Pest Megyi Hírlap, 1975. szeptember (19. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-05 / 208. szám

2 1975. SZEPTEMBER 5., PÉNTEK KOZEL-KELET Tiltakozások a genfi aláírás ellen Két formula ! FÓKUSZ Pozitív kompromisszum ? A portugál forradalom — miKént a moszkvai Pravda tegnapi kommentárjában is le­szögezte — az utóbbi évtize­dek. els-o nyugat-európai de­mokratikus forradalma, mely politikai, társadalmi-gazdasá­gi változások alapját teremti meg. a portugál kommunis­táknak és hazafiaknak a bel­ső reakció és a külföldi im­perializmus durva beavatko­zása ellen indított harca szé­les körű támogatásra talál. MIKÖZBEN A JOBBOLDA­LI ERÜK és külföldi támoga­tóik dühödt támadásokkal vé­delmezik az imperializmus és a reakció nyugat-európai po­zícióit, az új Portugália ellen­felei nemcsak az anyaország­ban indultak támadásra. An­golában megpróbálják meg­törni a dekolonizáció folya­matát. A dél-afrikai csapatok angolai betörése egybeesett a közismerten amerikai és pe­kingi finanszírozással működő FNLA tevékenységlének fel­élénkülésével, miközben Ti­moron is folytatódnak a véres események, és Madeira-szige­tén szintén erősödik a szepa- ratisták tevékenysége. Az Azori-szigetek forradalom- ellenes erői áthelyezték fő­hadiszállásukat a Spanyolor­szághoz tartozó Kanári-szige­tekre, ahol az utóbbi napok­ban több találkozóra került sor a csoportosulások vezetői között. SPINOLA volt portugál el­nök Latin-Amerikából szerda este Párizsba érkezett, ahon­nan rövidesen Svájcba, majd Spanyolországba utazik. A márciusi sikertelen jobbol­dali puccskísérlet után Portu­gáliából elmenekült volt el­nök látogatása egyértelmű: vissza akar térni a portugál politikai életbe. Célja a for­radalmi folyamat megállítása, a konzervatív erők összefogá­sa; reménye pedig, hogy ha­marosan felkelés tör ki, amely megdönti a jelenlegi rend­szert. Nem szabad figyelmen kí­vül hagyni azt sem, hogy Soa­res, a Portugál Szocialista Párt főtitkára részt vesz a nyugat­európai szociáldemokrata pár­tok vezetőinek ma kezdődő londoni tanácskozásán, me­lyen megvitatják a Portugá­liában kialakult politikai hely­zetet. E megbeszélésekről szól­va Palme svéd miniszterelnök kijelentette ugyan, hogy a nyugat-európai szociáldemok­rata vezetők nem kívánkoz­nak beavatkozni más országok belügyeibe, de ennek ellent­mond Willy Brandt nyilatko­zata, mely szerint ma London­ban a portugál szocialisták­nak nyújtandó „konkrét segít­ség” lehetőségeit vitatják meg. LISSZABONBAN tartózko­dik jelenleg Gensousnak, a Szakszervezeti Világszövetség főtitkárának vezetésével az SZVSZ küldöttsége. A Inter- sindical portugál szakszerve­zeti központ vezetőivel folyta­tott megbeszéléseiket követően megállapították: az országban kialakult helyzetért a hata­lom törvényességét kétségbe vonó reakció a felelős. MIKÉNT ALVARO CUN- HAL, a Portugál Kommunista Párt főtitkára legutóbbi nyi­latkozatában (lapunk 1. olda­lán) hangsúlyozta: át kell hi­dalni a konfliktust, melyek megosztották a politikai és ka­tonai erőket, s össze kell fog­ni minden forradalmi erőt. Szükséges, hogy mindenki egy lépéssel közeledjék a másik­hoz. Tehát a megoldás csak kompromisszumos lehet. ENNEK LEHETŐSÉGE fennáll, s ezt bizonyítják a legfrissebb jelentések is. Costa Gomes köztársasági elnök fel­kérte Goncalves lelépő minisz­terelnököt és