarországony Ócsán. Ennyit tudtak sorsáról hozzátartozói. Huszonegy éves volt. Mint minden fiatal, szerette az életét. Szelő Rásztov- ban élt szüleivel és négy testvérével. 1944 tavaszán indult a frontra, ám a következő tavaszt már nem érte meg. A szülői ház — ahová Vaszil mindvégig vissza- vágyoti — megsemmisült. Meghaltak szülei . is. Nővérei és bátyja azonban jóval a háború után is várták — reménykedtek. Amikor nem jött hír testvérükről, kezdtek el kutatni utána. Megtudták, hogy Úcsán halt meg, s levelet küldtek a községi tanácshoz, kérve: próbálják megkeresni testvérük sírját. Mindez már 1973- ban történt. Az ócsaiak hamarosan válaszoltak. A levélben ez állt: Abramovics Vaszil Fjodorovics Ócsán, a hősi halott szovjet katonák temetőjének délkeleti részén, az első sor első sírjában nyugszik. A községi tanács meghívására most Magyarországra látogatott Mária Fjodorovna, Vaszil Fjodorovics húga, és Borisz Joszipovics, a szovjet katona idősebbik nővérének a fia, hogy felkeressék hozzátartozójuk sírját. Ekkor találkoztam velük és a község vezetőjével. A barna hajú, halkszavú Mária Fjodorovna így emlékezett: — A bátyám egy évvel volt idősebb nálam, s magával vitt mindenüvé táncolni, szórakozni. A háború után a szovjet parancsnokságtól tudtuk meg, hogy mikor és hol halt meg. Most felkereshettük a sírját. Mindannyiunkai meghatott, hogy milyen szeretettel őrzik és ápolják a magyar emberek a szovjet katonák emlékét. — Nehéz, véres harcok dúltak a község területén is, akárcsak másutt, a főváros környékén. A fasiszták nem adták meg magukat egykönnyen. A front tovább vonult, a sebtében elhantolt katonák nevének megjelölésére nem volt idő. Csupán néhány tiszt neve került a fejfákra. Ám megmaradtak a dokumentumok, amelyeknek alap ' jón végül megta láltuk Abramovics Vaszil Fjodorovics sírját — mondta Barta István, Ócsa tanácselnöke. Borisz J oszipo- vics egy baromfi- feldolgozó üzem igazgatóhelyettese magyarországi tapasztaltairól beszélt. — Mély nyomot hagyott bennünk ez a látogatás. Vendéglátóink nagy szeretettel, kedvességgel mutatták be nekünk a tájat, ahol Vaszil meghalt. Én is ismertem őt, bár emlékei — immár elmosódtak. Kisgyermek voltam még akkor. Mária Fjodorovna és Borisz Joszipovics a Vaszil sírján nyíló virágokból egy tövet hazavitt a Szovjetunióba. Házuk kertjében ültetik el. — Nemcsak tapasztalatainkat mondjuk el, ha visszatérünk hazánkba. Érdeklődünk majd mindenfelé az itt elesett szovjet katonák hozzátartozóiról. Mert keresik apjuk, testvérük sírjait mások is. Mi már tudjuk, hogy mit jelent — így, — 30 év elmúltával , — viszontlátni annak *a sírját, akit egykor nagyon szerettünk. V. F. A gyorsítás gyorsítása Százhalombattán / Az ösztönzők csak időben segítenek Mint hatalmas í betűn az ékezet, úgy lángol Százhalombatta egyik tornyán az a gáz, amit már semmire sem lehet használni. Elégetik, hogy ne szennyezze a levegőt. Ez a torony szinte közepesnek számít — csak égő ékezete vonzza tekintetemet — amellett a két létesítmény mellett, amelynek tövében állok, szemügyre véve a szerelők munkáját: a kettes számú aromás-extrahá- ló és az ortoxilol üzem építését. Több szakma, sőt több iparág munkásai azonos ütemre; összehangoltan, egymás munkájának nyomában dolgoznak itt: az építők árkot húznak, betonoznak, a szerelők a két egység között, tíz méter magasban, a csőcsordát állítják össze, s fönt az állványokon yillognak, majd hosszan tartó ívfénybe lobbannak a hegesztők a szakemberek kezében. Szakmát szereztek A csőcsordát, amely a két említett új üzemet köti össze, s beletorkollik az ortoxilol üzem kemencéibe, a Budapesti Kőolajipari Gépgyár Petőfi brigádja hegeszti-szereli. Ez a 17 tagú közösség kétszer nyerte el a beruházás legjobb szerelő-, s egyszer a vállalat kiváló brigádja címet. Ez évben versenyben állnak az iparág legjobb brigádja kitüntetésért. Két segédmunkás kivételével mindannyian csőszerelő, illetve hegesztő szakmunkások. Zalai és szabolcsi születésűek, s 