Pest Megyi Hírlap, 1975. szeptember (19. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-28 / 228. szám

1975. SZEPTEMBER 28., VASÄRNAP 'xMtmt A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának küldöttsége Borsodban A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának hivatalos, bará­ti látogatáson hazánkban tar­tózkodó küldöttsége, élén P. M. Maserovval, az SZKP KB Politikai Bizottsága póttagjá­val, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanács elnökségének tagjával, a Belorusz Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkárával, pénteken és szom- naton Borsod megyében tar­tózkodott. A delegáció pénte­ken á megye iparvidékeivel — Miskolccal és Leninvárossal — ismerkedett. Szombaton pe­dig a mezőgazdasági jellegű területeit kereste fel. Elkísér­te a vendégeket Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, az országgyűlés elnöke, dr. Bodnár Ferenc, a Borsod megyei pártbizottság első titkára, és dr. Ladányi József, a Borsod megyei Ta­nács elnöke. A vendégeket mindenütt me. leg szeretettel fogadták, s tá­jékoztatták a települések, az üzemek, szövetkezetek ered­ményeiről, gondjairól. KGST-SZINTEN Fejlesztés a fotóiparban A KGST Vegyipari Állan­dó Bizottságának Fotóipari Munkabizottsága szeptember 22—27 között Balatonszéplakon tartotta ülésszakát. A tanács­kozáson 8 ország — Bulgária, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Lengyelország, Magyaror­szág, az NDK, Románia és a Szovjetunió — szakemberei vettek részt. A szombaton be­fejeződött tanácskozáson egyeztették a gyártás fejlesz­tésével kapcsolatos feladató kát Mögöttük egy nép megbecsülése BEFEJEZÉSÉHEZ KÖZELEDIK AZ ŐSZI SZÁNTÁS Eljött a kukoricatörés ideje A hónap elején sok csapa­dék hullott, félő volt, hogy. az időjárás szeszélye miatt meg­késik a szántás, lelassul a be­takarítás. Azután váratlanul visszatért a nyár, a földek megszikkadtak, meggyorsult a növények érése. Nyilvánvalóan gyorsítani kell a munkatem­pót is. így történt-e? Sajnos, nem egészen. Mint Tunyogi András, a me­gyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának szakfelügyelője elmondta: a termelőszövetkezetekben az őszi vetésű növények több mint 83 ezer hektáros területének kétharmadát szántották fel a hét vé­géig, ami nem kevés, de — tekint­ve a kedvező időjárást — le­hetne több is. Az említett te­rület 13,6 százalékán már föld­be került a mag, nagyobb részt az őszi árpa, s a rozs, és helyenként hozzákezdtek a ko­rai érésű búzafajták vetéséhez is. Búzát 62 ezer 059 hektáron termesztenek a megyei és a fővárosi közös gazdaságok — többet, mint tavaly —, e ke­nyérgabona vetésének legked­vezőbb időszaka: október kö­zépső harmada. A mezőgazdaság csúcsidénye az ősz, hiszen egy időre esik az őszi munkák megszervezése, a talaj előkészítés, a- vetés és a betakarítás. Minden munkák közül a legnagyobb szervezett­séget a kukoricatörés kívánja; e fontos takarmánynövényünk 69 ezer 186 hektáron terem szövetkezeteinkben, illetve az állami gazdasági földeket is beszámítva, 30 ezer hektáron. Eddig a termés egytize­dét törték le — többnyire a vetőmagnak valót — s noha az igazi idény még odébb van, nem lehetünk elé­gedettek: némely gazdaságban nem számolnák azzal, hogy a mag biológiailag érett, s még ha esetenként szárítani is kell, ideje már behordani. Sokfelé látni túlérett kukoricatáblákat a megyében. A csaknem 7 ezer hektáron termő burgonya 71 százalékát már felszedték a földből. Cu­korrépa 3753 hektáron terem a tsz-ekben, eddig mintegy 750 hektár termését takarították be. Haladhatna szaporábban is a munka, ám — mint az abo- nyi Ságvári Tsz-ben panaszol­ják — még mindig nem érke­zett még a répaszedés idejére ígért nagy teljesítményű fran­cia Herrieu gépsor, az ugyan­csak abonyi József Attila Tsz- től pedig a Szolnoki Cukor­gyár, a tápiógyörgyei Zöldme­ző Tsz-től a Hatvani Cukor­gyár jóval kevesebb cukorré­pát vesz át naponta, mint amennyit szállítani tudna. Késlekedik a nagykátai Ma­gyar—Koreai Barátság és az újszilvás! Kossuth Tsz termé­sének átvétele is. Az alkatrészellátásra és az üzemanyagkészletre még nem érkezett panasz; csupán a farmosi és a tápió- bicskei tsz-ek jelezték, hogy akadozik az új, nagy teljesít­ményű erőgépük, a Rába— Steiger traktorok szervizellá­tása, sokáig kell várni a szere­lőkre. A héten egyébként két me­zőgazdasági szakmai találko­zót rendeztek a megyében: a Gödöllői Állami Tangazdaság­ban a búzatermesztésről, az albertirsai Dimitrov Tsz-ben pedig a kukoricatermesztésről tanácskoztak az agrárszakem­berek. A. Z. TJÉKENKET őrző, független nemzeti népi hadsere­günk története kezdődött 127 esztendővel ezelőtt, 1848 őszén a Velencei-tóra hajló pá- kozd—sukorói dombokon. Az altkor, Kossuth javaslatára a külső támadással szemben sebtében létrehozott honvéd­sereg s a népfelkelők vívták győztes csatájukat a betola­kodó ellenséggel szemben. Ez a hadsereg bizonyítot­ta először — napjainkra érvényes tanulságokat szülve —, hogy ha a nép magának alkot társadalmat, akkor meg­védéséért minden áldozatra kész. Ennek a hadseregnek eszmei nagyságát idézve jött létre a Magyar Tanácsköztár­saság nagyszerű Vörös Had­serege, amely tízezrek ön­kéntes jelentkezéseiből szer­veződött győztes erővé. Ugyanezen utat járva kezdte meg még Debrecenben az ideiglenes nemzetgyűlés és kormány az új típusú, demok­ratikus érzelmű népi hadse­reg szervezését. Ez a sze­münk előtt, az elmúlt három évtizedben nőtt naggyá, ye- zetőd, katonái közül sokan ed­ződtek a fasizmus elleni harcban, küzdöttek a szovjet hadsereg oldalán, ragadtak fegyvert ellenforradalmárok­kal szemben. Parancsnoki kara a szó közvetlen, igaz értelmében, a népből, a je­len megvédésére elszánt mun­kásak, parasztok és értelmi­ségiek okos családjából való. Így vált eggyé a nép és had­serege. A fegyveres erők tagjait ün­nepeljük most. Nincs sok év­tizedes hagyománya ennek az ünnepnek, hiszen alig ne­gyedszázada emlékezünk meg rendszeresen a fegyveres erők­ről. Mégis ezen a napon, egy olyan eszmét ünnepelünk, amely egyidős a magyar tör­ténelemmel, s amely a ma­gyar nép szabadságáért és függetlenségéért küzdő kato­nák sok évszázados szimbó­lumaként fogható feL A nép­től a népért! — ez fogalmazó­dott meg 127 esztendővel ez­előtt valahányszor, amikor volt igazi népi hadseregünk. A mi szocialista népi had­seregünk ma, a mi szocia­lista hazánkban, jelen törté­nelmi viszonyaink között fon­tos védelmi célokat szolgál. Erőink számbavételét jelenti. Európa, ott, ahol óriási ka­tonai erők állnak egymással szemben — nyugatról fenye­getve, keletről békét höm­pölyögve. Abban az Euró­pában van ez, amely három évtizeddel a világtörténelem eddig legpusztítóbb háború­ja után kész volt végre le­ülni a tárgyalóasztalhoz, hogy egyezményt kössön önmaga érdekéiben, önmaga sorsáról, nem kisebb dologról, mint a béke megőrzésének kérdé­séről. Nem feledhetjük azon­ban itt sem, a békekonferen­ciára emlékezés, meg fegy­veres erőink előtti tisztelgés közben sem: a Szovjetunió és a többi szocialista ország következetes, kitartó béke­politikájának az eredménye, hogy eljutottunk a helsinki békekonferenciához. AZ ELMÜLT ÉVTIZEDEK világtörténelmi esemé­nyei, a haladó erők tömegének elvesztése bizonyította ugyan- | akkor, hogy amíg a földön Pi­nochetek léteznek, amíg bár­hol is fasizmus dúl, amíg a reakciós katonai csoportosulá­sok vannak, amíg veszély fér nyegeti a békeszerető és der mokráciát álmodó erőket, adr dig fegyveres erőinknek fo­kozniuk kell harci készségű-, két, addig ébernek kell lenr niük. Ez nem mond ellent a mi békepolitikánknak. Sőt nyíltan hangoztatjuk azt is, hogy mindaddig, amíg Európár ban fennáll a világ legreakciór sabb, legagresszívabb katonai csoportosulása, addig lennie kell a szocialista országok vé­delmi jellegű katonai szerző­désének, a Varsói Szerződésr nek is, melyben tagságát feler lösen vállalja hazánk. A Var­sói Szerződéshez tartozás ne­künk történelmünk alapvető tanulságainak érvényesítése. Történelmi tanulságok késztetr tek bennünket arra (így a Rá­kóczi-szabadságharc, az 1848—r 49-es szabadságharc és a Ma­gyar Tanácsköztársaság, me­lyeket támogatás híján verhet­tek le), hogy a magyar nép függetlensége csak akkor őriz­hető meg, ha a haladás élvo­nalába tartozókkal eltéphetet- len szövetségben állunk. A ma fegyveres erői évezre­des történelmünk során először részesei olyan nemzetközi szö­vetségnek, amelynek egyen­rangú tagjai. Ez a tudat jogos bizakodással töltheti el fegy­veres erőinket csakúgy, mint egész dolgozó népünket. Nincs mitől tartanunk! Fegyveres erőink ma már — a szocialis­ta közösség részeként — ké­pesek visszaverni mindenne- [ mű támadást Az üléstermen Pest megyei képviselők a termékszerkezetről, a szakosodásról Az országgyűlés őszi ülés­szakának napirendjéhez, a kormány munkaprogramjához, az elmúlt év számadásához — igazodott a szünetek beszédté­mája is. Persze, a helyi ter­vekre, gondokra építve. A Pest megyei képviselők egy csoportjában Győré Sán­dor (9. választókerület), az alatta akár a fiatalokat, akár a szakszervezetei — megmond­juk, mi kell, „ők” pedig — gondoljunk akár a felnőtt idő­sebbekre, akár az államra — cselekedjenek. Közös teendő­ket taglaltak. Azt, miként le­hetne elősegíteni a már nyo­masztó utánpótlásgondok eny­hítését, hol, miben lelhetők szerény ráfordításokat követe­lő megoldások. S persze, rög­tön tapasztalatcseré is kereke­dett, mert a küldöttek között volt, aki már arról beszélhe­tett: mit tettek, mit értek el az utánpótlás előteremtésében. Elengedhetetlen érzékenység Kimondva vagy kimondatla­nul, de szinte valamennyi fel­szólaló gondolatköre kiterjedt arra az elengedhetetlen érzé­kenységre, melyet a szakszer­vezeteknek napról napra tanú­sítaniuk kell a tagság kis és nagy problémái iránt. S per­sze. nem elég érzékenyen fel­figyelni, hanem azt is kutatni szükséges, mit segíthet a szak- szervezet, miben kell más szerveknél lépéseket tennie, s mi az, amire már a központi szervek figyelmét is érdemes felhívni. Ilyen érzékenységről tanús, kodtak dr. Harangi György- né, a Pest megyei Gyógyszer­tári Központ vezető gyógysze­része szavai, aki rámutatott: a gyógyszerellátásban nem lehet ugyanazokat a készletezési szabályozókat érvényesíteni, mint a kiskereskedelemben vagy a termelő vállalatoknál. S joggal hivatkozott arra is: a gyógyszertárak egy része nél­külözi az alapvető szociális eszközöket — van, ahol folyó­víz sincsen! —, s ezt nem elég a gyógyszerellátás fontos­ságát hangoztató szavakkal ellensúlyozni. A differenciál­tabb bérezés talán segítene az utánpótlás aggasztó apadásá­nak megállításában, mert ma egyre több a szakképzetlenül gyógyszertárban dolgozó, s még belőlük sincs elég. Mindent, de nem elaprózva örvendetesen sokan beszél­tek a munkásművelődés ered­ményeiről és teendőiről. Közü­lük Tarjám Aladár, a Nagy­kőrösi Konzervgyár szakszer­vezeti tanácsa titkárhelyettese azt emelte ki, hogy a vállalat mit tett e feladat minél jobb végrehajtása érdekében — gazdag példatár volt! —, má­sok pedig, így Nagy Endréné, a százhalombattai általános is­kola tanára, szakszervezeti bi­zottsági titkár ar-a mutattak rá, hogy milyen további lehe­tőségek kínálkoznak. Közhely, hogy a szakszerve­zetek mindennel foglalkoznak — mindennel, ami tagságuk munka- és életkörülményeit érinti —, ám a vita azt mu­tatta, hogy egyre inkább ér­vényesül a tervszerűség. Meg­tanulják a szakszervezeti tes­tületek, hogy az elaprózottság veszélyes, mert sok dologgal törődnek, de keveset oldanak meg. A koncentrálás, egy- egy kérdés alapos, minden al­kotóelemre kiterjedő vizsgá­lata: ez a járható út. Megnövekedett feladatok Fő helyen — s ennek okát aligha szükséges magyarázni — a negyedik ötéves terv tel­jesítése, a takarékosság, az üzem- és munkaszervezés, az ötödik ötéves terv jó előkészí­tése állt. Figyelemre méltó eredményekről, kezdeménye­zésekről szólt többek között Hortobágyi Elemér, a Dunai Kőolajipari Vállalat beruhá­zás szakszervezeti intéző bi­zottságának titkára, Koltai Imre, a Dunai Cement- és Mészmű igazgatója. Közös vo­nása volt valamennyi, e té­mát tárgyaló felszólalónak, hogy a közösség, a termelői kollektíva oldaláról vizsgál­ták a teendőket, s a sikereket sem úgy tüntették fel, mint néhány ember, vagy egy tes­tület tulajdonát. Gazdasági feladataink bo­nyolultságát, súlyát legéle­sebben dr. Bíró Ferenc, az MSZMP Pest megyei Bizott­sága titkára világította meg nagy érdeklődéssel hallgatott felszólalásában. Aláhúzta, hogy az eredmények, a si­kerek melleit a gondokat, fe­szültségeket is számon kell tartani, mégpedig mindenütt és mindenkinek! Ebben nincs „munkamegosztás”, mert egye­sek csak az eredményeket tartják a magukénak, de úgy tesznek, mintha a gondok­hoz nem lenne semmi kö­zük. Őszintén szólt egyebek mel­lett arról: a termékszerkezet változtatásának kezdeti ered­ményei korántsem kelthetik azt az illúziót, hogy a dolog most már sínen van, sőt! A holtpontról történt kimozdu­lás egyre inkább sürgeti a ha­ladás gyorsítását, de e gyor­saság nem áll ellentétben az átgondoltsággal, az alapos elemzéssel. Hasonló a hely­zet a termelékenység növe­kedésénél, ahol maga a tény fontos, de nem fedheti el, hogy az eszközök kihasznált­sága korántsem javult a ter­melékenységgel megegyező mértékben. A tanácskozás egészének légkörét, a megyében mun­kálkodó szakszervezeti tagság alapállását kifejezte az a gon­dolat — s útravalókén.t is szol­gált —, amelyet a megyei pártbizottság titkára így fo­galmazott meg: értelmes, jó célokért nagy tömegeket lehet mozgósítani. Ehhez azonban nem elég csupán annyit kö­zölni, hogy a cél jó, hanem arra is felelni kell, miért az, s hogyan érhető el. Mészáros Ottó abonyi Ságvári Endre Terme­lőszövetkezet elnöke beszélt róla első napi felszólalásában, hogy miért javasolta: jó len­ne, ha a gazdaságok a jövőben fokozottabban szakosodnának. Arról van szó, hogy ma még' igen sokirányú termelés fo­lyik a termelőszövetkezetek többségében, és ugyanez vonat­kozik az állattenyésztésre is. Ez a sokoldalúság nem teszi lehetővé, hogy néhány terme­lési ágra koncentrálják az ere­jüket, s abban az átlagnál lé­nyegesen nagyobb eredménye­ket érjenek el. Nálunk például, a növénytermesztésnek eddig öt ágazata volt. Gabonát, ku­koricát, lucernát, cukorrépát és napraforgót termesztettünk nagy mennyiségben. Most meg­állapodás született Abony há­rom gazdasága között, s esze­rint a jövőben cukorrépát csak mi, napraforgót a József Atti­la, paradicsomot pedig az Üj Világ Termelőszövetkezet ter­mel. Ettől a megállapodástól nemcsak minőségben, hanem mennyiségben is az eddiginél jobb eredményeket várunk. Ehhez tette hozzá Antal Imre, a megye 19. választóke­rületének képviselője: — Jövőre főként élelmiszer- ipari gépek gyártására ren­dezkedünk be a MEZŐGÉP ér­di gyáregységében. Fő profi­lunk ezentúl a baromfifeldol­gozó és a húsipari gépek készí­tése lesz. Az előbbiben — úgy négy-öt évvel ezelőtt — már jó hírnévre tettünk szert. Lényegében új profillal kez­di a következő évet a Kohá­szati Gyárépílő Vállalat tápió- $zelei vasszerkezetek gyáregy­sége is. Már megérkeztek az új gépek és gépsorok, amelyek a könnyű-vasszerkezetek gyár­tására alkalmasak, s a szere­lési munkákat is befejezik még az idén. — Jövő évi tervünkben — beszélt a legközelebbi holnap­ról Matula Pál, a megye 6. vá­lasztókerületének képviselője — már tíz-tizenöt tonna vas­szerkezet gyártása szerepel a hagyományos feladatok, a ko­hászat zökkenőmentes üze­meltetésének a biztosítása mel­lett. A Csepel Autóban is eldőlt a gyár végleges profilja, erről számolt be képviselőtársainak dr. Novák Béla vezérigazgató, a megye 16. választókerületé­nek képviselője. — Tavaly, az év elején még teljes volt a bizonytalanság: hogyan tovább a Csepel Autó­gyárban. Jelenleg viszont a gyár termékszerkezete az el­következő tíz esztendőre ren­deződött. A szovjet—magyar együttműködés keretében részt veszünk a hidromechanikus sebességváltó gyártásának programjában, s harminchat alkatrészt mi készítünk. Ugyancsak tíz évre szól az NSZK-beli Zetef gyárral kö­tött szerződés, autóbusz-sebes­ségváltók gyártására. S marad továbbra is a padlóváz az Ika­rus részére, amelyből csak az idén több mint tízezret gyár­tunk. •— A jövő évi tervünk meg­haladja a nyolcmilliárdos ter­melési értéket — mondotta még dr. Novák Béla. Az ülésteremben a kormány munkaprogramjának vitája folyt, s a szünetek „mellékvi­tája” így járult hozzá a maga eredményeivel, terveivel a nagy egészhez. Prukner Pál A mi hazafiságunk in­ternacionalizmussal párosuló hazafiság. A mi hazafisá­gunk a népért, ‘ a szocializ­musért cselekvő hazafiság. Eb­ben a rendben a forradalmár elődeinkhez való hűséget a ma megvalósított tetteink szabják meg. Pákozd hőseihez, 1919 vöröseihez, a II. világháború magyar partizánjaihoz, az új demokratikus népi hadse­reg alapítóihoz is csak akkor leszünk hűek, ha hűségünk cselekvő, s ez a cselekvés — hozzájuk méltóan — védel­mi képességeink fokozásában, fegyveres testületeink harcké­szültségének fejlesztésében je­lentkezik. A FEGYVERES ERŐKET ünnepeljük most. Fegy­veres testületek, katonák, határőrök, rendőrök, mun­kásőrök. Nem harcért élők, de harcban edzett erők. Ró­luk érezni és tudni kell, hogy velünk vannak, mert be­lőlünk, a mi sorainkból jöttek. Ott vannak, ahol szívós, ki­tartó, akadályt, veszélyt nem ismerő emberre a legnagyobb szükség van. Legyen ár­víz, tűz vagy más elemi csa­pás, akik előttünk mennek a sorban ők, a katonák, határ­őrök, rendőrök, munkásőrök. Mögöttünk egy nép megbecsü­lése. Hiszen dolgozó népünk túl azon, hogy sajátjának érzi a fegyveres erőket, szereti, tiszteli és becsüli is tagjaikat, így válhat ez a pákozdi győ­zelemből eredő fegyveres erők napja á nép és szolgálatot tel­jesítő fiainak közös ünnepévé. ÄRPÄSI ZOLTÁN Elismerés munbósőroknek A fegyveres erők napja al­kalmából a fegyveres testüle­tek számos, kiemelkedően dol­gozó tagját tüntették ki, s el­ismerésben részesítették mind­azokat, akik a testületek munkáját példamutatóan se­gítették. A Munkásőr Emlék­jelvényt azoknak a testületen kívülieknek nyújtották át, akik támogatták a párt ön­kéntes katonáit feladatuk el­látásában. A Haza Szolgálatáért Ér­demérem arany fokozatát kapták: Márton József, a da- basi járási egység törzsének munkatársa, és Nagy Gyula, a monori járási egység sza­kaszparancsnoka. Ezüst fokozattal tüntették ki Galba Józsefet, a budai já­rási munkásőregység törzsé­nek munkatársát, Gálost Fe­rencet, a megyei törzs mun­kásőrét, Kocsmár Sándort, a nagykátai járási egység sza­kaszparancsnokát és Pólyák Bélát, a gödöllői városi-járási egység munkásőrét. Bronz fo­kozatot vett át Fülöp Lajos, a ceglédi városi-járási egy­ség század parancsnok-helyet­tese, Holtner Elemér, a szent­endrei városi-járási egység szakaszparancsnok-helyettese és Záhonyi Gyula, a váci vá­rosi-járási egység munkás­őre. Munkásőr Emlékjelvényt kapott: Enyedi Márton rend­őr alezredes, a Budai Járási Rendőrkapitányság vezetője. Gyalus József, a Gödöllői Gépgyár igazgatója, Győri Jó­zsef, az üllői Űj Tavasz Ter­melőszövetkezet elnöke, Illés István, a tápióbicskei Április 4. Tsz elnöke, Lepusán Ká­roly, a dunabogdányi Úttörő Tsz párttitkára, Pál Mihály, a Csepel Autógyár Hajtómű­gyáregységének párttitkára. Prohászka József, a Duna- menti Regionális Vízmű üzem­mérnöke és Sztaniszló István­ná munkásőrfeleség.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom