Pest Megyi Hírlap, 1975. október (19. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-30 / 255. szám

\ PEST MEGYEI HÍRLAP KÜl/ »KIADÁSA A CEGLEP! JÁRÁS ES CE6L XIX. ÉVFOLYAM, 255. SZÁM 1975. OKTOBER 30., CSÜTÖRTÖK Szorgalmas diákok Tíznapos s — másfél millió A MÉK továbbra is számít rájuk Egy miniszteri rendelet le­jtővé teszi, hogy ősszel, a (v kezdete után, az általá- iskolák nagyobb diákjai Fa középiskolások tíz napot :ös munkával töltsenek. A lölcsök, zöldségfélék, más lények betakarításának indárjában nagy szükség van segítségre, hiszen közismert munkáskézhiány. Hasznot íjt a diákmunka a népgaz­daságnak, de jót tesz a fiata­loknak is. A ceglédi Mészáros Lőrinc általános iskola felső tago­zatos diákjai évek óta kap­csolatban állnak a MÉK helybeli kirendeltségével, s öt éve szocialista szerződés szabályozza együttműködésü­ket: az iskola adja a segítsé­get, a vállalati ünnepségek­hez a műsort, a MÉK előre meghatározott bérért foglal­koztatja a kis „idénymunkáso­kat”. A szocialista brigádok pénzfelajánlással is támogat­ják az iskolát. A tanulók, mint minden év­ben, az idén is paradicsompap­rikát szeleteltek. A kirendelt­ségen elmondották, hogy a diákok munkája révén másfél millió forintos ár­bevételhez jutott a MÉK. Ha a segítséget nem kapják meg, elesnek a pénztől, hiszen nem lett volna, aki a tetemes munkát elvégzi. A gyerekek végső soron dol­lárhoz juttatják az államot, mi­vel a szeletelt paprikát a győ­ri hűtőházba, onnan pedig — a nyugati kereskedők kívánsá­gának megfelelő csomagolás­ban — külföldre kerül. Tíz napon át nyolc osztály kétszáz diákja dolgozott. Napi hat óra volt a munkaidő. Az összteljesítmény tizenkét va­gon szeletelt paprika. A leg­szorgalmasabb munkásokat és rajokat külön jutalmazták, a gyerekeknek érdemes volt „rá­kapcsolniuk”. Kiemelkedett a 8/C osztály teljesítménye: szorgalmukkal Bódiss Olga tanárnő diákjai vitték el a pálmát, csaknem kétszáz rekesz paprikát dolgoz­tak fel személyenként. Külö­nösen szembetűnő Nagy László serénysége, a fiú elérte a fel­nőtt normát, naponta 115 kilós teljesítményével. Szabó Zsolt lépést tartott vele, de feljegy­zésre érdemes Balogh Mária 140 és Rimóczi Sándor 148 ki­lós eredménye is. A MÉK változatlanul számít a Mészáros Lőrinc iskola ta­nulóira. Négy szocialista brigád hatezer forintot ajánlott fel az iskolakönyvtár fejlesz­tésére. A vállalat évente egy alka­lommal anyagilag lehetővé te­szi a tanári karnak, hogy ta­pasztalatcserére utazzék, de az iskóla patronálásának szá­mos módját is felhasználja az együttműködés elmélyítésére. T. T. Só, homok, gép Télre készül az útmesterség. A KPM Budapesti Közúti Igaz­gatóságának ceglédi útmester- ségén megtartották a tél előtti gépszemlét. Kellő mennyiségű sóval, homokkal és géppel ren­delkeznek, öt sószóró és tíz hóeltakarító vár munkára. FF Őszi ülésszak A turini százas küldöttség baráti köre, holnap, pénteken este, a Ceglédi ősz rendezvény- sorozat és a múzeumi hónap keretében megtartjá őszí ülés­szakát, a Kossuth Múzeumban. A ceglédi céliek története Bérharc, lalajvesztés ABONYI KRÓNIKA Népfrontmunka a nagyközségben Békegyűlések, hangversenyek, előadások Az MSZMP abonyi nagyköz­ségi bizottsága a közelmúlt­ban megállapította, hogy a Hazafias Népfront helyi bizott­ságának munkájában érvénye­sült a tömegmozgalmi jelleg, megvalósul a társadalom vala­mennyi osztályának és rétegé­nek összefogása a szocializ­mus teljes felépítéséért. Az elnökség az éves munka- programnak megfelelően dol­gozott. Ülésein a többi között foglalkozott a községpolitika időszerű kérdéseivel, a dolgozó nők helyzetével, a népesedés- politikai határozatból adódó feladatokkal. A bizottság tagjainak több mint hatvan százaléka rendszeresen segített a testületi munkában. Az 1973-as és az idei válasz­tási teendőkből a bizottsági tagok eredményesen kivették részüket, előkészítették a je­lölőgyűléseket, bekapcsolód­tak a bizottságok munkájába, részt vettek a szavazás gya­korlati lebonyolításában. A nagyközségi tanács és a népfrontbizottság között évek óta hasznos az együttműködés. Jó példája ennek a népfront aktivistái által szervezett ta­nácstagi beszámolók sora. A nőbizottság közreműködé­sével tartották meg a több- gyermekes nők fórumát, ame­lyen az anyák a község veze­tőivel kötetlen beszélgetést folytattak. A nőbizottság most annak lehetőségét keresi, mit lehetne tenni a gyermekgon­dozási segélyt igénybe vevő kismamák művelődési igényé­nek felkeltéséért és teljesíté­séért. A népfrontbizottság minden év májusában békehónapot, szeptemberében szolidaritási eseménysorozatot szervez. Olyankor szinte valamennyi munkahelyen gyűléseket tar­tanak. Az idei tavaszon ezer- hétszázan vettek részt a béke­hónap rendezvényein. Hasonló érdeklődés nyilvánul meg a barátsági összejövetelek iránt. 1973- ban a bolgár—magyar, 1974- ben a lengyel—magyar, az idén a szovjet—magyar ba­ráti találkozó volt emlékeze­tes. A sokrétűség és a magas színvonal jellemzi a nép­front művelődéspolitikai tevékenységét is. A zenebarátok köre, a Legyen a zene mindenkié! mozgalom keretében, kapcsolatot létesí­tett a helybeli ÁFÉSZ keres­kedőinek klubjával, melynek tagjait és a szocialista brigá­dokat egy ideje a komolyzenei hangversenyek rendszeres lá­togatóivá tette. A múzeumba­ráti kör a lelkes helytörténeti kutatók, krónikaírók tevé­kenységét fogja össze. Mun­kásságának híre már túljutott a község határán. A községpolitikai felada­tok megvalósítása is lé­nyeges része a népfront munkájának. A népfrontaktívák részt vesz­nek a Tiszta udvar, rendes ház mozgalom népszerűsítésében, A virágos Abonyért akció él­terjesztésében. Sikerrel szer­vezik a társadalmi összefogást adott feladatok elvégzésére. Szoros együttműködésben dol­gozik a népfrontszervezet a párt-, a társadalmi és tömeg­szervezetekkel, a tanáccsal, vállalatokkal, intézményekkel. Gy. F. A jobb terület az éjszakásé Műszakváltás A Claas-dominátor ülésén n. A CÉHEN KÍVÜLIEKKEL SZEMBEN nem szűnt az ál­datlan harc, s bekövetkezik a ceglédi céhek történetében is egy periódus a XIX. század­ban, amely már kifejezetten jelzi ennek az iparszervezeti Eormának az életképtelensé- =ét, elmaradását a kialakult és kialakulóban levő maga­sabb szintű ipari formák mö­gött. A céhek felett Magyaror­szágon is eljárt az idő. Egyre nyilvánvalóbban tudatosul a céhmesterek körében az el- sárkpzá-s mint védelmi eszköz i fennmaradás és megélhetés Mztosítására. Errre utal a zárt számra törekvés is, ami abban nyilvánul meg, hogy legény- női mesterré válni egyre ne- nezebb lesz, a mestarutánipót- .ásról főleg családon belül ikarniak gondoskodni, a mes­ter fiának könnyítéseket, ked­vezményeket adnak a mester- vizsga letételekor stb. A már fejlettebb manufak­túra és gyáripar — Cegléd ?setében főleg Pest közelsége miatt — olcsóbb, nagyobb mennyiségű és korszerűbb ter­mékeivel szemben a céhek egyre versenyképtelenebbekké válnak. Országszerte, így Ceg­léden is az elzárkózás abban is megnyilvánul, hogy mivel i mesterek számát nem kí­vánják növelni, a legény egy­re hosszabb ideig kénytelen, bár már mester korban lenne, továbbra is legényként dolgoz­ni, a mesteremberekkel szem­ben pedig egyre fökozódnaka követelmények. Nagyon sok­szor jogos a panasz, _ hogy olyan munka elkészítését kí­vánják meg a mesterek a le­génytől, amilyet ők maguk sem tudnának elkészíteni. Mindezek hozzájárulnak ah­hoz, hogy a mester és a le­gény egymással egyre nyíltab­ban a kizsákmányoló és ki­zsákmányolt viszonyába ke­rüljön. Mivel a céh által meg­szabott kizsákmányolhatok száma szigorúan megszabott, maga a céh az, amely meg­akadályozza teljes jogú tag­jainak, hogy tőkéssé váljanak. A TECHNIKAI FEJLŐDÉS AKADÁLYÁVÁ válik ez a szervezet, hiszen a mesterek modernebb szerszámokat csak a céh engedélyével vásárolhat­nak és használhatnak. A mestereik között is kiéle­ződnek az ellentétek. Ennek igazolásául álljon itt egy ceg­lédi példa, egy levélrészlet az 1840-es évekből, amely „Czeg- léd Mező Várossában lévő Szijj, és Kötélgyártó Czéh eleibe terjesztett panasza és kérdése ... Rakusz János Köz Czéhbeli Tagnak.” „Kegyelmes Koronás Kirá­lyunk V. Ferdinand egyesült Czéhünk eránt olly nagy Ke­gyelemmel viseltetvén, hogy a legmélyebb jobbágyi folyamo­dásunkra Czéhbéli Társasá­gunknak az ahoz járulandó jogunk, s azoknak szigorú megtartása mellett Privilégiu­mot, és törvényt adni leg ke­gyelmesebben méltatott: melly leg Kegyelmesebb Adománya Felséges Koronás Királyunk­nak hogy milly drága Kincs légyen előttünk azt ezen Ne­mes Czéhbeli Gyülekezetnek egyenként minden érdemes tagja (: kivé vén az oily at, aki azon rendnek, és törvény sza­bályoknak törvéntelenül sze­gezi magát ellene:) tagadja ezt meg, mint Nevezetessen Tóth Mihály Szíjjártó Mester és annak Legénnyé Csatlós Antal, ki utóbb nevezett nál- lam szolgálván fél évig töllem el csábította, a nélkül, hogy leg szükségessebb üdö pontban legényről gondoskodhattam volna, mert nállam legény, ha nem csakhogy meg ne tart­sam, vagy tarthassam, és hogy engem több neveletlen gyer­mekek táplálásával küzdő embert végső Ínségre jutassa­nak eddig fel nem mondott most nevezett legényem is, bi- zonyossan Tóth Mihálynak in­geréből kinek még köszönettel kellene erántam lenni, miről a Nemes Egyesült Czéh tehet ta­núságot.” A továbbiakban a legényét vesztett mester a királyi ki­váltságlevél idevágó pontjaira utalt, és szemrehányólag em­legeti: „miért is vagyon tehát Privilégiumunk, s’ abba sza­bályozott törvényeink, ha úgy azt úgy az egyik mint a Má­sik Mester Társ meg nem tart­ja sött le tiporja értékét, gú­nyolja tettével becsét...” Egy másik, jóval korábbi dokumentuma a céhtörténet- nek, az 1773. évi taikácseéh- privilégium, amely leszögezi, „ hogy aki mestertársa legé­nyét nagyobb bérnek adásával és egyébként idegeníti, tsalo- gatja és tsábítja”, azt pénz- büntetéssel kell sújtani. Ez a levélrészlet és ez az idézet is ékes bizonyítéka annak, hogy a céhen belül, a mesterek kö­zött is kiéleződtek az ellenté­tek. Hasonló volt a helyzet a legények között is, amint ezt az alábbiak is igazolják, A takács céh ISSO-ban meg­erősített privilégiuma kimond­ja, hogy a mesternek joga van az „értelmesebb legények­nek nagyobb bért” adni. Ez természetesen a legények kö­zötti ellentétek kiéleződéséhez is vezetett. A mester és legény közti el­lentét meglétére újabb példa a ceglédi takácsok privilégiu­mának az a pontja, amely ki­mondja, hogy a legényeknek „Mesterektül megkívánandó bér eránt egymás között öszve b eszelleni” tilos. Világosan utal ez arra, hogy a legények között nem volt ritka eset a béremelésért vívott harc. Ha figyelemmel kísérjük, hogy az inas, mint a céhhie­rarchia alján álló személy, aki előtt a feljebb emelkedés szin­tén nagyon nehézzé vált, és aki a legalacsonyabb rendű- rangú munkát végezte, sokszor a mester gazdaságában, an­nak állatai között, konyhán stb., és aki így a ranglétra felsőbb fokain állókkal alap vető ellentétben állt, teljessé válik előttünk a céhen belül a XIX. századra kibontakozó belső ellentétek szövevénye is. AMlG VIRÁGKORÁT ÉLI A CÉH, egységesen vagy a lehető legnagyobb egységre törekedve sízáll szembe a nála fejletlenebb szintet képviselő vetélytárssal, félretéve eset­leges belső ellentéteit, amikor pedig hanyatló korszakába lép, és egyre inkább, alulmarad a manufaktúrák, gyárak verse­nyével szemben, egyre jobban ' kiéleződnek és a felszínre bukkannak az eddig esetleg lappangó ellentétek} tovább gyöngítve a bezárkózó, magát elavult és megcsontosodott ki­váltságai mögé záró, talaját vesztett céhszervezet. 1848—49-ben, a forradalom és a szabadságharc időszaká­ban a haladó gondolkodásúak részéről egyre erősödik a kö­vetelés, hogy szüntessék meg a céheket, és adjanak tágabb lehetőséget a legényeknek a fabrikákban, manufaktúrák­ban, egyéb ipari üzemekben való elhelyezkedésre, hogy nyíljon meg az út a feudális jellegű céhes ipar után a ka­pitalista ipar szabad fejlődése előtt. Ez a követelés a szabadság- harc bukásával lekerül a na­pirendről, de a következő két évtized gazdasági fejlődése törvényszerűen hatott oda, hogy 1872-ben megszűnt Ma­gyarországon a céhrendszer. SZERÉNY VÁZLATA LE­HET ez az írás a több száz éves ipari szervezet helyi és általános történetének, de biz­tosan beszédesebbé teszi a „Ceglédi évszázadok” című ál- lándó kiállítás azon termének tárgyi és dokumentációs anya­gát, amely a ceglédi céhek történetét mutatja be. Máté Bertalan történész — muzeológus (Kossuth Múzeum) (Vége) Mint sötét, óriás esernyő, ta­karja be az este a vidéket. A hatalmas kukoricatábla mellett egy Claas-dominátor motorja morgolódik. Két férfi járja kö­rül a gépkolosszust, gondosan vizsgálódva. Műszakváltás. A távozó gépkezelő Molnár Já­nos, a műszakot Dobozi László kezdi. Szívesen vállalják Felzúg a motor. Tizenkét órás a túra, ennyit dolgoznak most egy szuszra, kerüljön zsákba mielőbb minden ten­geriszem. A gép lámpájának fénye élesen pásztázza a sár­gásbarna kukoricaszárak sere­gét. A fénycsóvát a vezető te­kintete követi: pihentetőül azt szemléli, hogyan táncolnak benne az apró, szárnyas rova­rok. De a legfontosabb, hogy mit tesz a gép. Fárasztó az éjszakai műszak, mindegy az, hogy az ember munkacsarnokban vagy a sza­bad ég alatt tölti. Nem pa­naszkodnak, szívesen vállalják. A nappalos mindig meghagyja a jobb területet az éjszakás­nak, s ha jó az idő is, nem lesz baj a teljesítménnyel. He­tek óta a kezükre dolgozik az időjárás, nem úgy, mint tavaly, araikor az eső áztatta talajba szinte belefúrta magát a gép. Megyei első öt évvel ezelőtt került az abonyi József Attila Termelő- szövetkezetbe Dobozi László, a gépjavító állomásról. Gépsze­relő a foglalkozása, de nyá­ron és betakarításkor gépre ül. Évek óta részt vesz a tsz-szö- vetség meghirdette betakarí­tási versenyben, tavaly har­madik volt, most első lett a megyében. — Százhatvanhat vagon ga­bonát arattam az idén. Nem volt könnyű, ha emlékeznek még a zivataros nyárra. A jó munkaszervezés, a menetkész gépek segítettek. Napi 14—15 órát dolgoztam akkor, hajnali négykor keltem, hogy mire a harmat felszárad, elkészüljek a karbantartással és munká­hoz láthassak. Szeretem a gé­pem. Nem tudnám eldönteni, melyik a jobb, javítani vagy gépen ülni. Amikor aratnom kell, minden porcikámmal ér­zem, a kenyerünkről van szó. Megbecsülik Gyerek volt szinte még, de visszaemlékszik arra az idő­re, amikor a kéz erejét tette próbára a mezőgazdasági mun­ka. Már ismerte az országban elsőként használatba került AC—400-as kombájnokat, fel tudja mérni azok és a mai gépek közti különbséget. — Rendkívül nagy a fejlő­dés. Magam sem hittem vol­na néhány évé, hogy égy mű­szakban 15—16 vagon kukori­cát le lehet törni. Ma ez való­ság. A táblás rendszerbeni ter­mesztés elősegítette ezt a tel­jesítményt. Halad a gép az éjszakában. Dobozi László a kukoricacsö­veket figyeli, dalt dúdol ma­gában, jól érzi magát a Claas-dominátor ülésén, jól a világban. Elégedett. Kereseté­re nincsen panasza, érzi, hogy bíznak benne, megbecsülik. Otthon kis családja, gyerme­ke szunnyad. A jövőre gondol. Ház kelle­ne, meg gépkocsi is. Utazni, sokfelé járni. Versenyeket nyerni, újabb eredményeket el­érni. Mindig újabbakat. Gyuráki Ferenc A hetedik helyen Az országos ifjúsági Tízek bajnokságán, a B-kategóriások között, a hetedik helyen vég­zett az Abonyi Tsz SK fiatal asztaliteniszezője, Steiszkál Éva. Üjszászra kirándultak r~ .. Ki használva a verőfényes, kellemes őszidőt, Űjszászra, a kiserdőbe kirándultak az abonyi Gyulai Gaál Miklós általá­nos iskola ötödikesei. Az osztály kerékpáron tette meg az utat. Úttörőéletük szép emléke marad a játékos, szalonnasütéses, vidám erdei együttlét. Gyuráki Ferenc felvétele 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom