Pest Megyi Hírlap, 1975. szeptember (19. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-26 / 226. szám

2 1915. SZEPTEMBER 26y PÉNTEK ✓ A kormány munkaprogramja az országgyűlés előtt A megyei képviselők a kormány elnökének beszámolóját hallgatják. Elől Cservenka Ferencné (Gödöllő 4. vk.), Tausz János (Budakeszi 22. vk.), mögöttük a második sorban Nagy Miklós (Vác vá­ros 28. vk.), S. Hegedűs László (Szentendre város 24. vk.), Győré Sándor (Abony 3. vk.), a harmadik sorban Béki Ferencné (Vecsés 13. vk.), Barát Endre (Szob 29. vk.). (Folytatás az 1. oldalról.) zalék körül alakul. Ez megha­ladja a nyugat-európai tókés? országokét, és megfelel annak, ami a világ leggyorsabban fej­lődő részében, a KGST-be tö­mörült országokban megvaló­sul — Erősödtek a fejlődés in­tenzív vonásai, a nemzeti jö­vedelem növekményének kö­zel az egésze a munkaterme­lékenység emelkedéséből, a hatékonyság javulásából szár­mazik. — Az ipari termelés a ter­vezettnél nagyobb mértékben, várhatóin 38 százalékkal emellcedik. Előbbre jutottunk a termelési szerkezet és a gyártmányösszetétel korszerű­sítésében, kielégítően teljesül­nek a központi fejlesztési és a rekonstrukciós programok elő­irányzatai. Folytatódott az energiatermelés és felhaszná­lás struktúrájának átalakítá­sa. Gyors ütemben fejlődik az alumíniumipar, a vegyipar, befejezéséhez közeledik a köz­úti járműprognam, az elmúlt években meghonosítottuk a számítógépgyártást. Előre lép­tünk az építőanyag-ipar. fej­lesztésében, az építés, különö­sen a lakásépítés iparosításá­ban. — A tervezettnél nagyobb mértékben — az előző öt év­hez képest 17—18 százalékkal — emelkedik a mezőgazdaság termelése. Az elmúlt években nagyot léptünk előre a nö­vénytermelés — különösen a kenyérgabona- és a kukorica- termesztés — fejlesztésében, az iparilag szervezett termelé­si rendszerek meghonosításá­ban. Termésátlagaink néhány területen felzárkóztak a nem­zetközi élmezőnyhöz. Meg­gyorsítottuk az állattenyésztés korszerűsítését. A szocialistá nagyüzemek fölényének újabb meggyőző bizonyítéka, hogy az esetenként kedvezőtlen ter­mészeti viszonyok és elemi csapások közepette is biztosí­tani tudtuk a termelés fejlő­dését. Különös figyelemmel a munkásosztály életviszonyaira — Az életszínvonal növelé­se lépést tart a népgazdaság fejlődésével. A fogyasztás, a reálbérek és a reáljövedel­mek rendszeres emelésével egyidejűleg megvalósítottuk, sőt túlteljesítettük az ötéves tervben előirányzott szociál­politikai intézkedéseket. Javí­tottuk elosztási rendszerüket, határozottabban léptünk fel a szocialista normák megsértői­vel szemben — folytatta elem­zését a miniszterelnök. — Az elmúlt években is megkülönböztetett figyelmet fordítottunk a munkásosztály életviszonyainak javítására, a nagyüzemi munkások reálbé­rének emelésére. Az iparban általánossá vált a rövidebb munkaidő. Üjabb intézkedések segítik a munkások továbbta­nulását, lakáshelyzetük javí­tását. — Ez évben sikerrel befe­jezzük a 15 évvel ezelőtt meg­hirdetett lakásépítési tervet. Az utóbbi időszakban évente 1000 lakosra számítva 8—9 lakást építünk, ami a nálunk gazdagabb európai országok sorában előkelő helyet bizto­sít számunkra. Jelentősen bő­vítettük az egészségügyi és az iskolahálózatot, megnöveltük a kereskedelmi és a szolgálta­tó intézmények teljesítőképes­ségét. Az áruellátás bővítésé­ben lépésit tartottunk a vá­sárlói igényekkel. lett azonban gondjaink és ne­hézségeink is vannak. Ezek egy része természetes velejá­rója annak, hogy a fejlettség magasabb fokára jutottunk. A növekedés korábbi — köny- nyebben hozzáférhető — for­rásait nagyrészt kimerítettük, s a nemzeti jövedelem tartós növelését már csak a haté­konyság emelésével tudjuk biztosítani. E közben egyre szigorúbb, minőségileg új és összetettebb követelmények­kel találjuk magunkat szembe, ezek kielégítése pedig nem könnyű feladat. — Gondjainkat növeli, ne­hézségeinket fokozza, a meg­változott világgazdasági hely­zet. Különösen terhes szá­munkra, hogy a tőkésonszá- gokban. bekövetkezett nagy­méretű infláció megváltoztat- ■ta külkereskedelmünk csere­arányait, és ez népgazdasá­gunknak jelentős vesztesége­ket okozott. — Nehézségeink más része munkánk elkerülhető gyen­geségeiből fakad. Abból, hogy szocialista gazdaságunk, sok tartalékát kihasználatlanul hagyjuk, nem vagyunk elég következetesek gazdaságpoli­tikai elveinkhez, gyakran kés­lekedünk a már felismert és elhatározott feladatok végre­hajtásával, a szükségesnél és a lehetségesnél lassabban rea­gálunk a világpiacon végbe­menő változásokra. Javítjuk népgazdaságunk egyensúlyi helyzetét —■ Terveink megvalósításá­ban növekvő szerepet tölt be a nemzetközi munkamegosz­tás. IJlmélyültebbé vált együtt­működésünk a KGST tagor­szágaival. . Bekapcsolódtunk a szocialista gazdasági integrá­ció komplex programjának megvalósításába, különösen gyors ütemben fejlődött,, sok­oldalúbbá vált a számunkra nagy fontosságú magyar— szovjet gazdasági együttműkö­dés. Ezt jól példázza, hogy kölcsönös árucsereforgalmunk öt esztendő alatt több mint 60 százalékkal bővült, a ter­vezettnél nagyobb áruforgal­mat valósítottunk meg a tő­kés- és a fejlődő országokkal is. Népünk büszke lehet elért sikereire. Eredményeink mei­— Külső piaci feltételek és munkánk gyengeségeinek együttes hatása a népgazdaság egyensúlyi viszonyainak rom­lásában mutatkozik meg, de ez mind ez ideig úgyszólván ki­zárólag a külkereskedelmi mérlegben és az államháztar­tásban vált érzékelhetővé. — A világpiaci árak emel­kedését a költségvetésből fo­lyósított állami támogatással csaknem teljesen ellensúlyoz­tuk. Mivel a terheiket a költ­ségvetés viselte, a vállalati gazdálkodásban és a lakosság életfeltételeinek alakulásában nem, vagy csak kis mértekben mutatkoztak meg a nehezebbé vált helyzet következményei. Sőt, nemcsak teljesítettük, hanem jelentősen túlteljesítet­tük az életszínvonal és a be­ruházások múlt évi előirány­zatait, és amint ismert, nagy méreteket’ öltött az anyag­készletek felhalmozása is. Hi­ba lenne, ha terveinkben, fej­lesztési elhatározásainkban fi­gyelmen kívül hagynánk a megváltozott közgazdasági vi­szonyokat. A Szovjetunió segítségére támaszkodva — Számításba kell ven­nünk, hogy a KGST-országok egymás közötti forgalmában is emelkednek az árak. Ez közös elhatározásunkon alapul, és az az indítéka, hogy a világpiac megváltozott viszonyai között is fenn kívánjuk tartani, sőt növelni akarjuk a kölcsönös érdekeltséget az együttműkö­dés fokozásában. — A KGST-országok vi­szonylatában, újonnan megál­lapított export-import árak lé­nyegesen kedvezőbbek, mini amelyeket a tőkés piacon el­érünk. Forgalmunk ismert struktúrája miatt azonban a cserearányok terhűnkre vál­toznak, és időre van szükség ahhoz, hogy megfelelő mér­tékben növelni tudjuk export­teljesítményünket. Az ebből származó nehézségeik áthida­lását megkönnyíti, hogy — minit mindig — most is szá­míthatunk a Szovjetunió meg­értésére és segítőkészségére. — A Központi Bizottság 1974. december 5-i ülése gon­dosan elemezte a kialakult körülményeket, és nagy fon­tosságú határozatában kijelöl­te — ez évi júliusi ülésén pe­dig ismét megerősítette a ten­nivalókat. — Azt a feladatot tűzte ki, hogy a hatékonyság növelésé­nek meggyorsításával, a ter­melési szerkezet korszerűsíté­sével, tartalékaink mozgósí­tásával továbbra is biztosítsuk népgazdaságunk fejlődésének kielégítő ütemét, és teremtsük meg az egyensúly fokozatos helyreállításának feltételeit. A Központi Bizottság útmutatá­saira alapozva, a kormány részletes és konkrét program­ban írta elő az ez évre szóló feladatokat, és folyamatosan ellenőrzi azok teljesítését. Gyorsítjuk a haladás ütemét — A tények elemzése arra mutat — mondotta Lázár György —, hogy bár a végre­hajtás szervezetten megkezdő­dött, az eddigi eredmények még nem biztosítják vala­mennyi fontos követelmény ki­elégítését. Lassú az előrehala­dás a termelési szerkezet, az üzem- és munkaszervezés, ál­talában a munkaerő-gazdálko­dás javítása terén. Még csak szerény eredményeket értünk el a beruházási munka javí­tásában, s továbbra gém ki­elégítő a helyzet a kész­letgazdálkodásban. A legna­gyobb gondot továbbra is az okozza, hogy a tőkés kereske­delmi áruforgalom — elsősor­ban a kivitel — a tervezettnél kedvezőtlenebbül alakul. Ha szükséges, további intézkedé­seket kell tennünk ez évi ter­vünk teljesítésének érdekében. Az elkövetkező hónapok má­sik ' kiemelkedően fontos fel­adata az őszi mezőgazdasági munkák szervezett és tervsze­rű lebonyolítása. — Az aktuális gazdasági feladatok végrehajtása mellett megfelelő figyelmet fordítunk a jövő előkészítésére is. A kormánynak az a szándéka, hogy néhány hónap múlva az országgyűlés elé terjeszti az V. ötéves tervről szóló tör­vényjavaslatot. — Olyan tervet kívánunk az országgyűlés elé terjeszteni, amely reális, de erőfeszítésre késztető növekedést irányoz elő, biztosítja az életszínvonal rendszeres emelését, lehetősé­get ad a legszükségesebb mé­retű felhalmozásra, és megfe­lelő fettételeket teremt az egyensúly fokozatos helyreál­lításához. — A gazdaságpolitika és a tervezés számára az új fel­adatok mindenekelőtt abból adódnak, hogy a növekedés extenzív forrásai — mint ar­ra már utaltam — nagyrészt kimerültek. Az anyagi terme­lésben ezért olyan minőségi és strukturális változást kell megvalósítanunk, amely biz­tosítja a hatékonyság gyors és állandó növekedését. Rangsorolni kell a beruházásokat — Az elkövetkező években sem függetleníthetjük magun­kat a világgazdaság folyama­taitól. Ahhoz, hogy mindezt ellensúlyozni tudjuk, számot­tevően meg kell növelni, struk­túrájában pedig gyökeresen meg kell újítani, gazdaságo­sabbá kell tenni exportunkat. Módosulnak egyes — a növe­kedésre ható — belső tényezők is. Mindenekelőtt a követke­zőkről van szó. — A gazdaság néhány ága­zatában és az ország egyes te­rületein, de különösen a fő­városban már ma is munka­erőhiány van. Az 1976—80-as időszakban a számításba ve­hető munkaerőforrás csökken. A létszám nem emelkedhet. A termelésnövekedést teljes egé­szében a termelékenység eme­lésével kell megalapozni. Ezért nem halaszthatjuk tovább, hogy határozott lépéseket te­gyünk a munkaerő-gazdálko­dás megjavítására, a munka- időalap jobb kihasználására. — Növekszik a gazdaság faj­lagos eszközigénye, arra vi­szont csak korlátozott a lehe­tőség, hogy a nemzeti jövede­lem felhalmozási hányadát nö­veljük. Azzal is számolnunk kell, hogy amíg a harmadik és a most folyó ötéves terv időszakában a népgazdasági beruházások növekedése elér­te az 50 százalékot, addig az V. ötéves tervben mindössze 25—27 százalékos növelést tar­tunk reálisan előirányo2ható- nak. A beruházási célok között — hangsúlyozta Lázár György — szigorúan rangsorolnunk kell, előnyben kell részesítenünk a kevésbé költséges,.de racioná­lis megoldásokat és erőteljesen fokoznunk kell a megtérülési követelményeket. Olyan gaz­daságfejlesztést kell megvaló­sítanunk, amely egyre jobb feltételeket teremt a hatékony­ság növeléséhez. — A másik kérdéskör, ami­re a tervezőmunkában megkü­lönböztetett figyelmet kell for­dítanunk — hangsúlyozta a Minisztertanács elnöke —, az egyensúlyi követelmények fel­tárása és azok kielégítésének megalapozása. Az egyensúly javításának követelményei ak­kor elégíthetők ki, ha 1976—80 között évi átlagban legalább 5,5—6 százalékos nemzeti jöve­delemnövekedést érünk el, a belföldi felhasználást viszont legfeljebb 4,5 százalékkal nö­veljük, és ehhez igazítjuk az elosztás előirányzatait. Az előttünk álló legfontosabb fel­adat, hogy meggyorsítsuk a termelési szerkezet korszerűsí­tését. — Nagy figyelmet fordítunk az ipar, de az egész népgazda­ság kiemelkedően fontos ága­zatára, az energetika fejleszté­sére — folytatta az előadó. — Mint már utaltam rá, ez a be­ruházások igen gyors növelését igényli, de ettől mégsem te­kinthetünk el, mert a gazdaság általános és tartós fejlődésé­nek a biztonságos energiaellá­tás nélkülözhetetlen feltétele. — Az intenzív hazai kutatá­sok és termelésfejlesztés elle­nére, energiaellátásunkban a jövőben is — , sőt fokozódó mértékben — a behozatalra kell támaszkodnunk. A leg­több forrás a jövőben is a Szovjetunió, ahonnan a követ­kező 5 év alatt mintegy 60 szá­zalékkal növeljük fűtőanyag­behozatalunkat. — A KGST legutóbbi ta­nácsülésén egyetértettünk ab­ban, hogy országaink energia- szükségletének kielégítésére összehangolt intézkedéseket és közös erőfeszítéseket teszünk. De egyetértünk abban |is, hogy saját tartalékainkat és lehetőségeinket az eddiginél jobban kiaknázzuk. Ebben je­lentős szerepet szánunk a szén~ bányászat fejlesztésének, a szénbázisra épülő villamos erőműveknek. — Azt tervezzük, hogy a jövőben a kőolajat elsősorban az üzemanyag előállítására és a vegyiparban használjuk fel. Emellett is fejlesztjük az olaj- feldolgozást és jelentősen bő­vítjük a gázfelhasználást. Erő­teljes ütemben építjük első atomerőművünket, amelyet mielőbb bővíteni kívánunk. — A vaskohászatban új, kor­szerű eljárások bevezetésével igen gyors ütemben korszerű­síteni kell acélműveinket. Folytatjuk az alumíniumipari központi fejlesztési program végrehajtását, előtérbe helyez­ve a feldolgozás fejlesztését. A vegyiparban új PVC, polipro­pilén és műszálgyártó kapaci­tást tervezünk létesíteni. Fon­tos szerepet szánunk a gyógy­szeriparnak. — A gépiparban az eddignél határozottabban és konkré­tabb lépéseket tervezünk a ter­melési szerkezet korszerűsíté­sére, a gazdaságtalan termelés visszaszorítására. A fő figyel­met a kiemelt nagyüzemek re­konstrukciójára, az elő- és fél- gyártmányok, alkatrészek és részegységek termelésének korszerűsítésére kívánjuk for­dítani. Különösen az autóipar, szerszámgépek, számítástech­nikai eszközök, elektronikus alkatrészek, automatikai esz­közök és hírközlő rendszerek, vácuumtechnikai termékek és gördülőcsapágyak termelését szándékozunk erőteljesen fej­leszteni. Elsődleges a termelés korszerűsítése — Azzal számolunk, hogy a könnyűiparban továbbra is a korszerűsítés lesz a fejlesztés fő iránya. Az élelmiszeripar­ban a húsipar fejlesztésére összpontosítjuk erőfeszítésein­ket. Gondoskodunk a hazai szükséglet teljes kielégítését biztosító cukorrépa-termelés gazdaságos feldolgozásáról. Üj kapacitások létrehozását ter­vezzük a növényi és állati eredetű fehérjék hazai terme­lésének bővítésére. Az építőiparban a nagy lét­számú és magas műszaki fel- szereltségű vállalati szerveze­tek továbbfejlesztésével meg kell oldanunk az egyre na­gyobb és bonyolultabb beru­házások gyorsabb kivitelezé­sét. — Az V. ötéves terv idősza­kában is folytatni kívánjuk jól bevált agrárpolitikánkat. Fontos feladatunknak tartjuk azoknak a feltételeknek a biz­tosítását, amelyek lehetővé teszik a korszerű iparszerű termelési rendszerek haté­konyságának növelését és to­vábbi megalapozott kiterjesz­tését. Kellő figyelmet kívá­nunk fordítani a háztáji gaz­daságok jelentős termelő tevé­kenységének további elősegíté­sére. Azt tervezzük, hogy meggyorsítjuk a mezőgazda- sági termékeket feldolgozó iparágak fejlesztését, a raktári és a hűtőhálózat bővítését. — A közlekedés, a hírközlés, a kereskedelem és a szolgálta­tó ágazatok fejlesztésére a kö­vetkező években is a beruhá­zásoknak az utóbbi években jelentősen megnövelt . hánya­dát tervezzük fordítani. — Hazai erőforrásaink moz­gósítása mellett a KGST-or­szágokkal és mindenekelőtt a Szovjetunióval való aktív együttműködésünk/ a lefolyta­tott nemzetközi tervkoordiná­ció V. ötéves tervünk megala­pozásához már eddig is felbe­csülhetetlen segítséget adott. — A kölcsönös előnyök és a teljes egyenjogúság alapján szükségesnek tartjuk a fejlett áruforgalmi és a kooperációs kapcsolataink bővítését is, de jövőben is fellépünk a lehető­ségek kiaknázását fékező diszkriminatív megkülönböz­tetések és korlátozások ellen. Az életszínvonal emelkedésének alapja a munka — A szocialista építés alap­elve, minden erőfeszítésünk lényege, értelme a dolgozó ember életkörülményeinek ja­vítása, életszínvonalának eme­lése. A tervező munkában a XI. kongeresszuson elfogadott életszínvonal-politikai célokat tekintjük irányadónak. A nö­vekedés mértékét természete­sen hozzá kell igazítanunk munkánk várható eredmé­nyeihez. A következő két évre csak szerény és az öt év egé­szére is az eddiginél néhány százalékkal mérsékeltebb, de biztosított reálbér- és reáljö­vedelem-emelkedést terve­zünk. — Bér- és jövedelempoliti­kai terveinkben számolunk azzal, hogy a következő évek­ben is emelnünk kell a fo­gyasztói árak színvonalát. Ezt szívesen elkerülnénk, de nem tehetjük meg, hogy a fogyasz­tói árakat teljes mértékben mentesítsük a termelői és az importárak színvonalának és arányaiban előálló változások­tól. — A fogyasztói árakat az állam eszközeivel továbbra is szigorúan ellenőrizzük, az ár­színvonal növekedését a terve­zett keretek között tartjuk és ezzel együtt olyan jövedelem- politikát folytatunk, amely kellő biztosítékot nyújt arra, hogy valamennyi társadalmi réteg életszínvonala rendsze­resen emelkedjék. Továbbra ts biztosítani kívánjuk a kiegyen­súlyozott és választékos áru­ellátást. — Lehetőségeinkkel arány­ban tovább kívánunk lépni a szociális ellátás fejlesztésében is. Tovább javítunk a gyer­mekes családok és az Idős korúak anyagi helyzetén. Üjabb intézkedéseket terve­zünk az egészségügyi hálózat, a gyermekintézmények fej­lesztésére. Alapvető felada­tunknak tekintjük a lakásel­látás javítását, mindenekelőtt Budapesten és a nagy ipari központokban. — Céljaink megvalósításá­ban döntő szerepe van az irá­nyító és szervező munkának, gazdaságirányítási rendsze­rünk hatékonysága növelésé­nek. A reális feltételekhez igazodva — Fontos kidolgoznunk az irányítás és a közgazdasági szabályozás továbbfejlesztésé­hez szül «égés intézkedéseket is. Abból indulunk ki, hogy gazdaságirányítási rendsze­rünk alapelveiben nincs szük­ség változtatásra, viszont szán­dékunk, hogy a közgazdasági szabályozókat jobban hozzá­igazítsuk a módosult feltéte­lekhez. Megkívánja, hogy az eddiginél jobban differenciál­junk. konkrétabban számol­junk az egyes ágazatok gaz­dálkodási feltételeiben levő különbségekkel. — A közgazdasági viszonyok alakításának fontos kérdése a termelői árak tervezése. Az árrendszerben és a konkrét termelői árakban olyan módo­sításokat és változtatásokat tervezünk, amelyek lehetővé teszik, hogy jobban közelít­sünk a világpiaci árarányok­hoz. Ez elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy az árak, betöltve funkciójukat, a ter­melés és a gazdaság számára megfelelő orientációt adjanak. — Az elmúlt években csök­kent a költségvetésnek a vál­lalati gazdálkodásból szár­mazó pénzbevétele — foly­tatta beszédét a miniszterel­nök —, miközben a vállala­tok jelentősen növelni tud­ták pénzalapjaikat. A pénz­ügyi politika soron követke­ző feladatai közé tartozik a tiszta jövedelem központosí­tott hányadának növelése. A szabályozók módosításakor ezt a feladatot is meg kell oldani. Ugyanakkor növelni kell a vállalatok érdekeltsé­gét a költségek csökkentésé­ben, a gazdaságosság foko­zásában. — A központi és vállalati irányító munkában minde­nekelőtt a termelés korsze-

Next

/
Oldalképek
Tartalom