Pest Megyi Hírlap, 1975. szeptember (19. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-26 / 226. szám

1975. SZEPTEMBER 26., PÉNTEK A kormány «munkaprogramja az országgyűlés előtt (Folytatás a 3. oldalról) a történelmi jelentősége abban áll, hogy elismerte a máso­dik világháború után létre­jött tényleges európai helyze­tet, beleértve a határokat. E- mellett új lehetőségeket tárt fel a béke biztosításában, a különböző társadalmi rendsze­rű államok együttműködésé­ben. Helsinki után a cél változat­lan: az enyhülési folyamat to­vábbfejlesztése, az európai biz­tonság erősítése, az együtt­működés kiterjesztése más területekre. Óvakodnunk kell azonban attól, hogy illúziókban ringas­suk magunkat. Emlékezzünk rá, milyen nagy harcot kellett vívni azért, hogy a csúcstalál­kozó egyáltalán létrejöhessen, majd azért, hogy a záróok­mány megszülessék. Kétségte­len, hogy az ebben elfogadott elveknek megvalósítása is to­vábbi állhatatos harc árán le­hetséges. BONDOR JÓZSEF: Mi a biztosítéka annak, hogy a helsinki elvek a gyakorlat­ban is mindinkább tért fognak hódítani? Mindenekelőtt az, hogy az ott elfogadott el­vek megfelelnek az európai népek legelemibb érdekeinek, békéjének és biztonságának. E realitással mindenkinek szá­molnia kell. Kifejezzük azt a reményünket, hogy az aláíró országok kormányai ennek szellemében folytatják tevé­kenységüket. A Szovjetunió és á szocialista testvér országok szoros egységben, a maguk ré­széről állhatatosan küzdenek az ott elfogadott okmányokban foglaltak megvalósításáért. A Magyar Népköztársaság min­dent megtesz, hogy a helsinki megállapodás szellemében to­vább erősödjön az európai or­szágok békéje, együttműkö­dése. Ehhez a küzdelemhez szi­lárd pozíciót biztosít a Szov­jetunió, a szocialista országok növekvő szerepe, befolyása, a Varsói Szerződés ereje, a Köl­csönös Gazdasági Segítség Ta­nácsában megvalósuló és nap­ról napra bővülő együttmű­ködése. A kormány munkaprogram­ja, amelyhez a parlament jó­váhagyását kéri, felelősen és reálisan irányozza elő a társa­dalom és a kormányzat teen­dőit. Ha azokat végrehajtjuk, ha tervszerűen és jól dolgo­zunk, ha feladatainkat a va­lóságos követelmények szín­vonalán teljesítjük, akkor a következő években is elér­hetjük céljainkat: népgazda­ságunk továbbra is tervsze­rűen, dinamikusan fejlődik, tovább épül szocialista társa­dalmunk, emelkedik az élet- színvonal. A kormány munkaprogram­ját a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága és a magam nevében a tisztelt országgyűlésnek elfogadásra ajánlom. A lakásprogram is bizonyítja: az emberről való gondoskodás élő valóság Gazdaságosabban, olcsób­ban, szervezettebben és gyor­sabban — így összegezte Bon­dar József beszéde elején az építőipar törekvéseit, majd részletesebben elemezte a la­kásépítés ütemét, s az ipari nagyberuházások megvalósítá­sának helyzetét. Egyebek kö­zött elmondotta: — Pártunk 1960-ban meg­hirdetett 15 éves lákásfejlesz- tési programja alapján nap­jainkban adják át az egymil- liomodik lakást. Ezzel a je­lentős távlati terv nemcsak teljesül, hanem néhány tíz­ezerrel több lakásit is építünk. De nemcsak a lakóépületek megépítéséről kell gondoskod­nunk, hanem új lakótelepein­ket egyidejűleg el kéül látnunk közművezetékekkel, utakkal, járdákkal, parkokkal, kommu­nális és kereskedelmi szolgál­tatással, iskolákkal, óvodák­kal, bölcsődékkel, tehát az ál­lampolgárok mindennapi éle­téhez szükséges feltételekkel. E program keretében végzett munka értéke meghaladja a 400 milliárd forintot, s ez is azt tükrözi, hogy társadal­munkban az emberről való gondoskodás élő valóság. házások megvalósítási idejé­nek indokolatlan elhúzódása milyen nagy népgazdasági veszteséggel jár. A nagyberu­házások gyors megvalósítása tehát elsőrendű népgazdasági GYÖKE SÁNDOR: érdek, arra azonban reálisan nem számíthatunk, hogy a hozott intézkedések alapján beruházási tevékenységünk fogyatékosságai rövid időn be­lül megszűnnek. E téren a gyökeres változás szívós és kö­vetkezetes munka eredménye­ként — reálisan — csak több év alatt várható. Ezért átme­neti megoldásokra is szükség van. A kormány kiemelte azo­kat a beruházásokat, amelyek­nél a megvalósításban számot­tevő gyorsítást kell elérni. — Ennek érdekében az épí­tőipar területén számos intéz­kedést tettünk, s hatásuk ér­vényesül a nagyberuházások építési feladatainak eddigi tel­jesítésében. — Az elért eredmények mellett el kell mondanom azt is, hogy számos esetben a rég­óta ismert nehézségeken és bajokon rendkívüli intézkedé­sekkel sem tudtunk alapvető­en változtatni. A kormány eltökélt szándé­ka ezért, hogy nem rendkívüli intézkedésekkel, hanem a nép- gazdasági terv megszabott ke­retei között teremti meg azo­kat a feltételeket, amelyek a beruházási folyamat egészé­nek, ezen belül a nagyberuhá­zások megvalósításának szá­mottevő gyorsítását biztosítják a jövőben. Az állami intézke­déseken túlmenően olyan szemléletnek kell érvényesül­nie, hogy a beruházásokban érintettek a társadalmi érde­keknek megfelelően dolgozza nak. Az építőiparban ezt a ma­gatartást minden szervezettől elvárjuk — zárta beszédét Bondor József. Összehangoltan használjuk fel a fejlesztési alapokat Következetesen előtérben a munkások és a nagy családosok — Az egymillió lakás meg­épülte valóságos új honfog­lalás — mondotta a miniszter a továbbiakban. — Az ország lakosságának egyharmada el­hagyta régi lakóhelyét és új, korszerű lakásba költözhetett Az egymillió lakás 56 százalé­ka épült a városokban, közü­lük 18 százalék a fővárosban. Több mint egyharmada állami beruházásként és a lakásépítés közel 90 százalékát az állam szociálpolitikai és hiteltámo­gatásban részesítette. — Országunkban mintegy 3.5 millió lakás van. A lakás- építési program megvalósítá­sával ennek 30 százaléka 15 évesnél nem idősebb, tehát újonnan épített lakás. Űj építés és hozzáépítés révén 2.5 millióval nőtt a lakószobák száma, ugyanakkor az egy­szobás lakások 1949-ben még 70 százalékos aránya 35 szá­zalékra csökkent. A távlati számítások azt mutatják, hogy évi 90—100 ezer lakás építésé­vel a következő 15 év folya­mán a lakásállomány oly mér­tékben bővül, hogy fokozato- sap valamiennyi településkate­góriában egyensúlyi helyzet alakulhat ki a családok és a rendelkezésre álló lakások száma között. — A tanácsok következete­sen betartják a lakáselosztás irányelveit, a lakások több mint 70 százalékát munkások és a termelés közvetlen irá­nyítói, 40 százalékát fiatal há­zasok kapják. 1974-ben 28 ezer állampolgár kapott népesedés­politikai céljainkkal összhang­ban szociálpolitikai kedvez­ményt. Ez társadalompoliti­kánk mély humanizmusát tük­rözi. — A párt és kormány hatá­rozatának megfelelően a mun- káslakás-építési akció 1973 elején kezdődött. E lakásépí­tési forma gyors kibontako­zása arra utal, hogy a vállala­tok felismerték az ebben rejlő lehetőségeket, s ehhez a meg­felelő támogatást is megadják. Ugyancsak 1973-ban indult akció annak érdekében, hogy a három- és az ennél több gyermekes igénylőket a taná­csok lehetőleg két éven belül lakáshoz juttassák. Az eddigi tapasztalatok kedvezőek, tehát a tanácsok többségénél erre megvan á lehetőség és követ­kezetesen élnek is ezzel —, hangsúlyozta a miniszter, majd rámutatott: — Eredményeinkkel soha­sem voltunk és leszünk elé­gedettek. A program végre­hajtása számos gondot okoz és néhány területen ellentmon­dásos helyzetet szült. Ezek elemzése után rámutatott: — Erőfeszítéseinket a lakás- építési költségek növekedésé­nek mérséklésére összponto­sítjuk. Olyan szemléletet kell érvényesíteni — és ennek ér­dekében központi intézkedése­ket tenni —, amelyek az alap­vető funkciók sérelme nélkül biztosítják a gazdaságosabb lakástípusok építését. A társadalmi érdekek elsődlegessége — A kortnány a beruházá­sok gyors és hatékony megva­lósítása érdekében az elmúlt időszakban számos intézkedést hozott — mondotta. — Közismert, hogy a beru­A választások után közvé­leményünk, de mi képviselők is nagy érdeklődéssel vártuk a kormány elnökének beszámo­lóját a kormány terveiről és munkaprogramjáról. Mi, akik már hosszú évtizedek óta a mezőgazdaság valamely terü­letén dolgozunk, tudjuk, hogy mindennapi politikai mun­kánk mellett az elkövetkező években a gazdasági felada­tokkal kell nagyon tervszerű­en, előrelátóan, okosan foglal­kozni — fejtette ki felszólalá­sa elején a Pesit megyei kép­viselő, majd a többi között néhány fontos javaslatot is tett: — A termelőszövetkezetek szabályzó rendszere, mely a IV. ötéves tervre vonatkozott, be­vált és biztosította az ered­ményes gazdálkodást. Tudjuk, hogy az ötödik ötéves terv szabályzó rendszere változni fog, és az önálló vállalati gazdálkodás továbbfejleszté­sével, korszerűsítéssel, a belső tartalékok feltárásával kell hozzájárulni a nemzeti jöve­delem növeléséhez. Azt kér­jük a kormánytól, hogy az új szabályozó rendszer ne okoz­zon törést a fejlődésben, bizto­sítsa a fokozatos átmenetet, s a gazdaságok saját erejének növekedésével párhuzamosan érvényesüljön. Javaslatunk, hogy az ötödik ötéves tervben az előrelátha­tólag szűkebb fejlesztési ala­pokat koncentráltan, össze­hangoltam. használjuk fel a népgazdasági igényeknek meg­felelően. A szabályzó rend­szert úgy kell kidolgozni, hogy minden szektor érdekelt le­gyen a kapcsolatok fejleszté­sében, azonos Mltátelók mel­lett. Fontos gazdaságpolitikai kérdésnek tartjuk, hogy a nép­gazdasági szükségleteket az V. ötéves tervben maradékta­lanul kielégítsük. A szabályzó rendszer nagy vonalakban egyensúlyban tartotta az egyes ágazatok helyes arányát, még­is minden esztendőben voltak olyan területek, amelyeken az igényeket nem tudtuk kielégí­teni. A kormány egyértelműen fogalmazza meg a szükségle­teket, és a végrehajtáshoz kérje a TOT és a tsz területi szövetségek segítését, az ál­lami szervekkel párhuzamo­san. A fejlesztést időbem kö­zöljük az üzemekkel, így sok felesleges vitát és nézetelté­rést elkerülhetünk. Jelentős tartaléka a mező- gazdaságnak, hogy nagy terü­leteken, az éghajlati és talaj­adottságoknak megfelelően, jól gépesítve, szakértelemmel termeljük meg a különböző növényeket és állati terméke­ket. Sokat beszélünk a szako­sítás előnyeiről, de spontán használjuk ki a lehetősége­ket. Kutatni kellene egy üze­men belül a növényfajok op­timális társításának lehetősé­gét, a hozzá tartozó egy-két állatfaj, vagy ágazat tenyész­tésével, tartásával együtt. Ez elősegítené a speciális szak­emberek egy-egy csoportjának kialakulását, akik a szakága­zat minden területét jól is­mernék, és a termelő eszközök teljes kihasználásával növel­ni tudnák a termelés haté­konyságát. Felszólalása végén Győré Sándor elfogadta a kormány munkaprogramját. Ma érkezik Budapestre az Indiai Köztársaság elnöke Ma Budapestre érkezik Fakhruddin Ali Ahmed, az Indiai Köztársaság elnöke, aki Losonczi Pálnak, a Népköz- társaság Elnöki Tanácsa elnö­kének meghívására hivatalos látogatást tesz Magyarorszá­gon. ★ F. A. Ahmed, az Indiai Köz­társaság elnöke 1913. május 13-án Delhiben született. Fő­iskoláit Delhiben és az Uttar Ifradesh állambeli Gondában végezte, s Londonban, Camb- ridge-ben jogot tanult. s 1931-ben lépett be a Nemze­ti Kongresszus Pártba. 1935- ben tagja lett az asszami 'tar­tományi törvényhozó testület­nek, majd 1936—38. között az asszami kormány pénzügymi­nisztere volt. 1938—39-ben az angolok bebörtönözték a „Satyagraha” mozgalomban való részvétele miatt. 1940— 45. között az angolok politikai tevékenységéért' fogva tartot­ták. Asszam állam főügyésze­ként működött 1946-tól 1952- ig. 1954. és 1957. között a köz­ponti parlament felsőházának tagja, 1957—65-ben az assza­mi kormány pénzügy-, igaz­ságügy-, illetőleg községfej- lesztésügyi minisztere volt. 1966-ban a központi kormány­ban az öntözés- és energia­ügyi tárcát vezette, 1967—70- ben iparfejlesztési és vállalat­ügyi miniszterként tevékeny­kedett, 1970-től 1974-ig élel­mezés-, mezőgazdasági, köz­ségfejlesztés- és szövetkezet­ügyi miniszter volt. 1974. augusztusától köztár­sasági elnök. LISSZABON SUV-tüntetés Lisszabonban csütörtök esté­re antifasiszta és jobboldal­ellenes katonai és népi tünte­tést hívott össze „A katonák összefogva győznek” (SUV) nevű féllegális katonai szerve­zet. A megmozdulással tilta­kozni akarnak, amiért a reak­ciós, forradalomellenes tisztek szabadon szervezkedhetnek a forradalom ellen. A SUV-ban többnyire közkatonák és tiszt- helyettesek vesznek részt. Va­sárnap nyilvánosságra hozott kiáltványukban leszögezték: „Most, amikor az MFA gyen­gélkedik, sürgősen szervezked­ni kell -*• összefogva a nép­pel.” A lisszaboni tüntetést támo­gatásáról biztosította a hat pártot tömörítő, forradalmi egységfront nevű szervezet, amelyben egy ideig a PKP is részt vett, továbbá a lisszaboni katonai körzet főparancsnoksá­gához beő'sztott katonák egy csoportja és a főváros ipari övezete üzemi bizottságainak közös titkársága is. (Ez utóbbi a múlt héten nagyszabású an­tifasiszta, jobboldalellenes tün­tetést szervezett Lisszabon ut­cáin.) Feloszlik a SEATO Két éven belül feloszlatják a délkelet-ázsiai szerződés szervezetét (SEATO). Az erről szóló döntést a tömb minisz­teri tanácsa szerdán este New Yorkban hozta. A SEATO fel­számolása a szervezet 21 éves áldatlan működését zárja le. A miniszteri tanács üléséről kiadott közlemény szerint a délkelet-ázsiai paktum felosz­latását a „változó körülmé­nyek” és az „új helyzet” indo­kolja — vagyis az, hogy Ázsiá­ban is egyre inkább érvénye­sül az enyhülés politikája. A feloszlatásról szóló döntés nem érte váratlanul az érin­tett feleket, hiszen jó ideje a SEATO már csak nevében lé­tezett. A, tagországok maguk is elismerték, hogy nincs ér­telme tovább fenntartani ezt a dullesi politika és a kommu­nizmus elleni harc jegyében alakult, amerikai kezdeménye­zésre létrejött katonai tömböt. Morajlás Hispániában Hispániában, azaz Spanyol- országban újra morajlik a föld. Működnek a terrorbíró­ságok, napok alatt nem keve­sebb, minit tizenegy látvá­nyosnak szánt halálos ítéletet hoztak. A legújabb hír szerint Madrid és Barcelona katonai parancsnoka már aláírta az ítélet végrehajtására vonatko­zó parancsot. Az úgynevezett terroristaellenes törvény ér­telmében kizárólag Francisco Bahamonde Franco államfő­nek van joga ahhoz, hogy megkegyelmezzen az elítél­teknek. Ha ez elmarad, az íté­letet talán már az államfői döntést követő órákban végre­hajtják. Nem Is akárhogyan, hanem egy középkori, inkvizí- ciós gyilokkal, az úgynevezett nyakszorí tóval. Van ebben a nyakszorítóban valami jelképes. A huszadik század harmadik harmadában, az atomkorszakban és elsősor­ban a nemzetközi erőviszo­nyok gyors változásának korá­ban nemcsak a nyakszorító, vagyis a politikai gyilkosság eszköze kiáltó anakronizmus, hanem az ítélet hátterében álló szándék is. Ez a szándék nem kevesebb, mint hogy a változó világ szi­geteként az agg diktátor halá­la után is a mozdulatlanság szigete maradjon Hispánia. Ügy döntöttek, hogy az erje­dést minden eszközzel meg­próbálják megakadályozni. Ehhez megfelelő közeget kel­lett teremteni, a félelemét és „a-íjégi szép napokra emlékez­tető” terrorét. Pontosan ezt a célt szolgálja a tizenegy halá­los ítélet, amely ellen — az egész haladó világgal együtt — a mi népünk is felemeli szavát. EKHT-folytatás A közép-európai fegyveres erők és fegyverzet kölcsönös csökkentéséről tárgyaló kül­döttségek visszaérkeztek Bécs- be. Mint ismeretes, közös meg­állapodással kéthónapos nyári szünetet tartottak, s ezt az időt a küldöttségek felhasznál­ták kormányuk tájékoztatásá­ra és konzultációkra. Az osztrák fővárosban csü­törtökön hivatalosan közöl­ték, hogy a hetedik forduló ma tartandó plenáris üléssel kezdődik meg. Csütörtökön a szocialista országok képviselői egyeztető megbeszéléseket tar­tottak, és konzultáltak egy­mással a nyugati államok kül­döttei is. Gromiko Kanadában A kanadai kormány meg­hívására Andrej Gromiko, a Szovjetunió külügyminisz­tere csütörtökön hivatalos lá­togatásra New Yorkból Kana­dába érkezett. I i

Next

/
Oldalképek
Tartalom