Pest Megyi Hírlap, 1975. szeptember (19. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-28 / 228. szám

2 1975. SZEPTEMBER 28., VASÁRNAP Gromiko Ottawából Prágába érkezett A szcvjci külügyminiszter ma Berlinbe utazik Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, külügyminiszter szom­baton befejezte hivatalos lá­togatását Kanadában és eluta­zott Ottawából. — Ottawai megbeszéléseink azt mutatták, hogy a Szovjet­unió és Kanada álláspontja megegyezik vagy közel áll egy­máshoz olyan időszerű nem­zetközi kérdésekben, mint pél­dául az európai biztonság megszilárdítása, az atomfegy­ver-kísérletek általános és tel­jes betiltása, az államok köl­csönösen előnyös együttműkö­désének fejlesztése — hangsú­lyozta Ottawából történt eluta­zása előtt a szovjet külügymi­niszter. — Ma már túlzás nélkül el­mondhatjuk, hogy az elmúlt években tovább fejlődtek a szovjet—kanadai kapcsolatok. Mint a szovjet külügymi­niszter a továbbiakban hang­súlyozta, ottawai tárgyalásai során véleménycserét folyta­tott kanadai partnereivel az ENSZ-közgyűlés 30. ülésszaka elé terjesztett szovjet javas­latokról. Nagy figyelmet fordí­tottak a közel-keleti helyzetre és más fontos nemzetközi kér­désekre is. Andrej Gromiko megelége­déssel szögezte le, hogy láto­gatása idején sikeresen zárul­tak a halászattal kapcsolatos kérdésekkel foglalkozó szov­jet—kanadai tárgyalások. •, Andrej Gromiko Csehszlová­kia Kommunista Pártja és a kormány meghívására szomba­ton hivatalos baráti látogatás­ra Prágába érkezett. j Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, csehszlovák államfő szombaton Prágában fogadta a Szovjetunió külügyminiszterét A két államférfi szívélyes lég­körben megvitatta a szovjet— csehszlovák kapcsolatok kér­déseit és az időszerű nemzet­közi problémákat. Gustáv Husák a találkozón átnyújtotta Andrej Gromikó- nak a Fehér Oroszlán Rend első fokozatát. A magas cseh­szlovák kitüntetést a szovjet külügyminiszter a szovjet— csehszlovák kapcsolatok fej - lesztése érdekében kifejtett te­vékenységével érdemelte ki. A szovjet külügyminiszter az NSZEP KB, az NDK államta­nácsa és minisztertanácsa meghívására ma hivatalos ba­ráti látogatásra a Német De­mokratikus Köztársaságba ér­kezik. Gomes Varsóban Costa Gomes tábornok, a Portugál Köztársaság elnöke Edward Gieraknek, a LEMP KB első titkárának meghívá­sára szombaton délután hiva­talos látogatásra Varsóba ér­kezett. A varsói repülőtéren a vendéget és kíséretét Henryk Jablonsky lengyel államfő fo­gadta. Edward Gierek dísz­ebédet adott Costa' Gomes és kísérete tiszteletére. Gomes négy napot tölt Lengyelor­szágban, szerdán a Szovjet­unióba várják hivatalos láto­gatásra. ENSZ-BT Vita a két Vietnam felvételéről Mint már jelentettük, az ENSZ-közgy ülés 30. üléssza­kának felkérésére a Bizton­sági JTanács pénteken este isméd megvitatta a VDK, a DVK, valamint Dél-Korea ENSZ-be való felvételének a kérdését. A vitában pénteken felszó­lalt Hollai Imre nagykövet, a Magyar Népköztársaság New York-i állandó ENSZ-képvise- letének vezetője. A magyar kormány és a magyar nép — jelentette ki — támogatja és sürgeti a VDK és a Dél- vietnami Köztársaság felvé­telét az ENSZ-be. Üdvözöl­jük azt a tényt, hogy a köz­gyűlés 30. ülészakának túl­nyomó többséggel — egyetlen ellenszavazat nélkül — elfo­gadott határozata eredmé­nyeként a Biztonsági Tanács ismét összeült, hogy felülvizs­gálja a két ország tagfelvé­telének ügyét. A Magyar Nép- köztársaság büszke arra, hogy e határozat társszerzői kö­zött lehetett. Azzal a várako­zással tekintünk a BT hatá­rozata elé — mondta Hollai Imre —, hogy meggyőződé­sünk: a történelmet és a ha­ladást nem lehet megállítani, az igazság mindig felülkere­kedik és ez visszatükröző­dik a világszervezetben is. Őszintén reméljük, hogy a BT tagjai a két vietnami állam felvételének ügyéről nagy fe­lelősségük teljes tudatában fognak dönteni. A Biztonsági Tanács hétfőre napolta el a kérdés további vitáját. Világméretű felháborodás (Folytatás az 1. oldalról.) rehajtását embertelen csele­kedetnek nevezte, amely „lei- váltja a civilizált világ fel­háborodását és iszonyatát”. A szövetségi kormány a kül­ügyminisztérium szóvivője út­ján kinyilvánította, hogy a kivégzések megrontják Spa­nyolország és az NSZK viszo­nyát. Az angol külügyminiszté­rium szóvivője szombaton em­lékeztetett rá: a brit kormány közbenjárt az elítéltek érdeké­ben és „mélységes sajnálko­zással” értesült arról, hogy öt kivégzésre mégis sor került. Renée Short asszony, munkás­párti képviselőnő szombaton követelte a Wilson-kormány- tól, hogy válaszul az emberte­len cselekedetre, szakítsa meg diplomáciai viszonyát Franco Spanyolországával. A Svéd Szociáldemokrata Párt kongresszusának szomba­ti megnyitóján a tanácskozás­teremben a svéd állami lobogó és a szocialista párt zászlaja mellett egy fekete szalagos spanyol lobogó volt látható. Olof Palme miniszterelnök a spanyol antifasiszták kivégzé­sét keményen megbélyegző be­szédet mondott. Anker Jörgensen dán mi­niszterelnök „megrázó tragé­diának” nevezte a spanyol ha­zafiak kivégzését. Lisszabonban szombaton délutánra rendkívüli ülés­re hívták össze a por­tugál minisztertanácsot, hogy megvitassák Portugália és Spanyolország kapcsolatainak kérdését, tekintettel a szombat reggeli kivégzésekre. Athén belvárosában több száz fiatal „fasiszta gyilkosok” felkiáltásokkal vonult a spa­nyol nagykövetség épülete elé, amelyet megerősített rendőri alakulatok védenek. Trygve Bratteli norvég mi­niszterelnök szombaton kije­lentette, hogy a norvég népet mélyen megrázták a kivégzés­ről szóló hírek. A spanyolországi kivégzések hírére szombaton újabb tünte­tések robbantak ki Párizsban és számos francia városban. Georges Marchais, az FKP fő­titkára szombaton kiadott nyi­latkozatában» felszólította a kormányt, hogy azonnal szün­tessen be minden kapcsolatot a spanyol rendszerrel. Joope Den Uyl holland mi­niszterelnök mondott beszédet azon a nagyszabású tiltakozó gyűlésen, amelyet szombaton délután Utrecht városában rendeztek meg a Franco-re- zsim terrorja elleni küzdelem jegyében. Áz NDK utasította az ország madridi nagykövetét, hogy azonnal hagyja el állomáshe­lyét és térien haza. Norvégia és Hollandia kor­mánya is úgy döntött, hogy tiltakozásul a spanyolországi megtorlások miatt, jelentésté­telre hazahívja nagykövetét. Ugyancsak hazahívták jelen­téstételre az NSZK madridi nagykövetét üéi nap krónikája Hétfő: Baloldali előretörés a finn választásokon — A tűz- szüneti megállapodások ellené­re Libanonban ismételten fel­lángolnak a harcok — Kohl, a nyugatnémet CDU elnöke Moszkvában — összeütközések Angolában és Timoron. Kedd: Gromiko beszéde az ENSZ-közgyűlés általános poli­tikai vitájában — A francia dolgozók akciónapja — Tilta­kozások a spanyol terror el­len. Szerda: A portugál vasmun­kások figyelmeztető sztrájkja — Husszein Jordániái király Damaszkuszban — Az új olaj­árakról tárgyal az OPEC Bécs- ben. Csütörtök: A szovjet külügy­miniszter kanadai látogatása — Szenátusi vita Washingtonban az új sinai egyezményről — A bolgár kormányfő Berlinben. Péntek: Hazánkba érkezik az Indiai köztársasági elnök — \ VDK és a DVK tagfelvételi ké­rése, a közgyűlés túlnyomó többségének döntése értelmé­ben, újból az ENSZ elé kerül — A bécsi EKHT-tárgyalások őszi nyitánya. Szombat: Costa Gomes por­tugál államfő Lengyelországba utazik — Az új szovjet lesze­relési javaslatok kedvező vissz­hangja. Űj kifejezés nyert polgár­jogot a hírmagyarázatokban: a politikai enyhülést ki kell egészíteni a katonai enyhülés­sel. Ez a katonai enyhülés pe­dig nem mást jelenít, mint a fegyverkezési verseny korlá­tozását, majd teljes beszünte­tését, a leszerelés folyamatát. A fegyverkezési hajsza foly­tatása ugyanis azt jelenti, hogy a tőkésországok befolyá­sos katonai-ipari komplexu­mai továbbra is a feszültség fokozását próbálják előmozdí­tani; politikai szószólóik — Jackson szenátortól Strauss- ig — a legszélsőségesebb né­zeteket hangoztatják; a lélek­tani hadviselet keretében hisz­tériát és bizalmatlanságot szí­tanak; élesztik a helyi válsá­gok tüzet — végső soron te­hát veszélyeztetik a politikai enyhülés eddigi eredményeit. Az elmúlt hét során szinte koncentráltan mutatkozhatott meg, milyen következetes erő­feszítéseket tesznek a szocia­lista országok a katonai eny- ; hülés érdekében. Az ENSZ- közgyűlés általános vitájában Gromiko szovjet külügymi­niszter új leszerelési javasla­tokat terjesztett elő. A Szov­jetunió egyrészt teljes atom­csendet kíván, a kísérleti atomrobbanitások általános ti­III Mill 11i^—M—— lalmát. ("Érdemes ennek a té­mának legfontosabb vonatko­zásaira utalni: a légkörben végzett nukleáris hadgyakor­latok hallatlanul veszélyesek, hiszen éppúgy mérgező, rá- dióaktív anyagokat juttatnak az atmoszférába, mintha há­borús körülmények között vetnék be azokat.) Másrészt elhangzott az a szovjet indít­vány is, hogy vegyék idejé­ben elejét új tömegpusztító fegyverrendszerek kidolgozá­sának. Ma még lehetséges a politikai döntés olyan fegy­verek tilalmára, amelyek ki­dolgozása holnap már tech­nikailag is lehetséges lesz — a szovjet külügyminiszter e szavai különösen nagy vissz­hangot váltottak ki. Folytatódtak Genfben a SALT-megbeszélések is. A ko­rábbi megállapodások értel­mében részleteket ugyan nem közöltek, de tudjuik, hogy a Ford—Gromiko eszmecsere nyomán e tárgyalások fontos szakaszukba jutottak. Erre célzott Leonyid Brezsnyev is, amikor Moszkvában találko­zott a közös űrrepülés ame­rikai legénységével. Ha sike­rülne rövidesen kidolgozni az új SALT-megállapodást, az jó lehetőséget nyújtana, hogy az aláírásra, még az idén, az Egyesült Államokba látogas­son az SZKP főtitkára. A legnehézkesebbnek tűnő leszerelési konferencia is új- rakezdte munkáját. Béceben pénteken került sor a közép­európai haderőcsökkentésről tárgyaló értekezlet őszi nyitá­nyára. Nyugaiti jelentések sze­rint a NATO-országok régi álláspontjukkal tértek vissza a diplomaták asztalához, s ha ez valóban így van, akkor tp- vábbra sem várható előrelépés. A különböző atlanti tervek­nek— legyen nevük „diszpa- ritásos” vagy „aszimmetrikus” leszerelés — lényege ugyan­az: az ésszerű egyenlőség he­lyett a nyugatiak számára sze­retnének előnyös helyzetet te­remteni. Csakhogy, ami egy­szer nem sikerült az erővi­szonyok gyakorlatában, az aligha fog sikerülni tárgyalá­si manőverekkel. Visszatérve még az ENSZ- hez: a világszervezet örven­detesen fejlődő taglétszámát mutatja, hogy már 141 állam zászlaja leng az ENSZ-téren. Az egyetemesség azonban még korántsem teljes, s az ameri­kai vétó megakadályozta a két vietnami állam felvételét. Vi­etnam erkölcsi győzelme, hogy a közgyűlés túlnyomó több­séggel ismét a Biztonsági Ta­nács elé utasította a VDK és a DVK tagfelvételét. Ameny- nyiben Washington ismét nemmel szavaz, tovább fo­kozza saját elszigetelődését. A héten változatlanul a fi­gyelem előterében állott az Ibériai-félsziget mindkét 'or­szága. Portugáliában kine­vezték az államtitkárokat az új kormányba, a földművelés- ügyi tárca második embere a kommunista párt tagja lett. Más irányú szervezési mun­kák is folynak, a legfontosabb esemény, hogy új katonai biz­tonsági alakulatot hívtak életre. Remélhetőleg mindez a demokratikus vívmányok vé­delmét biztosítja majd: en­nek szükségességére hívta fel a figyelmet kétszázezer vas­munkás figyelmeztető sztrájk­ja és a baloldali katonák tün­tetése is. Costa Gornes portu­gál elnök közben jelentős kül­földi útra indul: a Szovjet­unióban és Lengyelországban tesz látogatást. Ami az ibériai másikat, Spanyolországot ille­ti: a terror megdöbbentő hí­rei érkeznek Hispániából A szétesőben levő Franco-rend- szer al legdurvább erőszakhoz nyúlt, hogy ideig-óráig való túlélését biztosítsa. A vilá­gon hatalmas erejű tiltakozó hullám söpör végig, s a ha­ladó erők mellett még olyan intézmények is kénytelenek voltak inteni Madridat a kö­vetkezményektől, mint a NA- TO-parlament, vagy a közös piaci kilencek külügyminisz­teri értekezlete. S végül, de nem utolsósor­ban: nemzetközi vonatkozások itthon. A parlamentben el­hangzó kormányprogram, majd a vitában a külügymi­niszterünk beszéde megerősí­tette külpolitikai céljainkat, a szocialista közösség országai­val egyeztetett, következetes békepolitikán kait. Az elmúlt napok budapesti vendégköny­vében szereplő bejegyzések is megerősíthetik e törekvésün­ket. A hatszázmilliós India államfője, a magasszintű szov­jet parlamenti küldöttség, a venezuelai törvényhozás elnö­ke, a szlovén kormányfő, az amerikai, francia és osztrák külügyminisztérium felelős tisztségviselői, szakminiszte­rek Tunéziától Svédországig tartózkodtak, vagy tartózkod­nak hazánkban, jelezve szer­teágazó nemzetközi kapcsola­tainkat. Réti Ervin A most kezdödű hét ese­ménynaptárából: VASÁRNAP. New York: Pú­ja Frigyes érkezése az ENSZ székhelyére. HÉTFŐ. Róma: Karamanlisz látogatása kezdődik — Black­pool: A brit munkáspárt évi országos értekezlete kezdődik — Kinshasa: Tindemans belga miniszterelnök zairei látogatá­sa kezdődik — Belgrád: Ma­nes cu elutazik. KEDD. Egyesült Államok: Hirohito az Egyesült Államok­ba érkezik — Prága: Hoveida iraki kormányfő érkezése. SZERDA. Varsó — Moszkva: Gomes Lengyelországból a Szovjetunióba utazik — Bonn: Schmidt New Yorkba indul — Vatikán: Karamanlisz a pápá­nál. CSÜTÖRTÖK. Moszkva: Go­mes tárgyalásai szovjet veze­tőkkel — Washington: Hirohito japán császár az amerikai fő­városba érkezik — Koppenhá­ga: Schlesinger amerikai had­ügyminiszter befejezi nyugat­európai útját. PÉNTEK. New York: Púja Frigyes felszólalása az ENSZ- ben — Moszkva: Gomes tár­gyalásai — Bécs: Plenáris ülés a közép-európai fegyverzet- és haderőcsökkentési tárgyaláso­kon. SZOMBAT. Washington: Schmidt amerikai látogatása befejeződik — Moszkva: Go­mes befejezi szovjetunióbeli lá­togatását. \ ivekben, tettekben Visszapillantás a szakszervezetek megyei 8f![y$6|P5S0!l küldöttértekezletére Pénteki lapszámunkban tu­dósítottunk arról a tanács­kozásról, amelyen a megye 190 ezer szervezett dolgozó­jának képviselői mérleget vontak az 1971-es küldött­értekezlet óta eltelt idő ered­ményeiről és gondjairól, meg­határozták a további teendő­ket, s megválasztották a szak- szervezeti mozgalom, megyei vezető testületéit, munkabi­zottságait. A szó szoros ér­telmében vett munkaértekezlet néhány jellemzőjét, mozzana­tát érdemes felidéznünk, mert tanulságul szolgálhatnak. Formalitások nélkül Maga a tanácskozás is így, fölös formalitások nélkül zajlott le, ám még fontosabb, hogy a vitában sokan beszél­tek a fellelhető formalitások visszaszorításának, felszámo­lásának szükségességéről, akár a brigádmozgalomról, akár a munkaverseny értékeléséről vagy a szakszervezeti testüle­tek tevékenységéről legyen, szó. Nagy Lajos, a Csepel Autógyár szakszervezeti ta­nácsának titkára például el­mondotta: akadtak, akik na­gyobb értéket tulajdonítottak egy szépen díszített brigádnap­lónak, mint annak, amit meg­örökített. íí ez óhatatlanul ki­hatott a verseny légkörére, a közösségek igyekezetére, így érthető, hogy következetes harcot kezdtek ellene. A Maglódi Vasipari Válla­lat művezetője, Állaga Gyula I azt a formalitást kárhoztatta, amikor a szakszervezeti tiszt­ségviselők nem törődnek a fia­talokkal, mondván, „nem a mi reszortunk, azért van a KISZ”. A tevékenység ilyen szűklátókörű elhatárolása oda vezetne — mutatott rá, hogy nemcsak a szakmának, hanem a nemeknek, a korosztályok­nak is külön „szakszervezetét” lehetne létrehozni... Középpontban: az emberi tényezők Nem véletlen, hogy ennyire szemet szúr a formalitás, mert hiszen a legfontosabbat, az embert szorítja háttérbe, az értelmes emberi cselekvés fé­nyét veszi el. Márpedig a szakszervezeti mozgalom ak­tivistái, testületéi egyre in­kább felismerik, hogy gazda­sági, társadalmi ’ kérdésekben, kis és nagy teendőkben egya­ránt középpont az ember. Ezt tanúsította a szakszervezetek megyei tanácsa írásban be­nyújtott jelentéséhez fűzött szóbeli kiegészítés éppúgy, mint a vita. Néhányan azt kutatták — így Révész Endre, a Pest me­gyei Állami Építőipari Vállalat lakatosa, Nagy János, a Csepel Autógyár lakatosa, Hlaván Mária, a Váci Kötöttárugyár kötő-hurkoló munkása —, mi­ként érvényesíthetők a nagy. központi elhatározások úgy, hogy az egyes ember gondja, baja, véleménye se sikkadjon el végrehajtás közben. El­sikkad ? Megtörténik. Mert hiába a jó döntés, ha bizony­talan, tétova a cselekedet, ha hosszú ideig „lóg a levegőben’’ a végső igen vagy nem. Nagy János a termékszerkezet-vál- toztatás emberi kihatásairól mondott el szemléletes dolgo­kat, Révész Endre arról,, hogy miért „pihen” a becsületes építőmunkás is — mert nem szervezték meg számára a fo­lyamatos munkát —, Hlaván Mária pedig szóvá tette: nin­csenek megnyugtató feltételek a csökkent munkaképességűek foglalkoztatásához. Minek van sikere ? Pontosabban fogalmazva, mi válhat népszerűvé? Ne vágjuk rá hamari okossággal, hogy a több bérnek, az ígéreteknek, melyek szerint majd ez is, meg az is jobb, könnyebb lesz. A szakszervezetektől — ezt ta­núsította a vita — ma már idegen az ilyesfajta népszerű­ség áhítozása. Napjaink leg­főbb jellemzője, hogy elvek­ben, tettekben egységes a szakszervezeti mozgalomban a vezetés és a tagság, akár teen­dőkről, akár gondokról szól­nak, egy nyelven beszélnek. Hangsúlyozta ezt Jámbor Miklós, az SZMT vezető titká­ra is vitazáró beszédében, s tehette azért, mert jó néhá­nyan kitértek e fontos, minő­ségi változást jelző vonásra. Többek között dr. Bartos An- talné, a Vác és Környéke Élel­miszer Kiskereskedelmi Válla­lat szakszervezeti bizottságá­nak titkába Barna Istvánná, az ÉDOS7 megyei bizottságá­nak titkára és Török Zoltán, a Pest megyei Tanács osztály­vezetője. ők is, mások is azt húzták alá, hogy az egységnek legfőbb forrása a párt elvi po­litikája, s ennek nyomán az, hogy a szakszervezetek — minden szinten, azaz a legki­sebb egységben is — meglelhe­tik öntevékenységük terepeit, azokat a feladatcsoportokat, amelyeknél egyszerre letéte­ményesei a társadalmi és a helyi ' érdekek őrzésének, egyeztetésének. Új nemzedék jött Igen, képviselői ott ültek a küldöttek között, szót kértek, okosan, felelősségtudattal, ta­lán túlzott higgadtsággal is beszéltek arról, hogy az „ezek a mai fiatalok” mi mindent tettek tesznek, s nem hallgat­tak gondjaikról sem. Dohány Ilona, a szentendrei postahiva­tal főpénztárosa sorravette: a postán a dolgozók nagy része nő, rengeteg a fiatal. Azaz gyermeket nevel, két műszak­ban dolgozik, ám a bölcsőde, az óvoda öt óra után bezár... Mostohák a munkakörülmé­nyek, az ügyvitel gépesítettsé­ge alacsony, a forgalom vi­szont egyre növekszik. Fe­szültségek forrása? Természe­tesen. S a postai dolgozó sű­rűn úgy szabadul meg az ide­geit próbára tevő helyzettől, hogy kilép, nyugodtabb helyet keres. Nem okvetlen a munka nehézségi fokát tekintve nyu- godtabbat, hanem a körülmé­nyeket értve. ítéljük el? S ha megtesszük, attól megváltoz­nak az okok? Kívánságlistákat, követelé­seket fogalmaztak meg a fiata­lok? Dehogy! Nem tette ezt Horgos Istvánná, a Cegléd és Környéke Élelmiszer Kiskeres­kedelmi Vállalat boltvezető­helyettese, Szarka Lászióné, a váci Szőnyi Tibor Kórház osztályvezető nővére, s mások sem. Szó sincs olyasfajta alap­állásról, hogy „mi" — értsük A leszerelési küzdelem frontjain

Next

/
Oldalképek
Tartalom