70—80 százalékuk ma is ingázik Százhalombatta és szülőfaluja között. S hogy régi erényeik — szorgalom, munkaszeretet és fegyelem — mennyire kamatozódnak, mutatja, hogy mindegyikük itt szerzett szakmát, fejezte be iskoláit, bővítette — esetenként alapozta — általános és politikai ismereteit. Mindennap százezreket Az építkezéstől kissé odább, mintegy 30—40 méterre van a brigád pihenőhelye — egy faház, ahol a brigádanya — Va- lásik Lajosné gondoskodik immár kilencedik éve enni- és innivalóról. A BKG vezetőségének figyelme ilyen aprónak tűnő dolgokra is kiterjed, azért, hogy a brigád minden erejét a termelőmunkára fordítsa. Ebben a helyiségben beszélgetünk a brigád mostani és régi vezetőjével, Vargovics Károllyal és Vaszari Józseffel, ez utóbbi most már csoportvezető. A téma a beruházás gyorsítása, sőt akkor fogalmázom pontosan, ha azt írom, hogy a gyorsítás gyorsítása! A szóban forgó két üzemrészt jövő év szeptember végén kellett volna munkába állítani, ezt az eredeti határidőt a kormány döntésére előrehozták 1976. április 30-ra. S ez az időpont rövidül meg még egy hónappal e brigádközösség kezdeményezésére. — Tudjuk, hogy milyen fontos ez a beruházás, s azt Is, hogy minden nap, amivel építése megrövidül, százezreket, milliókat hoz az egész ország számára — mondja Vargovics Károly. Eddig is havonta tettünk pótfelajánlást a kongresszusi és felszabadulási verseny keretében. Régi tapasztalatunk, hogy hetenként egykét napot jól szervezett munkával még a mostani szoros tervekből is le lehet faragni. Persze csak akkor, ha a műszaki és más feltételek adottak. Mi vetettük fel — a brigád —, hogy egy hónappal rövidítsük meg a már meggyorsí- tott-módosított határidőt. Egy feltételünk volt csak: a gazdasági vezetők biztosítsák munkánk anyagi-technikai feltételeit. Ezt megkaptuk, s ekxor a BKG nevében csatlakozásra szólítottuk föl a kivitelező társvállalatok szocialista brigádjait. Elsőként az Országos Szakipari Vállalat és a Hőtechnika Építő és Szigetelő Vállalat brigádjai csatlakoztak hozzánk, majd a beruházáson dolgozó szovjet szerelők. Először kis megtorpanás következett, csak a szakszervezeti intéző bizottság és a KISZ-védnökség vezetőinek »segítségével sikerült előrelépni, végül is szeptember 30- án 6 vállalat 20 szocialista brigádvezetője — mintegy 350 ember nevében — szocialista szerződést írt alá, vállalva, hogy egy hónappal a határidő előtt, azaz 1976. március 30-án már üzemel a két létesítmény Nem ez az első Vaszari József veszi át a szót — mondván: — Szoros lesz a munka, de megcsináljuk. Nem ez az első létesítmény, amit a határidőnél korábban adunk át; nemrégiben az F—2 jelű fűtőolajtárolót. Ott 8 darab 20 ezer köbméteres tartály készült el a kitűzött időnél kilenc hónappal korábban — s ez 200 millió forint megtakarítást hozott a népgazdaságnak. Mi álérezzük, hogy sürgős és fontos munkát végzünk, rajtunk, mint a példa mutatja, nem is múlik, viszont kissé furcsának találjuk, hogy a kormány döntése alapján a gyorsítás anyagi ösztönzőit — tehát a pluszpénzt — még mindig nem kaptuk meg. Pedig a határozat születésének csaknem tizedik hónapjában járunk, és sem a Nehézipari Minisztérium, sem a Kohó- és Gépipari Minisztérium nem adott utasítást a vállalatoknak a kormányhatározat végrehajtására. Ezen a beruházáson csal: egyetlen tárca — az Építési és Városfejlesztési Minisztérium — hajtotta végre a kormány határozatát. Tudjuk, hogy előbb-utóbb megkapjuk — ha visszamenőleg is — az ösztönző prémiumokat, de ekkor már elmarad az a hatás — az ösztönzés — amiért a határozat megszületett. Sem én, sem munkatársaim nem értjük ez; a lassúságot — jegyzi meg tűnődve. Fejünkre tesszük a védősisakot, iszunk egy kannafedő vizet, s indulunk vissza a tornyokhoz. Mielőtt fölmennének az állványokra, elmondják, hogy körülbelül két hétig maradnak itt, addigra, ha az idő engedi, befejezik a szerelést, s kezdődik az újabb munkájuk, a másfél millió tonna kőolaja' feldolgozó üzem szerelése. A. J.
