Pest Megyi Hírlap, 1975. október (19. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-21 / 247. szám

I OP 1975. OKTOBER 21., KEDD Őszinte; hiteles vallomások B. Szabó Edit emlékkiállítása Szentendrén Még a képzőművészet iránt közismerten érdeklődő Szentendrén is szokatlanul népes tömeg \ gyűlt össze vasárnap délelőtt a Művésztelepi Galériában B. Szabó Edit szooorkiállításának megnyitására. A nagy érdek­lődésben bizonyára szerepet játszott az a fájdalmas kö­rülmény is, hogy erre a kiállításra — az elsőre — a művésznő még életében készült, de tragikusan korai halála miatt — 37 évesen, az idén hunyt el — már nél­küle kiellett a tárlatot megrendezni. A megjelenteket dr. Ikvay Nándor megyei mú­zeumigazgató köszöntötte. A kiállítást dr. Csicsay Iván, a megyei tanács elnökhelyettese nyitotta meg. Méltatva a kiállított szobrokat és rajzokat, egyebek közt hang­súlyozta: B. Szabó Edit közérthetően kimunkált művei őszinte, hiteles vallomások a világról, az embereikről. A megnyitón Szacsvay László„ a Nemzeti Színház művésze B. Szabó Edit legkedvesebb verseiből mutatott be néhányat Az ember eltávozott, a mű ittmaradt. Sértetlen tökéletes­séggel. Mi okozta ezt a gyors eredményt? A gyors halál, mely ránk parancsolja a rideg tényt: most már csupán ezzel gazdálkodhatunk? Tiszta em­ber, tiszta művészet? Csupán ez a párhuzam lehet marad­hat vizsgálódásunk tárgya? Igazság, de nem teljesség. Mindvégig szigorú önismeret­tel rendelkezett, s műveinek formálásában alkalmazta, ez volt B. Szabó Edit titka és törvénye. A szentendrei tárlatból em­lékkiállítást szerkesztett a sors, s művészetének nyitánya záróképpé sűrűsödött, szobrá- szi készülődése ma már nem­csak sokat ígérő életmű kez­detét hanem összegezését je­lenti. Hibátlan szobrainak egyenlete; a szárnyalás és megoldás azonos erőállapotú. B. Szabó Edit elsősorban gon­dolkodott szobraiban és álmo­dozott a rajzban. Tudása tel­jessé törekedett képzelete friss maradt, e művészi pár­huzam jegyében alkotott — míg alkothatott Debrecenben született 1938- ban, s tehetségét Sárospatakon Takáts Tamás, Budapesten Marisa István és Somogyi Jó­zsef gondozta. A Képzőművé­szeti Főiskolán mestereitől, Szabó Ivántól, Kisfaludi Stróbl Zsigmondtól, Pátzay Páltól nemcsak a mintázás alapel- veit, hanem a szobrászi maga­tartás alaposságát tanulta. Te­hetségét Gyömrő mélyítette el, ahol Pál Mihály és férje, ifj Pál Mihály „baráti figyel­me” között élt, alkotott. Erő­teljes jelenlétükben is mind­végig megőrizte egyéniségét, mely a végsőkig érlelt plasz­tikai formák együttes finom­ságában, végérvényes méltó­ságában figyelhető meg. Ár­nyaltan volt egyszerű minden emberi, szobrászi gesztusában, műveinek fogalmazását tiszta életelvei, szüntelen szellemi gyarapodása végezte. Nyitott ember maradt, szüntelenül fejlődésre kész elme, aki szob­rokká fejlesztette irodalmi, ze­nei, bölcseleti felismeréseit. Talán legfőbb erénye életmű­vének szabatossága. Ez örven­deztet a kisvárdai óvoda előtt álló öz-ében, a Jedlik Ányos portréban, a veresegyházi mű­velődési házba készült dom­borművén. Méltán kapott Der- kovits ösztöndíjat, méltán bíz­ták meg a súlysápi felszaba­dulási emlékmű megtervezésé­vel. Életművének társai és kísé­rői most látják igazán, hogy milyen tiszta tökéletességű műveket teremtett. Kavicson ülő asszonya, örvénylő nőalak­ba öltözött tengere, „hosszú redőzetű” ritmikus drapériát magára öltő, görögös forrású Balladája, méltóságtestesítő Pávás nője olyan sértetlen üzenet, hogy a jövő századunk tisztaságra törekvő emberét ismerheti meg bennük egyko­ron. Addig is számunkra az eszményt testesítik, az általá­nos emberi jószándékot, a kö­zösségért önmaga szigetén csöndben küzdő embert, a megszerzett, kivívott minősé­get. Az idén április 18-án távo­zott el közülünk végérvénye­sen, olyan életkorban, amikor Maillol és Meunier még nem is döbbent szobrászi hivatásá­B. Szabó Edit bronzszobra: I*ávás nő ra. ö emberként és szobrász­ként búcsúzott Pál Mihály után a gyömről műhelybél, képzőművészetünk egyik nagy ígéreteként Hármójuk közül egy maradt körünkben szép­ségteremtő elszántsággal: ifj. Pál Mihály. Mintázófáját már nem önmagáért veszi csupán kezébe: értük, helyettük is al­kot L. M. November 4-től 13-ig A szovjet kultúra napjai Sajtótájékoztató a gazdag rendezvénysorozatról A november 4-től 13-ig tar­tó szovjet kultúra napjainak gazdag és színes programjáról tájékoztatta hétfőn az újság­írókat dr. Mölnár Ferenc kul­turális államtitkár. A Kultu­rális Minisztérium és a Ma­gyar—Szovjet Baráti Társaság közös nagyszabású, a Szovjet­unió művészetének valameny- nyi ágazatát tükröző prog­ramjában világhírű ének- és táncművészek, ismert együtte­sek szerepelnek Budapest és az egész ország közönsége előtt. Koncertek országszerte November 4-én'este 7 órakor az Erkel Színházban sorra ke­rülő nyitó díszhangversenyen a Leningrádi Filharmónia szimfonikus zenekara koncer­tezik Jurij Temirkanov ve­zényletével, majd a második részben a leningrádi Kirov Operaház balettművészei ad­nak műsort. A továbbiakban a 115 fős társulat Miskolcon, Nyíregyházán, Szolnokon és a tévé stúdiójában ad nyilvános hangversenyt. A zenebarátok a Magyar Zeneművészek Szövet­sége területi csoportjainak rendezésében számos vidéki koncerten találkozhatnak a kortársi szovjet zene legújabb alkotásaival. A szovjet éneke­sek — Jelena Obrazcova, Alekszandr Vegyemyikov, Maria Biesu, Virgiliusz Norej- ka és Jurij Mazurok — az Operaház több előadásán lép­nek fel, ezenkívül néhány vi­déki operaelőadáson is közön­ség elé állnak. j Solohov-míivek filmen Kulturális és művészeti éle­tünkben a szovjet művészet gazdagon és folyamatosan van jelen, mégis kiemelkedő ese­ménynek számít a szovjet fil­mek fesztiválja. Programjában új filmként A hazáért harcol­tak, A vörös kányafa című al­kotás és Az olaszok hihetetlen kalandjai Lenigrádban című vígjáték szerepel. Budapesten, a megyeszékhelyeken és más városokban rangos, világhírű szovjet filmek sorát újítják fel. Például a Solohov művei­ből készített filmekből retros­pektív vetítést rendeznek. A szovjet filmek fesztiválján or­szágosan mintegy 50 filmet láthatunk majd. A moszkvai Szovremennyik Színház vendégjátéka során Szolnokon és Budapesten lép fel; Viktor Rozov: örökké él­nek című drámáját, Gorkij: Éjjeli menedékhelyét és Mi­hail Roscsin: Szerelvény a hátországban című tragikus el­beszélését adják elő. Moldava dalai A könnyű műfaj kedvelői a Moldavai Szovjet Szocialista Köztársaság 75 tagú Zsok né- pitánc-együttesét üdvözölhetik majd,. amely Budapesten kí­vül több vidéki fellépésen ad ízelítőt a moldavai dal- és táncfolklórból. Az európai hí­rű pesznyári tánczenekar Bé­késcsabán, Makón, Hódmező­vásárhelyen, Szentesen, Esz­tergomban, Komáromban és Budapesten szerepel. A Szov­jet Kultúra és Tudomány Há­zában rendezik meg a Szovjet Irodalom élő mellékletét, nép­szerű magyar előadóművészek közreműködésével. A szovjet