kabinetjét, hogy az új kormány megalakításáig maradjon a helyén. Bejelen­tették azt, hogy a. fegyveres erők mozgalmának közgyűlése — a reakció mesterkedései el­lenére — ma délelőtt összeül, és a szárazföldi hadseregek küldöttei is részt vesznek a tanácskozáson: elállva terve­zett bojkottjuktól. Alacs B. Tamás (Folytatás az 1. oldalról) Carl Albert, a képviselő­ház demokratapárti elnöke kijelentette: az amerikai el­lenőrök kiküldése felidézi az első 8 amerikai katonai ta­nácsadó „árnyékát”, akiket Eisenhower elnöksége alatt küldtek Dél-Vietnamba. Ford elnök és Kissinger külügyminiszter csütörtökön tájékoztatta a kongresszus vezetőit, illetve — zárt ülé­sen — a külügyi bizottsá­got a csapatszétválasztási megállapodás titkos részle­teiről, amelyekben Kissinger és az érdekelt felek részben írásban, részben csak szó­ban állapodtak meg. A kormány a napokban több mint háromrnilliárd dolláros közel-keleti segély­tervet terjeszt a kongresz- szus elé. A New York Times szerint az összegből 2,5 mil­liárd at szánnak Izraelnek, a többi Egyiptom, Jordánia és Szíria között oszlana meg. A Szíriái Kommunista Párt Központi Bizottságának Politi­kai Bizottsága nyilatkozatot tett közzé, és ebben bírálta az újabb egyiptomi—izraeli kato­nai megállapodást. A Szíriái Kommunista Párt állásfoglalása rámutat, hogy az egyezmény parafálásával Egyiptom elszigetelődött a megszállt arab területek fel­szabadításáért vívott harctól. A megállapodás újabb akadá­lyokat gördített az elé, hogy egy átfogó békeértekezlet ke­retében rendezzék meg a kö­zel-keleti problémát, és hely­reállítsák a Palesztinái arab nép törvényes nemzeti jogait. ' Kísérletek történtek arra, hogy az Egyesült Államokat közvetítőként tüntessék fel, de ez nem változtat azon a té­nyen, hogy az USA Izrael ol­dalán áll, és ellensége az arab ügynek. A Szíriái Arab Megújhodás Pártjának vezetősége Damasz­kusziján nyilvánosságra hozott nyilatkozatában megállapítja, hogy a sinai csapatszétválasz­tás második szakaszával kap­A főváros A főváros körül hegykoszo­rú. Maga a város szürkésbar­na dombokra épült. Egy ma­gas fennsíkon, 1250 méterre a tengerszint felett. A város- központ körül gyönyörű jurták sokasága. Idesereglő pásztorok és városlakók otthonai. Befelé haladva már több­szintes tégla- és kőépületek között járunk. Az útszegély és a járda között keskeny homok- utak. Itt közlekednek a lova­sok; apró, bozontos pónikon ügetnek az áruházak vagy a bazárnegyedek felé. A falakon és a hirdetőtáblá­kon Mongólia immár szimbó­lummá váló plakátja,' a mon­gol lovas, aki átugorja a kapi­talizmus akadályát. Noha ez az ugrás egyszerűnek tűnik, de annyi bizonyos: Mongólia épp­úgy a világ szeme előtt él és fejlődik, mint a többi szocia­lista ország. Az ide érkező lá­togatók, barátok megismerhe­tik a fél évszázados út nagy­szerű eredményeit. Ez a nép — a társadalmi fejlődés alig több, mint 50 esztendeje alatt — a vallási-feudális korszakból át­lépett a szocialista építés idő­szakába, össztársadalmi célul tűzhette ki a szocializmus anyagi-technikai bázisának megteremtését, a szocialista társadalmi rend teljes felépí­tését Az új lakókörzet Itt is szembeszökő kép: a lázas, ütemű építkezés. Hivata­los dolgunk végeztével elsétál­tunk a „mikrorajon”-ba. A fő­csolatos egyiptomi—izraeli megállapodás nem szünteti meg a félsziget és más arab területek nagy részének meg­szállását s teljesen figyelmen kívül hagyja a palesztin ara­bok nemzeti jogait. A párt vezetősége felhívja a figyelmet, hogy a megállapo­dás tartalmilag és szövegé­ben is ellentmond a khartou- mi, a rabati és az algíri arab csúcstalálkozókon elfogadott határozatoknak, aláaknázza az arab országok szolidaritását. Rómába érkezett hír szerint az Izraeli Kommunista Párt Központi Bizottsága plénumán határozatot fogadott el, amely kimondja: az egyiptomi—iz­raeli megállapodás nem moz­dítja elő a közel-keleti általá­nos rendezést, és a robbanás- veszély ebben a térségbeli to­vábbra is fennáll. Irak csütörtökön elítélte a Kissinger amerikai külügymi­niszter közvetítésével létrejött egyiptomi—izraeli megállapo­dást. Az iraki kormány a kö­zel-keleti helyzetről szóló ál­lásfoglalásában súlyosaknak ps nagyon veszélyeseknek minő­sítette a térségben történt újabb fejleményeket. Az általános vámtarifa- és kereskedelmi egyezmény (GATT) titkárságának Géni­ben nyilvánosságra hozott je­lentése szerint nem várható gyors javulás a tőkés világban mutatkozó gazdasági helyzet­ben. A termelési adatokkal fog­lalkozva a jelentés megálla­pítja, hogy 1973-ban 8,5 szá­zalékkal növekedett a világ országainak termelése. Ezt követően 1974-ben csak 3 szá­zalékos növekedés mutatko­zott (Az 1960-as évek átlaga 5 százalék volt.) Az iparoso­dott országokban 1974-ben meglassult a termelés növeke­dése és ez a folyamat 1975- ben is folytatódott. A keleti város északnyugati része ez. Űj lakótömb, mint a mi korábbi építésű Lágymányosunk. A köznyelven szovjet építői nyo­mán hívják kis kerületnek, vagy inkább lakókörzetnek... Járkálunk a vakítóan fehér épületek között, széles utcá­kon, játszóterek mellett, ami­kor valaki oroszul köszön ránk. Magas, vállas, szőke uk­rán — nyilván honfitársainak vél bennünket — munkából jövet, igen avatott idegenveze­tőnek bizonyul. Itt dolgozik a lakóházépítkezéseken. Cso­portvezető. Kőművesként kezdte. Kijevben elvégezte a technikumot, onnan küldték ki Mongóliába. Viktor Koljusen- ko fő témája, érdeklődési köre, talán hobbyja is, természetesen az építkezés. Pontos adatokkal szolgál: — Mongólia 1,4 millió lako­sából jelenleg még egymillió jurtákban él. Mongólia lakos­ságának a fele már városlakó, de még kevés a kőház. Kevés itt a fa, az építőanyag és a szakmunkás is. Viktor brigádjában mongol fiatalok a betanított munká­sok és a segédmunkások. Többnyire a pusztákról a vá­rosba költöző aratok (paraszt pásztorok), akik tőle tanulják a szakma csínját-bínját. És maguk is szakmunkásokká válnak. Képletesen szólva: Viktor Koljusenko itt tanúja, tevékeny formálója a mongol munkásosztálynak, ö élénken bólogat és a munka ütemét di­cséri: — Tervszerűen haladunk a a nagy lakásépítkezési prog­ram végrehajtásában. Mongó­LONDON Megnyílt az IPU 62. értekezlete Csütörtökön II. Erzsébet királynő a londoni Westmins­ter Hallban megnyitotta az Interparlamentáris Unió hat­vankettedik értekezletét, amelyen mintegy hetven or­szág megközelítőleg 800 par­lamenti képviselője van je­len, illetve megfigyelők vesz­nek részt a szeptember 12-én tartó tanácskozássorozaton, közöttük hazánk delegációja, amelyet Barcs Sándor, az IPU magyar csoportjának elnöke vezet, tagjai pedig Darvasi István és Nagy Miklós or­szággyűlési képviselő. Az angol uralkodónő meg­nyitó beszédében méltatta a parlamentek politikaformá­ló szerepét és síkraszállt a viták békés úton történő megoldása mellett. Az IPU értekezletének első napján Frederick Collard, az ausztráliai küldöttség vezető­je, felszólalásában azt han­goztatta, hogy a közel-keleti probléma tárgyalásos rende­zése érdekében a palesztínai nemzeti tanács küldöttségének helye van a parlamenti kép­viselők nemzetközi testületé­ben. országokban ugyanakkor 6,5 százai ékkaal, a fejlődő orszá­gokban 5 százalékkal növeke­dett a termelés. Az elmúlt évben 23 száza­lékkal emelkedett a mezőgaz­dasági termékek kereskedel­mének értéke. E termékek árai ugyanakkor 25 százalék­kal növekedtek. Az inflációval foglalkozva a jelentés megemlíti, hogy 1974- ben Franciaországban 13,5, Dániában és Nagy-Britanniá- ban 15—16, Olaszországban 19, Japánban 23 százalékos volt az infláció, Ausztriában, Hol­landiában, Norvégiában, Svájcban és az NSZK-ban pe­dig 10 százaléknál alacso­nyabb. liában évenként mintegy 100 ezer négyzetméter lakóterület épül... A tizenöt éves, hosz- szú távú tervben az építkezés üteme, a jelenleginek három és félszerese lesz! Az ifjú óriás Nehezen válunk el újdon­sült ismerősünktől. De hív a kötelesség. Reggel vidékre in­dulunk, a távolit Darhanba, Mongólia új, szocialista váro­sába. Négyórás út, északnak, északnyugatnak. Hegyi pata­kok völgyében, dús legelőkön át. A várost jelző táblától még jó húsz perc az út. És egyszer­re előttünk a város. Gyönyörű völgykatlan. Egy dombvonulat kettészeli és elválasztja egy­mástól a régi és az új város­részt. A régi lakónegyedben apró faházak és jurták. Zöld mező­ben fehér gombák — úgy is szaporodnak: az ipar vonzza ide a pásztorokat, a jövő szak­munkásait. A város keleti ré­szén már az új negyed, 34 négyemeletes ház, ez is szov­jet építészek, tervezők, szak­munkások alkotása. S hozzá középületek, üzletházak, óvo­dák, iskolák. Darhan ifjú óriás. Az orszá­gos tervekben hő- és elektro- mosenergia-termelő központ — magyarázza vendéglátó házi­gazdánk, Cs. Szűrén, a városi pártbizottság titkára. — A fém­tömegcikkgyártás, a textil-, bőr-, és élelmiszeripar leendő „fellegvára”. És magyarázólag hozzáteszi: — Gazdag szénkészletek, érclelőhelyek vannak itt, ezért települnek ide az új üze­mek és fejlődik a város. Darhan a mongol nyelvben kovácsot jelent. Itt nemcsak jelképes ez a szó. Tanúskod­nak az új üzemek: az erőmű, a vasbetongyár, a szilikátüzem, a külszíni bánya, hogy ezen a földön valóban a szocializmust kovácsolják. i \ Évtizedünk elején körülbe­lül 400—500 millió ember szenvedett krónikus fehérje­hiánytól. Kevéssé tudományo­san fogalmazva, a csendes éh­halál sújtotta őket. Az éhezők 90 százaléka a fejlődő orszá­gokban él — miközben a nyu­gati iparóriások csupán az el­múlt évben dollármilliárdokat vágtak zsebre. E számok közül némelyeket — igaz hasonló párhuzamok megvonása nélkül — eljuttat­tak az ENSZ nyersanyag­problémákkal és a nemzetközi gazdasági együttműködés kér­déseivel foglalkozó 7. rendkí­vüli ülésére is. Maga a tény, hogy az utóbbi 15 hónap fo­lyamán már a második ilyen ülést hívták össze, arra utal, hogy a „harmadik világ” áll­hatatosan lép fel a nemzetkö­zi gazdasági kapcsolatok átformálásáért. A fejlődő országok tudják, mit akarnak. Diszkrimináció nélküli kereskedelemre és a fejlett kapitalista országok piacain való nagyabb része­sedésre van szükségük. Mél­tányos árat akarnak nyers­anyagaiknak és a nyugatról érkező technikai eszközöknek is. Vissza akarják szerezni maguknak a természeti kin­cseik feletti rendelkezés jo­gát, beleértve a külföldi tu­lajdon államosítását is. A Nyugat azonban azt ja­vasolja, hogy adjanak az ara­bok pjénzt, a többi fejlődő or­szág olcsó nyersanyagot és munkaerőt, míg a Nyugat ke­gyesen magára vállalja a „harmadik világ” fejlődésé­nek általános ellenőrzését, he­lyesebben azok társadalmi- politikai orientálását. Világos, hogy a szerepek ily módon való megosztásának semmi köze sincs a szuvereni­táson és az egymás ügyeibe be nem avatkozáson alapuló gazdasági rendhez. Erős nem­zeti ipar nélkül a „harmadik világ” országai a kapitalista termelés futószalagai melletti örök alárendeltségre lesznek kárhoztatva. Törvényszerű a kérdés: ha ez fejlesztési prog­ram, mit neveznek akkor az elmaradottság konzerválásá­nak? Persze, nem egyedül. A komplex ipari központ megte­remtésében közreműködnek a szocialista országok. Szűrén elvtárs sorolja is a példákat: — Szovjet segítséggel épült a lakóházak jelentős része, az 50 ezer kilowattos áramfejlesz­tő telep, a város telefonköz­pontja és a takarmányszárító üzem. Csehszlovákok készítet­ték a cementművet, lengyelek a téglagyárat, bolgárok a szőrmefeldolgozó üzemeket. És magyar szakemberek épí­tették fel a város egyik legna­gyobb létesítményét, a hús­kombinátot. Pásztorfiúk — egyenruhában A húskombinát, vagyis a vá­góhíd a város délnyugati ré­szén áll. Sok magas, új épület, csarnok, hűtőház, betonból és vörös téglából. Az üzem fon­tosságát a városi pártbizottság titkára külön is hangsúlyozza. — Darhanban ma 35 000 em­ber él, de 1980-ra hatvanezer lakosú város lesz. A húskom­binát fontos népélelmezési fel­adatot lát el majd: egy mű­szakban 50 tonna húst dolgoz fel. Az új üzem — 1974 júliu­sában avatták — legalább százezer ember hússzükségle­tét biztosítja már. Ehhez tudni kell, hogy Mon­gólia az egy főre jutó állatál­lományban és hústermelésben „világelső”. Állatállománya 25 millió. A mongol népgazdaság legfontosabb ága az állatte­nyésztés, az ország áruterme­lésének kétharmadát adja. Szolgáltatja az élelmiszerellá­tás (tej, hús, faggyú), az öltöz­ködés (bőr, gyapjú, szőrme) és és hagyományos jurtaépítke­zés legfontosabb alapanyagait. Ha meggondoljuk, a darhani üzemek sorában valóban igen nagy fontosságú az új vágóhíd. Az építkezésen a magyar szakmunkások mellett mongol katonák dolgoztak. A hadse­regnek Itt. Mongóliában — a haza védelme mellett — van még egy igen fontos rendelte­tése: a közösség összefogott erejével hozzájárulni az építő­munkákhoz. És munkássá ala­A nyugati pénzügyi segítség arculata nem változik. Szoká­sos évi jelentésében a Wa­shingtonból ellenőrzött Világ­bank nemrég beismerte a se­gélyösszeg 21 százalékos nö­vekedésének reálértéke „meg­lehetősen csekély”. A papí­ron hozzáírt nullákat lénye­gében az infláció nyeli el. Tulajdonképpen nem is lenne szükség semmiféle se­gítségre, ha az egykori világ- hatalmak kompenzálnák a „harmadik világnak” a politi­kai-gazdasági és gyarmati uralmuk okozta károkat. Csak a tőkekivitelt kéne meg­szüntetni a fejlődő országok­ból ahhoz, hogy az úgyneve­zett „77-ek” csoportjához tar­tozó fejlődő országok meg­duplázzák évi beruházásuk összegét. A Szovjetunió és együtt­működő szocialista partnerei elvileg új fejlődési formát ajánlanak. Lényege — az ipa­rosítás. Az ENSZ múlt évi nyersanyag- és fejlesztésügyi rendkívüli ülésén felszólalva Gromiko szovjet külügymi­niszter a fiatal országok ipari bázisának létrehozását a szov­jet közreműködés alapvető irányának nevezte. A szovjet tapasztalat is bizonyítja, hogy csak a nemzeti ipar szolgál­hat trambolinként az elmara­dottság fölött, a gazdasági függetlenséghez vezető ugrás­hoz. Az ENSZ 7. rendkívüli ülé­se előtt a megfigyelői státus­sal rendelkező KGST levelet küldött Kurt Waldheim főtit­kárnak. E dokument állás- foglalása szerint a fejlődő or­szágoknak nyújtott gazdasági és technikai KGST-segítség méretei gyorsan nőnek. Ez a segítség ma 64 ázsiai, afrikai és latin-amerikai országra terjed ki. Csupán szovjet hi­telként 11 milliárd rubel érté­ket utaltak át a fejlődő or­szágok bankjaiba. A KGST- országok és a „harmadik vi­lág” áruforgalma az 1950-es szintnek közel 17-szerese. A fejlődés két formája te­hát adott — kérdés, hogy he­lyesen választ-e a „harma­dik világ”. kitani, tanítani-nevelni a ha­talmas ország minden szegle­téből egybesereglett pásztor­fiúkat Sokan közülük itt ismerked­nek meg az ipari szakmunká­val. Nagyon fogékonyak az új­ra, különösen a kézügyességet igénylő tevékenységben. A legtöbben közülük az építke­zésen kapnak kedvet ahhoz, hogy a pásztorlovak kantárszá­rát felcseréljék a kalapács, a véső, a vakolókanál nyelével. Nemes küldetés Néhány nappal később Ulánbátorban ünnepségen ve­hettem részt, ahol Mongóliá­ban dolgozó 101 honfitársunk kapott magas mongol kitünte­tést. Ez a magyar szakemberek nagyszerű munkájának szólt Országaink gazdasági együtt­működése nagyobbrészt a me­zőgazdaság és az ipar fejlesz­tését szolgálja. Hazánk 1961 óta jelentős hiteleket nyújt Mongóliának. Ebből épült fel az uLánbátori ruhagyár, a har- horini malom, elkészült a szonginói biokombinát, ame­lyet együtt építettünk mongol barátainkkal. A számok életre kelnek és sokat mondanak... Megragadó az is, hogy milyen óriási természetátalakító mun­ka bontakozik ki Mongóliában, amelyhez a KGST közös prog­ramján belül Magyarország is jelentősen hozzájárul. Magyar geológusok eddig körülbelül húszezer kőzetminta anyagát vizsgálták meg, amellyel elő­segítették sok értékes ásványi anyag felkutatását. Szakembe­reink kutakat fúrnak a pusz­tákban, előmozdítva a legelők öntözését és a településviszo­nyok fejlődését. Erőnkhöz, lehetőségeinkhez mérten segítünk e tehetséges, baráti nép sokat ígérő jövőjé­nek formálásában. Segítünki mert ezt diktálja internaciona­lista kötelességünk. És mi ezt a szót valódi jelentésében fogJ juk fel ezen a földrészen is! Hegedűs Ferenc Vlagyimir Szlmonov Jurták és kombinátok Irkutszktól Ulánbátorig alig egy „ugrás" — jó órá­nyi a repülőút. Alattunk 9 kilométeres mélység. Vöröses barna táj. Hegycsúcsok. A folyók kék pántlikák. Délelőtt van, tíz óra a mongol fővárosban. Pesten hajnali három. Rázkódik, remeg a gép, kétszer megcé­lozza a betonpályát, mire nagy döccenésekkel földet ér. Szürke az ég. Ölomszínű felhők. Erősödő szél, fullasz- tó homokvihar. Beköszöntött a monszun, hatalmas vi­harral, mennydörgéssel, esőzuhataggal. Ez Ulánbátor haragos arca... GA TT-jelentés A

Next

/
Oldalképek
Tartalom