kultúra napjai Magyarországon rendezvény- sorozatára kulturális delegá­ció is érkezik hazánkba. Szov­jet vendégeink találkoznak majd a magyar újságírókkal, részletes ismertetést adnak a programban szereplő alkotá­sokról és művekről, s a szovjet művészeti élet egészéről. Múzeumi dolgozókat tüntettek ki Átadták az emlékplaketteket A múzeumi hónap hagyo­mányos eseményeként tegnap délelőtt Pest megye múzeumi dolgozóinak jutalmakat, kitün­tetéseket adtak át. A szent­endrei Ferenczy Múzeumban tartott ünnepségen dr. Ikvay Nándor megyei múzeumigaz­gató értékelte az évi munkát, majd a kiemelkedően dolgo­zóknak átnyújtotta a jubileu­mi jutalmakat, ötéves mun­kájáért emléklapot kapott Nagy Lázárné szentendrei te­remőr, Polányi Aladár szent­endrei restaurátor és Apáti- Tóth Sándor ceglédi fotós. Tízévi munkájáért oklevelet és emlékplakettet kapott Nagy Józsefné dömsödi gondnok, dr. Majláth Imre szentendrei kiállításvezető és I. Sándor Il­dikó' szentendrei muzeológus. Laczus Géza szobi múzeumve­zető és Urbán Jánosné váci hivatalsegéd 15 esztendős jó munkájáért kapott elismerést. Ezután Hargitai Károly, a megyei tanács művelődésügyi osztályának vezetője miniszte­ri kitüntetéseket adott át. Ki­váló dolgozó kitüntetést ka­pott: Schlier Lujza tápiószelei teremőr, Kiss Dénesné nagy­kőrösi adminisztrátor, Fülöp Lajosné ceglédi adminisztrá­tor és Horányi Ferenc zebegé- nyi teremőr-pénztáros. Mi­niszteri dicséretben részesült dr. Balanyi Béla nagykőrösi tudományos munkatárs, Diny- nyés István tápiószelei mú­A Vár bevétele Séta a Nemzeti Galériában Ez a királyi paloták sorsa, történelmi váltás következté­ben rendre múzeumokká ne­mesülnek, tisztulnak, növe­kednek. A prágai Hradzsin- ban is Tiziánóval találkoz­hatunk, s a leningrádi Ermi- tázsban Picassó-festmények kö­rében döbbenünk rá: ez régen a Téli Palota volt. Képről az ablakén át a térre pillantunk, hajdan itt rohamoztak matró­zok, munkások, katonák új igazságáért, hogy a föld min­den. sarka az új szépség he­lye legyen. fc Ezért is volt abban vala­mi felemelően szívszorító, ahogy virágénekek, Liszt- muzsika csöndes sugárzásá­ban özönlött a nép a hajda­ni királyi várba Budán, im­már a Nemzeti Galéria szép­ségigazsággal zsúfolt termei­be. A magyar nép vonult vég­legesített vendégségben a már­ványlépcsőkön a múzeummá átköltött palotában. Törté­nelmi igazságszolgáltatás és kultúránk klasszikus értéke fogadta a vendégeket azon a Nemzeti Galéria-nyitó vasár­napon, ahol valaha IV. Béla rakatta az országvédő falakat, ahol európai látókörrel Má­tyás járt, ahol Habsburgok lépkedtek olcsó dölyffel, ahol nyilasok romboltak, dúltak, ahol mégis felszabadult né­pünk egyetemes akaratából virágzásnak indult a jövő. A nép lépett a márványlépcsők­re, ez a vasárnap jelentette az igazi birtokba vételt, a művészet méltósága vette át a hatalmat. Özönlött a nép, milliók kö­veteként e szabadon áramló tízezres vendégsereg: minisz­terhelyettes, színész, Csepel autógyári szocialista brigád lépkedett egymás mellett.. Kál­lai Gyulának, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsa elnö­kének szavai közbén, ben7 nünk visszhangzott nemcsak a mondat, hanem annak kö­zösen teremtett igazsága: „Ma már az egykori királyi palotában a kultúra fellegvá­rát avatjuk”. Avatjuk a meg­nyitóval, avatjuk a szünte­len vendégséggel, ahol a mű­vészet, népünk alkotóerejé­nek visszavonhatatlan ünne­pe fogadja az érkezőket szá­zados hosszúságú holnapok­ban. S együtt nézzük az újszerű rendezés alapján szerkesztett képzőművészeti anyagot, mely a magyar festészet, szobrászat és grafika folyamatát érzé­kelteti a gótikus szárnyasol- táraktól a. mai kortárs mű­vészetig. Érthető, hogy ez utóbbinak különösen nagy a látogatottsága, , hiszen most először válogattak muzeális szintű gyűjteményt élő alko­tóink műhelyéből. Különö­sen a szentendrei művészek jutnak főszerephez, vala­mennyi korosztály, mindegyik stílusirányzat. A váci Duna- műhely is művekkel képvi­selteti magát, a ráckevei D\i-_ na-ág festői is szerepelnek, a gyömrői Pál-életmű szintén jelentkezik szobrokkal. Nagy jelentőségű az a tény, hogy az éremhnyag és a rajz­művészet téradásával bepil­lanthatunk a magyar képző­művészet belső életébe, átte­kinthetjük nemcsak azt, ami valóság lett, hanem ami lehe­tőség, folytatásra kötelezett feladat maradt, hiszen a raj­zokban ott lappang a követ­kező évtizedek új elemekkel kiegészülő teendője.- Az állandó gyűjteménnyel egy időben nyílt meg a Szol­noki művészet elmúlt korsza­káról rendezett időszaki kiállí­tás, melyet hazánk egyes táj­egységeihez kötött, képzőművé­szeti központok bemutatása követ. Megyénk szentendrei, váci alkotókkál, a ráckevei Duna-ág festőivel jelentke­zik a szolnokiakat követő kiállítássorozatra. A ]ó, a még jobb nemzeti közérzet része a Nemzeti Ga­léria új otthona, mely Pogány ö. Gábor főigazgató szavait kölcsönözve „az egész népét hívja vendégségbe” a kultúra terített asztalához. Ez a leg­szebb bevétele a várnak, s a legszebb zászlót azzal tűztük ki, hogy királyok, hercegek, grófok után a nép, mindany- nyian felmehetünk a kul­túra otthonává átköltött bu­dai vár kupolájába, s onnan nézhetünk fővárosunkra. Losonci Miklós zeumigazgató és Molnár Lajos nagytarcsai tanító. Végül dr. Ikvay Nándor múzeumi emlékplaketteket adott át azoknak a testületek­nek és személyeknek, akik az idén a legtöbbet tették a me­gyei múzeumok fejlesztéséért. Emlékplakettet kapott Szent­endre Város Tanácsa, Czóbel Béla festőművész és Hargitai Károly. Szentendre kitünteté­sét Bertalan Ferenc, a városi tanács vb-titkára vette át. Magyar amaíőrfiímek v sikere Magyar sikerekkel ért véget a díjnyertes amatőrfilmek má­sodik nemzetközi fesztiválja vasárnap Győrött. Tizennyolc ország, 81 filmjét vetítették le a háromnapos versenyen. A fesztivál díjainak ünnepélyes átadására a íertődi kastély­bán került sor. A nemzetek nagydíját az összteljesítmény alapján Magyarországnak ítél­te a zsűri. A fesztivál fődiját a Távol című magyar film, Varga Csaba alkotása kapta. Az operatőri díjat Dobos Gábor nyerte el a Gang árnyéka cí­mű filmért A Nemzetközi Amatőrfilmszövetség, az UN1. CA különdíját pedig a győri amatőrfilm stúdiónak ítélte a zsűri. Linna Väinö finn író Budapesten Hétfőn a Magyar Írók Szö­vetségének meghívására Buda­pestre érkezett Linna Väinö, Lenin-békedíjas finn író. Itt- tartózkodása során írókkal, műfordítókkal találkozik, is­merkedik a magyar irodalmi élettel. Látogatást tesz az Európa Kiadónál is, amely há­rom kiadásban jelentette meg A sarkcsillag alatt című re­gényét, s jelenleg új könyvé­nek kiadására készül. TV-FIGYELŐ a Hét. Megint a Hét a. szombat-vasárnap leg­Ismét volt érdekesebb adása. Lapunk hagyományai szerint minden riportjáról meg kellene emlé­keznünk. Kádár János Vas megyei látogatásáról figyelemre méltó riportban számolt be a Hét. A két nap eseményeit az újságok és a 1 televízió napi híradásai­ból ismerjük. A Hét mindeh­hez tudott úját mondani. Egy­részt azzal, hogy olyan esemé­nyeket, részleteket mutatott, amelyeket a korábbi híradá­sok éppen csak említettek. Másrészt és főképpen azzal, hogy nem veszett el a részle­tekben, jól hangsúlyozta a lé­nyeget, a politikumot. Elsőd­legesen a párt szövetségi poli­tikáját, amely a vasi látoga­tást mindenekelőtt meghatá­rozta. A portugál riport. A Hét ko­rábbi portugáliai riportjairól szólva e hasábokon többször el­mondtuk már, hogy a riporte­reknek a vezetők irodáiból ki kellene végre lépniük az utcá­ra, a nép közé és a sok hiva­talos nyilatkozat után nem hivatalos emberekkel is be­szélhetnének. , Eöl kell jegyez­nünk, hogy ei most megtör­tént. Polgár Dénes ilyen ri­portban számolt be az új por­tugál helyzetről. A riporter és a kamera szinte állandóan az utcán járt, s nem is akárhol, olyan izgalmas helyeken, mint például Porto, ahol olyan sok súlyos összecsapás játszódott le. Kell-e magyarázni, hogy a riportot nagy éi-deklődéssel néztük, s nagy érdeklődéssel figyeltük a portugál dolgozó emberek szavait? Ne nyugodjunk bele ! Kivéte­lesen érdekes volt az az építő­ipari riport is, amelyben Va- jek Jutka az úgynevezett' nyí­lászáró szerkezetek, laz ajtók, ablakok bonyodalmas, ám meglepő csattanóval végződő ügyéről számolt be. Mint ki­derült, az ajtóknak, ablakok­nak 50—80 százaléka hibásan kerül ki a gyárból, hibásan kerül a házak falaiba. S mi hosszú évek óta úgy viseljük ezt a helyzetet, mint egy sors­csapást, amelyen nem lehet változtatni. A Hét riportja azért volt izgalmas és újszérű, mert utá­najárva a dolognak, nem oda jutott, ahová a hasonló beszá­molók általában, nem egy könyörtlen és leküzdhetetlen akadályhoz. Vajek Jutka az ajtók, ablakok ügyében nem talált semmiféle objektív ne­hézséget. Minden van, ami a nyílászáró szerkezetekhez kell, es minden jó minőségben. A megdöbbentően sok hiba egyetlen, kizárólagos oka a rossz munka. Azoknak a rossz munkája, akik a nyílászáró szerkezeteket gyártják és szó­ké, akik a rossz árut átve­szik. Hihetetlen, de így van, s ez az ügy meglepő csattanója: a sok bosszúság és kár mind elmaradhatott volna, ha az ér­dekeltek tiltakoznak, rekla­málnak és visszaküldik a gyárba a hibás árut. A tanul­ság nyilvánvaló: másutt sem szabad belenyugodnunk a rosszba. Hátha sok más „ob­jektív nehézségről” is kiderül majd, hogy valójában emberi hiba, fegyelmezetlenség, tre- hányság, lustaság okozta. Élen a sorozatok, a két hét­végi nap egyébiránt — a szép grúz film, a Piroszmani, vala­mint a sorozatok, Komlós mű­sora és ä Cigányzene kivételé­vel — meglehetősen közepes érdekességeket kínált. A va­sárnap este sugárzott ameri­kai film, a Don Quijote ka­landjai sem volt igazán érde­kes. Tisztességesen elmondta ugyan a búsképű lovag törté­netét, de az a költői szárnya­lás, 4 az az emelkedettség, amely a dolog lényege, vala­hogyan kimaradt a filmből. Érthetően egyébként: o holly­woodi realizmus eszközei nem alkalmasak erre, s a rendező Alvin Rakoffnak nyilván eszé­be sem jutott, hogy más mód­szereket is választhatna. Csontos Magda A VÁCI TAURUS GUMIGYÁR FELVÉTELRE KERES:- vegyésztechnikust technológiai munkakörbe,- nyugdíjas gépészmérnököt vagy gépésztechnikust (havi 70 órára), emelőgép ügyintézői munkakör betöltésére,- érettségizett fiatal munkaerőt laboráns munkakörbe. Jelentkezni lehet a gyár munkaügyi osztályán: 2600 Vác, Derecske dűlő 1. Tel.: 11-433.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom